Vas Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-01 / 126. szám
1957. június 1. Szombat VAS NÉPE MELYIK A HELYES ÚT? Az alábbi sorok megírására az késztetett, hogy a minap előadást tartottam Vasváron a magyar mezőgazdaság problémáiról, s az előadás után igen érdekes vita bontakozott ki. E vita akörül a kérdés körül forgott, amely immár évek óta foglalkoztatja a magyar falvak népét: melyik a helyes út a parasztság számára — az egyéni gazdálkodás útja-e, avagy a szövetkezés? Kimondva vagy kimondatlanul, de kicsendült ez a kérdés a vitában részvevők felszólalásaiból, e kérdésre igyekezett válaszolni — pro és kontra — szinte minden hozzászóló. Az egyénileg dolgozó paraszt is, a tsz-tag is, a mezőgazdasági szakember is, a pártfunkcionárius is. Jómagam szintén elég bőven beszéltem erről a problémáról az előadás során és a hozzászólásokra adott válaszomban. Mégis úgy érzem, helyes, ha az újság hasábjain is részletesebben szólunk erről a kérdésről, amelyre nemcsak Vasváron, hanem megyeszerte, sőt országszerte keresik a választ a dolgozó parasztok. „ Miért van az, hogy a kormányzat mindig a nagyüzemet részesíti előnyben a kisparaszti gazdaságokkal szemben? — szegezte nekem a kérdést az említett vita során az egyik vasvári egyénileg dolgozó paraszt. Elmondta, hogy — jól emlékszik rá — a Horthyrendszerben is mindig a nagyüzemet, a nagybirtokot támogatta a kormány. Adókedvezménnyel, hitelekkel és sok más módon. Most meg a termelőszövetkezeteket segíti és támogatja a párt is, meg a kormány is. Miért van ez? Ha e kérdésre válaszolni akarunk, abból kell kiindulni, hogy a nagyüzem az iparban is és a mezőgazdaságban is fejlettebb termelési forma, mint a kisüzem. Ki kételkedik ma már abban, hogy a cipőgyárak olcsóbban állítják elő a cipőt, mint a cipészek, a szövőgyárak olcsóbb és jobb minőségű vásznat szőnek, mint a takácsok? S bármennyire is vitatják egyesek ma még, hogy hasonló a helyzet a mezőgazdaságban , tények bizonyítják: a nagyüzem falun is fölényben van a kisüzemmel szemben. A nagygazdaság a múltban is és a jelenben is, hazánkban is és külföldön is olcsóbb és több mezőgazdasági termelvényt állított és állít elő, mint a kisgazdaság. Ráadásul a nagyüzemben lényegesen kevesebb munkaráfordítás szükséges egy adott mennyiségű termék előállításához. Ezért van az, hogy a fejlődés iránya — akárcsak az iparban —, a mezőgazdaságban is világszerte a nagyüzem felé mutat. A nagyüzem felé való haladásnak azonban a mezőgazdaságban is kétféle útja van. Kapitalista útja és szocialista útja. Az, ami nálunk a felszabadulás előtt végbement, s ami a tőkés országokban, például Franciaországban és az Egyesült Államokban jelenleg is megfigyelhető — a mezőgazdaság nagyüzemi útra való áttérésének kapitalista útja. Ez a kis- és középparasztok tönkretételével, gazdaságaik elárverezésével, a s kisüzemtulajdonosok koldusbotra juttatásával jár együtt. Az, ami az utóbbi években folyik hazánkban , a kis- és középparaszti gazdaságok nagyüzemi gazdaságokba való egyesítésének szocialista útja (még akkor is, ha az elmúlt években hibákat is követtünk el a termelőszövetkezetek szervezése terén). A szövetkezeti útra való áttérés nem a dolgozó parasztság tönkretételét, hanem éppen ellenkezőleg: felemelkedését eredményezi! Az elmondottak alapján érthető, hogy amikor a feudál-kapitalista Magyarország kormánykörei a nagybirtokot támogatták, akkor a mezőgazdaság nagyüzemi útra való áttérésének kapitalista útját támogatták. Ők a földbirtokosok és tőkések érdekeit képviselték. Akkor a kis- és közösparasztok számára nem volt lehetőség arra, hogy élvezzék a nagyüzemnél nyújtott támogatás előnyeit. Ellenkezőleg: ők csak a hátrányát, kínját-baját érezték. Világos, hogy a szocialista állam a mezőgazdaság nagyüzemi útra való átvezetésének ezt a formáját nem támogathatja. Népi demokratikus államiban a kormány a munkások és a dolgozó parasztok érdekeit képviseli. Ezzel függ össze, hogy kormányunk — bár termelésük fejlesztése érdekében ad bizonyos támogatást az