Vasmegye, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)
1951-07-01 / 151. szám
ELMÉLETI KÉRDÉSEK * , Elhajlások és ferdítések Pártunk parasztpolitikájának végrehajtásában Elhajlás a Pártoktatás Házában Pénteken este Szombathelyen a Pároktatás Házában Berend József elttárs, a Központi Előadói Iroda tagja ,,Elhajlások és ferdítések Pártunk parasztpolitikájának végrehajtásában“ címmel előadást tartott. Előadása elején hangsúlyozta: ,,A munkásosztály hatalmának megszilárdításával Pártunk napirendre tűzte a szocializmus felépítését és ennek keretében a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Pártunk kijelölte a mezőgazdaság szocialista átszervezésének egyedül helyes útját, a lenini-sztálini utat.“ Méltatta, hogy Párturak eddig is ezen az úton haladt, és ezért tudott eredményeket elérni, tudott harcolni a Párton belül mutatkozó elhajlásokkal és ferdítésekkel szemben, mert Lenin és Sztálin elvtársak helyes politikáját alkalmazta. — A Párt egyik legfontosabb feladata — folytatta a továbbiakban Berend elvtárs, — következetes felvilágosító munkával felszámolni a mezőgazdaság szocialista átszervezésében mutatkozó mindenfajta elhajlást és a gyakorlatban érvényesíteni Pártunk politikájának Irányvonalát. Ismertette Berend elvtárs, hogy Vas megyében milyen eredmények vannak ezen a téren, és mit kell tenni a nagyobb eredmények elérése érdekében. Míg a szántóterületnek országos viszonylatban 13,5 százaléka tartozik a szociális szektorhoz, ez a szám megyénkben csak 11 százalékra rúg.“ A családok százalékos eredménye is lemarad az országos átlagtól. A megyében a mezőgazdaságban dolgozó családok 1108 százaléka lépett mostanáig a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésében megyei viszonylatban úgy érhető el nagyobb eredmény, ha állandóan Pártunk parasztpolitikájának útmutatása szerint haladunk, és harcolunk az elhajlások, ferdítések uten, mert ezek komoly károkat jelentenek a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. Az elhajlások és ferdítések nem véletlen jelenségek. Társadalmi alapjuk a kisárutermelés, a kárunkat is megfertőző kispolgári ingadozás. Nálunk még a mezőgazdaságban dolgozók elnyomó többsége kis, és középparaszt, akiknél az ingadozás nem szűri meg. Ezeket az ingadozásokat csakis a pártszervezetek és öregszervezetek jó, szívós felvilágosító munkája, valamint, a szocialista szektor jó példája oszlathatja el Az elhajlások és ferdítések káros következményeinek ismertetésére visszatérve, Berend elvtárs többek között ezeket mondotta: — Az elhajlások és ferdítések mögött ott találjuk az elbürokratásodott pártfunkcionáriusokat, tanács-funkcionáriusokat. De helytelen lenne mindenkit, aki eltér a Párt parasztpolitikájától, azonnal osztályellenségnek tekinteni, viszont nem lehetünk elnézőek sem az elhajlókkal szemben. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének szakaszában minden elhajlást és Pártunk parasztpolitikájának gyakorlatban való elferdítését az osztályharc szemszögéből kell vizsgálni. Minden eltérés az osztályellenségnek segít, tehát nem a Párt,, hanem az osztályellenség célkitűzéseit segíti elő. És ezt az ellenség ki is használja. Az ellenséget minden hiba mögött meg kell keresni. A köcski állami gazdaságban is megtalálható az ellenség, a volt horthysta pénztáros személyében, aki arra törekszik, hogy helytelen irányba vigye a közelélben lévő munkáskádert. Ezután Berend elvtárs ismertéi be az elhajlás fogalmát,kitért arra, hogy sokan az ingadozást, s a kulákok feletti sajnálkozást is elhajlásnak veszik, holott itt az orradat hiányáról van szó. — Az elhajlás nem a tömegek között, hanem a pártszervezetek, állami, és tömegszervezetek vezetői körében keresendő — hangsúlyozta Berend elvtárs. A jobb- és baloldali elhajlásról szólva megállapította, hogy bár különböző a megnyilvánulásuk, mindegyiknek a kispolgári megalkuvás a közös alapja. Rendszerint, ahol baloldali elhajlás van, ott a jobboldali elhajlás is megtalálható. S van olyan eset, amikor egyik vagy másik elhajlás nagyobb mértékben