Vasmegye, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-01 / 179. szám
* ART ÉLET* a párt és a dolgozó tömegek kapcsolata Szombathelyen A párt ereje — sorainak egységén, a tagság eszmei képzettségén és helytállásán túl — a dolgozó tömegekkel való kapcsolatban rejlik. A párt azért hivatott vezetője a dolgozó népnek, mert nemcsak kinő a dolgozó nép soraiból, hanem mindenkor ezer meg ezer szállal — mint a terebélyes fa a hajszálgyökerek révén — eleven kapcsolatban van termőtalajával, a dolgozó néppel. Vezetni tehát annyit jelent, mint az életet folytonosan figyelve, helyes határozatokat hozni, azokat szüntelen megmagyarázni, tehát elfogadtatni a dolgozó néppel, végül rendszeresen ellenőrizni a határozatok végrehajtását. A párt határozatai, minden tevékenysége — a párt lényegéből folyóan — a dolgozók érdekeiből indulnak ki. S mert ez így van, magától értetődő, hogy a határozatok végrehajtásának, a pártszerű munkásításnak is jellemzője a dolgozók érdekeinek, véleményének szüntelen figyelme. A párt azért méltó a tömegek vezetésére, nevelésére, mert nemcsak tanítani tudja a tömegeket, hanem tanulni is tud tőlük. Ahogy országosan, úgy megyénkben és Szombathelyen, is az utolsó években korszakalkotó változások mentek végbe. A megyeszékhely számottevő ipari várossá fejlő, előtt, a határ nagyobbik felén már termelőszövetkezetekben gazdálkodnak a parasztok, itt vannak a megye legfontosabb hivatali és egyéb központjai. És meg kell mondani: a város üzemei rendszeresen túlteljesítik terveiket, minden időben van ■a városban néhány élüzem; a termelőszövetkezetek fejlődése általában egyenletes és egészséges. Kétségtelen, hogy ezeknek a gazdasági sikereknek az elérésében éppúgy benne van a város kommunistáinak s a városi pártbizottságnak a munkája, mint az olyan fontos politikai jellegű tömegmegnyilvánulásokban, mint a békekölcsönjegyzés, választás, stb. Ezek az eredmények nemrejthetik azonban el azokat a súlyos, és pártszerűséget sértő hibásait, amik a városi pártbizottság és elsősorbanannak titkára, Budai Béla elvtársi munkájában megvannak. Az utóbbi hónapokban számos, a legkülönbözőbb oldalakról tettt észrevételek és megállapítások azt jelzik, hogy a szombathelyi városi pártbizottság forradalmi harci központ helyett egy megközelíthetetlen elefántcsonttorony fülévé kezd válni. A bürokrácia mételye minden intézménynek, ahol felüti fejét. Százszorosan hiba egy olyan eleven szervezeten belül, mint a párt A bürokratizmus, a lélektelenség, az embernek a látókörből való kiesése tűrhetetlen és megengedhetetlen minden intézménynél. Százszorosan megengedhetetlen egy olyan szervnél, amelynek minden szívdobbanása a dolgozó tömegek szívével, vérével kell, hogy történjék. Nézzük például, hogyan foglalkozik a városi pártbizottság a dolgozóktól kapott levelekkel. Ezek a levelek párttagok és pártonkívüliek véleményét, javaslatát, panaszát vagy kérését fejezik ki — éppen azokat, akiknek jólétéért, boldogulásáért dolgozik a párt. Megérdemelnék hát a levélírók, hogy értékként becsüljék őket, kérésüket vagy bírálatukat kellő figyelemben részesítsék és olyan válaszra méltassák amely bátorítja a levélírót a további írásra , a levélírón túl kifejezi azt a szeretetet amellyel a párt a dolgozók iránt viseltetik. A szombathelyi pártbizottság igen kevés levelet kap. És mint minden esetben, ha a párt és a dolgozó tömegek között lazul a kapcsolat, ebben a párt a hibás — ez esetben is áll ez a városi pártbizottságra. Itt van V. J. elvtárs vasúti dolgozó levele, amelyben panaszolja: a múlt év augusztusában tagjelöltből taggá vette fel a taggyűlés, de idén januárban még nem kapott tagkönyvet. Azt válaszolták rá, hogy majd megkapja februárig. Január 7-én egy levél azt hozta a pártbizottság tudomására, hogy egyik igen fontos közintézményünknél vezető beosztásban dolgozik egy személy, aki ellenséges befolyás alatt áll, ilyen környezetben él. „Magam is kommunista vagyok — írja a levélíró —, figyelemmel fogom kísérni, hogy a pártbizottság kivizsgálja.., levelemet és tesz-e lépéseket, mert ha nem, akkor magasabb fórumnak fogom jelenteni az ügyet.