Vas Népe, 1965. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-01 / 153. szám

4 Universiad Budapesten Az esztendő legnagyobb sporteseménye Olimpiai és világbajnokok a kilenc sportág versenyein Több sportágban rendeznek ebben az esztendőben világ- és Európa-bajnokságot, a szakemberek mégis a buda­pesti Universiádét tartják az év legnagyobb sporteseményé­nek. Ezen a versenyen ugyan­is nem egy, hanem kilenc sportág képviselői gyűlnek össze, a legtöbb számban olim­piai és világbajnokok mérik össze tudásukat. Augusztus 20—29. között valóságos kis olimpiát bonyo­lítanak le Budapesten. A fő­iskolai világjátékokon — ez tulajdonképp főiskolai világ­­bajnokságnak felel meg —, harmincöt országból mintegy 2500—3000 sportoló vesz részt. A Szovjetunióból 185, Lengyel­­országból 117, Bulgáriából 159,, az NSZK-ból 142, Franciaor­szágból 122, Csehszlovákiából 120, Angliából 114, Olaszor­szágból 112, Japánból 80, az Egyesült Államokból 38 főnyi küldöttség érkezik. Ilyen nagy­létszámú Universiádét eddig még nem rendeztek és ilyen erős mezőny sem gyűlt még össze soha a főiskolai világ­­bajnokságon. A legnagyobb érdeklődéssel várt atlétikai versenyeket a Népstadionban rendezik. Itt lesz augusztus 20-án a meg­nyitó ünnepség, amelynek ke­retében többi között az olasz­­országi Juventus labdarúgói mérkőznek a magyar váloga­tottal. Az atlétikai bajnokság au­gusztus 25-én kezdődik, világ­hírű sportolók részvételével. Indul például a magasugró olimpiai bajnok Brumel, aki­nek legnagyobb ellenfele a ta­valy 220 cm-t ugrott lengyel Czeknik lesz. Távolugrásban a szovjet Ter-Ovaneszjan szeret­ne visszavágni tokiói legyőző­jének, az olimpiai aranyérmes angol Daviesnek. Indul az Uni­­versiadén a háromszoros olim­piai bajnok szovjet Tamara Press és húga, a két olimpián is győztes Irina Press, a római olimpia aranyérmese, az olasz Berruti és a lengyelek 4x100 m-es olimpiai bajnok gyorsvál­­tójának két tagja: Klobukows­­ka és Kirszentein, akik az egyéni versenyen is nyertek érmeket. A tokiói olimpia ezüst- és bronzérmesei közül részt vesz az Universiadén az olasz Morale (400 m, gátfutás), a nyugatnémet Walde (tízpró­ba) és Norpold (5000 m), a ka­nadai világrekorder Jerome (100 m), és honfitársa, Crot­­hers (800 m­), a szovjet Scsel­­kanova (női távolugrás), a csehszlovák Odlozil (1500 m) és az Európa-rekorder magyar kalapácsvető Zsivótzky. Szó van az amerikai súlylökő vi­­lágc­súcstartó Matson részvéte­léről is. Az atlétikai versenyeken valamennyi ország indítja sportolóit. Az elsőség 30 szám­ban dől el, csaknem az egész olimpiai programot lebonyolít­ják, kivéve a 10 000 m-es sík­futást, a 3000 m-es akadály­futást, a marabhonit, a gya­loglást és a női 400 m-es sík­futást. Az időmérés elektro­mos úton történik, az órákat a rajtpisztoly indítja el — akárcsak a tokiói olimpián. Huszonhat ország legjobb főiskolás versenyzői szerepel­nek az úszóbajnokságon. Bu­dapesten lesznek a világhírű amerikai versenyzők, köztük valószínűleg a tokiói olimpia legsikeresebb úszója, Schollan­­der. Nevezett a világcsúcstar­tó, olimpiai bronzérmes szov­jet Babanyina, a volt világre­korder nyugatnémet Klein is. Hollandiából neves nőúszók részvételét jelezték. A magya­rok közül rajthoz áll a tokiói olimpia férfi, illetve női 100 m-es gyorsúszó döntőjének tagja, Dobay Gyula és Mada­rász Csilla. Az úszóversenye­ket a gyönyörű környezetben fekvő, 5000 nézőt befogadó margitszigeti sportuszodában rendezik.