Vas Népe, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-01 / 204. szám

1959. szeptember 1. Kedd VAS VFPE Kommunisták munkaértekezletei S­zocialista építőmunkánk közepette nagy­ jelentősé­gű eseményhez érkeztek pártunk alapszervezetei. Ma kezdődnek a beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlések. Ez alkalommal a ve­zetőségek beszámolnak a párttag­ságnak a végzett munkáról, a tag­gyűléseken megválasztják az új vezetőségeket és a küldötteket a pártértekezletekre. A kommunis­tákat még nagyobb felelősségre serkenti az a tudat, hogy a pár­­tonkívüli dolgozók is — üzemek­ben, termelőszövetkezetekben és falvakban — érdeklődéssel vár­ják, figyelemmel kísérik­­a veze­tőségválasztó taggyűléseket. S a pártonkívüliek ezektől a taggyű­lésektől is azt várják, hogy to­vább szilárduljon, javuljon a pártvezetés, a pár­tmunka, amely a dolgozók megnyerésére, a gaz­dasági és kulturális feladatok megoldására irányul. Olyan időpontban tanácskoz­nak a kommunisták, amikor a munkások és dolgozó parasztok eredményesen munkálkodnak a kongresszusi verseny győzelemre­­vitelén, amikor falun is erősöd­nek a szocializmus erői, a tavasz­­szal alakult és egyre biztatóbban gazdálkodó termelőszövetkezetek. A párttaggyűlések — munkaérte­kezletek. S ezeken a munkaérte­kezleteken van mit az asztalra tegyenek, hiszen­ egyre szépülő életünkben, gazdasági erőforrá­saink gyarapodásában benne van valamennyi pártszervezet vezető, ir­ányító, útmutató és lelkesítő tevékenysége. A kommunisták voltak azok, akik harcra buzdí­tottak az ellenforradalmárok el­len, a gazdasági élet konszolidá­lásáért, az emberek fejében lévő nézetek, a bizonytalanság és kis­hitűség elűzéséért. A felvilágosító, a lelkesítő munka eredményeként mind kevesebb lett a kétkedő, mind többen lettek azok, akik beálltak a konszolidációért, a népgazdaság helyreállításáért harcolók soraiba. S amikor pár­tunk központi bizottsága a ta­vasszal meghirdette a szocializ­­m­us építése meggyorsításának programját, akkor már százezrek csatlakoztak a kommunisták ál­tal kezdeményezett szocialista munkaversenyhez. A kongresszu­si verseny eredményei igen bizta­tóak. Ebben az országos mozga­lomban az a legjelentősebb, hogy mentes a nagy külsőségektől, egy­szerű tettek jellemzik, a munka jobb elvégzése, a mindennapi fel­adatok sikeresebb megoldása a célja. Sorra érkeznek a hírek az üzemekből, hogy a dolgozók tel­jesítik felajánlásaikat, sőt sok helyen módosították elképzelé­seiket, újabb vállalásokkal, ma­gasabb célkitűzések előírásával toldják meg korábban tett ígére­tüket. A kommunisták szavának, a párt nyílt, őszinte politikájának jelentős sikereit könyvelhetjük el falun is. Nagy lépéssel haladt előre megyénkben is a mezőgaz­daság szocialista átszervezése, a dolgozó parasztok ezrei értették meg: a nerm­előszövetkezeti moz­galom a parasztság érdekeit szol­gálja, növekvő jólétét biztosítja. S a mostani mezőgazdasági ter­méseredmények is azt bizonyít­ják, hogy növekedett az új útra tért parasztság bizalma, munka­­le­ndülete, sikeresen birkózik meg az időjár­ás miatt összetorlódott munkákkal. A beszámoló és vezetőségvá­­­lasztó taggyűléseken a kommunisták mérlegelik: milyen módszerek segítségével jutottunk el eddig, mi az, amit jól csinál­tunk, s mi az, amin javítani, vál­toztatni kell, hogy a párt még mélyebbre ereszthesse a gyöke­reit a dolgozók között és tovább szilárduljon a párt és a tömegek kapcsolata. Ez a legfőbb célja — a vezetőségek újjáválasztása mel­lett — a mostani taggyűléseknek. S erre a feladatra a pártszerve­zetek nagy szorgalommal, felelős­ségérzettel készültek fel, amit bizonyít az is, hogy a taggyűlé­sek előkészítése során nőtt a párttagok aktivitása, javult a pártszervezetek ir­ányító, vezető tevékenysége. S a vezetőségvá­lasztó taggyűlések minden bi­zonnyal újabb lendületet adnak a párttagok felvilágosító, a ter­melést irányító, ellenőrző munká­jához. A mostani taggyűléseken ele­mezni fogják a pártvezetőségek munkáját. Minden túlzás nélkül állíthatjuk: a pártvezetőségek zöme az elmúlt közel három esz­tendőben helytállóan, a párt po­litikájának tisztaságáért, érvé­nyesítéséért