Vasmegye, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-20 / 94. szám
a kommunista traktorosok kezdeményezésével leküzdi a nehézségeket a Vasszilvágyi Gépállomás Nincs még két hónapja, hogy a földeken megkezdték a munkát a Vasszilvágyi Gépállomás traktorai. A traktorosok tudják: nagy feladat vár rájuk. Teljesíteni kell a tervet, ki kell elégíteni a szerződő felek, a termelőszövetkezetek, az egyéniek igényeit. Az eddiginél sokkal inkább a gépek segítségét várják a tsz-ek, mert azok munkája révén többet akarnak termelni az előző évinél. S ehhez igen fontos a gépállomások dolgozóinak segítsége, küzdeniakarása, hogy maradéktalanul elérhessük a kitűzött célokat. Olyan emberek kellenek eleihez, akik minden igyekezetük, tudásuk, akaraterejük latbavetésével harcolnak a földeken a több termésért. Lássuk, mit tettek eddig tervük valóra váltásáért a Vasszilvágyi Gépállomás dolgozói. — Gépállomásunk traktorai a legutóbbi elbírálásig 2588 normálholdat teljesítettek tervükből. Talajmunkatervükből 622, tavaszi szántásból 219 normálholdnyi munkát végeztek — ezt mondja Rába elvtárs, a gépállomás igazgatója. A tervhez számítva elmaradás van a gépállomáson. Lukács Erzsébet üzemgazdász véleménye szerint tavaszi szántásból még ebben a dekádban pótolják elmaradásukat. A vetésben azonban hiba van. Egyirányú vetésből a tsz-eknek 80 holdat, négyzetes vetésből 200 holdnál is többet kell elvégezniük a gépállomás traktorainak. A kukoricavetésben meglesz a tervünk — szól bizakodva az igazgató —, de e téren is akadályok vannak. A Földművelésügyi Minisztérium gépesítési főosztálya két négyzetbe vető gépet jelzett a gépállomásnak, eddig csak egyik érkezett meg, holott már vetni kellene. Amint beszélik, akadályok vannak a burgonya gépi ültetésében is. Nemrégiben Székesfehérvárról jelezték, hogy a Vasszilvágyi Gépállomás részére 0228-as számú burgonyaültetőgép érkezik, amelyet április 11-én adtak fel, de még a mai napig ez sem érkezett meg. Nagy gondok és nagy feladatok közepette találtuk tehát a gépállomást. Asztalnál ül most az igazgató és Kneisz Ferenc elvtárs párttitkár, hogy megbeszéljék a tavaszi tervteljesítéssel kapcsolatos tennivalókat, a nehézségek leküzdésének módját. Annyi bizonyos: nem könnyű a munkájuk, de megoldható. Azt határozták el, hogy az eddiginél fokozottabban segítik a traktorosok versenyét. Legelőször maguk a kommunisták kettőzik meg feladataikat. Az olyan elvtársak, mint Farkas Sándor is, éjjelnappal a mezőn vannak, szántanak, simítóznak, vetnek, teszik, ami éppen jön. Nemrégiben egyegy éjszakai műszakban többen közel három műszaknormát is teljesítettek. Igen kiemelkedő volt Szanyi László traktorosbrigádjának eredménye is. A DISZ-fiatalok is kitesznek magukért. A Farkas-testvérek felváltva, éjjel-nappal a traktoron ülnek. Tóth Viktor a 12 hold norma helyett 16 holdat tárcsáz és simítoz meg naponta. — Itt kell kezdenünk, illetve folytatnunk — magyarázza a párttitkár —, hogy a gépállomás minden részletében teljesítse tavaszi tervét, teljes mértékben kielégítse az igényeket, eredményesen harcoljon a föld terméshozamának növeléséért. Helyesen gondolkodnak a gépállomás vezetői, kommunistái. Felvilágosító munkájuk eredményeképpen nemsokára már minden egyes dolgozó úgy végzi munkáját, mint Latknar János és brigádjának tagjai, akik a munkaidő minden arra alkalmas percének kihasználásaival