Vas Népe, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-01 / 101. szám
MÁJUS ELSEJÉT ÜNNEPELJÜK Írta: Kovács János« az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tagja« az SZMT megyei elnök© Ma, május elsején a munkásosztály, a proletár nemzetköziség nagy napját ünnepeljük. Ez a nap is egyre hatalmasabb szóval hirdeti a dolgozó ember számára: „nem vagy egy ’.dal! Testvéreid, barátaid, társaid vannak szerte a világon, akik együtt harcolnak és örülnek veled”. A munkásosztály ma még két táborban él. Milliók és milliók kizsákmányolásuk ellen, ernzei jogaikért küzdenek, milliók és milliók pedig már a szocializmus, a kommunizmus győzelméért harcolnak. Sokat szenvedett népünk is igen nehéz harcokat vívói szabadságáért, függetlenségéért. Harcolt a tatár, a török és a német ellen. Harcolt Rákóczi és Kossuth dicső lobogói alatt és harcolt a Magyar Tanácsköztársaság vörös hadseregében. Sok volt a külső és a belső ellenségünk, kevés a szövetségesünk, az igazi, hű barátunk. .. Tavaly, az április 4-i nagygyűlésen Hruscsov elvtárs beszélt erről, miközben Petőfi sorait idézte:— Nagy a világ, és testvérünk nincs benne. — Nincsen, aki bajainkban részt venne —, így volt ez csakugyan. Nem tudtunk megbékélni még azokkal a nejekkel sem, akikkel egymás mellett, közös sorsban éltünk itt a Bura-medencében. Keserűen kérdezte Ady Endre: — Mikorfogunk mit öszszefogni? — Mikor mondunk már egy nagyot. — Mi elnyomottak, összetörtek. — Magyarok é, nem magyarok? — Legnagyobb proletárköltőnk, József Attila ennek a gondolatnak a megvalósításához már programot is adott: — A harcot, amelyet őseink vívtak., — Békévé oldja az emlékezés, — S rendezni végre közös dolgainkat,— Ez a mi munkánk és nem is kevés. — A Magyarországon lakó népek „közös dolgait” nem rendezhette más, egyedül a munkásosztály, ösztönösen és tudatosan is a munkásosztályban van meg egyedül a dolgozók nemzetközi szolidaritásának az érzése. És éppen ennek az összefogásnak, szolidaritásnak a szimbóluma május elseje. A múlt uralkodó osztályai a népek közös dolgainak rendezése helyett a gyűlölközést, az ellenségeskedést, a széthúzást szították, hiszen ez szolgálta érdekeiket. Igaz, kerestek és aláltak isszövetségeseket, de nem a magyar nép érdekeinek védelmére, hanem uralkodó rendszerük fenntartására, a nép ellen. A Magyar Tanácsköztársaság ellen iz imperialista hatalmakat hívták segítségül. Igaz az is, hogy később segítőtársaik ellen irrend minta kirohanásokat intéztek, de erek azért, hogy a magyar nép figyelmét eltereljék nyomorúsága igazi okairól. Az internacionalizmusnak a Szovjetunióból sugárzó ereje ellen a fasizmussal szövetkeztek. A Hitlerrel kötött barátságuk árát aztán a magyar néppel szerették meg. S fizettünk is. Nemcsak búzával és borral, nemcsak a gyárak termékeivel, hanem háborúval is — vérrel, könnyel, tengernyi szenvedéssel. A munkásosztály, a szocializmus győzelme, amely új köntösbe öltöztette a magyar május elsejét is, megváltoztatta társta- lanság, kiszolgáltatottság gyászos helyzetét. Nem társtalan, magárahagyatott nép már többé a magyar. A szocialista népek nagy testvéri családjába tartozunk, a világ dolgozói szolidaritásának eltéphetetlen köteléke erősít bennünket. Myájus elseje évről évre arra tanít bennünket, hogy gazdasági és társadalmi vívmányaink csak akkor lesznek tartósak, ha mind szorosabb testvéri barátság, szövetség fűz bennünket a szocialista országok nagy családjához. Ellenségeink ezt épp úgy tudják, mint mi. Ezért sietett az ellenforradalom gyűlölséget szítani legönzetlenebb barátunk és legerősebb szövetségesünk, a