“ A levél nyomán semmi intézkedés nem történt, és a kifogásolt személy ma is ugyanott végzi aknamunkáját. Egy másik levél észrevételt jelent be egy pártiskolai javaslattal szemben; egy további levél az egyik termelőszövetkezetbe beépült kulákok garázdálkodásáról ad hírt. Az iktatókönyvben semmi nyoma, történt,a kivizsgálás, intézkedés, az egyik levélben azt panaszolják, hogy egy terhes állapotban lévő asszonyt elbocsátottak munkahelyéről, a válaszban ez állt: „Írja meg, melyik vállalat küldte el..“ Persze az ilyen biztatásra már nem érkezett viszontválasz. Egészen torz dolog, amit egy másik levélből megtudunk. A Dudos utcában egy röpgyűlésen jelen volt a városi bizottság egyik munkatársa. Figyelmes lett egy igen értelmes, harcos felszólalásra. Beszélgetni kezdett az idős elvtárssal, aki elmondotta: 63 éves, de szívesen dolgoz,na éjjeliőrként. Meg is nevezte a helyet, hol. A politikai munkatárs hívta az elvtársat jöjjön majd be a városi pártbizottsághoz. Mindezt a levélíró közli Budai elvtárshoz címzett levelében, majd előadja: bement a pártbizottsághoz, de az eligazító semmi szín alatt nem engedte fel. Amikor előadta, miért jött azt válaszolta az eligazító, hogy „adja az elvtárs írásban, amit akar“. Végül a levélben újból előadja az elvtárs a kérelmét. Az ember aztt hinné, hogy a levél nyomán világosan és félreérthetetlenül közölnék az eligazítóval, hogy semmi joga nincs bárkit megakadályozni a pártbizottságba való bejutásban, semmi joga nincs a párthoz fordulókat sem telefonon, sem személyesen faggatni, hogy ki és mit akar. És azt is elvárná az ember, hogy ezt a levelet figyelemreméltassák. De nem! A válasz (három és fél sor terjedelemben) közli, hogy ..állásügyekkel nem foglalkozunk“. Persze igaz, hogy a pártbizottság feladata nem állásközvetítés. E levélválaszból azonban nem az derül ki, hogy a pártbizottság nem foglalkozik állásügyekkel, mint inkább az, hogy nem foglalkozik a párttagok ügyeivel. Az eligazító ridegsége — amely nyilván „kioktatáson“ alapszik — több panasz tárgya. Egy levélben ezt olvassuk: „Ne haragudjon, hogy soraimmal zavarom, de kénytelen vagyok az íráshoz folyamodni, mert személyesen nem tudom megtalálni a pártbizottságon." Ez a négyoldalas levél roppant fontos, az egész népgazdaságot érintő ügyet jelent egy nagyüzemből. „Majd felkeressük az elvtársat“ — volt Budai elvtárs válasza. Mészáros Józsefné elvtársnő, a Cipőgyár egyik pártszervezetének vezetőségi tagja, sztahánovista, a minap elment a város, pártbizottsághoz. „Nikii elvtársat kerestem, akivel éveken át egy üzemben, üzemrészben dolgoztam — adja elő az elvtársnő. — A kapuban megállítottak, mit akarok. Mondom, Nikii elvtárshoz jöttem. Erre felszóltak házitelefonon és közölték velem, hogy Nikii elvtárs azt üzeni: fontos dolga van, nem ér rá. Én mondtam, hogy csak egy pillanatra akarok felmenni, egyetlen felvilágosítást kérni Nikii elvtárstól. Erre újra feltelefonáltok. Nikii elvtárs íjra leüzent, hogy nem ér rá, és még azt sem mondta, mikor jöjjek el.“ Képzelhető, ha Nikii elvtárs így fogadja régi munkástársát, az egyik pártszervezet régi harcosát és vezetőségi tagját, akkor várjon mennyire „megközelíthető“ és „áll rendelkezésre“ a város több tízezer egyszerű, becsületes dolgozójának! A megye egyik igen fontos hivatalának vezetője hasonló panaszt ad elő, úgy hisszük, ez a panasz általános. Valahányszor telefonál a pártbizottságra, valósággal vállalóra fogják: „Ki kéri?