­­ A tornaversenyeket elsősor­ban a japán és szovjet torná­szok részvétele fémjelzi, ők még egyéni nevezéseket nem küldtek Budapestre, de jelez­ték, hogy erős csapattal ér­keznek. Az viszont már biztos, hogy indul a világ legjobb talaj tornásza, az olimpiai baj­nok olasz Menichelli és a ju­­goszlávok olimpiai győztese, Miroslav Cerar. A tornaver­senyek színhelye a Sportcsar­nok lesz. A Jégszínházban nyolc na­pon át folynak majd a vívó­versenyek. Neves szovjet, fran­cia, lengyel, olasz, svéd és magyar vívók indulnak. A labdasportok közül a te­niszre érkezett a legtöbb ne­vezés. A margitszigeti tenisz­­stadionban 27 országból az él­vonalbeli fiatal teniszezők gyűlnek össze, így a jugoszláv Jovanovics és Pilics, az olasz DK játékos Maioli, a nyugat­német Ecklebe, a szovjet Le­­jusz és Metreveli. A férfi és női kosárlabda tornán a Kisstadion szabadté­ri pályáján 23 ország legjobb főiskolás csapatai mérkőznek. Ebben a hagyományos egyete­­mi sportágban nyilván az Egyesült Államok és a Szov­jetunió válogatottja között lesz nagy harc az elsőségért. Vízilabdában a magyar olim­piai bajnokcsapat tagjai kö­zül négyen vonulnak fel, a jugoszláv, a szovjet és az olasz válogatott is szerepeltet jóné­­hány olyan játékost, aki ott volt Tokióban. „ A férfi és női röplabda-baj­nokságért 19 ország vetélkedik majd a Népstadion pályáin. A szocialista országok főisko­lás válogatottjai mellett a ja­pánok neveztek még erős csa­patot. Csaknem olyan erős me­zőny gyűlik össze, mint egy esztendeje az olimpián. Az Universiade kilencedik sportága a műugrás. Ebben a versenyszámban is színvonalas küzdelemre van kilátás. Budapest jól felkészült az Universiade résztvevőinek fo­gadására. A két sportközpon­tot, a Népstadiont és a Mar­gitszigeti létesítményeket al­kalmassá teszik a nagy ver­seny lebonyolítására. A Nép­stadionban például 25—25 rá­dió, illetve tévé­fülkét építe­nek. 2000-es lelátót emelnek a röplabda pályák köré, nyolc­sávosra bővítik a Népstadion futópályáját, valamennyi léte­sítményben korszerűsítik az eredmény­ számítást és hirde­tést. Előkészítik a szállásokat is, a budapesti egyetemi kol­légiumokat és internátusokat, a Népstadion és a Sportuszoda szállóit. A Nemzetközi Főiskolás Sportszövetség végrehajtó bi­zottsága májusban Budapesten ülésezett. A szövetség vezetői ezt az alkalmat használták fel arra, hogy ellenőrizzék az Uni­versiade előkészületeit. Amint dr. Primo Nebiolo, a szövetség olasz elnöke kijelentette, Bu­dapest méltóképp fogadja a világ legjobb főiskolás sporto­lóit és egész biztos, hogy az augusztusi Universiade óriási élményt jelent majd mind a versenyzőknek, mind a közös­ségnek. Zs. R. SAKK Az előző feladványok megfejtése: SS. sz. 1. Kc3, KC7, Kb7, g:16, 2. Vbl-K­c5, d6+, Vh7, 23. sz. 1. Vc4, a3, d6, d6, e4, 2. Ha1, Ha3, Hb4, Hd4. 