Vasmegye, 1950. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1950-04-01 / 77. szám

Ára 50 fillér. Éljenek a hehe, a nemzeti függetlenség, a szocializmus élharcosai, a testvéri kommunista pártok! VI. évfolyam, 77. szám, Szombat Szombathely, 1950 április 1. Április és jobb életünk megteremtője a... senyvedt a nép legjobb ereje.” 1938-ban a szombathe­lyi szövőgyár szövőnői heti hat-nyolc pengőt kerestek. Ebből levonták az OTT-t, a „jövedelmi” adót, ilyen illeté­ket, olyan illetéket és a szövő­nő mehetett haza sírva, mert nem tudta, hogy a maradék néhány fillérből a sarki fűsze­resnél lévő számláját fizesse-e ki, kenyeret vegyen-e vagy a kilakoltatást próbálja-e elke­rülni az elmaradt házbér tör­lesztésével.­­ A parasztember napokat ült ráncolt homlok­kal az asztal mellett. Kusza, görbe sorokat rótt a gyűrt papírra: számokat takarék­­csekkek összegeit, kamatszá­zalékokat határidőket. Köz­ben gyűlt feje felett a komor fekete felhő, az árverés réme.­­A gyáros, a háziúr, a bankár nem volt jószívű sohasem. Nem adott több fizetést, nem engedte el a házbért, nem en­gedett új határidőt a kamat törlesztésére. Nem volt kiút és egymást követte az árverés, az öngyilkos anya gyermeké­vel, a nyitvahagyott gázcsap, a pusztulás.­­ Április 4 elsöpörte a gyá­rost, a bankárt. Szántó Fe­­rencné, a Takarógyár szövő­nője nemrég levelet írt a­­Vas megyének. Ebből a levél­ből vannak a következő sorok: a munkámat segítik, meg­becsülik, s hogy hetenként 200 forintot kereshetek, azt mind április negyedikének köszön­hetem, én is és a többi asz­­szonytársaim.” A nemeskoltai gépállomás traktoristája egy nap alatt 333 százalékra teljesítette a normát és nyolc óra alatt 112 forintot keresett. A 112 forint megfelel 13 kiló híjján két mázsa búzának, vagy egy pár cipőnek, vagy 18 pár férfizok­ninak, vagy 112 kilogram ke­nyérnek, vagy három típus­­ingnek, vagy tíz méter pamut­árunak. Mindenki tudja, de mégis meg kell itt rögtön mondani, hogy ilyen magas keresete nem néhány mun­kásnak van, hanem a mun­kások tömegének és az ilyen magas kereset lehetősége pe­dig akadály nélkül megvan minden munkás és mezőgaz­dasági dolgozó számára. Csak hasonlításképp említjük meg, hogy ugyanakkor egy francia szakmunkás egyhavi keresete 120 kilogram kenyér ára. 1938 nyomor a milliók szá­mára, 1950-ben boldog élete van és a még boldogabb jövő lehetősége vár a dolgozók tö­megeire. Időben tizenkét év választja el egymástól a két dátumot, de ez a tizenkét év maga a történelem. Benne van ebben a tizenkét évben a Horthy-Magyarország úri bi­tangjainak minden kétségbe­esett kísérlete bűnös uralmuk meghosszabbításának érdeké­ben, benne van a világtörté­nelem legundorítóbb, legalja­sabb, hadüzenet nélküli táma­dása a szocializmus országa ellen, benne van a magyar nép hősi küzdelme a szocializ­mus felépítéséért, de mind­ezen felül benne van a Szov­jetunió Hadseregének diadal­mas harca és győzelme a fa­sizmus ellen és Magyarország felszabadítása: április 4. A magunk ereje nem volt elég és igen hosszú időre nem­ lett volna elég ahhoz, hogy leráz­zuk népünk nyakáról a fasiz­must, a terebélyesedő nagy­birtokosokat, tőkéseket, csend­őröket, bankárokat. Nekünk ehhez segítségre volt szükség. A Szovjet Hadseregnek kel­lett eljönni, hogy eltűnjenek országunkból, megyénkből a W­estetich, Batthyány, Erdődy grófok, a különféle bárók, részvénytársaságok, takaré­kok, a Lingauerok és kiszol­gálóik. A Szovjet Hadsereg felsza­badító tevékenysége, a népel­lenes bűnösök elsöprése, ápri­lis 4 kellett ahhoz, hogy az állam, a dolgozó nép államá­nak tulajdonába kerüljön a Pamutipar, Bőr- és Cipőgyár, a Gépgyár, a sárvári Cukor­gyár, a szentgotthárdi Se­­yem- és Kaszagyár, a Kősze­gi Nemez- Posztó- és Ágyterí­­tőgyár és más üzemek sora, hogy Vas megye 80 termelő­szövetkezeti csoportjában a boldogabb élet építéséhez fog­hatott megyénk 1622 és azóta is egyre növekvő számú szö­vetkezeti parasztembere-Menjünk végig Vas megye bármelyik falvának, városá­nak utcáin. Akár jobbra, akár balra nézünk, mindenütt a há­roméves terv eredményeivel alálkozunk. 