Vasmegye, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-01 / 204. szám

A sasom­bat fielet párt¥álasztmárii illése A SZOMBATHELYI pártválaszt­­mány augusztus 29-én, szomba­ton megtárgyalta a Központi Ve­zetőség 1953 június 27—28-i ülé­sének határozatát. A beszámolót a pártbizottság nevében Szatmári Erzsébet elvtársnő tartotta. A be­számoló hangsúlyozta a területen meglévő eredményeket. Ugyanak­kor élesen vetette fel, hogy a pártbizottságon, belül mélyen megsértették a kollektív vezetés elvét, fontos kérdésekben rend­szerint a pártbizottság volt titká­ra, Budai Béla elvtárs döntött. A pártbizottságon egyes elvtársak­nál az önteltség, a fennhéj­ázás lett úrrá. A pártbizottságtól így egyre inkább eltávolodtak a dolgozók. Ezért komoly felelősség terheli a pártbizottságot, de mindenekelőtt Budai Béla elvtársat. A pártbi­zottságon a kritikátlan hang érvé­nyesült és sokszor elvtelen baráti kapcsolatok kerültek előtérbe fon­tos kérdésekben. A pártbizottsági üléseken, ame­lyek lényegében igyekeztek kisa­játítani a választmány szerepét, rendszerint nem az egész pártbi­zottság, hanem egyes tagoknak, elsősorban Budai elvtársnak, Szép Mihály és Nikis Ferenc elv­­társaknak a szava érvényesült. Komoly hiba volt, hogy a három elvtárs közt­­nem volt megfele­ő szellem, nem bírálták egymás hi­báit, hiányosságait. A munkatársak munkáját, képességeiket lebecsül­ték. Mindez elősegítette, hogy a pártbzottsághoz forduló dolgozók­kal ridegen, lelkiismeretlenül bán­tak, már az is nagy dolognak szá­mított, ha a dolgozók ügyes-bajos dolgaikkal bejuthattak a pártbi­zottságra és lehetőséget kap­tak a pártbizottság tagjaival való beszélgetésre. Hogy milyen gyenge volt a bírálat-önbírálat a pártbizottságon, azt legélesebben mutatja, hogy Tóth Gyula elv­társ, aki választott tagja volt a pártbizottságnak, önkényesen kö­zel egy évig nem járt pártbizott­sági ülésre, és ha ezt a pártbizott­ság tagjai meg is említették, de kellő súllyal, kemény bírálattal őt nem illették. RÁMUTATOTT a beszámoló, hogy a városi pártválasztmány nem volt a terület gazdája, nem irányította, nem szabta meg a két választmányi ülés közötti idő­szakra a városi pártbizottság fel­adatait. Sőt a városi pártbizottság titkári értekezletek összehívásá­val igyekezett helyettesíteni a vá­lasztmányi üléseket. Pedig a vá­lasztmánynak a terület tényleges gazdájává kell válni. A párbizott­ságnak a választmány határoza­tai szellemében kell dolgozni s rendszeresen be kell számolnia végzett munkájáról a választ­mánynak. A pártbizottság, pártszervezetek és tanácsszervek viszonyáról szól­va kitűnt, hogy lényegében a pártbizottság a városi tanácsot operatívan irányította, helyeseb­ben igyekezett kisajátítani, meg­oldani annak feladatait. Abból ki­folyólag, hogy a városi pártbizott­ság nem megfelelő módon irányí­totta a városi tanácsot, előfor­dult, hogy a végrehajtóbizottság volt elnöke, Márffy Ferenc elv­társ súlyos mulasztásokat követett el úgy a dolgozókkal való bánás­mód terén, mint pártunk paraszt­politikájának végrehajtásában. Márffi elvtárs közismert volt a dolgozó parasztok között paraszt­­ellenességéről, ridegségéről és ez­zel nagy mértékben rongálta pár­tunk és államunk tömegkapcso­latát. Az üzemekben pedig egyes párttitkárok közvetlenül a vál­lalatvezető helyett intézkedtek gazdasági ügyekben. Mint például Horváth Imre, a Lakatosipari Vállalat párttitkára, aki az igaz­gató utasítása ellenére nem en­gedte leszerelni a telefonközpon­tot, kijelentve: „Itt én parancso­lok!