Vasmegye, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-01 / 206. szám

Ahol minden gazda kötelességének tartja a beadás teljesítését Szexis­ szél viszi a lenge szél a cséplőgépek búgását. A felszálló porfelhő messziről jelzi, hogy vae­­lyik gazda udvarán folyik a szor­gos munka. Színültig töltik a zsákokat, a zsákolók elhelyezik a szekérre és máris indul a rako­mány a begyűjtőhelyre. Harc fo­lyik azért, hogy a cséplés minél előbb befejeződjék és minden termelő becsületesen eleget te­gyen állam iránti kötelezettségé­nek. Rum községben állandóan négy gép csépel, így van bőven mun­kája a terményraktárosnak is. Alig végez egy kocsi rakomány lemázsálásával, máris ott áll a második, a harmadik. Minden gazda első és legfontosabb köte­lességének tartja beadása teljesí­tését. A beadásnál is meg akarják mutatni, hogy egyetértenek a párt politikájával. Abban, hogy a község ezideig jó munkát végzett a begyűjtés terén, nagy szerepe van a párt­­szervezetnek, a tanácsnak, a nép­nevelőknek és a begyűjtési állan­dó bizottságnak. A munkát nem most kezdték meg. Már az új be­gyűjtési rendelet után azonnal hozzáfogtak a felvilágosítómun­kához. Nap mint nap ismertették az új rendeletet. Papírral, ceru­zával mentek el a gazdákhoz és számították ki, mennyivel csök­kent a beadási kötelezettségük. A cséplés megkezdése előtt úgy szervezték meg a cséplőcsapato­kat, hogy ott legalább két-három népnevelő legyen. A tanács dol­gozói is örömmel mentek el meg­látogatni a gazdákat, s beszélget­tek velük a beadásról. A tanács­elnök mindennap sorra látogatta és látogatja a cséplőgépeket. Ha a gazdák tanácsot kértek tőle, készségesen állt rendelkezésre ügyes-bajos dolgaik elintézésében. A népnevelők munkája részben eredménnyel járt. De még nem vezetett ez teljes eredményre a tsz-ekben. Jobb munkára van szükség a termelőszövetkezetekkel való foglalkozás terén. Segítsék nekik a cséplés gyorsí­tását. Most a begyűjtésben az a helyzet, hogy két tsz elmaradt. Az egyéni gazdák a gabonabe­­gyűjtés területén sokkal előbbre tartanak. Eddig kenyérgabonából 86,7 százalékra teljesítették ter­vüket. Takarmánygabonából pe­dig 81,3 százalékra á­llnak a tel­jesítéssel. A két termelőszövetke­zet mindössze csak árpabeadásá­nak tett eleget. A hátralévő idő­ben sokkal jobb munkát vár a falu parasztsága a tsz-ektől. Legye­nek a tsz-ek példamutatók a köz­ségben.­­ S"­­ Az egyénileg gazdálkodók kö­zött van olyan gazda is, aki ta­valyi terméséből tett eleget be­adási kötelezettségének. A többi között Szabó Imre ,,mintagazda". Ez a kitüntetés pár nap óta ke­rült a mellére. Jó munkájáért már tavaly egy zsebórát kapott. Az idén oklevelet, jelvényt is szerzett hozzá. Alfaro iránti kö­telezettségét becsülettel teljesíti, még csak a sertésbeadása van hátra, de rövidesen ezt is rende­zi. Jó hírben is áll a községben. Sorolhatnánk még tovább a ne­veket, mert vannak még Szabó Imréhez hasonlók szép számmal is. A rumi gazdák hasznosítják az államnyúj­totta kedvezményeket. Eddig 67 mázsát nyom az a ku­korica, ami kukoricabeadási ked­vezmény címén a sertésbeadás teljesítéséért az egyénieknél ma­radt. A község sertésbeadását 34,9 százalékra teljesítette. Ebben nincs bent a tegnapelőtti 11 