Vasmegye, 1950. május (6. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-03 / 101. szám

Marsninceser szombathelyi békeharcos csodálatos seregszemléje május 1-én c­­sodálatos, verőfényes napra virradt Szom­bathely május elsején. Mintha a nap is a nemzetközi proleta­riátus nagy ünnepére fényesí­tette volna sugarait. Mikor a legelső fényképe beszökött a városba, már benépesültek az utcák. Vidám dal, zene, jó­kedvű hangok keveredtek a gyülekező autók, kocsik, trak­torok, gépek dübörgésébe. Irány, a város három tere: az­­Ady Endre-tér, a Batthyányi­­tér és az Éden-tér. Itt gyüle­keztek a város dolgozói. Ady Endre-tér. Fél nyolckor már dübörögve érkeznek a Mezőgazasági Gépgyár autói, acocsit, rajtuk az üzem­ készí­­tette gépek. Majd egymásután sorakoznak a Takarógyár, Köz­kórház, Népbolt, Mezig, OTI, Törvényháza dolgozói. A pat­togó ritmusú üzemet a Pamut­ipar zenekara szolgáltatja. Batthyányi-tér. Fél kilenc­kor már hatalmas tömegre szórja sugarait a nap. A tér egyik felét teljesen elfoglalják a kis úttörők és a diákok. Az úttörők vidámsága, éneke és zenekaruk hangja az égig csap. Megérkeznek a Bőrgyár a Rostkikészítő NV, a Tégla­gyár, az Elektromos Művek, a Vasmegye, a Közüzemek, Fű­részüzem, a pártszervezetek, a nemzeti vállalatok. A tér ha­talmas zsongás. Mindjárt indul a menet. Éhen-tér. Kilenckor már zeng a MÁV zenekar. A zene ritmusára érkeznek a Jármű­javító NV, a Fűtőház, Szertár, Forgalom, Osztálymérnökség, Igazgatóság, Magasépítési NV, több körzet és a Pamutipar dolgozói. A várakozás feszült, a munkások menetkészek. Fél fiz. Harmincezer dolgozó kígyózó sora hullámzik a vá­ros utcáin. Lovak dobbanása hallik, mint valami csatatéren- Autó tülköl, nehéz gépek kere­kei csattannak, ezer és ezer munkás lába dübörög az asz­falton. Nézd az arcokat, a munkások kemény vonásait. Úgy mosolyognak most, mint a nap az égen. Száll a daluk, zeng a hangjuk. Éljenzik a Pártot, a Szovjetúniót, a békét. N­ézd a gépeket. Nézd a Mezőgazdasági Gép­gyár készítette gépeket, nézd a Pamutipar gyönyörű szöve­teit, a Bőrgyár cipőit. Izmos munkáskezek készítették őket a szürke hétköznapon, azok a munkások akik most ott ül­nek az autókon, vagy ott me­netelnek az utón. Ők készítet­ték. Látod hatalmas erejüket­? Látod alkotó, tettrekész, el­szánt munkaakaratukat? Mun­kások. A hatalom törhetetlen birtokosai, a munka hősei, a jövő fáradhatatlan, harcos ko­vácsai. Rádöbbensz ugye, hogy ahol ők megjelennek, ott ösz­­szeroppan a régi és születik az uj. Rádöbbensz kik ők? Az erő, a végtelen, a kiapadhatat­lan izmos erő forrásai. Most mosolyognak, énekel­nek, jókedvűek; ünneplik a munkás napok eredményeit. Boldogan, felszabadultan, a jö­vőbe vetett szilárd bizalom­mal. Párizsban, Londonban, New- Yorkban, Nápolyban, Brémá­ban és szerte a világon ugyan­így munkások menetelnek vég­telen menetben az utakon. Pá­rizsban, Londonban, New- Yorkban és a többi kapitalista ország városaiban azonban nem virág hull a földre, ha­nem a munkások kiontott vér­harmata. Csendőrök kardja villan, rendőrök revolvere dör­ren, gumibot puffan. De a munkások soraiban ugyan­olyan végtelen erő rejlik, mint a tiedében, ugyanúgy a jövő kovácsai mint te és ugyanazt zengik a munkások, amit te zengsz Szombathelyen: W/ Hág proletárjai egyesül­­n­­etek! S a munkások dübörgő lép­teit nem lehet megállítani. Az előremegy és nem tér le. Le­gázolja a tőkést, a hitvány im­perialistákat, a régi világ szennyét maga alá gyűri. Mert a munkások karja végtelenül erős, mert olyan párt vezeti őket, mint a kommunisták pártja, mert zászlójuk színe olyan, mint a vér, melyet a jövőért hullatnak diadalmas harcaiban. A menet kanyarodik a Már­cius 15 tér felé. Már mindenki megcsodálta a gyönyörű felvo­nulást, az ezernyi szint­­ötle­tet. Jellemzésére nem lehet megfelelő szavakat találni. A szavak mind kopottak, színte­lenek, élettelenek a május el­sejei ünnep e színpompás va­rázsára. Március 15.