Vas Népe, 1961. május (6. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-03 / 102. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT VAS MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VI. évfolyam, 102. szám Ara 550 fillér 1961- május 3. Szerda • • Ünnepi felvonulás, nagygyűlés, szín Ünnepségek szerte a megyében Derűsen, vidáman köszöntötte megyénk lakossága a 17. szabad május elsejét Május elseje. Tizenhetedszer ünnepeltük szabadon ezt a napot, a nemzetközi munkásosztály harcos seregszemléjét..Az előző napon eső mosta a zászlódíszbe öltözött várost. A megyeszékhely lakossága aggódva gondolt a Puskin liget és a Jókai park feldisntett fáira, a lampionokra, az oly nagy gonddal elkészített díszkmelvényekre és pavilonokra. De bizakodtak! És nem hiába: az idő jóra fordult, s május elsejére virradóra a fürgén nyargaló szél felszárította a tócsákat. A tizenhetedik szabad május elsejének reggelén az ünneplőbe öltözött megyeszékhely utcáin a Járóműjavító Vállalat és a városi tanács fúvószenekara adott hajnali szerenádot a város lakóinak. „Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse...” Énekszó és tánc! Mindenki tudta, hogy ebben is, abban is bővenlesz része ezen a napon, hiszen május elseje programja rengeteg szórakozást kínált. A felvonulás csak fél 10-kor kezdődött, de már a reggeli órákban benépesültek az utcák, parkok és ligetek. Az emberek boldogan szívták magukba a friss levegőt, a május első üdvözletét, kézen fogták gyermekeiket, színes léggömböket vásároltak nekik. Együtt indult ünnepelni ezen a napon szinte minden család. Még a háziasszonyok sem főztek, hiszen a sátrak, pavilonok, halászcsárdák és vendéglők finom falatokkal vártak mindenkit. A családok,s üzemek, vállalatok közösségei összeállították a maguk kis programját. A programot, amely sokrétű és színes volt. Felvonultak a vörös lobogók alatt, tapsoltak a kultúracsoportoknak, betértek a vendéglőkbe, vattacukrot ettek, felültek a körhintára, bábszínházba, rollerversenyre vitték a kis csemetéket, szabadtéri filmvetítést néztek, megcsodálták a tűzijátékot és táncoltak az utcabálon__ Ünnepelt mindenki- Büszkén és szabadon, immár tizenhetedszer. Boldogan harsant az ének a hangszórókból, a dalosok ajkáról: „Népek tavasza téged hív ez a vidám ének, béke legyen a világon”. Béke. Ezt a szót sugározta a színesen kavargó tömeg, a dolgozók hatalmas tüntetése, a felvonulás, a műsorszámok, a száz és száz hófehér galamb, a tűzijáték piros fehér zöld fénylabdái, s minden, ami ezen a napon Szombathelyen és a megye legkisebb falvában történt. Büszkén, szabadon és boldogan köszöntötték a vasi dolgozók május elsejét, a munka, a szabadság, a béke, az élet ünnepét. ★ Munkatársaink az alábbiakban számolnak be a megyében tartott ünnepség eseményeiről. Kedés, minden beruházás a nép érdekében történik. — A fejlődés jelentős — mondta —, s ezt a május elsejét nyugodt lelkiismerettel ünnepelhetjük meg. Épül, szépül az ország és benne Vas megye is. Gosztonyi elvtárs szólt a nagyarányú iparosítási programról, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének sikereiről, jelentőségéről, a milliós beruházásokról, egyre fejlődő kulturális életünkről, a tizenötéves lakásépítési programról és épülő új létesítményeinkről. — Nyugodtan elmondhatjuk — folytatta —, hogy olyan időket élünk, amikor a reális célok megvalósulnak. A párt politikája bizalmat élvez. A párttagok és a pártonkívüliek együtt építik a szocializmust és együtt élvezik a közös munka gyümölcseit. Ezt követően Gosztonyi elvtárs a nemzetközi helyzet alakulásáról, a szocialista tábor egyre növekvő erejéről és Gagarin világűr-utazásáról szólt, majd a szombathelyi nagygyűlés nevében köszöntötte a munkásság májusi ünnepét, a világbéke ügyéért harcoló Szovjetuniót és személy szerint Hruscsov elvtársat. Beszéde végén Gosztonyi elvtárs a májusi ünnepen jó szórakozást, a következő időkben pedig eredményes, jó munkát kívánt minden dolgozónak. Vigyázzba merevedett a tér, amikor felcsendültek az Internacionálé akkordjai. Az ünnep hivatalos része a