bí­­zottsertés, amit a begyűjtési na­pon adtak át. Ezenkívül a két tsz sertésbeadása. Naponta friss és mindig ma­gasabb százalékszámok kerül­nek fel a tanácsháza előtti versenytáblára. Dénes Piroska begyűjtési előadó nagy gondot fordít erre. Szerinte ez nagyon fontos, így legalább mindenki tudja, ki a legjobb be­adó a községben. Sertésbeadás területén már jó példát mutat a Vörös Csillag tsz. Az idei hizott­­sertésbeadását 100 százalékra tel­jesítette. A jövő évi beadása tör­lesztésére ezideig 400 kiló bízott­­sertést adott be. Szépen fejlődik az újítási mozgalom a Rostkikészítő javítóműhelyében Gépe fölé hajolva erősen go­­dolkodik Zsédei István szer­­stru­mlakatos. Arcán töprengés és elszán­ás tükröződik. Gondolatai­ban zavartuk meg, amikor meg­kérdeztük tőle, min töri a fejét. — Mindig töröm valamin a fe­jem — mondja, s máris magya­rázza, mutatja újítását, amelyen dolgozik. — Tökéletesíteni akarom a fú­rófejet, hogy a fúrás könnyebben menjen, és a minőség is jobb le­gyen — mondja Zsédei elvtárs, a Rostkikészítő Vállalat javítómű­helyének szerszám­lakatosa. Beszélgetésünk során elmondta, hogy a múlt hónapban fogadták el az újítását. — Érdekes története van az újításomnak. Pár hónappal ez­előtt történt. Sürgős munkám volt és egyedül nem tudtam meg­oldani. Segítség kellett volna. Se­gédmunkás nem volt. Egyedül pedig fúrni is az anyagot, tarta­ni is, nem lehetett. Arra gondol­tam, hogy nem fogok én így kín­lódni, s megszületett bennem a gondolat: újítani fogok. Csinál­tam egy olyan szerkezetet, amit bármilyen állapotba állíthatok, forgathatok, mindig csak azt te­szi, amit én akarok, így nem kell nekem segítségül emberi kéz, el­végzi a „vándorállványom”. Ér­demes az embernek törnie a fe­jét, mert a saját munkáját köny­­nyítheti meg vele. A javítóműhelyben nem az egyedüli ember Zsédei elvtárs, aki így gondolkodik. — A múlt évben 80 ujitásunk volt. Ebből 51-et fogadtak el és alkalmazunk azóta is. Ebben az évben 35 újításunk van, és már elég sokat elfogadtak belőle mondja Schleger József techni­kus. Dévai István elvtársnak is je­lentős újítása van. A gépi t­ló­­hengerből a kerék kiszerelésé­nél eddig sok anyag tönkrement. Dévai elvtárs újításával kiküszö­bölte a törést. Az üzemben azóta mindenki ezt a módszert alkal­mazza. Ezzel az eljárással anyag- és időmegtakarítást ért el. Fiatal, vidám ember Jeskovsz­­ki István marós. Az üzem ország­szerte elismert újítója. — Szeretem megkönnyíteni a munkámat és a másokét is. Ész­szel sok mindent el lehet érni. Az elhasznált marókereket megmun­káltam és újat csináltam belőle. Ezzel rengeteg anyagot lehet megtakarítani — mondja Jes­­kovszki István. — Persze van problémánk is, mégpedig az, hogy nagyon sok időbe telik, amíg Pestről leérke­zik hozzánk az újítások bírálata — mondja az újítási felelős. Szépen fejlődik az újítómozga­­lom a javítóműhelyben, melynek eredményeképpen az üzemben sok értékes anyagot takarítanak meg, és a kijavított gépek­ minő­ségileg is megállják helyüket az újak mellett. Növekednek az eredmények az állandóan fejlődő Baromfifeldolgozó Vállalatnál Ha valaki járt Sárváron, a se­lyemgyár helyén 1945 előtt nem látott mást, mint sártengert és egy-két rozoga épületet. Ez már a múlté. A