“ Az ideológiai munkával — hangsúlyozta a beszámoló —, nem foglalkoztak megfelelő­en. Ennek gyökere abban volt, hogy a pártbizottságon Budai és Nikii elvtársak elhanya­golták a tanulást. Nikii elvtár­s, aki az agit.­prop. osztály vezeté­sét látta el, több esetben nem ké­szült fel a konferenciák vezetésé­re. Budai elvtárs például felüle­tesen foglalkozott Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági pro­blémái a Szovjetunióban‘‘ című nagyjelentőségű művével és a gimnáziumi tanulásában is ko­moly hiányosságok voltak, így aztán nem véletlen, hogy például ő egyetlen politikai iskolát sem el­lenőrzött és a pártbizottság felelős vezetői is csak formális ellenőr­zéseket tartottak. A hiányosságok fő forrása a si­kerektől való megrészegedés, az önteltté válás, amiből a paran­csolgatás, a bírálat-önbírálat el­fojtása, a dolgozók észrevételeinek semmibevevése született. A PÁRTBIZOTTSÁG beszámo­lója feletti vitában felszólalt 27 elvtárs, akik bátor bírálattal és önbírálattal tárták fel a saját területükön és a pártbizottság munkájában meglévő fogyatékos­ságokat. Több bírálat hangzott el a megyei pártbizottság felé is. Foglalkoztak a h­ozzászólók a párt­­bizottságnak az alapszervezetek felé nyújtott segítésével. Zömében bírá­­lattal illették a pártbizottság tag­jait­, akik nem annyira a se­gítés, hanem a hibakeresés, „a kemény bírálat“ módszerével dol­goztak. Nem arra törekedtek, hogy az üzemi pártbizottságok, alapszer­­vezetek vezetőit megtanítsák a he­lyes munkamódszerekre, arra, mi­ként kell a területi adottságait fi­­gyelembe véve az egyes határozatokat a helyi viszonyokra alkalmazni. Bokor Gyula elvtárs hozzászólásában ezzel kapcsolatban elmondotta: ami­kor a Pamutipar pártbizottságának titkárát magasabb beosztásba helyez­ték, ő mint helyettese, illett­e az agit.-prop. felelőse, ott maradt min­­den segítség nélkül. A pártbizottság­tól nem nyújtottak neki segítséget, sőt alkalmatlannak tartották erre a munkára. Szovák elvtárs, a Mező­­gazdasági Gépgyár egységes párt­vezetőségének titkára, a pártbizott­­ság káderekkel való foglalkozását így fogalmazta meg: „A pártbizott­ság kért esetben foglalkozik zömében a káderekkel, különösen a titkárok­kal. Először, amikor beállítják funkciójába, másodszor, amikor levált­ják.“ Előfordult, hogy kint­­ voltak ellenőrizni vezetőségi üléseket, töb­bek közt az egységes pártvezetőség üléseit is, de utána nem ültek le vele megbeszélni a tapasztalatokat, nem tettek javaslatokat, nem bírálták meg és így nem is tudta, jó volt-e vagy rossz. Előfordult ugyan, hogy a városi pártbizottság munkatársai huzamosabb időt töltöttek üzemek­ben, segítve az ott dolgozó elvtár­­sak munkájáit, de ez a módszer gyakran sértette a pártszervezetek önállóságát. TÖBBEN BÍRÁLTÁK a párt­bizottság egyes tagjainak, — leg­élesebben Szép Mihály elvtárnak — magatartását. Mint például Dreszlerné elvtársnő, aki elmondotta: Szép elv­társnak kell a bírálat, fellépése türelmetlenkedő, barátságtalan, ri­deg, sok esetben durva és belefojtja a szóit a munkatársakba. Ha telefo­non beszél valakivel, például nem üdvözli, akit hívott, hanem egysze­rűen bemondja, hogy Szép és azt sem mondja, hogy honnét, mintha mindenkinek tudni kellene Szép elv­­társ kilétéről. Ez a magatartás le­felé méginkább rosszabbodik. Több hozzászóló beszélt arról, hogy területén a kollektív veze­tés nem érvényesült. Németh Jó­zsef elvtárs, a 72/1. számú Építő­ipari Vállalat egységes pártveze­tőségének titkára elmondotta: a vezetőség a gyakorlatban nem dolgozott a területéhez tartozó alapszervezeteknél. De ugyanez volt a helyzet az egységes veze­tőségnél is. Vezetőségi