Vasmegye, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-01 / 51. szám

A magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusának tanácskozásai A magyar szakszervezetek XVII. kongresszusának első nap­ján a főtitkári beszámoló feletti vita során elsőnek Németh János elvtárs, a SzOT ellenőrző bizott­ságának elnöke ismertette az el­lenőrző bizottság jelentését, majd Nagy Ferenc elvtárs, a sztálin­­városi építők szakszervezeti bi­zottságának titkára szólalt fel, Blaha Béla, a bányaipari dolgo­zók szakszervezetének elnöke, Háy József, a mohácsszigeti ál­lami gazdaság kombájnveze­tője és Gazda Géza Kossuth-díjas után Claus Alajos, a Sztálin Vasmű Kossuth-díjas főmérnöke emelke­­dett szólásra. A sztálinvárosiak kezdeményezése: március 20-tól április 4-ig „Felszabadulási Hét“ Claus méltatta a Sztálin Vas­mű jelentőségét, hangsúlyozta, hogy ötéves tervünk ipari beru­házásai közül is kiemelkedik je­lentőségében a Sztálin Vasmű.­­ Amikor az elmúlt év végén Gerő elvtárs a Központi Vezetőség ülé­­sén kijelölte a népgazdaság fej­lesztése terén előttünk álló fel­adatokat — mondotta — külön kiemelte, hogy mindenekelőtt gyorsan üzembe kell helyeznünk terveinknek megfelelően a Sztá­lin Vasművet. — Gerő elvtárs szavai a párt álláspontját fejezték ki és Sztá­­linváros dolgozói magukévá te­szik mindenkor a párt iránymu­tatását. Ezért mi, a nagyolvasz­tó építői elhatároztuk, hogy hazánk felszabadulása ünne­pének tiszteletére március 20-tól április 4-ig „Felszabad­­ulási Hetet“ tartunk, amely­nek keretében újabb termelé­si győzelmekkel bizonyítjuk be a felszabadító Szovjetunió iránt, Sztálin elvtárs iránt érzett hálánkat és forró sze­­re­tetünket. A­­Felszabadulási Hét" meg­tartását­ élenjáróink kez­demé­­nyezése nyomán magukévá tet­ték a kohómű összes dolgozói, a tervek teljesítéséért érzett fele­­lősségüket bizonyítva többezer sztálinvárosi dolgozó csatlakozott m­ár eddig is kezdeményezésünk­höz. A „Felszabadulási Héz“ kereté­ben április 4-ig a Vaskohászati Kemenceépítő Vállalat dolgozói vállalják, hogy munkájuk jobb megszervezésén keresztül a nagy, olvasztó és léghevítő falazásánál átlagban 10 nap előnyt érnek el. A Cső­ és Erőműszerelő Vállalat dolgozói a gáz- és levegővezeté­­kek szerelésénél 8 napos üzem­nyereséget biztosítanak. A Mély­építő Vállalat dolgozói a nagyol­vasztó építkezéseinél fennálló át­lag másfél hónapos lemaradásuk­ból 10 napot behoznak. A MÁVAG kohószerelési csoportjá­nak dolgozói vállalják, hogy a nagyolvasztó és léghevítő padszen­kezetének szerelésénél átlagban nyolcnapos előnyt biztosítanak. A vállalások maradéktalan telje­sítésének biztosítására a nagyol­vasztó építésénél dolgozó műsza­­ki vezetők vállalják, hogy töké­letes tervfelbontással, az előfel­tételek biztosításával megszerve­zik és koordinálják az építkezési munkálatokat. — Kedves Elvtársak! Az országnak adott szavun­kat meg akarjuk és meg is fogjuk tartani. Célkitűzése­ink megvalósításának reális feltételei biztosítva vannak. Dolgozóink akarnak verse­nyezni, de megkívánják a szakszervezeti és műszaki vezetőktől és kérik a párt­szervezetektől, hogy komoly segítséget adjanak a munká­hoz. A nagyolvasztó építőinek ez a kezdeményezése csak­ akkor hozhatja meg a várt ered­ményt, nagy békeművünk fel­építését, ha a Sztálin városiak munkalendü­lete magával ra­gadja az ország minden üze­mét, az üzemek minden dol­gozóját. A nagyolvasztó építős­z fe­­jezte be nagy lelkesedéssel foga­dott beszédét Claus Alajos — felajánlásuk teljesítésével mél­tók akarnak lenni Sztálin elv­társ nevéhez. Ki akarjuk fejezni határtalan szeretetünket, háláin­kat Sztálin elvtárs iránt azért a sok segítségért, amelyet a Szov­jetuniónak és személyesen Sztá­lin elvtársnak köszönhetünk. Mi büszkék vagyunk arra, hogy a Vasmű és városunk Sztálin elv­társ nevét viseli azt a nevet, amely lelkesíti s­zerte a világon a becsületes dolgozók millióit, amely számunkra a szabadságot, a boldog életet jelenti és