Vas Népe, 1961. július (6. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-14 / 164. szám
1961. július 14. Péntek. 03 öt tagú brigád. Vizsgálta meg a Sárvári Cukorgyárban az újítómozgalom helyzetét. Mi tette indokolttá a vizsgálatot? Az utóbbi időben az újítómozgalom az üzemben viszszaesett. 1958-ban 126, 1950-ben 83, 1960-ban 67 és az idén mindössze 17 újítási javaslatot nyújtottak be a gyár munkásai és műszaki dolgozói. Igaz, hogy az idén még csak az év telénél tartunk, de az újítások számának csökkenő tendenciája azért így is kimutatható. A brigád tagjai — Daoda Gyula, Nagy László, Wittinger Sándor, Nagy Imre és Nagy József — műszaki dolgozók, szakszervezeti vezetők egy 29 pontból álló jelentést készítettek. A beszámolót, a vizsgálat tapasztalatait széleskörű tanácskozáson vitatták meg A jelentés megállapította, hogy az újítási naplót a rendeletnek megfelelően vezették, az újítók megkapták a megfelelő erkölcsi és anyagi támogatást a vállalat vezetőitől, a szerződéskötést megelőzően az előkalkulációkat elkészítették és a gazdaságilag pontosan ki nem mutatható (például munkavédelmi jellegű) újításokat eszmeileg díjazták. Az ügyvitelben, az újítások elbírálásában, alkalmazásában és díjazásában tehát különösebb hibát nem észleltek. Az újítómozgalom hanyatlásának azért van néhány közelebbi oka. Először is, hasonló vizsgálatot az üzemben már évek óta nem tartottak, tehát nem összegezték a jó módszereket, nem keresték a kijavításra váró hibákat. A jövőben tehát meg kell találni az újítómozgalom nyilvánosságának a módját. A tanácskozáson javaslatok is születtek. Az elfogadott újítások kivitelezéséről, az újítási, feladattervekről az üzemi híradóban, faliújságon és a szakszervezeti bizalmiak útján tájékoztatják a dolgozókat. Hiba volt az is, hogy a vállalat újítási ügyeit az üzem energetikusa intézte és sok teendője mellett csak kevés időt tudott szakítani a kezdeményezések felkarolására. Ezért a brigád az újítási feladatok ellátására Szabó Lajosné cukorgyári mérnököt javasolta. A hibák kijavítására, az újítómozgalom fellendítésére ezenkívül kilenc pontból álló intézkedési tervet dolgoztak ki. Az intézkedési terv szerint lerövidítik az újítási javaslatok elbírálásának idejét, gondoskodnak az elfogadott, de még nem hasznosított újítások alkalmazásáról, igénybe veszik a szakszervezeti aktivistákat a jó módszerek népszerűsítésére. A vállalat igazgatója, főmérnöke, a pártszervezet titkára és az üzem szakszervezeti bizottsága havonta meghallgatja az újítási előadó beszámolóját és segítséget nyújt az akadályok leküzdésére, a problémák megoldására. Az öt tagú brigád ellenőrzése, az általuk készített beszámoló széleskörű megvitatása és a kilenc pontból álló intézkedési terv elkészítése hasznos volt és jó kiinduló pontja lehet az újítómozgalom fellendülésének. Most már csak a végrehajtáson, az ötleteken, a dolgozók kezdeményezésén van a sor. Farkas L. DOLD-MIHAJLIK: Ordasok között (130.) Heinrich felkelt, az ajtóhoz lépett, és megint belerúgott. — Az isten szerelmére, maradjon már nyugton! Maga miatt mindnyájunkat megölnek! — sziszegte Pfeiffer. — Addig nem nyugszom, amíg el nem értem, amit akarok! Az ajtó újra felnyílt, s a küszöbön megint az előbbiek jelentek meg: Melnyikov meg a maquisard. Mögöttük állt egy nő, kezében három karéj kenyérrel, egy vizeskancsóval és bögrékkel. Melnyikov géppisztollyal a kezében az ajtónál maradt, társa pedig kezdte feloldozni a foglyok kezét. — Egyetek, csak aztán gyorsan, mert nincs időnk játszadozni veletek! — förmedt rájuk türelmetlenül Melnyikov. — Nem is