és a dolgozók érde­keiért harcoltak. A vezetőségek tagjainak többsége önzetlen mun­kájával rászolgált a párttagok, a pártonkívüliek bizalmára és fel­emelt fővel adhat számot eddigi munkájáról. S a taggyűléseken mindezt minden bizonnyal érté­kelik is: azokat a kommunistá­kat, akik becsületesen, helytál­lóan dolgoztak, újra megválaszt­ják a vezetőségekbe, hogy tapasz­talatokkal gazdagodva, a beléjük helyezett bizalomtól lelkesülve, még nagyobb felelősséggel irá­nyíthassák a pártszervezetek munkáját, p­ártszervezeteink felelőssége, munkája a jövőben csak növekedni fog. Pártunk kongresz­­szusa, amelyre az egész ország készül, az eddigieknél is nagyobb feladatokat tűz az ország, min­denekelőtt a kommunisták elé. A beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlések módot adnak arra, hogy a pártszervezetek, az újjá­választott vezetőségek, a pártta­gok felkészüljenek a kongresz­­szus határozatainak, népünk bol­dogabb jövőjét körvonalazó cél­kitűzéseinek minél sikeresebb megvalósítására. C­ü­löp Lajos is—■ i — Új iskolákat adtak át rendeltetésüknek A kanotapusztai kéttantermes új iskola és nevelői lakás mellett, amelynek ünnepélyes avatásáról lapunk más helyén emlékezünk meg, augusztus 30-án, vasárnap új iskolát adtak át rendeltetésé­nek Nemesbődön és Alsóújlakon is. A nemesbődi két tantermes iskola a nevelői lakással 715 ezer forintba került. A­­község lakos­sága társadalmi munkával segí­tette az iskola felépültét. Alsó­újlakon majdnem 800 ezer fo­rintos beruházással létesült az ugyancsak korszerű négy tanter­mes általános iskola, amelyet tel­jesen új felszereléssel láttak el. A Vas megyei Állami Építőipari Vállalat kiváló munkát végzett az építkezéseken. Az új intézmé­nyek ma megkezdik működésü­ket. ISKOLA AVATÁS A PUSZTÁN Emberi tulajdonság, hogy hajlamosak vagyunk új és nagy dolgok­­felett hamarosan napirendre térni. Itt van ez az új iskola is. Tegnapelőtt még égető szükségét éreztük és tenni kíván­tunk létrehozásáért. Aztán teg­nap megindult az építkezés. Ma meg ünnepelünk, ma már fel­avatjuk és holnap egészen tet­­szetősnek tartjuk, hogy itt áll... Tegnapelőtt, augusztus utolsó vasárnapján hangzottak el ezek a szavak Kanotapusztán, a két tantermes új iskola egyik osztály­­termében, amelyet erre az alka­lomra későnyári virágokkal, dá­liával, őszirózsával díszítettek fel. Kilenc település közel más­félezer lakosa avatott új iskolát 105 iskolaköteles gyermek ré­szére. Jankovics Tibor igazgató meg­nyitó szavaival a közelmúltat idézte: — Pár évvel ezelőtt négy­négy osztály zsúfolódott össze délelőtt és délután egyetlen tan­teremben, amelyet végső szükség­képpen választottunk el egy vé­konyka fallal... A régi, 50 esztendős iskola szomszédságában, átellenben az új utcasort alkotó 11 szép családi házzal, húzódik meg — Kanota­­puszta, Saroltaújmajor, Lánka, Kislánka, Vörösmajor, Rózsama­jor, Radóháza, Pálfimajor, a gát­őrház és vasúti őrház lakóinak, dolgozóinak gyermekei részére — a puszta legújab épülete. Az új létesítmén­t, a boltok, a kultúr­terem, a mozi, a rádió, a vízveze­ték s még sok mással együtt is­mét amellett érvel: nem is olyan puszta már a puszta. Eltűnt belő­le a robot, az éhség, a szegény­ség, a tudatlanság, ami 15 eszten­dővel, ezelőtt még sanyargatta a mai állami gazdaság helyén ter­peszkedett urasági nagybirtokok cselédeit. K­­ovács József fogatosban is felrérlett a múlt, ha elha­ladt az épülő iskola mellett. Mondta is a lányának: — Amikor mi mentünk iskolá­ba, nem kérdezte senki tőlünk, mit szeretnénk tízóraira. Belevág­tuk a száraz kenyeret a tarisz­nyába, s elvoltunk vele majd egész nap. Most meg jó ennivaló kerül a papírszalvétába, nylon zacskóba. De azt a régit, az elmúltat a gyerekek nehezen értik. Nehezen értik, hogy volt idő, amikor me­zítláb, rongyosan, éhesen jártak, ha egyáltalán jártak, a hozzájuk hasonló gyermekek iskolába. Nem könnyű nekik ezt elképzelni, ha a maguk csinos kis szandáljaira és cipőire jó és divatos ruháira tekintenek. Kovács Margitka, aki most lép a III. osztályba, is fel tétlenkedett. — Igaz-e, édesanyám, hogy így volt — kételkedett apja szavad­ban. — Így