Vasmegye, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-01 / 257. szám

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége 1953 október 31-én kibővített ülést tartott, ame­lyen megtárgyalta a Politikai Bizott­­ság beszámolóját a júniusi ülésen hozott határozatok­­végrehajtásáról és a párt további feladatairól. A beszámolót Rákosi Mátyás elvtárs, a Központi Vezetőség első titkára tér­­jeetette elő. Beható vita után a be­­számoló alapján a kibővített ülés egyhangúlag határozatot fogado­tt el. A Központi Vezetőség elha­­rozta hogy 1954 áprilisára összehívja a Magyar Dolgozók Pár­jának 111 kongresszusát. A Politikai Bizottság javaslata terjesztett elő a pártvezetőség­i és pártválasztmányok jövő év elején történő újjáválasztásáról. Aes Lajos elvtársnak, a Központi Vezetőség titkárának beszámolója alapján a ki­bővített ülés a javaslatot elfogadta s a kérdésben megfelelő határozat­ot hozott. A Központi Vezetőség Apró An­al elvtársat beválasztotta a Polt­ikai Bizottság tagjai sorába. (Mti) PÁRTÉLET* A dolgozók legjobbjainak felvételével is erősítsük pártszervezeteinket A mi pártunk­nnak köszönheti sikereit, hogy tudományosan meg­alapozó­­ politikáját, a dolgozó nép jómódú, boldog élete megteremtésére irányuló célkitű­zései­t eredményesen megmagyarázza a dolgozó tömegek­nek. A dolgozók sajátjuknak érzik a párt politikáját és készek annak megvalósítására, a termelőmunka hétköznapjain, az ellenség elleni harcban egyaránt. A párt és a tö­megek közti szoros kapcsolatnak kéz­zelfogható bizonyítéka az a történel­mi jelentőségű változás, amely a fel­­szabadulás óta — különöse­n a for­dulat éve óta — hazánkban a szo­cializmus építésével végbemegy. És kézzelfogható bizonyítéka az is, hogy a népünk öntudatában végbemenő felismerés következtében szünt­ele­nül gyarapszik adóknak a száma, akik vonzódnak elérni a legnagyobb tisztességeit, a párttagságot. Kivárt­­kép így van a Központi Vezetőség ez év júniusi határozat­a óta A párt ereje sorainak egységén, a dolgozó tömegekkel való összefor­­rottságán, de nem utolsósorban a tagság minőségi és számszerű erején is múlik. A párt csak úgy töltheti be maradéktalanul szerepét: dolgozó népünk elhivatott vezetőjének tiszt­ségét, ha jelen van mindenütt, ahol a szocializmus építése folyik, s a párt határozatai, a kormány és az állam rendelettei helyi megvalósít­á­­sán az élvonalban a helyi párttagság, a kommunisták tevékenykednek, ma­tagnak példát. Vas megye munkásai, dolgozó pa­rasztjai, értelmisége számos nagy sikert­ könyvelhetnek el. Rendszere­sen túlteljesítjük az ipari terveket, ismételten győztesen vívjuk meg a mezőgazdasági termelés és begyűjtés csatáit, biztosan tör célja felé me­gyénkben is a kult­urf­orrad­alom. Büszkék vagyunk rá, hogy a vasi munkás, dolgozó paraszt anyagi és kulturális ellátottsága szünet nél­kül javul s lassan már feledésbe megy a nélkülözésekkel tele sötét múlt. Mindezek az eredmények a megye pártszervezeteinek, kommu­­nistáinak az országos politika helyi megvalósításában elért sikereit tük­rözik. Ezek az eredmények úgy lehetn­ek tartósak, csak úgy fejlőd­nek biztosan, gyorsan és egyenlete­sen tovább, ha szem előtt tartjuk a párt tanítását a gazdaság és a po­litika egységéről — ha egyetlen pil­lanatra sem feledkezünk meg a párt erősítéséről, a tagság neveléséről, az után­pótlás biztosításáról. Erősödnie kell a pártnak azért is, mert az osztályharc éleződik, a feladatok nem csökkennek, hanem megnövekednek Sok helyen a vezető