Vasmegye, 1950. október (6. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-01 / 229. szám

Békekölcsön, béke ötéves terv, virágzó ország, boldog nép! Végezzelek jó fel­világosító munkát a dolgozó parasztok között! A Békekölcsön jegyzésében élenjáró városi népnevelők falun folytatják fáradhatatlan munkájukat Szombat délután három óra. Üzemi és hivatali dolgozók, üreg szakmunkások és derűs­­arcú munkásfiatalok gyüle­keznek a Párt Megyei Bizott­­ságának épülete előtt. Itt vannak a szombathelyi Ma­­gasépítési NV, az Épületszere­lő NV, a Vasmegye Nyomda és a Megyei Tanács legjobb népnevelői. Munkaidejük má­ra végetért s most a falvakba indulnak, hogy felvilágosító munkával meggyorsítsák a Békekölcsönjegyzést. Ezeknek a dolgozóknak már zsebükben van a kölcsönjegyzésüket ta­núsító írás. Egyikében 750, másikéban 1000 forintról, vagy 900, 1100, 350... kinek,ki­­nek tehetsége szerinti jegyzés­ről. Itt van például Erdélyi Józsi, a Mezőgazdasági Gép­gyár iparostanulója, az ő zse­bében lévő írás arról tanús­kodik, hogy Erdélyi elvtárs 600 forintot jegyzett a Békekölcsönből­— 70 forint a heti tanulófi­zetésem, de szívesen jegyeztem a 600 forintot, mert legdrá­gább kincsünk nekünk a Szov­jetuniótól kapott szabadság és a béke — jegyzi­ meg Erdé­lyi elvtárs. — Vájjon tanul­hatnék-e éh — s tanulhatna-e a többi ifjúmunkás — olyan nyugodt körülmények közt, mint most, ha sikerülne az imperialisták háborús terve. Világos, hogy nem. Meg a ta­nulóotthonban való ingyenes ellátásunkról sem gondoskod­na senki. Most gondoskodik rólunk a mi államunk Vasy Pál, a Magasépítési NV asztalostanulója 450 fo­rintot jegyzett. Most ő is itt van, így beszél: — Mi most kimegyünk a falvakba, hogy felvilágosító munkát végezzünk a dolgozó parasztok között. Munkánkkal elő akarjuk segíteni, hogy a falusi dolgozók is ugyanúgy egységesen sorakozzanak fel a béke ügye mellé, mint tettük azt mi, üzemi munkások. Még Vámos József elvtárs, a Párt Megyei Bizottságának tagja szól a falvakba induló népnevelőkhöz. — Elvtársak! A béke meg­védésének ügye arra kötelez bennünket, hogy minden tő­lünk telhetőt elkövessünk a Békekölcsön győzelme érdeké­ben — hangsúlyozza Vámos elvtárs. — Ti, akik a kölcsön­­jegyzésben jó példával járta­tok elöl az üzemi dolgozók kö­rében végezzetek jó politikai felvilágosító munkát a dolgo­zó parasztok között. A meg­győzés eszközével harcoljatok azért, hogy a munkásosztály példamutatása nyomán dolgo­zó parasztságunk is egysége­sen felsorakozzék a kölcsön­­jegyzők táborában a béke ügye mellé A­ falusi népneve­lőkkel együtt induljatok harc­ba a Békekölcsön győzelmé­ért! Vámos elvtárs beszéde után egy pillanatig sem­ késlekednek a jelenlévők. Teherautókra ülnek s már indulnak is, hogy elvigyék a falvakba a mun­kásosztály segítségét a kulák­­affitáció leküzdése, a Terv eredményeinek ismertetése és a kölcsön jegy­zés ügyének si­­kerrevitele érdekében. ★ Alig indultak el a szombati falujárók, már ismét megtel­tek a széksorok üzemi mun­kásokkal, városi dolgozókkal. Vámos József elvtársnak út­mutatását hallgatják ők is, amelyet a vasárnapi munká­hoz ad- Mert vasárnap szép és nagy feladat vár Pártunk legjobb városi népnevelőire. A dolgozó parasztsághoz láto­gatnak el, hogy megyeszerte szaporodjanak felvilágosító szavaik nyomán a Békeköl­csönjegyzések s szilárdabbá kovácsolódjék megyeszerte a béke frontja. — A Békekölcsön jegyzést sokkal szivósabban, lelkeseb­ben kell végezni, mint egyéb népnevelő­ munkát — mondja Vámos elvtárs. Ezen a téren a falusi népnevelő munkában helyenként a megalkuvás szelleme