egyénileg dolgozó parasztoknak is — különös gonddal segíti és támogatja a termelőszövetkezeteket. S amit nem szabad figyelmen kívül hagyni: manapság a nagyüzemnek nyújtott és nyújtandó támogatás előnyeit minden dolgozó paraszt élvezheti, ha rászánja magát a szövetkezetbe való belépésre. Van úgy, hogy az egyéni gazdák egyike-másika is megtermel annyit egy holdon, mint némelyik szövetkezet. Mire való hát akkor annyit hangoztatni, hogy a szövetkezeti gazdálkodás fölényben van az egyéni gazdálkodással szemben? — kifogásolta a fenti vita során az egyik felszólaló. Többen is válaszoltak neki. Úgy vélem, nem árt, ha tömören összefoglalva ideírom e válaszokat. Azzal kell kezdeni, hogy a legszorgalmasabb, legjobb gazdát nem helyes összehasonlítani a leggyengébb termelőszövetkezettel. Márcsak azért sem helyes, hisz köztudomású, hogy az egyéni gazdálkodás nálunk többszáz éves múltra tekinthet vissza, a termelőszövetkezet pedig egészen fiatal gazdálkodási forma. Ha összehasonlítást teszünk, akkor az átlagosat kell összevetni az átlagossal. A közepesen gazdálkodó egyéni parasztot a közepesen gazdálkodó szövetkezettel. S ha ezt tesszük, részrehajlás nélkül megállapthatjuk: az alig pár éves múltra visszatekintő szövetkezetek már jelenleg is többet kihoznak egy hold földből, mint az egyéniek. Pedig ma még csak a szövetkezeti gazdálkodás kezdeti eredményeiről beszélhetünk. A távlatok ezen az úton szinte beláthatatlanok.Érdemes megemlíteni itt, hogy még a szövetkezetekből sokszor külső nyomásra kilépettek között is számosan vannak olyanok, akik bevallják: soha nem boldogultak úgy, mint amikor szövetkezeti parasztok voltak.) Szó ami szó: vannak szorgalmas és okosan gazdálkodó egyéni parasztok, s vannak rosszul és észszerűtlenül gazdálkodó termelőszövetkezetek is. Az egyéni gazdálkodás útja és a szövetkezeti út közötti különbséget — lehet azt mondani, hogy versenyt — azonban nem ez dönti el, hanem az, hogy melyik gazdálkodási forma nyújt nagyobb lehetőségeket a helyes és ésszerű gazdálkodás kifejlesztéséhez, s nemcsak a legszorgalmasabb és legügyesebben gazdálkodó parasztok, hanem az egész dolgozó parasztság felemelkedéséhez. Ha így tesszük mérlegre az egyéni gazdálkodást és a szövetkezést, akkor vitathatatlan, hogy a mérleg a szövetkezés oldalára billen el. Erre az oldalra billentik a közös munkában, a nagygépek jobb hasznosításában, a képzett szakemberek alkalmazásában és még sok másban rejlő lehetőségek. A szövetkezés mellett szóló érvek eléggé meggyőzőek. A baj ott van, hogy a parasztságot a történelem folyamán annyiszor becsapták, hogy már annak sem hisz, aki jót akar neki — tette szóvá az egyik felszólaló Vasváron. Való igaz, hogy parasztságunknak elég alapos okai vannak arra, hogy bizalmatlan legyen mindennel szemben, ami új, ami gyökeresen megváltoztatja a régit, a megszokottat. Becsapták a parasztot a földbirtokosok, a tőkések, a régi rendszer levitézlett kortesei és képviselői, s becsapták azok is, akik a szövetkezet mellett agitálva nem mondták meg, hogy a szövetkezeti gazdálkodás nem máról- holnapra és különösebb erőfeszítések nélkül,hanem szorgalmas és kemény munka, a maradisággal és nemtörődömséggel szemben folytatott küzdelem árán vezet el a jobb élethez. Egy dolgot azonban le kell szögezni: a párt, a kommunistáik pártja soha nem csapta be a dolgozó parasztságot. Nem csapta be 1945- ben, amikor a földreform véghezviteléért, a nincstelenség felszámolásáért szállt síkra, s nem csapta be akkor sem, amikor a szövetkezeti utat ajánlja a dolgozó parasztságnak. Hogy a munkásosztály pártja mennyire helyesen cselekedett, amikor éveikkel ezelőtt utat mutatott a szövetkezeti gazdálkodás felé, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az elmúlt őszön a hallatlan ellenforradalmi nyomás ellenére is akadtak tsz-ek, amelyeknek tagjai foggal és körömmel is készek voltak megvédeni szövetkezetüket. Hadd kérdezzük meg: védték volna-ea szövetkezeti gazdálkodást, ha már eddig is nem győződtek volna meg arról, hogy ezen az