Vas Népe, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-01 / 204. szám
1959. szeptember 1. Kedd VAS VFPE Kommunisták munkaértekezletei Szocialista építőmunkánk közepette nagy jelentőségű eseményhez érkeztek pártunk alapszervezetei. Ma kezdődnek a beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlések. Ez alkalommal a vezetőségek beszámolnak a párttagságnak a végzett munkáról, a taggyűléseken megválasztják az új vezetőségeket és a küldötteket a pártértekezletekre. A kommunistákat még nagyobb felelősségre serkenti az a tudat, hogy a pártonkívüli dolgozók is — üzemekben, termelőszövetkezetekben és falvakban — érdeklődéssel várják, figyelemmel kísérika vezetőségválasztó taggyűléseket. S a pártonkívüliek ezektől a taggyűlésektől is azt várják, hogy tovább szilárduljon, javuljon a pártvezetés, a pártmunka, amely a dolgozók megnyerésére, a gazdasági és kulturális feladatok megoldására irányul. Olyan időpontban tanácskoznak a kommunisták, amikor a munkások és dolgozó parasztok eredményesen munkálkodnak a kongresszusi verseny győzelemrevitelén, amikor falun is erősödnek a szocializmus erői, a tavaszszal alakult és egyre biztatóbban gazdálkodó termelőszövetkezetek. A párttaggyűlések — munkaértekezletek. S ezeken a munkaértekezleteken van mit az asztalra tegyenek, hiszen egyre szépülő életünkben, gazdasági erőforrásaink gyarapodásában benne van valamennyi pártszervezet vezető, irányító, útmutató és lelkesítő tevékenysége. A kommunisták voltak azok, akik harcra buzdítottak az ellenforradalmárok ellen, a gazdasági élet konszolidálásáért, az emberek fejében lévő nézetek, a bizonytalanság és kishitűség elűzéséért. A felvilágosító, a lelkesítő munka eredményeként mind kevesebb lett a kétkedő, mind többen lettek azok, akik beálltak a konszolidációért, a népgazdaság helyreállításáért harcolók soraiba. S amikor pártunk központi bizottsága a tavasszal meghirdette a szocializmus építése meggyorsításának programját, akkor már százezrek csatlakoztak a kommunisták által kezdeményezett szocialista munkaversenyhez. A kongresszusi verseny eredményei igen biztatóak. Ebben az országos mozgalomban az a legjelentősebb, hogy mentes a nagy külsőségektől, egyszerű tettek jellemzik, a munka jobb elvégzése, a mindennapi feladatok sikeresebb megoldása a célja. Sorra érkeznek a hírek az üzemekből, hogy a dolgozók teljesítik felajánlásaikat, sőt sok helyen módosították elképzeléseiket, újabb vállalásokkal, magasabb célkitűzések előírásával toldják meg korábban tett ígéretüket. A kommunisták szavának, a párt nyílt, őszinte politikájának jelentős sikereit könyvelhetjük el falun is. Nagy lépéssel haladt előre megyénkben is a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a dolgozó parasztok ezrei értették meg: a nermelőszövetkezeti mozgalom a parasztság érdekeit szolgálja, növekvő jólétét biztosítja. S a mostani mezőgazdasági terméseredmények is azt bizonyítják, hogy növekedett az új útra tért parasztság bizalma, munkalendülete, sikeresen birkózik meg az időjárás miatt összetorlódott munkákkal. A beszámoló és vezetőségválasztó taggyűléseken a kommunisták mérlegelik: milyen módszerek segítségével jutottunk el eddig, mi az, amit jól csináltunk, s mi az, amin javítani, változtatni kell, hogy a párt még mélyebbre ereszthesse a gyökereit a dolgozók között és tovább szilárduljon a párt és a tömegek kapcsolata. Ez a legfőbb célja — a vezetőségek újjáválasztása mellett — a mostani taggyűléseknek. S erre a feladatra a pártszervezetek nagy szorgalommal, felelősségérzettel készültek fel, amit bizonyít az is, hogy a taggyűlések előkészítése során nőtt a párttagok aktivitása, javult a pártszervezetek irányító, vezető tevékenysége. S a vezetőségválasztó taggyűlések minden bizonnyal újabb lendületet adnak a párttagok felvilágosító, a termelést irányító, ellenőrző munkájához. A mostani taggyűléseken elemezni fogják a pártvezetőségek munkáját. Minden túlzás nélkül állíthatjuk: a pártvezetőségek zöme az elmúlt közel három esztendőben helytállóan, a párt politikájának tisztaságáért, érvényesítéséért