mutatkozott­ Népnevelőink ahelyett, hogy alapos felvilá­gosítást végeztek volna, gyors, felületes munkával megelé­gedve, beérték kis ötvenforin­­tos jegyzésekkel. Kék munkaruhás férfi ül előttünk. — A Reich gépgyár­­ban dolgozom már huszonöt éve — mondja, öntödei daru­kezelő vagyok. Egy öntő fiam­mal, meg a kisebbel, a­ tanuló­val 1050 forintot jegyeztünk. Vannak olyanok is nálunk, akik ötszáz forint havi fize­tésre ezer forintot jegyeztek. Majd megmagyarázom a falu­si dolgozóknak, hogy a béké­ért semmi sem sok. Már 1945 óta népnevelő vagyok, ismerem őket. Ezek az emberek személyes példamutatással érvelnek ott kint. Nem csak a dolgozó pa­rasztságot vezetik a helyes ut­­ra, hanem a falusi népnevelő­­két is tanítják. Megmagyaráz­zák, hogy a béke az életnél is többet ér, nem ötven-száz fo­­rintnál. És nem ötven­ száz fo­rinton múlik, hanem egy ha­talmas tábor elszánt akaratán, amely a kölcsönjegyzés terén anyagi áldozatokban is meg­nyilvánul. Elviszik jegyzési kötvényüket és ez lesz a legszebb érv. _ — Nézd elvtárs, nézze bátyám, mi ott az üzemekben mindent megteszünk. És szivesen, mert ez nem áldozat tulajdonkép­pen. Ez kötelesség és saját ér­dek, hogy mindenki tehetségé­hez képest jegyezzen. — A falusi népnevelő mun­kának eddig eredményei is vannak és ezt fel kell használ­ni. A jó népnevelő, amikor a békéért agitál, amikor a Bé­kekölcsön fontosságáról be­szél, egyúttal a kukorica és burgonyaszerződéskötés je­lentőségét is ismerteti. Sok népnevelő a Békekölcsön,j­egy­­­zéssel egyidejűleg többszáz mázsa kukoricaszállítási szer­­ződést is kötött- És a szövetke­zeti mozgalom kérdésével is összekötik a béke ügyét. Meg­értetik, hogy a dolgozó pa­raszt saját jövője és életszín­vonala érdekében cselekszik, ha a béke ügye támogatásán kívül rálép arra az útra, amely a többtermelés, a jobb élet útja, a csoportgazdálko­­dás útjára.­­ A legfőbb érvek a népne­velő munkában két nagy kér­dés köré csoportosulnak. Az egyik: mennyi eredményt hozott dolgozó parasztságunk és az ország számára az a hatalmas beruházás, amelyet a tervünk tett lehetővé. A másik: ezeket az eredményeket meg tudjuk őrizni, fejleszteni tudjuk, ha a béketábort erősítjük mun­­kánkkal, kölcsönjegyzésünk­­kel. Ispánkon Nemes Dezsőné nép­nevelő a Békekölcsön-jegyzéssel kapcsolatos felvilágosító munka során 60­00 forintnyi jegyzést gyűjtött, öt dolgozó parasztot be­szervezett a termelőcsoportba és 24 mázsa burgonyára kötött szál­lítási szerződést a dolgozó parasz­tokkal. — Nemesné elvtársnő — nagyon helyesen — összekapcsol­va magyarázta meg a dolgozó parasztoknak a béke megvédése terén ránk váró tennivalókat. Megmagyarázta, hogy a Békeköl­csön­ a burgonyaszállítási szerző­dés és a termelőcsoport egyaránt a béke fokozottabb védelmét se­gíti elő. A népnevelők kövessék példáját, ne egymástól elszakít­va hanem összekapcsoltan ma­gyarázzák a béke megvédésének kérdéseit! ★ T­áplánszentkereszten a Béke­kölcsön-jegyzés sikere érdekében a párt- és tömegszervezeti népne­velők beosztották egymás között a községet. Minden népnevelő­­—­­párttag és pártonkívü­li egyaránt — megkapta feladatát, hogy hány dolgozót látogasson le, a falu me­lyik részében, melyik utcájában végezzen felvilágosító munkát. Az egyes tömegszervezetek népneve­lői versenyre hívták egymást a jegyzésgyűjtésben. Nem kis mér­­tékben ennek az eredménye, hogy a községben a Békekölcsön-jegy­zéssel egyidőben „Béke" termelő­­csoport alakult és eddig több, mint 20 ezer forintot jegyeztek a községbeli dolgozó parasztok. ★ Jó példával járt elől a Béke­kölcsön-jegyzésben Kereszegi