Vasmegye, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-11 / 185. szám

Horvátzsidány 120 százalékra teljesül a beadást — így tesz hitet a nép állama mellet! Mersits János az egyetlen még­­ dolgozó horvátzsidányi cséplőgép etetője azt mondja: „Ha törik, ha szakad, még ma befejezzük“. A másik két gép meg a verseny­társhoz, Peresznyére ment el se­gíteni. „Közösen küzdünk, egy célért, segítünk egymásnak — szól Balogh János, a párttitkár. — Horvátzsidány ma, csütör­tökön 94 százaléknál tart. Most már felküldenénk a csép­­lés befejezéséről a táviratot is Rákosi elvtársnak, de vagy 14 gazda zabcséplése még hátra van. Este azonban a távirat me­het. Gyöngy Kálmán elvtárs mond­ja ezt, a körjegyző. És elmond­ja Gyöngy elvtárs azt is, hogy ez a kis falu tavaly 17 vágón gabonát adott az országnak, C- jegyre egy vagont. Az idén már másfél vágón folyt be C-jegyre. — Tavaly óta sokat változol a falu — magyarázza Kirchk­­nopf Pál elvtárs, a falu fiatal és tettrekész bírája, az ötven ta­gú pártszervezet egyik leglelke­sebb népnevelője. — Sokat vál­tozott — mondja — sokkal kö­zelebb került az államhoz, a népi demokráciához. És a szo­cializmushoz is egyúttal. Miért? Könnyű a felelet. — Nem nagyon régen volt még, hogy a Grüll Antalék­­ krumplin arattak. Akkor még, valljuk meg becsülettel, nem hittek nagyon a Pártnak. Hiába mondta az ember: Anti, te is tudod, hogy eleinte nehéz. Először le kell az ellenséget győzni. A gyárosokat, kulákokat, a ku­peceket, a feketézőket. Bóloga­tott, aztán vállat vont, így volt Balogh Antal is, de percekig so­rolhatnám. A Kalcsicsék, Stefa­­nicsék, Grujberék. Na, messze eljártunk a lisztért, zsírért, nem volt. Munka se nagyon, keveset se persze. Balogh János bólogat, helyesel. — Az utolsó két évben minden más, így történt, hogy amikor Vlasits Jakab 7 holdas gazda a kötelezettségen felül öt mázsát adott a C-re s mi mondtuk: Van még neked otthon, Jakab, eny­­nyi a fejadag, ennyi a vetőmag, ennyi az adó, — miért nem ho­zol be három mázsa fölösleget legalább. Az nevetett. — De pontosan tudjátok, behozom azért is. Hiszen jobb nekem igy. Jobb a horvátzsidányiaknak igy. Jobb, hogy idén egyetlen közös mulatságra már 20 disznóvágási engedélyt kértek, jobb, hogy a szövetkezeti bolt egy év alatt félmillió áru cuk­rot, fűszert, s egyéb napi cikket árul itt, ebben az 1200 lelkes faluban. Jobb, hogy a falu fia­tal erejének háromnegyed része 7­ 800 forintot keres havonta az ipari munkán, a nemzeti vál­lalatoknál, jobb, hogy Steiner Ferenc, Horváth János 800 fo­rintos ruhát csináltathattak. Az se mindegy, hogy négyen men­tek Kossuth Akadémiára (régen egyetlen horvát paraszt sem le­hetett volna a magyar állam ka­tonatisztje) vagy négyen mennek egyetemre, körülbelül húszan középiskolába járnak, itt az ál­talánosban horvát anyanyelven horvát tanítók tanítják nyelvük­re, kultúrájukra a horvát nem­zetiséget. De szakítsuk meg a felsorolást egy pillanatra, bár sokat lehet­ne beszélni a tszcs-ről, amely most lendül fejlődésnek s amelyre az egyéniek is bizva néznek... Szakítsuk meg, mert a népi bizottság éppen most ül össze, odamegy Balogh György, Kirchknopf elvtárs is­ — Mi zsi­­dányi horvát anyanyelvű magyar állampolgárok. Alkotmányunk