Vasmegye, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-01 / 1. szám

ÚJ ÉV — MEGNÖVEKEDETT ÚJ FELADATOK |b 4 R '1 £. I £ n |tf A ÖTÉVES TERVÜNK ne-IT1. gyedi­i évébe lépünk. Mi­lyen eredményeket értünk el fel­emelt ötéves tervünk harmadik, döntő éve során megyénk ipará­ban, mezőgazdaságában, kulturá­lis és szociális fejlődésében, ál­lamigazgatásunk terén ? Melyek azok a feladatok, amelyek előt­tünk állnak Rákosi elvtársnak az országgyűlésen elmondott beszé­de, az általa megjelölt 9 legfőbb pont alapján? Visszatekintve az 1952-es évre, megállapíthatjuk, hogy megyénk — mindenkor szem előtt tartva pártunk II. kongresszusának út­mutatásait, határozatait , nagy léptekben haladt előre ötéves ter­vünk teljesítésének és a szocializ­­mus építésének útján. Megyénk öntudatos dolgozói előtt ismeretes, hogy ipari üzemeink összeségük­­ben évnegyedről-évnegyedre rend­­szeresen túlteljesítették terveiket. Az év utolsó hónapjaiban külö­nösen lelkesítette dolgozóinkat Sztálin elvtárs születésnapjának közeledte és pártunk Központi Vezetősége novemberi ülésének határozata. Az országos jelentőségű üze­mek mellett roppant értékes he­­lyiipari vállalataink fejlődése. E vállalatok a múlt évben 3,5-szere­­sét termelték az 1951. évi terme­lési értéknek, évi tervüket de­cember 20-ig 100,4 százalékra tel­jesítették. A legjobb helyiipari vállalatok közé tartozik a kősze­gi Gépműhely, a megyei tanács alá tartozó Téglagyári Egyesülés, a Vasmegye-nyomda, a Vakokat Foglalkoztató Vállalat, a Finom­­mechanikai Vállalat, amelyek je­lentősen túlteljesítették terveiket. Elmaradt azonban a tervteljesí­­t­ésben a sárvári Gépjavító, a Pa­tyolat Vegytisztító, a Siketnémák Cipészipari Vállalata. Különösen élesen vetődik fel a sárvári Gép­javító vezetőjének felelőssége, mert egész évben látható volt a terv követelményeitől való elma­radás, minthogy a vezetők tűr­ték a kapun belüli munkanélküli­séget, nem gondoskodtak a dől­gőzök folyamatos munkájának biztosításáról, az egyes munkák­ra utólag utalványozták a mun­kaidőt. Valamennyi elmaradt vállalatra áll, hogy nem használ­ták fel eléggé a szocialista mun­kaversenyben rejlő óriási lehető­ségeket, vagyis a vezetők elsza­kadtak a dolgozóktól. De felelős­ség terheli a megyei tanács ipari osztályát is a vállalatok nem kellő és rendszeres ellenőrzéséért, és azért is, mert a hibákra nem mutatott rá élesen és nem jelöl­te meg a hibák kijavításának módját. Ipari osztályunknak annál is inkább ki kell javítani a hibákat, mert 1953-ban négyszer annyit kell termelni helyiipari vállalata­inknak, mint amennyit 1951-ben, az egy munkásra eső termelési értéket 25 százalékkal kell emel­ni. Helyiipari vállalatainknak e célkitűzéseket jobb munkaszerve­zéssel, a pénzügyi fegyelem szi­gorú betartásával kell elérni, megszüntetve a béralaptúllépést. Ifjabb lendületet kell adni a szo­cialista munkaversenynek, a­z nyitómozgalomnak és az eddigi­nél nagyobb mértékben kell fel­használni a megyében sokfelé meglévő, ipari feldolgozásra alkal­­mas hulladékanyagokat., Az elmondottak nagyban-egész­­ben állnak kisipari termel­őszövet­­kezeteinkre is. E gyorsan fejlődő mozgalomban fel kell számolni azt a helytelen törekvést, amely abban nyilvánul meg, hogy a KTSz-ek csak­ magas termelési értéket és új anyagok felhasz­nálását igénylő cikkféleségeket akarnak gyártani — holott ez a nagyipar feladata — és elhanya­golják tulajdonképpeni hivatásu­kat, a lakosság szükségleteinek­­ elsősorban a javítási munkák te­­rén való kielégítését. SZ­OMOLY EREDMÉNYT ér­­tünk el megyénkben a me­­­­tőgazdasági termelés, a termelő- , szövetkezeti mozgalom fejlődése és a begyűjtés terén. Növény­tér.