Vas Népe, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-04 / 54. szám

Ünnepi taggyűlésre gyűltek össze a közelmúltban a kőszegi Agyterítőgyár KISZ fiataljai. A gyűlést a most újjáépített és ízlésesen berendezett klubhelyiség avatása alkalmából tartották. A gyűlést rövid kultúrműsor nyitotta meg, majd Oroszvári József megtartotta titkári beszámolóját. A hozzászólások után a kongresszusi versenyben legjobb eredményeket elért három KISZ-brigádnak jutalmat nyújtottak át 1000, 500 és 250 forint értékben. Ezt követően nyolc új KISZ-tag kapta meg igazolványát. Az összejövetel befejezéséül Szapor Kálmán, a gyár igazgatója meleg szavakkal adta át a KISZ- szervezetnek a lemezjátszóval és televízióval felszerelt klubhelyiséget. Az öntőkokillák között, a régi helyén hiába kerestem Császár Tibor öntőt. A mű vezetőjétől érdeklődtem: — Talán délutáni műszakos? — Nem. Augusztus óta már a gyártásfejlesztési osztályon dolgozik — válaszol. — Az előbb úgy láttam, a lakatos részleg műhelyirodájába ment. Ott nézze meg. Az irodában egy gyárásfolyamat technológiájén vitatkoztak, amikor beléptem. Erdélyi Antal, a vitapartner kissé rosszallólag nézett rám. Az előbbi vitához egy rövid mondattal még hozzátette: — Azt hiszem, így jó lesz. Ez a megoldás, Tibikém. — Valami új gyártmány technológiájáról van szó? — kapcsolódtam be a beszélgetésbe. — Nem az üzemben gyártásra kerülő alkatrészek technológiáján, hanem az iskolai feladaton vitatkozunk. — Iskolai feladaton? Nem értem. — A gépipari technikum negyedik osztályába járunk. Már erősen közeleg az érettségi ideje. Több problémát közösen beszélünk meg — magyarázza Császár Tibor. Amikor arról esik szó, hogyan került a gyártásfejlesztési osztályra, így folytatja: — 1949-ben jöttem ide a gyárba, s mint öntőtanuló kezdtem. Kevés megszakítással 1959. augusztusáig mint öntő dolgoztam. Most fejezem be a gépipari technikumot és a maheiy vezetősége úgy döntött, hogy a gyártásfejlesztési osztályon fogok ezután dolgozni. Erdélyi Antal, akivel Császár Tibor a technológiai problémát vitatta, kevés beszédű, szerény ember. Munkája és a sport leköti minden idejét. Nyolc éve mint lakatostanuló került a Mezőgazdasági Gépgyárba. Jó munkája lehetővé tette, hogy fél évvel előbb lehetett segéd, mint a vele egyidőben kezdő inasok. Munkájával mindig meg voltak elégedve. Rövid idő alatt a MEO-ba került. Még 1953- ban elvégezte a Gépipari Technikum első osztályát, de a katonaság miatt tanulmányait félbe kellett szakítania. Pár hónapja az izem vezetősége a lakatos észleg művezetői teendőit írta rá. Ahol a gyári finalok komolyabb dologba kezdenek, őt ott mindig meg lehet találni. A KISZ-vábbképző tanfolyamon s a sportpályán egyaránt. A gépgyár pártszervezete Császár Tiborral együtt nemrégiben őt is felvette ajelöltnek. így lett fiatalon műszaki vezető két tehetséges ifjúmunkásból a Szombathelyi Mezőgazdasági Gépgyárban. Példájuk ékesen bizonyítja: nálunk a fiatalokat, ha rendesen dolgoznak, munkájuk szerint jutalmazzák. Csak becsület, szorgalom és anulás kell hozzá! (D. K. L.) Műszaki vezetők lettek Az első évfolyam — Hát fiúk, ez nem egy szerencsés megoldás. Ehelyett be kell szerezni egy másikat. — De tanár úr, ideiglenesen megfelel? — Jó, majd később kicseréljük. Folyik a klubszoba berendezése, bútorokkal való megtöltése a szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző Intézetben. Néhány diák áll a szobában, meg Kiss Alajos, az intézet tanára. A klubszoba méricskélé■ sével, berendezési tárgyainak szemrevételezésével kezdődik a beszélgetés, s aztán ahogy ez már fiatalemberek között lenni szokott, néhány perc múlva egy vita kellős közepébe kerülünk. S mi minden felvetődik a vita során! Kellene legalább egy lemezjátszó és egy TV az igazi klubélethez, hogy a kollégiumra és a bentlakásos rendszerre lehetne alapozni az egész intézeti munkát, mint ahogy az most, a Szovjetunióban kezd kialakulni, mert a városiakat és a bejárókat kevésbé lehet bekapcsolni a mozgalmi munkába, s egyéb területekre is, mint a kollégistákat. És ki győzné felsorolni, mi mindenről esik szó egészen rövid idő alatt. * Tele vannak a fiatalok problémákkal. Ez az első évfolyam a Felsőfokú Tanítóképzőben, Kísérleti osztály. Rajtuk próbálja ki a minisztérium és az iskola ez első tantervet. Nem jó dolog ez számukra, mert az első félévben például rendkívüli mértékben túlterhelték őket, de valahol el kell kezdeni. Az első évfolyamot nem ez izgatja elsősorban. Tenni, cselekedni akarnak ezek a fiatal emberek, a jövő tanítói, hiszen tele vannak fiatalos tűzzel, alkotásvággyal, elégedetlenséggel. — Ha más nem is, de kultúrszomj az akkora van bennünk — ráncolja a homlokát Kocsis Ernő —, hogy azt szinte nem lehet kielégíteni. — Itt van például ez -1 hangverseny-sorozat, amelyet pesti művészek közreműködésével a mi intézetünk dísztermében bonyolítanak le — szól közbe Tóth János —, legalább hatvan- nyolcvan hallgatónak van erre nálunk bérlete. — Bármilyen film jön, meg lehet kérdezni a moziban, a mi intézetünk elsőnek van ott a mozipénztárnál a jegyigényléssel — mondja Karvalits Ferenc. De nemcsak úgynevezett „évfolyam problémáik” vannak. A városra, Szombathely kulturális életére terelődik a szó, és rögvest kifogásolják, hogy a városnak nincs színházi kultúrája. Azt sem tartják jó megoldásnak, hogy a Déryné Színház csak egy-egy előadást tart olyan darabokból, mint a Légy jó mindhalálig vagy a Pál utcai fiúk. Szerintük nem kis részben ennek a színháznak a feladata lenne, hogy megteremtse a megfelelő színházi kultúrát, de így havonként egy-egy előadás semmi esetre sem tud nagylétszámú színházlátogató közönséget verbuválni. Komoly probléma ez valóban, s lám csak ezek a fiúk, akik vidékről kerültek ide, mennyire magukénak érzik az egész város problémáját, és mennyire egészségesen elégedetlenek. Pedig ez a város nem úgy fogadta őket, ahogy kellett volna. A hivatalos szervek minden támogatást megadtak nekik, de a lakosság egy része vidékieknek, idegeneknek tekinti őket. — A kosárlabda és egyéb sportmérkőzéseinken sokkal nagyobb közönsége van egy-egy gimnáziumnak, mint nekünk — mondja Tóth János. Ez csak egy és nem is a legjobb példa annak érzékeltetésére, hogy még nem fejlődött ki a város és az intézet között a megfelelő társadalmi kapcsolat, de ennek szükségességét nagyon érzik és nagyon hiányolják az első évfolyam hallgatói. S ezer más probléma van még! Például szeretnék eljátszani a Kormos ég című darabot, de nem akad, aki rendezze. Most alakul ki náluk a diák-önkormányzat, amelynek célja önálló kollektívát teremteni a kollégiumban, s ennek máris komoly eredményei vannak. Szeretnének kijárni a falvakba a kultúrcsoportjukkal, megismerni