Vasmegye, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-01 / 204. szám
A sasombat fielet párt¥álasztmárii illése A SZOMBATHELYI pártválasztmány augusztus 29-én, szombaton megtárgyalta a Központi Vezetőség 1953 június 27—28-i ülésének határozatát. A beszámolót a pártbizottság nevében Szatmári Erzsébet elvtársnő tartotta. A beszámoló hangsúlyozta a területen meglévő eredményeket. Ugyanakkor élesen vetette fel, hogy a pártbizottságon, belül mélyen megsértették a kollektív vezetés elvét, fontos kérdésekben rendszerint a pártbizottság volt titkára, Budai Béla elvtárs döntött. A pártbizottságon egyes elvtársaknál az önteltség, a fennhéjázás lett úrrá. A pártbizottságtól így egyre inkább eltávolodtak a dolgozók. Ezért komoly felelősség terheli a pártbizottságot, de mindenekelőtt Budai Béla elvtársat. A pártbizottságon a kritikátlan hang érvényesült és sokszor elvtelen baráti kapcsolatok kerültek előtérbe fontos kérdésekben. A pártbizottsági üléseken, amelyek lényegében igyekeztek kisajátítani a választmány szerepét, rendszerint nem az egész pártbizottság, hanem egyes tagoknak, elsősorban Budai elvtársnak, Szép Mihály és Nikis Ferenc elvtársaknak a szava érvényesült. Komoly hiba volt, hogy a három elvtárs köztnem volt megfeleő szellem, nem bírálták egymás hibáit, hiányosságait. A munkatársak munkáját, képességeiket lebecsülték. Mindez elősegítette, hogy a pártbzottsághoz forduló dolgozókkal ridegen, lelkiismeretlenül bántak, már az is nagy dolognak számított, ha a dolgozók ügyes-bajos dolgaikkal bejuthattak a pártbizottságra és lehetőséget kaptak a pártbizottság tagjaival való beszélgetésre. Hogy milyen gyenge volt a bírálat-önbírálat a pártbizottságon, azt legélesebben mutatja, hogy Tóth Gyula elvtárs, aki választott tagja volt a pártbizottságnak, önkényesen közel egy évig nem járt pártbizottsági ülésre, és ha ezt a pártbizottság tagjai meg is említették, de kellő súllyal, kemény bírálattal őt nem illették. RÁMUTATOTT a beszámoló, hogy a városi pártválasztmány nem volt a terület gazdája, nem irányította, nem szabta meg a két választmányi ülés közötti időszakra a városi pártbizottság feladatait. Sőt a városi pártbizottság titkári értekezletek összehívásával igyekezett helyettesíteni a választmányi üléseket. Pedig a választmánynak a terület tényleges gazdájává kell válni. A párbizottságnak a választmány határozatai szellemében kell dolgozni s rendszeresen be kell számolnia végzett munkájáról a választmánynak. A pártbizottság, pártszervezetek és tanácsszervek viszonyáról szólva kitűnt, hogy lényegében a pártbizottság a városi tanácsot operatívan irányította, helyesebben igyekezett kisajátítani, megoldani annak feladatait. Abból kifolyólag, hogy a városi pártbizottság nem megfelelő módon irányította a városi tanácsot, előfordult, hogy a végrehajtóbizottság volt elnöke, Márffy Ferenc elvtárs súlyos mulasztásokat követett el úgy a dolgozókkal való bánásmód terén, mint pártunk parasztpolitikájának végrehajtásában. Márffi elvtárs közismert volt a dolgozó parasztok között parasztellenességéről, ridegségéről és ezzel nagy mértékben rongálta pártunk és államunk tömegkapcsolatát. Az üzemekben pedig egyes párttitkárok közvetlenül a vállalatvezető helyett intézkedtek gazdasági ügyekben. Mint például Horváth Imre, a Lakatosipari Vállalat párttitkára, aki az igazgató utasítása ellenére nem engedte leszerelni a telefonközpontot, kijelentve: „Itt én parancsolok!