politikai funk­cionáriusok, a vezetőségek és párt­ - aktívák túlterheltségéről panaszkod­nak. E túlterheltség megszünteti ősé­nek eszköze: a tagság bevonása a párt ügyeinek méresébe. t)e mész szebb távlatban: új tagok és tagje­löltek felvétele-Mindezek nem új megállapítások. Pártunk határoza­ttban isme­­rten intette ezekre a párt­szerveket, szer­vezeteket. De mert a határozatok megvalósítása nem következetes, a végrehajtás ellenőrzése igen hiányos — ezért nem merítünk elég mélyen abból a fokozódó szeretetből, biza­lomból és harckészségből, ahogyan a dolgozó tömegek — főként a Köz­ponti Vezetőség júniusi határozata ó­ta — a párt­ot követik. Ezek a mulasztások alapjában megokolják azokat a problémákat is, amikkel gyakran szembe találjuk magunké Hí van például az utolsó hónapok­ban és hetekben — és nemcsak itt van, hanem lesz is az elkövetkező években — a termelőszövet­kezetek megsz­­árdításáért folyó harc. Egy öntető tények igazolják: ahol a tsz- ben erős pártszervezet van, ott leg­többször fel sem ütötte fejét az in­gadozóé, vagy az erőteljes felvilágo­­sító munka nyomán minden becsüle­tes tag tudatára ébredt önön érde­keinek, és kitartott a nagyüzemi, társas gazdálkodás mellett. És meg­fordítva: ahol nem volt pártszer­vezet, vagy ahol csekély létszámánál fogva is nem tudta betölteni hiva­tását, ott hatni tudott az ellenség zavarkeltése, amely a kormány ren­deleteinek, programmjának félrema­gyarázásával saját érdekeikkel szembe fordította a kilépőket. En­nek a harcnak további tanulsága az, hogy ahol legalább az utolsó hóna­pok s hetek során — pótolva a régi mulasztásokat — létrehoztak új párt­­szervezeteket, felvettek új tagokat, ot­t a pár­szervezetek többnyire meg­fordították a dolgok menetét maguk köré tömörítették a legszilárdabb ta­gok­at és eredményesen megvédték a termelőszövetkezetet. Ebben a csatá­ban­ megvertük az ellenséget. Bizo­nyos, a nehézségek tekintélyes része abból származott, hogy nem ébred­tünk már régebben annak tudatára: a tsz a megala­kuláskor csak szocia­lista forma, amelyet szocialista tar­talommal kell megtölteni- E nagy munka oroszlánrésze éppen a párt­­szervezet feladata. Megyénkben még ma is alacsonyabb a tsz-ekben a párttagság arányszáma, alacsonyabb, mint a termelés bármely más terü­le­­­én. Pártbizottságainknak tehát folytatniuk kell az új tsz-pártszer­vezetek létrehozására, új párt­agok és tagjelöltek bátor felvételére irá­nyuló munkájukat. Ennek minden feltétele adva van. A megszilárdítás­ért vivőtt harcban százával­­tűn­­ek ki olyan párt önki­vilis dolgozó pa­rasztok — köztük nagy számban kö­­zépparasztok — akik pillanatnyi in­gadozás nélkül kiálltak a tsz mellett, tehát a párt politikája és saját­ igazuk mellett. Velük kell elsősor­ban erősíteni a pártot. A tsz-ek megszilárdításáért vitt ütközet — csak egy fejezete a szocializmus építésének hazánk­ban, megyénkben. Sok ilyen „kam­pány“ volt már, amelyben pótolha­tatlan segítséget nyújtott a párton kívüli aktíva, a „kampányok* ‘ után rendszerint megjavult a tag- és tag­jelölt felvételi munka, majd újra visszaesett­ A kommunistáknak érte­niök kell ahhoz, hogy ne csak a nagy harcok idején, hanem a „szürke“ mindennapos tettek idején is észre­vegyék a tömegek alko­tkészségét, ÖB'.uda-­uk alakulását. És ne csak észrevegyék, hanem serkentsék azzal, hogy az új és új harcosokat be­vonják a társadalmi munkába, az ok­atásba és a legjobbakat felveszik a párt soraiba. Hány száz és száz becsületes dolgozó tevékenykedik