sár és a tövisbokrok­kal telenőtt helyen új gyártelep épült: a Baromfifeldolgozó Válla­lat. Eltűnt a sártenger, az épüle­tek gombamódra nőttek ki a föld­ből. Tarka-barka virágos udvar, műúttal. Igazi szép látvány. Egy év múlva még szebb lesz, ahogy az üzem dolgozói mondják. Most épült egy tojásozó és egy tojás­raktár, 245 ezer forintos beruhá­zással. A fürdő is nemrégen ké­szült el. Erre 300 ezer forintot költöttek. Az üzemi konyha és a kultúrház építkezése folyamatban van. Lehetne sorolni tovább azo­kat a beruházásokat, melyeket kapott és kap az üzem. A Baromfifeldolgozó Vállalat megyénk legfontosabb élelmiszer­­ipari üzemei közé tartozik. Az itt dolgozók az utóbbi időben egyre jobb eredményekkel von­ják magukra a figyelmet. Júliusi tervüket 142,8 százalékra teljesí­tették. Augusztusi eredményük még jobb: 146,8 százalékra való­sították meg. Ebben nem kis ré­sze van annak, hogy alkotmá­nyunk ünnepére tett vállalásukat túlszárnyalták. Továbbra sem akarják csökkenteni a verseny­lendületet. Most azt tervezik, hogy éves tervüket egy hónappal előbb befejezik. Eddig 72,1 szá­zalékra teljesítették évi előirány­zatukat. Országosan is második helyen állnak a baromfifeldolgo­zó vállalatok között. A gyár vezetői jól mozgósítják a dolgozókat a minőség megjaví­tására és az anyagkihozatal növe­lésére. Az üzem dolgozóinak 80 százaléka tett felajánlást a munka minőségének megjavítására. Az odaadó munka eredménye máris érezteti hatását. Az elsőosztályú anyagkihozatalt baromfinál az előírt 66.8 százalékról 70.6 száza­lékra növelték. Jelentős javulás van az elsőosztályú tojás kihoza­­talánál is. Tervük 32.6 százalékot ír elő, ezzel szemben 46.4 száza­lékos az elsőosztályú tojáskihoza­tal. Az év végéig ezt tovább akar­ják növelni. Ezt bizonyára el is érik a Barnevál dolgozói, mert a harmadik negyedévben orszá­gosan elsők szeretnének lenni. Balogh János kulák ráfizetett a spekulációra A minap Csipkerek községben elszámoltatást kellett végrehaj­tani Balogh János 50 holdas ku­láknál. Balogh János a cséplés után az állam iránti kötelezettség teljesítéséről tudatosan „megfe­ledkezett“. Amikor felkereste a begyűjtési hivatal egyik dolgozó­ja, kijelentette, hogy a terméssel szabadon rendelkezhet, mert a családja munkálta meg. Ami ter­mett, azt pedig fenntartja család­ja részére. A törvényes rendelke­zés értelmében írásban is felszó­lították Balogh Jánost, hogy tel­jesítse beadási kötelezettségét. A felszólítás is eredménytelen ma­radt. Ezután már jogosan elszá­moltathatták a kulákot. Az el­számolás során kitűnt, hogy a padlásán 12 mázsa gabonafelesleg van. Az eljárást megérdemelte, mert az egész dolgozó népet akarta megkárosítani. FIOYEIJWEZTET# ■'F­ize­nöt éve, 1939 szeptember ■*­ elsején a fasiszta német hadigépezet, megrohanta Lengyel­­országot. Hivatalosan e napot is­meri el a történelem a második világháború kitörése napjául. Va­lójában a második világháború kitörését nem lehet egyetlen dá­tumhoz kötni; e háború lassan­ként sompolygott be a történe­lembe. Lassanként — ezt készí­tette elő a fasizmusnak a nyugati imperialista hatalmak által ura­lomra juttatása Németországban, a hitlerfasiszták terjeszkedési po­litikája már évekkel azelőtt, ezt készítette