jelentkezik, ilyenkor a nagyobb mértékben mutatkozóra kell a tüzet összpontosítani. De mindenkor mindkét elhajlás ellen fel kell venni a harcot, mert, mint Sztálin elvtárs tanítja: az az elhajlás veszélyesebb, amelyik ellen nem folytatunk harcot. Berend elvtárs ezután arról beszélt, hogy az elhajlások és ferdítések ma leginkább két főkérdésnél: a kulák-korlátozásnál és a mezőgazdaság szocialista fejlesztésénél jelentkeznek. A megyéből hozott fel példát, arra, hogy több helyen nem ismerik el a kulákokait a dolgozó nép nagy ellenségének. Mutatja ezt a nagyszelésiei példa, ahol a kulákok népnevelőmunka végzésével bízták meg, a fiát pedig DISz. titkárrá, választották. Berend elvtárs rámutatott: a kollátok elleni harc legfontosabb eszköze a korlátozó rendszabályok mellett a dolgozó parasztok felvágosi, jás-aa skulákok mesterkedéseinek leleplezésével- A t.szcs-mozgalom fejlesztésénél jelentkező jobb- és baloldali elhajlásokról és ferdítésekről elmondotta Berend elvtárs, hogy sokfelé előfordult: egyes állami gazdaságok vezetői az állami gazdaságokat szembeállították a termelőcsoportokkal, s azt állították, hogy a termelőcsoportoikból is állami gazdaságok lesznek. Másutt egyes pártfunkcionáriusok nem akarnak tudomást venni az egyénileg dolgozó parasztokról, elhanyagolják a velük való foglalkozást. Itt néhány megyei példát említett meg arról, hogy hogyan igyekszik ártani a Pártnak, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének atanácsapparátusba beférkőzött ellenség. A fokozatosság elve jelentős. BERLINBEN TALÁLKOZUNK! Vagyszerű noteszlap. Tintával, a ceruzával írott nevek, némelyiket számomra ismeretlen jelekkel írták. Itt-ott, kezd elmosódni az írás, hiszen két esztendeje őrzöm már. De a fakuló sorok mögött eleven emberek élnek, harcolnak, írják a történelmet. Nincs olyan nap, hogy rájuk ne gondolnék, különösen most, hogy újra találkozóra készül a világ ifjúsága. Talán te is ott leszel, drága koreai barátom. Két évvel ezelőtt együtt jártuk a megyét. Mohón szívtad magadba épülő szocialista országunk minden szépségét, örültél a szeretetnek, amellyel mindenütt feléd fordultak. Sokat beszéltél nekünk hazádról, amelyet kettészakított az imperializmus. Elmondtad, hogy Dél-Koreában, ahol éltél, nyomorog a nép, nyögi a rabigát. Észak-Koreában azonban már szép jövőjüket építik a koreai dölgőzök, Te a kivételesen boldogok közül való voltál: a gyönyörű Szovjetunióban tanultál, ezért írtad a noteszbe oroszul a neved. Azóta elmondhatatlanul sokat szenved a te néped, Kim Din Te. Nem tudom hol vagy, merre jársz, de veled vagyunk mindannyian. Veled vagyunk, amikor munkánk jobb végzésével erősítjük a béke, a demokrácia táborai. Veled vagyunk, amikor a Koreába induló vonatot búcsúztatjuk, amikor segítségére sietünk a szenvedő koreai kisgyermekeknek. És nemcsak mi vagyunk veletek, hanem a világ minden becsületes embere. Ezért fogtok győzni. A te nevedet nem tudom, fiatal görög harcos, de ismeretlen betűidet gyakran nézegetem. Nem tudom, mi lehet veled. A gaz Titoék hátbatámadták a görög szabadságharcosokat. Te akkor innen, Budapestről egyenesen a frontra indultál vissza. Nem tudom, ott piroslik-e véred a szenvedő görög földön, vagy új harcokra készülsz partizántársaiddal valahol a hegyek között!? Vagy talán Makronitosz pokla nyelt el téged is annyi más igaz görög hazafival együtt? Kérdéseimre, amelyeket ezerszer és ezerszer felteszek, nem kapok választ. Egy azonban bizonyos: Kat év telt el találkozásunk óta. Azóta még hatalmasabb lett a béke tábora. Ennek a tábornak nevében ígérhetem neked: a berlini Világifjúsági Találkozó értetek is harcol majd, a görög nép szabadságáért! Reád is sokat gondolok, meg Jaquesra, Rogesra és a többi francia fiatalokra. Üzemetek neve gyakran szerepel a mi lapjaink hasábjain is. Tudjuk, hogy a Renaultgyár dolgozói élen járnak a harcban, amelyet a francia dolgozók vívnak szabadságukért. Tudjuk, hogy elsők vagytok a sztrájkokban, habozás nélkül nyúltak sovány pénztárcátokba, ha gyűjteni kell a választások számára. Amikor a szombathelyi