Vas Népe, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-01 / 152. szám

3 VA­S NÉPE A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága plénumának határozata Moszkva (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottságának plénuma hétfői záróülésén elfogadott hatá­rozata megjelöli a párt- és a ta­nácsi szervek, valamint a népgaz­dasági tanácsok feladatait az SZKP XXI. kongreszusának az ipar és az építőipar műszaki fej­lődésének meggyorsítását célzó határozatai teljesítéséből. A plénum megállapította, hogy az SZKP XX. kongresszusa óta (1956) a Szovjetunió újabb hatalmas fejlődést ért el a népgazdaság valamennyi ágának fejleszté­sében és műszaki tökéletesíté­sében. A nagy gazdasági sikerek — hangsúlyozza a határozat — azt tanúsítják, hogy a népgazdasági tanácsok megalakítása valóban forradalmi intézkedés volt az ipar és az építőipar irányításának tö­kéletesítésében. Az ipar, az építőipar, a közle­kedés és a mezőgazdaság sikerei azt tanúsítják, hogy a Szovjetunió népei saját ügyüknek tekintik a hétéves tervet és kitartóan küzde­nek annak sikeres megvalósítá­sáért. Az SZKP Központi Bizottsága plénumának határozata kimondja: a Szovjetunió eredményei az atomerő békés felhasználása és a léglökéses repülés területén, az első mesterséges bolygók és az első kozmikus rakéta felbocsátása, szemléltetően bebizonyította az egész világnak, hogy a nép a szov­jet hatalom éveiben a tudomány­ban és a technikában milyen ma­gaslatokat ért el. A határozat hangsúlyozza: a Szovjetunióban megvan minden szükséges feltétele annak, hogy sikerese­n teljesítsék a termelés műszaki színvonala további fel­lendítésének megjelölt program­ját. A plénum úgy véli, hogy most a f­ő feladat: fellendíteni a szervező munkát és az új fel­adatok színvonalára emelni az új technika meghonosításának párt- és gazdasági irányítását. A határozat hangoztatja, hogy az új technika bevezetésére vonat­kozó legfontosabb kérdéseknek szerves részként szerepelniök kell a népgazdasági tervben. Az ezzel kapcsolatos intézkedések finanszí­rozását és anyagellátását soron kívül kell biztosítani. A hétéves terv végrehajtásának rendkívül fontos feltétele a mű­ködő üzemek rekonstrukciója, bő­vítése, és műszaki felújítása. A teljes ülés több ilyen helyi kezde­ményezést hagyott jóvá. A hatá­­­rozat több technológiai eljárást és újítást is megemlít, mint követen­dő példát. A teljes ülés intézkedéseket dol­gozott ki az ipar, a közlekedés és a távközlés műszaki felújítására, a gépgyártás tervezői és kísérleti bázisának megerősítésére. Minden erővel meg kell valósí­tani a XXI. pártkongresszus által kitűzött feladatot, komplex gépesítés útján fel kell számolni a nehéz fizikai munkát az iparban, az építő­iparban, a közlekedésben és a mezőgazdaságban — hangoztatja a határozat. Több ilyen irányú intézkedést felsorol és megállapítja, hogy az elsőrangú és halaszthatatlan feladat. Ami az automatizálást illeti, a Központi Bizottság a legfontosabb feladatnak azt tartja, hogy gya­korlatilag meg kell oldani az át­menetet egyes termelési művele­tek automatizálásától a teljesen automatizált üzemek megteremté­séhez. A határozat külön fejezetben foglalkozik a népgazdaság szakosí­tásának és az üzemek kooperálá­­sának további fejlesztésével. A teljes ülés szükségesnek tartja, hogy fokozódjék a tudomány sze­repe a műszaki fejlesztésben, job­ban szervezzék a tudományos ku­tatómunkáikat és a kísérletezést, amelyeknek célja a tudományos vívmányok népgazdasági elterjesz­tése. Minden szovjet tudós legfon­tosabb feladata, hogy alkotó mó­don fejlessze a tudományt és a technikát, szoros kapcsolatban a mindennapi kommunista építő­munkával. A teljes ülés javasolta, hogy konkrét terveket