Ár­pád pan­kaszi szegényparaszt, bé­kebizottsági tag és tanácstagjelölt, aki az elsők között tehetségéhez mérten szép összeget, 250 forintot jegyzett, utána pedig saját maga is részt vett a jegyzésgyűjtésben és pár óra alat helyes felvilágosító munkával a saját jegyzésével agi­tálva 5.500 forintnyi jegyzést gyűj­tött. Az ő példája serkentette a többi népnevelőket és a békebizott­ság tagjait is. Így már az első két napon több, mint 25.000 forint köl­­csönjegyzés gyűlt össze Panka­­szon. " Ebből a példából is lát­hatjuk, hogy újból beigazolódott. ..minden szónál szebben beszél a tett". A kommunisták, tömegszer­vezeti aktívák és a békevédelmi bizottságok tagjai tehát mutassa­nak mindenütt példát hazafias kö­telességünk, a Békekölcsön­­jegyzés sikerrevitelében. ★ Szép példával járt elöl községé­ben Kutas Lajos alsószölnöki nép­nevelő, DISz vezetőségi tag. Kutas Lajos szegényparaszt gyermeke s jelenleg ISO forint havi fizetéssel a helyi földműveszövetkezetnél kisegítő munkás. A Békekölcsön­­jegyzésből az elsők közt kivette is részét, 250 forintot jegyzett. Ez­zel azonban nem elégedett meg: a község vend anyanyelvű dolgo­zóinak megmagyarázta: a Magyar Népköztársaság a nemzetiségiek­nek a magyarokkal egyenlő jogo­kat biztosít. Éppen ezért a vend anyanyelvű dolgozóknak is haza­fias kötelességük, hogy a Béke­kölcsön-jegyzésben tehetségükhöz mérten részt vegyenek, ezzel is erősítsék népi demokratikus or­szágunkat, a béke szilárd bástyá­ját. Kutas Lajos egymaga 4.000 forintnyi kölcsönjegyzést gyűjtött. Nemzetiségi népnevelők, kövessé­tek Kutas Lajos példáját, segítsé­tek győzelemre vinni a Békeköl­csönjegyzés ügyét! Helyes kezdeményezést valósítot­tak meg a napokban a vasszilvágyi népnevelők. Elhatározták, hogy a Békekölcsön-jegyzés ideje alatt minden este rövid megbeszélést, értekezletet tartanak, melyeken ki­cserélik tapasztalataikat, átadják egymásnak jól bevált munkám­odó­ szereiket. A vasszilvágyi népneve­­lők között jó eredményt ért el Né­meth Zoltán és csoportja, akik megmagyarázták a dolgozóknak, hogy a vasszilvágyi gépállomás, kultúrház is a Terv ajándéka, melynek sikeréhez nagy mértékben hozzájárultak a dolgozók az elmúlt évi Tervkölcsön-jegyzéssel. Németh Zoltán és társai 1.500 forintnyi jegyzést gyűjtöttek és ezzel az eredményükkel nem kis mértékben járultak hozzá községükben a Bé­kekölcsön sikeréhez. Vasszilvágyon az első két nap 21.000 forintot je­gyeztek a dolgozók a Békeköl­csönből. ★ IV Molnaszecsődön a népnevelők a Békekölcsön-jegyzéssel kapcso­latos felvilágosító munkát össze­kapcsolták az őszi munkálatok és a burgonya, valamint kuko­­ricaszállítási szerződéskötések sikeréért vívott harccal. Ennek eredménye, hogy a községben az utolsó három nap a kukoricaszál­­lítási szerződéskötés előirányza­tát 145, a burgonyáét pedig 45 százalékban teljesítették. NÉPNEVELŐK — m­uskálxcut M­agyarszecsőd a békéről Benn a teremben, rádió szól. Odakint a magyarszecsődi házak lámpái pislognak ki­ az egyre sűrűsödő ködhálóból, amit mintha láthatatlan kezek fonnak körül a falura az estalkony leszállta után is. A faluban azonban lüktet az élet jobban, mint bármikor. Most újból­­ békére szavaznak a falu dolgos lakói. A kultúrteremben a rádió tovább sugározza a győzel­mi jelentéseket. Körülötte pado­kon a magyarszecsődi termelőcso­port tagjai foglalnak helyet. „Izzó hazaszeretetüktől fütve dolgozó népünk méltó válaszát adja a békekölcsön jegyzésében az impe­rialisták háborús mesterkedéseire. Nyári Károly elvtárs még egyet csavar a hangerősítőn. Boldogan hallgatják a Békekölcsön