dolgoznak, s a tavaszi mezei munka 60 —65 százalékát gépekkel végzik el az acsádi tsz-eknek. A mostani hév, a nagy nekibuzdulás s ennek további folytatása biztosíték lesz arra, hogy a kommunisták kezdeményezésével a Vasszilvágyi Gépállomás dolgozói leküzdik a nehézségeket, és pótolják elmaradásukat. A néma levente bemutatója előtt A mese, a dráma és a vígjáték határainál tudjuk csak elhelyezni Heltai Jenő A néma levente című darabját. A darab nem ma íródott s nem a mai korról, kedves derűje, bája azonban szinte a klasszikusok közé emelte Agárdi Péter és Zilia szerelmének történetét- A szombathelyi postás színjátszóktól már megszoktuk, hogy mindig a legnehezebb feladatokra vállalkoznak. Most azt határozták,, hogy A néma leventét viszik színpadra. A darabot több mint egy éve játsszák Budapesten, sokan látták a Vas megyeiek közül is. Éppen ezért nehéz a feladat: vajon sikerül-e olyan színvonalon színre hozni Heltai mesejátékát, hogy ne okozzon csalódást Szombathely közönségének. Az előadás még nem színpadkész. Még folynak a próbák, így teljes értékű véleményt nem alkothatunk róla. Annyi azonban bizonyos: sikerül megvalósítani az író elképzeléseit s a vállalt feladatot meg tudják oldani a postás dolgozók. Az előadás érdekessége, hogy kettős szereposztásban tanulták a darabot, ami öntevékeny színjátszóknál nem a leggyakoribb jelenség. Nem a leggyakoribb, de nagyon helyes. A darabot kétféle felfogásban játsszák. Hegyháti László és Hegyháti Lászlóné Inkább drámainak fogták fel Agárdi és Zilia alakját, míg a másik főszereplő pár, Keresztes Kálmán és Keresztes Kálmánná alakításában a két szerelmes alakja jobban hajlik a vígjátéki felé. Hogy melyik felfogás a helyesebb, afelől csak akkor lehet dönteni, ha a teljesen kidolgozott előadást láthatjuk majd a Múzeum nagytermének a színpadán. A többi szerepet Bándli István (Beppó), Herczeg Tibor (Mátyás király), Kapui Kálmánná (Beatrix), Schuller Györgyné (Gianetta), Fekete Anna (Monna Mea), Gyurák Gizella (Carlotta), Boda Rózsi (Nardella), Köntés János (Tiribi), Kirchmayer Zoltán (Galeotto Marzio), Takács Antal és Láng József játssza. A rendezés munkáját Herczeg Tibor végzi. A néma leventét áprlis 22-én mutatják be a szombathelyi Múzeum nagytermében: M. E. Az olvasó kérdez — a Vas megye válaszol Több olvasónk, levelezőnk érdeklődött a szarvasmarhák és hízott sertések biztosításának feltételeiről. A kérdésekre az alábbiakban válaszolunk. SZARVASMARHÁK BIZTOSÍTÁSA A szarvasmarhák biztosításáért minden ezer forint érték után évente 50 forint díjat kell fizetni. Például, ha egy szarvasmarha biztosított értéke 4000 forint, a biztosítási díj egy évre 200 forint. Az Állami Biztosító a betegség vagy baleset következtében elhullott vagy kényszervágott szarvasmarha forgalmi értékét, de legfeljebb a biztosítási összeget fizeti ki. A kártérítésből csak a kényszervágás folytán megtérülő összeg kerül levonásba. HÍZOTT SERTÉSEK BIZTOSÍTÁSA Példa a hízott sertés biztosítási díjának és a kártérítésének kiszámítására: Ha a sertés súlya a biztosítás megkötésekor 60 kiló és a sertés várható súlya a hizlalási szerződés lejártakor 160 kiló, úgy a kezdő- és végző súly összeadásával 220 kilót kapunk. Ennek fele az átlagsúly, vagy 110 kiló, ezt szorozzuk meg a 17 50 forint kg-kénti biztosítási egységárral. Az így kapott összeg — jelen esetben 1925 forint — a biztosítási