Vas Népe, 1966. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
AZ MSZMP VAS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A VAS MEGYEI TANÁCS LAPJA évfolyam 1. számára 80 fillér 1966. január 1. Szombat év végi számvetés írta: Mester Sándor, a megyei pártbizottság titkára jól ismerem Vas megye só dolgos népét. Vele együtt munkálkodtunk,keseregtünk a múlt szenvedésein évtizedekkel ezelőtt is. Vártuk a boldogabb, örömtelibb új esztendőket, szőttük jövőt formáló álmainkat. Minden új esztendőtől valami szebbet, jobbat, többet vártunk, de hiába. Csak a felszabadulás hozott változást. Húsz évvel ezelőtt, a kommunista párt szervezeteinek megteremtésével kovácsoltuk programmá addigi álmainkat: villanyt, iskolát, kultúrházat minden falunak, biztonságosészségügyi és szociális köményeket az ország, köztevénk dolgozóinak. Mindakkor, amikor sok családjáról még a mindennapi ő is hiányzott, nem volt burgonya és sok más, ks alapvető élelem. -ak is kishitűek, akik hangoztatták: „legalábbszázad kell az ország állásához s akkor majd *k a nagy tervek”. vagyunk ma ettől attől? Hányszor számbamár, s jogos büszke- mérlegeltük eredmükét, az új esztendők és újabb sikereit. Barát ellenség számára szemmelthatóan bizonyítottuk orzágosan és Vas megyében gyaránt: mire képes a mi mások hatalma, a felszabadult lép, ha lelkesítő program ösztönzi, ha magának dolgozhat, a többség érdekét szolgáló terv megvalósításán munkálkodhat. Ezt tanúsítja a most befejezett esztendő is, amely számos viszontagsága ellenére sem szűkölködött eredményekben. A Vas megyeiek derekasan dolgoztak. A dolgozók taggyűléseken, termelési tanácskozásokon és más fórumokon már a januári, februári hetekben megértették az 1964. évi decemberi Párthatározatot. Sok javaslatt tettek a még hatékonyabbazdálkodásra, a fegyelmezettbb munkára, felajánlástabb minőségű termékek előlítására. Ezek mindegyike jóra vált az év során, ónatosabban dolgoztak az ínekben, kevesebb volt a jelmezetlenség, a mulasztás, nyebb és mégis hatékony a vezetés, nagyobb az a különböző posztjainók felelőssége. Sosan érintette megyéntavaszi, többszörös hulm ránktörő árvíz, amely napnál tovább veszé£ területeinket, a csaajjékát, a közös vanhkások, parasztok, élettárörök, karhatali^kásőrök egy emprak a gátakra. Ebszakban sem szült*emelés, nem ma) v időarányos tel’^'■‘kkőzve, de fö^ a lehe.Tilen wgvték a Munkákat, egy. csökkentést? újjáépítést Az emberek megsokszorozták erőfeszítéseiket. A tsz-parasztok, ha a helyzet úgy kívánta, kézzel, gumicsizmában ápolták a kapásokat, lelkesítették egymást, ragadtak magukkal másokat példájukkal. Kétségbe vonhatja-e bárki is, hogy ilyen nehézségeket leküzdeni, enynyi sikert kovácsolni csak öntudatos emberért képesek, olyanok, akik bíznak a rendszerben, a párt és a kormány politikájában. Bíznak, mert lépten-nyomon tapasztalják, hogy politikánk helyes, minden intézkedés a dolgozók felemelkedését szolgálja. Ez tetteik igazi rugója, ezért törekszenek békére nemcsak szavakban, hanem a mindennapi munkában. Talán a korábbi évekénél nagyobb feszültség, bonyolultság jellemezte a nemzetközi helyzetet a múlt évben. Ez befolyásolta belső életünket is, mégis bizakodó maradt a hangulat. A dolgozók eligazodtak az eseményekben, azok megítélésében fejlett politikai érettséget tanúsítottak. Segítette ezt a bizalmon alapuló rendszeres tájékoztatást, a politikával való mind tartalmasabb foglalkozás, az ideológiai irányelvek szellemének, lényegének megértése. A dolgozókat szolgáló, körülményeiket javító terveink s ezek megoldásának tennivalói az új esztendőben sem kisebbek. Megkezdjük népgazdaságunk harmadik ötéves tervének első esztendejét Hozzáfogunk a szombathelyi Élelmiszeripari Gépgyár majd hatvan millió forint értékű beruházásához, a Szentgotthárdi Selyemgyár bővítésének, korszerűsítésének kétszázmillió forinton felüli értékű kivitelezéséhez, a REMIX további fejlesztéséhez, a Mezőgazdasági Gépgyár új üzemrészének megépítéséhez, a sárvári fémbútorgyár előkészítéséhez, a sárvári sütőüzem létrehozásához, a Répcelaki Szénsavgyár és a Sajtgyár majd harmincmilló forint