Vasmegye, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-02 / 127. szám

P­Á­R­T É­L­E­I* Erősítsük pártunkat a választási harcban kitűnt pártonkívü­li dolgozókkal Pártszerv eseteink, tömegszerve­­zeteink munkájának eredménye­képpen hatalmas győzelem volt május 17-e városunkban is. Dol­gozóink szavazatukkal is hitet tettek a béke megvédéséért, a szocializmus felépítéséért vívott harc mellett. Párttag és pártom kívüli aktíváink ezrei kerestek fel minden családot, dolgossat, vitték pártunk szavát a tömegek közé, váltak nevelőivé dolgozóinknak. Az elmúlt két hónap munkája és a népfront nagy győzelme meg­­mutatta, hogy ezrével vannak becsületes, a pártot szerető és tisztelő lelkes emberek, pártonkí­­vüli aktívák, akiket csak segíte­­ni, irányítani kell és elvégzik a rájuk bízott feladatokat. Vállvet­­ve a kommunistákkal, több mint kétezer pártonkívül népnevelő jó munkája tovább erősítette váro­­sunkban pártunk kapcsolatát a tömegekkel még eltéphetetlenebbé tette dolgozó népünk nagy nem­­zeti összeforrottságát. A választás mindent elsöprő sikerének a gyümölcsét most kell, hogy learassák pártszer. vezetőink. A felszínre került jó pártonkivü­li aktívak ezreit kell tanítalni, nevelni, felada­tokkal megbízni és kellő idő­ben gondoskodni előlépteté­sükről s közülük a legjobba­kat fel kell vennünk a pártba tagjelölteknek. A tagjelölt- és tagfelvétel a vá­lasztási munkák idején kezdett javulni a szombathelyi pártszer­­ve­zetekben. Emelkedett a felvett tagjelöltek száma, javult szociá­lis­ összetételük és ténylegesen a legmegfelelőbbek kerültek felvé­telre. A megyei pártbizottság és lap­­ja, a Vas megye kemény, segítő bírálatban részesítette a szombati helyi városi pártbizottságot a tag- és tagjelöltfelvételi munka elha­­nyagolása miatt. A pártbizottság­ok és e­znek következtében az alapszervezetek többsége nem foglalkozott megfelelően a mun­kában, terhelésben, kötelezettsé­gük teljesítésében élenjáró mun­­kásokkal, dolgozó parasztokkal, értelmiségiekkel. Pártunk, a szo­cializmus építése motorjának erő­sítése terén a városi pártbizott­­ságra, az üzemi pártszervezetekre annál is inkább komoly feladat hárul, mert legtöbb üzem, leg­több értelmiségi dolgozó váró. Bánkban van. A városi pártbizott­­ság a Vas megye cikkét alaposan megtárgyalta, levonta belőle a tanulságokat és megjelölte a ten­­ni­valókat a hibák gyors felszámo­lására. Legfőbb hiányosságként a pártbizottság azt állapította meg, hogy pártunk határozatait a tag- és tagjelöltfelvételi mun­kával kapcsolatban nem tanul­mányoztuk kellő alapossággal és ezért nem tudtuk megértetni pártszervezeteinkkel sem a hatá­rozat lényegét. Népi tettük az egész pártbizottság kollektív fel­adatává a tagjelölt- és tagfelvé­teli munkát. Ezért történhetett meg, hogy a Mezőgazdasági Gépgyár pártszer­­vezete a „magasabb követelmény“ alatt csak sztahanovistákat, az értelmiség közül pedig csak azo­kat értette, akik legalább káder­­képző-tanfolyammal felérő politi­kai tudással rendelkeznek. Ala­­kult ki olyan nézet, is: „most nem szükséges gondoskodni az egész­séges utánpótlásról“. Ez a Tata­rozó Vállalat pártszervezeténél abban a pártellenes nézetben nyil­vánult meg, hogy „kevés párttag — kevés munka, sok párttag — sok munka". Egészen a választási harc kez­detéig a