Vas Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-01 / 282. szám

1957. december 1. Vasárnap Földművesszöveteti Imb­ináns bemutató Szombathelyen A IV. országos földművesszövet­kezeti kongresszus tiszteletére a földművesszövetkezeti kulturális csoportok tevékenysége is fellen­dült. Megyénkben 32 műsorszám­mal készültek fel színjátszók, tán­cosok, zenekarok, énekesek és szavalók, hogy körzeti, majd me­gyei, a legjobbak pedig az orszá­gos kulturális bemutatón vigyék a nagyközönség színe elé tudásu­­­kat. Megyénkben a körzeti bemu­tatók lezajlottak, s ma délután 3 órai kezdettel Szombathelyen, a Savaria­ Múzeum nagytermében sor kerül a megyei bemutatóra is. Nyolc együttes összesen 250 sze­replővel lép színpadra, s műsoruk nagy változatosságot ígér. A be­mutató alkalmából Gyurácz Já­nos elvtárs, a MÉSZÖV elnöke mond ünnepi köszöntőt. VAS NÉPE ­ földm­­vesszövetkezetek legyenek a paraszti termelés segítői Megkezdődött a földművesszövetkezetek megyei küldöttgyűlése Tegnap délelőtt Szombathelyen, a Sabaria Nagyszálló télikert­jében megkezdte tanácskozását a földművesszövetkezetek megyei küldöttgyűlése. A küldöttgyűlésen megjelent Nagy Józsefné köny­­nyűipari miniszter, Farkas Pál, a SZÖVOSZ kiküldötte, Kovács László elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára, Gonda György elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke s számos más politikai és társadalmi vezető, valamint a földművesszövet­­kezeti küldöttek. A mezőgazdaságban a szocializmus megvalósításának egyetlen útja a szövetkezés Gyurácz János elvtárs, a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke ismertette a jelenlévők előtt a MÉSZÖV igazgatóságának beszá­molóját. A beszámoló párhuza­mot vont a régi fogyasztási szö­vetkezetek (Hangya) és a mostani földművesszövetkezetek szerepe, szervezeti felépítése és működé­se között. A Hangya, bár igyeke­zett magát népi mozgalomnak feltüntetni, olyan célkitűzéssel jött létre, hogy megszilárdítsa a földbirtokos osztály politikai be­folyását, s falun biztos bázist te­remtsen magának. A vezető posz­tokat is olyanok foglalták el, akik az ő érdekeiket képviselték. A földmű­vesszövetkezet vi­szont a parasztság igazi ér­dekképviseleti szerve, demokratikusan választott veze­tősége van, s a tagság is minden­kor hallathatja hangját. A beszámoló rámutatott, hogy a földművesszövetkezeti mozga­lom eddigi fejlődését a lenini szövetkezeti terv útmutatásai alapján kell vizsgálni. Lenin vi­lágosan meghatározta, hogy a mezőgazdaságban a szocializmus megvalósításának egyetlen útja a szövetkezés, s a földművesszövet­kezetek ennek az előiskolái. A kisárutermelők millióit a szövet­kezetek útján lehet bevonni a szocializmus építésébe. 63 ezer földművesszövetkezeti tag Nálunk az első föld­művesszö­­vetkezet megalakulása óta eltelt tizenhárom esztendő óriási ered­ményekről tanúskodik. A föld­művesszövetkezetek szilárd poli­tikai és gazdasági erővé fejlőd­tek. Ennek fényes bizonyítéka volt az általános falusi szövetke­zetek megteremtése. Ezek főleg működésük első éveiben igen ko­molyan segítették termelésében a falusi parasztságot, s emellett — bár nem minden igényt kielégítő­en — a falu áruellátását is biz­tosították. A földművesszövetke­zetek taglétszáma is komoly mér­tékben gyarapodott. Egyre töb­ben győződtek meg a szövetke­zeti tagság előnyeiről, s míg három évvel ezelőtt mindössze 56.238 volt a Vas megyei földművesszövetkeze­tek taglétszáma, jelenleg a megye földművesszövetkeze­teinek 63 ezer tagja van. Ez év szeptember 30-ig a föld­művesszövetkezeti tagok összesen 2 millió 550 ezer forintot fizettek be részjegyalapra. A megye föld­művesszövetkezetei tavaly a vá­sárlási és értékesítési, valamint a részjegyek utáni részesedés fe­jében 3 millió 110 ezer forintot fizettek ki a tagoknak. Több szakcsoportot! A