24. sz. feladvány: J. RETTER. Világos: Kd8, Vh2, Bb3, Fc8, Ff8, Hf3, Hh4, gyalogok: a4, c2, C7 (10). Sötét: Kd5, Hc4 (2). Világos lép­és a második lépés­ben mattot ad. 25. sz. feladvány: D. R. WERTHEIM. Világos: Kg6, Vf7, Bb3,Ff1, Hb4, Hf3, gyalogok: c5, d4 (8). Sötét: Ke4, Fel, gyalogok: b7, és (4). Világos lép­és a második lépés­ben mattot ad. 22. sz. játszma. Porosz huszárjáték. LEHOCZKY JÁNOS (Várpalotai Bányász)—NOW­IN­SZKY LÁSZLÓ (Sz. Vasa). Várpalota, 1965. jún. 27. 1. é4, e5, 2. Hf3, HC6, 3. Fc4, Hf6, 4. Hg5, d5, 5. é,d, Ha5, 6. Ve2? Fd6, 7 d4, 0-0, 8. d:e, F:e5, 9. 0-0, Be8, 10. Vd3, H:c4, 11. V:c4, V:d5, 12. V:d5, H:d5, 13. c3, Ff5, 14. Ha3, Hf4, 15. Hf3, Hd3, 16. Hc4, Ff6, 17. He3, Fe4, 18. Hd2, Fg6, 19. Hf3, Bad8, 20. a4, h6, 21. Bdl, Hc5, 22. Ba3, B­.dl, 23. H:dl, Fh5, 24. He3, Hd3, 25. Fd2, Bd8, 26. g4, Fg6, 27. Hd4, F:d4, 28. c:d, B:d4, 29. Fc3, Bf4, 30. f3, B:f3, 31. Hd5, c6, 32. He7+, Kh7, 33. H:g6, K:g6, 34. Kg2, Be3, 35. h4, Hf4+, 36. Kf2, Bd3, 37. h5 + , Kg5, 38. Bal, f6, 39. Bél, B:c3, 40. Be7, BC2+, 41. Kg3, g6, 42. h:g, H:g6, 43. B:b7, a5, 44. b4, Bc3+, 45. Kf2, a:b, 46. B:b4, He5, 47. Bb7, H:g4 + , 48. Kg2, Ba3, és a sötét nyert. 23. sz. játszma. Katalán megnyitás: TÓTH GUSZTÁV (Sz. Vasas)­­DERER Mátyás (Várpalotai Bá­nyász). Várpalota, 2965. jún. 27. 1. d4, d5, 2. Hf3, H£6, 3. g3, h67, 4. Fg2, Fg4, 5. Hbd2, é6, 6. 0-0, Fd6, 7. c3, Hbd7, 8. Bél, 0-0, 9. é4, d:é4, 10. H:é4, Fe7, 11. h3, H:é4, 12. B:é4, Fh6, 13. Ff4, Hf6, 14. Bél, Bc8, 15. Ve1, c5, 16. d:c5, F:c5, 17. Fe3, Vb6, 18. He5! B£d8? (Bfe8), 19. g4, Fg6, 20. H:g6, f:g6, 21. F:c5, B:c5, 22. Ve3! Bd6, 23. F:b7, Hd5, 24. F:d5, Bc:d3, 25. V:b6, B:b6, 26. Be2, g5, 27. Baél, K£7, 28. C4, Bd3, 29. Kg2, a5, 30. b3, Bc3, 31. Be3, B:c3, 32. B:c3, Kffi, 33. a3, c5, 34. Kf3, Kc6, 35. Kc4, Bc6, 36. Bc3, Bc5, 37. b4, a:b4, 38. a:b4, Bc6, 39. c5, g6, 40. b5, Bc8, 41. b6, Kd7, 42. c6+­ B:c6, 43. B:c6, K:c6, 44. K:c5, K:b6, 45. Kf6, Kc5, 46. K:g6 és a sötét feladta. 24. sz. játszma. Vezércsel: BAZTN LÁSZLÓ (Sz. Vasas)­­BÁNCZI LÁSZLÓ (Várpalotai Bá­nyász). Várpalota, 1965. jún. 27. 1. d4, d5, 2. C4, é6, 3. Hc3, Hf8, 4 e3, Fe7, 5. Hf3, Hbd7, 6. Fd3, C6, 7. 0-0, Vc7, 8. h3, 0-0, 9. Hh2, a6, 10. a4, e5, 11. c:d5, c:d5, 12. d:e5, H:c5, 13. Fc2, Bd3 remis. Bazin mesterjelöltnek az első táb­lások nem hivatalos versenyében fél pont elég volt az első hely megszerzésére. T. G. A MEGYEI KISTEKEBAJNOKSÁG TAVASZI VÉGEREDMÉNYE: 1. Kőszegi Agyterítőgyár 2. Sz. Takarógyár 3. Szombathelyi Pamut 4. Szombathelyi Postás 5. Sz. Béke Tsz I. 6. Szombathelyi AKÖV 7. Szombathelyi Kinizsi 8. Sz. Béke Tsz II. 7421 2983:2782 10 7331 3063:2993 9 7241 3270:3119 8 7322 3033:2838 8 7241 2939:2962 8 7­2­3­2 2773:2729 7 7133 2983:3025 5 7216 2255:2831 1 IncheM Honnan Megyei I. osztályú minősítő egyéni sakkverseny kezdődik július 10-én Szombathelyen, a Vasas SK Széchenyi utcai sakktermében. A versenyen I. és II. osztályú versenyzői­ vehetnek részt. Gádzsa Klára a Haladás NB­­ I B-s atlétacsapatának tagja,­­ a megyei bajnokság idei fel­­­­nőtt távolugró bajnoka. Gondolatok a gyermekraj­z-kiállításokon Az általános iskolák min­den tanévben megrendezik szokásos év végi kiállításai­kat Bemutatják a tanulók egész évi i munkáját számot adnak eredményeikről. A ki­állítások