tag, és tagjelöltfelvétel, a pártonkívüliekkel való rendsze­res foglalkozás nem volt rendsze­res. Az ilyen irányú pártépítő munka nem vált napi munkánk szerves részévé, nem a követke­zetes nevelés eredményeképpen vettünk fel tagjelölteket a párt soraiba. Sok pártszervezetünkben a tafigyűlés előtti napokban „kutatták, keresték“, kiket le­hetne felvenni tagjelöltnek. Ez a módszer azt eredményezte, hogy nem­ minden esetben a leg­jobbak, a termelő- és társadalmi munkában, a tanulásban kitűntek kerültek felvételre. Mindez az­ért történhetett meg, mert az alap­­szervezetek nem adtak a pártta­goknak olyan irányú megbízatá­sokat, hogy tervszerűen, türelme­sen neveljék a pártonkívül dol­gozókat. Az alapszervezetek veze­­tőségei a pártbizalmiakat meg, bízva, nem tették felelőssé a párt­csoportok egy-egy tagját a pár­­tonkívüliek neveléséért, a velük való foglalkozásért. A­­munka megjavításához elő­­ször is a pártbizottságon belül fogtunk hozzá. A tag- és tagjelölt, felvételről szóló párthatározato­kat újra feldolgoztuk, megállapí­tottuk, hol követtük el a hibát, kidolgoztuk a munka megjavítá­­sára irányuló tervünket, különö­sen figyelembe véve legnagyobb üzemeink pártszervezeteinek a helyzetét, fontosságát a megye, az ország ipari termelésében s en­­nek megfelelően a káderután­pótlás biztosításában. Az áprilisi titkári értekezlete­ken — bírálattal nem szűkölködve, sem a pártbizottság, sem az alap­­szervezetek­­felé „ értékeltük a párthatározat megjelenése óta a tag- és tag­jelölt fel­vétel terén vég­zett munkánkat s új irányt szab­tunk a tag, és tagjelölt felvételi­nek. Elértük, hogy üzemi pártszervezeteink is tervet dolgoztak ki, megjelöl­ték, kikkel foglalkoznak első­sorban, Pártszervezeteink a fő figyelmet a termelő- és tár­sadalmi munkában kitűnt, lisztumutív, értelmes, tanulni, szerető munkások, értelmi­ségiek nevelésére, a velük való foglalkozás eredményeként a felvételükre irányították. A tervet részleteire bontották és pártcsoportonként meghatározták egy-egy párttag tennivalóját a nevelés, a párt­megbízatások adása terén, üzemi pártszervezeteink több­­ségében pártcsoportjaink kéthe­­yenként értekezletet tartanak. A pártbizalm­iak a párttago­­kát beszámoltatják, milyen munkát végeztek azok, akiket felvételre javasoltak. Kezd ez a módszer jól elterjedni a Járóműjavító és a Cipőgyár párt­szervezeteiben, ami nemcsak a termelőmunka eredményeiben nyil­vánul meg, hanem abban is, hogy ezekben a pártszervezetekben ja­vult a politikai munka, mind rendszeresebbé válik a t­ag- és tagjelöltfelvétel. Így lett tagjelölt az utóbbi hetekben Petrenczky István sztahanovista és Tamás Jánosné új Cipőgyárban, Kolem­en Sándor kocsilakatos és Németh Imre asztalos a Járóműjavitóban. Ez a munka dicséri Sáli Kálmán elvtárs pártbizalmos jó munkáját a Járóműjavitóban és Takács Ist­vánné elvtársnő pártbizalmi jó munkáját a Cipőgyárban. Kolonics Sándor még egy évvel azelőtt 100 százalékon alul teljesítette nom­á­­ját. Mióta Sári Kálmán elvtárs foglalkozik vele, s szakmailag is segíti, bevonta a politikai isko­lába, azóta állandóan 130—140 százalékra teljesíti napi tervét. A jól dolgozó pártbizalmiak és pártcsoportok száma egyre nő. Ott van például Zsoldos Péter elvtárs pártcsoportja a Mezőgaz­­dasági Gépgyárban, vagy Balogh