hát — felelte édesanyja, aki itt a pusztán járt iskolába. — De nekünk csak egy tanítónk volt, s lehettünk hatvanan­ is ab­ban az egy teremben. Első osz­tálytól a hatig, mert hiszen ak­kor még csak hat elemi volt, Így emlékezik vissza kisiskolás korára Fülöpné is, aki hetedikes kislányát mindenképpen szeretné tovább taníttatni. Az új iskola te­hát igencsak felgerjesztette a fel­nőttekben azokat az elfakult em­lékeket, amelyek számukra az írást, az olvasást, a könyvet, a­ tudást jelentették 6—10 éves ko­rukban. A 45-ös, s az azt követő nagy változásoknak kellett jön­niük, hogy „jó uraink” minden­féle akarata és terve ellenére, ne csupán a néhány elemis tudo­mánnyal az emlékezetükben öre­gedjenek meg. Ezért is summáz­ták gyakran gyermekeik előtt­ a most elkészült iskola friss példá­ján, hogy nemcsak a hely más, nemcsak az iskola nagyobb, nem­csak a tanítók száma emelkedett ötre, hanem az is más, amit ta­nulnak. Mélyebb, alaposabb, gaz­dagabb, igazi tudomány. A­z avató ünnepségen ezért nem hallatszott pisszenés­től nesz sem, úgy figyelte feszül­ten mindenki a beszédet, amelyet Kőfalvi István, a megyei tanács művelődésügyi osztályának veze­tője tartott. — Ennek az iskolá­nak a létesítése csak egy lánc­szem abban a hosszú-hosszú so­rozatban, amely megye- és or­szágszerte az egyre épülő tanin­tézeteket jelzi. Nem véletlen az, hogy éppen Kalotapusztán is is­kolát adhatunk át a tanulóifjú­ságnak. Pártunk és kormányunk következetes művelődésügyi poli­tikájának megvalósulása ez, s a párt- és tanácsi szervek fáradoz­tak érte, hogy meglegyen. Azt akarjuk ugyanis, hogy az a puszta- és tanyavilág, amely a múltban kétszeresen elhanyagolt és mos­toha volt, az most semmiben se maradjon el, az most kárpótlást kapjon, részesüljön a kultúra ál­dásaiban. Azt akarjuk, hogy mi­nél több falusi, tanyai gyermek kerüljön innen is középiskolába és egyetemre, s minél több fel­nőtt végezze el ennek az iskolá­nak a segítségével akár az álta­lános, akár a középiskolát. Egy halk, de érezhető, csodál­kozással teli moraj azért mégis végigfutott az ünneplőkön, amikor Kőfalvi elvtárs a költségekről beszélt. Arról a több mint 750 ezer forintról, amelyet államunk az iskola építésére és felszerelé­sére fordított. Meg is tekintettek, néhányan meg is tapogattak min­dent. A vadonatúj, sima lapú pa­dokat, az előtérben a falba épí­tett szekrényeket, a hatalmas ablakokat,a cserépkályhákat Cso­dájára­ is lehet járni egy ilyen is­kolának egy pusztán. Szinte senki sem akart elmen­ni, amikor véget ért az avató­ünnepség. Pedig előre bemond­­ták, hogy most az utolsó szám következik — de szépen is be­szélt az a kis hetedikes a költő szavaival a két iskolá­ról — mégis külön kellett szólni, hogy most már nincs tovább, befeje­ződött a műsor, az ünnepség Lassan-lassan oszladozott csak szét a közönség a szélrózsa, azaz a két major és a két őrház irá­nyába.­­V/­­a és holnap és azután már egészen a tanulóké lesz az új iskola. Az alsótagozatosak leg­nagyobb örömére, őket tanítják benne. Nap mint nap látják majd, megbarátkoznak vele, még a kis elsőosztályosok is. S azután majd tényleg megszokják, termé­szetesnek veszik, hogy ők és az utánuk jövők ilyen korszerű kö­rülmények között alapozhatják meg tudásukat. Ám azok az em­lékek, amelyeket a szülők, s az idősebb tanítók hordoznak, s amelyekkel a fiatalokat is megis­mertetik, bizonyára sohasem fe­ledtetik a két iskola, a két világ közti különbséget. Nem feledte­tik, legfeljebb, csak természetessé teszik, hogy az új iskolával sem­ zárult le Kanotapuszta fejlődése, dolgozóink művelődése. Ebben ez a két tanterem is csak egy lánc­szem, s ezt követik a többiek..» Markovit» 68 új lakás épült a Jáki állami Gazdaságban Nemrég ünnepelte 10 éves fennállását a Jáki Állami­ Gazdag­ság. A nagyszerű termelési eredmények mellett a dolgozók szociális helyzetének megjavításában is sokat tett a gazdaság az elmúlt 10 esztendőben. A régi cselédházak helyén 17 új lakást épített, 15-öt pedig felújított. A dolgozók­­magánerőből 36 családi házat építettek. Munkásszálló a batogunyomi főnéiegységben. Állami gazdasági dolgozók lakásai­nakon. 3

Next