Vas Népe, 1966. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-01 / 154. szám
Újabb amerikai légitámadás Hanoi ellen Az UPI és az AP hírügynökségek saigoni bejelentésre hivatkozva közlik, hogy az Egyesült Államok légierejének és haditengerészetének repülőgép A Nhan Dan, a Vietnami Dolgozók Pártjának központi lapja csütörtöki számában éleshangú cikkben bélyegzi meg az amerikai imperialisták legújabb bűnös akcióit — lakott települések bombázását. A Morning Star, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának központi lapja közli a párt nyilatkozatát az amerikai légierő barbár észak-vietnamijei csütörtökön ismét megjelentek Hanoi térségében és támadást hajtottak végre különböző célpontok elleni bombázásairól. A nyilatkozat megállapítja, hogy az Egyesült Államoknak ez az akciója újabb bűn a vietnami nép ellen. A párt ugyanakkor erélyesen bírálja a brit kormányt, amely szavakban elhatárolta ugyan magát ezektől az agresszív cselekményektől, de nem volt hajlandó elítélni az Egyesült Államok vietnami háborúját és továbbra is támogatja azt. A Francia Országos Béketanács, a Francia Kommunista Párt és az Általános Munkásszövetség szintén elítélte az amerikai imperialisták legújabb agresszív cselekményeit. Az olasz kommunisták interpellációra készülnek a parlamentben, az amerikai légierő észak-vietnami bombatámadásainak ügyében. Robert Kennedy amerikai szenátor rendkívül sajnálatosnak minősítette a bombatámadásokat, s megállapította, hogy ezek az akciók a háború kiterjesztését jelzik. Ugyanakkor azonban hozzáfűzte, hogy a „bombázás szükségesnek látszott”. Nemzetközi tiltakozás Szovjet—francia nyilatkozat Moszkvában csütörtökön szovjet—francia nyilatkozatot adtak ki. A dokumentum megállapítja, hogy a Szovjetunió és Franciaország kormánya úgy döntött: rendszeressé teszi konzultációit és „közvetlen hírközlési összeköttetést létesít a Kreml és az Elysée palota között”. Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és Nyikolaj Podgornij elfogadta De Gaulle tábornok meghívását, hogy tegyenek hivatalos látogatást Franciaországban. De Gaulle tábornoknak június 20-a és július 1-e között a Szovjetunióban tett látogatása „alapvető hozzájárulás a Szovjetunió és Franciaország egyetértésének fejlesztéséhez” és „a látogatás megszilárdította az újjászülető európai bizalom érzését” — hangzik a nyilatkozat. A szovjet—francia nyilatkozatot szovjet részről Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, francia részről Charles de Gaulle elnök írta alá. A két fél tárgyalásain az európai problémákra fordították a fő figyelmet, mindenekelőtt az európai biztonságra és a német kérdésre, amelyekről a felek eszmecserét folytattak”. * A Szovjetunió és Franciaország megállapodott abban, hogy konzuli egyezményt köt és ezzel a céllal a közeljövőben tárgyalásokat kezd. A felek kifejezték azt a meggyőgyőződésüket hogy az árucsereforgalmat az 1965—69. évi ötéves kereskedelmi egyezményben előirányzott szinten túl is ki lehet terjeszteni. * A szovjet—francia nyilatkozaton kívül aláírták a Szovjetunió kormányának és a Francia Köztársaság kormányának megállapodását a világűr békés célú tanulmányozása és meghódítása területén megvalósítandó együttműködésről, valamint aláírták a tudományos , műszaki és gazdasági együttműködési egyezményt. Az egyezményeket kormányuk