beszámoló helyesen tükröz­te a harmadik megyei küldött­­gyűlés óta elért szövetkezeti ered­ményeket, szólt az időközben el­követett hibákról, s rámutatott azok kijavítási módjára is. Meg­említette, hogy az októberi ellen­­forradalom ideje alatt ellenséges beavatkozásra vagy felbúj­tásra számos becsületes földművesszö­vetkezeti dolgozót eltávolítottak munkahelyéről — akiket azóta már visszavettek —, s az ellen­­forradalom különféle kihatásai következtében a megye földmű­vesszövetkezeteiben 351 ezer fo­rintos kár keletkezett. Az ellen­­forradalom következményeiből azonban tanultak a földművesszö­vetkezetek, s megtanulták védeni a magukét. Ezt bizonyítja, hogy a földművesszövetkezeti munka az idén már jelentősen fellendült, s a földművesszövetkezetek is hozzájárultak a népgazdaság helyreállításához. Komoly szere­pet vállaltak az áruellátásban, az utóbbi időben pedig a mezőgazda­­sági termelés elősegítésében. A Politikai Bizottság határozata alapján a földművesszövetkezetek fejlődésében ú­j távlatok nyílnak meg, mert a jövőben — általános megelégedésükre — több szerepet kapnak a mezőgazdasági terme­lés növelésének elősegítésében. A földművesszövetkezetek keretén belül már eddig is számos mező­­gazdasági szakcsoport alakult, de a jövőben fokozottabb mérték­ben kell létrehozni különféle társulásokat, szakcsoportokat stb. A földművesszövetkezetek így he­lyesen tudják tömöríteni a dol­gozó parasztságot, így válik belő­lük még inkább a falu egész dol­gozó népét felölelő tömegmozga­lom, s így válnak alkalmassá az igazi, szövetkezeti közszellem ki­alakítására. Amilyen komoly mér­tékben segítették a földművesszö­vetkezetek eddig az áruellátást, most épp oly mértékben, sokkal nagyobb gonddal kell segíteniük a paraszti termelést. Meggyőzőbben kell népszerű­síteniük a különféle növények, közöttük a cukorrépa, a rostken­der, rostlen stb. szerződéses ter­melését, mert a szerződéskötések­ben a megye az ország utolsó me­gyéi közé tartozik. Közel 100 millió forint értékű árukészlet A földművesszövetkezeti kiske­reskedelem fejlődéséről is érde­mes számot adni. 1948-ban a Vas megyei föld­művesszövetkezeteknek 71 kiskereskedelmi és 30 vendég­látóipari egységük volt. Az előbbiek száma 480-ra, az utóbbiaké 245-re gyarapodott, s emellett 152 ipari kisegítő üze­met is működtetnek a földműves­­szövetkezetek. 1948 óta mintegy 30 millió forintot költöttek új áru­házak boltok stb építésére, s a meglévők korszerűsítésére. Sajnos azonban e tekintetben még min­dig sok a kívánni való. A me­gyében 40 községben kellene még italboltot nyitni. A földművesszö­­vetkezeti egységekben — boltok­ban, vendéglátóipari üzletekben — jelenleg 97 millió forintos áru­készlet van, amely minőségileg és mennyiségileg egyaránt kielé­gíti a lakosság igényeit. Egyelőre még mosógépekből, bútorokból s ehhez hasonló árukból nem tu­dunk eleget küldeni falura. A föld­művesszövet­kezeteknél már beszerezhetők az építkezési anya­gok, s fontos szerepet töltenek be földművesszövetkezeteink a közét­keztetésben is. Javult a földművesszövetkezeti alkalmazottak anyagi helyzete is. 1955-ben például az egy főre eső kiskereskedelmi átlagbér 977 fo­rint volt. 1957-ben ez 1284 forint­ra növekedett. Hasonló az a helyzet a vendéglátóipari dolgozók fizeté­sével kapcsolatosan is. A feladatok A beszámoló állást foglalt a földművesszövetkezeti vagyonvé­delem mellett s rámutatott, hogy a szövetkezetek megkárosítóit széleskörű társadalmi ellenőr­zéssel kell leleplezni. A földművesszövetkezetek előtt álló legfontosabb tennivalók a ter­melőszövetkezeti mozgalom fejlő­désének elősegítése, a szövetkezeti demokrácia fokozottabb érvényesí­tése, a társadalmi ellenőrzés meg­javítása, s mindaz, ami előbbre viszi a szövetkezeti mozgalom ügyét. A hosszas, tartalmas beszámoló után a felügyelő bizottság elnöke ismertette