Vasmegye, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-01 / 181. szám

p­J­E­Z­ÉSEI* A jövőévi kenyérről van szó Búgnak már a cséplőgépek s megyénk majdnem minden fa- ,­lujában, termelőszövetkezetében, s állami gazdaságában, ömlik­­ zsákokba az aranyle „élet’, né­pünk jövő évi kenyere. A szeszé-­­­lyes időjárás mind gyorsabb munkára ösztönzi dolgozó pa­rasztjainkat, akik már két ke­nyércsatában büszke tulajdonosai voltak a minisztertanács vándor­zászlajának. Ez a zászló mindig újabb sikerekre, nagyobb ered­ményekre biztatta őket. Ez évben is számtalan község lépett pá­rosversenyre, hogy ezzel is mo­torja, segítője legyen a ke­nyércsata győzelmének. A harc még nem dőlt el. Most folyik az utolsó roham: a behordás, a cséplés, a begyűjtés. Hagyományos versenytárs a celldömölki járásban Egyházas­­hetye és Köcsk. Most a nyári munkák alatt is szorgalmasan, versenyben dolgozik mindkét köz­ség népe. Még lábon állott a gabona, amikor Egyház­ashetye tizenhá­rom kommunistája már arról tárgyalt taggyűlésen, hogyan se­gíthetik győzelemre vinni a ke­nyércsatát, hogyan nyerhetik meg a versenyt. Hetekkel a nagy munkák megkezdése előtt az ér­deklődés középpontjában állt az aratás, a cséplés és a begyűjtés. A pártvezetőség tagjai, a párt­tagság, a tanács dolgozói, a nép­nevelők és a DISz-fiatalok gyak­ran meglátogatták a dolgozó pa­rasztokat, s beszélgetésük köz­pontja mi lehetett volna más, mint a verseny, a begyűjtés,­ az új termés. Nem feledkeztek meg a népnevelők a kedvezményekről, a gyorsbeadási prémiumról sem, ami szintén ösztönzője a begyűj­tésnek. Jó néhány hét elmúlott­­ azóta. S most látják az egyhá­­zashetyei kommunisták, hogy munkájuk nem volt hiábavaló. Olyan légkört teremtettek már előre a községben, hogy minden gazda kötelességének érzi, mi­előbb a gabonaraktárba juttatni, ami az államé. Érzik a falu dol­gozói, hogy nemcsak saját csa­ládjuk jövője és gyarapodása függ most a kenyércsata győzel­métől, hanem az egész országé. A kommunisták, a népnevelők persze a munkában is élenjár­nak. Boros Gyula 8 holdas dolgo­zó paraszt elsőnek csépelt el a községben. Alig állt el az udva­rán a cséplőgép dugása, máris a begyűj­tőhely előtt állott meg a kocsi, hogy az első gabonát a ha­zának adja. Az ő részéről most már vége a kenyércsatának, be­fejezte a cséplést, eleget tett kö­telezettségének — gondolhatnánk! Azonban nem így van ez. Boros elvtárs most segít a szomszéd gazdáknak a behordásban, gyak­ran elbeszélget a többi gazdával, hogy példája nyomán azokat is gyorsbeadásra serkentse.­ Hason­lóan ott látjuk az első beadók és legjobb népnevelők között Imre János 7 holdas dolgozó parasztot is. Mindkettőnek, de mondhatnánk bátran, az egész pártszervezetnek, a falu minden kommunistájá­nak nagy része van abban, hogy megvalósult Egyházashetyen: „a cséplőgéptől a hegy­űj­tőhely­ret"­jelszó. Előfordult olyan eset a­­ minap, hogy este nyolc óra táj-­­ ban még búgott a cséplőgép I . Boda József udvarán. A beadás- I ra szánt gabona már az udvar I sarkában volt elkészítve. Boda I gazda még aznap akart eleget I tenni állampolgári kötelezettségé- | nek. Kerékpáron kereste fel az I átvevőt és kérte, hogy várjon még I néhány percet, rögtön hozzák a I most elcsépelt gabonát. Az átve-­­­vő készséggel tett eleget a gaz- I­da kérésének, aki másnap reggel I már korán vételjeggyel a kezé- i ben állított be a tanácsházára. I — A DISI-fiatalok nagy segítői, lenditői községünkben a nyári mezőgazdasági munkáknak I — mondja Kerék József elvtárs, I a község párttitkára. — Ott lát- I juk őket az aratásban, cséplés- I ben és ott vannak tetteik mellett I a szavak mezején is. Felvilágosi­­­­tó munkájuk nyomán egyre több gazda fogott kaszát pár héttel ez-­­ előtt, akiknek udvarán ma már I a cséplőgép dohogása hallik. Az állampolgári fegyelem, az­­ állam, a nép törvényei felett ébe­ren őrködik az egyházashetyes pártszervezet, a tanács, a tömeg­szervezetek, sőt az egész falu dol­gozói. Az elmúlt évben kérlelhe­tetlenül sújtott le a feketéző, a bujtogató Szita Ferenc kulákra az igazságszolgáltatás. Tizenhat­hónapi börtön után ő is megta­nulta, hogy a mi népünk nem is­mer tréfát az ellenséggel szem-­­­ben. Ez évben baromfi- tojás- és sertésbeadási kötelezettségének is eleget kényszerült tenni. A nép törvénye, a helyi politikai hangulat arra kényszeríti az osz­tályellenséget, hogy meghátráljon és eleget tegyen a begyűjtési törvénynek. Egyházashetye most a celldö­­mölki járásban a harmadik he­lyen van. Az elkövetkező néhány hét hozza a döntő ütközetet. A község dolgozó parasztságának minden adottsága megvan­ ahhoz, hogy első legyen a járásban és megelőző versenytársát Köcsköt. Ahogy első félévi sertésbeadását 103 százalékra tudta teljesíteni, úgy most is, ha továbbra is ezzel a lendülettel és versenyszellemmel folyik a munka, a siker nem ma­rad el. A község kommunistái, a DISz-fiatalok, a tanács vezetői és dolgozói, a falu egész népe ■ ma egy célért harcol és küzd: a V­III. pártkongresszus határozatá­­­­nak megvalósításáért, vagyis né­pünk jólétének emeléséért. S ezt a harcot vezeti sikerrel Egyházas­hetyen a pártszervezet, a falu­­ népével együtt viszi győzelemre a­­ nyári kenyércsata utolsó szaka­­­­szát. Németh Erzsébet A Mezőgépjavító dolgozói segítik a kártevő rovarok pusztítását A megyénkben működő nö­vényvédelmi állomás dolgozói minden elkövetnek, hogy meg­akadályozzák a kártevő rovarok pusztító munkáját. A fertőzött területeken permetezőgépekkel irtják a kártevőket. Azonban a gépek a nehéz, göröngyös terüle­teken hamar törnek, a legnagyobb elővigyázatosság mellett is. Sű­rűn fordulnak elő főleg kardán­csukló, kardántengely és vonó­­rúdtörések. Hogy a gépek minél előbb üzemképesek legyenek, üzemünk, a Mezőgépjavító Vál­lalat dolgozói, kovácsok és he­gesztők napi munkájuk mellett nyomban megjavítják ezeket az eltörött gépalkatrészeket. Nemré­giben szovjet segítség érkezett megyénkbe, repülőgépről perme­tezik a nagyobb területeket. A repülőgépeknek megfelelő gyűjtő­edényekre van szükségük. Eze­ket a tartályokat üzemünk dol­gozói tették alkalmassá a hasz­nálatra. Az átalakítási munkák határidejét három napról 2 napra csökkentették, hogy ezzel is hoz­zájáruljanak a kártevő rovarok pusztításához. Szeieer Jóssef ­ „Egy zsák lisztet az árvízkárosultaknak“ Mozgalmat kezdeményezett a Szabad Nép tsz tagsága Mindenkinek fáj az a veszte­ség, amelyet a Duna áradása okozott sok ezer dolgozónak. Nincsenek egyedül az árvízkáro­sultak, államunk és az egész dol­gozó nép anyagi és erkölcsi se­gítséggel siet káruk enyhítésére. A szüncsei Szabad Nép termelő­­szövetkezet tagjai is együttérez­­nek az árvízkárosultakkal. Együtt­érzésüket a tsz-tagok azzal is ki­fejezésre juttatják, hogy jelentős anyagi segítséggel járulnak hozzá az árvíz okozta károk helyreállí­tásához. Először 10 mázsa árpát és 5 háromhónapos malacot ajánlottak fel a tagok a közös­ből a károsultak megsegítésére. A napokban röpgyűlésen újabb felajánlás és egyben versenyfel­hívás hangzott el. Gombás Gyula, Horváth József és Gombás János tsz-tagok egy-egy zsák lisztet ajánlottak fel az árvízkárosultak javára. Bendicz Lajos 100 kiló kenyérgabonát és 100 forintot. A Szabad Nép tsz tagjai „ki-ki adjon egy zsák lisztet, vagy két zsák gabonát az árvízkárosultak­nak" jelszóval mozgalmat kezde­ményeztek és ennek alapján szó­lították versenybe a szombathe­lyi tsz-ek valamennyi tagját. A felhívásnak már követői vannak. Elek József, a Felszabadulás