megbízásából Andrej Gromiko és Maurice Couve de Murville külügyminiszterek írták alá. A szovjet—francia dokumentumok ünnepélyes aláírásánál jelen voltak a szovjet kormány és az SZKP vezetői. _____ A férfi zihálva állt az ajtóban, hosszú, sujtásos bundája, amelyre olyan büszke volt, mészfoltos, vakolatos, piszkos, arca is feldúlt, ijesztően kifordult. — Nincs Fortuna. Megszűnt. Az éjjel lebombázták, a földig szétverték. Az asszony odament hozzá, kifűzte cipőjét, odakészítette a papucsát, segített neki kibújni a bundából, úgy bánt vele, mint a nagy beteggel. — Ó, ne búsulj azért apukám — vigasztalta. — Majd építenek helyette másikat. Van pénze a biztosítónak, tudod te azt. — De nem érted, te szerencsétlen, hogy most már biztosító sincs?! — förmedt a feleségére Papír Marci. — Az összes többi vagyonja vidéken volt, Tiszántúlon, az már az oroszok kezén van. — De te megvagy, életünk, egészségünk épen maradt, az a legfontosabb — mondta az asszony. — Feküdjél le, pihend ki magad._ Jaj, dehogy tudok én most nyugodni. .. Jenci kérdezgette nagybátyját a részletek felől. Emberáldozat csak a két éjjeliőr volt, a bérpalota lakói az óvóhelyen sértetlenek maradtak, azoknak is mindenük odaveszett persze. Kis idő múlva lejött a szobalány. — Boriskám kedves, gyere gyorsan, segítsél, a méltóságosok csomagolnak. Nagyon sietős nekik, mennek Bécsbe. Engem is visznek. — Ajjaj, itt marad a palota védelem nélkül. — Magukat itt hagyják házőrzőnek. — Mit érek én a méltóságom úr nélkül. Nekem semmi hatalmam nincs. Laci arra gondolt, Papír Marci most értette meg, hogy elvesztettük a második világháborút. Tévedett. Másnap, amikor Jencivel kiment a konyhába reggelizni, a kávéscsésze mellé odakészítve várta őket az aznapi újság, a Virradat, amely a nevébe nyomtatva nagy nyilaskeresztet hordott. Mindjárt az első oldalon, vezető címként, a lap teljes szélességében szemet kiszúró felirat: „A katonaszökevényeket rejtegetőikkel együtt felkoncoljuk!” Boris néni kiöntötte a kávéjukat, de nem nézett rájuk. Papír Marci az asztalfőn lesütött szemmel rágcsálta a kenyérhéjat. Jenci a feje búbjáig vörös volt, Laci közönyösen bámult maga elé. Amikor ismét a szobájukban voltak, Jenő kirobbant: — Ilyen gyáva, hitvány, jellemtelen férget!. .. — Elárulta a családot, mi? Megszegte az ősi törvényt... — Laci gúnyosan mosolygott. — Elvárnád, hogy miattunk odaálljon a szuronyok elé? ... — És milyen alattomosan csinálta... ő nem dob ki minket, ő nem szól egy szót sem, csak odateszi az újságot a reggeli kávé mellé. — Eddig abban bízott, hogy a vezér házát békében hagyják. A méltóságos úr elment Bécsbe, övé a rizikó. Ezt nem vállalja. — Disznó. Cseléd, nyomorult szolga. — Az. De most azt nézzük, merre mehetünk tovább.— Akárhová. Én ezekkel nem tudok egy levegőt szívni percig sem. Laci gondolkozott. — Azt mondom — szólt végül — várjuk meg a délutánt. Ma kell jönni Magdusnak, talán ő tud valamit. A nagybátyádnak mindenesetre mondd meg, hogy még ma továbbéltünk. Ne eméssze az aggodalom, hogy itt maradunk. Estefelé érkezett Magda, a korai sötétedésben, kifújta a szél, hideget hozott magával. A cselédszobában hármasban megvitatták a helyzetet. — Somos Árpival találkoztam a héten , Rigó néninél — mondta Magda. — Annak a két szigetcsépi lánynak van egy nővére, az itt lakik az Attila körúton a vőlegényénél, aki