Vas Népe, 1966. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

­­ AZ MSZMP VAS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A VAS MEGYEI TANÁCS LAPJA évfolyam 1. szám­ára 80 fillér 1966. január 1. Szombat év végi számvetés írta: Mester Sándor, a megyei pártbizottság titkára j­ól ismerem Vas megye s­ó dolgos népét. Vele együtt munkálkodtunk,­­keseregtünk a múlt szenvedé­sein évtizedekkel ezelőtt is. Vártuk a boldogabb, örömte­libb új esztendőket, szőttük jövőt formáló álmainkat. Min­den új esztendőtől valami szebbet, jobbat, többet vár­tunk, de hiába. Csak a felsza­badulás hozott változást. Húsz évvel ezelőtt, a kom­munista párt szervezeteinek megteremtésével kovácsoltuk programmá addigi álmainkat: villanyt, iskolát, kultúrházat minden falunak, biztonságos­észségügyi és szociális kö­ményeket az ország, közte­vénk dolgozóinak. Mind­akkor, amikor sok család­járól még a mindennapi ő is hiányzott, nem volt burgonya és sok más, k­s alapvető élelem. -ak is kishitűek, akik hangoztatták: „legalább­­század kell az ország állásához s akkor majd *k a nagy tervek”. vagyunk ma ettől a­ttől? Hányszor számba­­már, s jogos büszke-­­ mérlegeltük ered­mü­két, az új esztendők­­ és újabb sikereit. Barát ellenség számára szemmel­­thatóan bizonyítottuk or­­zágosan és Vas megyében gyaránt: mire képes a mi m­­­ások hatalma, a felszabadult lép, ha lelkesítő program ösz­tönzi, ha magának dolgozhat, a többség érdekét szolgáló terv megvalósításán munkál­kodhat. Ezt tanúsítja a most befe­jezett esztendő is, amely szá­mos viszontagsága ellenére sem szűkölködött eredmények­ben. A Vas megyeiek dereka­san dolgoztak. A dol­gozók taggyűléseken, termelési tanácskozásokon és más fórumokon már a janu­ári, februári hetekben megér­tették az 1964. évi decemberi Párthatározatot. Sok javasla­­tt tettek a még hatékonyabb­azdálkodásra, a fegyelmezet­­tbb munkára, felajánlást­a­­bb minőségű termékek elő­­lítására. Ezek mindegyike jóra vált az év során, ón­­atosabban dolgoztak az ínekben, kevesebb volt a jelmezetlenség, a mulasztás, nyebb és mégis hatéko­­ny a vezetés, nagyobb a­z a különböző posztjain­­ók felelőssége. Sosan érintette megyén­­tavaszi, többszörös hul­­m ránktörő árvíz, amely napnál tovább veszé­­£ területeinket, a csa­­ajjékát, a közös va­­nhkások, parasztok, élettárörök, karhatal­­i^kásőrök egy em­­prak a gátakra. Eb­­szakban sem szü­­lt*emelés, nem ma­­) v időarányos tel­­’^'■‘kkőzve, de fö^ a lehe­­.Tilen wgvték a Munkákat, egy. csök­ken­té­­st? újjáépítést Az emberek megsokszorozták erőfeszítéseiket. A tsz-parasz­­tok, ha a helyzet úgy kívánta, kézzel, gumicsizmában ápolták a kapásokat, lelkesítették egy­mást, ragadtak magukkal má­sokat példájukkal. K­étségbe vonhatja-e bár­ki is, hogy ilyen nehéz­ségeket leküzdeni, eny­­nyi sikert kovácsolni csak öntudatos emberért képesek, olyanok, akik bíznak a rend­szerben, a párt és a kormány politikájában. Bíznak, mert lépten-nyomon tapasztalják, hogy politikánk helyes, min­den intézkedés a dolgozók fel­­emelkedését szolgálja. Ez tetteik igazi rugója, ezért tö­rekszenek békére nemcsak szavakban, hanem a minden­napi munkában. Talán a ko­rábbi évekénél nagyobb fe­szültség, bonyolultság jelle­mezte a nemzetközi helyzetet a múlt évben. Ez befolyásolta belső életünket is, mégis biza­kodó maradt a hangulat. A dolgozók eligazodtak az ese­ményekben, azok megítélésé­ben fejlett politikai érettséget tanúsítottak. Segítette ezt a bizalmon alapuló rendszeres tájékoztatást, a politikával va­ló mind tartalmasabb foglal­kozás, az ideológiai irányel­vek szellemének, lényegének megértése. A dolgozókat szolgáló, kö­rülményeiket javító terveink s ezek megoldásának tenni­valói az új esztendőben sem kisebbek. Megkezdjük népgaz­daságunk harmadik ötéves tervének első esztendejét Hozzáfogunk a szombathelyi Élelmiszeripari Gépgyár majd hatvan millió forint értékű beruházásához, a Szentgott­hárdi Selyemgyár bővítésé­nek, korszerűsítésének kétszáz­millió forinton felüli értékű kivitelezéséhez, a REMIX to­vábbi fejlesztéséhez, a Mező­­gazdasági Gépgyár új üzem­részének megépítéséhez, a sár­vári fémbútorgyár előkészíté­séhez, a sárvári sütőüzem létrehozásához, a Répcelaki Szénsavgyár