Szovjetunió ellen. Ezért akarták a munkásosztály árulói felbontani a varsói szerződést, a szocialista országok védelmi szövetségét. Gondoljunk erre ma is mindannyian! Gondoljanak azok is, akikben régi május elsejék emlékei élnek, akik kéz a kézben együtt meneteltek és hangjukat letompítva énekelték a kizöldült erdők tisztásain az Internacionálét. De gondoljanak azok is, akik csak apáiktól, régi harcostársaiktól hallják, szívják magukba a régi emlékeket. Gondoljanak arra, hogy egykor nemcsak ünnep, hanem véres harc is volt május elseje! Sortűz némította el az emberibb élet himnuszát éneklő ajkakat, Tatabányán, Salgótarjánban, Pécsett és másutt... Sokszor szántott magának kardlapcal utat a munkások tüntető menetében a fasiszta önkény. Megyénk és megyeszékhelyünk szervezett dolgozói a Horthy-fasizmus éveiben tanulták meg igazán becsülni és ünnepelni a május elsejét. Sokakat közülük biztonsági őrizetbe vettek már az ünnep előtt. De a munkásszolidaritás és leleményesség mindig módot talált arra, hogy kifejezésre juttassa a szebb jövőbe vetett hitét. Titokban, egyenként szivárogtak az oladi dombok aljára, erdőszélekre, csendőr nem látta ligetekbe ünnepelni. Hiába volt a fegyveres erőszak, az árulás, a hitszegés. Május elsejének szellemét, a munkásosztály lelkét nem lehetett gúzsba kötni, mint ahogy a tavaszt sem lehet visszatartani. Minden május elseje testet öltött akarat volt a múltban a szebb holnapért. A mai nap és az eljövendő május elsejék pedig hirdetik és hirdetni fogják a munka diadalát, a kommunizmus győzelmét az egész világon. A munkásosztály nagy ünnepén gondoljunk azokra a népekre is, amelyek ma még nem ünnepelhetnek szabadon. Azokra, akik fegyverrel a kézben harcolnak a szabad május elseje szellemének győzelméért. Gondoljunk az algériai szabadságharcosokra, a kenyai hazafiakra, s a többi kapitalista és gyarmati ország dolgozóira, akik életükkel és vérükkel harcolnak azért, amit mi magyar dolgozók és a szocialista országok dolgozói már élveznek: a békéért és a szocializmusért, Gondoljunk ezen a május elsején is hűséggel és szeretettel nagy barátunkra, a Szovjetunióra és a szocialista tábor népeire, akikkel közösen nagy erőt képviselve eredményeinket tovább fokozhatjuk, eddigi vívmányainkat megvédhetjük. A szocialista tábortól eddig is sok baráti segítséget kaptunk, s szövetségeseinkre a jövőben is bizton számíthatunk. Sohasem szabad elfelejteni, hogy nem érhet bennünket csalódás, ha a Szovjetunióra számítunk, de kritikus helyzetbe kerülhet a munkásmozgalom ott, ahol az elszakad a szocialista tábor vezető erejétől. A tizenötödik szabad május elsejét ünnepeljük. Tizennégy év nem nagy idő a történelem végtelen sodrában. Mégis mennyi minden történhet ennyi esztendő alatt is. Eltűntek országunkból, megyénkből a nyomortanyák, a sápadt gyermekarcok. Eltűntek a földbirtokosok, a gyárosok, letűnt az ingyenélőknek, becsületet nyert a munka. Mostani ünnepünket a szocialista fejlődésben csodálatos perspektívát mutató SZKP XXI. kongresszusa után üljük. Előttünk dereng már a kommunizmus hajnala. Az eredmények lerögzítése, s a haladás perspektívájának körvonalazása révén a XXI. kongresszus méltán kötötte le a világ közvéleményének érdeklődését, hiszen a kongresszus célkitűzéseiben a világon először a kommunizmus építésének nagyszerű perspektíváját mutatta meg. Csodálatos eredmények, lenyűgöző tervek, amelyek megvalósulása nemcsak a szovjet népnek, hanem a szocialista országok dolgozóinak is a gyorsabb ütemű felemelkedést, a magabiztosabb előrehaladást körvonalazza. Pártunk Központi Bizottságának