Vas Népe, 1965. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-01 / 127. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek: AZ MSZMP VAS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A VAS MEGYEI TANÁCS LAPJA X. évfolyam, 127. szám Ára­dO fillér 1965. június 1. Kedd A vassurányiak átvették a vándor sassiót Termelőszövetkezeti tagok kitüntetése :„Lógott a lába” az esőnek, szürke, borús volt az egész táj, cseppet sem májusi hangu­latú. De a kultúrteremben, amelyet egyaránt használnak mozinak és színháznak a vassu­rányiak, mégis tiszta, derűs volt a hangulat, ünnepre gyülekeztek az emberek. Vasárnap délelőtt adták át a Magyar—Szovjet Barát­ság Termelőszövetkezetnek a Minisztertanács vándorzászlóját, amelyet az 1500 holdon aluli gazdaságok kategóriájában második he­lyezettként érdemelt ki. A vendégek között, akik a szövetkezet ünnepére érkeztek, ott láttuk dr. Gosztonyi Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetőjét, országgyűlési képviselőnket, Horváth Miklóst, a megyei pártbizottság tit­kárát, dr. Gonda Györgyöt, a megyei tanács vb-elnökét, Ágoston Ottót, a szombathelyi járási pártbizottság titkárát, dr. Szabó Ist­vánt, a járási tanács vb-elnökét, Nagy Jó­zsefet, a megyei mezőgazdasági osztály ve­zetőjét. Eljöttek, hogy gratuláljanak a szö­vetkezeti parasztok nagyszerű eredményé­hez, amellyel kiérdemelték a kormány e magas kitüntetését, amelyet dr. Gosztonyi János adott át a szövetkezet vezetőinek. — A jó munkát, amely évek óta jellemezte és kísérte az Önök munkáját, a legmaga­­sabb fórumok is méltányol­ták, elismerték — mondotta Gosztonyi elvtárs. Azután ar­ról beszél, hogy akik a zászlót odaítélték az ország 23 kivá­lóan gazdálkodó szövetkeze­tének, a vassurányiak mun­kájából leginkább a gazdasági eredményeket vették figye­lembe. Azt, hogy a földeket gondosan művelik, évente mintegy 30 százalékát istálló­­rágyával és zöldtrágyával megtrágyázzák, azt, hogy or­szágosan is kimagasló állatte­nyésztésük van és több mint 30 számosállat jut 100 hold földre. Azt, hogy tavaly min­den holdról 3626 forint értékű árut adtak az államnak. De ahol jól gazdálkodnak, ott nemcsak a gazdasági eredmények jók, ott szépül az emberek élete is. Gosztonyi elvtárs beszélt arról, hogy a Magyar—Szov­jet Barátságban gondolnak a jövőre, a szövetkezet jövedel­mének mintegy 25 százalékát beruházásokra fordítják, tö­rődnek az öregekkel, betegek­kel, fiatalokkal. Közismert, hogy Vassurányban szövetke­zeti táppénzt kapnak, azok akik három napnál tovább betegek, hogy házassági, be­vonulási és a katonai szolgá­lat után leszerelési segélyt kapnak a fiatalok, hogy fize­tett szabadság van, és sok minden, ami könnyebbé, szeb­bé teszi a parasztemberek éle­tét. Gosztonyi elvtárs ezután ar­ról beszélt a kultúrtermet megtöltő mintegy 200 paraszt­­embernek, hogy minden ne­­­hézség és gyakran bürokrati­kus huzavona ellenére is elő­re megy a magyar falu. El­mondta, hogy akik a paraszt­ság holnapját a mindennapi kenyeret kérték számon a magyar párttól és kormány­tól, amikor a mezőgazdaság kollektivizálása folyt, ma már azok is kénytelenek belátni, hogy nem dőltek dugába a jövőről alkotott nézeteink, ter­veink. Mezőgazdaságunk ma nemcsak megtermeli az egész ország kenyerét, nemcsak szá­­mottevő eredményeket ér el a