“ Az ideológiai munkával — hangsúlyozta a beszámoló —, nem foglalkoztak megfelelően. Ennek gyökere abban volt, hogy a pártbizottságon Budai és Nikii elvtársak elhanyagolták a tanulást. Nikii elvtárs, aki az agit.prop. osztály vezetését látta el, több esetben nem készült fel a konferenciák vezetésére. Budai elvtárs például felületesen foglalkozott Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban‘‘ című nagyjelentőségű művével és a gimnáziumi tanulásában is komoly hiányosságok voltak, így aztán nem véletlen, hogy például ő egyetlen politikai iskolát sem ellenőrzött és a pártbizottság felelős vezetői is csak formális ellenőrzéseket tartottak. A hiányosságok fő forrása a sikerektől való megrészegedés, az önteltté válás, amiből a parancsolgatás, a bírálat-önbírálat elfojtása, a dolgozók észrevételeinek semmibevevése született. A PÁRTBIZOTTSÁG beszámolója feletti vitában felszólalt 27 elvtárs, akik bátor bírálattal és önbírálattal tárták fel a saját területükön és a pártbizottság munkájában meglévő fogyatékosságokat. Több bírálat hangzott el a megyei pártbizottság felé is. Foglalkoztak a hozzászólók a pártbizottságnak az alapszervezetek felé nyújtott segítésével. Zömében bírálattal illették a pártbizottság tagjait, akik nem annyira a segítés, hanem a hibakeresés, „a kemény bírálat“ módszerével dolgoztak. Nem arra törekedtek, hogy az üzemi pártbizottságok, alapszervezetek vezetőit megtanítsák a helyes munkamódszerekre, arra, miként kell a területi adottságait figyelembe véve az egyes határozatokat a helyi viszonyokra alkalmazni. Bokor Gyula elvtárs hozzászólásában ezzel kapcsolatban elmondotta: amikor a Pamutipar pártbizottságának titkárát magasabb beosztásba helyezték, ő mint helyettese, illette az agit.-prop. felelőse, ott maradt minden segítség nélkül. A pártbizottságtól nem nyújtottak neki segítséget, sőt alkalmatlannak tartották erre a munkára. Szovák elvtárs, a Mezőgazdasági Gépgyár egységes pártvezetőségének titkára, a pártbizottság káderekkel való foglalkozását így fogalmazta meg: „A pártbizottság kért esetben foglalkozik zömében a káderekkel, különösen a titkárokkal. Először, amikor beállítják funkciójába, másodszor, amikor leváltják.“ Előfordult, hogy kint voltak ellenőrizni vezetőségi üléseket, többek közt az egységes pártvezetőség üléseit is, de utána nem ültek le vele megbeszélni a tapasztalatokat, nem tettek javaslatokat, nem bírálták meg és így nem is tudta, jó volt-e vagy rossz. Előfordult ugyan, hogy a városi pártbizottság munkatársai huzamosabb időt töltöttek üzemekben, segítve az ott dolgozó elvtársak munkájáit, de ez a módszer gyakran sértette a pártszervezetek önállóságát. TÖBBEN BÍRÁLTÁK a pártbizottság egyes tagjainak, — legélesebben Szép Mihály elvtárnak — magatartását. Mint például Dreszlerné elvtársnő, aki elmondotta: Szép elvtársnak kell a bírálat, fellépése türelmetlenkedő, barátságtalan, rideg, sok esetben durva és belefojtja a szóit a munkatársakba. Ha telefonon beszél valakivel, például nem üdvözli, akit hívott, hanem egyszerűen bemondja, hogy Szép és azt sem mondja, hogy honnét, mintha mindenkinek tudni kellene Szép elvtárs kilétéről. Ez a magatartás lefelé méginkább rosszabbodik. Több hozzászóló beszélt arról, hogy területén a kollektív vezetés nem érvényesült. Németh József elvtárs, a 72/1. számú Építőipari Vállalat egységes pártvezetőségének titkára elmondotta: a vezetőség a gyakorlatban nem dolgozott a területéhez tartozó alapszervezeteknél. De ugyanez volt a helyzet az egységes vezetőségnél is. Vezetőségi ülések, a vezetőség tagjainak