Vas Népe, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-16 / 64. szám

1958. március 18. Vasárnap Számítunk városunk minden lakójánál ssűítlésére Az Ingatlankezelő Vállalat idei tervei Vállalatunk központja értekez-­­­­etre hívta a házkezelőségek ve­zetőit és műszaki dolgozóit. Az értekezlet napirendjén a városi tanács végrehajtó bizottságának határozatai és az ebből adódó feladatok szerepeltek. A megbe­szélés központi kérdése a társa­dalmi tulajdon védelme volt. Vállalatunknál a társadalmi tu­lajdon védelme két részre oszlik. Egyik a vállalaton belül a ren­delkezésre álló anyagok pontos számbavétele és az azzal való ta­­­karékosság. Ez a része a mi felá­­tunk. A beszállítás jó megszer­vezésével, a jó nyilvántartással és­ szigorú ellenőrzéssel ezt a feladatot meg is oldjuk. A társadalmi tulajdon védelmé­nek nehezebbik része a bérbe­adott ingatlanok, vagyis a lakó­házak és azok felszerelési tárgyai­nak megőrzése, megóvása. Ez azért nehezebb, mert nemcsak a vállalatunkon múlik, mint bérbe­adón, hanem elsősorban a bérlő­kön. Az 19551. évi tervek szerint hét és fél millió forintot fordítunk a lakóházak felújítására, tatarozá­sára, karbantartására és az el­használódott felszerelések pótlásá­ra. Államunk két és fél millió forinttal többet fordít erre a cél­ra, mint amennyi a lakbérek évi összege. Ezen felül évi egy millió 300 ezer forintba kerülnek a köz­üzemi díjak; közvilágítás, vízfo­gyasztás. Kormányunk helyes politikája következtében a lakásviszonyok napról napra javulnak. Állami la­kóházaink nemcsak belül, hanem kívül is szépülnek. Ezt a meg­állapításunkat a panasz számánál­ csökkenése is bizonyítja. Míg 1957. I. negye­dében 1399 volt az elintézetlen panaszok száma, addig 1958. ja­nuár 1-én csupán 680. Ez a szám március 1-re 480-ra csökkent. Azt is figyelembe kell venni, hogy állandóan újabb panaszok is ér­keznek. Az értekezleten elhatároz­tuk, hogy a rendeletben előírt egyhónapos határidőn belül min­den jogos panaszt elintézünk. Az eddig elért eredményekre támasz­kodva felkészülünk a megelőző karbantartásra. Kevesebb anyag­gal, kisebb költséggel az apró hi­bákat azonnal megszüntetjük. Ez szintén óvja a lakóházak épségét, tartósságát Erre biztosíték válla­latunk dolgozóinak és vezetőinek jó kollektív munkája. Az igazsághoz az is hozzátarto­zik, hogy igen nagy a száma azoknak a bérlőknek, akik nem veszik figyelembe az állam erő­feszítését a lakások állagának megvédésében. Sokan a lakásban aprítanak fát, a fürdőszobát el­hanyagolják, eláztatják a meny­­nyezetet, a vízcsapokat nem ja­víttatják meg, feleslegesen enge­dik a vizet, a lépcsőházakban és pincékben éjszakákon át égve hagyják a villanyt. Egyes laká­sokban a tűzhelyeket eszi a rozs­da és még folytathatnánk tovább a hibákat. Sokan még a legele­mibb kötelességüket sem teljesí­tik: örökös hátralékban vannak a lakbérrel. A hónap végén a házi­kezelőknek négy-öt napot a lak­bér beszedésével kell eltölteniök. Most már látható, miért nehe­zebb a társadalmi tulajdon védelmének ez a része. Sokan elfelejtik, hogy a régi bérházak tulajdonosai mennyire megválogatták bérlői­ket és szemrebbenés nélkül fel­mondtak és kilakoltattak kényük­­kedvük szerint. Vállalatunk köte­les a lakásbérleti törvényeknek és a városi tanács szabályrendele­teinek — amely a lakóházak há­zirendjéről szól — érvényt sze­rezni és szükség esetén erélyes intézkedést foganatosítani. Az ér­tekezleten a városi tanács végre­hajtó bizottságának álláspontját követve elhatároztuk, hogy ez év június 1-ig minden bérleményt felülvizsgálunk. Ellenőrizzük a leltárakat és ott, ahol kirívó ha­nyagságot, szabálytalanságot ész­lelünk, kénytelenek leszünk fe­lelősségre vonást alkalmazni. Meg vagyunk győződve arról, hogy a rendszereid, becsületes