Vas Népe, 1961. április (6. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-01 / 78. szám
1961. április 1. Szombat Amíg Reiber Károly főmérnök lett... A Szentgotthárdi Selyemgyár szövőtermében több száz gép zakatolása teszi érthetetlenné a beszédet. Reiber Károly, az üzem főmérnöke is innét indult el. De talán még messzebbről... Mert valamikor csak kívülről nézhette a Tutsch Részvénytársaság tulajdonában levő gyárat. Pedig nagyon szeretett volna bekerülni, gép mellé állni, dolgozni. Sokáig azonban elérhetetlen volt számára a szövőgépek egyenletes zakatolása, a munkásköpeny, a gyári élet. Azután egyik napról a másikra mégis bekerült a véletlen, illetve Bobi révén. — A kutyám volt Bobi — emlékezik vissza. — Ügyes, okos állat, jó patkányfogó hírében állt Ezért kopogott be hozzám az akkori portás. A kutyáért jött A gyárba kellett volna Bobi, a patkányok miatt. Mérges lett. A kutya kell, ő nem? S kikötötte, hogy csak úgy egyezkedik, ha őt is felveszik. Akkor vele megy a kutya. — 1937 március 15-én azután behívtak — meséli tovább — Soha sem felejtem el ezt a napot. A próbafogáson jól szerepelt Bobi, mintha csak megérezte volna, mit jelent nekem. Hát így került a gyárba. Napi 12 órát állt az szelőgép mellett, 12 filléres órabérért. Aztán az előkészítőbe, majd a festődébe, onnét pedig újra az előkészítőbe került-Ezerkilencszáznegyvenöt még segédmunkásként találta. Az akkor 26 éves fiatalember tanulni szeretett volna. Hat elemivel iratkozott be a Budapesten induló művezetőképző tanfolyamra, ahonnét már művezetőként tért viszsza. Aztán ismét tanfolyam, s az államosítás után 1951-ig normálként dolgozott. És újra tanulás. A műszaki káderképző tanfolyamra járt. Volt közben szövödevezető, gyártásvezető, majd 1956-ban műszaki vezető, főmérnök lett. Jövőre jubilál- 25 éve lesz, hogy a gyárban van. Elmúlott negyven esztendős. A jól végzett munka elismerése: a Munka Érdemrend, a sztahanovista oklevél, s a Könnyűipar Kiváló Dolgozója cím tulajdonosa. Jutalomként tavaly egy hónapot Kínában töltött, mint a könnyűipari delegáció tagja. Mögötte munkásévek, és előtte ismét csak tanulás. Most iratkozott be a kétéves közgazdasági tanfolyamra. Nem akar lemaradni, mert neki a pókhálófinom szálak puha, csillogó kelmékké szövődése jelenti az életet. Szakály Éva Nyugaton még dörgött az ágyú- A háború sebei még nagyon frissek voltak Egy-egy kidöntött fa, árokba fordult, kiégett tank, zilált kerítések mutatták rombolásait. Az emberek szemében is látszott még a nyugtalanság, ám az élet már bontogatni kezdte az öröm bimbóit is. A falakat elözönlötték a szovjet katonák, vidám harmonikaszó csendült estelente s az emberek lelkéből lassan-lassan elszállt a nyugtalanság. Április első napjaiban bajuszos, fürge járású férfi érkezett Sárvárra. Korán tavaszodott 1945-ben, a járókelőket kicsalta a jó idő az utcára A piactéren mintegy 40 főnyi nemzeti karszalagos tánfergett. A bajuszos férfi egyenesen feléjük tartott. Körbe fogták a jövevényt, aki néhány szóval elmondotta, hogy őt a kommunista párt küldte Sárvárra... A karszalagosok megélénkültek. Az idegen férfi megvillantotta lelkük mélyén a reménység napsugarát. Ám ekkor a bajuszos kinyújtotta karját, s felmutatott az egyik épület homlokzatára. — Az mi? — kérdezte felháborodva. — Nem lehet bemenni a házba — mondták egyszerre többen ás- A házon sértetlenül lengett a nyilaskeresztes lobogó.