Vasmegye, 1950. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1950-04-01 / 77. szám
Kiváló antitikával ünnepeljük április 4-ét! Soha nem látott pompávalVillám ünnepli Szombathely április 4-ét — Olyannak kell lennie a díszítésnek, amilyen mést soha sem volt! — hallani mindenfelé a városban. Az üzemek üzletek, hivatalok dolgozói, a tömegszervezetek, de még a házak lakói is lázas fejtörés közepette készülnek a dekorációs munkára: április 4-ét külsőségekben is a legnagyobb pompával ünnepli Szombathely népe. Az utcákon máris matinés foltok mutatják a megkezdett munkát. A lakóházak házfelügyelői versenyt indítottak, melyik épület lesz legszebben díszítve a nagy napra. A cél mindenütt egy: kifejezésre juttatni a hálát és szeretet a Szovjetúnió, a szovjet nép iránt, kinyilvánítani a béke mellett harcos kiállásunkat. A legnagyobb arányú készülődés az MDP városi bizottságán, az ÁVH-nál, rendőrkapitányságokon folyik, valamennyien soha nem látott nagyszerű díszítésre készülnek. Felszabadulásunk ötödik évfordulójának ünnepségei már az előző napon, április 3-án kezdetüket veszik. Délután az összes újonnan elnevezett utcák tábláinál röpgyűlések lesznek. Este hét órakor az ifjúság lampionos, fáklyás menettel a szovjet hősi emlékműhöz vonul, ahol egy munkásifjú köszönetet mond hazánk felszabadításáért. Április 4-én reggel hat órakor zenés ébresztő vezeti be a nagy napot. A MÁV és a Pamutipar zenekara vonul végig a városon. Kilenc órakor gyülekeznek a csoportok az Ady Endre téren, ahonnan hatalmas menetben vonulnak Szombathely dolgozói a hősök emlékművénél tartandó ünnepélyre. Az ünnepi beszédet Kovács Rudolf elárs, az MDP megyei bizottságának titkára mondja, aki a város dolgozói nevében emléktárgyat ad át az ünnepségen résztvevő szovjet parancsnoknak. Ezt követi az emlékmű megkoszorúzása. Délután 2—3 óra között térzene lesz a város három pontján: a Nagyszálló előtt, a Köztársaság téren, az Úttörőzenekar pedig a Berzsenyi Dánieltéren ad zenét és mond köszönetet az ifjúság boldog, felszabadult életéért. Délután öt helyen lesz kultúrműsor a legnagyobb a városi Kultúrházban, azonkívül a Rendőregyesületben, a III. kerületi kultúrotthonban, a XVII. körzet pártszékházában és a Tücsökmajorban. Este 9 órakor díszelőadás keretében mutatja be a Sabaria Mozgó a „Kormány tagja“ című szovjet filmet. Az ünnepségek sorozatát reggel 4 óráig tartó tánc zárja be az újjáépült Nagyszálló termeiben, melyet délután avatnak fel. Szombathely dolgozói, akik április 4-re tett munkafelajánlásaik sikeres teljesítésével ünneplik felszabadulásunk évfordulóját, a szocializmus építéséért végzett jó munka boldog tudatával vesznek részt az egésznapos, felejthetetlen, nagyszabású ünnepségeken. Szabó elvtárs „titka“ Háromszori felajánlását is túlteljesíti a Gépgyár sztahanovista bádogosa Mosolygó arccal, nekünk szegezett kérdéssel fogad bennünket munkaasztalánál Szabó József elvtárs, a Gépgyár bádogosa. — Mit gondol elvtárs, hány százalékom lesz? Egy pillanatra elhallgat, aztán saját maga válaszol: — Még titok. Meglepetésnek szánom: 327 százalékot érek el április 4-re. Ezzel a teljesítéssel hálálom meg a Szovjetunió iránti szeretetemet. Szabó József bádogos kitűnő szakember — így mondja az üzem vállalatvezetője, de közvetlenül igazolja 250 százalékos termelési eredménye is. Április 4-re felajánlotta, hogy 157 százalékos eredményét felemeli 220 százalékra. Ezt a munkafelajánlást március 25-én teljesítette és újabb felajánlást tett április 4-re. — Vállaltam, hogy a teljesített 220 százalékomat 250-ig növelem. Ezt is elértem — folytatja örömmel a beszélgetést. A jó eredménynek persze „titka“ van. Ez azonban olyan „titok“, amit bárkinek szívesen elárul. — Amikor hazamegyek, sokat gondolkodom azon, hogyan tudom a legkönnyebben elvégezni másnapi munkámat. Állandóan ezen töröm a fejem munka közben is, és újítok, hogy gyorsabb és jobb munkát végezhessek. Van értelme a munkámnak, én nagyon jól tudom, hogy magunknak dolgozunk. Sok újításom van már, nehéz lenne őket felsorolni. Két újításért jutalmat is kapott Szabó elvtárs. Az egyiknél például meggyorsította és jobbá tette a munkát. A silótöltő gép