Ferenc pártbizalmi a Járóműjaví­tóban. Az utóbbi a pártcsoportja minden tagjának adott pártmeg­­bizatást és maga is hosszú hó­napok óta foglalkozott Búzás Jó­zsef pártonkívüli dolgozóval, ne­velte őt és most felvették tag­jelöltnek. Balogh elvtárs a párt­­csoport tagjait, kéthetenként rend­szeresen beszámoltatja munkájuk­ról, segíti, bírálja a hozzá tartozó elvtársakat­. Pártszervezeteink tag- és tag­­jelöltfelvételi munkájában az utóbbi két hónapban lényeges ja­vulás van, azonban ezt még min­dig nem lehet általánosnak ne­­vezni. Nem egy olyan pártszer­vezet v­an még Szombathelyen, mint a Tatarozó Vállalat, a Ma­gasépítő és a Rostkikészit© alap­­szervezetei, amelyekben nem tör­ténik megfelelő gondoskodás az egészséges utánpótlásról a párt­­tagság szociális összetétel­énak állandó javításáról. E hiányossá­­gok egyben mutatják a pártbi­­zottság további feladatait is. Sok tennivalónk van az értel­miségiekkel való foglalkozás terén. A régi, de munkáját, hazáját sze­rető műszaki értelmiségiek leg­jobbjainak a partiba való felvéte­lénél még nem történt komoly változás. Hasonló a helyzet az új fiatal értelmiségi dolgozók felvé­­tele, illetve velük való rendszere, foglalkozás terén. Ehelyett gyak­ran előfordul, hogy politikailag nem megfelelő személyeket vesz­nek fel tagjelöltnek Különösen gyakori az ilyen eset a Roszki, készítő, KDÁSz pártszervezetei, néh Ennek fő oka, hogy ezeknek a pártszervezeteknek a vezetői még ma sem ismerik alaposan pártunknak a tagjelölt-­és tag­felvételre vonatkozó határozat­ak­ Különösen a régebbi tagjelöltek­nél személy szerint alaposan kell értékelni az illető eddig végzett munkáját, múltját, viszonyát népi demokráciánkhoz, a párthoz és nem utolsó sorban, hogyan vette ■ki részét a választási munkából. Pártszervezet­eink, párttagjaink mindig vegyék figyelembe, hogy ha egészséges utánpótlás biztosí­tásával is erősödik a párt, javul szociális összetétele. Tömegszervezeteink ezirányú munkája sem kielégítő. Külö­nösen a legfontosabb tömeg, szervezeté, a DISz-é. Nem kellő mértékben folyik DISz­­szervezeteinkben a nevelő, előkészítő munka a párttag­ságra. Ez annál is inkább hiba, mert üzemeinkben sok az olyan lelkes, becsületes, 22—23 éves fiatal, akik bebizonyították termelésben, tanulásban, hogy érdemesek tag­jelölteknek pártunk soraiba. Ilyen például a Pamutiparban Jeszili Teréz, aki 120—130 százalékos átlagteljesítménnyel dolgozik, s a választások ideje alatt a népne­­velő munkában is megállta a he­­lyét. Grudics Anna a Cipőgyár­ban tervét 140 százalékra telje­síti, rendszeresen végez politikai munkát a DISz-fiatalok között. A még meglévő hibák felszá­­molásához az szükséges, hogy pártszervezeteink felismerjék és megértsék a fiatalság szerepét, a foglalkoz­zanak velük türelmeseb­ben. DISz-bizottságaink, különö­sen a városi DISz-bizottság pedig éljen a szervezeti szabályzat adta jogával és javasolja tagságuk legjobbjait, az élenjáró 23—24 éves munkásfiatalokat tagjelölt­nek. Ha pártszervezeteink élnek a lehetőségekkel és számba veszik a választási munkában kit­ű­nt­eket, biztosítják további fejlődésüket, feladatukkal való ellátásukat, és a párttagság révén a velük való rendszeres foglalkozást, ezáltal a kezdeti eredményeket tovább tud­juk gyümölcsöztetni, új, friss