— Nem lehet bemenni, bezárták a kaput. A párt küldöttje előrelendült. Katonás léptekkel ott termett a ház kapujában. A kapu tényleg zárva volt. Ekkor nekifeszítette vállát, de az erős tákolmány nem engedett. — Ide hé! — kiáltotta amazoknak, akik egy ideig még zavarodottan álltak. Odaszaladtak, nekivetették ők is a vállaikat, s a kapu kinyílt A nyilaskeresztes zászló a porba hullott. A párt küldöttje ekkor így szólt a karszalagosoknak: — Elvtársak, szaladjon valaki Orbán Lajosért. Mondja meg, hogy a Magyar Kommunista Párt küldöttje hivatja. A futár elment. A bajuszos pedig tovább inézkedett. Egy embert elküldött deszkáért, amiből ideiglenes táblát eszkábáltak s ráírták: „Magyar Kommunista Párt sárvári szervezete”. Készítettek egy másik táblát is, s az egyik ügyes kezű férfi a bajuszos javaslatára ezt pingálta rá: „Föld, kenyér, szabadság!” Ekkorra előkerült egy vörös zászló is. A táblákat elhelyezték az épület homlokzatán, s ezzel, mintegy befejeződött az első aktus. Urbán Lajos hamarosan megérkezett. De nem jött egyedül. Magával hívta fiát és még hat férfit. Rövid tanácskozás után megalakították a Magyar Kommunista Párt sárvári szervezetét. A párt küldöttje kiállította az ideiglenes igazolványokat, majd papírokat nyújtott át. Azokon volt az Internacionálé sokszorosított szövege. A dallamát ismerték Ünnepélyes, komoly arccal felálltak s énekelni kezdték a dalt... „Föl, föl, ti rabjai a földnek, föl, föl, te éhes proletár”. A szemekből kibuggyantak a könynyek. A jelenlevők meghatódottan nézték mindezt, s még aznap többen beléptek a kommunista pártba. •. . Szabó Imre elvtárs — ő volt a Magyar Kommunista Párt küldöttje —, másnap elindult szülőfalujába, Felsőpatyra, hogy ünnepélyesen megkezdje a földosztást. Az volt a terve, hogy a három község lakóit — Felsőpaty, Alsópaty és Rábapaty —, a felsőpatyi népházba hívja össze nagygyűlésre. Ott majd megalakítják a földosztó bizottságot és megkezdik a földek kiosztását a szegényparasztok között. A párt küldöttjén izgalom vett erőt. Hogyne, hiszen ahova indult, abban a faluban cselédeskedett hosszú-hosszú éveken át. Ismerte a fákat, a bokrokat, az öregeket és felnőtteket egyaránt. Felsőpatyra érve legelőbb a jegyzővel találkozott— No, Imre, mi újság Pesten? — kérdezte. Szabó elvtárs pár szóval elmondta, mit csinálnak a pestiek, hogyan fogtak hozzá a romok eltakarításához, majd így szólt a jegyzőhöz: — Jegyző úr, én holnap reggel gyűlést akarok tartani a népházban. Kérem, doboltassa ki mind a három községben, hogy a kommunista párt küldöttje akar szólni a lakossághoz. A jegyző furcsán nézett. Tétova mozdulatokat tett kezeivel. Kereste a szót, amely ördög tudja, mi okból, kezdett hűtlen lenni hozzá. — Ejte, Imre, nem lesz abból semmi — dadogta végül is — Korán van az reggel, meg nem is mernek összejönni még az emberek. — Jegyző úr, én holnap reggel hat órakor a népházban leszek... Hangja igen határozott lett most már. A jegyző ekkor cselhez folyamodott. — Nézze Szabó úr, ha akarnám sem tudnám összehívni az embereket. Az oroszok bekötözték a lovakat a népházba Nem lehet oda bemenni... Szabó elvtárs tudta, hogy ez nem lehet igaz. — A Magyar Kommunista Párt