a felügyelő bizottság jelentését, utána hozzászólások következtek, amelyeknek ismerte­tésére lapunk legközelebb megje­lenő számában visszatérünk. — HAMMARSKJÖLD, az ENSZ főtitkára középkeleti útja alkal­mából nem megy Kairóba, mert New Yorkiból való elutazása előtt megbeszéléseket folytatott Favzi külügyminiszterrel — jelentette be az ENSZ-főtitkárság szóvivő­je. Péntek este indul Beirutba és ellátogat a Közép-Kelet több fő­városába, így Ammanba és Jeru­zsálembe is. Vetítettképes előadás Győr műemlékeiről A három város — Győr—Sop­ron—Szombathely — kulturális fesztiváljának utolsó idei rendez­vényére ma délelőtt kerül sor Szombathelyen. Győr város együt­teseinek szereplése a sajnálatos influenza-járvány miatt egyelőre elmaradt Győrt most csak egy előadás keretében ismerhetjük meg — de nem mondunk le ze­nei és művészeti életének megis­meréséről sem. Az előadást ma délelőtt fél 11 órai­­kezdettel ren­dezik meg az Ady Endre műve­lődési otthonban. Czigány Jenő, a Győri Műemlékvédő Bizottság tit­kára Győr műemlékeit mutatja be vetítettképes előadás keretében. Céltudatos munkával A kommunisták tevékenységé­ben alapvető: milyen a magatartásuk a párt és a dolgo­zók közötti viszony fejlesztésében. Minden párttagnak elsőrendű kö­telessége, hogy segítse kibontakoz­tatni a dolgozóknak a szocializ­mus építésére irányuló öntevé­keny, alkotó munkáját. A dolgozó tömegek alkotó erejének kibonta­koztatásában van a párt tömeg­­kapcsolatának lényege. Ezt a kap­csolatot helyileg még számos kö­rülmény zavarja. Még jócskán fellelhető az olyan felfogás, amely azt várja, hogy a dolgozók a párt általános politikájának hatására a szocialista építés érdekében ön­­maguktól cselekedjenek. Termé­szetesen a párt helyes politikájá­nak nagy szerepe van abban, hogy a dolgozók anyagilag és erkölcsi­leg is érdekeltek legyenek a ter­melésben. Másrészt azt is tudjuk, hogy e politika általános ismere­te még nem bontakoztatja ki tel­jes erővel a dolgozók öntudatát, aktvitást. Nem mert a párt irá­nyításának feltételei úgy terem­tődnek meg minden helyen,­­ ha maguk a kommunisták — a párt­­szervezetek irányítása mellett — helyileg helyesen alkalmazzák a párt országos politikáját. Sok függ tehát attól, hogy egy-egy kommu­nista milyen részt vállal magára e politika megvalósításából. Ter­mészetesen ez nemcsak magatar­tásbeli kérdés, hanem a párt po­litikájának megértését is magába foglalja. Mit sem ér, ha egy párt­tag általában elfogadj­a a párt álta­lános célkitűzéseit de ugyanakkor a munkahelyén, a maga környeze­tében nem vállalja magára a rá eső részt a szocialista építés gond­ja­iból együk például a párt mező- TM gazdasági politikáját, ezen belül a mezőgazdaság szocialista átszervezésének feladatát. Elvben szülte minden párttag egyetért az­zal, hogy ez jó dolog, hogy a fel­­emelkedés a mezőgazdaságban másként nem megy, minthogy megteremtsük a megfelelő feltéte­leke­t a mezőgazdaság szocialista építése számára. Mégis számos tsz-pártszervezetünk még igen ke­veset tett annak érdekében, hogy eloszlassa a még meglevő szektás és revizionista nézeteket, amelyek gátolják a termelőszövetkezeti mozgalom erősödését. Íme egy példa: a vasszilvágyi Szabad Föld TSZ-ben még nagy­fokú idegenkedés van az ellenfor­­radalmárok tevékenységének ha­tására kilépett volt tsz-tagok iránt. A tsz kommunistái szinte egyér­telműen — persze hibásan — a szövetkezeti tagságot és mégin­­kább a kilépetteket hibáztatják ezért. Bennük keresik a hibát. Pedig először önmagukban kellene tisztázniuk, hogy milyen módon lehetne megszüntetni a szövetke­zet érdekeit sértő baloldali és jobboldali nézeteket. S ez jó né­hány helyen így van még. A párt elmarasztalja a tsz-ek és az egyé­ni parasztság viszonyát zavaró né­zeteket, de maguk a tsz-ben élő kommunisták még igen keveset tettek ezek eloszlatásáért. Nem