Vasmegye, 1950. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1950-04-01 / 77. szám

Kiváló an­ti­tikával ünnepeljük április 4-ét! Soha nem látott pompávalV­illám ünnepli Szombathely április 4-ét — Olyannak kell lennie a díszítésnek, amilyen mést soha sem volt! — hallani minden­felé a városban. Az üzemek üzletek, hivatalok dolgozói, a tömegszervezetek, de még a házak lakói is lázas fejtörés közepette készülnek a dekorá­ciós munkára: április 4-ét kül­sőségekben is a legnagyobb pompával ünnepli Szombathely népe. Az utcákon máris matinés foltok mutatják a megkezdett mun­kát. A lakóházak házfelügyelői versenyt indítottak, melyik épület lesz legszebben díszítve a nagy napra. A cél minde­nütt egy: kifejezésre juttatni a hálát és szeretet a Szovjet­­únió, a szovjet nép iránt, ki­nyilvánítani a béke mellett­ harcos kiállásunkat. A legna­gyobb arányú készülődés az MDP városi bizottságán, az ÁVH-nál, rendőrkapitányságo­kon folyik, valamennyien soha nem látott nagyszerű díszítés­re készülnek. Felszabadulásunk ötödik év­fordulójának ünnepségei már az előző napon, április 3-án kezdetüket veszik. Délután az összes újonnan elnevezett ut­cák tábláinál röpgyűlések lesz­nek. Este hét órakor az ifjú­ság lampionos, fáklyás menettel a szovjet hősi emlékműhöz vo­nul, ahol egy munkásifjú kö­szönetet mond hazánk felsza­badításáért. Április 4-én reggel hat óra­kor zenés ébresztő vezeti be a nagy napot. A MÁV és a Pa­mutipar zenekara vonul végig a városon. Kilenc órakor gyü­lekeznek a csoportok az Ady Endre­ téren, ahonnan hatal­mas menetben vonulnak Szom­bathely dolgozói a hősök em­lékművénél tartandó ünnepély­re. Az ünnepi beszédet Kovács Rudolf elárs, az MDP me­gyei bizottságának titkára mondja, aki a város dolgozói nevében emléktárgyat ad át az ünnepségen résztvevő szovjet parancsnoknak. Ezt követi az emlékmű megkoszorúzása. Délután 2—3 óra között tér­zene lesz a város három pont­ján: a Nagyszálló előtt, a Köz­társaság­ téren, az Úttörőzene­­kar pedig a Berzsenyi Dániel­­téren ad zenét és mond köszö­netet az ifjúság boldog, felsza­badult életéért. Délután öt helyen lesz kultúrműsor a legnagyobb a városi Kultúr­­házban, azonkívül a Rendőr­egyesületben, a III. kerületi kultúrotthonban, a XVII. kör­zet pártszékházában és a Tü­­csökmajorban. Este 9 órakor díszelőadás keretében mutatja be a Saba­­ria Mozgó a „Kormány tagja“ című szovjet filmet. Az ünnep­ségek sorozatát reggel 4 óráig tartó tánc zárja be az újjá­épült Nagyszálló termeiben, melyet délután avatnak fel. Szombathely dolgozói, akik április 4-re tett munkafelaján­­lásaik sikeres teljesítésével ünneplik felszabadulásunk év­fordulóját, a szocializmus épí­téséért végzett jó munka bol­dog tudatával vesznek részt az egésznapos, felejthetetlen, nagyszabású ünnepségeken. S­zabó elvtárs „titka“ Háromszori felajánlását is túlteljesíti a Gépgyár sztahanovista bádogosa Mosolygó arccal, nekünk szege­­zett kérdéssel fogad bennünket munkaasztalánál Szabó József elvtárs, a Gépgyár bádogosa. — Mit gondol elvtárs, hány százalékom lesz? Egy pillanatra elhallgat, aztán saját maga válaszol: — Még titok. Meglepetésnek szánom: 327 százalékot érek el április 