úton haladva, lehet jobban élni, könnyebben boldogulni? ! □ Amikor a szövetkezeti mozga- lomről szól az ember, nem lehet ( nem beszélni arról, hogy az el- múlt években a szövetkezeti moz- ) galomban is követtek el és követ- tünk el hibákat. A szövetkezetek szervezése során nem mindig vet- ); ték figyelembe az önkéntesség elvét, sok esetben felesleges gyámortkodással kötötték meg a szövetke- zeti parasztok kezét, s hiba volt í j az is — ma már látjuk —, hogy m] nem fordítottunk kellő gondot az íj alacsonyabb típusú szövetkezetek, jj a szövetkezeti gazdálkodás alsó lépcsőfokai támogatására és fej illesztésére. E hibákat a jövőben is nem szabad elkövetni. Ugyanakkor világosan meg kell mondani, hogy szövetkezeti mozgalmunkat az elmúlt években sorr a hibák jellemezték, hanem az hősies küzdelem, amelyet a fah jobb életéért folytattak, s azok a , kétségtelenül jelentős eredmények, amelyekről ma a szövetkezeti) mozgalom átmeneti visszaesése ellenére is beszámolhatunk, s ame- lyeket még az ellenség sem tud letagadni, ha csak nem akarja a csillagokat is letagadni az égről. ( Bizonyos, hogy a szövetkezeti) mozgalom ügye a jelenlegi megtor- panás és egy helyben topogás után viszonylag hamar új lendülete* ? vesz. A falusi kommunisták szá- S mára nem lehet szebb feladat, mint munkálkodni ennek érdeké- ^ ben, ) Lőrincz Károly ^ FONTOS HATÁROZATOKAT HOZTAK A KGST ÁLLANDÓ MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁG ÍGÁNAK SZÓFIÁBAN TARTOTT ÜLÉSÉN A Kölcsönös Gazdasági Segít-? ség Tanácsának állandó mezőgaz-dasági bizottsága a múlt héten Szófiában tartotta második ülését, amelyen Bulgária, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársa fság, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia képviselői vettek részt. Megfigyelőt küldött az ülésre a Kínai Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság is. Az ülésen jóváhagyták az állandó bizottság 1957. évi munkatervét. Fontos határozatokat hoz- ttak a KGST-ben részvevő orszá- gok mezőgazdasági termelésének távlati tervezése kérdésében. (MTI) r Ők is segítették, hogy kigyúrjon a villany Kőszegszerdahelyen és Kőszegdoroszlón a hónap eleje óta folyik a villamosítás. Többször írtunk már arról, mennyi anyaggal és munkával járul hozzá maga a lakosság is a villany bevezetéséhez. Sőt a költségek nagyobbik részét, Kőszegdoroszlón pedig túlnyomó ,többségét a lakosság állta Napokon keresztül tíz—húsz ember dolgozott a földmunkákon, segített az oszlopok felállításában, stb. A tanács mindig ellenőrizte is, hogy mindenki részt vegyen ebben. Nem is hiányzott senki, nem is vonta ki magát senki a közös, a község minden lakóját érintő munkából. Teljesült is kívánságuk, mert nem sok idő van hátra, s kigyullad a villany e két községben. ★ Kőszegdoroszlón 101 ezer forintot vállalt és adott a község a villamosításra. Ebben a nagy összegben szerepel annak a munkának az értéke is, amelyet — mint a két mutatja —, Horváth János és Pongrácz István végzett a földelő ásásnál. ★ A kőszegszerdahelyiek munkájának épp azt a pillanatát örökítette meg a fénykép, amint egy A-oszlop felállításával vannak elfoglalva. Jurányi István, Jagodics István, Joó Lajos, Major Gyula, Kercselies László, ifj. Bónya József, Németh Gyula működött közre ebben a munkában, de szinte az egész falu férfilakosságát felsorolhatnánk a másfajta segítésben Ugyancsak kőszegszerdahelyiek láthatók a képen. A falu felső végén a földelő leásást végzi Drenovácz János, Fekete János, Takács Kálmán, Molnár Gyula, Németh János, Kopácsi János. Megérdemelten élvezik majd a villanyfény adta világosságot. MAGYARORSZÁG IS RÉSZT VESZ AZ ENERGIAVILÁGKONFERENCIA BELGRÁDI ÜLÉSSZAKÁN A jövő héten ül össze Belgrádban az energia-világkonferencia részkonferenciája, mintegy 50 ország képviselőinek részvételével. A világkonferenciát hat évenként rendezik meg és esetenként másmás országban tartanak részkonferenciákat. A belgrádi konferencián részt vesz az energia-világkonferencia magyar nemzeti bizottságának küldöttsége is. . 3