Vasmegye, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-202. szám)
1950-08-11 / 185. szám
Horvátzsidány 120 százalékra teljesül a beadást — így tesz hitet a nép állama mellet! Mersits János az egyetlen még dolgozó horvátzsidányi cséplőgép etetője azt mondja: „Ha törik, ha szakad, még ma befejezzük“. A másik két gép meg a versenytárshoz, Peresznyére ment el segíteni. „Közösen küzdünk, egy célért, segítünk egymásnak — szól Balogh János, a párttitkár. — Horvátzsidány ma, csütörtökön 94 százaléknál tart. Most már felküldenénk a cséplés befejezéséről a táviratot is Rákosi elvtársnak, de vagy 14 gazda zabcséplése még hátra van. Este azonban a távirat mehet. Gyöngy Kálmán elvtárs mondja ezt, a körjegyző. És elmondja Gyöngy elvtárs azt is, hogy ez a kis falu tavaly 17 vágón gabonát adott az országnak, C- jegyre egy vagont. Az idén már másfél vágón folyt be C-jegyre. — Tavaly óta sokat változol a falu — magyarázza Kirchknopf Pál elvtárs, a falu fiatal és tettrekész bírája, az ötven tagú pártszervezet egyik leglelkesebb népnevelője. — Sokat változott — mondja — sokkal közelebb került az államhoz, a népi demokráciához. És a szocializmushoz is egyúttal. Miért? Könnyű a felelet. — Nem nagyon régen volt még, hogy a Grüll Antalék krumplin arattak. Akkor még, valljuk meg becsülettel, nem hittek nagyon a Pártnak. Hiába mondta az ember: Anti, te is tudod, hogy eleinte nehéz. Először le kell az ellenséget győzni. A gyárosokat, kulákokat, a kupeceket, a feketézőket. Bólogatott, aztán vállat vont, így volt Balogh Antal is, de percekig sorolhatnám. A Kalcsicsék, Stefanicsék, Grujberék. Na, messze eljártunk a lisztért, zsírért, nem volt. Munka se nagyon, keveset se persze. Balogh János bólogat, helyesel. — Az utolsó két évben minden más, így történt, hogy amikor Vlasits Jakab 7 holdas gazda a kötelezettségen felül öt mázsát adott a C-re s mi mondtuk: Van még neked otthon, Jakab, enynyi a fejadag, ennyi a vetőmag, ennyi az adó, — miért nem hozol be három mázsa fölösleget legalább. Az nevetett. — De pontosan tudjátok, behozom azért is. Hiszen jobb nekem igy. Jobb a horvátzsidányiaknak igy. Jobb, hogy idén egyetlen közös mulatságra már 20 disznóvágási engedélyt kértek, jobb, hogy a szövetkezeti bolt egy év alatt félmillió áru cukrot, fűszert, s egyéb napi cikket árul itt, ebben az 1200 lelkes faluban. Jobb, hogy a falu fiatal erejének háromnegyed része 7 800 forintot keres havonta az ipari munkán, a nemzeti vállalatoknál, jobb, hogy Steiner Ferenc, Horváth János 800 forintos ruhát csináltathattak. Az se mindegy, hogy négyen mentek Kossuth Akadémiára (régen egyetlen horvát paraszt sem lehetett volna a magyar állam katonatisztje) vagy négyen mennek egyetemre, körülbelül húszan középiskolába járnak, itt az általánosban horvát anyanyelven horvát tanítók tanítják nyelvükre, kultúrájukra a horvát nemzetiséget. De szakítsuk meg a felsorolást egy pillanatra, bár sokat lehetne beszélni a tszcs-ről, amely most lendül fejlődésnek s amelyre az egyéniek is bizva néznek... Szakítsuk meg, mert a népi bizottság éppen most ül össze, odamegy Balogh György, Kirchknopf elvtárs is — Mi zsidányi horvát anyanyelvű magyar