dolgozók igazságérzete szerint já­runk el A becsületes dolgozók nemcsak az üzemekben, munka­helyeiken védik a társadalmi tu­lajdont, hanem otthonukban is. Az értekezleten megbeszéltük a vasi napok jelentőségét, illetve vállalatunkra háruló feladatokat. Elhatároztuk, hogy erre az időre a határidős tatarozási munkákat befejezzük. Házfelügyelőinket fel­kérjük a fokozottabb tisztaságra és a parkosításra. Szeretnénk, ha ebbe a munkába bekapcsolódná­nak a lakók is. A tisztaság, a szép udvar és lakás minden em­ber érdeke. A megbeszélés értékét növelte az a tény, hogy a határozatok végrehajtására és a kitűzött cél elérésére a szakszervezet nevé­ben Kuglics Győző ab-elnök munkaversenyt kezdeményezett. A dolgozók megfogadták, hogy a kezdeményezést magukévá teszik. A végrehajtás és az értékelés há­rom szakaszban történik. Az első április 4-ig, a második május 1- ig, a harmadik június 1-ig tart A munkaverseny győzteseit pénz­jutalomban részesítjük. A ver­­senypontokban többek között sze­repel az összes bérleti szerződé­sek és leltárak helyszínen történő felülvizsgálata, a lakbérhátralékok csökkentése, felúj­ítások és tata­rozások határidő előtt való befe­jezése, végül a karbantartásoknál a panaszok csökkentése. Bízunk dolgozóink kollektív szellemében, munkájában. Minden előfeltétel adva van ahhoz, hogy a legközelebbi célkitűzéseinket sikerrel megvalósítsuk. Munkánk­ban számítunk városunk minden lakójának segítségére. A lakó nemcsak bérlője, hanem egyben tulajdonosa, gazdája is állami la­kóházainknak. Kovács László, a Szombathelyi Ingatlankezelő Vállalat igazgatója Három nap nem a világ, de kívánom mindazoknak­­— az itt szóban forgó na­pokat —, akire morognak, ha tíz percet késik az ebéd, ha nincs kikészítve minden második nap a­ tisza ing, morognak, ha „szalad“ a konyha, ha reped a nadrág egyik gyerek ülepén és így tovább, és így tovább, egé­szen addig, amíg az ember­re rá nem szakad a házi gond teljes súlyával, s nyo­matéknek három vásott kölyökkel. Erről a három napról egyszer biztosan regényt fogok írni, de elöljáróban egy napját szeretném ide­vázolni elégtételül drága kis feleségemnek, aki monda­nom sem kell talán, hogy kórházban volt ezeken az öröklétnek tűnő napokon.­­— De minden­ minden be­csületes háziasszonynak akiknek csodálatos munká­ja nap mint nap úgy illan el, mint a cigarettafüst ru otthoni munkák taposó mal­mában. Arra ébredtem, hogy a legkisebbik fiam ordít, holott még csak füngelc volt, de neki már hat óra­kor a szájába kellett v­ol­­na dugni a cuclisüvege­t. A fene se gondolná, hogy a tejet is fel kell hozni, s ha már a tűzhelyre ker­ül, le­hetőleg nem ene­dni kifutni a lábosból. Az meg éppen eszem ágában sem volt, hogy a gríz össze is csomó­sodhat a tejben és se kana­lazni, se rágni nem tud még a gyerek. A pelenkát is már nem olyan borzasztó dolog, ha csak egyszerűségeket művel a kis emberke, bez­zeg egyébként.. De mit vesződök egy gye­rekkel itt annyit, amikor már a másik kettő is rágja a fülemat a reggeliért. Úr­isten, már tíz óra, és még piacon se voltam. Szaladok hát, de az úton jut eszembe, hogy azt se tudom, mit főzzek. Vásárolok ezt is, azt is —­ amíg a pénzemből futja —é­s odahaza jövök rá, hogy a három napi kosztpénzt egy piacozással elköltöttem, pedig még egy darab szappan, csomag trisó, egy üveg hipó is kellene, mert várnak rám a pelen­kák. Ha uborkasalátát is akarok enni a rántott hús­hoz mert hát mit tudjon főzni az emberfia­m, akkor valami savanyúságért is szaladnom kell. A legkiseb­bik meg már újra ordít, az ágyak vetetlenek, no nem baj, legalább szellőzik, de itt van még a reggeli mo­­satlan, s lábasunk meg csak három van, s jóformán ki sem hal a tűzhelyen egyik sem, ha komoly f­őzést aka­rok. Márpedig én