­melésünk fejlődését bizonyítja. ★ írta: Dióssi György ★ ★ hogy az idei kedvezőtlen időjárás ellenére — de egyre szélesebb körben alkalmazva az élenjáró szovjet agrotechnikai módszere­ket — az előző évihez képest az átlagtermés búzából 8,7 százalék­kal, tavaszi árpából 5,6, őszi ár­pából 56, rabból 35,7 százalékkal növekedett. Ennek, valamint ter­melőszövetkezeteink és egyénileg dolgozó parasztságunk növekvő öntudatának, hazaszeretetének, állami fegyelmének tudható be, hogy augusztus 20-án elnyertük a minisztertanács begyűjtési ván­­dorzászlaját. Hiba azonban, hogy az őszi begyűjtési versenysza­kaszban, nagyrészt egyes ta­nácsszerveknek az ellenséggel szemben tanúsított elnéző maga­tartása miatt­, a dicsőséget je­lentő vándorzászlót elveszítettük, remélhetően csak átmenetileg. Minden adottságunk megvan ugyanis, hogy a téli és kor­atava­­szi hónapok jó munkája eredmé­nyeként április 4-én visszaszerez­zük Rákosi elvtárs zászlaját. Ezekben a hónapokban az állatte­­nyésztési és begyűjtési felada­tok lépnek előtérbe. Annál in­kább szükség van erre, mert az 1951 —52. évi állattenyésztés-fejlesztési tervünket nem teljesítettük minden részletében, főként az anyaálla­tok tenyésztése terén van hiá­nyosság. Az elmaradás első oka, hogy sem tsz­eink, sem egyéni­leg dolgozó parasztjaink nem alkalmazzák megfelelő mérték­ben az élenjáró szovjet zootech­­nikai eljárásokat, nem használ­ják fel mindazt a bőséges segít­séget, amellyel szovjet tudósok, kiváló szakemberek ellátták és el­­látják megyénket is. Vonatkozik ez növénytermelésünkre is: még nagyobb mérvű fejlődést ér­hettünk volna el, ha szélesebb körben alkalmaztuk volna az élenjáró szovjet eljárásokat, a gépi ta­la­jmű­velést és növényápo­­lást, a pótbeporzást, keresztsoros, illetve négyzetes vetést, stb. Az az országos hírű vállalás, amely­ben megyénk dolgozói Rákosi elv­­társnak tettek fogadalmat a so­­ron következő évek állatteny­ész­­tési terve célkitűzésének teljesí­tésére és túlteljesítésére, jó mun­kára serkenti dolgozóinkat. Siló­­zási tervünket túlteljesítettük és ezzel megteremtettük az alapját, hogy gondos takarmánygazdálko­dással és a nagy eredményeket hozó új módszerek alkalmazásá­val biztosítsuk egyrészt állatállo­mányunk téli ellátását, másrészt továbbfejlesztését és az állati ter­­m­ékek hozamának növelését. A töbleiem­eléssel teremtjük meg dolgozó népünk jobb ellátottságá­nak, begyűjtési terveink maradék, talán teljesítésének és dolgozó pa­­rasztságunk magasabb jövedel­mének feltételeit. A FELSOROLT FELADA­­T "*• TOK elvégzésében felelős­ségteljes munka vár tanácsaink­ra. Ugyancsak az ő dolguk, hogy meglévő termelőszövetkezeteinket szervezetileg megszilárdítsák, vezetőségeiket megerősítsék. Az­­ idei esztendő az időjárás vi­szontagságai közepette fényesen beigazolta a nagyüzemi szo­cialista mezőgazdaság fölényét a kisparcellákkal szemben. Mi még csak kezdeti eredmé­nyeket értünk el a szovjet mezőgazdasághoz képest, mé­gis egész sor jól dolgozó, a fej­­lett módszereket akár részben is alkalmazó tsz-ünk és tsz cs­ak ki­magasló terméseredményt ért el és hatalmas jövedelmet biztosí­tott tagságának. Ennek követ­­keztében egyénileg dolgozóink ré­­széről megyeszerte rendkívül ér­deklődés nyilvánul meg a szövet­kezeti mozgalom