ünnepére 120 százalékra teljesít­jük a begyűjtést, minden igye­kezetünkkel a C-jegyes gabona mennyiségét növeljük — Így szól a népi bizottság és a horvátzsi­dányi dolgozó parasztok döntése. Kálmán József Pusztacsón emelt fővel jár, mert már teljesítette kötelességét Kálmán József pusztacsói kö­zépparasztot napokkal ezelőtt a helyi pártszervezet népneve­lői látogatták meg. Arról be­szélgettek, hogy miként is tud­ják eredményesen támogatni a béke megvédését a dolgozó pa­rasztok. Erről egyre több szó esik­ mindenütt s erről értesül­nek nap mint nap a puszta­­csóiak. Újságból olvastak fel cikkeket s azokat közösen be­­szélték meg. Horváth Antal 8 holdas gaz­da Kálmán Józsefnek a szom­szédja. Az látta, amint a nép­ nevelők a szomszédnál jártak s ott időztek jó darabig. Nem győzte kíváncsiságát visszatar­tani következő reggel s így szólt Kálmánnak: Az idő sürget — Hát aztán miről volt szó József? Ha valami fontosat be­széltetek meg, aztán engem ne hagyjatok ám ki a dologból. — Nem bizony — szólt visz­­sza Kálmán bácsi. Majd úgy estefelé átmegyek s elbeszélge­tünk egyről-másról. — Hát akkor rendben van, de aztán számitok erre — je­gyezte meg Horváth. Már in­dult is a kazal i­ányában. Ott tett-vett naphosszat. Tisztára, csinosra rendezi ki a széru­st, mert bizony, hogy elhuzattak a cséplősök, azóta a gabonáját rendezgette a padláson, meg a kamrában. Kálmán József a szekeret készítette ki, felesége tűvel a kezében még a lyukas zsáko­kat hozza rendbe, nehogy „ki­­csavadjanak“ azok. Közben mindegyikük sürget. Még most sem vagy kész — szólt az asz­­szonynak nagy sietségében Kálmán bácsi. Az sem marad adós. — Ezt elkerülhettük volna, ha nem törsz annyira lándzsát amellett, hogy egy-két napig idehaza tartsuk a gabonafeles­leget, meg a szállítási szerző­désest. Úgy bizony — mondta az asszony. Megtoldotta még: Nem tudom, mi lett beléd, hogy most meg annyira sürgős ez neked. Ezzel is erősítjük a békét — Az bizony — magyarázta meg az ember. Ezidáig nem sokat gondolkoztam azon, hogy miként is van kapcsolatban a mi terménybedásunk azzal, hogy szerte a világon mindent­­átfogó mozgalmat indítottak a dolgozók a béke megvédésé­nek érdekében. A népnevelők erről sokat beszéltek. S aztán jómagam átgondoltam mindezt s rájöttem, ho­gy az, aki nem adja be gabonafeleslegét az — habár tudatlanul is — az ellen­ségnek segít. Mi pedig soha nem akarunk azoknak segí­teni. Ekkor már az asszony is biz­tatta. Jól emlékezik az is­mét a háború borzalmaira. Kálmán József bácsi szekere már a szövetkezeti termény raktár előtt van. Ot­t rakodik s mindjárt bemázsálják. Há­rom mázsa rozsot, négy mázsa húsz kilogramm búzát adott be C-re. Kövessék a szomszédok a jó példát — Minden gabonafelesleget behoztam — mondja. — A szál­lítási szerződéses gabonám után 6 forintot kapok mázsán­ként. A C-jegyes gabona után szintén jutalom jár. Arcán a megelégedés mosolya játszik. A vétel­jegyeket gondosan te­szi el könyvecskéjébe, így szól: — Most legalább tudom azt, hogy nemcsak saját magam érdekét szolgáltam, hanem minden dolgozó közös ügyét, a béke harcos megvédését. Ez a helyénvaló — fűzi tovább — Koreában fegyverrel a kezük­ben harcolnak szabadságukért a dolgozó parasztok. Most azok is