kell kidol­gozni a tudományos oktatóintéze­tek és a főiskolák anyagi-műszaki bázisának megszilárdítására. Az illetékes szervek 1960 elejéig te­gyenek javaslatot a Szovjetunió Minisztertanácsának arra, hogy közvetlenül a nagyüzemek mellett hozzák létre a tudományos kuta­tóintézeteket, s hogy egyes kuta­tóintézeteket főiskolákkal egyesít­senek. A határozat hangoztatja, hogy rendkívül fontos a XXI. kongresz­­szuson a műszaki fejlesztésre vo­natkozóan kitűzött feladatok gya­korlati megvalósítása az iparban, az építőiparban és a közlekedés­nél egyaránt, mert ez a hétéves terv sikeres végrehajtásának dön­tő feltétele. Befejezésül megálla­pítja, hogy a műszaki fejlesztésért folyó küzdelem országos ügy, amely nagyszabású szervező mun­kát követel meg valamennyi párt-, szakszervezeti és komszomol szer­vezettől. Óriási feltűnést keltett New Yorkban a TU 114 rekordja New York (MTI). Mint a TASZSZ jelenti, valamennyi New York-i lap nagy terjedelemben foglalkozik a TU 114-es turbólég­­csavaros szovjet óriásgép kiváló teljesítményével. A gép, amely Kozlov első miniszterelnökhelyet­test és kísérőit 11 óra alatt vitte Moszkvából New Yorkba, 8191 kilométeres utat tett meg leszál­lás nélkül Skandinávián és az Atlanti-óceán északi részén ke­resztül. A világ legnagyobb utasszállító repülőgépének fényképét első ol­dalon köztik a lapok. Szenzációs szalagcímeik hírül adják, hogy a gép tökéletes biztonsággal tette meg az utat és átlagos sebessége 740 kilométer volt óránként. Amerikai szakemberek elmondot­ták, hogy a gép elektronikus mű­szerei és egész berendezése nagy­ságban és súlyban jelentősen fe­lülmúlja a legmodernebb típusú nyugati utasszállító repülőgépe­­ket. Hailé Szelasszié Vorosilovnál és Hruscsovnál Moszkva (TASZSZ) I. Hailé Szelasszié etiópiai császár kedden meglátogatta a Kremlben Kliment Vorosilovot, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa elnökségének elnökét és Nyikita Hruscsov miniszterel­­­­nököt. Oroszország második látogatása az Egyesült Államokban Írta: Harry Fryman amerikai újságíró Ezekben a napokban, amikor a munkások a New­ York-i Colysée­­be hordják és kicsomagolják a szovjet kiállítás anyagát, gondo­latban visszatérek a húsz év előt­ti időhöz, az Egyesült Államok­ban rendezett első szovjet kiállí­táshoz. A New­ York egyik elővárosá­ban megrendezett szovjet kiállí­tás a világkiállításhoz tartozott. A világkiállításon járt ameri­kaiak többsége számára a szov­jet pavilon egyszerűen csak kí­váncsiság tárgya volt. Meg lehe­tett kóstolni a kaviárt, az egzo­tikus italnak számító vodkát, s találkozni lehetett a barátságos, vendégszerető orosz emberekkel. Sok látogatót csodálatba ejtett a szovjet ipar fejlettsége. Az ame­rikai sajtó és rádió ugyanis azt akarta elhitetni velünk, hogy a Szovjetunió iparilag teljesen el­maradott ország. A szovjet kiál­lításon bemutatott ipari berende­zések nem voltak különösen fel­tűnőek az amerikai gyártmá­nyokhoz hasonlítva, de távolról sem feleltek meg annak a kép­nek, amit az amerikai sajtó raj­zolt a szovjet iparról. A kiállított tárgyak a szovjet pavilonban járt amerikaiak egy aránylag kis csoportja számára egészen más jelentőségűek vol­tak. A szocializmus iránt érdek­lődő amerikaiak szemében ez a kiállítás azt bizonyította, hogy a szocializmus óriási lépést jelent az emberiség történelmében. Ezek az amerikaiak ismerték a cári Oroszország elmaradottságát, a polgárháború történetét, az éhsé­get, a külföldi intervenciót és a blokádot. A kiállítás 1940. őszén zárult, nyolc nappal azelőtt, hogy a ná­cik Nyugat-Európát leigázva, megtámadták a Szovjetuniót. A háború kezdetén az ameri­kai katonai körök azt hangoztat­ták, hogy a hitleristák „úgy ke­resztülhatolnak