ülések, a vezetőség tagjainak beszámolta­tása, munkájuk értékelése, segí­tése nem vert gyökeret a munká­ban. Szovák József, a Mezőgaz­dasági Gépgyár titkára önbírálat­tal mondotta el: -Az alapszerve­zeti vezetőség megkérdezése nél­kül ő maga egyedül javasolta öt­hetes iskolára Kajcsos elvtársat“. Baranyai Ferenc elvtárs elmon­dotta, hogy a kollektív vezetés megsértésének következménye volt, hogy pártiskolára volt csendőr is került és így iskola után egyeseket nem lehetett párt­munkába állítani. SOK FELSZÓLALÓ foglalko­zott az oktatással, azzal, hogy tavaly a pártbizottság n­em meg­felelően ellenőrizte, segítette az oktatást. Kevés szó esett azonban arról, mit tesznek ezzel kapcso­latban az alapszervezetek most. Amellett, hogy bátor bírálattal és önbírálattal vetette fel a hi­bákat a pártválasztmány illése, nem kapott elég hangot, kellő súlyt, hogy milyen módszerekkel és hogyan fogják ezeket kijaví­tani. Érezhető volt, hogy nem eléggé értették meg az ülésen részvevő egyes elvtársak, hogy a Központi Vezetőség határozata alapján a párt belső élete meg­javításával kell harcolni a kor­mányprogramja megvalósításáért. Éppen ezért az alapszervi tag­gyűlések előkészítéséhez fokozott segítséget kell nyújtani, az első vonalban dolgozó elvtársaknak. A parancsolgatás helyett segíteni, tanítani, kell őket. Újra és újra elő kell venni a Központi Veze­tőség határozatát, harcolni kell az ott megadott feladatok érvé­nyesítéséért. A bírálat-önbírálat, amely a vá­lasztmányi ülésen elhangzott, ak­kor lesz a munka előrelendítője, ha az a gyakorlatban érvényesül. Egy-két bírálat és im­bírálat bi­zonyos felszínessége, mint Hor­váth és Szép elvtársaké, arra fi­gyelmeztet, hogy ezen a téren is következetes harcot kell folytatni. A választmányi ülés foglalko­zott még a városi pártbizottság­hoz tartozó termelőszövetkezetek problémáival és rávilágított, hogy ezek megszilárdításáért, az ellen­séges elemek kiebrudalásáért ke­mény harcot kell folytatni. Útmu­tatást adott arra, miként kell az itt dolgozó pártszervezeteket meg­erősíteni, hogy az őszi mezőgazda­­sági munkákat is sikerrel oldják meg. A VÁLASZTMÁNY alapjában jó munkát végzett, megtette si­kerrel az első lépést a Központi Vezetőség határozatának megvaló­sítása útján. Az itt kialakult har­cos szellemet kell továbbvinni az alapszervezetekben, vezetőségi üléseken, taggyűléseken, felhasz­nálva a tapasztalatokat. A vasvári járási pártválasztmány ülése AZ ELMÚLT VASÁRNAP kibő­vített ülést tartott a vasvári já­rás pártválasztmánya. Az ülésen részvevők megtárgyalták a Köz­ponti Vezetőség június 28-i hatá­rozatát és ezzel kapcsolatosan a járás pártszervezetei előtt álló tennivalókat. A járási pártbizott­ság beszámolóját Balázs Lajos elvtárs, a járási pártbizottság tit­kára mondotta el. A beszámoló hangsúlyozta, hogy a járás az el­múlt években igen nagy fejlődést tett meg a szocializmus építése útján. Ismertette a beszámoló azokat az eredményeket, amelye­ket a vasvári járás dolgozói a pártszervezetek vezetésével értek el. Ugyanakkor a pártbizottság beszámolója bátor önbírálattal feltárta azokat a hiányosságokat, amelyeket a pártbizottság és az alapszervezetek munkájuk köz­ben elkövettek a kollektív veze­tés be nem tartása, a bírálat-ön­bírálat elhanyagolása, a pártde­mokrácia megsértése terén. Mind­ezen hiányosságok következtében az utóbbi időben lazult a járás­ban a párt és a tömegek kapcso­lata, ez pedig azt vonta maga után, hogy a párbizottság és a pártszervezetek nem tudták ki­elégítően megoldani feladataikat. A pártválasztmányi ülésen el­hangzott