elő a japán agresszió Kína ellen, az olasz fasiszták abessziniai gyarmati háborúja, a spanyol szabadságharcnak ellen­­forradalmi vérbefojtása. Besom­­polygott , mert bármennyire fi­gyelmeztették a népek legjobb­jai, a kommunisták és más haladó elemek az emberiséget a közelgő tűzvészre, hangjuk akkor még nem hallatszott elég messzire, így szinte „észrevétlenül“ az em­beriség 1939 őszén a világháború rideg tényével került szembe. Megkezdődött a közel hatéves öldöklés, tengernyi rom, hamu, vér és könny borította a földet, a sok pusztulást még ma sem he­verte ki a világ, a nemzeteket és a családokat ért gyász fellegei még most is fájdalmasan nyom­ják a lelkeket. A második világháború nem Danzig miatt robbant ki, ezt el akarta hitetni­ az imperialista propaganda. Azért törhetett ki a háború, mert a nyugati tőkés ha­talmak szeme láttára — tudtával, beleegyezésével és bizonyára tet­szésével — a hitleri Németország korábbi agressziós lépései nem találtak határozott visszautasí­tásra, az imperialisták tűrték és segítették, hogy a nácifasiszták felrúgják az első világháborút követő békeszerződés pontjait, óriássá fejlesszék a hadiipart, be­vonuljanak a rajnamenti dem­ili­­tarizált övezetbe, bekebelezzék a Saar-vidéket, később Ausztriát, Csehszlovákiát, kiterjesszék polip­karjaikat az egész Balkánra. Nyugat imperialistái biztosra vet­ték, hogy a fasiszta Németország megsemmisíti majd a szocialista Szovjetuniót, megsemmisíti „a kommunizmus kísértetét”, hogy a német imperializmus régi, „Drang nach Osten“-elvének megfelelően csakis Kelet felé terjeszkedhet. A nyugati imperialisták politikája az volt: engedményeket tenni Hitlernek, mások ■ rovására, jólla­katni őt más népek és nemzetek szabadságával, javaival e­gyetlen ország, a Szovjet­­unió kormánya, diplomá­ciája jóelőre felhívta a figyelmet ennek a katasztrófa­politikának bűnös voltára. Aki az agresszor­­ral szemben elnéző, engedékeny, az elárulja gyengeségét és magá­ra hívja az az agressziót. A he­lyes politika az — hangoztatta a Szovjetunió minden nemzetközi fórumon —, ha az agressziónak kitett valamennyi állam közösen fellép minden támadással szem­ben. A veszélynek kitett vala­mennyi ország együttes ereje sok­kalta több, mint a támadóké, ez­ért a kollektív biztonság megte­remtése az érdekelt hatalmak kö­zött olyan túlerőt állítana szem­be az agresszióval, hogy az impe­rialista támadó százszor meggon­dolja, megkezdje-e a háborút, és ha megkezdi, akkor az együttes, azonnali akcióbalépés csakhamar kitekerhetné a mérgeskígyó nya­kát. " Sajnos a nyugati imperialisták — akik nem a béke ügye, hanem a háborús nyerészkedés pártján, tehát Hitler mögött állottak — nem hajlottak az ész szavára. Arról beszéltek, hogy a Szovjet­unió a falra festi az ördögöt, mert lám, Hitler valamennyi „kis" követelésénél a fasiszta né­met kormány mindmegannyi ün­nepélyes kinyilatkoztatásban hir­deti, hogy ez az utolsó követelése. A burzsoá diplomácián­ak ez a cselfo­gása „sikerrel" járt: jórészt el­altatta a népek éberségét, a kor­mányok és az uralkodóosztályok 1938-ban hozsannát zengtek egy tartós békekorszakról — közben már Berlinben elkészültek a ha­ditervek a világuralomra. A­z agresszióval szembeni kollektív