küldött, megértette? Holnap reggel hat órakor beszélni akarok a három község lakóival. Ezzel magára hagyta a jegyzőt, aki zavarodottan állt az út szélén és sokáig nem is tudott megmozdulni. Csak nézett az egykori cseléd után és sehogyan sem akarta megérteni, mi történt vele hirtelen. Reggelre ott állt a három falu népe a ház előtt- Az épület belseje ragyogott a tisztaságtól. A nagytermet berendezték, a falakon Marx, Engels, Lenin képei és különböző feliratok díszelegtek. Szabó Imre hozta magával mindezt. Az emberek megilletődve olvasták a jelmondatokat: „A föld azé, aki megműveli”. „Föld, kenyér, szabadság!'’ Könnyezve hallgatták végig a beszédet. Az egykori cselédtárs boldogságot hozott közéjük. A kommunista párt küldöttje megtöltötte bizalommal a lelkeket-A gyűlésen megalakították a földosztó bizottságot. Még aznap megkezdték a földek kiosztását. Az urasági földekbe beledobbantak a mezsgyekarók. Hmm-- 1'j-plet betéten töltésietek VAS NÉPE Élüzem lett , az Uraiújfalui Állami Gazdaság Az 1960-as évi eredmények alapján — a megye állami gazdaságai közül —, az Uraiújfalui Állami Gazdaságot érdemesítették élüzem címre Az élüzemavató ünnepséget csütörtökön este tartották Uraiújfaluban. Ez alkalommal Micsuk László, a MEDOSZ elnökségének tagja adta át az élüzem címmel járó oklevelet. Az előadó hangoztatta, hogy az uraiújfalui gazdaság az elmúlt évben a tervezettnél 3,5 millió forinttal nagyobb eredményt ért el, s ebben nagy szerepet játszott a szocialista munnkaverseny. A jó munkának megvan a jutalma. Az Uraiújfalui Állami Gazdaságban az élüzemavató-ünnepség során 816 ezer forint nyereségrészesedést osztottak ki a dolgozók között. Személyenként átlagosan egy havi kereset összegének megfelelő nyereségrészesedés jutott. Az élüzemavatón számos dolgozót tüntettek ki és részesítettek pénzjutalomban Lelkesítő volt Igazán lelkesítő volt! Nemcsak azért, mert a városi fúvószenekar vérpezsdítő zenével végigvonult a városon. Az arcokon látszott az izgalom, a tenniakarás izgalma. Amikor az üzemekben elült a gépek zaja, az irodákban becsukódtak az íróasztalok, nem hazafelé indultak az emberek, mint máskor. Gyülekeznek kezdtek a megyei tanács épülete előtt, hogy onnan vonuljanak a vasútállomás elé, az Éden Gyula térre. Vasutasok, ipari munkások, tanácsi dolgozók és más intézmények vezetői állak a sorba. A tér pillanatok alatt benépesült. A tér, ahol tizenhat évvel ezelőtt romokban hevertek a házak. Gerendadarabok, üszkös romok őrizték a háború borzalmait. A tér lapátos, csákányos emberekkel telt meg. A városi tanács elnökének szavai után megpendültek a szerszámok. Az újonnan épült, impozáns házak ablakai megnyíltak. Először kíváncsian nézték, mi történik az Éden Gyula téren. Aztán, amikor megtudták, hogy társadalmi munkába megkezdték a parkosítást, jöttek le egymás után. Hazafelé igyekvő munkások, sétálgató járókelők álltak meg a téren. Nem mentek tovább, lapátot, csákányt fogtak, hogy részesei legyenek ennek a munkának. Játékos kedvű gyerekek özönlötték el a teret. A látvány azonban feledtette velük a játék örömét, nagyobb örömöt leltek abban, hogy szerszámot foghattak ők is a kezükbe. Ez volt a lelkesítő. Az a közel kétszáz ember s az az izgalom, amely fűtötte őket. Valaki papírra írta a társadalmi munkások nevét. Vagy 160-an