le­vegőt, életet bevinni pártszerveze­­teinkbe, meg tudjuk javítani párt­­szervezeteink belső életét, tagje­lölt- és tagfelvételi munkáját Ez a zálog a termelési terveink telje­sítésének, túlteljesítésének, és mél­tán mondhatjuk akkor, azt, hogy nemcsak szavazatunkkal hanem tettekkel is szolgáljuk a haza, a béke ügyét Budai Béla Az elmúlt hét végén a szom­bathelyi Járóműjavító Vállalat legjobb dolgozói csatlakoztak a „péntek-mozgalomhoz“. Az elsők között is a legelső volt a csatla­kozásban Takács János elvtárs esztergályos. Vele beszélgetünk először. Takács elvtárs mindig­­nevese, ■tea volt arról, hogy különös ér­deklődéssel fordult az új felé, a kezdeményezések mögött soha­­sem maradt el, nagy kedvvel ver­senyez, most is vetélkedik a Me­zőgazdasági Gépgyár valamennyi esztergályosával. —­ A Szabad Népben olvastam, hogy a tatabányai X.es akna fia­taljai a cseh­szlovák bányászok példáját követve megindították a­­„péntek-mozgalmat“ —­ kezdi a beszélgetést, közben egy percre sem hagyja abba a munkáját. ,, Rögtön felismertem, milyen nagy jelentősége van ennek a mozga­lomnak: komoly dolog az, ha az ember öt nap alatt teljesíti heti tervét, a hatodik nap pedig ter­­ven felül dolgozik. Az újság arra is rámutatott, hogy ez a mozga­lom egyenletesebbé, ütemesebbé teszi a termelést, megszünteti a hóvégi rohammun­­kázást. Mindjárt arra gondoltam, ami azt illeti, nálunk is van mit tenni a termelés egyenletessé té­tele terén, a mi üzemünk sem mentes attól a hibától, hogy a hónap elején kevés a munka, nin­csen kellően kihasználva a ter­melőapparátus, a hónap végén meg megy a hajrá, túlórázások, több selejt, meg minden, ami az egyenetlen termeléssel együtt jár. Felvetődött bennem a gondolat: mi lenne, ha mi is csatlakoznánk ehhez a mozgalomhoz? Az elgondolást gyorsan követte a tett. Másnap Takács elvtárs már meg is beszélte brigádjának tagjaival elhatározását, azok he­lyeselték a gondolatot. Május 29-én, pénteken Takács elvtárs felszólalt a röpgyűlésen és beje­lentette brigádja nevében: a Bé­­ke­ Világtanács budapesti ülésé­nek tiszteletére csatlakozik a ta­tai bányászok kezdeményezéséhez. Ezzel egyidőben felhívta az üzem dolgozóinak figyelmét a „péntek­­mozgalom“ nagy jelentőségére és kérte, minnél többen csatlakozza­nak hozzá. Szavainak nyomban meglát­­­szott a hatása, tüstént számos dolgozó csatlakozott a kezdemé­nyezéshez Arról is szó esik, mi a feltétele a „portték-mozgalom“ sikerének. Takács elvtárs azt mondja: — Feltétlenül szükséges, hogy a műszakiak fokozottabban gon­doskodjanak a munka folyama­tos biztosításáról, biztosítsák a szerszám­ellát­ást, a gépek jobb karbantartását, gyors javítását. Csizmadia Jenő, a brigád másik tagja is azt hangsúlyozza: " Nagyon fontos a műszaki feltételek megteremtése. Nem szabad olyasminek előfordul­nia, hogy a szakmunkás szalad­gáljon a munkadarabokért, vagy várni kelljen a munkautalványra. Még szervezettebbé kell tenni az együttműködést a társosztállyal. Aradi Mihály elvtárs, e­ meg­­munkálóosztály vezetője mindjárt meg is adja a válasit az eszter­gályosok kérésére. — Mi, műszakiak rajta leszünk, hogy a „péntek-mozgalom“ győzel­met arasson Máris hat segédmun­kást tudtunk át a mozdonyosz­tálynak, ezzel kívánjuk biztosíta­ni, hogy a megmunkálandó mun­kadarabok késés nélkül