azt is akartam, de menetközben jöttem rá, hogy a karalábé fáj, s hogy legalább 5 percig még sütni kellett volna a húst is, aztán, hogy a lábas fülét ronggyal kell megfogni, ha nem akarok a feleségem után én is a kór­házba kerülni. A nagyobbik fiam egyre mondogatja, hogy édes­anyám ezt úgy szokta, ezt így teszi, míg adtam neki egy nyaklevest Elvégre a gyerek ne tanítsa az apját. Egyébként is mérges voltam már, mert a spenótpaszíro­­zás nem akart sehogysem úgy sikerülni, ahogy az a recep­ten elő volt írva. És amikor rettenetes műveleteken ke­resztül mégis elkészült a vitamindús gyermekeledel, a büdös kölyök az istennek sem akart enni belőle. Délután három óra is volt már, amikor kimerülten zu­hantam a konyhaszékre, hogy a fokozottabban fo­gyasztott kalóriát valami­képpen pótoljam meggyö­tört testembe, de hiányta­lan fogazatommal képtelen voltam a pirosra sült rán­tott húsból egy harapást is összerágni. Persze, nem vol megsülve, így meg kellett volna elégednem a főtt bur­gonyával, ha éppen ez ele­del főzése közben nem csap fel bennem a feleségem iránti nagy szerelmi­rányí­tás és el nem sózom. Nem is tudom, a gyerekek hogy tudták megenni. Elég az hozzá, hogy a nap már leáldozós­an volt — ahogy egy pillanatra ki­tekintettem a szemközti ház tűzfalára — s én ott álltam a konyha piszkos kövén, mint egy árva liba a jé­gen, s azt hiszem, többször kaptam oda, ahol fészkel az agy. De nem volt izga­lom. A piszkos edények, mocskos gyalázkodással bá­multak rám, jaj és a gyerek alá raktam az utolsó tiszta pelenkát. Nem is tudom, mitől piszkálta be a töb­bit, hiszen nem is evett mama. De nem hagyom magam. És lendültem balra, jobbra, s este 7 órakor az egyik szobát már ki is takarítot­tam. Most már úgysem ér­demes bevetni az ágyat, mert lefekvés lesz, a víz már melegszik, hogy a kis nagyobbik fiam tetőtől tal­pig lecsutakoljam. Már kez­dem megszokni, hogy a leg­kisebbik szakadatlanul or­dít, ahogy csak a száján kifér. De most már kényte­len vagyok újra a grizfő­­zéshez folyamodni, ha nem akarom, hogy éh­halállal pusztuljon el a legkisebbik fiam. A jól végzett munka gyö­nyörűségével töltöttem meg este 10-kor a cuccsüveget, mert sikerült hígra főznöm ezt a nyavalyás grízt. (Bo­csánat.) Csak akkor komo­­rult el az arcom, amikor ráhúztam a cuclit, amin reggel még akkora lyukat csináltam — a sűrűre sike­rült gríz miatt —, hogy akár enélkü­l is beönthettem volna az eledelt a gyerek­be. Mert mit csináljon egy szerencsétlen, magára ha­­gyott családapa? Este 10- kor? Hol talál ilyen idő­ben olyan üzletet, amelyik cucsit árul. Borzalom! Rettenetes! Po­kol. .. jaj! Segítség! ... rá­zuhantam végső kimerültsé­gemben az ágyra, s amikor magamhoz tértem, jöttem rá, hogy máma még nem is cigarettáztam. A pohár sör, szimpla fekete, vagy az esti baráti beszélgetések már eszembe se jutottak. Csak odaálltam aztán az ablakhoz, s én a teremtés koronája, kétségbeesve bá­multam a sötét éjszakába. Valahol ott, ott a kórház — néztem egy kivilágított ablakszemet, de azon túl is egy asszony hajlongott a teknő fölé Borzas haja ar­cába hullt, s amikor fel­egyenesedett, hogy megráz­za a kicsavart ruhadarabot, olyannak tűnt, mint egy tengerparti, szép szobor. Dávid József eLígiítti VAS NÉPE Megala­­ult a Vöröskereszt szombathelyi szervezetének ifjúsági szakcsoportja A sombathelyi városi tanács népművelési osztályának segítsé­gével a napokban megalakult a Vöröskereszt szombathelyi szerve­zetének ifjúsági szakcsoportja. El­nöknek Kokoly Nándort, a Petőfi utcai általános iskola igazgatóját választották. A szakcsoport fel­adata, hogy összefogja a város iskoláinak vöröskeresztes szerve­zeteit, programot nyújtson mun­kájukhoz. A szakbizottság mun­kájában a KISZ- és úttörő-szer­vezetek is részt