Vas Népe, 1965. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-02 / 258. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! AZ MSZMP VAS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A VAS MEGYEI TANÁCS LAPJA X. évfolyam, 258. szám Ara 50 fillér 1965. november 2. Kedd „Gondolsz-e rá?“ „Sokszor odamegyek egyegy munkáshoz, megfogom a vállát, s rámutatva a selejtbe dobott munkadarabra, a szükségesnél vastagabb forgácsra, a hanyagságból eltörött táblaüvegre, azt kérdezem: gondolsz-e rá, hogy ebben kétkezi testvéred munkája, ereje, verejtéke van benne”. A szavak egy idős, 76 esztendős ember ajkát hagyják el. Gazda Gézáét, akinek nevét egy ország visszhangozta, a Kossuthdíj a nevével jelzett anyagtakarékossági mozgalom sikerének elismerését jelentette, a ma már olyannyira természetes mozgalomét, amely átszövi mindennapjainkat, üzemekben, műhelyekben, a gépek mellett. Az idős, ma már nyugdíjas vasmunkásnak mégis igaza van: leggyakrabban inkább csak az anyagi oldalát hangsúlyozzuk, kevésbé az emberit, az érzelmit, holott ez utóbbi jelentheti a nagyobb hatásút. Azzal érvelni, hogy nyersanyagszegény hazánkban minden ércdarabnak, liternyi kőolajnak, s a belőlük készült félkésztermékeknek becsülete kell, hogy legyen, igaz érvelés, mégis, elvonatkoztatott. Könnyebben talál utat a szívhez, s az értelemhez a szó, ha azt magyarázza: mennyi fáradtság, az izmok új és új erőfeszítése kell ahhoz, míg a vasércből öntvény, az öntvényből eső, palack, lemez lesz, míg a kőolaj — finomítók bonyolult csőhálózatán, krakkolótornyain átjutva — motortáplálóként, vagy éppen — műanyagként szolgálja az embert. S az alkotásnak mennyi emberi öröme, büszkesége fűződik minden szál deszkához, minden kiló szénhez, a kékesen csillogó acélrúdhoz, a „fémkeblű dinamók” által fejlesztett villamosenergia kilowattjaihoz, az új otthonok tízezreit összetapasztó cementhez, csakúgy, mint a sokszor sárbataposott apró kis csavarhoz. Amikor az élete értelmét munkában meglelő ember épít, alkot, teremt, a saját családjának boldogulásával együtt a nagy család öröméért és boldogságáért is fáradozik. Aki az emberi kéz által létrehozott értékeket nem óvja, az saját emberi mivoltát sem becsüli. Soha nem felejtem gyermekkoromnak azt az élményét, amikor nyiladozó értelemmel arról faggattam apámat, miért nem szabad a kenyérrel játszani. S akkor ő színes elbeszélésével képzeletben elvezetett a nyirkos őszi barázdák közé, ahol az „életet” vetik. Szavait hallgatva aggódtam a zsenge kis növényért, amikor csikorgó téli fagyok gyötrik, lelki szemeimmel rémülten lestem a kalászokat ledöntő viharfelhők érkezését. Belenyilallt derekamba a fájdalom, amikor megsuhant a kasza, torkomba szorult a por, vállam véresre dörzsölte a Zsák, amikor elérkezett a cséplés. A molnárokkal együtt tapintottam a puha, meleg lisztet a malomban, s perzselődtem forró kemencék előtt, amikor sült az áldott kenyér. Igen, akkor és mindörökre megértettem, miért érdemel becsületet kenyerünk minden morzsája. A fiatalok sokszor megmosolyogják az idős emberek gyűjtőszenvedélyét: darabka drót, görbe szög, fűrészelésnél lehűllott fadarab, kopott gumiköpeny része mind-mind „valamire még jó lesz”. Ösztönös megbecsülése ez annak, amit a legbonyolultabb szerszám az ember keze alkotott. Megbecsülése, mert az idősebbek még jóval közelebb voltak az anyaghoz, mint a ma embere. Az anyaggal való manuális, közvetlen kézi birkózás annak becsületét is nagyobbra növelte, mint most, amikor csak etetni kell az automatát, a félautomatába befogni és kivenni a megmunkálandó darabot, a szalag mellett egy-egy mozdulattal helyére illeszteni valamit. Mégsem törvényszerű, hogy a munka könnyebbedésével kisebb legyen az anyag becsülete. És nem is kisebb, ha „magának” csinál valamit az ember. Amikor házát építi, a törött téglának is helye van, a nagy építkezéseknél azonban beletapossa a sárba, gödröt tölt fel vele. A fémmunkás bosszankodik, mert a gyerek lábán napok alatt szétmegy a cipő, s a cipőgyári munkás azon mérgelődik, hogy két hete vásárolt mosógépe „bedöglött”, mert nem szerelték össze tisztességesen. Nem inkább magunknál kellene kezdeni az igényességet, a körültekintést, a kezünkbe adott fém, fa, szövet, okos, becsületes