4-re. Ezzel a teljesítéssel hálálom meg a Szovjetunió iránti szeretetemet. Szabó József bádogos kitűnő szakember — így mondja az üzem vállalatvezetője, de köz­vetlenül igazolja 250 százalékos termelési eredménye is. Április 4-re felajánlotta, hogy 157 száza­lékos eredményét felemeli 220 százalékra. Ezt a munkafelaján­­lást március 25-én teljesítette és újab­b felajánlást tett április 4-re. — Vállaltam, hogy a teljesített 220 százalékomat 250-ig növelem. Ezt is elértem — folytatja öröm­mel a beszélgetést. A jó eredménynek persze „tit­ka“ van. Ez azonban olyan „titok“, amit bárkinek szívesen elárul. — Amikor hazamegyek, sokat gondolkodom azon, hogyan tudom a legkönnyebben elvégezni más­napi munkámat. Állandóan ezen töröm a fejem munka közben is, és újítok, hogy gyorsabb és jobb munkát végezhessek. Van értelme a munkámnak, én nagyon jól tu­dom, hogy magunknak dolgozunk. Sok újításom van már, nehéz lenne őket felsorolni. Két újításért jutalmat is ka­pott Szabó elvtárs. Az egyiknél például meggyorsít­otta és jobbá tette a munkát. A siló­­töltő gép bádogburkolatát eddig szegecseléssel erősítették össze. Szabó elvtárs rájött, hogy szege­cselés helyett az úgynevezett „faszol­ással“ tartósabb a munka. Megpróbálta és sikerült. Azóta nem szegecseli a silótöltő burko­latát, hanem a bádoglemez szé­leit egymásra hajtva erősíti ösz­­sze. A szegecseléssel napi 4—5, a „rajzolással" 17 silóvédő burko­latot állított össze a napokban négy óra alatt. Emellett az új módszerrel készített munkadarab szemre is tetszetősebb. Április 4-i munkafelajánlását tehát két-háromszorosára túltel­jesítette Szabó elvtárs és túlha­ladta a második, harmadik fel­ajánlását is, de most nem az a terve, hogy megpihenjen hatá­rain. — Tovább fokozom teljesítményemet — számol be terveiről —, mert még igen sok­kal tartozom a Pártnak, a felsza­badulásnak. Meg akarom hálálni at, hogy magasabb százalékot tel­jesíthetek, hogy többet keresek, hogy a Galyatetőn üdülhetek két hétig teljesen ingyen. A múlt héten például 462 forintot keres­tem, ezen a héten pedig még többet. Annyi mindent tudok vá­sárolni magamnak és a családnak a keresetemből, hogy mással nem is köszönhetem meg jobban az államnak, a Pártnak, mint hogy még jobb munkát végzek a jövő­ben. Ennyit mond Szabó elvtárs sa­ját magáról, munkájáról. Aztán beszámol arról, hogy munkamód­szerét nem rejti véka alá. Segít­sége nyomán sokat tanult már tőle Horváth (III.) István ifjú­munkás, aki mellette dolgozik. Aki szereti Pártját, államát, az úgy tesz, mint Szabó József elv­társ, a Gépgyár bádogosa, nem elégszik meg az elért eredmé­nyekkel, hanem továbbfejleszti azokat és hozzájárul népünk éle­tének általános felemeléséhez. Április 4-én ünnepélyesen adják át a Nagyszálló helyreállított nagytermét A szombathelyi Nagyszálló falai mellett hatalmas kőmű­ves állványok kúsznak az ég­felé: már messziről látszik, hogy az épületen nagy munka folyik. Eddig kívülről kevesen vettek tudomást arról, hogy helyreállítják Szombathely ha­talmas szállodáját, mert a munkálatokat belül végezték. Még a múlt év végén hozzá­kezdtek a helyreállításhoz. Fo­kozatosan javították ki az emeleti részeket, a szálloda­szobákat