igazán azt a népet, amelynek három év múlva a gyermekeit fogják tanítani. Mi jellemzi az első évfolyamot? Komolyság, gondolkozás, hivatástudat, s egészséges türelmetlenség. Ezek a fiúk és lányok, ha megfelelően be tudnának kapcsolódni a város életébe, rendkívül sokat lendíthetnének az ifjúsági mozgalmon és Szombathely kulturális életén is, hiszen sok tehetséges zeneértő, színjátszó és táncos van közöttük. Szeretetre, a város lakóinak szeretetére és megbecsülésére vágynak ezek a fiatalok. Rajtunk, szombathelyieken is múlik, hogyan oldódnak meg problémáik, mi lesz a megye és a város első tanintézményének diákjaiból, s hogyan valósul meg az első évfolyam sok szép szándéka. D- Kónya Lajos Néhány sorban — Értekezleten vettek részt ma egy hete a szombathelyi járás úttörőcsapatainak vezetői Szombatheyen, az Ifjúság Házában. Az értekezlet mintegy 50 ényi részvevője a próbázások és a nyári táborozások rendjét, valamint a távlati terveket tárgyalta meg. — Farsangi karnevált ■ rendezett a hosszúpereszegi általános iskola úttörcsapata és az ifjúsági vocskerszt tagsága, a szülői munkaközösség segítségével. A bevétel az „Ismerd meg hazádat” mozgalom anyagi alapját képezi. Az 50. nemzetközi nőnapról Sárvár KISZ-szervezetei is megemlékeznek. A Selyemfonalgyár KISZ- szervezete a nőnap tiszteletére rendezi meg zászlóavató- és névadó ünnepségét, amelyen Martos Flóra nevét veszi fel. A szombathelyi vasutas fiatalok közül 67-en rendszeres előfizetői a Magyar Ifjúságnak. A kongresszus anyagát 155 fiatal tanulmányozza szervezett oktatás formájában. Az „Ifjúság a szocializmusért” próbára 268 KISZ-fiatal jelentkezett. Sürgős segítségre vár... — öten vagyunk mindössze a KISZ-szervezetben — kezdi a beszélgetést Szigeti Irén, a velemi KISZ- szervezet titkára. Szép szeme és a hangja szomorú, s a rövid idő alatt, amíg beszélgetünk, megtudom, és megértem, hogy mi bántja. — Két évvel ezelőtt még huszonheten voltak a KISZ-ben — akkor még nem én voltam a titkár. Azután, amikor az ideiglenes tagkönyveket állandóra cserélték, öten maradtunk. .A többiek nem is jelentkeztek az új tagkönyvért. Nem tudom, miért? kérdi. Keze kabátja gombját csavargatja, s halk hangon beszél tovább. — Azután a titkár elment tőlünk, másik községben dolgozik. Engem választottak titkárrá, ígérték, hogy segítenek, csak vállaljam el nyugodtan. Azt hittem, hogy tényleg segítenek, de mégse... Hirtelen megrázza fejét, s nagyon őszintén kiált fel: — Úgy szeretném, ha szép, mozgalmas KISZ-életünk lenne. Ha kultúrcsoportot szerveznénk, színdarabot tanulnánk, szerepelnénk, előadásokra járnánk! Most megint halk és elgondolkodó, bár egy kicsit megmosolyogtatja a visszaemlékezés: — Régen úgy volt. Esténként próbára jártunk, izgatottan készülődtünk. Olyan jó, amikor sokan vagyunk együtt, beszélgetünk, tanulunk, zenét hallgatunk. Ujjai ismét a kabátka gombját kínozzák. — Hónapok óta már gyűlést sem tartunk. Minek? Helyiségünk sincs. És... és én nem vagyok alkalmas a vezetésre! Nem tudok irányítani, nem tudom mit csináljak! Nagyon meghatott és elgondolkoztatott a fiatal lány vergődése. Mert vergődik, kínlódik, úgy, ahogy a KISZ-szervezet is vergődik, amelynek vezését rábízták. „Nem vagyok alkalmas a vezetésre” — csengnek vissza fülembe szavai. Miért nem? Segítséget ígértek neki, de nem állt melléje