Vasmegye, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-01 / 206. szám
Ahol minden gazda kötelességének tartja a beadás teljesítését Szexis szél viszi a lenge szél a cséplőgépek búgását. A felszálló porfelhő messziről jelzi, hogy vaelyik gazda udvarán folyik a szorgos munka. Színültig töltik a zsákokat, a zsákolók elhelyezik a szekérre és máris indul a rakomány a begyűjtőhelyre. Harc folyik azért, hogy a cséplés minél előbb befejeződjék és minden termelő becsületesen eleget tegyen állam iránti kötelezettségének. Rum községben állandóan négy gép csépel, így van bőven munkája a terményraktárosnak is. Alig végez egy kocsi rakomány lemázsálásával, máris ott áll a második, a harmadik. Minden gazda első és legfontosabb kötelességének tartja beadása teljesítését. A beadásnál is meg akarják mutatni, hogy egyetértenek a párt politikájával. Abban, hogy a község ezideig jó munkát végzett a begyűjtés terén, nagy szerepe van a pártszervezetnek, a tanácsnak, a népnevelőknek és a begyűjtési állandó bizottságnak. A munkát nem most kezdték meg. Már az új begyűjtési rendelet után azonnal hozzáfogtak a felvilágosítómunkához. Nap mint nap ismertették az új rendeletet. Papírral, ceruzával mentek el a gazdákhoz és számították ki, mennyivel csökkent a beadási kötelezettségük. A cséplés megkezdése előtt úgy szervezték meg a cséplőcsapatokat, hogy ott legalább két-három népnevelő legyen. A tanács dolgozói is örömmel mentek el meglátogatni a gazdákat, s beszélgettek velük a beadásról. A tanácselnök mindennap sorra látogatta és látogatja a cséplőgépeket. Ha a gazdák tanácsot kértek tőle, készségesen állt rendelkezésre ügyes-bajos dolgaik elintézésében. A népnevelők munkája részben eredménnyel járt. De még nem vezetett ez teljes eredményre a tsz-ekben. Jobb munkára van szükség a termelőszövetkezetekkel való foglalkozás terén. Segítsék nekik a cséplés gyorsítását. Most a begyűjtésben az a helyzet, hogy két tsz elmaradt. Az egyéni gazdák a gabonabegyűjtés területén sokkal előbbre tartanak. Eddig kenyérgabonából 86,7 százalékra teljesítették tervüket. Takarmánygabonából pedig 81,3 százalékra állnak a teljesítéssel. A két termelőszövetkezet mindössze csak árpabeadásának tett eleget. A hátralévő időben sokkal jobb munkát vár a falu parasztsága a tsz-ektől. Legyenek a tsz-ek példamutatók a községben. S" Az egyénileg gazdálkodók között van olyan gazda is, aki tavalyi terméséből tett eleget beadási kötelezettségének. A többi között Szabó Imre ,,mintagazda". Ez a kitüntetés pár nap óta került a mellére. Jó munkájáért már tavaly egy zsebórát kapott. Az idén oklevelet, jelvényt is szerzett hozzá. Alfaro iránti kötelezettségét becsülettel teljesíti, még csak a sertésbeadása van hátra, de rövidesen ezt is rendezi. Jó hírben is áll a községben. Sorolhatnánk még tovább a neveket, mert vannak még Szabó Imréhez hasonlók szép számmal is. A rumi gazdák hasznosítják az államnyújtotta kedvezményeket. Eddig 67 mázsát nyom az a kukorica, ami kukoricabeadási kedvezmény címén a sertésbeadás teljesítéséért az egyénieknél maradt. A község sertésbeadását 34,9 százalékra teljesítette. Ebben nincs bent a tegnapelőtti 11 bízottsertés, amit a begyűjtési napon adtak át. Ezenkívül a két tsz sertésbeadása. Naponta friss és mindig magasabb százalékszámok kerülnek fel a tanácsháza előtti versenytáblára. Dénes Piroska begyűjtési előadó nagy gondot fordít erre. Szerinte ez nagyon fontos, így legalább mindenki tudja, ki a legjobb beadó a községben. Sertésbeadás területén már jó példát mutat a Vörös Csillag tsz. Az idei hizottsertésbeadását 100 százalékra teljesítette. A jövő évi beadása törlesztésére ezideig 400 kiló bízottsertést adott be. Szépen fejlődik az újítási mozgalom a Rostkikészítő javítóműhelyében Gépe fölé hajolva erősen godolkodik Zsédei István szerstrumlakatos. Arcán töprengés és elszánás tükröződik. Gondolataiban zavartuk meg, amikor megkérdeztük tőle, min töri a fejét. — Mindig töröm