és a dolgozók érdekeiért harcoltak. A vezetőségek tagjainak többsége önzetlen munkájával rászolgált a párttagok, a pártonkívüliek bizalmára és felemelt fővel adhat számot eddigi munkájáról. S a taggyűléseken mindezt minden bizonnyal értékelik is: azokat a kommunistákat, akik becsületesen, helytállóan dolgoztak, újra megválasztják a vezetőségekbe, hogy tapasztalatokkal gazdagodva, a beléjük helyezett bizalomtól lelkesülve, még nagyobb felelősséggel irányíthassák a pártszervezetek munkáját, pártszervezeteink felelőssége, munkája a jövőben csak növekedni fog. Pártunk kongreszszusa, amelyre az egész ország készül, az eddigieknél is nagyobb feladatokat tűz az ország, mindenekelőtt a kommunisták elé. A beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlések módot adnak arra, hogy a pártszervezetek, az újjáválasztott vezetőségek, a párttagok felkészüljenek a kongreszszus határozatainak, népünk boldogabb jövőjét körvonalazó célkitűzéseinek minél sikeresebb megvalósítására. Cülöp Lajos is—■ i — Új iskolákat adtak át rendeltetésüknek A kanotapusztai kéttantermes új iskola és nevelői lakás mellett, amelynek ünnepélyes avatásáról lapunk más helyén emlékezünk meg, augusztus 30-án, vasárnap új iskolát adtak át rendeltetésének Nemesbődön és Alsóújlakon is. A nemesbődi két tantermes iskola a nevelői lakással 715 ezer forintba került. Aközség lakossága társadalmi munkával segítette az iskola felépültét. Alsóújlakon majdnem 800 ezer forintos beruházással létesült az ugyancsak korszerű négy tantermes általános iskola, amelyet teljesen új felszereléssel láttak el. A Vas megyei Állami Építőipari Vállalat kiváló munkát végzett az építkezéseken. Az új intézmények ma megkezdik működésüket. ISKOLA AVATÁS A PUSZTÁN Emberi tulajdonság, hogy hajlamosak vagyunk új és nagy dolgokfelett hamarosan napirendre térni. Itt van ez az új iskola is. Tegnapelőtt még égető szükségét éreztük és tenni kívántunk létrehozásáért. Aztán tegnap megindult az építkezés. Ma meg ünnepelünk, ma már felavatjuk és holnap egészen tetszetősnek tartjuk, hogy itt áll... Tegnapelőtt, augusztus utolsó vasárnapján hangzottak el ezek a szavak Kanotapusztán, a két tantermes új iskola egyik osztálytermében, amelyet erre az alkalomra későnyári virágokkal, dáliával, őszirózsával díszítettek fel. Kilenc település közel másfélezer lakosa avatott új iskolát 105 iskolaköteles gyermek részére. Jankovics Tibor igazgató megnyitó szavaival a közelmúltat idézte: — Pár évvel ezelőtt négynégy osztály zsúfolódott össze délelőtt és délután egyetlen tanteremben, amelyet végső szükségképpen választottunk el egy vékonyka fallal... A régi, 50 esztendős iskola szomszédságában, átellenben az új utcasort alkotó 11 szép családi házzal, húzódik meg — Kanotapuszta, Saroltaújmajor, Lánka, Kislánka, Vörösmajor, Rózsamajor, Radóháza, Pálfimajor, a gátőrház és vasúti őrház lakóinak, dolgozóinak gyermekei részére — a puszta legújab épülete. Az új létesítmént, a boltok, a kultúrterem, a mozi, a rádió, a vízvezeték s még sok mással együtt ismét amellett érvel: nem is olyan puszta már a puszta. Eltűnt belőle a robot, az éhség, a szegénység, a tudatlanság, ami 15 esztendővel, ezelőtt még sanyargatta a mai állami gazdaság helyén terpeszkedett urasági nagybirtokok cselédeit. Kovács József fogatosban is felrérlett a múlt, ha elhaladt az épülő iskola mellett. Mondta is a lányának: — Amikor mi mentünk iskolába, nem kérdezte senki tőlünk, mit szeretnénk tízóraira. Belevágtuk a száraz kenyeret a tarisznyába, s elvoltunk vele majd egész nap. Most meg jó ennivaló kerül a papírszalvétába, nylon zacskóba. De azt a régit, az elmúltat a gyerekek nehezen értik. Nehezen értik, hogy volt idő, amikor mezítláb, rongyosan, éhesen jártak, ha egyáltalán jártak, a hozzájuk hasonló gyermekek iskolába. Nem könnyű nekik ezt elképzelni, ha a maguk csinos kis szandáljaira és cipőire jó és divatos ruháira tekintenek. Kovács Margitka, aki most lép a III. osztályba, is fel tétlenkedett. — Igaz-e, édesanyám, hogy így volt — kételkedett apja szavadban. — Így