senki! Szigeti Irén tanulna, rendszeresen foglalkozna azokkal a kérdésekkel, amelyeket egy KISZ-titkárnak ismernie kell. De hol kezdje el? Hogyan fogjon hozzá? Kinek kellene segítenie? Elsősorban a helyi pártszervezetnek, hiszen neki is érdeke, hogy jól működjék a faluban az ifjúsági szervezet. És segítenie kell a szombathelyi járási KISZ bizottságnak is, segíteni, méghozzá minélelőbb. Mert Velem község fiataljairól úgy látszik ők is megfeledkeztek. K. L. — Teljesen önállóan, társadalmi munkában végezték el az Ifjúság Háza renoválását a körmendi községi KISZ-szervezet tagjai. A körmendi Ifjúság Házában azóta eredményes mozgalmi élet folyik. As ittértőknek Három munkásgyerek pályát választ A nyolcadik osztályosok egyre többet gondolkoznak azon, hogyan alakul életük az iskola elvégzése után Ki ez, ki az szeretne lenni. Egyesek továbbtanulni, mások dolgozni akarnak -e-Mádé Károly a Dózsa utcai általános iskola nyolcadik osztályos tanulója. Magas, barna, jóvágású gyerek. — Most, miután befejezed az iskolát, mik a terveid a jövőre vonatkozóan? — kérdeztem tőle. — Tovább szeretnék tanulni. Budapestre, az elektrotechnikai technikumba kértem felvételemet, s most nagyon várom a választ. Már régóta ismerkedem az elektromossággal. Itt az iskolai szakkörben és az egyik barátom édesapjánál, aki rádiós, kedveltem meg ezt a szakmát. Régi vágyam, hogy elektrotechnikus legyek. — Ez sikerülni is fog neki — mondja Raffai Jenő a szakkör vezetője. — Ügyes, készséges gyerek, van kedve és tehetsége a szakmához —, teszi még hozzá. •K A Hámán Kató utcai általános iskola VIII. b. osztályába jár Gasztonyi Éva. Egyszerű, szerény kislány, nem nagyravágyó, nem kisasszonyoskodó, tanárai, diáktársai szeretik. — Bár minden tanítványom ilyen volna — szokta mondogatni osztályfőnöke Scheer Károlyné, ha szóba kerül egy-egy jó felelet után. — Te mi szeretnél lenni? — érdeklődöm Évától. — Tanárnő. Egészen kis korom óta szeretek gyerekekkel játszani, tanítgatni őket. Három kistestvérem van, nagyon szívesen foglakozom velük. Matematika- és fizika-szakos szeretnék lenni, ezek a legkedvesebb tantárgyaim. — És nem félsz, hogy sokat kell majd mérgelődnöd a haszontalan diákokkal? * — Nem. Talán nem is tudok igazán mérges lenni. Nagyon szeretnék tanítani, gyerekekkel foglalkozni, és semmi sem riaszt vissza ettől. ★ Csiszár László, a Zrínyi utcai általános iskola VIII. c. osztályos tanulója. Hármas tanuló, bár jobb is lehetne. Alacsony, fekete uu, juiagavwciciiu, wan. a tanulmányi eredményén kellene javítani ahhoz, hogy minden tekintetben elégedettek legyenek vele. — Eszetregályos szeretnék lenni — mondja. — Sokat dolgozgattam különböző fémmunkákon otthon és az úttörőházban a lakatos szakkörben. Nagyon megszerettem ezt a szakmát. A szakkörben különböző dísztárgyakat készítettünk, hamutartókat, kis várat, s még számtalan apróságot. Egyszer üzemlátogatáskor láttam, milyen az esztergályozás, azóta mindig csak az esztergagép mellé kívánkozom. Szeretném, ha az én kezem alatt is úgy alakulna a vas, mint a munkásoké alatt, ott a gyárban. ★ Három munkásgyerek rövidesen elindul. Az egyik elektrotechnikus, a másik tanárnő, a harmadik esztergályos akar lenni. Nem ismerik egymást, más és más iskolába járnak, mégis van egy közös vonásuk: tanúira, dolgozni akarnak, hogy az életben megállják a helyüket. P. Gy.