akarjuk tartóztatni! — válaszolt megvetően Heinrich, és harapott egyet a kenyérből, majd lenyomtatta egy korty vízzel. Az ízletes ebéd után, amellyel egy órával korábban André Renard és ugyanez a Melnyikov megvendégelte, Heinrichnek nem akart lemenni a torkán a száraz kenyér. A sofőr és Pfeiffer azonban egy pillanat alatt befalták a kenyeret, mind a vizet, míg Heinrich még mindig csak rágta a maga darabját. — Nem várok tovább! — kiáltotta Melnyikov, és kikapta Heinrich kezéből a bögrét. — Fulladj meg a vizeden! — vetette oda egykedvűen Heinrich, és élvezettel szippantott a cigarettából, melyet a nő valamivel előbb adott neki. — Megkötözni! — rendelkezett Melnyikov, amikor a foglyok elszívták cigarettájukat. Újra megkötözték őket, s a betett ajtón kattant a zár. — No, megkönnyebbült egy kissé? — kérdezte Heinrich Pfeiffertől. — Könyörgök, ne ingerelje őket többé — súgta a rémült propagandista. — Úgyis dühösek ránk, és most még dühösebbek lesznek. — Ez még csak a kezdet. Azt figyelje meg, hogyan fogok viselkedni a bíróságuk előtt! Egyelőre megpróbálok aludni, és maguknak is ezt tanácsolom. Heinrich villával szalmát kotort derékaljának, végigfeküdt rajta, és tíz perc múlva már az igazak álmát aludta. Estefelé megint kihallgatásra vitték őket. Pfeiffert meg a sofőrt hamar elengedték, Goldring kihallgatása azonban sokkal tovább tartott. Pontosan annyi ideig, amennyi szükséges volt ahhoz, hogy végleg kidolgozzák megállapított tervük részleteit. A kihallgatás után a foglyoknak bekötötték a szemét, autóba ültették őket, és elindultak velük valamerre. Sokáig utaztak, talán egy óráig, talán kettőig. Végre a gépkocsi megállt egy épületnél. A sötétben csak homályos körvonalai látszottak. Bevezették őket az épület belsejébe, és ismeretlen okból levették szemükről a kötést. Kiderült azonban, hogy a foglyok most sem látnak többet, mint akkor, amikor szemük be volt kötve. — Sofőr, itt van? Hát maga, Herr Pfeiffer? De hová lett Bertina Grausamen? Aggaszt, hogy őt elkülönítették. Talán szabadon bocsátják? — Hova gondol! SS-egyenruhában van, s ezt itt éppoly kevéssé szeretik, mint a civil nemzeti szocialisták barna egyenruháját — dörmögte komoran a sofőr. Pfeifferből félig sóhajtásra, félig nyögésre emlékeztető hang tört elő. — Mein Herr — súgta oda neki halkan Heinrich —, mialatt idevezettek minket, sikerült kiszabadítanom a kezemet. Mindjárt az önét is kiszabadítom. Bizonyára ez az utolsó állomás az útunkon ... mielőtt meghalnánk. De megpróbálom lóvá tenni őket. Egy idő múlva szükségre kérezkedem, és amikor kivezetnek,, megpróbálok elszökni. Ha sikerült, minden lehetőt megteszek a maguk megmentésére is. Heinrich feloldozta a sofőr kezét, majd Pfeifferét. Ez utóbbinak egész teste remegett. — Ha maga megszökik, akkor minket ítélet nélkül megölnek! — jajdult fel a propagandista, és elkapta Heinrich karját. — Nem engedem el! Nem hagyom, hogy kockáztassa az életünket. — Elég már az óbégatásból — avatkozott bele a sofőr. Most, hogy élet-halálról volt szó, már nem válogatta meg kifejezéseit, és minden tisztelet nélkül vállon ragadta Pfeiffert. — Ez az egyetlen reménységünk a menekülésre, és maga megakadályozná. Félrehúzta a propagandistát az ajtóból, és kezével betapasztotta a száját. Heinrich akár csak a nap folyamán a fészerben, megint rugdosni kezdte az ajtót. — Mi kell? — hangzott Melnyikov hangja. — A lakomátoktól megfájdult a hasam, hogy mennétek a pokolba valamennyien! — kiáltotta. Melnyikov elkáromkodta magát, de ajtót nyitott. Vezényszó hallatszott, hogy tartsák lövésre készen a géppisztolyokat. Valaki