nagygyűlés végével befejeződött. De mennyi szórakozás, műsor várta meg a dolgozókat! A Puskin liget közepén felállított dísztribün perceken belül színpaddá alakult át, ahol az Állami Déryné Színház művészei — Sólyom Ida, Pálos István, Madarász László, Torma István és Meggyesi Erzsébet — Nagy Márton, a Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium tanulója, a Tolbuhin utcai általános iskola tanulói, a kámoni általános iskola tánccsoportja és a Hámán Kató utcai általános iskola énekkara adtak műsort. A déli órákban, amíg az ünneplők ebédeltek, a hangszórók vidám zenét, mozgalmi dalokat és táncdalokat sugároztak, majd délután három órára ismét hatalmas tömeg állta körül a szabadtéri színpadot, s tapsolt a Rostkikészítő Vállalat és a Karhatalom együttese, a Derkovits és az Ady művelődési otthon, a Pamutipar, a KISZ Ifjúság Háza, valamint a Járóműjavító Vállalat öntevékeny kultúrcsoportjai színes, vidámságban bővelkedő műsorának. A kicsik a Magyar László úttörőházban a Három kis kecskegida című bábjátékot nézték meg. Az Üttörőház bábcsoportjának másfél órás műsora osztatlan sikert aratott. Késő este lett, már a tűzijáték színes labdái is elpukkantak, de még mindig sokan szórakoztak a Puskin ligetben. Csak az utcabál kezdetekor, este nyolc óra után csendesedett el a liget, amelyben oly kellemesen szórakoztunk egész nap, s ahol megint gazdagabbak lettünk egy májusi emlékkel. A Puskin ligetben Mintha piros és nemzeti színű zászlókat termettek volna erre a napra még a fák is! És csodák csodája: a máskor oly szigorú parkőr sem haragudott azért, hogy a pázsiton apró lábak futnak versenyt a széllel az elszabadult léggömb után ... Fehér abrosz került a szabadban felállított halászcsárda asztalaira, s terítés közben hivogatóan csörrentek össze az evőeszközök. A büfésátrak előtt söröskancsóval, vagy borospohárral a kezükben veteránok beszélgettek. Beszélgettek, emlékeztek. A körhintán magasba röppentek a vidám gyerekek s a nagymamák izgatottan figyelték: vajon babát, vagy kakast lő-e a kisunoka az üzemi KISZ-szervezetek lövészsátraiban? A szórakozás közepette egy kis izgalom is vibrált a levegőben : a felvonulókat, várták azok, akik már korábban kijöttek ide, hogy elsőnek élvezhessék a liget májusi pompáját. Végre fél tíz felé a gyermekek megadják a jelt. — Jönnek — kiáltották, s kiszakítva magukat a szülők kezéből, az emelvény felé futottak. A vidám zeneszó is elhallgatott, s a hangszórók teleszórták a ligetet a konferanszié hangjával: — Üdvözöljük Szombathely dolgozóit a tizenhetedik szabad május elsején, a munkásszolidarítás, a munka nemzetközi ünnepén! Éljenek a testvéri kommunista és munkáspártok! Éljen a szocialista tábor megbonthatatlan egysége! Éljen, és erősödjék a munkás-paraszt szövetség! Elsőnek a 65-ös számú AKÖV dolgozói érkeztek, majd a Szombathelyi Öntöde- és Fémmegmunkáló Vállalat, az Építőipari Vállalat, a ktez-ek és a Szombathelyi Építőipari Szövetkezet dolgozói értek az emelvény elé. Hatalmas taps köszöntötte a Szombathelyi MÁV Járóműjavító Vállalat felvonulóit, akik Marx, Engels és Lenin képeit hozták az élen. Soraikban apró májusfák színes szalagjaival játszott a szél. A hangulat a tetőfokra hágott, amikor megérkeztek a Nyugatmagyarországi Fűrészek dolgozói. Teherautó jött előttük. Az autón nagy földgömb büszkélkedett, rajta az első embert szállító űrhajónak, a Vosztoknak kicsinyített mása. És a ,,Vosztokban” ülő kisfiú Gagarin őrnagyot, az első űrrepülőt jelképezte. A földgömb előtt elhelyezett transzparens a szovjet népet, a pártot és a szovjet tudományt éltette. Egy óráig tartott a szombathelyi dolgozók felvonulása. Fél likőr a Haladás Kórus tagjainak ajkáról felhangzott a dal: „Fél vörösök proletárok...” — majd a béke jelképei, a béke követei, hófehér galambok szálltak fel a tribün elől. Ezt követően Horváth József elvtárs, a városi pártvégrehajtó bizottság tagja köszöntötte az ünneplő tömeget, majd Gosztonyi János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Vas megyei Bizottságának első titkára lépett a mikrofon elé. — Hetvenkét