tsz tagja 100 kiló kenyérgabonát és 100 forintot, Meszes István, a Győzelem tsz tagja ugyancsak 1 mázsa gabonát és 100 forintot ajánlott fel az árvízkárosultak megsegítésére. A sorokmajori Petőfi tsz a közösből 5 süldőt, 3 növendék marhát, 30 mázsa szénát és 1 vagon tavaszi szálas­takarmányt ajánlott fel. Két tsz nemes versengése Két nagy termelőszövetkezet közvetlen szomszédságban működik a celldömölki járás­ban. Az egyik a kemenesszentmártoni Úttörő termelőszövetkezet, amelyik az elmúlt években kiváló munkájával­­az egész ország figyelmét magára vonta. Tavaly május elsején kiérdemelte „az ország harmadik legjobb termelőszövetke­zete” nevet. Azóta kissé megártott a dicsőség, de a tagság már ismét élre tör. A második a kemenesmagasi Haladás termelőszövetkezet, amely évről-évre jobb eredményeket ér el és erősen veszélyezteti az Úttörő tsz elsőségét. Mindegyik tsz területe 1200 holdat tesz ki- A föld minősége is majdnem megegyezik. A helyzeti adottságok azonosak. Nem csoda tehát, ha a két tsz között már évek óta nemes versengés alakult ki. A tavasz óta egyre erősödik a ver­senyszellem. Nézzü­k csa­k, melyik a jobbik, melyik tart előbbre a veraengvállalás végrehaj­tásában és a soronlévő munkákban. A kemenesmagasi Haladás termelőszövetkezetben örömmel újságolják, hogy már 29-én végeztek a zab aratásával is. A gyors aratásban nagy segítséget nyújtott a gép. Több mint 300 holdat arattak le a gépek. Kel­lett is a segítség, mert a külterjes gazdálkodás folytán mindig so­k gabonát termelnek. Ezzel viszont romlik a termésátlag, mert nem lehet semilyen vetésforgót bevezetni. Nagyon sokszor kerül gabona után gabona. Minden növényfajta valami speciális tápanyagot von el a talajból­­így aztán ha többször gabonát termelünk, egy­­s más tápanyagból szegény lesz a talaj. Ez aztán a terméshozam és a tagság jövedelmének ro­vására megy. Érdemes lesz ezt a jövőben figye­lembe venni a tsz-nek és áttérni a jövedelme­zőbb belterjes gazdálkodásra Különben a tsz a kombájn aratta és csépelte gabonából már teljesítette beadási kötelezett­ségét — a megyében elsők között. Maradt még ezenkívül is gabona, de a tagoknak nem adtak munkaegységelőleget. Azzal érvelnek, hogy van még a tagoknak és nincsenek rászorulva. Pedig az előlegosztásra minden tag számít. Az aratás­sal idejében végeztek, mégsem kezdték meg még a cséplést. A behordás is vontatottabban hiány. A kemenesszentmártoni Úttörő tsz-ben még nem aratták le a zabot. Némi ha­nyagság ez, mert csak most érik kasza alá. Nem is lesz lábon egy-két napnál tovább. A gépek munkáját itt is igénybe vették. A kombájnok teljesítménye holdakban itt kevesebb, viszont mázsákban jóval több. Ez a termelőszövetkezet kisebb gabonavetésterületen több gabonát ter­mel, mert belterjesen gazdálkodik. Jól alkal­mazzák a vetésforgót, trágyázzák a földeke­t. Ezért fizetett a kombájnnal aratott búza holdja 14 mázsát. A kombájnnal aratott búzából már teljesítették a beadási kötelezettséget. Amint az aratás dandárja véget ért,­­ minden erővel meg­kezdték a behordást- Addig is a nagy táblákon a határban megindították a cséplőgépet és meg­kezdték a rozs cséplését. Az első terményt mindjárt vitték a begyűjtőhelyre és már ők sem adósak kenyérgabonából. Az Úttörő tsz-ben minden családtag egyben a tsz tagja is. S szívesen tagja mindenki a tsz-nek, mert itt mindig bebizonyosodik, hogy érdemes a közösben dolgozni. Most is, lám, melegében megkezdték a ga­­bonaelőlegosztást. Hadd lássa mindenki mun­kája eredményét. Nem baj, ha még van a ta­valyiból is, azért az előleg jól jön, így aztán még nagyobb szorgalommal dolgoznál tovább. Munkaegységenként 3 kiló búzát, 1 kiló rozsot és 1 kiló árpát osztottak ki előlegképpen. Számolgatják is már