és a Sajtgyár majd harmincmilló forint ér­tékű fejlesztéséhez. Számos tennivalónk akad a gazdálkodás javításában, a jobb minőségű termékek elő­állításában, exportképes áruk termelésében, a nagyobb vál­lalati önállóság, szélesebb üzemi demokrácia megterem­tésében. Eddig az ipar fej­lesztésével kapcsolatos fő gon­dunk a foglalkoztatás növelé­se volt. Ez sem kerül le na­pirendről, de ezentúl még töb­bet törődünk a gazdaságos termeléssel, a termelékenység növelésével, az önköltség csökkentésével. T­ovább nőttek, nőnek az igények a mezőgazdasá­gi termékek iránt. Már az új esztendőben sokat várunk a megyénk, zömében állatte­nyésztési jellegű mezőgazda­ságát kedvezően érintő, nem-­­­régiben hozott árintézkedések­től. Eddigi eredményeink fel is­­ jogosítanak erre a bizakodás­­­­ra. Helyet kaptak a tervekben , az életszínvonal emelkedését közvetlenül szolgáló célkitű­zések is. A lakásépítés, a já­rási székhelyek fejlesztése, a szociális körülmények továb­bi javítása. Ennek legfőbb forrása azonban a nemzeti jö­vedelem növelése, amely mindannyiunk munkájának eredménye, mindenki szemé­lyes feladata is. Ezért paran­csa az új esztendőnek, hogy a munkások felelősséggel ve­gyenek részt az üzem, a vál­lalat tervének elkészítésében, segítsenek minden lehetséges tartalék feltárásában. A ter­melőszövetkezetek tagsága él­jen jól a kormányintézkedé­sek teremtette lehetőségekkel, amelyeket már az év első napjaiban megkapnak. Min­denütt az adottságokat, lehe­tőségeket legjobban magában foglaló, okos, ésszerű tervet készítsenek, s szervezetten, fegyelmezetten munkálkodja­nak. Soha ilyen jelentős nem volt az ifjúság életre készü­lése, gondos felkészítése, mint a mostani korban. A sokszo­rozódó, bonyolult feladatok mind nagyobb felkészültséget igényelnek, teljesebb, sokol­dalúbb hozzáértést kívánnak az iparban és a mezőgazda­ságban egyaránt. Ennek is fontos helye van hát idei ten­nivaló­nk között. 10­0­­ esztendő küszöbén va­gyunk. Számvetésünk tényei minden korábbi álmokat messze felülmúlnak, újabb sikerek kovászai, emelke­­dettebb tervek előkészítői. Az új év tervei azonban, az ed­digiekhez hasonlóan, csak ak­kor válnak valósággá, ha an­nak végrehajtásáért még töb­bet tesz munkás, műszaki, osz­­tag, értelmiségi, a tudomány várát ostromló ifjúság. Ezt várja tőlünk, erre kötelez bennünket a most beköszöntő 1966. harmadik ötéves ter­vünk első esztendeje. py&tdag új énét kíván ütiko Lva itt Until’ Kádár János elvtárs újévi nyilatkozata kül- és belpolitikai kérdésekről Az új év alkalmából a Népszabadság szerkesztő­sége és a Magyar Távirati Iroda néhány kül- és bel­politikai vonatkozású kér­dést intézett Kádár János­hoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkárá­hoz. Alább közöljük a kérdéseket és Kádár János válaszait. KÉRDÉS: A vietnami ag­resszió kiterjesztése, a Domi­nika belügyeibe való beavat­kozás, a reakciós, jobboldali erők támadása Indonéziában, a nyugatnémet militaristák nyílt igénybejelentése az atomfegyverekre és más nem­zetközi események azt a be­nyomást keltik, mintha az im­perialisták az utóbbi időben magukhoz ragadták volna a kezdeményezést. Mi erről az ön véleménye? VÁLASZ: Az imperializmus a nemzetközi politikában sem tud felmutatni semmiféle, a jövőbe mutató elgondolást. Ilyen terveink csak nekünk vannak, akik a szocializmus, a társadalmi haladás elveit valljuk és a tartós béke meg­teremtéséért küzdünk. De akinek nincs átfogó terve a jö­vőt illetően, az a kezdeménye­ző szerepét sem ragadhatja magához. Az imperialista vi­lágrendszer válságban van, szorongatja a szocialista vi­lágrendszer országainak nö­vekvő ereje, nyomást gyako­rolnak rá a gyarmati örökség minden formája ellen küzdő népek és saját dolgozóinak osztályharca, nehezítik hely­zetét vezető kapitalista or­szágok egymás közötti, egyre éleződő ellentétei is. Csak arról lehet beszélni, hogy egyes imperialista hatal­mak s különösen az amerikai imperialisták a múlt évben fokozták a népek ellen irá­nyuló, békebontó támadásai­kat. A választások idején han­goztatott békeszólamokkal szemben az új elnök kormá­nya katonai behívókkal szeren­cséltette az Egyesült Államok polgárait. A nemzetközi jogot, a nemzetek önállóságát, az