-tér: 30.000 ember hullámzó tömege, tíz- és tízezer vérvörös zászló erdeje, harcos feliratú táblák sokasága. Zúgó zsibongás. A színtiszta égen úgy ragyog a nap, mint az ol­vasztott arany. Ének, zene, vi­dámság. Béke, végtelen béke. S a munkások tekintetében izzó, harcos békeakarat. Negyed tizenegy. Felzendül­­nek a magyar és a szovjet himnusz akkordjai. Majd Pál­fi Kálmán elvtárs, a Szombat­helyi Pártbizottság titkárának megnyitó szavai után Ilku Pál elvtárs, ezredes lép a mikro­fon elé. Szavai nyomán kibon­takozik,­ minek köszönhetjük, hogy ilyen boldogan ünnepel­hetünk, hogyan védhetjük meg boldog békénket. Megnőtt a béketábor ereje . Szabad május elsejénket a felszabadító Szovjetuniónak és vezérének, Sztálin elvtárs­nak köszönhetjük — mondja beszéde elején. Felzúg a harmincezer ember éljenzése, összeverődik a hat­vanezer tenyér. És Ilku elv­társ emlékeztet munkánk eredményére. Egy év alatt óriási fejlődé­sen mentünk keresztül. Meg­szilárdult a munkás-paraszt szövetség, új alkotmányt ka­pott a magyar nép, hét hónap­pal a kitűzött határidő előtt befejeztük hároméves tervün­ket, lelepleztük Raj­kék aljas bandáját, mérföldes léptekkel haladtunk előre a szocializ­mus építésének falusi frontján és kulturális téren is. A béketábor vezető ereje, a Szovjetunió az utóbbi egy év alatt óriásit fejlődött és szilárdan halad a kommu­nizmus építése útján. És utat mutat a népi demo­kratikus országoknak szocia­lizmus felé vezető útjukban. Ezzel szemben a kapitalista országokban egyre nő a vál­ság, a nyomor." Az imperialis­ták éppen ezért tajtékzó düh­hel háborúra készülnek. De nekünk a legkeményebb harc árán is meg kell védeni a bé­két. Több, keményebb mun­kával, szívós akarattal, ha kell fegyverrel is. Szilárdan a Párt mögött . Ne legyen egyetlen ma­gyar dolgozó sem, akinek neve hiányozna a stockholmi béke­­felhívás alól. A magyar dol­gozók — mint a világ vala­mennyi becsületesen érző em­bere — ezzel is fejezzék ki harcos békeakaratukat. Aki megtagadja ennek az ívnek az A járási székhelyek ünnep­ségein — mint szerte az egész világon — a munkásság veze­tésével tüntetett minden be­csületes ember május elsején a béke megvédése mellett. Szentgotthárdon a békeivek aláírása után élőszóval is hangot adtak a dolgozók ezrei annak, hogy harccal küzdenek a háborús uszítók ellen. A Kaszagyár felvonuló csoport­jában a földgömböt körül­fogó gyermekek jelképezték, a Selyemgyár csoportjában pedig élőképek fejezték ki a békeharcot. Amikor Herbály Lajos elvtárs beszédében az imperialisták rohamcsapatá­nak, Tito bandájának gaztet­teiről beszélt, viharos tün­tetésbe fogott az ünneplő tömeg. — Kőszegen 4000 főnyi, eddig soha nem látott tömeg ünne­pelt. Az úttörőzenekar nagy­szerű játéka, a gyárak felvo­­nulása, a kőszegfalvi állami gazdaság brigádjai­, feldíszí­tett gépei, az utcabál és a szó­rakoztató műsor az egész vá­ros ünnepévé tette május 1-ét. — Sárvárott hétezres tömeg ünnepelt. A nagyüzemek fel­vonulási versenyéből a Barne­­vál, a kisüzemekéből a Tejért került ki győztesen. A béketábor hatalmas ere­je csendült k­i az ünnep­ségből, az