bátor bírálatok és ön­­bírálatok azonban biztosítékai annak, hogy a pártéletben és en­nek következményeképpen gazda­sági és állami téren elkövetett hibákat ki tudják javítani a járás kommunistái, a járás dolgozóival szoros kapcsolatokat teremtve, meg tudják oldani feladataikat. A PÁRTBIZOTTSÁG beszámoló­ja és a kibővített választmányi ülésen elhangzott hozzászólások a legsúlyosabb hiányosságként je­lölték meg a kollektív vezetés hiányát. A kollektív vezetés ed­dig egyáltalán nem érvényesült sem járási viszonylatban, sem az alapszervezetekben. Pártunk szer­vezeti szabályzata lerögzíti, hogy a járás legfelső pártszerve a járá­si választmány, amelynek tagjait a pártszervezetek küldöttei párt­értekezleten választják meg, s amely rendszeres ülésein hivatott dönteni a járás pártszervezetei előtt álló legfontosabb kérdések­ben. A vasvári járásban azonban a pártválasztmány üléseket titkári értekezletekkel helyettesítették, s a választmány tagjai között olyan elvtárs neve is szerepelt, aki már huzamosabb idő óta nem is tartózkodik a járás területén. A járási választmány tehát papíron létezett ugyan, a gyakorlatban azonban nem volt a járás párt­­szervezteinek tényleges vezető szerve. A választmány szerepének háttérbe szorítása következtében történhetett meg például, hogy a járási fegyelmi bizottságot nem pártválasztmányi ülésen válasz­tották meg — ahogy azt a szer­vezeti szabályzat előírja —, ha­nem annak tagjait a járási párt­­bizottság nevezte ki. Az említett hibák a hiányossá­gok sorozatát szülték. A járási pártbizottságon fontos ügyekben egyedül a járási titkár döntött. Ez már annyira gyakorlattá vált, hogy — mint a hozzászólók közül többen is elmondották — a járás kommunistái már nem is igen fordultak ügyes-bajos dolgaikkal más járási bizottsági taghoz, csak a titkárhoz, mert „más úgyse tud intézkedni"­. Balázs Lajos elvtárs, a járási pártbizottság titkára pe­dig sok esetben nem is hagyta más véleményét érvényesülni, csak a sajátját. Az ilyen hibák aztán elterjedtek a járás pártszerveze­teiben is. Megyeri Endre elvtárs, a rumi pártszervezet titkára el­mondotta, hogy Rumban úgyszól­ván ő, a titkár igyekezett elvégez­ni az egész pártvezetőség munká­ját. S minthogy a párttitkár nem gondoskodott a vezetőség többi tagjainak aktivizálásáról, egyedül nem is tudta jól elvégezni az egész pártvezetőség munkáját. AZ UTÓBBI IDŐBEN nemcsak a pártszervek és a pártonkívüli dolgozók között lazultak meg a kapcsolatok a vasvári járásban, hanem még a járási pártbizottság és a járás kommunistái között is. Kalmár Mihály elvtárs, a szent­­léránti termelőszövetkezet párt­­szervezetének titkára elmondotta a választmányi ülésen, hogy a járási bizottság tagjai igen sok esetben még mindig „futómunkát“ végeznek, kimennek egy község­be, röviden elmondják az „utasí­­tásokat“" a titkárnak, aztán már nagy sietve mennek is, mondván: „Ma még 5—6 községbe el akarok jutni“. Hiányosságként mutatott rá a járási pártválasztmány arra is, hogy a járás területén a párt­szervek — a pártbizottság és az alapszervezetek egyaránt — sok esetben parancsolgatásszerű uta­sításokkal „irányították'' a gaz­dasági és állami szerveket. Nagy István elvtárs, a járási tanács mezőgazdasági osztályának veze­tője elmondotta, hogy Hetényi Ja­kab elvtárs, a járási pártbizottság egyik tagja gyakran őhelyette is intézkedett, ahelyett, hogy politi­kai segítséget, tanácsokat adott volna neki munkájához. A BÍRÁLAT-ÖNBÍRÁLAT Elha­­nyagolása terén fennálló­­hiányos­ságokról szólva Kocsi Károly elv­társ, a járási DISz-bizottság tit­kára