összeg. Hathónapos biztosítási időtartam mellett ezért a sertésért 81 forint díjat kell fizetni. A kártérítés alapja a sertés elhulláskori súlya, legfeljebb végző súlynak megfelelő 2800 forint. Ha a sertés 100 kg-os súlyban pusztul el, a kártérítés 1750 forint, 120 kilós súly esetén 2100 forint. A kártérítési összegből csak a kényszervágás folytán megtérült összeg kerül levonásra. MEGJELENT a mezőgazdasági kiállítás részvételi és bírálati szabályzata Az ország legjobb nagyüzemi gazdaságai és egyéni termelői lelkesen készülnek az idei országos mezőgazdasági kiállításra. Sokan máris bejelentették, hogy részt vesznek a kiállításon, nehogy elmulasszák az április 30-i jelentkezési határidőit. Tekintettel a nagy érdeklődésre, a kiállítási iroda igazgatósága 15 ezer példányban kiadta a kiállítás részvételi és bírálati szabályzatát. Az 50 oldalas füzet részletesen ismerteti az általános tudnivalókat, a részvételi feltételeket, a jelentkezés módját, a termények és állatok szállításának módozatait, valamint a díjazásokat. Az ismertető a megyei tanácsok mezőgazdasági igazgatóságán, valamint a járási és községtanácsokon díjmentesen áll az érdeklődők rendelkezésére. MNDSZ-szervezetek és a mezőgazdasági termelés Amikor pártunk határozatot hozott a magasabb terméseredmények elérésére, a falusi pártszervezetek élharcosai lettek a felvilágosító munkának, a munkaverseny szervezésének. Ezt a munkát nem egyedül végzik. Ha segítőtársra találtak az MNDSZ- szervezetekben, amelyek a tszasszonyokat, az egyénileg dolgozó asszonyokat mozgósítják, s ezideig szép eredményeket értek el. A megye több mint kétszáz termelőszövetkezete közül hatvannégyben van önálló MNDSZ-szervezet. Harminchárom tsz asszonyai a községi asszonyokkal együtt alakítottak MNDSZ-szervezetet. Sajnos termelőszövetkezeteink egy részében alig találunk női tagokat. Pedig azokban a tüzekben és községekben, ahol az MNDSZ-szervezetek megalakultak, szép eredményeket találunk. A termelőszövetkezetben inkább a növénytermelés vonalán szorgoskodnak az asszonyok. Termelőszövetkezeteink vezetőségei legtöbb helyen úgy vélik, hogy az asszonyok inkább a növénytermelési munkákban állják meg kiválóan helyüket. Ez igaz is. Ma már egyre több helyről jelentik, hogy egy-egy MNDSZ-szervezet versenyfelhívással fordul a másik felé. A kissomlyói Előre TSZ asszonyai elhatározták, hogy egy öt holdas mintatelken a cukorrépa magasabb terméshozamán dolgoznak. Egyszerű asszonyok, lányok, akik alig vagy egyáltalán nem ismerik az agronómiát, készek arra, hogy kísérletezzenek. Kétszázötven mázsás holdankénti átlagot akarnak elérni. Kezdeményezésük visszhangra talált a tszben, melléjük állt a pártszervezet, az elnök, az egész tagság. A kissomlyói Előre TSZ MNDSZ-szervezete elhatározta, hogy ezt a mozgalmat több őszben is elterjesztik. Versenyre hívták a nagygeresdi Petőfi és Kossuth, valamint a gércei Vörös Csillag TSZ asszonyait. A négy termelőszövetkezet asszonyai máris arról tanakodnak, hányszor, hogyan kapálják a répaföldet, ismerkednek földjeik talajösszetételével, s ehhez az agronómusoktól is nagy segítséget kapnak. Kaidon, az Új Élet TSZ-ben két női munkacsapatot szervezett az MNDSZ. Ezek a munkacsapatok elültették a dughagymát és vöröshagymát. A hagymával beültetett területek felett védnökséget vállaltak. A csákánydoroszlói Szabadság TSZ asszonyai 16 tagú