MÁV-műhely tanműhelyében jártatok, fájó szívvel mondtatok, hogy nálatok nem ilyen élete van a fiataloknak. De ugyanakkor ökölbe szorult a kezetek: mindaz, amit itt láttatok, megacélozta erőtöket a további küzdelemre. Harcoljatok, Jean, Jaques, Roger, a ti harcotok a mi harcunk is. A MÁV-műhely fiataljai vállalásokat tesznek a VIT-re, hogy több, jobb munkával erősítsék a béke táborát. Hogy a ti fiataljaitok is olyan körülmények között tanulhassanak majd, mint a mieink• Dunapentelét építünk, Jean, Jaques! Traktorosleányaink haját lobogtatja a szél, békearatásra készülünk. Ti pedig most vetitek el a békearatás magvait. Soha nem fogom elfelejteni szenvedélyes, okos arcodat. örmény újságíró• Bejártad a fél világot, tolladdal harcoltál mindenütt a szabadságért. Sokszor bujdosás ez életed, hisz a haladó újságíró vörös posztó az imperialisták szemében. A budapesti VIT- re Parisból érkeztél, nemrég szabadultál a börtönből, ahova egy tüntetésen való részvételed miatt kerültél Nálunk végre igazán szabadnak, boldognak érezted magad. Rákosi elvtárs szavait vitted el újravalónak és újult erővel vetted fel a harcot. Egy darabig jöttek tőled a levelek magyarországi barátaidhoz, aztán elhallgattál. Azóta nem tudunk rólad. De így is tudjuk, hogy erősen szorítod a fegyvert. Bízol a győzelemben, mert a mi példánk is megmutatta, mire képes egy nép, ha a szabadságért harcol. Harcolnak a magyar újságírók is, segítenek beneteket. Leleplezzük az imperialisták gazságait és feltárjuk a mi gyönyörű, építő, alkotó életünket. Veled vagyunk. A te betűid is idegenek számomra, indonéz fiatal, de aláírásod drága emlék. Reád is sokat gondolok. OH: Távol-Keleten recseg-ropog a talaj az imperialisták lába alatt. Láncát tépi az indonéz, a vietnámi a maláji nép. És köztük ott vagy te is. Amikor köztünk voltál, kart-karba öltve jártad a magyar utcákat szovjet, kínai, amerikai, lengyel, hindu és számos más nemzet fiaival, már akkor is érezted, milyen erős a kapocs, amely összefűz bennünket. Elmondom neked, hogy nálunk azóta sok minden történt. Megalakult a Dolgozó Ifjúság Szövetsége, készül a Inotai Erőmű, gép arat Vas megyében. Szocialista községek születtek• Leleplezzük a nép ellenségeit. Harcolunk. Ti fegyverrel, mi munkával, éberséggel. A mi eredményeink a tiétek is, a ti győzelmeitek bennünket is erősítenek. Ugye, tudod? Adjon ez erőt neked is a harcaidhoz! A noteszlapon nincs több név. Gondolataimban azonban még nagyon sok kavarog Osirisre emlékezem és három társára, az argentin fiatalokra, akik ezernyi viszontagságokon keresztül kerültek hozzánk. Odahaza, börtön várt rájuk, de ők ezt is vállalták. Tudták, hogy az ifjúság békevágyát nem lehet bebörtönözni, erejét nem lehet letörni. Rátok is emlékszem, Karel és Indra, akik a baráti Csehszlovákiából jöttetek hozzánk. Versengve meséltük egymásnak eredményeinket• Versenyezzünk tovább, hiszen ennek a versenynek mindannyian győztesei leszünk. Arcok sokasága rajzik előttem. Filmszerűen peregnek a képek. Két éve már, hogyan repül az idő! A napokat, órákat, perceket azonban alkotó munkánk, harcaink töltötték meg tartalommal. És most újra Világifjúsági Találkozóra készülünk. Mi, ti és sok százezer más fiatal, aki elhatározta, hogy kezébe veszi a béke ügyét és végig kitart mellette. Két évvel ezelőtt kéz a kézben álltunk, szovjet, kínai, libanoni, koreai, amerikai, magyar fiatalok. Nem értettük egymás nyelvét, de voltak szavak, amelyeket mindannyian megértettünk: Párt, Sztálin, Komszomol, Béke... És most Berlin utcáin ismét feltűnik a hatalmas fehér selyemzászló, amely alatt a hős Komszomol fiataljai vezetik a világ ifjúságát. És a nagy Sztálin derűs apai mosollyal néz le a hosszú sorokra, amikor felzeng a dal: „Nincs oly erő, mely legyőzné, ki a népért küzd..!" Érezzétek ti is, amit én érzek. Két évvel ezelőtt kezet szőktéltunk. Ez a kézszorítás örök barátságot pecsételt meg■ Fogjuk továbbra is szorosan a nagy Szovjet nép, egymás kezét. Legyőzhetetlenek vegyünk! Sa, Erdős Márta. gének ismertetésénél rámutatott arra a hiányosságra, amely