és a termeket. Az idén folytatták a helyreállí­tást, s ma már ott tartanak, hogy minden belső helyreállí­tási munkával elkészültek — eltekintve néhán­y kisebb je­lentőségű simítástól. Április 4-én ünnepélyes ke­retek között adják át a szálló most elkészült nagytermét, s ez egyúttal az utolsó aktust is je­lenti a belső munkálatokban A nagyterem április 4-i átadá­sát az tette lehetővé, hogy a szálló dolgozói munkafelaján­lást tettek, hogy a felszabadu­lás ünnepére munkaidőn belül teljesen rendbeteszik, kitaka­rítják és feldiszítik a termet. Felajánlásuknak már eleget is tettek a dolgozók. A belső munkálatok befejez­tével már nagyban folyik az épület külső részének helyre­­állítása, mellyel előreláthatólag májusra készülnek el. Az egész épület rendbehozatala közel félmillió forint beruházást igé­nyelt. A Nagyszállót 35 éve — mi­óta építették — nem tataroz­ták. A szálló egykori tulajdo­nosainak csak a minél több profit volt az érdeke. Az amúgy is elhanyagolt épületet a háború még jobban tönkre­­tette­ Most helyreállítják a Nagyszállót, a dolgozóknak mely Szombathely legszebb, legimpozánsabb épülete lesz. Szombat, 1950. április 1. „Mint a villám, olyan gyors“ — halljuk a mindennapi életben számtalanszor. A villám fogalmához méltán csatla­kozik a gyorsaság fogalma, hisz tudvalevőleg a villám má­sodpercenként 300.000 kilométernyi távolságot képes befutni. A villámról mindezideig csak úgy beszéltünk, mint nyári vi­­harok vésztjósló jelenségéről és a kisgyerekek, valamint a gyenge idegzetűek réméről. — Most üzemeink életében új je­lentőséget kapott a ,,villám“ fogalma. A szombathelyi Cipő­gyárban tegnap jelentkezett kicsinyített újságalakban egy nyomtatott papírlap, rajta a felirat: „Villám“. — Az üzemi villámosjárt fogalma csak nálunk, a magyar üzemekben új­donság. A Szovjetunió gyárai hosszú évtizedek óta alkal­mazzák a kritika és önkritika eme rendkívül gyors és ered­ményes formáját. H® valahol kiemelkedő eredményt értek el, ha valahol hiba csúszott a munkába, nem telik bele sok idő és máris megjelenik a „Villám“. A „Villám“ dicsér, bí­rál, elismeri és példaként állítja mindenki elé a jót, megmu­tatja a hibát, közli a jó munkamódszereket, elrettentő pél­dákat állít pellengérre és mindig segítségére siet a termelés fokozásáért küzdő dolgozóknak. A ,,Villám" a Szovjetunió­ban nemcsak az üzemek, gyárak munkásainak leggyorsabb segítőtársa, hanem a kolhozok, szovhozok parasztjainak is. A „Villám“ lényege az, hogy röviden, tömören, de csattanó­san — villámszerűen — megjelenik ott és akkor, ahol és amikor arra szükség van. Legelterjedtebb formája a „Vil­­lám“-nak a sokszorosított papírlap, mely elemez valamilyen kérdést, de éppen úgy jelentkezhe­k a „Villám“ apró röp­cédula, alkalmi plakát, néhányszavas felirat vagy bármilyen más formában.