beszámoltatása, munkájuk értékelése, segítése nem vert gyökeret a munkában. Szovák József, a Mezőgazdasági Gépgyár titkára önbírálattal mondotta el: -Az alapszervezeti vezetőség megkérdezése nélkül ő maga egyedül javasolta öthetes iskolára Kajcsos elvtársat“. Baranyai Ferenc elvtárs elmondotta, hogy a kollektív vezetés megsértésének következménye volt, hogy pártiskolára volt csendőr is került és így iskola után egyeseket nem lehetett pártmunkába állítani. SOK FELSZÓLALÓ foglalkozott az oktatással, azzal, hogy tavaly a pártbizottság nem megfelelően ellenőrizte, segítette az oktatást. Kevés szó esett azonban arról, mit tesznek ezzel kapcsolatban az alapszervezetek most. Amellett, hogy bátor bírálattal és önbírálattal vetette fel a hibákat a pártválasztmány illése, nem kapott elég hangot, kellő súlyt, hogy milyen módszerekkel és hogyan fogják ezeket kijavítani. Érezhető volt, hogy nem eléggé értették meg az ülésen részvevő egyes elvtársak, hogy a Központi Vezetőség határozata alapján a párt belső élete megjavításával kell harcolni a kormányprogramja megvalósításáért. Éppen ezért az alapszervi taggyűlések előkészítéséhez fokozott segítséget kell nyújtani, az első vonalban dolgozó elvtársaknak. A parancsolgatás helyett segíteni, tanítani, kell őket. Újra és újra elő kell venni a Központi Vezetőség határozatát, harcolni kell az ott megadott feladatok érvényesítéséért. A bírálat-önbírálat, amely a választmányi ülésen elhangzott, akkor lesz a munka előrelendítője, ha az a gyakorlatban érvényesül. Egy-két bírálat és imbírálat bizonyos felszínessége, mint Horváth és Szép elvtársaké, arra figyelmeztet, hogy ezen a téren is következetes harcot kell folytatni. A választmányi ülés foglalkozott még a városi pártbizottsághoz tartozó termelőszövetkezetek problémáival és rávilágított, hogy ezek megszilárdításáért, az ellenséges elemek kiebrudalásáért kemény harcot kell folytatni. Útmutatást adott arra, miként kell az itt dolgozó pártszervezeteket megerősíteni, hogy az őszi mezőgazdasági munkákat is sikerrel oldják meg. A VÁLASZTMÁNY alapjában jó munkát végzett, megtette sikerrel az első lépést a Központi Vezetőség határozatának megvalósítása útján. Az itt kialakult harcos szellemet kell továbbvinni az alapszervezetekben, vezetőségi üléseken, taggyűléseken, felhasználva a tapasztalatokat. A vasvári járási pártválasztmány ülése AZ ELMÚLT VASÁRNAP kibővített ülést tartott a vasvári járás pártválasztmánya. Az ülésen részvevők megtárgyalták a Központi Vezetőség június 28-i határozatát és ezzel kapcsolatosan a járás pártszervezetei előtt álló tennivalókat. A járási pártbizottság beszámolóját Balázs Lajos elvtárs, a járási pártbizottság titkára mondotta el. A beszámoló hangsúlyozta, hogy a járás az elmúlt években igen nagy fejlődést tett meg a szocializmus építése útján. Ismertette a beszámoló azokat az eredményeket, amelyeket a vasvári járás dolgozói a pártszervezetek vezetésével értek el. Ugyanakkor a pártbizottság beszámolója bátor önbírálattal feltárta azokat a hiányosságokat, amelyeket a pártbizottság és az alapszervezetek munkájuk közben elkövettek a kollektív vezetés be nem tartása, a bírálat-önbírálat elhanyagolása, a pártdemokrácia megsértése terén. Mindezen hiányosságok következtében az utóbbi időben lazult a járásban a párt és a tömegek kapcsolata, ez pedig azt vonta maga után, hogy a párbizottság és a pártszervezetek nem tudták kielégítően megoldani feladataikat. A pártválasztmányi ülésen elhangzott bátor bírálatok és