or­szágok szuverenitását lábbal tiporva, csapatokat szállítottak partra Dominikában, fokozták a „különleges” háborút Dél- Vietnamban, bomba támadások sorozatait intézték a Vietnami Demokratikus Köztársaság el­len s újabban katonai táma­dással fenyegetik Laosz és Kambodzsa területét és népét. Ázsiában nemcsak háborút folytatnak, hanem felszítják az ellentéteket a gyarmati iga alól felszabadult országok között és országokon belül, el­lenforradalmi akciókat szer­veznek, bátorítják a népelle­nes erőket, védelmezik a ko­­lonialista rendszer maradvá­nyait Afrikában is; Latin- Amerikában terrort alkalmaz­nak a haladó mozgalmak el­len. Európában pedig azoknak a nyugatnémet militaristáknak a kezébe akarnak atomfegy­vert adni, akik a történelem által régóta véglegesített ha­tárok revíziójára törnek. De az is tény — s ezt az amerikai imperialisták is jól tudják —, hogy e „furkósbot”­­politikával szemben magában az Egyesült Államokban is növekszik az elégedetlenség és a tiltakozás, s még NATO- beli szövetségeseiket sem tud­ták egységes akcióra bírni. S ami még fontosabb, a megtá­madottakat nem tudták meg­félemlíteni, még kevésbé le­­igázni, mind növekvő ellen­állással találkoznak, győzelem számukra nem látható, s mindjobban lelepleződnek a világ közvéleménye előtt, így értem azt, hogy az im­perialisták nem ragadták ke­­zükbe a kezdeményezést. Agresszív cselekedeteik sok­kal inkább a szorongatott kalandor hazárd lépéseire emlékeztetnek. KfiRDfS: Milyen lehetőséget lát a békés egymás mellett élés elvének érvényesítés­­e a jelenlegi nemzetközi helyzet­ben? VÁLASZ: A békés egymás mellett élés elve számunkra nem propagandaszólam, nem taktika, hanem egész korunk­ra érvényes lenini elv, amely­nek érvényesítéséért minden körülmények között a mostani nemzetközi helyzetben is le­het és kell küzdeni. Mi abból indulunk ki, hogy a szocialista építőmunkánkhoz békére van szükség,­m­­munisták történelmi küldeté­se, hogy az emberiség érde­kében küzdjenek egy újabb világháború megakadályozá­sáért, azért is, mert a szocia­lizmus eszméjének világméretű győzelméhez nincs szükség há­borúira. Az emberiség szerencséjére a világháború immár nem végzetszerűen elkerülhetetlen, a Szovjetunió, a 14 szocialista ország, a gyarmati iga alól felszabadult népek s a kapita­lista országok haladó mozgal­mai, ha egyesítik erejüket) képesek meggátolni az impe­rializmust egy új világháború kirobbantásában. A békés egymás mellett élés elveinek érvényesítése megkö­veteli az imperialista támadá­sok megfékezését. Ennek meg­­felelően mi teljes mértékben szolidárisak vagyunk az ame­rikai agresszor ellen küzdő vi­etnami testvéreinkkel és min­den, az imperialisták által megtámadott néppel, s tőlünk­ telhetően támogatjuk őket Ugyanakkor hívei vagyunk a világ nemzetközi kérdések po­litikai, tárgyalások útján való megoldásának. Normális viszonyra, a kapcsolatok bő­vítésére törekszünk a kapi­talista világgal is, ideértve a hozzánk közelebb eső európai országokat s a távoli Ameri­kai Egyesült Államokat is. A mostani helyzetben fél­reértések is adódnak a bé­kés egymás melletti élés ér­telmezésében. Mi tudjuk, s a kapitalista országok kormá­nyainak is meg kell tanulniuk, hogy a béke oszthatatlan, kép­telenség azt feltételezni, hogy miközben bombáznak egy szo­cialista országot, más szocia­lista országokkal fejleszthetik politikai kapcsolataikat. A népeknek pedig tudniuk kell, hogy a békés egymás mellett élés elvét és gyakorlatát rá kell kényszeríteni az imperia­listákra, s ebben nemcsak a kommunistáknak van­ felada­tuk, hanem minden embernek, aki bármilyen okból ellene van a háborúnak, a Föld bár­mely részén éljen is. KÉRDÉS: Milyen lehetősé­gek nyílnak ebben a helyzet­ben a Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenysége számára, hogyan hasznosíthat­juk ezeket a lehetőségeket? VÁLASZ: A Magyar Nép­­köztársaság nemzetközi tekin­télye 1965-ben is erősödött. Ezzel együtt külpolitikai te­vékenységének lehetőségei is tovább növekedtek. A nemzeti önbecsülést fel nem adva is jól tudjuk, hogy nekünk, mint kis országnak, nincs döntő befolyásunk a vi­lágpolitika alakulására. Mégis, hála népünk politikai és az (Folytatás a 2. oldalon)

Next