Vas Népe, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

Boldog új évet! Irts? Gonda György? a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a megyei tanács sineks b­izakodással lépjük át az új­­ év küszöbét. Úgy gondo­lom, hogy az 1959-es esztendő mérlegét megszabva — minden óraink megvan erre a bizakodás­ra. Az elmúlt 12 hónap három év töretlen és szép sikereket hozó fejlődésének volt része. Ez jellem­ző hazánkra általában, de ha me­gyénk helyzetét, fejlődését vizs­gáljuk, szintén ez állapítható meg. Mi az, amit az elmúlt évben me­gyénkben elértünk? Erre a kérdésre a válasz azért is lényeges, mert a következő hó­napokban ezekre az eredmények­re, tapasztalatokra támaszkodva, ezekből kiindulva kell majd to­vábbi feladatainkat megszabni és végrehajtani. A legjelentősebb változás me­­gyénkben is a falvakban, a dolgozó parasztság körében kö­vetkezett be. Az elmúlt eszten­dőben megyénk községeinek több mint a fele termelőszövetkezeti községgé alakult, s megyénk te­rületének 63 százalékán már szo­cialista nagyüzemi gazdálkodás folyik. Egy esztendő alatt mint­egy hétszeresére, körülbelül 20 ezerre növekedett azoknak a csa­ládoknak a száma, amelyek az új, a szocialista élet mellett döntöt­tek. Húszezer család! Ez a leg­nagyobb fontosságú változás, ami az elmúlt hónapokban nálunk bekövetkezett! Közismert tény, hogy a szakítás a régivel, a meg­szokottal­­ rendkívül bonyolult és nehéz­ dolog. Szokásokkal, ha­gyományokkal szakítani és vál­lalni az ígéretes, de mégis csak ismeretesen újat, ez rendkívül be­csülni való lépés. Ez a legfonto­sabb abban a nagy átalakulásban, amely községeinkben ezekben a napokban is tovább zajlik. Már működő termelőszövetke­zeteink alapjában véve jó ered­ményei segítettek eddig is, és se­gítik a jövőben is a paraszti bol­dogulás és felemelkedés egyetlen biztos útjának, a szocialista me­zőgazdaságnak teljes diadalra juttatását. Büszkék vagyunk a büki Lenin TSZ, a kemenesaljai Ú­ttörő TSZ és sok más termelő­­szövetkezetünk eredményeire. M­­­ialatt a szocialista mező­■LTi gazdaság a dolgozó paraszt­ság körében mind nagyobb tábort nyer meg, közben máris jelentkez­nek azok a kezdeti, de ugyanak­kor lényeges sikerek, amelyek a tények erejével bizonyítják, hogy helyes úton járunk. 1959-ben me­gyénk dolgozó parasztsága több mint 16 ezer méter mázsa marha- és sertéshússal adott többet az ország ellátásához, mint 1958-ban. Megközelíti a 100 millió forintot az az összeg, amit elsősorban épít­kezésekre, talajjavításra és gép­vásárlásra fordítottak megyénk termelőszövetkezetei. Ez a követ­kező években hoz majd bőséges hasznot, ami a termelőszövetkezeti tagságnak is és az egész ország­nak is egyaránt előnyös lesz. Vég­ső soron az bizonyítja a szocialista nagyüzem fölényét, hogy többet ad a parasztságnak is, az ország­nak is. Régi termelőszövetkeze­teink ezt egyre szebb sikerekkel példázzák — az újak most készül­nek erre. A párt­ megyei végrehajtó bi­zottsága, felismerve azt a nehéz helyzetet, amelyben a Szentgott­­hárd környéki néhány község me­zőgazdasága volt, azzal az előter­jesztéssel élt illetékes szervekhez, hogy Szentgotthárd székhellyel új állami gazdaságot segítsenek lét­rehozni. 