hosszabb-rövidebb idő óta a tömeg­szervezetekben állandó bizot­tságok­ban Sok közülük ég a vágytól, hogy mielőbb párttagnak, tagjelöl­nek ne­vezhesse magát. Há­at fordí­tnánk a tömegeknek, ha az arra érdemesek­nek ezt a vágyat ki nem elégíte­nénk ! E téren vannak a legkomolyabb fogy­a­tkosságok Gyakran a bü­ro­kratikus ügyintézés gátolja a tag­felvétel . Az ilyen ügyintézés nem­ egyszerűen adminisztrációs hiba — ahogyan igyekeznek feltüntetni — hanem súlyos politikai baklövés. A vasvári járási pár bizot­tság példám a múlt év decembere óta öt hónapon keresz­ül hevert­ette a nemeskom a gépállomás két dolgozójának tagje­l Útfelvételi kérelmét. Ugyanez a járási bizottság szemléli, hogy a zsengei tszés­ben három év óta nem volt tagjelöltfelvétel Ezek nem ad­minisztrációs hibák, hanem a párt­poli­ikai munka gyengeségének fok­mérői A járási bizottságoknak ilyen elzárkózása azt a helytelen néz© et alakítja ki a legtöbb pártszervezet­ben, hogy a tagfelvétel, a JB dol­ga, „úgyis a JB dönt“. Persze így nem bontakozhat ki a párt­demokrá­cia, nem erősödhet minden kommu­nista felelősségérzete a párt erősíté­sének ügye iránt. A szentgotthi­­­il járási bizottság nemrégiben alapta­lan bizalmatlanság miatt elutasított egy felvételi kérelmet­, amit az alap­szervezeti taggyűlés elfogadott. Az alapszervezet tagsága ismételten ál­lást foglalt a szóbanforgó elvtárs felvétele mellett. A JB is kiállt ál­láspontja mellett, mígnem a taggyű­lésre rákényszert­ette azt. Nem kell jósnak lenni, hogy megjövendöljü­k: ebben a pártszervezetben nem lesz egyhamar tagfelvétel, de más önálló kezdeményezés sem. Vagy is it, egy másik torz eset: Pártli Istvánné, a perenyei tsz fejőnője, a szövetkezet egyik legszorgalmasabb tagja a na­pokban lett végre párttag. Ezt meg­előzően már két izben kérte felvéte­lét , és azzal utasították el, hogy „háztartásbeli''! Ez az indokolás megengedhetetlen volt még akkor is, ha a kérelmező az időpájt egyénileg gazdálkodott. Nekünk az egyénileg gazdálkodók legjobbjaival is erősí­teni kell pártszervezeteinket Ez per­sze türelmes munkást követ­ el, így igyekszik dolgozni az utóbbi időben a sárvári és a szombathelyi járási és a szombathelyi városi pártbizottság. A régi mulasztásokat úgy igyekszik pótolni, hogy konkrét, helyszíni se­­gítséget nyújt az alapszervezeteknek a tag- és tagjelöti felvételhez, a ké­relmeket huza­vona nélkül elbírálja és felterjeszti. A tag- és tagjelöltfelvétel terén lévő hibák közé tartozik a tervszerűség hiánya is. Egyes te­rüle­eken muta­lkozik némi számszerű eredmény , de politikailag annál kevesebb. A politikai vezetés művé­szet ahoz t­artozik, hogy a vezetők ké­pesek legyenek a legszükségesebb helyre összpontosítani az erőket. Ebből az következik, hogy a párt­­szervezeteknek is a legdöntőbb frontszakaszokon kell erősödniük, tehát elsősorban az üzemekben, a mezőgazdaság szocialista székpórá­ban, és mindenekelőtt a legjobb munkásokat, a párt poli­ikájával egyetértő dolgozó parasz­okat, a ki­próbált értelmiségieket kell felvenni Annak csak örülni lehet, hogy mind­inkább vonzódnak a párthoz más ré­tegek is, alkalmasint közülük is fel lehet venni a legjobbakat — de a párt szociális összetétele felett őr­ködni, ennek alakulását figyelemmel kísérni: minden pártszerv és szerve­zet állandó feladata. A tag­ és tag jelöltjei vétel fontos fegyver, eszköz a párt kezében amellyel megnövelheti munkája ha­­ékonyságát a pán vezető szerepé­nek ezen belül a termelés pártel­lenőrzésének biztosítása mindaddig nem lehet maradéktalan, amíg nem ehhez szabjuk egész pár építő mun­­kánkat, a párttagság s a tagjelöltek nevelését, új tagok felvételét. Min­denki megérti, milyen erőt jelent­ például a termelés pár ellenőrzése szempontjából, ha bevonjuk a párt­­soraiba — és érdemei szerint a ve­zetőségbe­­— a termelőszövetkezet hű, hozzáértő középparaaz* tagját; az üzemben a, legjobb műszaki veze­tket, mérnököket, technikusokat sz­ahánoviszttka.