üzemi munkások, az úttö­rők, a szabadságharcosok lel­kes felvonulásából. — Kör­menden a gépállomás trakto­rainak dübörgése, és a sertés­­hizlalda dolgozóinak, építő­­munkásainak csoportja tette pompássá a május 1-i ünne­pet. — Vasvár­ott, előző este színes, vidám fáklyás felvo­nulást rendeztek, majd má­jus elsején az egész főteret betöltő tömeg gyűlt össze. Celldömölkön is soha nem látott tömeg gyűlt össze má­­jus elsején. A celldömölki MÁV Fűtőház és munkahősei a napokban nyerték el az él­üzem és sztahanovista büszke címet és ezzel hosszú hónapok sikeres munkájával bizonyí­tották, hogy nagyobb teljesítményekkel, jó munkával erősítik a békeharcot. Békeakaratának adott kifeje­zést az ünneplő tömeg akkor, amikor Kovács Rudolf elv­­társ elmondta ünnepi beszédé­ben, hogy néhány népelle­n­es, imperialista ügynök-pap megtagadta a békeivek alá­írását: a cetli dolgozók meg­vetéssel fordultak el a háború papjaitól és tüntettek a béke megvédése, a Párt és Rákosi elvtárs mellett. De nemcsak­ a járási székhe­lyek, hanem a községek is a aláírását, nyíltan állást foglal a háború, a vér, a pusztulás mellett. — Békéért, s a szocializ­musért folytatott harcunkban akkor oldhatjuk meg sikerrel feladatainkat, ha dolgozó né­pünk még szorosabbra fűzi ba­rátságát a Szovjetunióval, még szilárdabban tömörül Pártunk, Rákosi elvtárs mögött. S ma, amikor győzelmeink láttán, szabadon, jókedvűen ünnepel­legkisebbtől a legnagyobbig töretlen békeharccá avatták május elsejét. Honvédeink az úttörőkért A falu apraja-nagyja részt­­vett Nyőgéren az ünnepségen és lelkesen éltette Sztálin és Rákosi elvtársakat, a béke leg­főbb őreit. Vidámmá tette a nyőgéri ünnepet az úttörők citer­a-játéka. Vasszilvágyon a tizcs mellett a falu min­den dolgozó parasztja jelen volt és megelégedéssel beszél­gettek az ünnepség után a kö­zeljövőben felavatandó vas­­szilvágyi gépállomásról. . A Hosszupereszteg ünnepségén hétszáz főnyi tömeg vett részt. Felsőszölnökön a hon­védség azzal kedveskedett az egész falunak, hogy zászlóval ajándékozta meg az úttörő­ket, jövőnk nagy reménysé­geit. Tüntetés a háború papjai ellen A békéért való harc mellett tett hitet a május 1-i ünnep­ségen Rábakovácsi dolgozó népe, amikor Nagy Sándor jáki május elsejét, szálljon köz­szünetünk és hálánk felszaba­dítónk és nagy barátunk, Sztálin elvtárs felé. Szavait percekig tartó taps és éljenzés orkán követi. A dol­gozók éljenzik a Szovjetuniót, a Pártot, Sztálin és Rákosi elvtársakat. Majd Pálfi elv­társ zárószavai után felcsen­dül az Internacionálé és a ze­nekarral együtt énekel 35.000 felszabadult, boldog dolgozó, elvtárs beszédében elmondta, hogy az egész emberiség el­­lensége, gyilkosságra készülő fenevad az, aki megtagadja a békeív aláírását. az egész tömés viharos tüntetéssel fordult szembe az aláírást megtagadó helyi PapPal-Tüntetett az aláírást vissza­utasító pap ellen Hegyfalu dolgozó népe is, és hangos ki­áltásokban hangoztatták: ,'ilyen papra nincs szüksé­günk“. Jakon hatalma- 1200 főnyi tömeg vonult fel május elsején vidám, színe , jókedvű menetben. Bükön lel­kes ünnepségben hoztak ha­tározatot arra a versenyfel­hívásra, amely egész Vas megyét további jó mezőgazdasági munká­ra szólítja fel. A bükiek egytől-egyig aláír­­ták a békeiveket és a további jó munkával akar­ják erősíte­ni a béketábort. Ennek a tö­rekvésüknek adtak hangot ak­kor is amikor zugó hangon éltették a Pártot, Sztálin és Rákosi elvtársat. Gencsapáti­­ban többszáz méter hosszú vidám menetben vonult fel a lakosság