belépett, és hátba taszítva a foglyot, kivezette az udvarra. Majd bezárult az ajtó, és kattant a zár. Pfeiffer és a sofőr lélegzetviszszafojtva figyeltek. Kívül azonban teljes volt a csend, semmiféle hang, de még nesz sem hallatszott. Csak mintegy öt perc múlva hallatszott kiabálás és lábdobogás. — Állj! Elfogni! Egy lövés, majd még egy, eztán gépfegyversorozat... Mindez távolodott, halkult. ... Amikor egy órával később a hatos számú támaszpont parancsnoka, Schweizer hadnagy megpillantotta Goldring ismerős alakját, elképedt: a kékre vert szemű, vérző kezű Heinrich aligha emlékeztethette arra a különleges feladatokkal megbízott tisztre, akit a hadnagy többször is látott már a törzsnél (Folytatjuk) fordította: dr. Radd Györes VAS NÉPE Három kenyeri kombájnos rekordteljesítménye (Tudósítónktól) Még az aratás előtt valamenynyi kombájnosunk bekapcsolódott a versenymozgalomba. Az SZK—3-as gépekkel dolgozó kombájnosok egyöntetűen elhatározták,hogy részt vesznek a „300 holdas” mozgalomban. Az aratás már több mint két hete tart, s ez idő alatt szép eredmények születtek a kombájnosok, különösen az SZK-3-asok versenyében. Buti Lajos július 12-ig 360 hold földről takarította be a gabonát és szerdáig Egyházi Lajos kombájnos is elérte a 300 holdnyi teljesítményt. Vajda Péter, aki az ostffyasszonyfai határiján dolgozik, július 12-én pontosan 538 mázsa 45 kiló gabonát csépelt el SZK—3-as kombájnjáva. Dugmonits István főagronómus, Kenyéri Gépállomás Félévi számvetés a gépi Rákóczi Tsz-ben Künn a góri mezőn a kaszák suhognak, idebent az árnyékban papírlapok zizegnek az íróasztalon. Kapolcsi Ottó könyvelő és Gyurátz Sámuel a félévi számvetés , eredményeit összegezi. A számokból az derül ki, hogy jó a tejtermelés a tsz-ben. — Jó is ám a tehenészetünk — magyarázza a könyvelő, miközben a könyveket lapozza. — Júniusban 10 ezer 30 liter tejet fejtek a tehenészeink. A tejet jórészt értékesítik. Júniusban a tejiparnak 6577 liter tejet szállítottak, 2878 litert pedig saját gépükkel fölöztek. Eladtak 583 liter tejszínt. A többi tejet a falubeliek vitték el. A tejen kívül a sertéstenyésztés hoz sokat a „konyhára”. A góri Rákóczi Tsz ugyanis az idén 507.600 forint értékű tejet és sertést akar eladni az államnak. Eddig nincs elmaradás a tervteljesítésben. Az áru értékesítési tervet teljesíteni akarják, mert ez 12 ezer forint hitelelengedést jelent majd az év végén a tsznek. Az első félévben kedvezően alakult a sertésértékesítés is. A tervezettnél héttel többet, összesen 69 hízott sertést adtak el. A második félév persze „fogósabb” lesz, mert ebben az időszakban még 91 sertést kell meghizlalni a tsz-ben. Bodorics Gyula állatfelelős sokat izgul is emiatt. Más megoldást nem talált, mint azt, hogy ő vállalta el a sertések gondozását. Erről jegyezte meg Gyurátz Sámuel: — Bodorics Gyula majd megmutatja, hogyan lehet gyorsan hizlalni. Szakember ő a sertéshizlalásban Az új sertésgondozó azt kérte, hogy a hizlaláshoz teremtsék meg a feltételeket. Egy hónapja beállítottak egy fölözőgépet és most másodtejjel fújatják a süldőket. Nagy tétről van szó, mert közel 200 ezer forint bevételt jelent majd a tsz-nek a 91 hízott sertés értékesítése. A gártak az idén 30 forintos munkaegységet terveztek. Ahogy Kapolcsi Ottó könyvelő mondta: a tsz fennállása óta ez az esztendő ígérkezik legjobbnak a jövedelem szempontjából. Az idén 2 forinttal akarják megtoldani a tavalyit. A félévi számvetés azt tükrözi: ha a mezőn is olyan eredmények születnek, mint az állattenyésztésben, akkor a góri Rákóczi Tsz tervei megvalósulnak. K. L. . V : ::r'v . 