az eszter­gagépekre kerüljenek, a szerszám­­ellátást é­s a gépek karbantartá­sát, is szervezettebbé tesszük. A szakszertárnak is nagyobb gondot kell fordítania a folyamatos anyagellátásra, mert ezen a téren még most is hibák vannak Nehezíti a mun­kát az is, hogy a kovácsműhely­­ben a munkadarabokon nagy rá­hagyásokat hagynak, ami az esz­tergályosok számára fölös mun­kát jelent. Ezt-. a fogyatékosságot is meg kell szüntetni. A Járóműjavítóban lelkesen in­dult útjára a „péntek-mozgalom“, már egy sor brigád vesz benne részt. A pártszervezet, a műsza­kiak minden erejükkel segítsék a mozgalom minél szélesebb körű kibontakozását, eredményességét, ez nagy hozzájárulás lesz a fél­éves terv túlteljesíté­séhez, az egyenletes, ütemes termelés meg­valósításához. Teremtsék meg a „péntek-mozgalom kibontakozásának minden feltételét a látóműfavitéban További szép minőségi eredmények a Cipőgyárban A szombathelyi Cipőgyár dolgo­zói a legutóbbi értékelés szerint újabb jelentős eredményeket értek el a minőség terén. Az aljakörök versenyében a Támcsics-aljakör dolgozói kerültek ki győztesen, maguk mögött hagyva a Kossuth „élműhely“ dolgozóit. A­ Táncsics­kör dolgozói 98.3 százalékos mi­nőséggel tűnnek ki. A második he­lyet a Kossuth-kör dolgozói fog­lalják el 97.7 százalékos átlaggal. A Petőfi-aljakör 96.68 százalékos minőségi eredménnyel a harmadik helyen van. Kiváló minőségi munkát végez­nek: Sörös János duplizó, Simén­­falvi Árpád, Rumi Teréz sarok­­faragó, mindhárman 99,5 száza­lékos eredménnyel dicsekedhet­nek. De vannak olyan dolgozók is akik hátráltatják a minőségi munkát. Ilyenek: Varga József I. talpaló és Flixli József fáradozó, akik mindössze 85 százalékos mi­nőséget értek el. Ezek a dolgozók igyekezzenek utolérni az élenjárókat. A Cipő­gyár valamennyi dolgozója most­­-m­ég jobb munkával készül a Bé­­kes Világtanács budapesti ülésére. Eredményesen teljesítik vállalásaikat a Mezőgép dolgozói A Mezőgazdasági Gépgyár dol­gozói, mint ismeretes, jelentősen túlteljesítették ,a választások tisz­teletére tett felajánlásaikat. Má­jus 17 után újult erővel indult meg a munka. A Béke-Világtanács bu­dapesti ülésének tiszteletére még jobb eredményekért küzdenek. Számos felajánlás történt. Van­nak olyan dolgozók is, akik már 50 százalékban teljesítették foga­­dalmukat Ifjú Nagy István ön­tő vállalta, hogy 150 normaórá­val túlteljesíti ter­vét. Eddig már több mint 70 órát teljesített foga­dalmából. Ugyancsak szép ered­­m­ényt ért el Németh István II. szakszervezeti bizalmi, aki célul­­tűzte, hogy 250 normaórával tel­jesíti túl tervét. Eddig 80 órát tel­jesített vállalásából Millai Antal pedig 150 normaórát vállalt és ed­dig 59 óráit teljesített. Gombás Imre azt tűzte célul, hogy 100 normaórával teljesíti túl tervét a Béke­ Világtanács ülésének tiszte­letére. Fogadalmát már 50 száza­lékban teljesítette. ipmtiM" ,m*•*■*•■ Wf j 's-rwn . aj iim^hii . | - - '•tryn»- -rs—r Mennsik­ József traktoros 193 holdnál tart Németh József Difsz-tag, a vas­szilvágyi gépállomás traktorosa napról-napra fokozza teljesítmé­nyét a gépi növényápolásban. A minap még 146 holdas teljesítmé­nyével büszkélkedhetett. Eredmé­nyét a mai napig 193 holdra fo­kozta. Ezt a teljesítményt 7 nap alatt érte el. Keresete­­ 7 nap alatt 562 forint volt.

Next