iránt. Termelő­­szövetkezeteink eredményei an­nak arányában fognak javulni, ahogy átveszik és alkalmazzák az élenjáró módszereket. Ezeknek a módszereknek fel­es értékű alkalmazására termé­szetesen csak szocialista nagyüze­­mi gazdaságban kerülhet sor. Ta­­nácsainknak azonban nem sza­bad szem elől téveszteni, hogy a gépi munka, az évente kétszeri ,­elletés és ráfedeztetés, a mester­­­­séges megtermékenyítés, stb, te­hát egész sor kitűnően bevált el­járás, egyéni gazdaságokban is a­­ maga keretei között alkalmaz­ható. A téli mezőgazdasági szak­­tanfolyamok eredményességét, ta­­nácsaink ezirányú munkáját az fogja elsősorban lemérni, mennyi­­­­re biztosítjuk gépállomásainkkal a megfelelő szerződéseket, meny­nyire alkalmazzák egész mező­­gazdaságunkban az élenjáró mód­­szereket, eleget téve ezzel alap­vető célkitűzésünknek: a hozam , növelésének. Megyei kereskedelmi hálóza­tunk 1952-ben jelentős mérték­ben növekedett, minden tekintet­ben biztosítja dolgozóink zavar­talan ellátását. Áruforgalmunk az 1951. évihez képest jelentő­sen megnövekedett. Nemcsak: mennyiségi, hanem minőségi té­ren is áll ez: állami és szövetke­zeti boltjainkban bőséges válasz­tékú áruból vásárolnak dol­gozóink. Dolgozóink életszínvo­nalának emelkedését minden szó­nál és grafikonnál jobban mutat­ja az a tény, hogy az alapvető közszükségleti cikkek fogyasztá­sának növekedése mellett ugrás­szerűen megnőtt a rádió, motor­­kerékpár, kerékpár, bútor és egyéb iparcikkek iránti kereslet. Az eredmények mellett megemlí­tendő és kiküszöbölendő hiányos­ság kereskedelmi szerveink mun­kájában, hogy gyakr­an az elosz­tás nem elég gyors, nem eléggé arányos. Ezt a hibát felszámol­va gyorsítani tudjuk a forgóala­pok cseréjét. ÉVI EGYÉNK 1952. évi beru­­házási tervét jelentősen túlteljesítette. Még többet érhet­tünk volna el, ha tanácsaink, ál­landó bizottságaink fokozott moz­gósítása eredményeként még szé­lesebben támaszkodhattunk volna a dolgozó tömegekre, társadal­mi munkára. Beruházásaink kö­zül csak néhányat említünk meg. Mezőgazdaságunk fejlesztésére 1952-ben 35 millió forintot for­dítottunk. Ebből gépállomásaink fejlesztésére 8, termelőszövetke­zeteink beruházásaira 6 millió fo­rintot 1952-ben megjelentek megyénkben az első kombájnok! Különösen dicséret­­illeti azokat a­­ termelőszövetkezeteket, amelyek belső erőforrásaikat mozgósítva, a többi között saját égetésű tég­lával, építkeztek, bővültek. Az e tekintetben elért anyaormegtaka­­rítás a tsz-elmél eléri a 3 millió forintot. Közlekedésünk további megjavítására 2 millió forinton felüli összeget fordítottunk, meg­épült az iklandberényi, a halogy— csákánydoroszlói, a rábafüzesi, az erdőháza—nagykölkedi, stb ut és bekötőút. Egész sor helyi ipari üzemünk bővült, mégpedig nem­csak termelési, hanem kulturális és munkásvédelmi intézmények­kel. Bővítettük, illetve jobb fel­szereléssel láttuk el a szombat­­helyi villamosvasukat és a gáz­műveket. A múlt évben 31 új kultur­otthon létesült, növeltük a bölcsődei férőhelyek számát, kibővítettük a kőszegi gyermekotthont, a sárvári kórház szülészeti osztályát, or­vosi rendelőt kapott Szentgott­­hárd, mélyfúrási kutat a hegyfa­lui szanatórium és az acsádi kór­ház, a celldömölki kórházat szü­­­lészettel és fertőző osztállyal ki­bővítettük, a szombathelyi me­gyei kórházat tovább korszerűsí­tettük, a megyei tbc gondozó in­­tézet részére új rendelőt létesítet­­­tünk. Felavattuk Szombathelyen a megyei, Sárváron, Köm­ender­­ és Kőszegen a járási könyvtárt Nyolc új mozi létesült és a kör­zeti mozik számát ugyancsak nyolcra emelve 24 újabb közsé­get vontunk be a filmellátásba.