Vas Népe, 1961. október (6. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

1961. október 1. Vasárnap Tudósítás a megyei tanács üléséről (Folytatás a 2. oldalról) sok a jogos panasz. A vendégek gyakran és jogosan kifogásolják, a vendéglátóipari egységekben a higiéniával kapcsolatos fogyaté­kosságokat. A beszámoló megállapította, hogy iparcikkekből az igények zömét ki lehet elégíteni, de szá­mos cikkből gyakran hiány van. Főleg fésűs szövetből készült konfekcióból, különböző cipő­árukból, függönyből, Neva és nylon ingekből. Sok bosszúságot okoz a vásárlók körében az egyes apró árucikkek — mint a füg­gönykarika, a zöldségdeszka, a főzőkanál, a képszög —, hiánya. E fogyatékosságokat az illetéke­seknek a lehetőségekhez mérten gyorsan fel kell számolniuk. Hosszasan beszélt Horváth elv­társ, a megye szálloda­helyzeté­ről, a különféle árucikkek szak­szerű elhelyezésének, raktározá­sának problémáiról. Horváth elvtárs beszámolóját beható vita követte. Szalontai Ferenc arról szólt, hogy a megyében nőtt a bérből és fizetésből élők száma, ezért a kereskedelemnek is ehhez kell igazodnia- Bírálta a péksütemény­ellátásban felmerülő hiányossá­gokat, s a kulturált kereskedelem megteremtésére hívta fel a fi­gyelmet. Perjés Jánosné és Papp István a jó áruellátás fontosságát han­goztatták. Kifejtették: nagyobb propagandát kellene adni az új kereskedelmi cikkeknek, főleg a készételeknek. Bács utasítja a kereskedelmi osz­tályt, dolgozza ki a megye ke­reskedelme fejlesztésének tervét. A kereskedelmi osztály a kidol­gozott tervet fél év múlva ter­jessze a vb. elé jóváhagyás vé­gett. Az érdekelt szervek több gondot fordítsanak a munkás lakta területeken és Szombathely peremkerületein a kereskedelmi hálózat bővítésére és korszerűsí­tésére- A végrehajtó bizottság ne­gyedéven belül hívja össze a vendéglátó- és szállodaipar fele­lős dolgozóit, s tárgyalja meg ve­lük a vendéglátóipar munkájának megjavításával kapcsolatos teen­dőket. A vb. tegyen intézkedése­ket annak érdekében, hogy Szom­bathelyen tanboltokat hozzanak létre, ahol a kereskedelmi tanu­lóknak módjuk lesz megismerni a legfejlettebb kereskedelmi mód­szereket, s ahol megfelelő okta­tást kapnak az udvarias és fi­gyelmes kiszolgálásra. A megyei tanács utasította a járási taná­csok végrehajtó bizottságait, haté­konyabban segítsék a járási ke­reskedelmi felügyelők munkáját. A vita után Kovács László elv­társ, az ipari állandó bizottság elnöke számolt be az ipari állan­dó bizottság munkájáról A beszá­molóból a részvevők megállapí­tották, hogy az ipari állandó bi­zottság jól segítette a megye ipa­rának fejlődését. A megyei ta­nács a beszámolót egyhangúlag elfogadta. Ezután különfélék következtek. A tanácsülés jóváhagyta Lénán Lajos, vb-elnökhelyettesnek való megválasztását, és Gyurácz Já­nost megválasztotta vb-taggá. A tanácsülés megválasztotta a Népi Ellenőrző Bizottság elnökét, s a Vas megyei Népi Ellenőrző Bi­zottság megüresedett tagságába új tagokat választott. A megyei népi ellenőrző bizottság elnöké­nek Ékes Attila elvtársat, tagjai­nak pedig Pauer Istvánt, Pusztai Ernőt, Sándor Józsefet és Simon Józsefet választotta meg. A meg­választottak a megyei tanácsülés előtt hivatali esküt tettek. A tanácsülés végén interpellá­ciók következtek, majd Horváth István elvtárs, vb-elnökhelyettes zárszavával befejeződött a két­napos tanácskozás- Gosida György elvtárs felszólalása Az utóbbi években sokat fejlő­dött a megye kereskedelme — mondotta bevezetőben. — A me­gyei tanács végrehajtó bizottsága is jelentős összegeket szavazott meg a kereskedelem fejlesztésére. Ennek ellenére a kereskedelem jelenlegi fejlődése még