1945 tavaszán minden rom volt. Azt mond­ák az „okosok”, hogy ide külföldi kölcsönök és évtize­dek, emberöltők kellenek, amire minden rendbejön. A kommunisták mást mondtak: azt, hogy ide a magyar nép alkotó ereje kell és a munkás­­osztály és pártja által vezetett állam. Ebben az államban a város polgármestere vasmun­kás, a megye mezőgazdasági irányítói dolgozó parasztem­berek, a gyárak igazgatói ma­gukat állandóan képező ipari munkások és olyan jövedelem­­elosztási rendszer van, mely a „mindenkinek munkája sze­rint’* elven alapszik­ Április 4 népünk legna­gyobb nemzeti ünnepe. Ez a nap szabadságot hozott, a szabadság pedig boldog, vi­dám életet teremt. Nyugati és téli szomszédaink, osztrák­­amerikai és jugoszláv tőké­sek, kulákok tehát ne csodál­kozzatok, ha április 4-ét olyan fénnyel, pompával ün­­epli a magyar nép, amilyen­re még nem volt példa. Azon se csodálkozzatok, ha az osztrák és a jugoszláv dolgo­zók irigykedve figyelik a Vas megyében, az egész Ma­gyar Népköztársaság terüle­­én folyó lázas építőmunkát, 17. életszínvonal állandó emel­kedését, az április 4-i előke­­rületeket. Ne csodálkozzatok, anem tudjátok meg, hogy a­z országotok népei is vágy­ak az ilyen életre. Ha pedig a nép egyszer vágyik vala­­me és elhatároz valamit, akkor az utolsó szó nem a kulákoké, tőkéseké, hanem a ' ol gőzöké lesz-Mi Vas megyében most ün­­epre készülünk. Vidámabb életünk, boldogon ünnepe­­''ink, mint ahogy a vidám ’et szanorább mainkára, ered­­ményesebb termelésre is jer­­intett bennünket. Öt évvel a ’szabadulás után szabad, ór­ákban szabad emberekként tartjuk meg április 4-ét! A minisztertanács rendelettervezetet terjeszt az Elnöki Tanács elé április 1-ének nemzeti ünneppé nyilvánításáról Rákosi Mátyás elvtárs, miniszterelnökhelyettest a magyar Munka-érdemrend arany fokozatával való kitüntetésre terjesztette fel a kormány A minisztertanács Dobi Ist­ván elnökletével pénteken dél­előtt ülést tartott. A miniszter­tanács a Népköztársaság El­nöki Tanácsa­ elé terjesztendő törvényerejű rendeletterveze­tet fogadott el április 4-ének Magyarország felszabadulása napjának nemzeti ünneppé nyilvánításáról. Elhatározta a miniszterta­nács, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsához felterjesz­tést tesz Rákosi Mátyás elv­társ, miniszterelnökhelyettes­­nek a Magyar Népköztársaság kiépítése és megszilárdítása terén szerzett kimagasló érde­mei elismeréséül a magyar Munka-érdemrend arany foko­zatával való kitüntetésére. A belkereskedelmi miniszter előterjesztésére a miniszterta­nács hozzájárult az ország egész területén a fínomliszt­­jegy megszüntetéséhez és a finomliszt teljesen szabad for­galmához. Rákosi Mátyás elvt­árs az operaházi felszab­adulási ünnepség szónoka Hazánk felszabadulásának ötödik évfordulóját a Szovjetunió és Sztá­lin elvtárs iránti szeretet jegyében ünnepli a dolgozó magyar nép. Az évforduló ünnepségei április 2-án, vasárnap délelőtt 11 órakor kezdőd­nek a vecsési szovjet hősi emlék­mű megkoszorúzásával. Az ünnep­ség előtt a Magyar Szabadsághar­cos Szövetség motoros csillagtúrát rendez. Vasárnap délután 4 órakor leleplezik a Szabadság-téren erdelt házaszobrot, amely a magyar nép háláját fejezi ki dicső felszabadí­tónk iránt. Április 3-án, hétfőn dél­előtt 10 órakor ünnepélyesen meg­koszorúzzák a Gellért-hegyi, a sza­badság téri, a Gellért-téri, Molotov­­téri és a Kossuth Akadémia előtti szovjet hősi emlékműveket. Hétfőn este 7 órakor a Magyar Népköztársaság kormánya díszelő­adást rendez az Állami Operaházban, amelyen az ünnepi beszédet Rákos Mátyás elvtárs mondja. A díszelő­adáson felszólalnak a felszabadulás tízeik évfordulója alkalmából rende­­zett ünnepségeken résztvevő kül­földi delegációk vezetői. Április 4-én, kedden reggel kato­nai díszszemle­­ lesz a Hősök­ terén, amelyet Budapest dolgozó népének felvonulása követ. Délután a város különböző részein