valamin a fejem — mondja, s máris magyarázza, mutatja újítását, amelyen dolgozik. — Tökéletesíteni akarom a fúrófejet, hogy a fúrás könnyebben menjen, és a minőség is jobb legyen — mondja Zsédei elvtárs, a Rostkikészítő Vállalat javítóműhelyének szerszámlakatosa. Beszélgetésünk során elmondta, hogy a múlt hónapban fogadták el az újítását. — Érdekes története van az újításomnak. Pár hónappal ezelőtt történt. Sürgős munkám volt és egyedül nem tudtam megoldani. Segítség kellett volna. Segédmunkás nem volt. Egyedül pedig fúrni is az anyagot, tartani is, nem lehetett. Arra gondoltam, hogy nem fogok én így kínlódni, s megszületett bennem a gondolat: újítani fogok. Csináltam egy olyan szerkezetet, amit bármilyen állapotba állíthatok, forgathatok, mindig csak azt teszi, amit én akarok, így nem kell nekem segítségül emberi kéz, elvégzi a „vándorállványom”. Érdemes az embernek törnie a fejét, mert a saját munkáját könynyítheti meg vele. A javítóműhelyben nem az egyedüli ember Zsédei elvtárs, aki így gondolkodik. — A múlt évben 80 ujitásunk volt. Ebből 51-et fogadtak el és alkalmazunk azóta is. Ebben az évben 35 újításunk van, és már elég sokat elfogadtak belőle mondja Schleger József technikus. Dévai István elvtársnak is jelentős újítása van. A gépi tlóhengerből a kerék kiszerelésénél eddig sok anyag tönkrement. Dévai elvtárs újításával kiküszöbölte a törést. Az üzemben azóta mindenki ezt a módszert alkalmazza. Ezzel az eljárással anyag- és időmegtakarítást ért el. Fiatal, vidám ember Jeskovszki István marós. Az üzem országszerte elismert újítója. — Szeretem megkönnyíteni a munkámat és a másokét is. Észszel sok mindent el lehet érni. Az elhasznált marókereket megmunkáltam és újat csináltam belőle. Ezzel rengeteg anyagot lehet megtakarítani — mondja Jeskovszki István. — Persze van problémánk is, mégpedig az, hogy nagyon sok időbe telik, amíg Pestről leérkezik hozzánk az újítások bírálata — mondja az újítási felelős. Szépen fejlődik az újítómozgalom a javítóműhelyben, melynek eredményeképpen az üzemben sok értékes anyagot takarítanak meg, és a kijavított gépek minőségileg is megállják helyüket az újak mellett. Növekednek az eredmények az állandóan fejlődő Baromfifeldolgozó Vállalatnál Ha valaki járt Sárváron, a selyemgyár helyén 1945 előtt nem látott mást, mint sártengert és egy-két rozoga épületet. Ez már a múlté. A sár és a tövisbokrokkal telenőtt helyen új gyártelep épült: a Baromfifeldolgozó Vállalat. Eltűnt a sártenger, az épületek gombamódra nőttek ki a földből. Tarka-barka virágos udvar, műúttal. Igazi szép látvány. Egy év múlva még szebb lesz, ahogy az üzem dolgozói mondják. Most épült egy tojásozó és egy tojásraktár, 245 ezer forintos beruházással. A fürdő is nemrégen készült el. Erre 300 ezer forintot költöttek. Az üzemi konyha és a kultúrház építkezése folyamatban van. Lehetne sorolni tovább azokat a beruházásokat, melyeket kapott és kap az üzem. A Baromfifeldolgozó Vállalat megyénk legfontosabb élelmiszeripari üzemei közé tartozik. Az itt dolgozók az utóbbi időben egyre jobb eredményekkel vonják magukra a figyelmet. Júliusi tervüket 142,8 százalékra teljesítették. Augusztusi eredményük még jobb: 146,8 százalékra valósították meg. Ebben nem kis része van annak, hogy alkotmányunk ünnepére tett vállalásukat túlszárnyalták. Továbbra sem akarják csökkenteni a versenylendületet. Most azt tervezik, hogy éves tervüket egy hónappal előbb befejezik. Eddig 72,1 százalékra teljesítették évi előirányzatukat. Országosan is második helyen állnak a baromfifeldolgozó vállalatok között. A gyár vezetői jól mozgósítják a dolgozókat a minőség megjavítására és az anyagkihozatal növelésére. Az üzem dolgozóinak 80 százaléka tett felajánlást a munka minőségének megjavítására. Az odaadó munka eredménye máris érezteti hatását. Az elsőosztályú anyagkihozatalt baromfinál az előírt 66.8 százalékról 70.6 százalékra növelték. Jelentős javulás van az elsőosztályú tojás kihozatalánál