népgazdaság élelmiszerellá­tásában, de az exportunk is évről évre nő, ami mezőgaz­daságunk hírét-nevét a pa­rasztok hitvallását igazolja a megváltozott új életről. Gosztonyi elvtárs ezután a Minisztertanács jókívánságait tolmácsolva, átadta a vándor­zászlót Lipics Jánosnak, a termelőszövetkezet elnökének. Lipics elvtárs szólt arról a 15 esztendőről, ami a Magyar —Szovjet Barátság megalaku­lása óta eltelt Számot vetett a gazdaság eredményeivel, az­zal, hogy például búzából majdnem 16 mázsát termel­tek átlagban, kukoricából is alig maradtak a 27 mázsa alatt (májusi morzsol­ban), arra, hogy minden 100 holdra számítva­­ , 110 mázsa húst értékesítettek, hogy 2700 liternél több tejet fejnek tehenenként hogy minden gazdasági eredmény együttes hatásaként tavaly például 24 630 forint volt egy tag részesedése a közösből, de öt év óta átlag 40 forintot fi­zetnek egy-egy munkaegység­re és ez általában is 24 000 forint körüli jövedelmet je­lent Az ünnepség befejezéseként Gosztonyi elvtárs kiváló ter­melőszövetkezeti tag jelvényt és a vele járó oklevelet adta át a földművelésügyi minisz­ter nevében három szövetke­zeti parasztnak, ifjú Recze­­tár István növendékmarhagon­­dozónak, Varga Jánosnak, aki a szövetkezetben sajátí­totta el a kőműves szakmát és Máté Győző traktorosnak, aki 15 évvel ezelőtt a szövet­kezet első traktorának is a „pilótája” volt Az ünnepség végén az ál­talános iskola úttörőcsapata és a KISZ-szervezet kultúrmű­sorral szórakoztatta a szövet­­kezeti parasztokat, a vendé­geket. — sz — Gyorslista (2. oldal) Gondolatok az ideológiai irán­y­e­l­vekről (3. oldal) Sporthírek (4. oldal) Úttörőavatás Szombathelyen (2. oldal) Országjáró túrák (6. oldal) 2­9 000 forint könyvre Az ünnepi könyvhét első két napjáról Felkerestük az Állami Könyvterjesztő Vállalat két nagy szombathelyi könyves­boltját, s megérdeklődtük: — Milyen volt a megye­­székhelyen a könyvünnep el­ső két napja „gazdaságilag”, azaz mennyit költöttek a szom­bathelyiek könyvre? — összesen 29 ezer fo­rintért vásároltak könyvet a két boltban, a pavilonokban, s a könyves­asztaloknál. A második napot, sajnos, egy kicsit befolyásolta az időjárás: borult időben nem szívesen mozdulnak ki az emberek, ki­sebb a vásárlási kedv. — Milyen könyvek a legkeresettebbek ? — Berkesi Húszévesek című kisregénye, Szabó Magda úti­­naplója, a Hullámok kerge­­tése, a megyénkben járt és vasárnap a pavilonoknál dedi­káló Váci Mihály versesköte­te, a Kelet felöl, Németh I­ászló Irgalom című regénye, az orosz és a szovjet líra legkiválóbbjainak terméséből összeválogatott, s Rab Zsuzsa által fordított Sárkányölő, de sokan vásárolják a nem ol­csó művészeti, és zenei lexi­konokat is. — Minden igényt ki tudnak elégíteni? Úgy érzem, hogy az új könyvek között máris van „hiánycikk”. — Sajnos, van. Hiába ren­deltünk utána, rendkívül ke­veset kaptunk Brecht verses­kötetéből, s Berkesi könyvé­ből sem tudtunk mindenhová eleget juttatni. — A könyvsorsjegyek fogy­nak-e? — Igen, hisz ezen a „sze­rencsejátékon” valóban min­denki nyer. Még az is, aki nem üti meg a több értékes főnyeremény és nyeremény egyikét sem, hiszen húzás után beváltunk, könyvre cse­rélünk minden sorsjegyet. Az Arany János könyvesbolt ed­dig 15 000 sorsj­egyet adott el, a Mártírok téri könyvesboltnak is elfogyott már