az őszi fejlesztés idején megnyilvánult, nem hagyták az I. és II. Housu tszcs-k megalakulását. Több helyen a dolgozó parasztoknak, kivált a középparasztoknak nem fizették fel a földjáradékot, ezek a tényezők pedig hátráltatják a tszcs-mozgalom fejlesztését. R rámutatott a tszcs fejlesztésénél és a meglévő termelőszövetkezetek megszilárdításánál a pártszervezetek munkájának komoly jelentőségére. — Erős pártszervezetekre van szükség — mondotta —, mert a mezőgazdaság szocialista átszervezésében fokozott a Párt felelőssége. Pártfunkcionáriusaink párttagjaink számára ma,gy 9®ngíséget jelentenek ehhez a munkához Sztálin elvtárs magyar nyelvei is megjelent munkái, ezek figyelmezetnek bennünket, hogy mitkell tenni. Az osztályellenség «lemertvéletlen harcra, gyűlöletre tanítanak bennünket. , Nagy segítséget jelent munkánkban Pártunk II. Kongresszusa, Rákosi elvtárs állandó útmutatása. Nem kétséges, hogy ezeket, a nagy feladatokat is meg tudjuk valósítani. Biztosítanunk kell, hogy országunkban a béketábor erő® bástyájában, olyan káderek dolgoznak, akik látják és meg is értik történelmi hivatásukat és felelősségüket — fejezte be beszédét Berend elvtárs. Munkás- és parasztlevelezőink erőteljes hangjára talán soha nem volt olyan szükség, mint napjainkban, amikor városon és falun, üzemi munkások és dolgozó parasztok egyaránt gigászi feladatok eredményes megoldása érdekében indulnak kemény, hazafias harcba: üzemeinkben a dolgozók lendületes versenyt indítottak alkotmányunk ünnepének tiszteletére, az eddiginél sokkal keményebb, acélosabb tettrekészséggel kivannak dolgozni jelemnért ötéves tervünk hatalmas célkitűzéseinek sikeres megvalósításáért, falvaink, állami gazdaságaink, tszcs-ínk dolgozó parasztjai a békearatásra készülnek, vagy már aratnak is — egyre több helyen pendül meg a kasza, az aratás-cséplés begyűjtés munkáira való lázas készülődés átforrósítja minden becsületes ember szívét. Az lenne a helyes, ha a munkás- és parasztlevelezés hajszálcsövein, mint áram a villanyvezetékeken áramlana be szerkesztőségünkbe az üzemek, javak kemény harcoktól izzó levegője, úgy volna jó, ha munkás- és parasztlevelezőink hangja megerősödve, szélesebb hangskálával jutna el hozzánk. Nem így van. Levelezési értekezletünk után nem fokozódott a kívánt mértékben levelezőink aktivitása. Sok jó levelezőnk hallgat. Számosan a nagy dologidőre hivatkoznak, „sok a munka" — mondják Helytelen álláspontjuk cáfolatául elég, ha Bodorkós Istvánra, a gencsapáti tszcs elnökére hivatkozunk, nyilván neki sem kevesebb az elfoglaltsága, mint másnak, mégis rendszeresen beszámol a tszcs problémáiról, elmondja az eredményeket, feltárja a fogyatékosságokat, utat mutat előre. Patyi János csényei dolgozó paraszt sem dolgozik kevesebbet, mint más, mégis részletes levelekben mutatott rá községének hibáira, a pártszervezet és a tanács munkájának fogyatékosságaira, hívta fel a figyelmet az ellenségre. Bezsek János, a Mezőgép, öntvénytisztítója, kiváló dolgozó, személyesen hozott levelet szerkesztőségünkbe, amelyben brigádjának új felajánlásáról számolt be. Bezsek János levélben közölt felajánlása után a Mezőgépben új felajánlások sokasága született, Bodorkós István leveleiből az egész megye dolgozó parasztsága tanul, erőt merít, íme, így válik a Párt lapjában közölt levelek hangja elevenen ható, mozgósító erővé. Ezért nem szabad egy levelezőnek sem hallgatnia, hosszú szüneteket tartania. Ha egy levelező nem ír, roppant belső tartalékot hagy kihasználatlanul. Soha nem volt olyan fontos feladatuk a levelezőknek, mint napjainkban, a „nagy dologidőben". A falu levelezője számoljon be a dolgozó parasztok minden problémájáról, a betakartatási munkák előkészítéséről, az eredményekről és hibákról egyaránt, kíméletlenül leplezze le az ellenséget. Az üzem levelezője mondja el üzeme minden égető kérdését, a munkások örömét, vágyát, panaszát , mindent. Levelezőink használják úgy a levelezés éles fegyverét, mint amilyen várakozással jártunk, dolgozó népünk tekint feléjük. . Vasárnap, 1951. Júl. 1, 5