önbírálatok azonban biztosítékai annak, hogy a pártéletben és ennek következményeképpen gazdasági és állami téren elkövetett hibákat ki tudják javítani a járás kommunistái, a járás dolgozóival szoros kapcsolatokat teremtve, meg tudják oldani feladataikat. A PÁRTBIZOTTSÁG beszámolója és a kibővített választmányi ülésen elhangzott hozzászólások a legsúlyosabb hiányosságként jelölték meg a kollektív vezetés hiányát. A kollektív vezetés eddig egyáltalán nem érvényesült sem járási viszonylatban, sem az alapszervezetekben. Pártunk szervezeti szabályzata lerögzíti, hogy a járás legfelső pártszerve a járási választmány, amelynek tagjait a pártszervezetek küldöttei pártértekezleten választják meg, s amely rendszeres ülésein hivatott dönteni a járás pártszervezetei előtt álló legfontosabb kérdésekben. A vasvári járásban azonban a pártválasztmány üléseket titkári értekezletekkel helyettesítették, s a választmány tagjai között olyan elvtárs neve is szerepelt, aki már huzamosabb idő óta nem is tartózkodik a járás területén. A járási választmány tehát papíron létezett ugyan, a gyakorlatban azonban nem volt a járás pártszervezteinek tényleges vezető szerve. A választmány szerepének háttérbe szorítása következtében történhetett meg például, hogy a járási fegyelmi bizottságot nem pártválasztmányi ülésen választották meg — ahogy azt a szervezeti szabályzat előírja —, hanem annak tagjait a járási pártbizottság nevezte ki. Az említett hibák a hiányosságok sorozatát szülték. A járási pártbizottságon fontos ügyekben egyedül a járási titkár döntött. Ez már annyira gyakorlattá vált, hogy — mint a hozzászólók közül többen is elmondották — a járás kommunistái már nem is igen fordultak ügyes-bajos dolgaikkal más járási bizottsági taghoz, csak a titkárhoz, mert „más úgyse tud intézkedni". Balázs Lajos elvtárs, a járási pártbizottság titkára pedig sok esetben nem is hagyta más véleményét érvényesülni, csak a sajátját. Az ilyen hibák aztán elterjedtek a járás pártszervezeteiben is. Megyeri Endre elvtárs, a rumi pártszervezet titkára elmondotta, hogy Rumban úgyszólván ő, a titkár igyekezett elvégezni az egész pártvezetőség munkáját. S minthogy a párttitkár nem gondoskodott a vezetőség többi tagjainak aktivizálásáról, egyedül nem is tudta jól elvégezni az egész pártvezetőség munkáját. AZ UTÓBBI IDŐBEN nemcsak a pártszervek és a pártonkívüli dolgozók között lazultak meg a kapcsolatok a vasvári járásban, hanem még a járási pártbizottság és a járás kommunistái között is. Kalmár Mihály elvtárs, a szentléránti termelőszövetkezet pártszervezetének titkára elmondotta a választmányi ülésen, hogy a járási bizottság tagjai igen sok esetben még mindig „futómunkát“ végeznek, kimennek egy községbe, röviden elmondják az „utasításokat“" a titkárnak, aztán már nagy sietve mennek is, mondván: „Ma még 5—6 községbe el akarok jutni“. Hiányosságként mutatott rá a járási pártválasztmány arra is, hogy a járás területén a pártszervek — a pártbizottság és az alapszervezetek egyaránt — sok esetben parancsolgatásszerű utasításokkal „irányították'' a gazdasági és állami szerveket. Nagy István elvtárs, a járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője elmondotta, hogy Hetényi Jakab elvtárs, a járási pártbizottság egyik tagja gyakran őhelyette is intézkedett, ahelyett, hogy politikai segítséget, tanácsokat adott volna neki munkájához. A BÍRÁLAT-ÖNBÍRÁLAT Elhanyagolása terén fennállóhiányosságokról szólva Kocsi Károly elvtárs, a járási DISz-bizottság titkára