esztendeje, hogy ezen a napon ünnepre jönnek össze a világ dolgozói — kezdte beszédét Gosztonyi elvtárs. — A szocialista országokban a győztes nép ünnepel, a kapitalista országokban utcai demonstrációkban mutatja meg erejét a ■munkásság, de még vannak olyan országok is, ahol titokban emlékeznek meg a munkásság nagy ünnepéről. Valamikor nálunk is így volt ez... Idézte, hogy a költő úgy emlékezik meg a régi május elsejékről: „A hatalom kiadta a parancsot. Ne legyen ünnep május elsején .. — 1945 óta szabadon ünnepelünk — folytatta. — Az első májuson még üszkös romok meredeztek az ég felé, a szivekben kétségbeesés és reménytelenség uralkodott. És a romok között mégis ott ragyogott a jelszó: „Lesz magyar újjászületés”. Beszélt sikereinkről s gondjainkról is. Szólt a mi rendszerünkről, amelyben minden vntéz A megyei és a szombathelyi városi pártbizottság, valamint a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, elismerését és köszönetét fejezi ki mindazoknak — a párt-, és KISZ-szervezeteknek, a szakszervezeti és egyéb szerveknek, az üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek, hivatalok, intézmények dolgozóinak —, akik Szombathelyen a május elsejei ünnepségek megszervezésében és sikeres megrendezésében részt vettek. . AZ MSZMP VAS MEGYEI ÉS SZOMBATHELY VÁROSI BIZOTTSÁGA, A SZAKSZERVEZETEK MEGYEI TANÁCSA A Jókai parkban Amint a nap felkapaszkodott a házak gerincére , bearanyozta a parkot, a szalagokkal feldíszített fákat, az érdeklődők és a reggelt izgalmasan váró gyermekek már szinte elözönlötték a sétányokat és a játszótereket. Délelőtt fél 10 óra tájban érkezett meg az ünnepségre felvonuló dolgozók első színes csoportja. Ettől kezdve szünet nélkül áradt a parkba a zászlókat, a párt- és állami vezetők arcképét vivő emberek színes sokasága. Percek alatt olyan lett a Jókai park, mint egy színpompás hullámzó tenger, amelyet állandóan két tarka emberfolyó, táplált, a Zsiray Lajos utca és a Tanácsköztársaság liget felől szünet nélkül hömpölygött az emberáradat. Az üzemek, a hivatalok és intézmények dolgozói május elsejét köszöntő szövegű transzparensekkel érkeztek az ünnepség színhelyére. A Szombathelyi Cipőgyár dolgozói a Vosztok űrhajó makettjét hozták, amelyet hatalmas léggömbre erősítve röpítettek a magasba. Kacagás, jókedv, zeneszó áradt és hallatszott mindenfelől. Fél 11 óra volt, amikor a szépen feldíszített ünnepi emelvényen elfoglalták helyüket a megye és a város vezetői. A sokezres tömeg előtt Gopda György elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke mondott ünnepi beszédet. Emlékeztetett arra az időre, amikor még Szombathelyen és szerte az országban titokban, az üldöztetéstől félve ünnepelték meg május elsejét. Párhuzamot vont a régi és a mostani május elsejék között, majd emlékeztetett a Szovjetuniónak és a szocialista országoknak az elmúlt években elért hatalmas sikereire. Szólt a felszabadulás óta a megyében és a megyeszékhelyen elért gazdasági és politikai eredményekről is. Nagy tetszéssel fogadott beszéde végén sok örömet, vidámságot és jókedvet kívánt az ünnepség részvevőinek. Örömből, szórakozásból, vidámságból, jókedvből nem is volt hiány! Dicséret illeti az ünnepség rendezőit, mert ugyancsak nem volt könnyű elhatározni, hogy a nagy kiterjedésű, gyönyörűen rendbehozott és feldíszített parknak melyik részébe látogassanak el az ünneplők. Sokak — akik korábban csak ritkán jöttek ide szabad idejükben —, egy jó ideig a táj, illetve a vidék szépséges varázsában gyönyörködtek, s nyomban el is határozták: a jövőben a korábbinál sokkal gyakrabban felkeresik ezt a helyet, mert a park szép útjaival, hatalmas fáival, csendes méltóságával felüdülést és sok-sok örömet nyújt a járókelésnek. Akik viszont már eddig is gyakran sétáltak itt, a különféle szórakozóhelyek felé vették az irányt. Százak és százak tértek be az újonnan megnyílt Május 1 sörözőbe, s rengetegen mentek a szabadtéri színpad felé, hogy ott az iskolák kórusainak ének- és táncszámaiban, a Déryné Színház művészeinek előadásában gyönyörködjenek. (Folytatás a-it oldalon)