­­ Közel egymillió forintot, fordítót e­s­zünk 15 új, kitűnő vizet szolgálta­­­tó kút fúrására, a szombathelyi­­ strandfürdőt 340 ezer forintért­­ helyreállítottuk, továbbá átadtuk­­ a közhasználatiak a perintparti­t Hogyan segíti a szombathelyi városi pártbizottság­ a januári taggyűlések jó előkészítését A szombathelyi városi pártbizott­ság­ értekezletet tartott az instruk­torok részére. Az értekezleten meg­beszélték azokat a feladatokat, ame­lyek megoldásával biztosítani kell a januári ünnepi taggyűlések sikerét. A városi pártbizottság aktív­ái azt a feladatot kapták, hogy a pártszer­­vezeteket segítsék a taggyűlések megszervezésében, biztosítsák, hogy a taggyűléseken minden párt­tag és tagjelölt megjelenjék. Anélkül, hogy az alapszervezetek ön­állóságát veszélyeztetnék elsősorban meg kell nézni az alapszervezet tag­ságának összetételét és a legfejlettebb, legaktívabb párttagokra támaszkodjanak a taggyűlések megszervezésénél. Az alapszervezetekh­ez kiküldött aktí­vák beszéljék meg az alapszerveze­tek vezetőivel a pártcsoportértekezle­­tek megszervezését, megtartásának időpontját. Az ünnepi taggyűlések sikere sokban függ attól, hogyan szervezik meg a pártcsoportértekez­­leteket és a pártbizalmi hogyan moz­­gósítja a párttagokat a taggyűlésre. Az alapszervezeteknek és elsősor­ban a pártbizalm­iaknak azokkal a párttagokkal kell foglalkozniuk, akik több esetben hiányoztak a taggyűlés­ről és a pártm­ankóból sem veszik ki a részüket­, meg kell magyarázni ne­kik a taggyűlések jelentőségét az alapszervezet életében, tudatosítani kell velük, hogy minden párttag kö­telessége munkát végezni az alap­­szervezetben. A taggyűlések sikere érdekében az alapszervezeteknek gondoskodni kell arról is, hogy a­ vidéken dolgozó párttagok a taggyű­lés napján ne utazzanak ki vidékre, olyan munkabeosztást kell biztosítani számukra, hogy lehetővé váljék: az ünnepi taggyűlésen teljes létszámban vegyenek részt. A tagkönyvkiosztó taggyűlések elő­készítése során az eddigieknél foko­zottabb mértében kell tudatosítani a kommunistákban, hogy mit jelent a párt tagjának lenni. Az értekezleten megjelent instruk­torok elmondták az eddigi munkájuk során szerzett tapasztalatokat. Több elvtárs beszámolt, hogy bár komoly, javulás mutatkozik a párttagok ak­tivitása, a taggyűléseken való meg­­jelenése terén, még mindig tapasz­talható — például a szombathelyi Cipőgyárban, — hogy a párttagság­ közel egyharmada hiányzik a tag­gyűlésről. Ez annak tudható be, hogy az alapszervezetek nem kellően foglal­koznak a párttagokkal, nem tartanak pártcsoportértekezletet, s ennek az a következménye, hogy a párttagok nincsenek tájékoztatva a taggyűlés anyagáról és nem látják a taggyűlé­sek jelentőségét. Ugyanez a helyzet a Téglagyárban is, ahol már na­­gyon hosszú időn keresztül nem­ tartottak pártcsoportértekezletet és a­ taggyűlést sem jól készítik elő.