elmondotta a választmányi ülésen, hogy a bírálat nyílt elfojtása helyett az utóbbi időben inkább az honosodott meg a járás területén, hogy a megbíráltak formálisan elfogadták ugyan a bírálatot, még biztatták is a bírálót, hogybíráljon bátran máskor is — csak éppen tettekkel nem bizonyították be, hogy a bírálattal egyetértenek. Hasonlóan vélekedett több felszólaló is. Serman Gyula elvtárs, egervölgyi párttitkár elmondotta: többször szóvá tette a JB felé, hogy menjenek ki Egervölgy községbe is, és segítsenek neki a pártélet megjavításában. A járási bizottság tagjai ilyenkor mindig megköszönték, hogy felhívta a figyelmüket erre. Ígéretet is tettek, hogy ezentúl gyakrabban ellátogatnak Egervölgyre is. Ez az ígéret azonban igéret maradt. Helyes önbírálattal elmondták a választmányi ülésen részvevők azt is, hogy sem a pártszervek, sem az állami szervek nem törődtek eléggé a dolgozók véleményével, nem intézkedtek a jogos panaszok orvoslása érdekében. Bognár István elvtárs választmányi tag elmondotta, hogy egy esetben szóvá tette a JB-n, hogy Nemes Zoltán komoly közellátási nehézségek jelentkeznek. Balázs elvtárs ekkor azt válaszolta: „A járási pártbizottság nem közellátási hivatal''. Érthető, hogy Bognár elvtárs többé már nem is merte elmondani az említett panaszt. A járási bizottságnak ezen bürokratikus módszere másutt is bürokratizmust szült. A járási tanácson a legutóbbi időkig nem fordítottak gondot a dolgozók leveleire, bejelentéseire. Nemrég azonban a megyei pártbizottság lapja, a Vasmegye komolyan megbírálta ezért járási tanács vezetőit, aminek kezdeti eredményei máris mutatkoznak: a járási tanácson már 8 napon belül kivizsgálják a bejelentéseket és válaszolnak a dolgozók leveleire. Fény derült a választmányi ülésen arra is, hogy a járás területén nem folyt kielégítő munka a kommunisták elméleti képzése, oktatása terén sem. Farkas László elvtárs, csipkereki pedagógus, választmányi tag elmondotta, hogy egyik-másik politikai iskolán majdnem elaludtak a hallgatók, mert az előadók gyakran felkészületlenül tartották meg az előadásokat. A VASVÁRI JÁRÁS döntően mezőgazdasági jellegű. S most igen fontos feladat áll a mezőgazdasági dolgozók előtt: az őszi munkák gyors és sikeres elvégzése. Éppen ezért hiányossága volt a vasvári járási választmány ülésének, hogy nem mozgósított eléggé az őszi mezőgazdasági tennivalók elvégzésére. A választmányi ülésen volt ugyan szó erről a feladatról, de nem mondták el a felszólalók, hogyan, milyen módszerekkel akarják harcra mozgósítani a kommunistákat és az egész járás mezőgazdasági dolgozóit az őszi munkák, a kapástermények betakarítása, a szántás-vetés, stb. sikeréért. Megtárgyalta a vasvári járási pártválasztmány a közeli napokban az alapszervezetekben megtartandó taggyűlések előkészítésével, megszervezésével kapcsolatos feladatokat is. A járási pártbizottság tagjai és aktívái személyes gyakorlati segítséget nyújtanak a pártszervezetek vezetőségeinek a beszámoló elkészítéséhez, a taggyűlés megszervezéséhez és lebonyolításához. Ha e taggyűléseken is ugyanolyan bátor bírálattal tárják fel a hiányosságokat és hibákat a kommunisták, mint tették ezt a választmányi ülés részvevői, akkor ez igen nagy lépést jelent majd előre a meglévő hiányosságok kiküszöbölése, a kollektív vezetés biztosítása, a pártdemokrácia érvényesítése, a tömegkapcsolatok megjavítása , és ezen keresztül a Központi Vezetőség határozatainak, a kormány programmjának megvalósítása felé. 1953. szeptember 1. Kedd.3