nem felel meg az igényeknek, és nem tart lépést a megye általános fejlő­désével. Vas megye általában a legjobban fejlődő megyék közé tartozik. Jó jövedelme és része­sedése van a szövetkezeti paraszt­ságnak, s elég jól keresnek a munkások is. Ebből következik, hogy a megyében a vásárlóerő is jó. Ezért minden lehetőt el kell követni annak érdekében, hogy a keresett, vagy időnként csak hiányosan levő árucikkekből is kielégítsük az igényeket. Gonda elvtárs szólt a falusi la­kosság tüzelőanyagellátásának problémáiról, majd a vendéglátó­­ipar munkájának jobbá, kulturál­tabbá tételéről beszélt. Hangoztatta: a kiszolgálás gyak­ran sok kívánni valót hagy ma­ga után, s általános helyeslés közepette rámutatott, hogy a ven­déglátó konyhai nyeresége gyak­ran a „prézli” és a bécsi szelet közti aránytalanságából szárma­zik. Az ilyen nyereséget nem le­het értéknek tekinteni, és sem­milyen haszon nem származhat a vendégek fogyatékos kiszolgá­lásából. Felhívta a figyelmet: több gondot fordítsanak az úgy­nevezett aprónak tűnő, de bosz­­szantó, fogyatékosságokra. Kovács László az ipar és a ke­reskedelem kapcsolatának foko­zottabb együttműködésének fon­tosságára fel a figyelmet, majd a kereskedelmi propaganda jelentő­ségéről beszélt. Várnai László arra hívta fel a figyelmet, hogy a kereskedelmi felügyelők munkája nem mindig a legfontosabb teendőkre össz­pontosul. Részletesen beszélt ar­ról, hogy nő a megye és a város idegenforgalma, s gondoskodni kell turistaszállók építéséről. Fel­szólalásában hosszasan fejtegette a kereskedelmi munka megjaví­tásának szükségeségét. Zala Ferenc, a Belkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője a megye kereskedelmi apparátusá­nak eddigi munkáját méltatta, majd hangsúlyozta, hogy a me­gyei tanácsnak is sok érdeme van abban, amiért a megye ke­reskedelmének viszonylag jó a színvonala. A vita után a tanácsülés elfo­gadta a kereskedelem helyzetéről szóló vb-beszámolót, majd hatá­rozatokat hozott. A megyei ta­ Daru emelkedik a ma­gasba, nehéz terhét könnyű súlyként emeli a tetőre. Szombathelyen a Sztá­lin úton épülő 19 új lakás építkezésén va­gyunk. Itt dolgozik a Farkas segédmunkás­brigád is. Szűkszavú, szerény emberek a bri­gád tagjai. Termetükről ítélve nem látszanak erős embereknek. De iz­mos válluk, szílas kar­juk könnyűszerrel emeli magasba a „tehénszájú'', 7—0 kiló földet is felöle­lő lapátot. Mintha ve­zényszóra hajolnának a derekak. Nem sietnek, s ritkán tartanak szüne­tet. Ahogyan nézem őket, a hosszútávfutók jutnak az eszembe, akik fáradhatatlanul róják a kilométereket, s a lá­buk ,,belemelegszik” a futásba, ők is ilyenek. Reggel kezdték meg a pince kijárata előtti földréteg eltávolítását. Négyen kezdték el a munkát napkelte után, s mire a nap már csak a kémények között san­dít ide néhány pillanat­ra, már 25 köbméter föld „repült” odébb a menetrendszerű pontos­sággal, egy szusszanásra lendülő lapátokon. Farkas István, a sző­ke hajú, ahogyan a bri­gád tagjai mondják, a „tejfelesszájú’’ fiatalem­ber a brigád legfiatalabb tagja. Igaz, hogy mind­össze 24 esztendős, de 3 jelző, amit a brigád rá­sütött, nem illik rá. Az ő lapátja se lendül ke­vesebbszer, mint az idő­sebbeké, s ahogyan ő mondja, ,,ő is eladta már magát”, tehát meg­házasodott. A gondol­kodása, az életfelfogása meg különösen felnőttes, megfontoltságra, elmés­­ségre vall. A napokban elhatározta, hogy segéd­munkás létére beiratko­zik a Közgazdasági Tech­nikum esti tagozatára. Egy időre szakít az esti szórakozással. Tudja, hogy kevesebb idő jut majd az asszonyra, a családra, de a feláldo­zott idő később majd bőségesen kamatozik. Ez a napokkal ezelőtt