továbbszolgáló őrmester a Kelenföldi híradóslaktanyában. A Messerschmidt-gyárat kiürítették, egy részét behozták Kőbányára, a sörös pincékbe, másik részét Ausztriába szállították. A Somos gyerekeket is föleskették, hogy viszik a gyárral az országból őket is. Aznap léptek le, amikor Rigó néniéknél összeszaladtunk. — A két Vidódy-lánnyal mi van? — kérdezte Laci. — Azok lenn ragadtak Szigetcsépen. Az állítólag már a szovjetek kezén van. Gyerekek, nagyon közel vannak a ruszkik. Tegnap belőttek Kispestre, egy gránát az 51-es vonalára hullott, a villamos nem megy tovább a Katonarétnél. — Magda szavait átfűtötte az izgalom. — Most már tényleg nem tart soká. — De hová akarsz kilyukadni, Magdikém? — Hát éppen arra, hogy az Árpi mondta, itt az Attila körúton ti is megfértek, ha elunjátok magatokat Papír Marcinál. Az őrmester hozzánk tartozik, tud szerezni papírokat. — Ez nem is lehet igaz. — De pont így igaz, ahogy mondom. Egyébként, hogy őszinte legyek, én nem nagyon lelkesedem a gondolatért, hogy Budát dekkoljatok. Napnál világosabb, Pest fog előbb felszabadulni, a harcok Budán elhúzódhatnak, nem is nyugszom én addig, min. Margitvárosban nem szerzek nektek valami jó helyet. Beszéltem a bratyeszommal, annak van egy ígérete, két napot kell még várni. Addig kihúzzátok az Attila körúton Itt van egyébként a szomszédban, csak á kell menni az Alagúton. Laci magához vonta Magdát, odaszorította arcát a lány szétfútta, hideg orcájához. Egy pillanatra eszébe villant Boris néni, amint állva szappanozza magát a fürdőkádban, s most kicsit szégyellte, amit akkor gondolt. — Azt hiszem nélküled már elpusztultunk volna — mondta melegen. Gyorsan összecsomagoltak. Távozásukat Jenci jelentette be, hidegen, szárazon, mintegy mellékesen. Papír Marci odáig volt a megdöbbenéstől. — Édes öcsém, hát maradhattatok volna... Elfértek itt velünk együtt. Igazat, nemvoltatok útban. Miért kell ilyen sürgősen? ... (Folytatjuk) Államcsíny Irakban? A MEN hírügynökség kairói jelentése szerint Irakban csütörtökön államcsíny-kísérletre került sor. A puccs jellegéről, részvevőiről más jelentés eddig nem érkezett. Bányaszentsellenség az NSZK-ban A Ruhr-vidéken Gelsenkirchen mellett csütörtökre virradóra súlyos bányaszerencsétlenség történt. Az „Unser Fritz” nevű bányában robbanás következett be, s hét bányász meghalt, 35 pedig megsebesült. Huszonhárom súlyos sebesültet kórházba kellett vinni. A robbanás okai még nem ismeretesek. Az MSZMP távirata A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Kínai Kommunista Pártot megalakulásának 45. évfordulója alkalmából. Érdekes dokumentum Az Egyesült Államok Kommunista Pártja már befejezte XVIII. kongresszusát, amelynek határozataira, egész munkájára szerte a világon felfigyeltek a társadalmi haladás hívei. A kongresszus idején készült kép megkésve érkezett hozzánk, de még így is történelmi dokumentum. Képünkön: az elnöki emelvény, s mögötte a kongresszus jelszavai olvashatók. (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) ÉPE Erkölcsi csőd A felháborodás hatalmas vihara zúg, végig a földkerekség minden kontinensén ezekben az órákban. Nem újságírói képletes beszéd ez, amely a megdöbbentő és utálatos tény hangsúlyozása kedvéért bőven használja a „színeket”. Való és igaz: haragtól szikrázó szemmel olvasták Hanoi és Haiphong külvárosainak