jegyzé­sének hatalmas sikereiről szóló rádióadást. Annál is inkább, mert ők már valamennyien je­gyeztek a Békekölcsönből. — Van már mit védenünk — mond­ja Nyári elvtárs. — Hazánk is van, szabadságunk és családi ott­honunk. Ez pedig arra kötelez bennünket, hogy bármily áldozat árán is megvédelmezzük. Nem engedjük kiragadni kezünkből sorsunk irányítását, még akkor sem, ha ez, az­ ádáz ellenségnek nem tetszik. Nem felejtem el so­ha, hogy mit műveltek velünk hatalmuk idején. A többiek is jól emlékeznek erre. Hisz legtöbben ott, élték le nyomorúságos életüket ?, magyar­szecsődi kulákoknál. Erre emlé­keztet Nyári Károly elvtárs is. — Tíz gyermekemmel együtt szűkölködtünk a kuláknál. Nyá­ron kenyerünk nem volt, télen tüzelőfát alig kaptunk, sokszor még sovány ebédünket se tudtuk megfőzni. Ennek a helyzetnek egyszers mindenkorra véget vetett­ a bennünket felszabadító Szovjet Hadsereg. És aztán... Földet kap­tunk, tavaly ősszel pedig már termelőcsoportot alakíto­ttunk, amivel aztán nem „sültünk fel“, mint ahogy ezt a kulákok szeret­ték volna — ezt mondja Nyári Károly elvtárs. A tervkölcsönjegyzéskor tavaly még csak 50 forintot tudott je­gyezni. Most 300 forintot jegyzett a Békekölcsönből. Ez talán a leg­­szemléltetőbb arra, hogy meny­nyit javult soruk a tszcs-tagoknak. Meg aztán jelentős dolog az is, hogy a félévi számadáskor egy munkaegységük értéke már 17,50 forint volt. Év végére 28 forint körül lesz munkaegységük értéke. Nyári Jóska 2 hétre üdü­lőre megy jó munkájáért. Máriát tszcs elnökképző tanfolyamra kül­di a termelőcsoport tagsága. Van mit félteni és megvédeni már a magyarszecsődi tszcs tagságának s ezért járnak élen a kölcsönjegy­­zésben. A falu dolgozó parasztjai is készséggel jegyeznek a Békeköl­csönből. Éder Mária jegyzésgyűj­­tő az iskola felé siet. Most fejezte be aznapi jegyzésgyűjtését, s nem is kis eredménnyel. Az iskolában összesítik az eredményeket s ott megtudják, ki-ki milyen ered­ménnyel végezte feladatát. —­ Elvtársak, ma ötezer forin­tot jegyeztettem a Békekölcsönre — mondja Éder Mária lelkes hangon. — Minden háznál türel­mesen megmagyaráztam, miért fontos mennél többért jegyezni. Rámutattam, hogy aki hazáját szereti és sziliből gyűlöli az el­lenséget, az erejéhez mérten je­gyez a Békekölcsönből. Elmond­tam azt is, hogy az én édesapám 250 forintot egyszerre lejegyzett, így aztán legtöbben szivesen ír­ták oda nevüket a jegyzésgyűjtő­­ivre. A békéért, a boldog életünk megvédése érdekében. Még sokáig vitatják eredmé­nyeiket. Büszkén mondják: amit a mi községünk vállalt azt telje­siti. Ezzel acélozza meg Magyar­szecsőd község a békeharcát s példásan végzi el az őszi vetése­ket is a tanácsválasztások tiszte­letére. Vasárnap, 1950. okt. 1-3 Az ötéves terv ajándéka: Postaügynökséget is telefont avatnak ma Rábakovácsiban Az ötéves terv, amely egyebek között­ azt a célt is maga elé tűz­te, hogy közelebb hozza a falut a városhoz, két jelentős áldásban ré­szesíti ma Rábakovácsit A község, amely tavaly példamutatóan ki­vette részét a tervkölcsön jegyzés­ből, ma délután 4 órakor ünnepség keretében avatja fel a postaügy­nökséget, s ugyancsak ma kapcsol­ják be a községet a telefonhálózat­ ,­ba is. Máris két telefonelőfizető­­ jelentkezett: az Ady-termelőszö­­­­vetkezet és a földművesszövetke­­zet. Rábakovácsi dolgozó paraszt­jai újabb bizonyítékát látják népi demokráciánk gondoskodásának, amely a tavalyi tervkölcsönjegyzés eredményének jutalmául már az ötéves terv első évében eljuttatta Rábakovácsiba a kultúra két nél­külözhetetlen eszközét: a postát és telefont.

Next