gerincét a gyakorlati foglalkozásokon készített tár­gyakon kívül a gyermekraj­zok képezik. A gyermekrajzok zöme még kötődik a szokványos rajzok­tatás követelményeihez. A gyermekek a természeti lát­vány megörökítését úgy értel­mezik, hogy sok esetben csak a tárgyak és jelenségek apró részleteit ábrázolják igen sok­szor naturalis­ztikus részletes­séggel, ugyanakkor a látvány egészéről megfeledkeznek. Sok helyütt tapasztaltuk ezt, rend­szerint olyan iskolákban, ahol nem szakos nevelő tanítja a rajzot. Fel lehetett ezt mér­ni a nemrégiben Szombathe­lyen megrendezett takarékos­­sági gyermekraj­z-kiáll­ításon. Ennek tematikája az iskolai rajzoktatásétól eltér ugyan, de a rajzok megoldása arra en­ged következtetni, hogy hasonló­képpen oldhatták meg a taní­tási órán készült rajzaikat is. E gyakorlat megváltoztatásá­nak lehetőségét többek között abban látom, hogy a rajzórá­kat több alkalommal tarthat­nák meg szabadban, egyrészt azért, mert izgalmasabb a megoldásra váró feladat a gyermek számára, másrészt könnyebben lát és ért meg bizonyos rajzi összefüggése­ket. A rajzi meglátásokon kí­vül sok kívánnivalót hagy maga után a színes rajzok, illetőleg akvarellek megoldá­sa is. Száraz, sok esetben „kínosan” pontos a színek egy­­másmellettisége. Nagyon sok rajzon láttuk ezt. Félnek attól, hogy a nedves festék egymás­sal keveredik, „mázolmány” lesz. Ebből az oktalan féle­lemből születnek meg aztán a színtelen, „elkínzott” raj­zok. A másik — sajnos, ritkáb­ban előforduló tapasztalat — az volt, hogy néhány iskolában a rajztanár felismerte annak szükségességét, hogy a gyer­mekeket, képzeletüket szaba­dabbra engedje. Ezeken a ké­peken látszott az a nagyará­nyú frisseség, könnyedség, amely abból a szeretettől és szabadságból adódott, hogy a tanulók örömmel „vájkál­­tak” a festékben, bátrabban alkalmazták a kevert színe­ket. Őriszentpéteren például ügyesen alkalmazták a kiha­­gyásos és a gyertyás techni­kát, amely újszerűséget adott a képeknek. A színek is fris­sebbek, erőteljesebbek, tisz­tábbak lettek. Az esetleges vagy éppen tudatosan irányí­tott színkeveredésb­ől eredő új színek is szépen illeszkedtek a kép egészébe. Ami azonban a rajzok erős­sége, a nagy bátorság, egyút­tal rendszerint az a hátrá­nyuk is. Ugyanis valóban cél­szerű, szabadjára engedni a gyermekek fantáziáját, ecset­jét, azonban a rajzi arányok összefüggéseiről, a természeti látvány megközelítőleg reális képéről, annak ábrázolásáról sem szabad megfeledkezni. Sok a felületességből eredő elrajzolás. A körök és a pár­huzamos egyenesek távlati elrajzolásai sok esetben ab­ból is származnak, hogy a ta­­nítási órákon — talán éppen a nem élményszerű előadás miatt — a diákok nem ér­tették meg a perspektíva lé­nyegét, törvényszerűségeit. Ezért aztán a házak ,,felbo­rulnak”, végük a levegőben lóg, a forgástestek tetejére nagyobb a rálátás, mint az aljára, a messzebb levő tár­gyak közelebb látszanak, mint a távoliak és sorolhatnám a rajzi felkészülés hiányosságá­ból eredő hibákat. A kiállítások egésze azonban mindenképpen dicséretet ér­demel, mert a rajztanárok, szakosok és nem szakosok egyaránt — s ezt a kiállított rajzok sokasága igazolta — szükségesnek tartják, hogy a tanulóifjúság képzőművészeti ismeretekből, — elméletiekből és gyakorlatiakból — jó fel­­készültséggel távozzon az ál­talános iskolák VIII. osztá­lyából. ( (zp) VAS NÉPE „Rohammal hódították meg a szíveket.. Magyar kórus sikere Leibnitzben A kórus még nincs négy­esztendős, így jellemzi „ma­gát”: —... egy szűkebb körű, ze­nét kedvelő baráti közösség­ből alakultunk. Célunk mind­össze annyi volt, hogy heten­te egy alkalommal két órát áldozzunk a közös muzsikálás örömeinek...” S ezt az elhatározásukat va­lóra is váltották: a szombat­­helyi Építők Derkovits Gyula Művelődési Otthonában tar­tották foglalkozásaikat Csend­ben. Mármint „közéleti csend­ben”. Tagjai — pedagógusok, üzemi dolgozók, diákok, tiszt­viselők — szorgalmasan jár­tak a próbákra, nem egy kö­zülük vidékről is. S egyszer­­csak szárnyra kapta őket a hír! Aranyérmet nyertek a megyei színvonalversenyen, s meghívták őket az I. Országos Kamarakórus Fesztiválra, ahol már nemcsak a közönség tap­sával, elismerésével találkoz­tak, hanem felhívták maguk­ra a szakemberek figyelmét is. Szerepeltek az ország több városában, s ahová nem ju­tottak el személyesen, a Rá­dióból hallották hangjaikat. Az országos minősítésben Ezüst-koszorúval tüntették ki őket, s meghívást kaptak a debreceni Nemzetközi Kórus­versenyre. Portréjukhoz még egy lé­nyeges vonás: a madrigál mű­faját ápolják legszívesebben, de műsorukban megtaláhatók azok a művek is, amelyek nem lépik túl a kamarahang­zást. A madrigálkórus most tért vissza első külföldi vendég­­szerepléséről az ausztriai Leibnitzbe. Ekről a felejthe­tetlen három napról, az előké­születekről, s a még le nem ülepedett élményekről beszél­getünk a kórus életrehívójá­­val, vezetőjével és karnagyá­val, Németh Istvánnal. — A mostani vendégszerep­lés bizonyos mértékig a tava­lyi pechünknek is köszönhető. Benne voltunk az országos ke­retben, s cserepartnerünk 3 hét­tel az utazás előtt váratlan akadály miatt lemondta foga­dásunkat. S mikor a leibnitzi kórus vállalkozott arra, hogy vendégül lát minket, tulaj­donképpen zsákbamacskát vett... Mert a mi Kőszegünkhöz hasonló, természeti szépségek­­ben gazdag, nagy kultúrájú kis városban most lépett fel először magyar öntevékeny művészeti csoport. — A fogadások sorozatában volt részünk, még a stájer tar­tomány énekkari főnöke is fo­gadott bennünket Grazban. Ott, a tartományi székház ud­varán szombaton reggel fél nyolckor szerenádot adtunk... Véget nem érő szerenádot, mert nem akarták elengedni őket, akárcsak az egyetlen fel­lépésük alkalmával, a nagy koncerten. — A leibnitzi Hugó Wolf teremben zajlott le, rekkenő hőségben, háromszáz főnyi közönség előtt. Ezt a négyszáz személyes modern koncertter­met, amelyet üvegfolyosó köt össze a zeneiskolával , állami támogatással és sok társadalmi munkával építette az ottani kórus, amely nyolcvan tagú, s zenekaron kívül van női, férfi és gyermekkara... A nagy múltú és nagy kul­túrájú vendéglátó kórus 1846-ban alakult, s fennállása szá­zadik évfordulójára alapítot­ták a Hugó Wolf emlékérmet, ezzel ajándékozták meg a szombat­helyi madrigál kórust is.