felhasználását? Égyük gyárunkban — önszántunkból — érdekes kísérletbe kezdtek; lelkes fiatal műszakiak két hónapon keresztül „hulladékellenőrzést” végeztek. Semmi nem kerülhetett úgy ki a géptől, a hulladékdombra, hogy valamelyikük ne lássa. A mellékelt lapon igazzolták a láttamozást, s az eredmény: félmillió forint értékű — más gépeken, más műhelyekben — hasznosítható hulladék, illetve bizonyos gyártmányoknál új technológia, az optimális gépbeállítás megkeresése. A két hónapi rendkívüli ügyelet egymilliónál többet érő anyagot mentett meg. A gyáriak azonban nem álltak meg itt, keresni kezdték, mi az oka, hogy egyik műhely hulladékba löki azt, amit a „szomszédban” még jól használhatnának? És arra is választ kerestek, miért nem „fájt” eddig is, hogy az anyagleszabásoknál a szükségesnél jóval több volt a hulladék? A választ tartalmazó, valóban alapos, mindenre figyelmet fordító jelentést megtárgyalta a gyár valamennyi vezető szerve, s a határozatként rögzített intézkedések végrehajtása során nemcsak a zsebbevágó anyagiakat — a nyereségrészesedésre fordítható összeg csökkenése stb. — hangsúlyozzák, hanem a dolog emberi oldalát is, miszerint egyik műhelyük — a fiatalok megállapította összeg évi nagyságát tekintve — mintha csak azért dolgozna, hogy legyen mit a hulladékba vinni!? Ez nemcsak meghökkentette az embereket, hanem arra is késztette, hogy új szemüvegen át nézzék a maguk és mások munkáját. „Gondolsz-e rá?” — így teszi fel a kérdést a vassal sok éven át birkózó munkás, Gazda Géza. És túl azon, hogy szavaival egyetértünk, e kérdést kell, hogy feltegyük napról napra önmagunknak. És nemcsak kérdezni kell, hanem — felelni is rá! A mindennapi tettek nyelvén. M. O. Gyorslista a lottó tárgynyeremény-sorsolásról (2. oldal) ) Mérlegen járások, falvak (3. oldal) ■ • Haladás—Debrecen 4:1 (4. oldal) ■ Két bemutató — két siker (5. oldal) Veterán küldöttség utazott a Szovjetunióba Az SZKP Központi Bizottságának meghívására Révész Gézának, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának vezetésével hétfőn magyar veteránküldöttség utazott a Szovjetunióba, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 48. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségekre. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren dr. Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Úszta Gyula altábornagy, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség országos elnöke és Gábor István, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára búcsúztatta. Jelen volt a búcsúztatásnál G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, továbbá K. I. Provalov vezérezredessel az élükön az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának magasrangú képviselői. (MTI) Szakszervezeti szlénui Moszkvában Hétfőn Moszkvában megnyílt a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának plénuma. Az ülésen megvitatják a gazdasági reformmal kapcsolatos szakszervezeti feladatokat és kidolgozzák a szakszervezeti részvétel programját az iparfejlesztésben. Ezenkívül megvitatják a varsói szakszervezeti világkongreszszus munkájának eredményeit. A hétfő délelőtti ülésen Viktor Grisin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke megtartotta beszámolóját a szeptemberi pártkongresszus határozataiból fakadó szakszervezeti feladatokról. (TASZSZ) Véget ért az északi országok értekezlete Szombaton az észak-finnországi Imatrában véget ért az Északi Tanács jövő évi januári koppenhágai ülésszakát előkészítő értekezlet, amelyen részt vettek az északi országsíró miniszterelnökei és az Északi Tanács elnökségi tagjai. A TASZSZ helsinki tudósítója megállapítja: mint az előjelekből várható volt, az értekezlet meglehetősen sovány eredményekkel fejeződött be. A tanácskozásról kiadott közleményben kevés helyet foglalnak el a gazdasági együttműködés kérdései. A miniszterelnökök beszámoltak az e téren végzett előkészületi munkákról, s az ülés résztvevői megelégedéssel szögezték le, hogy e központi kérdésekről a szakértők jelentést készítenek A hét végére elkészül a Március 15-e tér. Mint képünkön is látható, a forgalomirányító világító testeket már felállították. Most a festők tevékenykednek, mert fehérre