minta-kukoricatermelő munkacsapatot szerveztek. Tervük szerint 30—33 mázsás holdankénti átlagot kívánnak elérni. Asszonyaink azonban — mint ez néhány helyen bebizonyosodott a növénytermelésen kívül értenek az állattenyésztéshez, az állatgondozáshoz is. Példa erre a kemenesszentmártoni Úttörő TSZ. Itt a szarvasmarhák etetését, gondozását, fejését, majdnem kizárólag női dolgozók végzik. Jól? Ez sehol a megyében* de még az országban sem kétséges. A kemenesszentmártoni MNDSZ-asszonyok több mozgalomnak voltak eddig is elindítói. Most május tiszteletére vállalást tettek, hogy az istállóátlagot 12 literre emelik. A sertésgondozó nők is ritkák. Ezért az őriszentpéteri és kerkáskápolnai termelőszövetkezetek MNDSZ-szervezetei elhatározták, hogy megkedveltetik az asszonyokkal ezt a foglalkozást, összehívták a tsz asszonyait és ismertették velük a sertésgondozási munka előnyeit, lehetőségét. A tsz-pártszervezeteinknek, tszvezetőségeinknek nem szabad öletett kézzel figyelniük, hogy az asszonyokat mellőzik az állattenyésztésben. Világosítsák fel a termelőszövetkezetek gazdasági vezetőit, hogy az állattenyésztési munka elvégzésére nagyon alkalmasak az asszonyok. Az ő türelmük és ügyességük sok helyen fordulatot teremtett már eddig is a tejhozam növelésében, az állatok súlygyarapodásában. A kemenesszentmártoni tsz MNDSZ- vezetői — dicséretükre legyen mondva — gondoltak arra, hogy az állatok gondozását, a tejkezelést megtanítsák az újonnan alakult termelőszövetkezetek asszonyainak is. Duka, Celldömölk ■ II. és Boba asszonyait meghívták a fejési munkák, a tejtermelés menetének tanulmányozására. A látogatás eredményeként Bobán Kiss Józsefné és Horváth Jánosné kérték a tsz vezetőségét: tegyék őket állatgondozóknak. Falusi MNDSZ-szervezeteink gondolnak az egyénileg dolgozó asszonyok felvilágosítására is. Az ő képességeiket sem hagyják figyelmen kívül, s ez nagyon helyes. Ezek az asszonyok különösen szívesen vesznek részt a baromfinevelésben. A „Nevelj több baromfit” mozgalomhoz eddig megyénkben több ezer asszony csatlakozott. Az MNDSZ-szervezetek a pártszervezetek segítségével arra is törekednek, hogy az egyénileg dolgozó asszonyoknak megmutassák: a nagyobb gazdaságban, közös munkában, fejlettebb módszerekkel még magasabb terméseredményt érhetnek el. Ebben az évben 22 látogatást szerveztek meg MNISZ-szervezeteink, öt látogatást pedig a Hazafias Népfront és a békebizottsággal karöltve. Az MNDSZ-szervezetek felvilágosító munkája csak így lesz eredményes, ha a tsz-ek vezetői és tagjai tekintélyt adnak az aszszonyoknak. Addig, amíg idegenkedve nézik a női tagokat a termelőszövetkezetben (mint Rábafüzesen, ahol a könyvelő azt mondja, hogy az asszonyok csak mint munkakönyvesek dolgozza- nak, mert különben egész évben kell utánuk fizetni az SZTK-t, vagy mint Lukácsházán, ahol a tsz vezetősége kitette a közös gazdaságból azokat az asszonyokat, akik a hibákat megmondták, addig kissé idegenkedve nézik a közös gazdálkodást az egyénileg dolgozó asszonyok. Nézetüket el kelloszlatnunk. Ezt pedig mással nem lehet, csak azzal, hogy egyforma megbecsülésben részesüljenek a tsz-asszonyok a férfiakkal, a munkában éppen úgy kivehessék részüket, s ezáltal munkaegységük is növekedjék. Gondoljanak arra járási MNDSZ-elnökségeink és a megyei is, hogy a többi termelőszövetke- zetben is minél előbb MNDSZ- szervezetet hozzanak létre Az MNDSZ-szervezetek megvédik és harcolnak az asszonyok jogaiért. Mozgósítják őket a további nagy feladatok elvégzésére. 