Vas Népe, 1961. május (6. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-03 / 102. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT VAS MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VI. évfolyam, 102. szám Ara 5­50 fillér 1961- május 3. Szerda • • Ü­nnepi felvonulás, nagygyűlés, szín Ünnepségek szerte a megyében Derűsen, vidáman köszöntötte megyénk lakossága a 17. szabad május elsejét Május elseje. Tizenhetedszer ünnepeltük szabadon ezt a na­pot, a nemzetközi munkásosztály harcos seregszemléjét..­Az előző napon eső mosta a zászlódíszbe öltözött várost. A megyeszék­hely lakossága aggódva gondolt a Puskin liget és a Jókai park feldisntett fáira, a lampio­nokra, az oly nagy gonddal el­készített dísz­kme­lvényekre és pa­vilonokra. De bizakodtak! És nem hiába: az idő jóra fordult, s május elsejére virradóra a für­gén nyargaló szél f­elszárította a tócsákat. A tizenhetedik szabad május el­sejének reggelén az ünneplőbe öl­tözött megyeszékhely utcáin a Járóműjavító Vállalat és a városi tanács fúvószenekara adott haj­nali szerenádot a város lakóinak. „Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse...” Énekszó és tánc! Mindenki tudta, hogy ebben is, abban is bőven­­lesz része ezen a napon, hiszen május elseje programja rengeteg szórakozást kínált. A felvonulás csak fél 10-k­or kezdő­dött, de már a reggeli órákban benépesültek az utcák, parkok és ligetek. Az emberek boldogan szívták magukba a friss levegőt, a május első üdvözletét, kézen fogták gyermekeiket, színes lég­gömböket vásároltak nekik. Együtt indult ünnepelni ezen a napon szinte minden család. Még a há­ziasszonyok sem főztek, hiszen a sátrak, pavilonok, halászcsárdák és vendéglők finom falatokkal vártak mindenkit. A családok,­s üzemek, vállalatok közösségei összeállították a maguk kis prog­ramját. A programot, amely sokrétű és színes volt. Felvonultak a vörös lobogók alatt, tapsoltak a kultúra­csoportoknak, betértek a­ vendég­lőkbe, vattacukrot ettek, felültek a körhintára, bábszínházba, rol­lerversenyre vitték a kis cseme­téket, szabadtéri filmvetítést néz­tek, megcsodálták a tűzijátékot és táncoltak az utcabálon__ Ünnepelt mindenki- Büszkén és szabadon, immár tizenhetedszer. Boldogan harsant az ének a hangszórókból, a dalosok ajkáról: „Népek tavasza téged hív ez a vidám ének, béke legyen a­ vi­lágon”. Béke. Ezt a szót sugározta a színesen kavargó tömeg, a dolgozók ha­talmas tüntetése, a felvonulás, a műsorszámok, a száz és száz hó­fehér galamb, a tűzijáték piros fehér zöld fénylabdái, s minden, ami ezen a napon Szom­bathelyen és a megye legkisebb falvában történt. Büszkén, szabadon és boldogan köszöntötték a vasi dolgozók má­jus elsejét, a munka, a szabad­ság, a béke, az élet ünnepét. ★ Munkatársaink az alábbiakban számolnak be a megyében tartott ünnepség eseményeiről. Kedés, minden beruházás a nép érdekében történik. — A fejlődés jelentős — mond­ta —, s ezt a május elsejét nyu­godt lelkiismerettel ünnepelhet­jük meg. Épül, szépül az ország és benne Vas megye is. Gosztonyi elvtárs szólt a nagy­arányú iparosítási programról, a mezőgazdaság szocialista átszer­vezésének sikereiről, jelentőségé­ről, a milliós beruházásokról, egyre fejlődő kulturális életünk­ről, a tizenötéves lakásépítési programról és épülő új létesítmé­nyeinkről. — Nyugodtan elmondhatjuk — folytatta —, hogy olyan időket élünk, amikor a reális célok meg­valósulnak. A párt politikája bi­zalmat élvez. A párttagok és a pártonkívüliek együtt építik a szocializmust és együtt élvezik a közös munka gyümölcseit. Ezt követően Gosztonyi elv­társ a nemzetközi helyzet alaku­lásáról, a szocialista tábor egyre növekvő erejéről és Gagarin vi­lágűr-utazásáról szólt, majd a szombathelyi nagygyűlés nevé­ben köszöntötte a munkásság májusi ünnepét, a világbéke ügyéért harcoló Szovjetuniót és személy szerint Hruscsov elvtár­sat. Beszéde végén Gosztonyi elv­társ a májusi ünnepen jó szóra­kozást, a következő időkben pe­dig eredményes, jó munkát kívánt minden dolgozónak. Vigyázzba merevedett a tér, ami­kor felcsendültek az Internacio­­nálé akkordjai. Az ünnep hivatalos része a nagygyűlés végével