az ünnepségre. Ke­­menesmagasiban a gyűlés előtt felháborodva tárgyalták a dolgozók, hogy a község néhány kulákja megtagadta a békeív aláírását. Megfogad­ták a dolgozók, hogy a kulá­­kokkal szemben még jobb munkát végeznek a béke Et­eléimé érdekében. Dolgozó parasztságunk soha nem látott tömegei lelkes hangulatban ünnepelték a diadalmas békeharcot Május­­ nemcsak városon volt a béke megvédésének harcos ünnepe, hanem a falvak dolgozó parasztsága is megmutatta ezen a napon har­cos szellemét a béke megvé­dése és a háborús uszítók ell­eni küzdelemben. A május 1-i falusi ünnepségekről érkező jelentések szinte kivétel nélkül azzal kezdődnek, hogy ..közsé­günkben még soha nem vonult fel ilyen egységesen a lakoss­ág és még soha nem tapasz­­tottunk Hűen lelkesedést Harcos békeünnepek a járási székhelyeken Szerda, 1950. május 3. –35 A béketábor legyőzhetetlen Jakfán kettős ünnep volt május 1: a béke melletti harcos kiállást azzal is tanú­sították, hogy a falu három utcáját Le­nin, Sztálin és Rákosi elv­társakról nevezték el. Május elsején helyezték el az új utcatáblákat. Alsószőlőtö­kön mindenki aláírta a békei­­veket, csak a pap nem. A gyűlés résztvevői felháborod­­va tárgyalták a háborút váró pap aljasságát. Rábamolná­­riban még soha ilyen tömeg nem gyűlt össze, mint május elsején és amikor a gyűlés szónoka leszögezte, hogy a béketábor legyőzhetetlen, tom­boló taps tört ki. Csepregen két állami gazdaság és három tizcs vonult fel a hatalmas tömeg élén. A meggyespusztai állami gazdaság táblái a dol­gozók felajánlását mutatták: az ötéves terv végéig a jelen­legi tízszeresére, kétmillió li­terre fokozzák a gazdaság tej­hozamát. Rábahidvégen hang­szórón, mozgalmi dalokat ját­szottak és az ünneplők a köz­­ség vezetőivel az élen a helyi zenekar hangjai mellett­­ vo­nultak fel. Várnai László elindító ünnepi beszéde közben többször adtak hangot tapssal és éljenzéssel annak, hogy egy pillanatra sem szün­tetik meg a harcot a há­borús uszítók ellen. Kisrákoson, Nagyrákoson, Őriszentpéteren, a dolgozó pa­rasztok, fiatalok (Kisrákoson különösen az EPOSz-lányok) - úttörők összefogása avatta a békeharc ünnepévé május elsejét. Sokáig emlékezetessé maradó zenés ébresztővel kezdődött So­­rokpolányban május elseje. Dél­előtt 9 órakor már nem lehetett utat vágni a szövetkezet előtt összegyűlt hatalmas tömegben, mely az ünnepség során lelkes tüntetéssel állt ki a béke mellett. Kisunyombéki ifjúsági fáklyás felvonulás előzte meg vasárnap este a nagy ünnepséget, majd a tszcs és a község dolgozói lel­kes menetben vonultak fel a gyűlés színhelyére.­­ Délután nagyszabású majális és kultúr­műsor tette színessé az ünne­pélyt. Rátóton a környékbeli községek összegyűltek és közel 1600 dolgozó paraszt tett hitet Rátóton a béke megvédése mel­lett. Annál is lelkesebb volt a rátóti május 1-i ünnepség, mert két hét múlva itt avatják fel a megye három új gépállomásá­nak egyikét . Utcabálok, színes műsorok, vidám szórakozás zárta le má­jus elsejét az egész megyé­ben. Május 1 harcos békeaka­rata nem tört meg az ünnep után sem: ma holnap és a kommunizmus teljes győzel­méig minden munkára, áldo­zatra készen állnak a munká­sok, dolgozó parasztok és ér­telmiségnek, hogy megvédjék építőmunkájuk legfontosabb előfeltételét, a békét a hábo­rús gyújtogatók, az imperia­listák és csatlósaik ellen. Ez a­­lendületes békeakarat, el­szánt harc abban nyilvánul meg, hogy az ünneplés napja­it még jobb munka, még ered­ményesebb termelés követi. Hirdessen a Vas megyédet

Next