­­ Van egy alapvető különbség a nyári zápo­rok villáma és az üzemi „Villám“ között; a felhők villáma vagy nyom és eredmény nélkül, de rettenetes dörejjel el­csattan, vagy valahol romboló „munkát" végez. Az üzemi ,,Villám" pontosan az ellenkező tulajdonsággal rendelkezik: ahol megjelenik, ott megszűnik a hiba és „lecsapása" nyo­mán új eredmények, alkotások születnek. — Az üzemi „Vil­lám“ olyan gyors és határozott, mint — a villám. — Éljenek üzemi munkásaink a ,,Villám“­adta lehetőségekkel, használ­ják fel szocializmust építő munkájukban! (1.) A szovjet szakszervezetek hatalmas eredményeit mutatja be a Szaktanács ma megnyitó kiállítása Ma délután 3 órakor ünnepé­lyes keretek között nyitja meg a Szaktanács a „Szovjet szakszer­vezetek a kommunizmus iskolái“ című kiállítását. A megnyitóbeszé­det Görbe János elvtárs, a Szak­tanács megyei titkára mondja. A kiállítás megnyitásán részt­­vesz egy magasrangú szovjet tisz­tekből álló küldöttség, továbbá a Magyar Dolgo­zók pártja Megyei Pártbizottságának, Városi Bizott­ságának és alapszervezeteinek küldöttei, a nagyüzemek vezetői és a megye legkiválóbb dolgozói, sztahanovistái. Az ünnepélyes megnyitás után a résztvevők megtekintik a kiál­lítást, mely a Szovjetunió szak­­szervezeteinek hatalmas munká­ját mutatja be szemléltetően. A kiállított képek bemutatják a szovjet szakszervezetek szociális munkáját, a dolgozók egészségé­nek védelmében folyó harcokat, az üzemi üdülőket, kórházakat, napközi otthonokat. A szakszervezetek kiállítása külsőségeiben is olyan monu­mentális lesz, amilyen Vas me­gyében még nem volt. A 18 mé­teres nagyterem falait drapériáit, díszítik, amelyek mögött rejtett fémcsövek világítanak. A kiállí­tás színhelyén a Szikra könyves­bolt dolgozói a legújabb, nagy­sikerű szovjet és magyar könyv­­kiadványokat árusítják. A vidéki látogatók 50 százalé­kos vasúti kedvezményben ré­szesülnek. Ezúton is felhívjuk a vidékről bejövő dolgozók figyel­mét, hogy vasúti igazolványaikat a kiállítás megtekintése után a Szakszervezeti Székházban elhe­lyezett pénztárnál bélyegeztessék le. A kiállítást április 15-ig lá­togathatják a megye dolgozói. Minden munkánkkal hasonlóvá akarunk válni a komszomolistákhoz Mint ifjúmunkások, nem feledhetjük el a komszomolis­­ták áldozatait, amit népünk felszabadításáért hoztak. Április negyedike ezért nekünk is legnagyobb ünnep. Én a magam részéről felajánlottam, hogy az eddigi átlagteljesí­tényemet, ami 144 százalék volt, 154 százalékra emelem. A felajánlás óta 165 százalékot értem el és a keresetem 171 forintról 195 forint és 90 fillér lett. Brigádunk gyengébb tagjai is el akar­ják érni április negyedikére az átlagos 150 százalékot. Minden munkánkkal azt akarjuk kimutatni, hogy szeret­nénk, hasonlók lenni a komszo­molistákhoz és meg akarjuk mutatni, hogy nyomdokaikon haladva méltó társaik akarunk lenni a szocializmus épzésében. GÖNC ILONA, orsózó. Soha el nem múló hálával gór dobunk a felszabadul hős szovjet katonákra Most amikor felszabadulásunk ötödik évfordulóját ünne­peljük, soha el nem múló hálával gondolunk azokra a hős szovjet katonákra, akik nagy vezérük, Sztálin elvtárs vezetése melle­t felszabadíottak bennünket a fasiszta rabiga alól. Év­századok szenvedése és megpróbáltatása szűnt meg 1945 ápri­lis 4-én és ezen a napon lettünk szabadok. Mi, magyar dolgo­zók ettől a naptól kezdve egységbe kovácsolunk! Pártunk vezetése mellett, közös akarattal, munkafelajánlásokkal dol­gozunk a szocializmus megvalósításáért. KOVÁCS I., takarógyári ifjúmunkás.

Next