keresik az alkalmat, hogy szót érthessenek a kilépettekkel, a tsz­­tagokkal, hogy kölcsönösen tisz­tázzák a kilépés folytán felmerült vitás nézeteket. Nemegyszer hajlamosak a pártta­gok arra, hogy kézlegyintéssel el­intézik a nekik nemtetsző dolgo­kat, mondván: úgy sincs olyan ember, aki ezen változtatni tud­na. Gyakran találkozunk káros, ártalmas dolgokkal falum, üze­mekben. Ezeket minél előbb sze­retnénk eltüntetni, kitörölni min­dennapi életünkből. Érthető, mert ami nem jó, az mindenképpen kellemetlenséget, bosszúságot okoz az embereknek. Nem tetszik a munkásnak, ha a munkahelyén rendellenességet lát, a dolgozó pa­rasztoknak, ha visszaélést észlel­nek a szövetkezetben vagy a bolt­ban, ha olyan kézzel fogható hiá­nyosságokat tapasztalnak, amelye­ket minden különösebb nehézség nélkül meg lehetne szüntetni. N­­em jó az, ha a komunisták szemet hunynak a hibák, lazaságok felett. A dolgozók vár­ják a párttól, a kommunistáktól, hogy cselekedjenek. Ez nem megy másként, csak céltudatos munká­val. Akikor kijavíthatjuk a hibá­kat, amelyek még néha megkese­rítik mindannyiunk életét. A mi pártunk ereje éppen ab­­ban van, hogy bízik az emberek­ben, bízik abban, hogy a dolgozók támogatásával minden nehézséget legyűr. Ezt tévesztjük szem elől akkor is, amikor kételkedünk ab­ban, hogy meg tudjuk változtat­ni az embereket gondolkodásuk­ban, cselekedeteikben. Emlékezzünk csak rá, milyen nagy felfordulás volt az ország­ban, a megyében — az üzemekben és a községekben, a termelőszö­vetkezetekben — az ellenforrada­lom időszakában. S hol állunk ma! Ha ilyen nagy dolgokban változást tudtunk elérni, miért ne érhetnénk el előrehaladást a ter­melőszövetkezeti mozgalomban, a munkafegyelemben, a termelésben még meglevő hibák megszünteté­sében? Az emberek gondolkodása, íté­lőképessége sokat változott. Akik megtévedtek, ma már bánják, hogy felültek a demagógiának. Az a termelőszövetkezeti paraszt, aki a múlt ősszel megtévedt és ott­hagyta a szövetkezetét, ma már szívesen visszatér oda. Egyik kér­désben sem érhetünk el persze máról holnapra teljes változást. Csakis türelmes, meggyőző, az emberek körülményeihez igazodó nevelőmunkával szüntethetjük meg a még fellelhető hibákat. Ez kell ahhoz, hogy például a jó viszony helyreálljon a tsz-paraszt­­ság és a kilépettek között. A si­masági Május 1 TSZ kommunis­tái, mikor maguk is rádöbbentek arra, hogy helytelen az elzárkózás a kilépettektől, már tudták, hogy mit kell csinálniuk. Szót értettek ebben a dologban a tsz-tagsággal, de a kilépőkkel is, s ennek ered­ményeként már nyolc családot vissza is fogadtak a szövetkezetbe. M­­­iről van hát szó? Arról, hogy nem elég a párt po­litikáját általánosan elfogadni, hanem azt minden kérdésben he­lyileg kell tudni alkalmazni. Nem elég tehát kijelenteni, megmon­dani a dolgozóknak valamit, még akkor sem, ha abból nekik csak jó származhatik, meg kell győzni őket arról, hogy elfogadják. A párt és a dolgozók közötti jó vi­szony megteremtésének megannyi módja, összetevője van. Meg kell szüntetni azokat a hibákat, ame­lyek még beárnyékolják ezt a jó viszonyt. Nem sajnálhatja erre az időt, a fáradságot egyetlen kom­munista sem. Kerék László Bővül az új falurész Jákon Valóságos falurész épült már Jákon, ahol a Kossuth TSZ föld­jei kezdődnek. Néhány év alatt tizenöt új házat építettek a szö­vetkezet tagjai. Valamennyi szo­­ba-konyhás, komfortos lakóház. A tagok a jövedelmük jelentős ré­szét a házépítésre költötték, de senki sem jár különbül a falu­ban, mint ők. A szövetkezetben a jövedelem évről évre gyarapodott. Az idén például 60 forintot ér a munkaegység, s ebből 30 forint a készpénz-részesedés. Ilyen jövede­lem után senki sem csodálkozhat azon, hogy egyre fejlődik az új falurész. A tavasszal megépül a tizenhatodik új ház is, ezt Rába Ferenc tsz-tag építteti magának. 3

Next