bádogburkolatát eddig szegecseléssel erősítették össze. Szabó elvtárs rájött, hogy szegecselés helyett az úgynevezett „faszolással“ tartósabb a munka. Megpróbálta és sikerült. Azóta nem szegecseli a silótöltő burkolatát, hanem a bádoglemez széleit egymásra hajtva erősíti öszsze. A szegecseléssel napi 4—5, a „rajzolással" 17 silóvédő burkolatot állított össze a napokban négy óra alatt. Emellett az új módszerrel készített munkadarab szemre is tetszetősebb. Április 4-i munkafelajánlását tehát két-háromszorosára túlteljesítette Szabó elvtárs és túlhaladta a második, harmadik felajánlását is, de most nem az a terve, hogy megpihenjen határain. — Tovább fokozom teljesítményemet — számol be terveiről —, mert még igen sokkal tartozom a Pártnak, a felszabadulásnak. Meg akarom hálálni at, hogy magasabb százalékot teljesíthetek, hogy többet keresek, hogy a Galyatetőn üdülhetek két hétig teljesen ingyen. A múlt héten például 462 forintot kerestem, ezen a héten pedig még többet. Annyi mindent tudok vásárolni magamnak és a családnak a keresetemből, hogy mással nem is köszönhetem meg jobban az államnak, a Pártnak, mint hogy még jobb munkát végzek a jövőben. Ennyit mond Szabó elvtárs saját magáról, munkájáról. Aztán beszámol arról, hogy munkamódszerét nem rejti véka alá. Segítsége nyomán sokat tanult már tőle Horváth (III.) István ifjúmunkás, aki mellette dolgozik. Aki szereti Pártját, államát, az úgy tesz, mint Szabó József elvtárs, a Gépgyár bádogosa, nem elégszik meg az elért eredményekkel, hanem továbbfejleszti azokat és hozzájárul népünk életének általános felemeléséhez. Április 4-én ünnepélyesen adják át a Nagyszálló helyreállított nagytermét A szombathelyi Nagyszálló falai mellett hatalmas kőműves állványok kúsznak az égfelé: már messziről látszik, hogy az épületen nagy munka folyik. Eddig kívülről kevesen vettek tudomást arról, hogy helyreállítják Szombathely hatalmas szállodáját, mert a munkálatokat belül végezték. Még a múlt év végén hozzákezdtek a helyreállításhoz. Fokozatosan javították ki az emeleti részeket, a szállodaszobákat és a termeket. Az idén folytatták a helyreállítást, s ma már ott tartanak, hogy minden belső helyreállítási munkával elkészültek — eltekintve néhány kisebb jelentőségű simítástól. Április 4-én ünnepélyes keretek között adják át a szálló most elkészült nagytermét, s ez egyúttal az utolsó aktust is jelenti a belső munkálatokban A nagyterem április 4-i átadását az tette lehetővé, hogy a szálló dolgozói munkafelajánlást tettek, hogy a felszabadulás ünnepére munkaidőn belül teljesen rendbeteszik, kitakarítják és feldiszítik a termet. Felajánlásuknak már eleget is tettek a dolgozók. A belső munkálatok befejeztével már nagyban folyik az épület külső részének helyreállítása, mellyel előreláthatólag májusra készülnek el. Az egész épület rendbehozatala közel félmillió forint beruházást igényelt. A Nagyszállót 35 éve — mióta építették — nem tatarozták. A szálló egykori tulajdonosainak csak a minél több profit volt az érdeke. Az amúgy is elhanyagolt épületet a háború még jobban tönkretette Most helyreállítják a Nagyszállót, a dolgozóknak mely Szombathely legszebb, legimpozánsabb épülete lesz. Szombat, 1950. április 1. „Mint a villám, olyan gyors“ — halljuk a mindennapi életben számtalanszor. A villám fogalmához méltán csatlakozik a gyorsaság fogalma, hisz tudvalevőleg a villám másodpercenként 300.000 kilométernyi távolságot képes befutni. A villámról mindezideig csak úgy beszéltünk, mint nyári viharok vésztjósló jelenségéről és a kisgyerekek, valamint a gyenge idegzetűek réméről. — Most üzemeink életében új jelentőséget kapott a ,,villám“ fogalma. A szombathelyi Cipőgyárban tegnap jelentkezett kicsinyített újságalakban egy nyomtatott papírlap, rajta a felirat: „Villám“. — Az üzemi villámosjárt fogalma csak nálunk, a magyar üzemekben újdonság. A Szovjetunió gyárai hosszú évtizedek óta alkalmazzák a kritika és önkritika eme rendkívül gyors és eredményes formáját. H® valahol kiemelkedő eredményt értek el, ha valahol hiba csúszott a munkába, nem telik bele sok idő és máris megjelenik a „Villám“. A „Villám“ dicsér, bírál, elismeri és