értékű fejlesztéséhez. Számos tennivalónk akad a gazdálkodás javításában, a jobb minőségű termékek előállításában, exportképes áruk termelésében, a nagyobb vállalati önállóság, szélesebb üzemi demokrácia megteremtésében. Eddig az ipar fejlesztésével kapcsolatos fő gondunk a foglalkoztatás növelése volt. Ez sem kerül le napirendről, de ezentúl még többet törődünk a gazdaságos termeléssel, a termelékenység növelésével, az önköltség csökkentésével. Tovább nőttek, nőnek az igények a mezőgazdasági termékek iránt. Már az új esztendőben sokat várunk a megyénk, zömében állattenyésztési jellegű mezőgazdaságát kedvezően érintő, nem-régiben hozott árintézkedésektől. Eddigi eredményeink fel is jogosítanak erre a bizakodásra. Helyet kaptak a tervekben , az életszínvonal emelkedését közvetlenül szolgáló célkitűzések is. A lakásépítés, a járási székhelyek fejlesztése, a szociális körülmények további javítása. Ennek legfőbb forrása azonban a nemzeti jövedelem növelése, amely mindannyiunk munkájának eredménye, mindenki személyes feladata is. Ezért parancsa az új esztendőnek, hogy a munkások felelősséggel vegyenek részt az üzem, a vállalat tervének elkészítésében, segítsenek minden lehetséges tartalék feltárásában. A termelőszövetkezetek tagsága éljen jól a kormányintézkedések teremtette lehetőségekkel, amelyeket már az év első napjaiban megkapnak. Mindenütt az adottságokat, lehetőségeket legjobban magában foglaló, okos, ésszerű tervet készítsenek, s szervezetten, fegyelmezetten munkálkodjanak. Soha ilyen jelentős nem volt az ifjúság életre készülése, gondos felkészítése, mint a mostani korban. A sokszorozódó, bonyolult feladatok mind nagyobb felkészültséget igényelnek, teljesebb, sokoldalúbb hozzáértést kívánnak az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Ennek is fontos helye van hát idei tennivalónk között. 100 esztendő küszöbén vagyunk. Számvetésünk tényei minden korábbi álmokat messze felülmúlnak, újabb sikerek kovászai, emelkedettebb tervek előkészítői. Az új év tervei azonban, az eddigiekhez hasonlóan, csak akkor válnak valósággá, ha annak végrehajtásáért még többet tesz munkás, műszaki, osztag, értelmiségi, a tudomány várát ostromló ifjúság. Ezt várja tőlünk, erre kötelez bennünket a most beköszöntő 1966. harmadik ötéves tervünk első esztendeje. py&tdag új énét kíván ütiko Lva itt Until’ Kádár János elvtárs újévi nyilatkozata kül- és belpolitikai kérdésekről Az új év alkalmából a Népszabadság szerkesztősége és a Magyar Távirati Iroda néhány kül- és belpolitikai vonatkozású kérdést intézett Kádár Jánoshoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárához. Alább közöljük a kérdéseket és Kádár János válaszait. KÉRDÉS: A vietnami agresszió kiterjesztése, a Dominika belügyeibe való beavatkozás, a reakciós, jobboldali erők támadása Indonéziában, a nyugatnémet militaristák nyílt igénybejelentése az atomfegyverekre és más nemzetközi események azt a benyomást keltik, mintha az imperialisták az utóbbi időben magukhoz ragadták volna a kezdeményezést. Mi erről az ön véleménye? VÁLASZ: Az imperializmus a nemzetközi politikában sem tud felmutatni semmiféle, a jövőbe mutató elgondolást. Ilyen terveink csak nekünk vannak, akik a szocializmus, a társadalmi haladás elveit valljuk és a tartós béke megteremtéséért küzdünk. De akinek nincs átfogó terve a jövőt illetően, az a kezdeményező szerepét sem ragadhatja magához. Az imperialista világrendszer válságban van, szorongatja a szocialista világrendszer országainak növekvő ereje, nyomást gyakorolnak rá a gyarmati örökség minden formája ellen küzdő népek és saját dolgozóinak osztályharca, nehezítik helyzetét vezető kapitalista országok egymás közötti, egyre éleződő ellentétei is. Csak arról lehet beszélni, hogy egyes imperialista hatalmak s különösen az amerikai imperialisták a múlt évben fokozták a népek ellen irányuló, békebontó támadásaikat. A választások idején hangoztatott békeszólamokkal szemben az új elnök kormánya katonai behívókkal szerencséltette az Egyesült Államok polgárait. A nemzetközi jogot, a nemzetek önállóságát, az országok szuverenitását lábbal