­­ Azokon a helyeken, ahol a párt­­­szervezet foglalkozik a párttagsággal — mint a Pamutipar és a MÁV, igazgatóság pártszervezeteiben — a párttagság rendszeresen» részt vesz a taggyűlésen és a vezetőség munkáját is bírál­ják. A párttagság nevelése, a velük való rendszeres foglalkozás nélkül a párt­­demokráciát, a párttagság aktivitását a párt politikájának végrehajtásában biztosítani nem lehet. Ezt mutatja az erdőgazdaság pártszervezetének pél­dája is. Hajm­ási elvtárs, a pártszer­vezet titkára egyetlen esetben sem foglalkozott a tagdíjfizetés progres­szivitásával. Ennek következménye az volt, hogy több párttag a fize­téséhez mérten kevés tagsági díjat fi­zetett, a taggyűlésen a városi párt­­bizottság kiküldötte hozzászólásában felvetette a progresszivitás jelentő­ségét. Utána a legtöbb elvtárs hoz­zászólásában ígéretet tett, hogy a jö­vőben keresetükhöz képest fizetnek tagdíjat. Az ünnepi taggyűlések egyik igen­­fontos feladata lesz az is, hogy a párttagokkal megértessék a tagsági könyvek, megbecsülésének jelentősé­gét. Ez fontos azért is, mert a párt­tagsági könyv tisztántartása, megőr­zése egyik fokmérője a párthoz való viszonynak. Megyénk 107,5 százalékra teljesítette szólási tervét Megyénk mezőgazdasági dolgo­zói a Rákosi elvtársnak tett foga­­dalomtételkor vállalták, hogy december 21-ig 105 százalékra teljesítik a megye silózári tervét. A Rákosi elvtársnak tett fogada­lom teljesítése után sem állt meg a silózári munka, a megye több járásában és községében terven felül jelentős silótakarmányt ké­­szítettek az állatállomány fő át­­teleltetése érdekében. A megyé­ben e téren a legjobb munkát a megyeszékhelyen, Szombathelyen fejtették ki a mezőgazdasági dol­gozók. Különösen a szombathe­lyi termelőszövetkezeti csopor­­tok érte­k el kiváló sikereket. Szombathely 124,7 százalékra tel­jesítette silózási tervét a decem­ber 30-i állapotnak megfelelően. A járások sorrendje a silózásban: 1. szombathelyi 117,2, 2. kőszegi 113,9, 3. celldömölki 108,8, 4. vas­­vári 106.6, 5. sárvári 105.9, 6. körmendi 104.4, 7. szentgotthárdi járás 76.4 százalék. Megyénk 107.5 százalékra tel­jesítette silózási tervét, országos viszonylatban Szabolcs-Szatmaár­ mögött második lett a versenye­ken. Egy lisztfelvásárló spekuláns volt apácát ítélt el a sárvári járásbíróság A sárvári járásbíróság a na­pokban ítélkezett Szalai Rozália sárvári lakos, volt apáca ügyében aki nagyarányú liszt, és kenyér­­vásárlással akart zavart kelteni a közellátásban. A volt apáca annak ellenére, hogy 2 mázsa liszttel és 1 mázsa kenyérgaboná­­val rendelkezett, sorbanállóa szer­­­vezésével, lisztfelvásárlással te­­­ékenykedett, hogy spekulációjá­­val elvonja a dolgozók elöl a lisz­­tet és a kenyeret. A sárvári já­rásbíróság ezért hat hónapi bör­tönnel sújtotta. strandfürdőt. Nincs megyénk­nek olyan községe Györvártól Felsőcsatárig, Máriaújfalutól Ja­kig, amely ne élvezte volna az el­­múlt évben is épülő szocializmu­sunk egy s más áldását, legyen az könyvtár, mozi, orvosi rendelő hí­r­közlő berendezés, villany­vilá­gít­ás, vagy bármi más. 1­953-BAN NEMCSAK FOLY­TATÓDIK, hanem meg­­gyorsul megyénkben a beruházá­sok üteme, jelezve népi demo­kratikus országunk alapelvit,-­ hogy legfőbb érték az ember. Nagy­mértékű beruházási terveinknek azzal teremtjük meg aranyalap­ját, hogy­ teljesítjük állampolgá­ri kötelezettségeinket a termelés, begyűjtés, adófizetés és a honvé­­delem terén, hogy takarékosko­dunk anyaggal és pénzzel. Me­gyénk minden eredményének itt a délnyugati határon, az amerikai imperialisták és titoista ügynök­ségük szomszédságában különös jelentősége van. Épülő, erősödő őrség-megyénk dolgozó népe elt­ért eredményeink tudatában bát­­ran, magabiztosan néz szembe az új esztendőnek és készen áll, hogy teljesítse mindazokat a fel­adatokat, amelyeket pártunk és népünk forrón szeretett vezére, Rákosi Mátyás elvtárs órám­unl­ra megszabott.

Next