3 1956. ápr. 20. Péntek. A Vasvár és Csehi között lévő 753-as főközlekedési országúton haladva erre a felírásra lettem figyelmes: „Nagy István útőr mintaszakasza”. Mintaszakasz? Ilyen is létezik a Vas megyei országutakon? Nem akartam hinni a szememnek, de csakhamar meggyőződtem a felirat valódiságáról. Simábban ment az autó, fellélegzett a sofőr, meggyorsultak a kerékpárok, nyugalom ült a motorosok arcára, a szekéren ülő parasztember is tudott cigarettát sodorni. Néhány kilométer hosszúságban itt olyan sima az út, mint az aszfalt. Derék ember lehet ez a Nagy István. Gondoltam, beszélek vele. Az árokpartba szúrt piros atőri zászló csalhatatlan jel volt, hogy itt van a közelben. Meg is találtam. Széles vállú, zömök, napcrzette ember. Keményen szorít kezet. Itt van már kora reggeltől. Ismerik a járókelők, ő is ismeri őket. A gondjaira bízott útszakaszt 5 ezer méter hoszszúságban olyan rendben tartja, hogy az ellen kifogás nem lehet. (Hiszen úgyis azért dicsérik, szeretik, üdvözlik anynyian.) — Szépen rendben tartja az utat — dicsérem meg. Szerényen válaszol. Minden szavából látszik, hogy nem a dicsekvés, inkább a tett embere. Jól esik neki, ha dicsérik, de ha ezt elmulasztják, senkinek nem tesz érte szemrehányást. — Nem mondom, örülök, ha megbecsülik a munkámat és igyekszik az ember becsülettel ellátni a feladatát — válaszol. Aztán arról beszél: az a legfontosabb, hogy az ember mindig az úton legyen. Különösen eső után, sőt eső közben is. Ez azért fontos — és ezt minden útőr jegyezze meg ,— hogy az úttesten összegyülemlett vizet azonnal leeressze az ember, ne áztassa az az utat. A legtöbbször ilyen helyeken keletkeznek a gödrök, a zökkenők, amelyek nehezítik, sőt veszélyessé tehetik a közlekedést. Nagy István lapátját az árok mellett lévő homokprizmába szúrja, s hinti, homokozza, egyengeti az utat. Autók suhannak el mellettünk, madártrilla repked a levegőben. Az útőr jól ismeri már a madarak karénekét, a bolondos rigók füttyét, trilláját. Emellett dolgozik már 23 éve, tavasztól őszig, amióta csak útőrnek jelentekezett. _ — Arra is ügyelni kell, hogy az út melletti árkok megfelelő mélyek és tiszták legyenek, hogy elvezessék az útról lefolyó csapadékot — magyarázza István bácsi. — Meg arra is, hogy az út kissé kiemelkedjen, enyhén domború legyen, hogy könnyen leadja a vizet, meg a szél, a levegő járhassa. Aztán az az útőr mindig tudja, milyen takaróhomok vagy kavics kell az útjára. Olyat kérjen, amellyel a legkönnyebben és a legjobban karbantarthatja az utat. Igaza is van Nagy Istvánnak. Ezt látták jónak Zalaegerszegen is, az Útfenntartó Vállalatnál, amikor tavaly ősszel pénzjutalomban részesítették, s amikor az ő útját mintaszakasznak nyilvánították, Nagy István megérdemli a dicséretet. Példáját, módszerét mások is követhetnék, akkor sokkal jobbak lennének a Vas megyei országutak, könnyebb lenne rajtuk a közlekedés. Tizenkettőre jár az óra, az útőr is ebédelni készül. Az útszéli fa árnyékában kibontja az oldalast, ki takargatja a hófehér kenyeret, s jóízűen, taktusra falatozni kezd. Mosolyogva integetnek neki a gépkocsivezetők, kalapjukhoz nyúlnak a biciklisek, nótát fütyül neki a madarak kara. Jó étvágyat, jó munkát István bácsi. Udvardi Gyula : MINTASZAKASZ