bombázásáról szóló híreket az egyszerű emberek Párizsban, Londonban, Rómában, New Yorkban, Moszkvában — szerte a világon. Spontán röpgyűlések, tiltakozó felvonulások, petíciók, levelek és táviratok dokumentálják: az amerikai genocídium, a Vietnam földjén folyó népirtás minden tisztességes embert felvonultat kitervelői és végrehajtói ellen. Mi szülte ezt a becstelenséget és hová vezet? Az Egyesült Államok mondvacsinált ürügyekkel, imperialista céljai szolgálatában, sokezer kilométernyire senki által nem veszélyeztetett és fenyegetett határaitól, egy másik kontinensen, megtámadott egy kis népet. E nép azonban csodálatos hősiességgel védelmezi önmagát, s mármár a legendák világába tartozó elszántságával bizonyítja a népek igazának legyőzhetetlenségét. Immár teljes az USA csődje Vietnamban. Már hónapok óta világos, az amerikai agresszorok katonai, politikai és erkölcsi helyzete a végletekig leromlott és romlik tovább a Siami-öböltől a 17. szélességi fokig. Hiába vittek oda több százezer állig felfegyverzett katonát és vetették be a legmodernebb harci eszközöket, és hasztalan alkalmazzák a legundorítóbb harci módszereket — a foszfort, a baktériumot és a gázt — a megtámadott nép ellenállását nem tudják megtörni. Mit tesz az USA agresszor ebben helyzetében? Felülkerekedik benne az esztelen katonai kalandorság. A sebzett vad dühével csapkod, újabb területekre tör reá és vérbeborult szemmel rohan saját vesztébe. Az USA tábornokai megtanultak félni Vietnamban. És miközben Johnson népszerűsége odahaza rohamosan csökken, a tömegek ítéletmondásától megrettenve, minden józanságot eldobva — kihívja maga ellen a végzetet. Hanoi és Haiphong környékének bombázásával felrúgta a saját békeszólamait, kihívta maga ellen a világközvéleményt és bebizonyította az eseményeket mérlegelni tudó amerikaiaknak — mit várhatnak tőle! Példátlan cinizmus párosul mindehhez. NcNamara, alig néhány órával a gyalázatos bombázások után, Hanoi és Haiphong térképére mutatva dicsekedett a Pentagon legújabb „hőstettével” a sajtó képviselői előtt. Mindez immár félreérthetetlenül a hitlerista fasiszták magatartására emlékeztet. Márpedig minden embertelenség vége — mint a fasizmusé is mindenkor — csak egy lehet: a dicstelen bukás. Túl minden szón — az agresszor cselekedetei önmaga ellen érvelnek. Vietnam népe sokat szenved, de el nem bukhat. Óriási történelmi erők sorakoznak fel melléje: a békét egynek és oszthatatlannak tekintő emberiség. Mi, magyarok, minden más néppel egy fronton, elítéljük az agresszort, lehetséges eszközeinkkel fellépünk ellene és tudjuk: ezt a törekvést az amerikai tömegek is mind erőteljesebben támogatják. Jenki szoldateszka: el a kezekkel Vietnamtól! Francia atomrobbantási kísérletek Párizsban csütörtökön közölték, hogy a csendes-óceáni kísérleti telepen már az éjszaka folyamán sor kerülhet az első atombomba felrobbantására. A kísérlet előkészületei befejeződtek, a végrehajtás időpontja, csak a légköri viszonyoktól függ. A bombát Mururoa korallsziget közelében robbantják fel. A francia katonai hatóságok figyelmeztették a hajókat, hogy kerüljék el a sziget körüli veszélyes övezetet. Billotte tábornok, a tengerentúli megyék és területek államminisztere és a francia szakemberek a Gambier szigeten épített bunkerekből kísérik figyelemmel a robbantást. 1966. július 1. Péntek