állampolgárok. Alkotmányunk ünnepére 120 százalékra teljesítjük a begyűjtést, minden igyekezetünkkel a C-jegyes gabona mennyiségét növeljük — Így szól a népi bizottság és a horvátzsidányi dolgozó parasztok döntése. Kálmán József Pusztacsón emelt fővel jár, mert már teljesítette kötelességét Kálmán József pusztacsói középparasztot napokkal ezelőtt a helyi pártszervezet népnevelői látogatták meg. Arról beszélgettek, hogy miként is tudják eredményesen támogatni a béke megvédését a dolgozó parasztok. Erről egyre több szó esik mindenütt s erről értesülnek nap mint nap a pusztacsóiak. Újságból olvastak fel cikkeket s azokat közösen beszélték meg. Horváth Antal 8 holdas gazda Kálmán Józsefnek a szomszédja. Az látta, amint a nép nevelők a szomszédnál jártak s ott időztek jó darabig. Nem győzte kíváncsiságát visszatartani következő reggel s így szólt Kálmánnak: Az idő sürget — Hát aztán miről volt szó József? Ha valami fontosat beszéltetek meg, aztán engem ne hagyjatok ám ki a dologból. — Nem bizony — szólt viszsza Kálmán bácsi. Majd úgy estefelé átmegyek s elbeszélgetünk egyről-másról. — Hát akkor rendben van, de aztán számitok erre — jegyezte meg Horváth. Már indult is a kazal iányában. Ott tett-vett naphosszat. Tisztára, csinosra rendezi ki a szérust, mert bizony, hogy elhuzattak a cséplősök, azóta a gabonáját rendezgette a padláson, meg a kamrában. Kálmán József a szekeret készítette ki, felesége tűvel a kezében még a lyukas zsákokat hozza rendbe, nehogy „kicsavadjanak“ azok. Közben mindegyikük sürget. Még most sem vagy kész — szólt az aszszonynak nagy sietségében Kálmán bácsi. Az sem marad adós. — Ezt elkerülhettük volna, ha nem törsz annyira lándzsát amellett, hogy egy-két napig idehaza tartsuk a gabonafelesleget, meg a szállítási szerződésest. Úgy bizony — mondta az asszony. Megtoldotta még: Nem tudom, mi lett beléd, hogy most meg annyira sürgős ez neked. Ezzel is erősítjük a békét — Az bizony — magyarázta meg az ember. Ezidáig nem sokat gondolkoztam azon, hogy miként is van kapcsolatban a mi terménybedásunk azzal, hogy szerte a világon mindentátfogó mozgalmat indítottak a dolgozók a béke megvédésének érdekében. A népnevelők erről sokat beszéltek. S aztán jómagam átgondoltam mindezt s rájöttem, hogy az, aki nem adja be gabonafeleslegét az — habár tudatlanul is — az ellenségnek segít. Mi pedig soha nem akarunk azoknak segíteni. Ekkor már az asszony is biztatta. Jól emlékezik az ismét a háború borzalmaira. Kálmán József bácsi szekere már a szövetkezeti termény raktár előtt van. Ott rakodik s mindjárt bemázsálják. Három mázsa rozsot, négy mázsa húsz kilogramm búzát adott be C-re. Kövessék a szomszédok a jó példát — Minden gabonafelesleget behoztam — mondja. — A szállítási szerződéses gabonám után 6 forintot kapok mázsánként. A C-jegyes gabona után szintén jutalom jár. Arcán a megelégedés mosolya játszik. A vételjegyeket gondosan teszi el könyvecskéjébe, így szól: — Most legalább tudom azt, hogy nemcsak saját magam érdekét szolgáltam, hanem minden dolgozó közös ügyét, a béke harcos megvédését. Ez a helyénvaló — fűzi tovább — Koreában fegyverrel a kezükben harcolnak szabadságukért a dolgozó parasztok. Most