3400 katasztrális hold te­rületen a munkát már el is kezd­ték, és ezzel most egy eddig meg­nyugtatóan nem rendezett és amellett hasznosítás szempontjá­ból értékes terület biztató fejlődés előtt áll. V V­as megye iparának fejlesz­tése az utóbbi időben ál­landóan napirenden szerepelt pártszerveink és tanácsi testüle­­teink előtt. Itt viszonylag rövid idő alatt nehéz jelentősebb ered­ményt elérni. Illetékes párt- és állami szerveink azonban meg­értéssel fogadták javaslatainkat. Ma már ismeretes az a bővülés, mely a Szombathelyi Pamutipar gyártelepén bekövetkezett, vagy amely a Szombathelyi Cipőgyár területén történik. A Szombathe­lyi Cipőgyárnak ezenkívül egy 200 fős részlege Körmenden is meg­kezdte munkáját. Szombathelyen a REMIX-gyár letelepedéséhez jelentősebb építési feladatok el­végzése szükséges, de kisebb lét­számmal már itt is megkezdődött a termelőmunka. Számunkra az iparfejlesztés egyik lényeges indítéka, hogy me­gyénken belül munkaalkal­mat teremtsünk. Az elért eredmények között megbe­csült helyre kívánkozik az a tény, hogy megyénk szocialista ipará­ban ez év novemberében több mint 1600-zal dolgoztak többen, mint az előző év azonos idősza­kában. Eredménye tehát van e munkának. Végül, ami az ipart illeti — bár ez nem kizárólagosan ipari vonatkozású — hadd tegyem szó­vá a megkezdett geológiai kutatá­sokat, amelyek elé a szakemberek is és mindazok bizakodással te­kintenek, akik megyénk fejlődését szívügyüknek tartják. A mezőgazdaság, az ipar, a termelés és a munka mellett a művelődésügy helyzete és fejlő­dése elsőrendű fontossággal bír. Mit hozott ebben a vonatkozásban az 1959-es esztendő? A legfontosabbnak megyénk dolgozóinak megnövekedett és egyre növekvő művelődési igényét kell tekinteni! Ma az általános és középiskolákban több felnőtt ta­nul, mint bármikor az elmúlt években. Növekszik az igény a jó előadások, a jó könyvek iránt. A pedagógusok, a szülők és a tanulók megértésével, támogatásá­val a lényegileg még csak kezdeti fokon megvalósított politechnikai képzés és a gimnáziumokban be­vezetett heti 1 napos termelőmun­ka már meghozta kezdeti ered­ményeit Megyénk közoktatásának leg­szebb új vívmánya a Szombathe­lyen otthont nyert Felsőfokú Ta­nítóképző Intézet. Külön örö­münkre szolgál, hogy Szombathely ezáltal végre felsőfokú oktatási intézményhez jutott. Ehhez mél­tó módon csatlakozik az a több mint 60 új korszerű tanterem, amely ez évben megyeszerte fel­épült, olyanok, mint a toronyi, du­­kai, alsóújlaki és más korszerű iskolák. Hat új művelődési otthonnal gazdagodtak községeink. A büki művelődési otthon, vagy például a káldiaké méltó hajlékot nyújt a tanulni, szórakozni vágyóknak. Fejlődik megyénk zenei élete, te­rületi könyvtáraink állományában ma több mint 14 ezerrel több kö­tet könyv van, mint ez év elején és példák sorát lehetne felsora­koztatni a művelődésügy legkü­lönbözőbb területeiről. Hadd em­lítsem itt meg külön is a Vasi Szemlét — helytörténeti évköny­vünket —, amelynek ez évben is két kötete jelent meg. A művelődés feltételei között lényeges helye van a villamosítás adta lehetőségeknek. 19 község villamosítása fejeződött be 1959- ben. Bérbaltavár, Hosszúperesz­­teg, Kerkáskápolna és további 16 község lakossága ezekben a he­tekben és hónapokban ismerte meg a villany használatának örömét. Á­ltalában az, hogy megyénk TM lakosságának életkörülmé­nyei hogyan alakulnak, egyike a legfontosabb kérdéseknek, ame­lyekre az év mérlegének összeállí­tásánál választ kell adni. Minden egyéb érvnél többet mond azon­ban, ha valaki Szombathelyen, vagy bármelyik községünkben megnézi az emberek öltözködését. Rosszul öltözött, vagy éppen ron­gyos emberrel nem lehet találkoz­ni. A képet teljesebbé teszi, ha egyetlen számot még figyelembe veszünk: megyénk kiskereskedel­mi és vendéglátóipari forgalma egy esztendő alatt közel 150 mil­lió forinttal növekedett és e növe­kedés elsősorban különböző ipar­cikkekből adódik. Az sem feles­leges, ha megyénk állami kiske­reskedelmének ez év karácsonyi forgalmából néhány számadat is­meretessé válik. December 1 és 24 között az állami üzletekben elfo­gyott 380 rádió, 62 televízió, 94 mosógép, 46 porszívó, 82 garnitúra hálószobafoútor, 64 garnitúra konyhabútor. A különböző