Oroszországon,­­ mint a kés a vajon”, és hogy a Szovjetuniót hat­­hét alatt térd­re kényszerítik. A tévedésekből­ lehet tanulni, de csak akkor, ha a téves néze­tet valló emberek nem ragasz­kodnak görcsösen tévedésükhöz. Amikor a hitleri Németország vereséget szenvedett, Washington továbbra is lebecsülte a Szovjet­uniót és úgy vélekedett, hogy a szovjet népnek igen hosszú idő kell a háború sebeinek gyógyítá­sához. Washington megindította a bojkott és a „hidegháború” po­litikáját. E politika­­ kudarca ma már mindenki előtt nyilvánvaló, ki­véve legmakacsabb ihletőit. A Szovjetunió gyorsan elérte a há­ború előtti gazdasági színvonalát, sőt a hétéves tervben már azt a feladatot is kitűzte, hogy a ter­melés döntő területein túlszár­nyalja az Egyesült Államokat. Amerikában most az uralkodó körök idegesen mérlegelik a két ország fejlődését illusztráló ösz­­szehasonlító számadatokat. Az „átlagos amerikait” nem­igen érdeklik a statisztikai táb­lázatok, de az első szputnyik azonnal megértette velük a Szov­jetunió fejlődését. A második szovjet kiállítás te­hát egészen más légkörben nyílik meg, mint az 1939-es évi. A Szov­jetunió fejlődése oly nyilvánvaló tény, hogy nem lehet többé a propaganda függönye mögé rej­teni. Ma mér a legelmaradottabb amerikai sem hisz a Szovjetunió „elmaradottságáról” hangoztatott legendákban. Az „átlagos amerikai” — a kis­kereskedő, a tanító, a hivatalnok, a diák —, az érzések és eszmék furcsa keverékével megy a szov­jet kiállításra. Egyrészt izgalom­mal töltik el a szovjet szputnyi­­kok, s talán látta is a Nagy Szín­ház, a Mojszejev- és a Nyirfács­­ka-együttes fellépését, talán tud­ja, hogy a Szovjetunióban járt amerikai mérnökök és oktatás­ügyi szakemberek, színészek és orvosok, sportolók és tudósok milyen mély és kedvező benyo­másokkal tértek vissza hazájuk­ba. Az amerikai kisember érdek­lődik a szovjet eredmények iránt, tiszteli, sőt néha irigyli is azo­kat. Másrészt az amerikai politikai vezetők, a tábornokok, az admi­rálisok és a propagandisták szün­telenül azt harsogják, hogy a Szovjetunió „ellenség”. El akar­ják hitetni az amerikaiakkal, hogy a szovjet nép „rabságban él”. Ha az ember a több mint kétmillió példányban megjelenő New York Daily News című ame­rikai lapot olvassa, arról szerez­het értesülést, hogy az amerikai közönséget bámulatba ejtő szov­jet balettáncosnők tulajdonkép­pen sötét szándékú kémek. Mit eredményeznek ezek az el­lentétes hatások? Az általános eredmény: homály és zavar, de leginkább kíváncsiság. Kétségte­len, hogy sok amerikai örömmel felhasználja majd az alkalmat, és bepillant a kiállításon vissza­türöződő szovjet életbe, s maga fog dönteni. Húsz viharos év telt el a ké kiállítás között. A Colysée láto­gatóit már előkészítették a kö­zelmúlt évek eseményei, főleg az első szputnyik és a kulturált csere eredményei arra, hogy ész­revegyék a magas színvonalú tu­dományos, műszaki és kulturált fejlődést. A mai amerikai ember apáitól eltérően, nem annak a országnak az életébe akar bepil­lantani, amely súlyos terhekke megrakodva haladt keresztül az iparosítás aránylag korai stádiu­mán, hanem annak az országnál az életébe, amely rakétát tud világűrbe röpíteni. Kétségtelen hogy a szovjet szputnyikok és Lenin atomjégtörő modelljei, a új szovjet elektronikus berende­zések és a gigászi fejlődés ma bizonyítékai messzemenően iga­zolni­ fogják ezt a várakozás. Feltételezhetjük azt is, hogy a ki­állítás elősegíti a szovjet életre alkotott sok helytelen előítélet­i elképzelés leküzdését. Az első New­ York-i szovjet kiál­lítás a második világháború elő­estéjén nyílt meg. amerika nép, a többi néphez hasonlóan nagyon fog örülni, ha a Colysée­ben rendezendő kiállítás egybe esik a feszültség enyhülése, Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok közötti igazán baráti kar­csőlátók új korszakának bek­­elentésével. 