azok is felszabadulnak. Nekünk a Szovjetunió hozta meg a felszabadulást s ezt igy hálálhatjuk meg legjobban, ha minden szem gabonafeleslegünket a nép államának beadjuk. Ezzel erősebbek leszünk. Már indulni akart, de még visszaszólt: Nem vagyok kommunista, de azért én is szívvellélekkel támogatom a begyűjtés fokozását- Hazamegyek,felvilágosító munkát végzek a többi dolgozó parasztok között. Felemelt fővel megyek be hozzájuk, mert már én teljesítettem kötelességemet. Aznap lelátogatta Horváth Antalt, Zarka Józsefet és Kiss Istvánt. Mindegyik követi a jó példát. Kiss István 10 holdas gazda már ekkor megígérte, hogy 9—10 mázsát — mert ennyi körül van összes gabonafeleslege —, beszállít a terményraktárba. K. L. A terménybeadás sikeres teljesítésével ünnepeljük a Népköztársaság Alkotmányát .Daraboshegyen augusztus 7-én délelőtt befejeződött a cséplés. A község pártszervezete népnevelőivel együtt a terménybegyűjtési terv augusztus 10-re történő teljesítését kívánja elérni, mint ahogy ezt vállaltuk. Községünkben 204 mázsa gabonafelesleg mutatkozik, amiből már 101 mázsát a dolgozó parasztok beszállítottak a szövetkezeti raktárba. A begyűjtéssel kapcsolatosan jó eredményeket értek el: Joó László 2 holdas gazda 1100, Simon Zsigmond 4 holdas gazda 700, Kovács Kálmán 5 holdas gazda 500, Unger József 5 holdas gazda 300 százalékkal. KAZÁR ANTAL MDP vezetőségi tag, Daraboshegy. Harcoljatok azért, hogy Alkotmányunk ünnepéig befejezzük a begyűjtést A DISz megyebizottságának felhívása a dolgozó parasztfiatalokhoz Dolgozó parasztfiatalok! Az egész ország dolgozói nagy figyelemmel kísérik a gabonabegyűjtési mozgalmat. Az imperialisták ügynökei, a kulákok és a velük együttműködő klerikális reakció erejének minden megfeszítésével hátráltatni akarja a gabona beadását. Jól tudja a reakció is azt, hogy míg Koreában a néphadsereg hős katonái fegyverrel harcolnak az amerikai imperialisták ellen, addig mi itt, Magyarországon a gabonabegyűjtés frontján vívjuk a harcot. Minden szem búzával, minden zsák gabonával, amelyet beadunk a dolgozók államának, az imperialisták erejét gyengítjük és a béketábort erősítjük. A terménybeadás gyors teljesítése minden dolgozó parasztnak és ezek sorában a dolgozó parasztfiataloknak is: hazafias, szent kötelesség. Dolgozó parasztfiatalok! Fiúk és leányok! DISz-tagok! A legnagyobb erőfeszítéssel dolgozzatok, harcoljatok azért, hogy a cséplést augusztus 15-ig, a terménybegyűjtést pedig augusztus 20-ig, Alkotmányunk ünnepéig be tudjuk fejezni! Ezzel méltó választ adtak az imperialistáknak, Titonak és aljas bandájának, akik hazugságok, rágalmak özönét zúdítják Népköztársaságunkra. Ifjú Gárdisták! Aktivistáink! Menjetek el a Párt népnevelőivel együtt azokhoz a gazdákhoz, akik még nem teljesítették hazájuk iránti kötelességüket!. Magyarázzátok meg a gyors terménybeadás jelentőségét, legyetek segítségére dolgozó parasztságunknak, hogy eleget tehessenek hazafias kötelességüknek! Induljatok harcba azért, hogy ne legyen olyan DISz-tag, akinek szülei nem teljesítették kötelességüket, nem adták be gabonájukat az állam számára! Készüljetek augusztus 20-ra, Alkotmányunk ünnepére azzal, hogy községetek