1 A tegnapig tartó száraz időjárás változatlanul kedvezett az aratásnak. A megye parasztságának nagy többsége töretlen lendülettel, kora reggeltől késő estig a földeken szorgoskodott. Kézi kaszákkal és gépekkel egyaránt arattak, hogy minél előbb betakaríthassák a termést. Szorgalmuk eredményeként tegnap estig a gabonának több mint a felét kepébe rakták vagy a kombájnszerűkre hordták. Sajnos, azonban nem mindenütt „szorítják” úgy az aratást ahogyan ezt a gabona érettségi állapota megkívánná Nem is egy községben, illetve tsz-ben csak a kényelmesen elfogyasztott reggeli után kezdenek hozzá az előző nap abbahagyott munkához. E kényelmeskedésük folytán persze késik az aratás, s az egyéb tennivaló is a körmükre ég. Pedig senki nem végzi el helyettük a munkát, mindenütt a helybelieknek kell learatniuk és elcsépelniök a termést. Gondolják csak meg az aratással késlekedők, kinek ártanak azzal, ha nem kellő „hozzáállással” végzik a munkát? Elsősorban saját magukat károsítják meg. A túlérett gabonáról köztudott, hogy eső után vagy egy szél hatására könnyen pereg belőle a szem, s hamar adódik 10—12 százalékos szemveszteség. Ez pedig azt jelenti, hogy a hanyagság miatt egy holdról több mázsa gabona, megy veszendőbe. Hát vajon azért fáradtak, izzadtak az emberek , vetéstől a behárításig, hogy egész évi munkájuk egy jó része kárba vesszen? Ahol a késlekedés miatt nagy lesz a szemveszteség, ott kevesebb kerül eladásra, s kevesebbet vihetnek haza a tsz-tagok is. Végső soron az országnak is kárt okoznak, hiszen ismeretes, hogy még mindig megoldatlan probléma a kenyérgabonaellátás. Drága pénzért külföldről kell gabonát vásárolnunk, hogy mindig bőven legyen kenyér, kalács és egyéb tésztaféle a háztartásokban. A tapasztalatok szerint Kiszegdoroszlón, Horvátzsdényban, Csákon és a szombathelyi járás nyugati részén levő több községben, eztán Sétonyban, Bejcgyertyánoson maradtak el az aratással. Nem válik el díszére a szövetkezetnek, de a falu vezetőinek sem, akiknek sokkal jobban a szívükön kellene viselni a sok verejtékkel megtermelt gabona sorsát. A tsz-tagoknak, s a falusi vezetőknek egy része valamikor a szűkös kommenciós kenyéren aratott, s ha az intéző vagy a gazda parancsára nem jelent meg hajnali háromkor a földön, kiadták az útját. Most a magukét aratják, senki nem parancsolja meg, mikor keljenek ki az ágyból. De a jól felfogott érdekük azt kívánja meg, hogy minél kisebb szemveszteséggel és minél előbb takarítsák be a szépen beérett gabonát. Ilyen korán még soha nem arattak le a csipkerekiek Amire még nem volt példa, a csipkerekiek egy hét alatt befejezték a kalászosok aratását, s tegnap már megkezdték a zab betakarítását is. Pedig három hónappal ezelőtt még senki sem merte azt gondolni, hogy ilyen „simán” és lendületesen halad majd a munka ebben a múlt év őszén alakult termelőszövetkezetben. A vezetőség ugyanis egy-két dolgot nem a legcélszerűbben alakított ki, s emiatt, meg aztán a kedvezőtlen időjárás miatt is úgy látszott, hogy elmaradnak a kapálással, a gabonabetakarítással is. A tsz-tagok azonban idejében megtették észrevételeiket és új munkaszervezeteket alakítottak ki. Ennek eredményeképpen háromszor megkapálták a répát, kétszer a kukoricát és állandóan mintegy hetvenkét kaszással aratták hétköznap és vasárnap a 670 holdnyi gabonát. Az aratásba azokat is bevonták, akik ipari üzemekben vagy más munkaterületeken dolgoztak. Így történt, hogy jóval a határidő előtt, a korábbi majdnem egy hónapos aratással szemben egy hét alatt befejezték az aratást. JOÓ FERENC, cipőgyár munkás tsz-patronáló 5