is. Tervük 32.6 százalékot ír elő, ezzel szemben 46.4 százalékos az elsőosztályú tojáskihozatal. Az év végéig ezt tovább akarják növelni. Ezt bizonyára el is érik a Barnevál dolgozói, mert a harmadik negyedévben országosan elsők szeretnének lenni. Balogh János kulák ráfizetett a spekulációra A minap Csipkerek községben elszámoltatást kellett végrehajtani Balogh János 50 holdas kuláknál. Balogh János a cséplés után az állam iránti kötelezettség teljesítéséről tudatosan „megfeledkezett“. Amikor felkereste a begyűjtési hivatal egyik dolgozója, kijelentette, hogy a terméssel szabadon rendelkezhet, mert a családja munkálta meg. Ami termett, azt pedig fenntartja családja részére. A törvényes rendelkezés értelmében írásban is felszólították Balogh Jánost, hogy teljesítse beadási kötelezettségét. A felszólítás is eredménytelen maradt. Ezután már jogosan elszámoltathatták a kulákot. Az elszámolás során kitűnt, hogy a padlásán 12 mázsa gabonafelesleg van. Az eljárást megérdemelte, mert az egész dolgozó népet akarta megkárosítani. FIOYEIJWEZTET# ■'Fizenöt éve, 1939 szeptember ■* elsején a fasiszta német hadigépezet, megrohanta Lengyelországot. Hivatalosan e napot ismeri el a történelem a második világháború kitörése napjául. Valójában a második világháború kitörését nem lehet egyetlen dátumhoz kötni; e háború lassanként sompolygott be a történelembe. Lassanként — ezt készítette elő a fasizmusnak a nyugati imperialista hatalmak által uralomra juttatása Németországban, a hitlerfasiszták terjeszkedési politikája már évekkel azelőtt, ezt készítette elő a japán agresszió Kína ellen, az olasz fasiszták abessziniai gyarmati háborúja, a spanyol szabadságharcnak ellenforradalmi vérbefojtása. Besompolygott , mert bármennyire figyelmeztették a népek legjobbjai, a kommunisták és más haladó elemek az emberiséget a közelgő tűzvészre, hangjuk akkor még nem hallatszott elég messzire, így szinte „észrevétlenül“ az emberiség 1939 őszén a világháború rideg tényével került szembe. Megkezdődött a közel hatéves öldöklés, tengernyi rom, hamu, vér és könny borította a földet, a sok pusztulást még ma sem heverte ki a világ, a nemzeteket és a családokat ért gyász fellegei még most is fájdalmasan nyomják a lelkeket. A második világháború nem Danzig miatt robbant ki, ezt el akarta hitetni az imperialista propaganda. Azért törhetett ki a háború, mert a nyugati tőkés hatalmak szeme láttára — tudtával, beleegyezésével és bizonyára tetszésével — a hitleri Németország korábbi agressziós lépései nem találtak határozott visszautasításra, az imperialisták tűrték és segítették, hogy a nácifasiszták felrúgják az első világháborút követő békeszerződés pontjait, óriássá fejlesszék a hadiipart, bevonuljanak a rajnamenti demilitarizált övezetbe, bekebelezzék a Saar-vidéket, később Ausztriát, Csehszlovákiát, kiterjesszék polipkarjaikat az egész Balkánra. Nyugat imperialistái biztosra vették, hogy a fasiszta Németország megsemmisíti majd a szocialista Szovjetuniót, megsemmisíti „a kommunizmus kísértetét”, hogy a német imperializmus régi, „Drang nach Osten“-elvének megfelelően csakis Kelet felé terjeszkedhet. A nyugati imperialisták politikája az volt: engedményeket tenni Hitlernek, mások ■ rovására, jóllakatni őt más népek és nemzetek szabadságával, javaival egyetlen ország, a Szovjetunió kormánya, diplomáciája jóelőre felhívta a figyelmet ennek a katasztrófapolitikának bűnös voltára. Aki az agresszorral szemben elnéző, engedékeny, az elárulja gyengeségét és magára hívja az az agressziót. A helyes politika az — hangoztatta a Szovjetunió minden nemzetközi fórumon —, ha az agressziónak kitett valamennyi állam közösen fellép minden támadással szemben. A veszélynek kitett valamennyi ország együttes ereje sokkalta több, mint a támadóké, ezért a kollektív biztonság megteremtése az érdekelt hatalmak között olyan túlerőt állítana szembe az agresszióval, hogy az imperialista támadó százszor