felszabadulnak. Nekünk a Szovjetunió hozta meg a fel­­szabadulást s ezt igy hálálhat­juk meg legjobban, ha minden szem gabonafeleslegünket a nép államának beadjuk. Ezzel erősebbek leszünk. Már indulni akart, de még visszaszólt: Nem vagyok kom­munista, de azért én is szívvel­­lélekkel támogatom a begyűj­tés fokozását- Hazamegyek,­­felvilágosító munkát végzek a többi dolgozó parasztok között. Felemelt fővel megyek be hoz­zájuk, mert már én teljesítet­tem kötelességemet. Aznap lelátogatta Horváth Antalt, Zarka Józsefet és Kiss Istvánt. Mindegyik követi a jó példát. Kiss István 10 holdas gazda már ekkor megígérte, hogy 9—10 mázsát — mert ennyi körül van összes gabona­feleslege —, beszállít a ter­ményraktárba. K. L. A terménybeadás sikeres teljesítésével ünnepeljük a Népköztársaság Alkotmányát .Daraboshegyen augusztus 7-én délelőtt befejeződött a cséplés. A község pártszerve­zete népnevelőivel együtt a terménybegyűjtési terv augusz­tus 10-re történő teljesítését kí­vánja elérni, mint ahogy ezt vállaltuk. Községünkben 204 mázsa gabonafelesleg mutatko­zik, amiből már 101 mázsát a dolgozó parasztok beszállítot­tak a szövetkezeti raktárba. A begyűjtéssel kapcsolatosan jó eredményeket értek el: Joó László 2 holdas gazda 1100, Simon Zsigmond 4 holdas gazda 700, Kovács Kálmán 5 holdas gazda 500, Unger Jó­zsef 5 holdas gazda 300 száza­lékkal. KAZÁR ANTAL MDP vezetőségi tag, Daraboshegy. Harcoljatok azért, hogy Alkotmányunk ünnepéig befejezzük a begyűjtést A DISz megyebizottságának felhívása a dolgozó parasztfiatalokhoz Dolgozó parasztfiatalok! Az egész ország dolgozói nagy figyelemmel kísérik a ga­­bonabegyűjtési mozgalmat. Az imperialisták ügynökei, a kulá­­kok és a velük együttműködő klerikális reakció erejének min­den megfeszítésével hátráltatni akarja a gabona beadását. Jól tudja a reakció is azt, hogy míg Koreában a néphadsereg hős ka­tonái fegyverrel harcolnak az amerikai imperialisták ellen, addig mi itt, Magyarországon a gabonabegyűjtés frontján vívjuk a harcot. Minden szem búzával, minden zsák gabonával, amelyet beadunk a dolgozók államának, az imperialisták erejét gyengít­jük és a béketábort erősítjük. A terménybeadás gyors teljesítése minden dolgozó parasztnak és ezek sorában a dolgozó paraszt­fiataloknak is: hazafias, szent kötelesség. Dolgozó parasztfiatalok! Fiúk és leányok! DISz-tagok! A legnagyobb erőfeszítéssel dolgozzatok, harcoljatok azért, hogy a cséplést augusztus 15-ig, a terménybegyűjtést pedig au­gusztus 20-ig, Alkotmányunk ünnepéig be tudjuk fejezni! Ez­zel méltó választ adtak az im­perialistáknak, Titonak és aljas bandájának, akik hazugságok, rágalmak özönét zúdítják Nép­­köztársaságunkra. Ifjú Gárdisták! Aktivistáink! Menjetek el a Párt népneve­lőivel együtt azokhoz a gazdák­hoz, akik még nem teljesítették hazájuk iránti kötelességüket!. Magyarázzátok meg a gyors ter­ménybeadás jelentőségét, legye­tek segítségére dolgozó paraszt­ságunknak, hogy eleget tehesse­nek hazafias kötelességüknek! Induljatok harcba azért, hogy ne legyen olyan DISz-tag, aki­nek szülei nem teljesítették kö­telességüket, nem adták be ga­bonájukat az állam számára! Készüljetek augusztus 20-ra, Alkotmányunk ünnepére azzal, hogy községetek száz