iratkoztak fel, pedig többen voltak... Mire besötétedett, elsimultak a földhányások. A fagyalbokrok mind-mind kupacokban várták az elszállítást. A zenekar már régen elhallgatott, amikor a lapátok még összekoccantak a kavicsos földdel. És ez volt az igazi zene. A munka ritmusa zengett arról, hogy nemsokára ez a tér lesz a város egyik legszebben parkosított tere. —hj— Megyénk több üzemében élüzemavató ünnepséget tartottak Az elmúlt év második felében végzett munka alapján — az eddigi értesülések szerint — a Vas megyei iparvállalat nyerte el az élüzem címet a Kőszegi Posztó- és Nemezgyár élüzemavató ünnepségén a gyár dolgozóin és a társvállalatok képviselőin kívül megjelent Gosztonyi János elvtárs, a megyei pártbizottság" első titkára, Seres Tibor elvtére, a Könnyűipari Minisztérium Gyapjúipari Igazgatóságának vezetője és Apró József elvtárs, a Textilipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének titkára A múlt év második félévének eredményeit, a termelési tapasztalatokat és az idei feladatokat Klajszki János elvtárs, az üzemi pártbizottság titkára ismertette. Az ünnepség végén 42.001 forint jutalmat osztottak ki. A fő a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta, 28 munkásnak pedig a kiváló dolgozó oklevelet és jelvényt, illetve a vele járó egy heti és két heti fizetésnek megfelelő jutalmat adták át. Ez alkalommal fizették ki a nyereségrészesedést is Egy-egy dolgozó átlagosan közel háromhét, fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést kapott. A Vas megyei Építőanyaipari Egyesülés dolgozói a Savaria Nagyszálló kisermében rendezték meg ésüzemavató ünnepségüket, ahol Szakács Tivadar elvtárs, a vállalat igazgatója számolt be azokról az eredményekről, amelyek alapján az egyesülés elnyerte a nagy elismerést jelentő élüzem címet. Az egyesülés téglagyárai 1960-ban átlagosan 95 forinttal olcsóbban állítottak elő egy-egy ezer darb téglát, mint egy évvel korábban. Az élüzemavató ünnepség alkalmával osztották ki az Építőanyagipari Egyesülés irányítása alatt dolgozó üzemek kiváló dolgozóinak a kiváló dolgozó okleveleidet és a jutalmakat. Hárman kiváló dolgozó oklevelet, huszonhatan pedig összesen 15 ezer forint jutalmat kaptak. Az élüzemavató ünnepségen részt vett Pozsovits István elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Horváth István elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese is. A Szombathelyi Villamosvasút dolgozói a Gyöngyös vendéglőben gyűltek össze az élüzem cím elnyerésének megünneplésére. A vállalat most már nyolcadszor szerezte meg a megtisztelő címet. Nem érdemtelenül. Erről számolt be a családias ünnepségen Bárány Mihály elvtárs, a vállalat igazgatója. A terv 1 millió 560 ezer forint menetdíjbevételt írt elő, s a vállalat dolgozói az előírást majdnem 200 ezer forinttal túlszárnyalták. Az önköltség eredményes csökkentése, a gazdaságos munka révén 115 ezer forint többletnyereségre tett szert a vállalat. A Villamosvasút dolgozói ez élüzemavató ünnepség alkalmával kapták kézhez az elmúlt évi munkábtan járó nyereségrészesedést is, ami 18 napi fizetésnek megfelelő összeget tett ki. Ugyancsak ez alkalommal osztották ki a Kiváló dolgozó okleveleket és a legjobbaknak járó pénzjutalmakat. A vállalat öt dolgozója kapta meg a Kiváló dolgozóoklevelet. 3