mázolják a terelősarkok szegélyköveit. — Je — Az őszi munka finisében ülésezett az operatív bizottság •• Az operatív bizottság tegnapi ülésén megállapították, hogy noha megyénk termelőszövetkezete, a vetést október 20-ra befejezték, az őszi munkák finise csak most kezdődik. Őszi mélyszántásra vár még 48 ezer hold föld, mintegy 250 hold cukorrépát és majdnem 5000 hold kukoricát kell még betakarítani. Kétség nem férhet hozzá, a legfontosabb a cukorrépa betakarítása. Ezt a héten be is lehet fejezni. Nemcsak a kiszedését, hanem az elszállítását is. Az utóbbit azonban gyorsítani kell mind a termelőszövetkezetek, mind a cukorgyár részéről. Mostanáig ugyanis az a helyzet, hogy a kiszedett cukorrépának nem egészen 60 százalékát szállították csak el. A kukoricatörést a szár levágásával és takarmányként való értékesítésével ugyancsak gyorsabb ütemben kell végezni a mostaninál. A múlt héten 3400 hold termését takarították be és ilyen ütemet számítva, november 10-e körül a kukoricatörést, szárvágást és a szár besilózását is magunk mögött tudhatnánk. Ezzel kapcsolatban két körülményre hívja fel a figyelmet az operatív bizottság. Egyrrészt, hogy a csöves kukorica száron már jelentősen nem szárad, ezért mindenütt törni kell, és törés után megválogatni. A száraz kukoricát górézni lehet, a túlságosan nedveset pedig vagy meg kell szárítani a terményforgalmi berendezésein, vagy frissen fel kell takarmányozni. Másrészt a majdnem 3500 vagonos nedves takarmányhiány szükségessé teszi, hogy minden kukoricaszárt lesilózzunk. A Sárvári Cukorgyárban kiutalás nélkül korlátlan mennyiségű melasz áll a szövetkezetek rendelkezésére. Minél többen vegyék ezt igénybe, hiszen az idejében levágott kukoricaszárból friss melasszal nagyon jó minőségű siló készíthető. A legnagyobb munkát kétségtelenül az őszi mélyszántás adja. Ha csak a mostani ütemet tartanának szövetkezeteink, még öt heti munka lenne hátra. De hogy a kitűzött határidőre, november 20—25- re be tudjuk fejezni a mélyszántást is, ahhoz egyrészt növelni kell az egy gépre jutó teljesítményt, másrészt a kettős, illetve nyújtott műszakban dolgozó traktorok számát. A kemenesaljai Úttörő Termelőszövetkezet példáját lehetőleg megyeszerte alkalmazni kellene. Az Úttörőben az éjszakai műszak után nemcsak a munkabér ötven százalékát fizetik ki prémiumként, hanem holdanként további 10 forintot adnak a traktorosoknak. Kiszámították ugyanis, hogy a néhány ezer forintos többletkiadás bőségesen térül meg a szövetkezetnek a munkák idejében való elvégzésével. A megye több részén is változatlanul megfigyelhető a gabonakártevők pusztítása. A szövetkezetek szakemberei figyeljék ezeket, és ahol szükségesnek mutatkozik, az ismert szerekkel irtsák őket. —sz Közép-amerikai kommunista- és munkáspártok értekezlete A Kubai Kommunista Párt sajtóorgánuma, a Gramma vasárnapi számában közölte, hogy nemrégen megtartották a mexikói, a guatemalai, a salvadori, a hondurasi, a costa-rica-i és a panamai kommunista- és munkáspártok 4. értekezletét. A pártértekezleten megvizsgálták a kölcsönös érdeklődésre számottartó kérdéseket, kidolgozták a közös akciók irányvonalát és határozatot hoztak Közép-amerika gazdasági integrációjáról. A párttalálkozóról kiadott közlemény megjegyzi, hogy a kölcsönös megértés légkörében lefolyt értekezlet bebizonyította a latin-amerikai kommunista és munkáspártok további közeledését és baráti kötelékeinek erősödését. A dominikai kérdéssel kapcsolatban az értekezlet részvevői felhívták a latin-amerikai népeket, hogy hiúsítsák meg az imperializmus terveit. -f A moszkvai Pravda mexikói tudósítója a közép-amerikai pártértekezletről szóló beszámolójában kiemelte: az értekezlet részvevői aggodalommal jegyezték meg, hogy a kommunista világmozgalomban egy sor elvi fontosság kérdést illetően nincs meg az egyöntetűség. Az értekezlet részvevői rámutattak: pártjaik tökéletesen egyetértenek a májusi moszkvai konzultatív találkozó következtetéseivel, s hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi viszonyok között az egység csakis a közös ellenség elleni harc útján oly módon érhető el, hogy a kommunista- és munkáspártok világkonferenciájának összehívása céljából konzultatív találkozókat tartanak.