1959. július 3. Szerda Egyesült Nemzeti Front alakult Irakban Bagdad (Új Kína). Mint az Új Kína hírügynökség közli, Bag­dadban különböző politikai pár­tok vezetői és más közéleti sze­mélyiségek vasárnap este Kasz­­szem miniszterelnökhöz intézett emlékiratukkal bejelentették egy új Egyesült Nemzeti Front meg­alakítását. Az emlékiratot 116-an írták alá — az Iraki Kommunista Párt, a Nemzeti Demokrata Párt, az Egyesült Demokratikus Kurd Párt képviselői, valamint az ösz­­szes népi és szakmai szervezetek megbízottai, ismert közéleti sze­mélyiségek. Az emlékirat hangoztatja, hogy az új tömegszervezet létrehozói az ország jelenlegi politikai hely­zetét megvizsgálva szükségesnek találták az egykori Egyesült Nemzeti Front életrekeltését és bejelenti, hogy az újonnan ala­kult szervezet Kasszem m­inisz­­terelnök vezetésével folytatja majd tevékenységét. Az emlékirat végül rámutat, hogy az imperializmus az utóbbi hónapokban az iraki nép egysé­gének megbontására összpontosí­totta erőfeszítéseit, s ilyen kö­rülmények között fokozódott a nép ébersége, megnövekedett ön­tudata. Nasszer elnök jóváhagyta az asszuáni gát végleges tervét Kairó (MTI). A Reuter jelenté­se szerint Nasszer elnök hétfőn este aláírta az asszuáni gát vég­leges tervére vonatkozó kormány­rendeletet. Az Al Gumhurija cí­mű félhivatalos kairói lap kieme­li, hogy a végleges tervnek szov­jet szakértők által történt módo­sítása mintegy hatmillió font­­sterling megtakarítást eredményez. Nasszer elnök decemberben rak­ja le a gát alapkövét. Az asszuáni gát előreláthatólag 1968-ban ké­szül el. A Szovjetunió, mint is­meretes, 400 millió rubeles hitelt nyújt az építkezési munkálatok első szakaszának támogatására. Az AP és az AFP jelentése szerint a Times keddi számában ■kommentárt fűz az asszuáni gát felépítéséről hozott határozathoz. A lap kiemeli, hogy Egyiptom és a Szovjetunió egyformán hatal­mas szimbolikus jelentőséget tu­lajdonít az asszuáni­ gátnak. Súlyosbodott az izraeli politikai válság Jeruzsálem (MTI)­ Nyugati hír­­ügynökségek jelentik, hogy az izraeli parlament hétfőn délután nem szavazott sem az Izraeli Kommunista Párt bizalmatlansá­gi indítványáról, sem pedig a Herutih pártnak arról a javasla­táról, hogy nyissanak vitát a Nyugat-Németországb­a szállított izraeli fegyverek ügyében. A par­lament úgy döntött, hogy kedden délután újabb ülést tart. Az izraeli kormány hétfő dél­előtti ülésén elvetette a kormány­ban a baloldali képviselő két mi­niszternek azt a javaslatát, hogy bontsák fel a Nyugat-Németor­­szággal kötött és nagy felháboro­dást keltett fegyverszállítási szer­ződést. A kormány a parlament hétfő délutáni ülésének befejezése után ismét összeült. Mint az AFP jeruzsálemi je­lentése kiemeli, a hétfő délutáni vitákban súlyosbodott az izraeli politikai válság. A jelentés sze­rint ma már Ben Gurion minisz­terelnök és az Abdut Havada (baloldali szocialista) ellenzéki párt két miniszterének erőpróbá­járól van szó. Ben Gurion, azzal vádolja kormányának két tagját, hogy „nem szolidárisak a kor­mánnyal“, mert cáfolják, hogy tudomásuk lett volna a Nyugat- Németországgal kötött fegyver­­szállítási szerződésről. Ben Gurion­ azt követelte, hogy az Abdul Havada párt napilapja adjon kielégítő magyarázatot­­ két miniszter viselkedéséről. A kormány kedden délelőtt is­­mét összeült, parlamenti körök­­ben pedig arra várnak, hogy Bér Gurion miniszterelnök végre nyi­latkozik a parlament kedd délu­táni ülésén. Jeruzsálemi megfigyelők kö­rében az a vélemény alakult ki hogy az izraeli kormányválsás több napig is elhúzódhatik.

Next