született elhatározás, s az elhatározás óta rend­szeressé vált iskolábajá­­rás eleinte nem nyerte meg a brigád tetszését. A minap például majd­nem kenyértörésre ke­rült a sor. A legifjabb brigádtag ugyanis így nyilatkozott, amikor munka után „egy pohár borra” hívták: — Ne haragudjatok, de ma nem tehetem. Este iskolába megyek és oda nem mehetek, boros fejjel, este tanul A kijelentés után hű­vösen, mérgesen váltak el tőle a brigád tagjai, de ma már szent a béke. Főleg azóta, amióta a brigád hasznát is veszi a „tejfelesszájú” tanulá­sának. Farkas István ugyanis néhány napja jár csak iskolába, s má­ris „ráragadt valami.”­­Könyveit ugyanis ma­gánszorgalomból is for­gatja, s a jogi ismere­tekből például rájött, hogy hetekkel ezelőtt jogtalanul vontak le a brigád keresetéből 400 forintot. Mind ez ideig aszerint mérték a tekintélyt a brigádban, ki hány éves, ki mennyit tud a munka utáni „eszmecserék” köz­ben leereszteni a torkán. A Farkas brigádban — a brigádvezetőt is Far­kasnak hívják — azon­ban az utóbbi időben a tekintélynek más mér­céje van meghonosodó­­ban. Korábban azt mond­ták a brigádtagok Far­kas Istvánnak, ha vala­milyen kérdésben meg­kockáztatta az ellenvé­leményt: „Te csak ne szólj egy szót se, hiszen a fiunk lehetnél”. Most meg azt mondják, ha valamilyen ügyben ki kell mondani a végső szót: „Na, hol van a gimnázium?” A beiratkozás utáni napon, amikor a techni­kumba járó segédmun­kás az első óra élménye­iről mesélt munka köz­ben, azt mondta az idő­sebb Farkas, a brigád­­terető: — Ez nem óvoda, meg iskola, itt dolgozni kell. Nem az az érdekes, hogy kinek hány iskolája van, hanem az, hogy ki ho­gyan markolja a lapát, meg a kalapács nyelét. Tegnap viszont már egészen másképp alakult a helyzet. Munkakezdés után hosszú ideig csend­ben emelkedtek magasba a lapátok, de egy idő után az idősebb Farkas, a brigádvezető így törte meg a csendet: — Na és milyen a légkör ott az iskolában? Nem nevetik ki az embert, ha néha megbotlik a nyelve? — Miért nevetnének — válaszolta a „tejfeles­szájú” —, hiszen a taná­rok se születtek együtt az algebrai tudományok­kal. — Akkor jó — így a brigádvezető —. Ha va­lóban így van, akkor jövőre mi is belekez­dünk valamiféle tanu­lásba. A nemrég még az is­kola hallatára élcelődő brigádtagok igenlően bó­lintottak. Farkas Mihály Nappal épít. VAS N­É­P­E Nagy a keletjük a vasvári cipőknek Az év elején újabb üzem kezdte meg működését Vasváron. Társadalmi összefogással új kultúrház épül a községben, s a régi helyén a Szombathelyi Cipészipari Vállalat fióküzemet­ létesített. Az új üzem már az első negyedévben 130—140 pár cipőt gyártott naponta, mostani termelése pedig megközelíti a napi kétszáz párat. A vasvári cipőknek nagy a keletjük, s az igényekre való tekintettel, az ü­­zem termelésének növelését tervezik. A tervek szerint jövőre megszervezik az üzemben a második műszakot is, s így lényege­sebb beruházás nélkül megduplázzák a termelést. Képeink az új vasvári üzemben készültek. Az aljaüzemben egyes munkafolyamatokat kézzel végeznek de már számos korszerű gép gyorsítja a munkát. Bakó Józsefné kikészítő és munkatársai az utolsó csinosító műve­leteket végzik a formás pönis cipőkön. Az üzem vízellátásának megjavítását szolgálja a nemrég létesített mélyfúrású kút. 3 Befejeződtek az amerikai nagyiparosok budapesti tárgyalásai Eredménnyel végződtek az ifj. Cyrus Eaton, valamint a W. R. Daley amerikai nagyiparosokkal Budapesten, a Magyar Kereske­delmi Kamarában folytatott tár­gyalások. Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese szeptember 29-én fogadta az amerikai vendégeket, és vacsorán is vendégül látta őket

Next