­ A párt politikája, amelynek minden célkitűzése a dolgozó nép életszínvonalának emelésére irányul nagy népszerűségnek örvend a dol­gozók között. Pártunk ma népsze­rű­bb, mint valaha. Egész dolgozó né­pünk hivatott és szerepeit vezetőjének kinti. A párt soha nem Wall ma­gaslatok felé vezet­ dolgozó népün­ket. Annál biztosabban vezeti men­nél erősebb maga a párt. Ezért a párt erősítése ma és mindenkor va­lamennyi kommunistának, pártszer­vezetnek alapvető kötelessége A fémgyűjtőhónap sikeréért November 2-án országszerte, így megyénkben is megkezdődik a fémgyűjtőhónap, lelkes harc indul minden el itt a vas- és fém­hulladékok összegyűjtésére. Üze­mekben, városban és falun, hi­vatalokban, lakóterületeken fo­­­lyik majd a gyűjtés, amelynek si­kerei komoly segítséget adnak iparunk további erősítéséhez, öt­éves tervünk eredményes végre­hajtásához, ezzel a kormány Pro­gramm sikeres megvalósításához. Az elmúlt kampányok során a fiatalok ezrei mutatták meg, hogy megértették a vas- és fémgyűj­tés jelentőségét és mázsaszámra kutatták fel a különféle hulla­dékanyagokat. A legjobbak értékes jutalmak­ban részesültek­ Szombat dél­előtt ünnepélyes keretek között osztották ki a „kiváló fémgyűjtő‘‘­­jelvényeket. A megyei tanács kis­termében megtartott ünnepélyes kiosztás alkalmával sokan megje­lentek. A következők kaptak „fel­váló fémgyűjtő‘‘-jelvényt és jutal­mat: Bakos Ferenc, Celldömölk, Laki Gyuláné házfelügyelő, Szom­bathely, Székely Sándorné házfel­ügyelő, Szombathely, Tóth Jenő házfelügyelő, Szombathely, Ne­mesi Jeromos úttörő, Szombat­hely, Kátai János üzemi dolgozó, Szombathely, Reszneki György üzemi dolgozó, Szombathely. A kitüntettek megfogadták, hogy a mostani fémgyűjtőhónap munkájából is lelkesen kiveszik részüket. Az élenjárók példája nyomán induljon most is lelkes verseny a fémgyűjtőhónap minél nagyobb sikeréért. Mutassák meg a fiata­lok, hogy most sem maradnak el a versenyben. A DISz-re, az üze­mi bizottságokra különösen nagy feladatok várnak, segítsék, irat­nyítsák a fémgyűjtés munkáját.­ Előre, a fémgyűjtőhónap sike­­réért! Előrelátó gazdák Néhány esztendeje új kincse van a csákánydoroszlói Szabad­ság termelőszövetkezetnek. Per­sze, ez nem aranybánya, hanem a Rába mellett elterülő Hásikü­­dülőben lévő 5 holdas kertészet. Pár esztendővel ezelőtt, amikor az új melléküzemág létesítése felől kezdtek egy-egy szót szólni a fej­lettebb tagok, sokan morogtak rá­juk: „Nem való nekünk a kerté­szet. Mégha hozzáértő ember len­ne ahhoz, de így?