amely biztosítéka további, egyre szebbé váló életünknek. Ígérjük, hogy méltók leszünk Sztálin elvtárs nevére és ezt az adott szavunk teljesítésével fogjuk bebizonyíta­­ni. l Pavel Ekanov, a szovjet szakszervezeti küldöttség­ vezetőjének felszólalása Több felszólalás után Pavel Eka­­nov, a szovjet szakszervezeti kül­döttség vezetője üdvözölte a kon­gresszust, s tolmácsolta a szovjet dolgozók szívélyes üdvözletét a ma­gyar szakszervezetek kongresszusá­nak és a magyar dolgozóknak. Hangsúlyozta a Szovjetunió Kom­munista Pártja XIX. kongresszusá­nak nagy jelentőségét, amely új táv­­latokat nyitott meg a szovjet nép előtt. — Pártunk XIX. kongresszu­sának határozataival kapcsolatban hatalmas feladataik vannak a szov­jet szakszervezeteknek — folytatta. — Hazánk szakszervezetei a kommu­nista párt vezetésével még nagyobb energiával állnak a tömegek munka­­lendületének élére az ötödik szt­áli­ni ötéves terv határidő előtti teljesí­téséért folyó harcban. A vállalatok és hivatalok szakszervezeti szervei nagy munkát végeznek a munkások és alkalmazottak anyagi és élet­­viszonyainak további javításában, a lakások, kulturális és jóléti létesít­mények építési tervének ellenőr­zésében, valamint a munkavédelem további fejlesztésében. A szovjet szakszervezetek a társadalombiztosí­tás anyagi eszközeinek birtokában évente a dolgozók és a gyermekek százezreit küldik üdülőkbe, úttörői­ borokba és szanatóriumokba. A szakszervezetek a klubok, kultúrh­á­­zak és kultúrpaloták, parkok, sport, telepek és könyvtárak széles háló­zatával rendelkeznek. Ezek segítségé­vel jelentős kulturális és felvilágosí­tó tömegmunkát végeznek a dolgozók körében, segítenek nekik megismer­ni a természet és a társadalom fej­lődési törvényeit. Elanov elvtárs ezután a szovjet állam békepolitikájáról beszélt, majd így folytatta: " A szovjet szak­­szervezetek teljes mértékben támo­gatják a szovjet kormány békeszere­­tő politikáját, segítenek neki a bé­ke megvédésében az egész világon. A szovjet szakszervezetek a nemzet­köziség elveihez híven, a szovjet dolgozókat a béke és a népek kö­zötti barátság szellemében nevelik. Szakadatlanul erősítik nemzetközi kapcsolataikat, aktívan részt vesznek a Szakszervezeti Világszövetség mun­kájában. Ezután arról beszélt hogy a szovjet dolgozókban örömet kelt a népi demokratikus országok fejlő­dése. A magyar nép sikerei az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány és a kultúra területén őszinte örömmel öltik el a szovjet embereket. A to­vábbiakban sikereket kívánt a ma­gyar dolgozóknak az ötéves terv tel­jesítésében, a szocializmus építésé­ben, a békéért és a népek közötti barátságért folytatott harcban. Efanov elvtárs beszédét a magyar­­szovjet barátság, Sztálin és Rákosi elvtársak éltetésével fejezte be, majd a részvevők hatalmas tapsa közben átnyújtotta a szovjet szak­szervezetek ajándékát a kongresszus­nak. Bertus Brandsen, a Szakszervezeti Világszövetség­ alelnökének felszólalása Ezután Bertus Brandsen a Szak­­szervezeti Világszövetség alelnöke, az Egységes Holland Szakszervezeti Szövetség főtitkára emelkedett szó­lásra. Miután üdvözölte a kongresz­­szust és jó munkát kívánt neki, ki­jelentette: " A magyar szakszerve­­zeti mozgalom nagy segítséget nyújt a nemzetközi munkásmozgalomnak azzal, hogy tevékenyein részt vesz a Szakszervezeti Világszövetség nem­zetközi szakmai tagozatának munká­­jában, erősíti a nemzetközi szolida­ritást, hogy ennek az országnak a szakszervezetei segítik a kapitalista és gyarmati országok munkásainak harcát a kizsákmányolók és elnyo­mók ellen. Ezután arról a kemény és gyakran véres harcról beszélt, amelyet a ka­pitalista és gyarmati országok mun­kásainak kell folytatniuk létfenn­tartásuk biztosításáért. Ezekben az országokban a munkáscsaládok élete egyre nyomorultabbá válik, terjed a munkanélküliség, csorbítják a népek jogait, mind nagyobb méreteket ölt a dolgozók üldözése és terrorizálása. Üldözik a munkásvezetőket