játé­kokból körülbelül 50 százalékkal fogyott több, mint tavaly, és amíg tavaly karácsony előtt Szombat­helyen körülbelül 500 ezer forint értékű könyvet vásároltak, addig ez évben már 620 ezer forint ér­tékű könyv fogyott el. A legfájóbb rendezetlen prob­lémánk a lakáshelyzet. Ez a ka­pitalista múlt legsúlyosabb örök­sége! Gyökeresen javítani a hely­zeten csak a 15 éves lakásépítési terv végrehajtása során tudunk. A szombathelyi, viszonylag jelentő­sebb lakásépítés mellett államunk OTP kölcsönakción keresztül is segített. Megyénkben ez évben 24,5 millió forint építési kölcsön állt rendelkezésre, amelyből több mint 680 lakás építése fejeződött be. Szombathelyen a Március 15. téren és az Eden téren folynak az építési munkálatok és folya­matban van a 15 éves lakásépítési programból Szombathelyen meg­valósítandó nagyobb mértékű la- ■ kás építés előkészítése. S­zombathely fejlődésénél, jö­­­vőjénél szóvá kell tenni a már elért eredményeket is: a korszerűbb közvilágítást, a jobb vízellátását, a város nagyobb tisz­taságét és gondozottabb parkjain­kat. Nem utolsó sorban ez utóbbi­nál jelentkezett a társadalmi ösz­­szefogás és segíteni akarás áldásos hatása, amely megyénk számos községére is jellemző, s amely Szombathelyen egymagában közel 1 millió forintos hozzájárulást je­lentett a város szépítéséhez. Megyénk lakosságának egész­ségügyi ellátottsága általában jó. Hogy a jövőben is ez legyen a helyzet, azt bizonyára elősegíti, hogy az elmúlt hetekben közel 75 ezren, azaz a megye lakosságának több mint egynegyede megkapta a gyermekbénulás elleni leghatá­sosabb védőszert, a Sabin-oltást. Itt ilyen körülmények között búcsúzunk az 1959-es esz­tendőtől? Városainkban, közsé­geinkben rend és nyugalom van. Üzemeinkben az éves terv telje­sítése után az 1960-as tervek elő­készítésén dolgoznak, munkások, műszakiak közösen. A vasi határ igen szép. Szemre is igen szépek a termelőszövetkezetek mezsgye által nem darabolt nagy táblái. A jó munka bőséget, jólétet ígér. Bármennyire is elsősorban az eredményeket tükrözi az 1959-es év mérlege, ez nem homályosít­­hatja el előttünk, hogy feladat, leendő rendkívül sok van. Mun­kánknak van fogyatékossága is — nem is kevés. Ezeket sem téveszt­■ ... V­e­t­jük szem elől, amikor az­­1960-as év feladatainak megvalósítására készülünk. . . ■ A VII.­pártkongresszus ország­szerte nagy érdeklődést váltott ki. A­­ kongresszuson mégfogalmmazott célok méltóak és alkalmasak arra, hogy kiérdemeljék egész dolgozó népünk és ezen belül megyénk dolgozóinak támogatását."A­ he­lyeslés és egyetértés, a hétközna­pok munkájában támogatássá­­és tettekké érik. Nem lenne teljes és ha az 1959-es év mérlege, ha nem kapna kellő hangsúlyt a dol­gozók bizalma, támogatása és mindent megelőző szerepe az elért eredmények kivívásában. Pár­tunk helyes politikája mellett eddig is ez volt eredményeink nyitja. B­oldog új évet! Talán néha kicsit kopottnak, semmit­mondónak tűnik a jókívánság. Hadd idézzem azonban azt, amit Kádár elvtárs a közelmúltban be­fejeződött VII. kongresszuson mondott a boldogságról: ,,A kom­munista csak úgy tud boldog len­ni, ha minden dolgozó emberrel együtt boldog”. Ez adja meg szá­munkra ennek a jókívánságnak igazi tartalmát. Boldog lesz az új esztendő, si­kereket hoz a munkában, sok örömet az életben, ha valamennyi­en — megyénk minden dolgozója, munkások, parasztok, értelmisé­­giek és más dolgozó rétegek — közös erőfeszítéssel együtt dol­gozunk a boldog új esztendőért, azért, hogy 1960-ban munkánk eredményekben gazdag és az élet még szebb, még boldogabb le­gyen. V. évfolyam, 1. szám Ára : 60 fillér I 1960. január 1. Péntek ­ B. U. É. K. (T)a Lamtmupi dLixas, úí&míiLi, b&ldfrg, új n­sujuuLúl kimúlunk!

Next