biztonság politi­kájának meg nem valósulása azt eredményezte, hogy a második világháború az imperialista orszá­gok egymás közti háborújaként kitört, és ebben a háborúban a német hadigépezet egyenként igázta le Lengyelországot, Hollan­diát, Belgiumot, Luxemburgot, Dániát, Norvégiát, Franciaorszá­got, a délkeleteurópai országokat, és voltaképpen egész Európa, an­nak minden gazdasági erőforrá­sa — hozzászámítva a „semle­ges” országok és a tengerentúl rengeteg segítségét — hátországul szolgált a szovjetellenes hadjá­rathoz. A hitleri Németország két év alatt egyenként vert le és morzsolt szét olyan országokat, amelyek együttesen sokkal erő­sebbek voltak nála. Nagy szeren­cséjére az emberiségnek, a Szov­jetunió egymagában is — a há­ború túlnyomó terhét viselve — térdre kényszerítette a fasizmus ördögét. Bizonyság volt ez arról, hogy a Szovjetunió békepolitiká­­ját nem gyengesége, hanem rop­pant ereje és magasztos eszmei­sége, emberszeretete vezérli. Az emberiség szörnyű árat fi­zetett azért, mert a burzsoá poli­tikusok nem hallgattak akkor a Szovjetunió javaslatára, amely a kollektív biztonság megteremté­sére irányult. Ez a lecke nagyobb megrázkódtatást hágott, semmint ma — változott körülmények kö­zepette—a világuralom újdonsült önjelöltjei, az amerikai imperia­listák megismételhessék ugyan­azt a szembekötősdit, mint ami a második világháborút felidézte. A népek felnőttek, kibontakozott a nemzetközi békemozgalom. Az agresszor és szövetségeseinek koreai kísérlete talpon találta a koreai népet és a kínai önkénte­seket. A francia gyarmatosítók vereséget szenvedtek Indokíná­ban. Az imperialista politika megfeneklett Ázsiában és minde­nütt a gyarmatokon. A Nyugat- Németországban újjáéledő fasiz­mus — vele együtt az amerikai és angol imperializmus — nagy pofont kapott a francia nemzet­gyűlésben az „európai védelmi kö­zösség“ elutasításával. A világhelyzetet, az erőviszo­­nyokat nem lehet visszájára ■fordítani akkor sem sem, ha az imperialisták semmit sem tanul­tak a történelmi próbatételből. A világháborúból nem a fasizmus, hanem a Szovjetunió, tehát a szabadság, a demokrácia és a bé­ke eszméje került ki győztesen. Egymilliárd ember él ma olyan országokban, amelyek, mint álla­mok ültetik át gyakorlatba a bé­ke és a demokrácia politikáját. És amikor a gazdasági válságtól ret­tegő amerikai és más nyugati imperialisták újra csak a német b­ilitarizmust akarják ütőkártya­ként kijátszani a háború felszítá­sára, a Szovjetunió már nem egyedül hangoztatja az összeuró­pai kollektív biztonsági­ rendszer létesítésének szükségességét, ha­nem az érdekelt országok lakos­­ságának zöme ebben látja az eu­rópai béke fenntartásának nagy­szerű eszközét. A magyar nép, amelyet az első és a második világháború, az év­százados német elnyomatás ok­tatott történelemre, és amely a sír széléről megmentve, az utolsó tíz évben megízlelte a szabadság és a függetlenség kenyerét, el­szántan áll a béke mellett és az öntudatra ébredt népekkel együtt küzd az európai kollektív bizton­ság megteremtéséért. A magyar nép tudja, hogy a béke oldalán nemcsak az emberiesség és az igaz­ság fennköltsége, hanem a tör­ténelmi fejlődés, tehát a túlerő álla 1954. szept. 1. Szerda, 3

Next