elmondotta a választmányi ülésen, hogy a bírálat nyílt elfoj­tása helyett az utóbbi időben in­kább az honosodott meg a járás területén, hogy a megbíráltak for­málisan elfogadták ugyan a bírá­latot, még biztatták is a bírálót, hogy­­bíráljon bátran máskor is — csak éppen tettekkel nem bizonyí­tották be, hogy a bírálattal egyetértenek. Hasonlóan véleke­dett több felszólaló is. Serman Gyula elvtárs, egervölgyi párttit­kár elmondotta: többször szóvá tette a JB felé, hogy menjenek ki Egervölgy községbe is, és segít­senek neki a pártélet megjavítá­sában. A járási bizottság tagjai ilyenkor mindig megköszönték, hogy felhívta a figyelmüket erre. Ígéretet is tettek, hogy ezentúl gyakrabban ellátogatnak Eger­­völgyre is. Ez az ígéret azonban igéret maradt. Helyes önbírálattal elmondták a választmányi ülésen részvevők azt is, hogy sem a pártszervek, sem az állami szervek nem törődtek eléggé a dolgozók véleményével, nem intézkedtek a jogos panaszok orvoslása érdekében. Bognár Ist­ván elvtárs választmányi tag el­mondotta, hogy egy esetben szó­vá tette a JB-n, hogy Nemes Zol­­tán komoly közellátási nehézségek jelentkeznek. Balázs elvtárs ekkor azt válaszolta: „A járási pártbi­zottság nem közellátási hivatal''. Érthető, hogy Bognár elvtárs töb­bé már nem is merte elmondani az említett panaszt. A járási bi­zottságnak ezen bürokratikus módszere másutt is bürokratiz­must szült. A járási tanácson a legutóbbi időkig nem fordítottak gondot a dolgozók leveleire, beje­lentéseire. Nemrég azonban a megyei pártbizottság lapja, a Vas­megye komolyan megbírálta ezért járási tanács vezetőit, aminek kezdeti eredményei máris mutat­koznak: a járási tanácson már 8 napon belül kivizsgálják a beje­lentéseket és válaszolnak a dol­gozók leveleire. Fény derült a választmányi ülé­sen arra is, hogy a járás terüle­tén nem folyt kielégítő munka a kommunisták elméleti képzése, oktatása terén sem. Farkas László elvtárs, csipkereki pedagógus, vá­lasztmányi tag elmondotta, hogy egyik-másik politikai iskolán majdnem elaludtak a hallgatók, mert az előadók gyakran felkészü­letlenül tartották meg az előadá­sokat. A VAS­VÁRI JÁRÁS döntően me­­­zőgazdasági jellegű. S most igen fontos feladat áll a mezőgazdasá­gi dolgozók előtt: az őszi munkák gyors és sikeres elvégzése. Éppen ezért hiányossága volt a vasvári járási választmány ülésének, hogy nem mozgósított eléggé az őszi mezőgazdasági tennivalók elvég­zésére. A választmányi ülésen volt ugyan szó erről a feladatról, de nem mondták el a felszólalók, ho­gyan, milyen módszerekkel akar­ják harcra mozgósítani a kommu­nistákat és az egész járás mező­­gazdasági dolgozóit az őszi mun­kák, a kapástermények betakarí­tása, a szántás-vetés, stb. sikeréért. Megtárgyalta a vasvári járási pártválasztmány a közeli napok­ban az alapszervezetekben meg­tartandó taggyűlések előkészítésé­vel, megszervezésével kapcsolatos feladatokat is. A járási pártbi­zottság tagjai és aktívái személyes gyakorlati segítséget nyújtanak a pártszervezetek vezetőségeinek a beszámoló elkészítéséhez, a tag­gyűlés megszervezéséhez és lebo­nyolításához. Ha e taggyűléseken is ugyanolyan bátor bírálattal tár­ják fel a hiányosságokat és hibá­kat a kommunisták, mint tették ezt a választmányi ülés részvevői, akkor ez igen nagy lépést jelent majd előre a meglévő hiányossá­gok kiküszöbölése, a kollektív ve­zetés biztosítása, a pártdemokrá­cia érvényesítése, a tömegkapcso­latok megjavítása , és ezen ke­resztül a Központi Vezetőség ha­tározatainak, a kormány pro­­­grammjának megvalósítása felé. 1953. szeptember 1. Kedd.3

Next