a tagok, hogy jó részese­déshez jutottak. Varga József például édes­apjával együtt 27 mázsa búzát, 9 mázsa rozsot és ugyanennyi árpát kapott. Pénzben ezideig 9 ezer forintot kapott a Varga-család. S mindez csak előleg., A zárszámadásig 1 munkaegység értéke meghaladja az 50 forintot. Ez már ve­tekszik sok középparaszt jövedelmével. ’■ír ! A két tsz versenyében tehát jó fejhosszal a kemenesszentmártoni Úttörő tsz vezet. A két tsz tagjai azonban továbbra is nemes versen­gésben harcolnak. A Haladás tsz tagjai vasár­nap „háztűznézőbe” mennek Kemenesszentmár­­tonba. P­ersze, a kemenesszentmártoniak­ sem maradnak adósok, rövidesen visszaadják a lá­togatást. A helyszínen, szemtől-szemben győződ­nek meg egymás munkájának eredményéről és ment fel milyen sikerrel vívják harcukat bol­dogulásukért. MEZŐGAZDASÁGI SZAKTANÁCSADÓ Uralás után ne mulasszuk el a kukorica sarafiolását Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy különösen a kukorica meny­nyire meghálálja a kapálást, a tisztán tartott, gyommentes, por­­hanyós felszínű földet. A kukori­ca terméshozama — talán vala­mennyi növényünk között — a legingadozóbb. Éppen ezért tud bőséges terméstöbblettel fizetni a gondos növényápolásért és foghí­jas sorokkal, rossz terméssel a hanyag kezelésért, a gyomos, cse­repes földért. A kukoricatermésünk — ha jó trágyaerőben lévő földbe jó ma­got vetettünk, — a gondos, gya­kori kapálástól, gyomirtástól függ! A fattyazással nem szabad késlekedni, mert a kukorica­tövek alsó végén fejlődő fattyúhajtások a tövek fej­lődését és termését nagyon gyengítik. Elszívják a nedvességet, a táplá­lékot az anyatő elől. Inkább is­mételjük meg a fattyazást, sem­mint, hogy később végezzük. Ami­kor a fattyúhajtások 10—15 centi­méter hosszúak — m­ár fattyazni kell. Az idén sok helyen elma­radt a fattyazás, a kukorica tér­dig gazban, fattyazatlan sínylődik, holott az időjárás, a meleg, a gyakori esők kedveznének az erő­teljes fejlődésnek. Tehát elsősor­ban fattyazni kell. Inkább két­szer, mint egyszer se! Aztán jöj­jön az aratás utáni kapálás, amit semmi körülmények között ne mulasszunk el, mert ez a kapálás a legfontosabb valamennyi kö­zött. Az aratás utáni kapálás a leg­nagyobb mértékben befolyá­solja a kukorica terméshoza­mát. Ugyanis a cső- és szemképződés idején ezzel gondoskodunk a nö­vény számára a szükséges ned­vességről, táplálóanyagról, tehát a zavartalan fejlődésről. Az aratás utáni kapálást is vé­gezzük lókapával, tolókapával, ké­zikapával, attól függően, hogy a kukoricánk mennyire fejlett, meny­nyire magas és milyen a sortá­volsága. Sok esetben lóval is kö­zémehetünk még augusztusban is, különösen a nagy sortávolságra vetett késői kukoricánál. De ügyelni kell nagyon, nehogy több kárt tegyünk, mint hasznot. Nyu­godt lóval, pontosan beállított ekekapával, gyakorlott hozzáértő ember végezheti csak ezt a leg­fontosabb, utolsó kapálást. Két nagyon fontos szempontot kell azonban figyelembe venni, akár­milyen módon és eszközzel ka­pálunk. Éspedig először azt, hogy a sorközökön kívül a sorokat a tövek közül minden esetben kézi­kapával, vagy sarabolóval lazít­suk fel és gyomtalanítsuk, má­sodszor pedig azt, hogy sekélyen kapáljunk, nehogy az oldalt elágazó hajszálgyö­kereket megsértsük, mert ezzel a kukoricatöveket visszavetjük a fejlődésben. Még egyet kell megjegyeznünk az aratás utáni kapálásról: a ku­koricatermesztési kísérletek azt mutatták, hogy a háromszor ka­pált és aratás után július végén, augusztusban még egyszer, tehát negyedszer kapált vagy gyomirtó sarabolással kezelt kukorica nem­csak erőteljesebben fejlődött és 3,5 mázsával nagyobb termést adott, hanem sok esetben 8—10 nappal korábban érett be, mint az, amelyet csak kétszer kapával.

Next