a többezres első cso­mag, utána kellett rendelni. Sokan jutottak a könyvün­nep első két napján ingyen sorsjegyhez, amelyet minden ötven forint értékű könyv­­vásárláskor nyújtanak át a vevőknek. — Igé­n A KISZ Központi Bizottságának vörös selyemzászlaja Szentgotthárdon (Tudósítónk jelenti). Mintha csak az időjárás is kedveskedni akart volna, eső­mentes időben zajlott le va­sárnap délelőtt Szentgotthár­­don a kisdobos és úttörőava­tás. Délelőtt 9 óra 30 perckor indult el 9 színpompás felvo­nulása az úttörőzenekar hang­jaira a szovjet hősi emlékmű­höz, a munkásőrségtől kapott vörös zászló alatt. A 720 gyer­mekből álló egyenruhás csapa­tot az avatószülők, a szülők, vendégek több mint félezer koszorúja követte. A Himnusz­­hangzása után Mester Lása­, jó munkásőr köszöntötte az avatandókat Emlékeztette a pajtásokat arra, hogy mit je­lent és mire kötelez a kék, illetve a vörös nyakkendő. Mester elvtárs beszéde után a 260 avatandó fogadást tett a kisdobos és úttörőélet tör­vényeinek megtartására, majd az avatószülők léptek a kis­dobosok elé, akik felkötötték a kék nyakkendőt és a paj­tásoknak átadták az ajándé­kokat. Az új kisdobosokat és úttörőket a munkásőrség, a csapatvezetőség és szavalatok köszöntették. Ezután Vinko­vits János, a megyei KISZ- bizottság első titkára szólt az úttörőkhöz, és átadta a KISZ KB vörös selyemzászlaját a csapatnak. Vinkovits elvtárs méltatta a csapat kitűnő kul­turális, sport, tanulmánya munkáját és az expedíciós mozgalomban végzett tevé­kenységét. Megköszönte a ne­velők és a szülők odaadó, az úttörőmozgalmat támogató munkáját. Az ajándékzászló ünnepélyes körülhordozását díszelvonulás követte. Dömötör Tibor Úttörőavatás Szombathelyen. (Képes tudósítás az 5. oldalon.) Szovjet küldöttség érkezett Budapestre P. F. Lomakonak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnök­­helyettesének, az Állami Terv­bizottság elnökének vezetésé­vel hétfőn délben szovjet delegáció érkezett Budapestre, az 1966—1970. évi tervegyeztető tárgyalásokra. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke, Karádi Gyula, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, Vályi Péter, a Tervhivatal elnökének első helyettese, dr. Heté­­nyi István, a Tervhivatal elnökhelyettese, valamint az Or­szágos Tervhivatal, a Külügyminisztérium és Külkereske­delmi Minisztérium több vezető munkatársa. Ott volt G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, I. A. Nazarov nagykövetségi tanácsos és B. K. Puskin kereske­delmi képviselő. Gerhardsen látogatása Kosziginné Gerhardsen norvég minisz­terelnök hétfőn a Kremlben látogatást tett Kosziginnél, a szovjet Minisztertanács elnö­kénél. A két államférfi meg­­vitatta a feleket kölcsönösen érdeklő nemzetközi problé­mákat, valamint a szovjet— norvég kapcsolatok kérdését. A barátságos légkörben le­zajlott megbeszélésen Gromi­­ko szovjet külügyminiszteren kívül Gundersenn norvég igazságügyminiszter is részt vett. Gerhardsen norvég mi­niszterelnök hétfőn látogatást tett Anasztasz Mikojannál, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­­csa Elnökségének elnökénél. A szovjet kormány hétfőn a Kremlben ebédet adott Ger­hardsen norvég miniszterelnök tiszteletére. Az ebéden Leo­­nyid Brezsnyev, Alekszej Ko­szigin és más szovjet vezetők vettek részt.

Next