­­ A végén bevallották, hogy ötven százalékát sem várták, mint amennyit kaptak. S min­den fogadáson, minden kö­szöntőben elhangzott, hogy „a szombathelyiek rohammal hó­dították meg az osztrákok szí­vét ...” De igazságtalanok vagyunk, ha csak a 33 tagú kórus sike­réről beszélünk, hiszen velük utazott néhány kiváló szólista Horváth Rezső (hegedű), Rozs­­nyai Tibor (cselló), Vasvári Erzsébet (zongora) és Teőke Géza (zongora). Szólószámaik­ban ők is úgy képviselték a „magyar színeket”, olyan szak­mai elismerésben részesültek és közönségsikert arattak, mint a kar. A baráti légkörhöz hozzá­tartozott Kocsis Gyula tanár, remek nyelvtudása, hozzáértő összekötő szövege. De minden­ki mindenkivel tudott beszél­ni, hiszen a dal, nemzetközi nyelv, a dal: mindenkié... — Mikor látják vendégül nálunk az osztrák kórust? _ — Július 10-én. A Hunyadi úti új munkásszálláson fogad­juk őket, itt lesz a koncert is. Aztán levisszük őket a Ba­latonhoz, Kőszegre, és meg­mutatjuk Szombathely neve­zetességeit is... Az élmények még mindig nem ülepedtek le: napirenden szerepel az „emlékszel?”. S ezek között is a legszebb a nagy sikeren kívül: nem akar­ták elhinni, hogy a Madrigál kórus nem „profi”... Szakály Éva Nem kell a traktoros ? Panaszkodik az ikervári általános iskola és nevelőott­hon igazgatóhelyettese, hogy nem kapnak állást a fiatal traktorosok. Az intézet tanulói közül huszonöten szerezték meg a szántóföldi traktoros képesítést, szeretnének mi­előbb munkába állni, a termelőszövetkezetek és állami gaz­daságok azonban nem igénylik a traktorosokat. Egyet-ket­tőt felvesznek ugyan az állami gazdaságba, de más munka­körbe. Felnőtt, munkabíró fiatalemberek, valamennyien 17 —18 évesek. Ámenetileg szívesen végeznek más munkát, segítenek a növényápolásban, kapálnak, lovat vezetnek... Azt is tudják, hogy a traktoros oklevél, a szakma birtokában még ezután is előfordul, hogy az idénymunkák megszűnté­vel más munkát is el kell vállalniuk. A traktorülést tehát nem tekintik nyugalmas páholynak,azt azonban joggal el­várják, hogy szakképzettségükre, munkájukra igényt is tartson a társadalom. Gazdasági fejlődésünk mostani és következő szakaszában szükség is van rájuk a termelőszö­vetkezetekben és az állami gazdaságokban egyaránt. Nem fogadhatjuk el azt a kifogást, hogy a fiataloknak még nincs meg a kellő szakmai gyakorlatuk, mert egyrészt alapos elméleti és gyakorlati oktatást kaptak, másrészt a 17—18 éves fiatalok még nem tölthettek hosszú éveket a szakmában, tehát a gyakorlatot ezután kell megszerezniük. S hol kezdjék, ha nem a nagyüzemi gazdaságokban? Ott, ahol egyébként is öregedőben a tagság, s nem árt a meg­fiatalítás. Általános a panasz: elmennek a fiatalok, behú­zódnak a városokba, a másik gyakori panasz különösen az őszi „hajrá” idején: nálunk a kettős műszak bevezetésére nincsen mód, mert kevés az emberünk. Nos ezúttal embe­rek lennének, csak az igény hiányzik, a falusi gazdaságok vezetői és a falvak lakói mintha megfeledkeztek volna azokról a nehéz őszi napokról... Pedig az előrelátó tervezés, a munkaerővel való célsze­rű és tervszerű gazdálkodás nemcsak erény, amit gyakorol­ni üdvös, hanem kötelesség is, amit teljesíteni illik, sőt kell.... (plan) 1965. július 1. Csütörtök

Next