befejeződött. De mennyi szórakozás, műsor várta meg a dolgozókat! A Pus­kin liget közepén felállított dísz­tribün perceken belül színpaddá alakult át, ahol az Állami Déry­né Színház művészei — Sólyom Ida, Pálos István, Madarász László, Torma István és Meggyesi Erzsébet — Nagy Márton, a Szombathelyi Nagy Lajos Gim­názium tanulója, a Tolbuhin ut­cai általános iskola tanulói, a kámoni általános iskola tánccso­portja és a Hámán Kató utcai általános iskola énekkara adtak műsort. A déli órákban, amíg az ünnep­lők ebédeltek, a hangszórók vi­dám zenét, mozgalmi dalokat és táncdalokat sugároztak, majd délután három órára ismét ha­talmas tömeg állta körül a sza­badtéri színpadot, s tapsolt a Rostkikészítő Vállalat és a Kar­hatalom együttese, a Derkovits és az Ady művelődési otthon, a Pa­mutipar, a KISZ Ifjúság Háza, valamint a Járóműjavító Vállalat öntevékeny kultúrcsoportjai szí­nes, vidámságban bővelkedő mű­sorának. A kicsik a Magyar László úttörőházban a Három kis kecskegida című bábjátékot néz­ték meg. Az Üttörőház bábcso­portjának másfél órás műsora osztatlan sikert aratott. Késő este lett, már a tűzijáték színes labdái is elpukkantak, de még mindig sokan szórakoztak a Puskin ligetben. Csak az utcabál kezdetekor, este nyolc óra után csendesedett el a liget, amelyben oly kellemesen szórakoztunk egész nap, s ahol megint gazda­gabbak lettünk egy májusi em­lékkel. A Puskin ligetben Mintha piros és nemzeti színű zászlókat termettek volna erre a napra még a fák is! És csodák csodája: a máskor oly szigorú parkőr sem haragudott azért, hogy a pázsiton apró lábak fut­nak versenyt a széllel az elszaba­dult léggömb után ... Fehér abrosz került a szabad­ban felállított halászcsárda asz­talaira, s terítés közben hivoga­­tóan csörrentek össze az evőesz­közök. A büfésátrak előtt sörös­­kancsóval, vagy borospohárral a kezükben veteránok beszélget­tek. Beszélgettek, emlékeztek. A körhintán magasba röppentek a vidám gyerekek s a nagymamák izgatottan figyelték: vajon babát, vagy kakast lő-e a kisunoka az üzemi KISZ-szervezetek lövész­sátraiban? A szórakozás közepette egy­ kis izgalom is vibrált a leve­gőben : a felvonulókat, várták azok, akik már korábban kijöttek ide, hogy elsőnek élvezhessék a liget májusi pompáját. Végre fél tíz felé a gyermekek megadják a jelt. — Jönnek — kiáltották, s ki­szakítva magukat a szülők kezé­ből, az emelvény felé futottak. A vidám zeneszó is elhallgatott, s a hangszórók teleszórták a ligetet a konferanszié hangjával: — Üdvözöljük Szombathely dolgozóit a tizenhetedik szabad május elsején, a munkásszolidarí­­tás, a munka nemzetközi ünne­pén! Éljenek a testvéri kommu­nista és munkáspártok! Éljen a szocialista tábor megbonthatatlan egysége! Éljen, és erősödjék a munkás-paraszt szövetség! Elsőnek a 65-ös számú AKÖV dolgozói érkeztek, majd a Szom­bathelyi Öntöde- és Fémmeg­munkáló Vállalat, az Építőipari Vállalat, a ktez-ek és a Szombat­helyi Építőipari Szövetkezet dol­gozói értek az emelvény elé. Ha­talmas taps köszöntötte a Szom­bathelyi MÁV Járóműjavító Vál­lalat felvonulóit, akik Marx, Engels és Lenin képeit hozták az élen. Soraikban apró májusfák színes szalagjaival játszott a szél. A hangulat a tetőfokra hágott, amikor megérkeztek a Nyugat­magyarországi Fűrészek dolgozói. Teherautó jött előttük. Az autón nagy földgömb büszkélkedett, rajta az első embert szállító űr­hajónak, a Vosztoknak kicsinyí­tett mása. És a ,,Vosztokban” ülő kisfiú Gagarin őrnagyot, az első űrrepülőt jelképezte. A föld­gömb előtt elhelyezett transzpa­rens a szovjet népet, a pártot és a szovjet tudományt éltette. Egy óráig tartott a szombathe­lyi dolgozók felvonulása. Fél li­kőr a Haladás Kórus tagjainak ajkáról felhangzott a dal: „Fél vörösök proletárok...” — majd a béke jelképei, a béke követei, hó­fehér galambok szálltak fel a tribün elől. Ezt követően Hor­váth József elvtárs, a városi párt­­végrehajtó bizottság tagja kö­szöntötte az ünneplő tömeget, majd Gosztonyi János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Vas megyei Bizottságának első titkára lépett a mikrofon elé. — Hetvenkét esztendeje, hogy ezen a napon ünnepre jönnek