‘‘ — No, ha csak arról van szó, emberek, ott van Márton Pista, aki olyan kertészetet teremtene a Rába mellett, hogy azt sokan megnézhetnék — mondotta ezt Wéber József elnök a tagoknak. Azóta már a világért sem adnák oda az előbb még ellentmondó tagok a kertészetet. A többiek meg éppen nem. Az idén is sok­­tízezer forintot hozott a házhoz. Jócskán megemelte ez a tagok jövedelmét. Csak néhányat említ­sünk. Ott van Viszkei József fo­­gatos, házat vesz idei jövedelmé­ből. Már alkudik is egyre a falu­ban. A ..Kismajorban‘‘ lakó 14 család, amellett, hogy alaposan felruházkodott, még a villanyt is bevezette házába. Minden háztáji sertésólban kövér disznók röfög­nek. A tagoknak tele van gabo­nával padlásuk, kamrájuk s pénz­zel az erszényük. Olyan módban élnek itt az emberek, hogy ilyen­re nem is számítottak. — Hó­­lnép jövőre, meg azután — veszi át a szót az elnök. — Már beszélgettünk róla: ha jó mód­ban élünk is, miért ne éljünk még jobban? Igaz, év végén szép pénzt kapunk kézhez, de igen sokszor jó lett volna, ha évköz­ben is gyakrabban láttunk volna pénzt. A tagok is sokszor szóvá­­tették ezt. Igaz, ami igaz. Amíg egyénileg gazdálkodtak, ha pénzt akartak látni valamit eladtak és menten kézben volt a pénz. Most meg egy évben egyszer-kétszer jutottak csak pénzhez. Ez aztán azt váltotta ki a tagságból, hogy többen a kilépés felől gondolkod­tak. „Jól érezzük magunkat a szövetkezetben, csakhát a pénz­kérdésen kellene segíteni“ — mondogatták. Segítettek magukon. Jövőre nem lesznek ilyen problémáik sem. Mivel a kertészetet látták az idén is a legjövedelmezőbbnek, elhatározták, hogy ezt jövőre ki­bővítik. Tapasztalták, hogy az egész Hásika-dülőben igen jól te­rem a káposzta, paprika és min­denfajta kertészeti növény. Az idén a két hold korai káposzta után még uborkát vetettek, ami­ből annyi termett, hogy alig győzték leszedni. Úgy számítot­ták hogy jövőre több mint há­romszorosára növelik a kertészeti telket. November második felé­ben megkezdik az árkok ásását, mert az egész területet öntözik. Hogy év elején is minél előbb pénzt lásson a tagság, úgy dön­töttek, hogy korán indulnak a kertészettel. Ennek érdekében már elvetettek 2 hold őszisalátát, amit meg is kapáltak már. Még­hozzá fogatos lókapával. A veze­tőség és a kertészetben dolgozók már tudják, hogy jövőre két­ hold paprika-, 3 hold karfiol- és kisv bcskelparcella lesz a kertészetben. Ezenkívül még olyan zöldségféle, ami a legkeresettebb, a legko­rábban van. Ha az letakarni, föld­jét újra bevethetik, tehát egy évben két termést takarítanak be a ker­tészet nagy részéről. Az elnök javaslatára a dinnyetermelést is megpróbálják. Először persze csak kis darabon. A magot meg is hozatták már, így tervezték nagyjából a ker­tészet, az egyik melléküzemág ki­­bővítését, amiből egész éven á­t pénzelhetnek. — Emellett még egy okos dol­got tervbe vettünk — mondja Wé­ber elvtárs. — Kétszáztízre ugrott fel a sertésállományunk létszáma. Ez elég sok, de a számítás szerint mi többet is bírunk tartani. Ezért 27-ről 50-re növeljük az anyaser­­tések számát. A több anya többet malacozik, több sertés kerülhet eladásra. A szövetkezetnek jelenleg is hízik 72 sertése ebből 32 kell a beadásra. Eddig többet nem is tartottak mint amennyi a be­adásra futott, de most látják, hogy megéri tartani. Mit csinál­nak hát a feleslegben maradt 40 hízóval? — Egyelőre csak erősen fel­üdít­jük őket — magyarázza az elnök, — utána hathetenként egy-egy falkát rendszeresen hízóba fo­gunk. Egy falka december végé­re, egy február derekára, egy április végére — és így tovább­­*■ kerülhet a piacra, így folytatjuk ezt egész évben rendszeresen. Hogy a nyáron előbb jussanak abraktakarmányhoz, annak érde­kében egy tábla őszi árpát is ve­tettek, ami már rég elbokroso­­dott és jó termést ígér. Az 50 anyasertés részére meg már épí­tik is a fiaztatókatricákat, ame­lyek nemsokára elkészülnek. Az előrelátó és észszerű gazdálkodás­sal jövőre évközben is sok pénzt látnak a tagok. 1953 nov. L Vasárnap 3

Next