március 6-án megtartott ülése, a XXI. kongresszus tanulságait hasznosítva megállapította: megteremtődtek Magyarországon a szocialista építés meggyorsításának feltételei. A gyorsabb előrehaladás felételei a párt és a kormány következetes politikájának, s a dolgozók egyre növekvő aktivitásának, felelősségérzetének következtében teremtődtek meg. Eddigi eredményeink azt bizonyítják, hogy megyénkben is magabiztosabban, határozottabban mehetünk előre a szocializmus építésében. A múlt évben végzett jó munka jutalmaként négy Vas megyei üzem nyerte el a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját, 14 üzem kiérdemelte az élüzem címet. Eredményeink mögé joggal zárkóznak fel a mezőgazdaság szocialista átszervezésében elért sikereink is, az elmúlt 14 évben megyénk dolgozói is meggyőződhettek arról, hogy békés, boldog életük csakis a szocialista társadalomban lehetséges. Hogy életünk mindennap szebbé váljék, ahhoz még lelkesebb munkára, s mindenekelőtt tartós, boldogító békére van szükség. Hangozzék hát messzire szavunk az idei május elsején is: „Békét a világnak! Jogot a dolgozó embereknek: Becsületet a munkának!’1 IV. évfolyam, 101. száza. Ára : 60 fillér 1959. május 1. Pént fe Elismerő oklevél pártmunkásoknak Tegnap délelőtt a megyei pártbizottság nagytermében ünnepség keretében emlékeztek meg megyénk pártmunkásai május elsejéről, a proletár nemzetköziség nagy ünnepéről. Gosztonyi János elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára meleg szavakkal emlékezett meg a 15. szabad május elsejéről, majd tolmácsolta a megyei pártbizottság elismerését azoknak a pártfunkcionáriusoknak és pártmunkásoknak, akik tíz éve vagy ennél hosszabb ideje dolgoznak a pártapparátusban. Az ünnepi beszéd után Gosztonyi elvtárs, a megyei párt-végrehajtóbizottság nevében elismerő oklevelet adott át Kovács Mihálynénak, Komjáti Mihálynak, Németh Józsefnek, dr. Holczer Ferencnek, Horváth Jánosnénak, Makra Sándornak, Varga Ferencnének, Szatmári Erzsébetnek, Tóth Gyulának, Bernáth Györgynek, Fülöp Kálmánnak és Szökrön Máriának akik valamennyien tíz éve vagy ennél is hosszabb idő óta dolgoznak a pártapparátusban. A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Elfogadta és az Elnöki Tanács elé terjeszti a mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas területek kialakításáról szóló törvényerejű rendelet tervezetét. Rendeletet hozot az újításokról és találmányokról Meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vette a nemzetközi vízügyi egyezmények alapján 195£ évben tett intézkedésekről szóló beszámoló jelentést, majd folyó ügyeket tárgyalt. (MTI) Kínai-magyar barátsági gyűlés Pekingben Peking (TASZSZ). A magyar párt- és kormányküldöttség kínai látogatása alkalmából csütörtökön a pekingi sportpalotában kínai-magyar barátsági gyűlést rendeztek. A gyűlésen jelen volt dr. Münnich Ferenc vezetésével a magyar párt- és kormányküldöttség tagjai, továbbá Csou En-laj, miniszterelnök, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának alelnöke, Hszi Csung-Hszün miniszterelnökhelyettes, a Kínai KP Központi Bizottságának tagja, Peng Csen, az országos népi gyűlés állandó bizottságának alelnöke, valamint a Kínai Kommunista Párt és a Kínai Népköztársasá kormányának sok más vezetője. A gyűlésen Peng Csen és Kis Károly beszédet mondott. Hazaérkezett Varsóból a magyar küldöttség A Varsói Szerződés tagállami és a Kínai Népköztársaság külügyminisztreinek Varsóban tartott értekezletén Péter János, külügyminiszter első helyettes vezetésével részt vett magya küldöttség csütörtökön hazaérkezett.