“ — hangzik az első kérdés, majd követi a második „Milyen ügyben?“. Végül ritka szerencsés esetben kapcsolják is a kért elvtársat. De ki hatalmazta fel a telefonközpontost, hogy közvetítőként lépjen fel a párthoz fordulók és a párt között? Semmi köze hozzá, hogy telefonon ki és mit akar valamelyik vezetővel közölni! Semmi kétség, hogy a telefonbürokráciára éppúgy „kioktatták“ a telefonközpontost, mint ahogy csaknem áthatolhatatlan kapuőrré az eligazítót., A dolgozók leveleivel való foglalkozásról még csak annyit: ez év május 20 óta a leveleket nem iktatják, így elintézésükről fogalmat sem lehet alkotni. A városi pártbizottságon nyilván úgy gondolták: „győzelmesen lezajlott a választás, most már biztosan ülünk a nyeregben“. Hogy mennyire indokolt ez a feltételezés, azt egész sor más tapasztalat is alátámasztja. A város fontos üzemeiben, termelőszövetkezeteiben és a pártszervezetek többségében felbomlottak az agitációs kollektívák, ritka eset, ha rendszeresen megtartják a népnevelő értekezletet". Ami az üzemeket illeti, az ottani párt vezetőik elmondják: az utóbbi időben gyakrabban kijönnek ugyan a városi pártbizottság tagjai, munkatársai, de számottevő segítséget csak néha-néha kapnak. Főként azt kifogásolják, hogy Bíró Ervinné elvtársnő, aki pedig üzemi vonalon dolgozik, csak „szemponttlevitellel“ foglalkozik, de a helyszínen felmerülő problémák megoldásában való konkrét segítségnyújtás nem tartozik a kenyeréhez. Búza Lajosné elvtársnő, a cipőgyári egységes pártvezetőség tagja elmondja, hogy a dolgozók — a párttagok és pártonkívüliek — nagy bizalommal fordulnak a párthoz, a pártvezetőséghez, ő igyekszik kérésüket teljesíteni. Amint azonban olyan probléma merül fel, aminek megoldásához a városi pártbizottság segítsége lenne szükséges, bizonytalanná válik, attól tart, hogy aprócseprő ügynek tartják az ilyen problémákat. Hasonló a véleménye Szóvák József elvtársnak, a Mezőgazdasági Gépgyár egységes párti vezetősége tikárának is. Mindkettőjük véleménye azért nyom sokat a latban, meg tagjai a városi pártbizottságnak, rendszeresen részt vesznek annak ülésén. Ma valaki, akkor ők igazán tudják, milyen szellem uralkodik a dolgozók „apró-cseprő“ ügyei iránt a pártbizottságon. Valóban, a pártbizottság és Budai elvtárs nem sok erőt fordított arra, hogy megteremtse a kollektív vezetést és a pártbizottság „külső“ tagjait úgy tekintse, mint a város pártválasztmánya által megválasztott, teljes értékű, egyenjogú pártbizottsági tagokat, akiknek a pártbizottság politikája kialakításába ugyanolyan beleszólásuk van, mint önmagának, Nikii elvtársnak, vagy a pártbizottság más tagjainak. Általánossá vált például az a mélységesen hibás gyakorlat, hogy a tag- és tagjelöltfelvételi kérelmeket, valamint a fegyelmi ügyeket az dönti el, hogyan vélekedik azokról Budai elvtárs. A pártbizottság külső tagjai alig-alig emlékeznek vitára ilyen ügyekben. Szovák elvtárs igy mondja: „Hittebbrendiség-érzelem van a pártbizottságon. Véleményemet leggyakrabban nem mertem felvetni, mert egyszer Budai elvtárs lehordott és pártfegyelmivel fenyegetett/ ‘ Ugyanígy úgyszólván előre eldöntött határozatok kerültek javaslatként az egyes napirendi pontokban a pártbizottság elé, amit az vita nélkül elfogadott. Innen adódik, hogy a pártbizottság gyakran egyoldalú, alaptalan, elfogult bejelentések alapján tört pálcát egyes emberek felett, vagy pedig favorizált egyeseket Ennek következménye, hogy nem rendelkezik tényleges kádertartalékkal, a pártiskolák