hát — felelte édesanyja, aki itt a pusztán járt iskolába. — De nekünk csak egy tanítónk volt, s lehettünk hatvanan is abban az egy teremben. Első osztálytól a hatig, mert hiszen akkor még csak hat elemi volt, Így emlékezik vissza kisiskolás korára Fülöpné is, aki hetedikes kislányát mindenképpen szeretné tovább taníttatni. Az új iskola tehát igencsak felgerjesztette a felnőttekben azokat az elfakult emlékeket, amelyek számukra az írást, az olvasást, a könyvet, a tudást jelentették 6—10 éves korukban. A 45-ös, s az azt követő nagy változásoknak kellett jönniük, hogy „jó uraink” mindenféle akarata és terve ellenére, ne csupán a néhány elemis tudománnyal az emlékezetükben öregedjenek meg. Ezért is summázták gyakran gyermekeik előtt a most elkészült iskola friss példáján, hogy nemcsak a hely más, nemcsak az iskola nagyobb, nemcsak a tanítók száma emelkedett ötre, hanem az is más, amit tanulnak. Mélyebb, alaposabb, gazdagabb, igazi tudomány. Az avató ünnepségen ezért nem hallatszott pisszenéstől nesz sem, úgy figyelte feszülten mindenki a beszédet, amelyet Kőfalvi István, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője tartott. — Ennek az iskolának a létesítése csak egy láncszem abban a hosszú-hosszú sorozatban, amely megye- és országszerte az egyre épülő tanintézeteket jelzi. Nem véletlen az, hogy éppen Kalotapusztán is iskolát adhatunk át a tanulóifjúságnak. Pártunk és kormányunk következetes művelődésügyi politikájának megvalósulása ez, s a párt- és tanácsi szervek fáradoztak érte, hogy meglegyen. Azt akarjuk ugyanis, hogy az a puszta- és tanyavilág, amely a múltban kétszeresen elhanyagolt és mostoha volt, az most semmiben se maradjon el, az most kárpótlást kapjon, részesüljön a kultúra áldásaiban. Azt akarjuk, hogy minél több falusi, tanyai gyermek kerüljön innen is középiskolába és egyetemre, s minél több felnőtt végezze el ennek az iskolának a segítségével akár az általános, akár a középiskolát. Egy halk, de érezhető, csodálkozással teli moraj azért mégis végigfutott az ünneplőkön, amikor Kőfalvi elvtárs a költségekről beszélt. Arról a több mint 750 ezer forintról, amelyet államunk az iskola építésére és felszerelésére fordított. Meg is tekintettek, néhányan meg is tapogattak mindent. A vadonatúj, sima lapú padokat, az előtérben a falba épített szekrényeket, a hatalmas ablakokat,a cserépkályhákat Csodájára is lehet járni egy ilyen iskolának egy pusztán. Szinte senki sem akart elmenni, amikor véget ért az avatóünnepség. Pedig előre bemondták, hogy most az utolsó szám következik — de szépen is beszélt az a kis hetedikes a költő szavaival a két iskoláról — mégis külön kellett szólni, hogy most már nincs tovább, befejeződött a műsor, az ünnepség Lassan-lassan oszladozott csak szét a közönség a szélrózsa, azaz a két major és a két őrház irányába.V/a és holnap és azután már egészen a tanulóké lesz az új iskola. Az alsótagozatosak legnagyobb örömére, őket tanítják benne. Nap mint nap látják majd, megbarátkoznak vele, még a kis elsőosztályosok is. S azután majd tényleg megszokják, természetesnek veszik, hogy ők és az utánuk jövők ilyen korszerű körülmények között alapozhatják meg tudásukat. Ám azok az emlékek, amelyeket a szülők, s az idősebb tanítók hordoznak, s amelyekkel a fiatalokat is megismertetik, bizonyára sohasem feledtetik a két iskola, a két világ közti különbséget. Nem feledtetik, legfeljebb, csak természetessé teszik, hogy az új iskolával sem zárult le Kanotapuszta fejlődése, dolgozóink művelődése. Ebben ez a két tanterem is csak egy láncszem, s ezt követik a többiek..» Markovit» 68 új lakás épült a Jáki állami Gazdaságban Nemrég ünnepelte 10 éves fennállását a Jáki Állami Gazdagság. A nagyszerű termelési eredmények mellett a dolgozók szociális helyzetének megjavításában is sokat tett a gazdaság az elmúlt 10 esztendőben. A régi cselédházak helyén 17 új lakást épített, 15-öt pedig felújított. A dolgozókmagánerőből 36 családi házat építettek. Munkásszálló a batogunyomi főnéiegységben. Állami gazdasági dolgozók lakásainakon. 3