vesznek. í* 5 holdas kertészetet létesít a szombathelyi Új Élet IS/ A szombathelyi Új Élet Terme­lőszövetkezetnek a múlt években nem volt zöldségkertészete. A na­gyobb jövedelem érdekében úgy határoztak a tagok, hogy az idén egyelőre 5 holdas kertészetet léte­sítenek. A kertészetbe üvegházat is építenek s így nagyobb módjuk lesz a korai palántanevelésre és általában a zöldséghajtatásra. A munkák szakszerű irányítása ér­dekében kertészt is fogadott a szövetkezet. Egyh­ázasrádócon népszerű a gépi munka Az egyház­asrádóci földműves­­szövetkezet vezetői helyesen nép­szerűsítik a gépi szerződéskötés előnyeit. Szinte naponként felke­resik lakásukon a gazdákat és földművesszövetkezeti tagok­at, hogy még a tavaszi munkák meg­kezdése előtt szerződést kössenek velük. A múlt hét végéig 1040 norm­ál holdnyi gépi munkára szerződtek a falu dolgozó paraszt­jai. —————myjmmmm— AGRONÓMUSOK ÍRJÁK Megoldja a csávázás gondjait a PC csávázógép A gabona Üszögbetegségei or­szágszerte nagy károkat okoznak. 947-ben az üszögfertőzés követ­keztében az országban kétmillió mázsa gabonával termett keve­sebb. Az üszögfertőzés ellen eddig is csávázással védekeztünk. Az addigi csávázási módszerek alkal­mazása azonban nehéz és körül­ményes volt. A Linhart-féle ko­saras csávázással a nagyüzemek­ben igen sokáig elhúzódott e munka s sok kézi erőt is lekötött. Mindig probléma volt, hol s ho­gyan szárítsák meg a nedves ve­tőmagot. Ehhez sem ponyva, sem rendes szárítófelület (beton stb­.) nem volt. A termelőír csávázási problémá­ját teljes mértékben megoldotta a Mezőgazdasági Gépkísérleti Inté­zet, amikor a FC csávázógépet megkonstruálta s a Szombathelyi Mezőgazdasági Gépgyárral el is készíttette. Az újfajta csávázógé­pek prototípusai a Tanakajdi Nö­vényvédő Állomáson már működ­nek is Egy-egy gép óránként 10 mázsa vetőmagot csáváz meg. Egy mázsa csávázandó­ vetőmaghoz 0.2 kiló Germisan porcsávázószer szüksé­ges. Nedves csávázás esetén má­zsánként 3 liter Higosan oldat kell. Finom, arányos elosztásban vonja be ezzel a gép a gabona­szemeket s ebben az állapotában egészen a vetés idejéig tárolni lehet a vetőmagot anélkül, hogy külön szárogatni kellene. A csávázásiért mázsánként mindössze "7,4 forintot kell fizetni s a csávázószer költségeit is a termelő viseli. Egy ilyen csávázó­gép jelenleg a Sárvári Cukor­gyári Célgazdaság vépi üzemegy­ségében kifogástalan minőségben dolgozik. A PC csávázógépet legjobban a nagyüzemekben le­het hasznosítani. A tsz-tagok, a termelési társulások tagjai vagy az egyéni gazdák tavaszi vető­­magvaikat már ezzel a módszer­rel csáváztathatják. Előzetes be­jelentésre a növényvédő állomás a helyszínre viszi a csávázógé­­pet. -­­ Nagy Endre Növényvédelem — közösen Növényvédelmi társulás alakult­ a napokban a Sárvár és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet kebelében. A földművesszövetke­zethez tartozó Csénye, Bogot, Porpác és Sárvár községben levő dolgozó parasztok közül 91-en alakították meg a társulást. Ala­kuló gyűlésükön megtárgyalták már a soron levő tennivalóikat is. Elhatározták, hogy a tavasszal közösen végzik el a gyümölcs­fák ápolását. Később 100 holdon végeznek vegyszeres gyomirtást. A permetezéshez szükséges gépeket a Tanakajdi Növényvédő Állomás­tól szerzik be. Az elmúlt esztendőben nagy ká­rokat okozott a gazdák burgonyá­jában a kolorádóbogár, ezért az idén 50 százalékos hatóanyagú DDT-vel megszervezik a kárte­vők elleni védekezést. Bögötön 26 taggal talajjavító társulást hívtak létre a gazdák. Erre az indította őket, hogy a múlt években sava­nyú talajukon gyenge cukorrépa­termést értek el s közös erővel e­r­edmény­esebbe­n végheztvetnek t­alajjavítást. A társulás gazdái az idén 100 holdon javítják föld­jeiket. Vlasits Gyula

Next