tiporva, csapatokat szállítottak partra Dominikában, fokozták a „különleges” háborút Dél- Vietnamban, bomba támadások sorozatait intézték a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen s újabban katonai támadással fenyegetik Laosz és Kambodzsa területét és népét. Ázsiában nemcsak háborút folytatnak, hanem felszítják az ellentéteket a gyarmati iga alól felszabadult országok között és országokon belül, ellenforradalmi akciókat szerveznek, bátorítják a népellenes erőket, védelmezik a kolonialista rendszer maradványait Afrikában is; Latin- Amerikában terrort alkalmaznak a haladó mozgalmak ellen. Európában pedig azoknak a nyugatnémet militaristáknak a kezébe akarnak atomfegyvert adni, akik a történelem által régóta véglegesített határok revíziójára törnek. De az is tény — s ezt az amerikai imperialisták is jól tudják —, hogy e „furkósbot”politikával szemben magában az Egyesült Államokban is növekszik az elégedetlenség és a tiltakozás, s még NATO- beli szövetségeseiket sem tudták egységes akcióra bírni. S ami még fontosabb, a megtámadottakat nem tudták megfélemlíteni, még kevésbé leigázni, mind növekvő ellenállással találkoznak, győzelem számukra nem látható, s mindjobban lelepleződnek a világ közvéleménye előtt, így értem azt, hogy az imperialisták nem ragadták kezükbe a kezdeményezést. Agresszív cselekedeteik sokkal inkább a szorongatott kalandor hazárd lépéseire emlékeztetnek. KfiRDfS: Milyen lehetőséget lát a békés egymás mellett élés elvének érvényesítése a jelenlegi nemzetközi helyzetben? VÁLASZ: A békés egymás mellett élés elve számunkra nem propagandaszólam, nem taktika, hanem egész korunkra érvényes lenini elv, amelynek érvényesítéséért minden körülmények között a mostani nemzetközi helyzetben is lehet és kell küzdeni. Mi abból indulunk ki, hogy a szocialista építőmunkánkhoz békére van szükség,mmunisták történelmi küldetése, hogy az emberiség érdekében küzdjenek egy újabb világháború megakadályozásáért, azért is, mert a szocializmus eszméjének világméretű győzelméhez nincs szükség háborúira. Az emberiség szerencséjére a világháború immár nem végzetszerűen elkerülhetetlen, a Szovjetunió, a 14 szocialista ország, a gyarmati iga alól felszabadult népek s a kapitalista országok haladó mozgalmai, ha egyesítik erejüket) képesek meggátolni az imperializmust egy új világháború kirobbantásában. A békés egymás mellett élés elveinek érvényesítése megköveteli az imperialista támadások megfékezését. Ennek megfelelően mi teljes mértékben szolidárisak vagyunk az amerikai agresszor ellen küzdő vietnami testvéreinkkel és minden, az imperialisták által megtámadott néppel, s tőlünk telhetően támogatjuk őket Ugyanakkor hívei vagyunk a világ nemzetközi kérdések politikai, tárgyalások útján való megoldásának. Normális viszonyra, a kapcsolatok bővítésére törekszünk a kapitalista világgal is, ideértve a hozzánk közelebb eső európai országokat s a távoli Amerikai Egyesült Államokat is. A mostani helyzetben félreértések is adódnak a békés egymás melletti élés értelmezésében. Mi tudjuk, s a kapitalista országok kormányainak is meg kell tanulniuk, hogy a béke oszthatatlan, képtelenség azt feltételezni, hogy miközben bombáznak egy szocialista országot, más szocialista országokkal fejleszthetik politikai kapcsolataikat. A népeknek pedig tudniuk kell, hogy a békés egymás mellett élés elvét és gyakorlatát rá kell kényszeríteni az imperialistákra, s ebben nemcsak a kommunistáknak van feladatuk, hanem minden embernek, aki bármilyen okból ellene van a háborúnak, a Föld bármely részén éljen is. KÉRDÉS: Milyen lehetőségek nyílnak ebben a helyzetben a Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenysége számára, hogyan hasznosíthatjuk ezeket a lehetőségeket? VÁLASZ: A Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye 1965-ben is erősödött. Ezzel együtt külpolitikai tevékenységének lehetőségei is tovább növekedtek. A nemzeti önbecsülést fel nem adva is jól tudjuk, hogy nekünk, mint kis országnak, nincs döntő befolyásunk a világpolitika alakulására. Mégis, hála népünk politikai és az (Folytatás a 2. oldalon)