meggondolja, megkezdje-e a háborút, és ha megkezdi, akkor az együttes, azonnali akcióbalépés csakhamar kitekerhetné a mérgeskígyó nyakát. " Sajnos a nyugati imperialisták — akik nem a béke ügye, hanem a háborús nyerészkedés pártján, tehát Hitler mögött állottak — nem hajlottak az ész szavára. Arról beszéltek, hogy a Szovjetunió a falra festi az ördögöt, mert lám, Hitler valamennyi „kis" követelésénél a fasiszta német kormány mindmegannyi ünnepélyes kinyilatkoztatásban hirdeti, hogy ez az utolsó követelése. A burzsoá diplomáciának ez a cselfogása „sikerrel" járt: jórészt elaltatta a népek éberségét, a kormányok és az uralkodóosztályok 1938-ban hozsannát zengtek egy tartós békekorszakról — közben már Berlinben elkészültek a haditervek a világuralomra. Az agresszióval szembeni kollektív biztonság politikájának meg nem valósulása azt eredményezte, hogy a második világháború az imperialista országok egymás közti háborújaként kitört, és ebben a háborúban a német hadigépezet egyenként igázta le Lengyelországot, Hollandiát, Belgiumot, Luxemburgot, Dániát, Norvégiát, Franciaországot, a délkeleteurópai országokat, és voltaképpen egész Európa, annak minden gazdasági erőforrása — hozzászámítva a „semleges” országok és a tengerentúl rengeteg segítségét — hátországul szolgált a szovjetellenes hadjárathoz. A hitleri Németország két év alatt egyenként vert le és morzsolt szét olyan országokat, amelyek együttesen sokkal erősebbek voltak nála. Nagy szerencséjére az emberiségnek, a Szovjetunió egymagában is — a háború túlnyomó terhét viselve — térdre kényszerítette a fasizmus ördögét. Bizonyság volt ez arról, hogy a Szovjetunió békepolitikáját nem gyengesége, hanem roppant ereje és magasztos eszmeisége, emberszeretete vezérli. Az emberiség szörnyű árat fizetett azért, mert a burzsoá politikusok nem hallgattak akkor a Szovjetunió javaslatára, amely a kollektív biztonság megteremtésére irányult. Ez a lecke nagyobb megrázkódtatást hágott, semmint ma — változott körülmények közepette—a világuralom újdonsült önjelöltjei, az amerikai imperialisták megismételhessék ugyanazt a szembekötősdit, mint ami a második világháborút felidézte. A népek felnőttek, kibontakozott a nemzetközi békemozgalom. Az agresszor és szövetségeseinek koreai kísérlete talpon találta a koreai népet és a kínai önkénteseket. A francia gyarmatosítók vereséget szenvedtek Indokínában. Az imperialista politika megfeneklett Ázsiában és mindenütt a gyarmatokon. A Nyugat- Németországban újjáéledő fasizmus — vele együtt az amerikai és angol imperializmus — nagy pofont kapott a francia nemzetgyűlésben az „európai védelmi közösség“ elutasításával. A világhelyzetet, az erőviszonyokat nem lehet visszájára ■fordítani akkor sem sem, ha az imperialisták semmit sem tanultak a történelmi próbatételből. A világháborúból nem a fasizmus, hanem a Szovjetunió, tehát a szabadság, a demokrácia és a béke eszméje került ki győztesen. Egymilliárd ember él ma olyan országokban, amelyek, mint államok ültetik át gyakorlatba a béke és a demokrácia politikáját. És amikor a gazdasági válságtól rettegő amerikai és más nyugati imperialisták újra csak a német bilitarizmust akarják ütőkártyaként kijátszani a háború felszítására, a Szovjetunió már nem egyedül hangoztatja az összeurópai kollektív biztonsági rendszer létesítésének szükségességét, hanem az érdekelt országok lakosságának zöme ebben látja az európai béke fenntartásának nagyszerű eszközét. A magyar nép, amelyet az első és a második világháború, az évszázados német elnyomatás oktatott történelemre, és amely a sír széléről megmentve, az utolsó tíz évben megízlelte a szabadság és a függetlenség kenyerét, elszántan áll a béke mellett és az öntudatra ébredt népekkel együtt küzd az európai kollektív biztonság megteremtéséért. A magyar nép tudja, hogy a béke oldalán nemcsak az emberiesség és az igazság fennköltsége, hanem a történelmi fejlődés, tehát a túlerő álla 1954. szept. 1. Szerda, 3