és be­­börtönzik őket, mert küzdenek a munkásosztály érdekeiért. Rámuta­tott arra,­ hogy az a súlyos sze­­rencsétlenség, amely az árvízka­tasztrófával szakadt Hollandiára, annak következménye, hogy a hol­land kormány amerikai nyomásra a közérdekű építkezések helyett, mint például a tengerparti gátak újjáépí­tése, a fegyverkezésre fordít súlyos összegeket. Kiemelte azt a segítsé­get, amit a Szovjetunió nyújtott a holland árvízkárosultaknak s végül hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió né­peit tekintik példaképnek, ők mutat­ják az utat, amelyen haladniuk kell a dolgozók gazdasági és szociális jogaiért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a békéért vívot­t harcukban. Csin Cu-ming­, az Összkínai Szakszervezeti Szövetség­küldöttének felszólalása A következő felszólaló Csín Cu­ming, az összkínai Szakszervezeti Szövetség külügyi osztályának veze­­tője volt.­­ A kínai munkások, akik az országépítés ötéves tervének idő­szakába léptek, büszkék magyar dolgozó testvéreik eredményeire. A magyar nép erkölcsi és anyagi tá­mogatást nyújtott az amerikai im­perialista agresszió ellen hősiesen harcoló koreai népnek és nagy mér­tékben lelkesítette a kínai népet is az amerikai agresszióval szembeni ellenállásra és Korea megsegítésére Hangsúlyozta, hogy az amerikai im­­perializmus semmiféle mesterkedése sem félemlíti meg Kína kormányát és a világ békeszerető népeit. Elmondotta a továbbiakban, hogy a kínai nép a Szovjetunió és a népi demokratikus országok segítségével 1952-ben 65 százalék­kal növelte a mezőgazdasági és ipari termelés összértékét 1949- A. M. Vasziljevszkij marsall távirata Farkas Mihály hadseregtábornokhoz Miniszter Elvtárs! A Szovjet Hadsereg és Haditengerészeti Flotta 35. évforduló­­jára küldött üdvözletéért és a magyar néphadsereg harcosainak, tisztjeinek és tábornokainak jókívánságaiért fogadja szívből jövő köszönet­emet. A. VASZILJEVSZKIJ, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió hadügyminisztere. Rákosi Mátyás elvtárs fogadta az Indiai Köztársaság budapesti követét Rákosi Mátyás elvtárs, a Ma­­gyar Népköztársaság Miniszter­­tanácsának elnöke szombaton délelőtt fogadta K. P. S. Menont, az Indiai Köztársaság rendkívüli követét és meghatalmazott mi­niszterét. A fogadás alkalmával jelen volt Sik Endre rendkívüli követ, meghatalmazott miniszter, a külügyminisztérium politikai főosztályának vezetője is. hez viszonyítva. A szocialista ál­lami gazdaság mind az iparban, mind pedig a mezőgazdaságban szilárdan megalapozta vezető sze­repét. A dolgozókról való gondos­­kodással kapcsolatban elmondotta, hogy egyedül Északk­elet-Kínában 2 millió 600 ezer négyzetméter lakót­erü­le­tű munkáslakás épült. 1951 március óta az egész ország­ban 2 milliárd jüant fordítottak a társadalombiztosításra.­­ A Kínai Kommunista Párt és Mao Cejtung elvtárs vezetésé­vel a Kínai Szakszervezeti Szö­vetség hatalmas erőfeszítéseket tett a munkásosztály megszerve­­zésére és nevelésére. A szakszer­vezet fontos szerepet tölt be az ipar helyreállításának és fejlesz­tésének időszakában, s az ötéves terv időszaka alatt fokozott szere­pet töltenek be a terv teljesítésé­ben, a munkások anyagi és kultu­rális színvonalának további eme­­lésében. Csín Cu-ming beszédét a világ munkásosztályának és népeinek megbonthatatlan barátságai, a nagy Sztálin, Mao Certung és Rá­kosi elvtársak éltetésével fejezte be. Marcel Dedieu, a Francia Általános Munkásszövetség végrehajtó bizottsága tagjának felszólalása A szombati tanácskozáson meg­jelen a minisztertanács több tag­­ja, valamint a vendég külföldi szakszervezeti küldöttségek. Gás­pár Sándor elvtárs, a SzOT főtit­kárhelyettese megnyitó szavai után Mekis József elvtárs, a vasas szak­­szervezet elnöke szólalt fel, majd több hozzászólás után Marcel De­dieu, a Francia Általános Mun­­kásszövetség végrehajtó bizottsá­gának tagja, a közlekedési szak­­szervezet titkára üdvözölte a kon­gresszust — A francia küldöttség — mon­dotta — nagy figyelemmel kíséri az Önök építő munkáját, amely egy új gazdasági és társadalmi rend felépítését, a magyar nép boldogságát szolgálja.. — A Magyar-Szovjet Társaság és az Országos Béketanács által rendezett nagygyűlésen ismét ta­pasztalhattuk, hogy ennek az or­szágnak a dolgozói, mint minden népi demokratikus országban, mi­­lyen őszintén kívánják a békét és milyen elszánt akarattal követ­nek el mindent a háború megaka­dályozására, a béke megvédé­séért.