százaléko­san, sőt azon felül tegyen eleget beadási kötelezettségének! A DISZ-szervezetek gondoskodja­nak arról, hogy mindenhol vi­dám sport és kultúrműsorokkal szórakoztassák a beadási kötele­zettségüket jól teljesítő dolgozó parasztokat. Dolgozó Ifjúság Szövetsége Vasmegyei Bizottsága- Megtartjuk a vándorzászlót­ a jákfai AMG-cséplőgép munkásai ,— fogadkoznak Mi a vándorzászlót nem ad­juk ki többé a kezünkből. — Ez a jelszó a jákfai cséplő­­munkásoknál, még a cséplés utolsó időszakában is- A gépet Horváth József I. sárvári traktoros vezeti- A cséplőmun­kások megértették az idők szavát és elhatározták, hogy ezzel a kiapadhatatlan lendü­lettel küzdenek tovább. Nem is kell őket biztatni, látják a munkájuk eredményét. A gépállomás vándorzászlója már két hete ott lobog az erő­gépen. Büszkék rá a jákfai cséplőmunkások, hiszen olyan gépnél dolgoznak, amely a sárvári járásban az elsők kö­zött halad. A cséplés előtt éjjel-nappal ment a tarlóhán­tás, most meg az utolsó ké­vékért folyik a harc. Meg akarják tartani a megnyert vándorzászlót. Horváth József traktoros felkereste a tszcs-t és a csép­lőmunkások nevében búzako­­szorúból font, piros és nem­zetiszínű szalaggal ellátott ajándékot adott át. További sikereket kívántak a tszcs-nek és megígérték, hogy jó mun­kájuk eredményeként tovább­ra is megtartják a jákfai traktoron a gépállomás és az MNDSz piros vándorzászlóját. A jó felvilágosító munka megmutatkozott a termelés­­ben. 1.200-as gépükkel napi 205—215 mázsa gabonát csépel­tek el. A jó eredmény mellett nem szabad elfeledkeznünk az éberségről, mert az ellenség, a kulákság nem ül tétlenül és minél jobban szorul a hurok körülötte, annál vadabbul táncol. Az éberség, a nyílt le­leplezés fontos fegyver az el­lenséggel szemben, mert csak így tudjuk a zászlót megtar­tani, csak így tudjuk az öt­éves tervünket minél előbb megvalósítani. A dolgozók nevében: KOLONICS JÓZSEF MDP titkár, Jaksa. 34 vagon elcsépelt gabona­s a négy vándorzászló Húsz nap alatt 34 vagon gabonát csépelt el a celldö­­mölki gépállomás egyik csép­lőbrigádja. Traktor egyenletes puffogá­sa hallatszik a csendes éjsza­kában. Alsóság község határá­ban Császár János segédtrak­toros R-30/35-ös gépe után feketén csillog a felszántott föld. Császár elvtárs sűrűn hátranéz, vigyáz e e­rre, mert nappal csépelni kell vele. Hajnali három óra. Leáll a traktor, aztán befelé indul a faluba. Hegedűs József, a cséplőgép felelős vezetője már készen várja, rendbehozta a cséplőgépet , mosolyogva ve­szi át a traktort Császár Já­nostól. — Nappalra az enyém — mondja. Pár perc múlva már újból zakatol a traktor. Az 1200-as MÁVAG-cséplőgép egyenletes morajjal nyeli a búzakévéket.­A cséplőgép mun­kások jókedvűek. — Eddig négy vándorzászlót kaptunk — újságolja egyikük. — Egyet a járástól, egyet Al­sóság községtől, aztán a gép­állomás megyei központjától egyet, a negyediket pedig a celldömölki gépállomástól. A cséplőgép eddig 110 száza­­lékra teljesítette tervét. A gépmunkások fogadkoznak, hogy 150 százalékig meg sem állnak. Tudják: ez a harc Ko­reáért, a békéért folyik, s tő­lük telhetően ki akarják venni belőle részüket. SZEKERES JÁNOS főgépész, Celldömölk, gépállomás. 3 Tenlek, 1950. aug. 11. , VAS MEGYE

Next