össze a világ dolgozói — kezdte beszédét Gosztonyi elvtárs. — A szocialista országokban a győz­tes nép ünnepel, a kapitalista országokban utcai demonstráci­ókban mutatja meg erejét a ■munkásság, de még vannak olyan országok is, ahol titokban emlékeznek meg a munkásság nagy ünnepéről. Valamikor ná­lunk is így volt­ ez... Idézte, hogy a költő úgy emlé­kezik meg a régi május elsejék­ről: „A hatalom kiadta a paran­csot. Ne legyen ünnep május el­sején .. — 1945 óta szabadon ünnepe­lünk — folytatta. — Az első má­juson még üszkös romok mere­­deztek az ég felé, a szivekben kétségbeesés és reménytelenség uralkodott. És a romok között mégis ott ragyogott a jelszó: „Lesz magyar újjászületés”. Beszélt sikereinkről s gondja­inkról is. Szólt a mi rendsze­rünkről, amelyben minden vntéz­ A megyei és a szombathelyi városi pártbizott­ság, valamint a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, elismerését és köszönetét fejezi ki mindazoknak — a párt-, és KISZ-szervezeteknek, a szakszerve­zeti és egyéb szerveknek, az üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek, hivatalok, intézmények dol­gozóinak —, akik Szombathelyen a május elsejei ünnepségek megszervezésében és sikeres megren­dezésében részt vettek. . AZ MSZMP VAS MEGYEI ÉS SZOMBATHELY VÁROSI BIZOTTSÁGA, A SZAKSZERVEZETEK MEGYEI TANÁCSA A Jókai parkban Amint a nap felkapaszkodott a házak gerincére , bearanyozta a parkot, a szalagokkal feldíszí­tett fákat, az érdeklődők és a reggelt izgalmasan váró gyerme­kek már szinte elözönlötték a sétányokat és a játszótereket. Délelőtt fél 10 óra tájban érke­zett meg az ünnepségre felvo­nuló dolgozók első színes csoport­ja. Ettől kezdve szünet nélkül áradt a parkba a zászlókat, a párt- és állami vezetők arcképét vivő emberek színes sokasága. Percek alatt olyan lett a Jókai park,­ mint egy színpompás hul­lámzó tenger, amelyet állandóan két tarka emberfolyó, táplált, a Zsiray Lajos utca és a Tanács­­köztársaság liget felől szünet nél­kül hömpölygött az emberáradat. Az üzemek, a hivatalok és intéz­mények dolgozói május elsejét köszöntő szövegű transzparensek­kel érkeztek az ünnepség színhe­lyére. A Szombathelyi Cipőgyár dolgozói a Vosztok űrhajó ma­kettjét hozták, amelyet hatal­mas léggömbre erősítve röpítet­tek a magasba. Kacagás, jó­kedv, zeneszó áradt és hallat­szott mindenfelől. Fél 11 óra volt, amikor a szépen feldíszített ünnepi emelvényen elfoglalták helyüket a megye és a város vezetői. A sokezres tömeg előtt Gopda György elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a megyei tanács végre­hajtó bizottságának elnöke mon­dott ünnepi beszédet. Emlékezte­tett arra az időre, amikor még Szombathelyen és szerte az or­szágban titokban, az üldöztetés­től félve ünnepelték meg má­jus elsejét. Párhuzamot vont a régi és a mostani május elsejék között, majd emlékeztetett a Szovjetuniónak és a szocialista országoknak az elmúlt években elért hatalmas sikereire. Szólt a felszabadulás óta a megyében és a megyeszékhelyen elért gazdasági és politikai eredményekről is. Nagy tetszéssel fogadott beszéde végén sok örömet, vidámságot és jókedvet kívánt az ünnepség részvevőinek. Örömből, szórakozásból, vidám­ságból, jókedvből nem is volt hi­ány! Dicséret illeti az ünnepség rendezőit, mert ugyancsak nem volt könnyű elhatározni, hogy a nagy kiterjedésű, gyönyörűen rendbehozott és feldíszített park­nak melyik részébe látogassanak el az ünneplők. Sokak — aki­k ko­rábban csak ritkán jöttek ide sza­bad idejükben —, egy jó ideig a táj, illetve a vidék szépséges va­rázsában gyönyörködtek, s nyomban el is határozták: a jövőben a ko­rábbinál sokkal gyakrabban fel­keresik ezt a helyet, mert a park szép útjaival, hatalmas fáival, csendes méltóságával felüdülést és sok-sok örömet nyújt a járókelés­nek. Akik viszont már eddig is gyakran sétáltak itt, a különféle szórakozóhelyek felé vették az irányt. Százak és százak tértek be az újonnan megnyílt Május 1 sö­rözőbe, s rengetegen mentek a szabadtéri színpad felé, hogy ott az iskolák kórusainak ének- és táncszámaiban, a Déryné Színház művészeinek előadásában gyönyör­ködjenek. (Folytatás a-it oldalon)

Next