példaként állítja mindenki elé a jót, megmutatja a hibát, közli a jó munkamódszereket, elrettentő példákat állít pellengérre és mindig segítségére siet a termelés fokozásáért küzdő dolgozóknak. A ,,Villám" a Szovjetunióban nemcsak az üzemek, gyárak munkásainak leggyorsabb segítőtársa, hanem a kolhozok, szovhozok parasztjainak is. A „Villám“ lényege az, hogy röviden, tömören, de csattanósan — villámszerűen — megjelenik ott és akkor, ahol és amikor arra szükség van. Legelterjedtebb formája a „Villám“-nak a sokszorosított papírlap, mely elemez valamilyen kérdést, de éppen úgy jelentkezhek a „Villám“ apró röpcédula, alkalmi plakát, néhányszavas felirat vagy bármilyen más formában. Van egy alapvető különbség a nyári záporok villáma és az üzemi „Villám“ között; a felhők villáma vagy nyom és eredmény nélkül, de rettenetes dörejjel elcsattan, vagy valahol romboló „munkát" végez. Az üzemi ,,Villám" pontosan az ellenkező tulajdonsággal rendelkezik: ahol megjelenik, ott megszűnik a hiba és „lecsapása" nyomán új eredmények, alkotások születnek. — Az üzemi „Villám“ olyan gyors és határozott, mint — a villám. — Éljenek üzemi munkásaink a ,,Villám“adta lehetőségekkel, használják fel szocializmust építő munkájukban! (1.) A szovjet szakszervezetek hatalmas eredményeit mutatja be a Szaktanács ma megnyitó kiállítása Ma délután 3 órakor ünnepélyes keretek között nyitja meg a Szaktanács a „Szovjet szakszervezetek a kommunizmus iskolái“ című kiállítását. A megnyitóbeszédet Görbe János elvtárs, a Szaktanács megyei titkára mondja. A kiállítás megnyitásán résztvesz egy magasrangú szovjet tisztekből álló küldöttség, továbbá a Magyar Dolgozók pártja Megyei Pártbizottságának, Városi Bizottságának és alapszervezeteinek küldöttei, a nagyüzemek vezetői és a megye legkiválóbb dolgozói, sztahanovistái. Az ünnepélyes megnyitás után a résztvevők megtekintik a kiállítást, mely a Szovjetunió szakszervezeteinek hatalmas munkáját mutatja be szemléltetően. A kiállított képek bemutatják a szovjet szakszervezetek szociális munkáját, a dolgozók egészségének védelmében folyó harcokat, az üzemi üdülőket, kórházakat, napközi otthonokat. A szakszervezetek kiállítása külsőségeiben is olyan monumentális lesz, amilyen Vas megyében még nem volt. A 18 méteres nagyterem falait drapériáit, díszítik, amelyek mögött rejtett fémcsövek világítanak. A kiállítás színhelyén a Szikra könyvesbolt dolgozói a legújabb, nagysikerű szovjet és magyar könyvkiadványokat árusítják. A vidéki látogatók 50 százalékos vasúti kedvezményben részesülnek. Ezúton is felhívjuk a vidékről bejövő dolgozók figyelmét, hogy vasúti igazolványaikat a kiállítás megtekintése után a Szakszervezeti Székházban elhelyezett pénztárnál bélyegeztessék le. A kiállítást április 15-ig látogathatják a megye dolgozói. Minden munkánkkal hasonlóvá akarunk válni a komszomolistákhoz Mint ifjúmunkások, nem feledhetjük el a komszomolisták áldozatait, amit népünk felszabadításáért hoztak. Április negyedike ezért nekünk is legnagyobb ünnep. Én a magam részéről felajánlottam, hogy az eddigi átlagteljesítényemet, ami 144 százalék volt, 154 százalékra emelem. A felajánlás óta 165 százalékot értem el és a keresetem 171 forintról 195 forint és 90 fillér lett. Brigádunk gyengébb tagjai is el akarják érni április negyedikére az átlagos 150 százalékot. Minden munkánkkal azt akarjuk kimutatni, hogy szeretnénk, hasonlók lenni a komszomolistákhoz és meg akarjuk mutatni, hogy nyomdokaikon haladva méltó társaik akarunk lenni a szocializmus épzésében. GÖNC ILONA, orsózó. Soha el nem múló hálával gór dobunk a felszabadul hős szovjet katonákra Most amikor felszabadulásunk ötödik évfordulóját ünnepeljük, soha el nem múló hálával gondolunk azokra a hős szovjet katonákra, akik nagy vezérük, Sztálin elvtárs vezetése mellet felszabadíottak bennünket a fasiszta rabiga alól. Évszázadok szenvedése és megpróbáltatása szűnt meg 1945 április 4-én és ezen a napon lettünk szabadok. Mi, magyar dolgozók ettől a naptól kezdve egységbe kovácsolunk! Pártunk vezetése mellett, közös akarattal, munkafelajánlásokkal dolgozunk a szocializmus megvalósításáért. KOVÁCS I., takarógyári ifjúmunkás.