indulása előtt futómunkával „teremtik elő“ az iskolába küldendőket. Még nagyobb baj az, hogy az iskolát végzettek tekintélyes százalékát — mert a pártbizottság nem tartotta be a pártszerű kiválasztás követelményeit — semmiféle funkcióba nem lehet beállítani, még politikai iskola vezetésével sem lehet megbízni. A városi bizottság munkájára az a jellemző, hogy pártszervezetenként van néhány „ismerőse“, ezeket keresi fel mindunttalan, de a nagy tömegek hangja nem jut el a pártbizottsághoz. Általános vélemény, hogy még a pártvezetőségeket is a titkári értekezleteken kívül akkor méltatják figyelemre, ha azokat elkövetett hibáik miatt — ahogy a városban beszélik — „összeszidják“. Ellenben a munka és a politikai harc kisebb és nagyobb hőstetteire nem figyel fel a pártbizottság, ezeknek hőseivel szemben fukarkodik a dicsérettel. Világos, hogy ilyen szellemben, ahol nem dicsérnek, csak szidnak, semmit sem ér az olyan kinyilatkoztatás, mint Budai elvtársé az utolsó titkári értekezleten: ,,Bíráljanak többet, bátrabban az elvtársak!“ Az utolsó hetekben, a Központi Vezetőség határozata óta a városi pártbizottság sorra napirendre tűzi egyes olyan intézmények munkájának megvizsgálását, mint a Kiskereskedelmi Vállalat, t Üzemélelmezési Vállalat, stb. De jellemző, hogy a néhány héttel ezelőtt tartott pártbizottsági ülések határozatának a gyakorlatban való megvalósítása,ért semmit sem tett meg a pár bizottság. És az is jellemző, hogy ezek a határozatok nem elsősorban az ottani pártszervezetek, kommunisták munkájának megjavítására irányulnak, hanem inkább egy állami vagy gazdasági szerv utasításaihoz hasonlítanak, a Kiskereskedelmi Vállalatról hozott számos határozat között például csak egyetlen egy van, amelyik a pártpolitikai munkáról szól. A városi pártbizottság és a tömegek kapcsolatában tehát igen súlyos hibák vannak. Olyanok, amelyek szögesen szembenállnak a párt tanításaival, határozataival. Olyanok, amiknek kijavítására a megyei pártbizottság ismételten felhívta már a városi pártbizottság és Budai elvtárs figyelmét. Ezek a figyelmeztetések azonban mindezideig nem hoztak komolyabb javulást. Márpedig a hibákat hamarosan nemcsak ki lehet, hanem okvetlen ki is kell küszöbölni. Ehhez azonban az szükséges, hogy a pártbizottság gyökeresen szakítson nemkommunista munkamódszerével, hagyjon fel az önteltséggel, szerénytelenséggel, szívlelje meg a dolgozók bírálatát és javaslatait.. Ez azt fogja eredményezni, hogy a városi pártbizottság Szombathely dolgozóinak nemcsak ismert, hanem szeretett vezetője is lesz. Lásson hát neki a hibák felszámolásának a szombathelyi városi pártbizottság. A betakarítási és begyűjtési békeverseny győztesei között akar lenni a kőszegi járás Az idei kenyércsata megvívása, jövő évi kenyerünk biztosítása az eddigi éveknél sokkal fokozottabb felkészülést váltott ki a kőszegi járás dolgozóiból. Az idén már legyőztük az elmúlt években gyakran emlegetett „hideg talaj“ elméletet, s a minisztertanács határozatának megfelelően minden erőnkkel igyekszünk mind a behordás és cséplés, mind az egyéb mezőgazdasági munkák határidő előtti elvégzését az elsők között biztosítani. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az aratás terén végzett munkánk néhány község kivételével kielégítő volt. Elmaradás Bozsok községben, valamint a kőszegdoroszlói termelőcsoportban volt, mert járási tanácsunk mezőgazdasági osztályának dolgozói nem végeztek megfelelő szervezőmunkát, így több esetben előfordult, hogy az aratók hajnal helyett a délelőtti órákban kezdtek munkához és déli 11 órakor letették a kaszát, s délután is későn kezdtek aratni, este ismét még világoskor abbahagyták. Ezeken a helyeken a határidőn túlra is elhúzódott az arat is. Hibás ebben járási tanácsunk végrehajtóbizottsága is, mert eltűrte a fegyelmezetlenséget, rossz kapcsolatot tartott az állandó bizottságokkal, mert azt hitte, hogy egyedül is képes e feladatok megoldására. A soron lévő teendők — behordás, cséplés, begyűjtés — jó elvégzése érdekében a tanácsüléseken konkrétan foglalkoztunk a tarlóhántás, behordás, másodverés, cséplés és begyűjtés fontosságával. A tanácsüléseken hozott határozatokat a dolgozókkal kisgyűléseken ismertettük. Járási és községi tanácsaink, állandó bizottságaink tagjai a községeket »területekre" osztották fel, s itt ismertették a dolgozókkal az elkövetkező feladatok végrehajtását. Tanácstagjaink felosztották maguk között azokat a területeket, ahol a cséplőgépek dolgoznak s ott mint „felelősök” működnek. Ellenőrzik a cséplőgép minőségi munkáját és biztosítják annak zavartalan menetét. Az észlelt kisebb hiányosságok megszüntetésére a helyszínen nyomban intézkednek. Tapasztalataikat megbeszélésen megtárgyalják és minden eszközt felhasználnak arra, hogy a munkákat határidőre elvégezzék. A gépállomás részéről a cséplés megkezdésekor hibák mutatkoztak, de ezeket azzal küszöböltük ki, hogy rendszeres jó kapcsolatot tartunk a gépállomás vezetőivel, a gépek mellett dolgozó felelős elvtársakkal. Arról is gondoskodtunk, ha valami oknál fogva olyan hibák adódnának elő a cséplőgépeknél, hogy helyileg nem tudnánk megjavítani, úgy javítóbrigádokkal gyorsan intézkedünk. A begyűjtésben eddig egyetlen hátralékosunk sincs. Ismertettük a dolgozó parasztokkal, hogy aki augusztus 5-ig teljesíti beadási tervét, részese lesz a gyorsbeadási prémiumnak. Nem feledkezünk meg emellett az ellenség elleni harcról sem. Kőszegdoroszlón Bertók János és Boros Kálmán kulákoknak nem tetszik, hogy ilyen gazdag termést takaríthatunk be és minden módszert felhasználnak arra, hogy a kormány Programmjának megvalósítása ellen agitáljanak. Ezek ellen keményen felléptünk és nem tűrjük ezután sem, hogy akadályokat gördítsenek terveink megvalósításának útjába. Ezekkel a módszerekkel elérjük, hogy a tavalyi hatodik helyezésünk helyett az idén az elsők között leszünk, s minden erőnk latbavetésével harcolunk azért, hogy a begyűjtési minisztérium vándorzászlója újra megyénkbe kerüljön. Pusztai Lajos, járási tanácselnök jlagas cséplési eredmény — magas kereset (Tudósítónktól) A nemeskoltai gépállomás Pécöl községében dolgozó 3 cséplőgépe közül a legutóbbi napokban Kopácsi József felelős vezető 900-as gépénél dolgozó Séfer István cséplőcsapata érte el a legnagyobb teljesítményt. Kilencven mázsás napi normájával szemben 142 mázsát csépelt el egy nap alatt, s ezzel aznapi tervét 157,8 százalékra teljesítette. Ezen a napon a felelős vezető keresete 122 forint volt. A cséplőcsapat 852 kiló gabonát keresett, ebből az egy személyre jutó kereset 53 kiló gabona. A három cséplőcsapat közül ez a csapat tartja az elsőséget. AZ ATHÉNI monarchofasiszta katonai törvényszék július 24-én megkezdte a Görög Kommunista Párt vezetősége ellen megrendezett per tárgyalását. A Görög KP Politikai Bizottsága ezzel kapcsolatban közleményt adott ki, amely felhívta a párt tagjait és híveit, világosítsák fel a széles tömegeket a per alávalóságáról, s szervezzék és vezessék a harcot az élet jogáért, Papagosz kalandorpolitikája ellen. — AZ ANGOL munkáspárt vezzetője, Attlee háromhetes látogatásra Jugoszláviába utazik, ahol a kormány vendége lesz és Titoval is találkozik. — A nyugatnémetországi rendőrség Bayreuthban lefoglalta a Németország Kommunista Pártjának választási programmját tartalmazó nyomtatványokat, amelyeket házkutatások révén szereztek meg.