népünnepélyeket rendeznek, este 7 órakor a Magyar Népköztársaság kormánya az ün­nep alkalmából fogadást rendez. A felszabadulás ötödik évfordulójának ünnepségei a Gellért-hegyen rende­zendő zászlóbevonással és tűzijá­tékkal érnek véget. A vas megyei üzemek és földek dolgozói túltél­jesstik jelű Nincs nap és nincs perc, amely ne az áprilisi felajánlások si­kerét jelentené. Minden műszak végét jelző gyári kürtszó, minden befejezett munkanap este a földeken új győzelmi jelentés. Ápri­lis négy nem volt hiábavaló, dol­gozó népünk tovább halad az előtte megnyílt útón. „A mi brigádunk csak elsőosztályú árut szó. Amikor az első április negye­­diki munkafelajánlások történtek, a Pamutipar NV-ben 24 minő­ségi brigád alakult. A mennyi­ségi termeléssel ugyanis nem volt hiba, de annál több a minőség­gel. Sok selejtes áru, sok har­madrendű anyag került ki a gyár szövőüzeméből. A dolgozók erre megtárgyalták a dolgot és 24 mi­nőségi brigádot alakítottak. Szijj Józsefné, Dreszler László­­né és Kiss Lászlóné később azt is vállalták, hogy ők kizárólag elsőosztályú árut szőnek.­­ Sikerült megvalósítani a ter­vünket — újságolják most jó­­kedvűen —, mert a hibapontok csökkenése azt mutatja, hogy a brigád keze közül nem kerül ki már csak elsőrendű, minden te­kintetben kifogástalan anyag. Lisztes Károlyné brigádja már napok óta 120 százalékos minő­ségi teljesítményt ér el s maga Lisztesné, csak elsőosztályú mun­kát végez. A fiatal szövőnők elvan abban A Pamutipai NV ifjú szövőnői is megállják a helyüket a minő­ségért folytatott harcban. Néz­zük a­z ifjúsági brigádot. Áprilisi felajánlásuk­­óta mintha kicserél­ték volna őket is, meg a m­unká­­jjukat. Tóth Erzsébet minőségi­­termelése 133 százalékot mutat, Vető Mária és Pető Mária pedig 143 százalékos teljesítmény mel­lett egész héten elsőrendű minő­ségű árut gyártott. A brigád férfi tagja, Farkas János ..sem maradt el a nők mellett. A minőségi brigádok munkája folytán egy hónap alatt 54 szá­zalékról 81,7 százalékra növekedett az üzem elsőosztályú árutermelése. Már 387 százaléknál tart Tóth György Tóth György villanyhegesztő a Járműjavító NV egyik villany­­hegesztője. Amikor az első fel­ajánlások történtek a Járműjaví­tóban, addigi teljesítményeihez mérten járult hozzá ő is a munka fokozásához Felajánlotta, hogy 155 százalékos teljesítményét áp­rilis negyedikére 170 százalékra fokozza Még április négy a látó­határon volt csak, amikor a heti bérezésnél kiderült, hogy a fél­Bárdos, Borzsi és Szentpéterfa k­­özségek dolgozó parasztsága mun. I­kafelajánlásában elvállalta, hogy­­ ajánlását már jelentősen túltel­jesítette. Újabb felajánlást tett. A mal héten azt is túlszárnyalta. És Tóth elvtárs ma már 383 szá­zaléknál tart. — 1945 felszabadulást hozott az osztályomnak — mondja öröm­mel —, 1950. április négy pedig dicsőséget és magas keresetet adott nekem. Még három mozdony Apátiám­i Károly is,azok közé a munkások közé tartozik, akik az idő kerekét bátran előrefor­gatják és már jövő hónapi tervü­ket teljesítik. Mozdonylakatos a szombathelyi Fűtőházban. 110 százalékos teljesítményére elő­ször 5 százalékos emelést aján­lott. Óvatos volt, de egy hét telt csak bele és már 130-nál tartott, — Felajánlok 140-et — módosí­totta vállalását. Eredmény: a kö­vetkező hetekben 230 százalék lett az átlaga, a múlt héten pedig 270 százalékot teljesített. Tizen­egy mozdonyt kell neki egy hó­napban megjavítania. Ma már az áprilisi mozdonyok kerülnek ki lelkiismeretesen megjavítva kezei közül. Ha csak három moz­donyt „gyógyítana meg” április folyamán, akkor is befejezné áp­rilisi tervét. április negyedikére teljesen végez a cukorrépa és napraforgó vetésével. A vállalás serény munkála­­ta­ Az ipari dolgozók lelkes munkáját és eredményeit követik nap­­ról-napra mezőgazdaságunk dolgozói. Az április negyediki munkafel­ajánlások végrehajtása során szüntelenül nagyszerű m­unkateljesítmé- Boxxai és Szentpéterfa 6 nappal előbb elvetette a cukorrépát és napraforgót

Next