­­ Jól tudjuk, hogy a nagy szovjet népet is ugyanez a szel­lem tölti el a nyugati kapitaliz­mus fenyegetéseivel szemben. A francia küldöttség határozottan kijelentheti ma az Öncse kon­­gresszusa előtt is, hogy a francia nép sajátjának tekinti és szíve mélyén érzi a nép igaz fiának, a mi Thorez elvtársunknak immár­­történelmivé vált mondatát: „Franciaország népe nem fog so­hasem harcolni a szovjet nép ellen!" A továbbiakban beszámolt ar­ról, hogy Franciaország mai urai lakás módjára felszolgálják az új megszállókat, az amerikaiakat és ugyanakkor gyorsított ütemben folytatják a hajszát a béke és ha­ladás erői ellen. " A francia munkásosztály azonban — mondotta a továbbiak­ban — mind­­tisztábban és világo­sabban látja a fenyegető veszélyt és az amerikai dollárokkal szé­­gyentelenül megvesztegetett min­den rendű és rangú szakadárok­­­kal szemben megszervezi erőit é­s napról-napra mind jobban erő­södő egységfrontjával minden té­ren szembeszáll az óceánon túlról ösztönzött új­fasizmus szörnyű támadásaival.­­ A francia munkásosztály ka­tegorikus nem­et mond a Schu­­man-tervre, amint nem­et mond az európai hadseregre is és tilta­kozik a­ nácikkal teli német had­sereg újrafelfegyverzése ellen. A francia küldött befejezésül sikert n­uvánt a kongresszus mun­kájához. A francia szervezett dolgozók kill­düttének beszéde után a kongresszus részvevői lelkesen éltették a francia nép nagy vezetőjét, Maurice Thorez elvtársat. Borbás Lajos elvtárs, a MeDOSz elnöke felszólalásában rámutatott­ arra, hogy a mezőgazdasági és az erdészeti dolgozók nagy lelkesedés­sel fogadták az elmúlt év tavaszán szakszervezetük megalakulását. A MeDOSz az eddigi hiányosságok ki­küszöbölésével, az élenjáró dolgozók kezdeményezése alapján megszervezi a versenyt a traktoristák és a mun­­kagépkezelők között s a tervismer­tető értekezletek után az egész or­szágra kiterjedő mozgalmat szervez a fejlett növénytermelési, állatte­nyésztési és erdészeti módszerek al­kalmazásáért. Sági László, a K­án­án Kató Eütő­ház üzemi bizottságának elnöke és Ivresák Magdolna, a szuh­akállói bá­nyák gépkezelője, a 17 hős szuha­­kállói bányász egyike szólalt fel ezután. — Páliunk szerető gondoskodását a szuh­akállói bányászok is érzik — kezdte felszólalását. — Amikor ti­­zenhetedmagamnal lent maradtunk a bányában, a párt és személyesen Rákosi elvtárs, a legjobb bányászok, honvédek, államvédelmi őrök ezreit mozgósítva úgyszólván a lehetetlent is elkövette megmentésünk érdeké­ben. öregek és fiatalok az első perc­től kezdve mindvégig kitartottunk, összefogtunk és magunk is megfeszí­tettük erőinket. Büszkén mondha­tom, hogy ebből a harcból mi, fia­talok méltó módon vettük ki ré­szünket. — A magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusáról — mondotta befejezésül — ismét azzal fordulok a bányász elvtársakhoz, főleg a bá­nyász ifjúsághoz és köztük külön a bányásznőkhöz: mutassuk meg, hogy tudjuk, mivel tartozunk nagy pár­tunknak, szeretett vezérünknek, Rá­kosi elvtársnak és a magyar dolgo­zó népnek ! Adjunk minél több sze­net a drága hazának! A fiatal szuhakállói bányászleány felszólalását hosszantartó lelkes taps követte, a kongresszus szünet utáni ülésén résztvett Apró Antal elvtárs, építőanyagipari miniszter, a Magyar Dolgozók Pártja Politi­kai Bizottságának tagja, Altomare Iván elvtárs, élelmiszeripari minisz­­ter, Kossa István elvtárs, általános gépipari miniszter is. (Folytatás­i oldalon) V&a&rnap, 1958 műre, 1,3

Next