száz százalékosan, sőt azon felül tegyen eleget beadási kötelezettségének! A DISZ-szervezetek gondoskodjanak arról, hogy mindenhol vidám sport és kultúrműsorokkal szórakoztassák a beadási kötelezettségüket jól teljesítő dolgozó parasztokat. Dolgozó Ifjúság Szövetsége Vasmegyei Bizottsága- Megtartjuk a vándorzászlót a jákfai AMG-cséplőgép munkásai ,— fogadkoznak Mi a vándorzászlót nem adjuk ki többé a kezünkből. — Ez a jelszó a jákfai cséplőmunkásoknál, még a cséplés utolsó időszakában is- A gépet Horváth József I. sárvári traktoros vezeti- A cséplőmunkások megértették az idők szavát és elhatározták, hogy ezzel a kiapadhatatlan lendülettel küzdenek tovább. Nem is kell őket biztatni, látják a munkájuk eredményét. A gépállomás vándorzászlója már két hete ott lobog az erőgépen. Büszkék rá a jákfai cséplőmunkások, hiszen olyan gépnél dolgoznak, amely a sárvári járásban az elsők között halad. A cséplés előtt éjjel-nappal ment a tarlóhántás, most meg az utolsó kévékért folyik a harc. Meg akarják tartani a megnyert vándorzászlót. Horváth József traktoros felkereste a tszcs-t és a cséplőmunkások nevében búzakoszorúból font, piros és nemzetiszínű szalaggal ellátott ajándékot adott át. További sikereket kívántak a tszcs-nek és megígérték, hogy jó munkájuk eredményeként továbbra is megtartják a jákfai traktoron a gépállomás és az MNDSz piros vándorzászlóját. A jó felvilágosító munka megmutatkozott a termelésben. 1.200-as gépükkel napi 205—215 mázsa gabonát csépeltek el. A jó eredmény mellett nem szabad elfeledkeznünk az éberségről, mert az ellenség, a kulákság nem ül tétlenül és minél jobban szorul a hurok körülötte, annál vadabbul táncol. Az éberség, a nyílt leleplezés fontos fegyver az ellenséggel szemben, mert csak így tudjuk a zászlót megtartani, csak így tudjuk az ötéves tervünket minél előbb megvalósítani. A dolgozók nevében: KOLONICS JÓZSEF MDP titkár, Jaksa. 34 vagon elcsépelt gabonas a négy vándorzászló Húsz nap alatt 34 vagon gabonát csépelt el a celldömölki gépállomás egyik cséplőbrigádja. Traktor egyenletes puffogása hallatszik a csendes éjszakában. Alsóság község határában Császár János segédtraktoros R-30/35-ös gépe után feketén csillog a felszántott föld. Császár elvtárs sűrűn hátranéz, vigyáz e erre, mert nappal csépelni kell vele. Hajnali három óra. Leáll a traktor, aztán befelé indul a faluba. Hegedűs József, a cséplőgép felelős vezetője már készen várja, rendbehozta a cséplőgépet , mosolyogva veszi át a traktort Császár Jánostól. — Nappalra az enyém — mondja. Pár perc múlva már újból zakatol a traktor. Az 1200-as MÁVAG-cséplőgép egyenletes morajjal nyeli a búzakévéket.A cséplőgép munkások jókedvűek. — Eddig négy vándorzászlót kaptunk — újságolja egyikük. — Egyet a járástól, egyet Alsóság községtől, aztán a gépállomás megyei központjától egyet, a negyediket pedig a celldömölki gépállomástól. A cséplőgép eddig 110 százalékra teljesítette tervét. A gépmunkások fogadkoznak, hogy 150 százalékig meg sem állnak. Tudják: ez a harc Koreáért, a békéért folyik, s tőlük telhetően ki akarják venni belőle részüket. SZEKERES JÁNOS főgépész, Celldömölk, gépállomás. 3 Tenlek, 1950. aug. 11. , VAS MEGYE