Vas Népe, 1966. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-01 / 206. szám
2 Vietnami helyzetkép A VDK ellen támadó amerikai repülőgépek kedden utakat, raktárakat bombáztak. A saigoni amerikai katonai parancsnokság szóvivőjének közlése szerint a haditengerészet légierejének Skyhawk típusú gépei levegőföld rakétákat használtak a támadás folyamán Vinh tartomány térségében. * Dél-Vietnam területén kedden szórványos összecsapásokra került sor a dél-vietnami hazafiak és a kormányhadsereg, illetve az amerikai csapatok között. A partizánok 12 főnyi csoportja 5 kilométerre Saigontól megtámadta a kormánycsapatok egyik őrállását Az utóbbiak segítségére amerikai helikopterek szálltak fel a levegőbe. Az összecsapás kimeneteléről nem érkeztek jelentések. * Kedden egy rendőr Saigonban megölt egy „ismeretlent”, aki „minden szavazat egy-egy tégla a demokrácia felépítéséhez” feliratú választási plakátot tépett le egy ház faláról. A rendőr — aszerint az utasítás szerint cselekedve, hogy le kell lőni mindenkit, aki zavarja a választási kampány „normális és békés” lefolyását — géppisztoly-sorozattal végzett áldozatával. Ugyanakkor Ky tábornok, a miniszterelnök diktátor, látványosan békülékeny magatartást tanúsított a buddhisták irányában. Mint ismeretes, a buddhisták is a választások bojkottálására szólították fel híveiket. Ky, aki szeretné elkerülni, hogy a szavazás részvétlenségbe fúljon, a buddhista vezetők oldalán kedden részt vettek a saigoni katonai temetőben rendezett vallási szertartáson. * U Thant ENSZ-főtitkár szerdán este érkezik vissza New York-ba egyhetes latinamerikai körútjáról, Santiagóban (Chile) U Thant kedden sajtóértekezletet tartott s ezen többek között kijelentette: mindaddig, amíg az Egyesült Államok nem szünteti be a VDK bombázásét, és Dél-Vietnamban nem csökkennek a katonai akciók, a békés rendezés perspektívái ebben az országban távoliak. A Thant hangoztatta, hogy a vietnami probléma alapjában véve egy, a függetlenségéért küzdő nép problémája. Véleménye szerint a világszervezetnek nem kell bekapcsolódnia a vietnami probléma megoldásába, mivel a VDK és a DNFF képviselői meg vannak fosztva attól a lehetőségtől, hogy részt vegyenek az ENSZ munkájában. Örök figyelmeztető Nem kerek évforduló. Huszonhét esztendeje annak, hogy a csukaszürke áradat átcsapott Lengyelország határain, s a náci Németország támadása kirobbantotta a második világháborút. Nem valami történelmi protokoll ösztönöz tehát az emlékezésre. Sokkal súlyosabb indok: ez a háború máig is élő, kollektív élménye nemzedékünknek, tanulságai időszerűbbek, mint valaha. A hitleristák éveken át készültek erre a háborúra, roppant katonai erőket összpontosítottak. A kezdeti villámháborús sikerek nyomán, Európa tekintélyes részét hadigépezetük szolgálatába állították. Nem csekély magabiztossággal nyomtatták ki előre az Anglia megszállását bejelentő kétnyelvű falragaszokat, sőt elkészítették moszkvai bevonulásuk forgatókönyvét is. De akárcsak annyi más támadó a történelemben, ők is elszámították magukat. Szeptember elsejére május kilencedikét idézzük, a fasizmus feletti nagy győzelem napját. A fasizmus nem törhetett át, mert összefogott ellene minden erő, amely a jövőt féltette. Az első vonalban pedig a Szovjetunió állt, amely a háború legsúlyosabb terhét viselte s a halálos csapást mérte a Harmadik Birodalomra. A győzelmet nem adták olcsón. Több, mint fél évtizeden át patakzott a könny és a vér. A csatatereken és a hátországban, lövészárkokban, romok alatt, koncentrációs táborok halálgyáraiban ötvennyolcmillió ember vesztette életét. Mindez kézenfekvővé teszi a második világháború legfontosabb tanulságát: az emberiségnek fáradhatatlanul küzdenie kell a béke megőrzéséért, fenntartásáért. Ez sokszorosan érvényes a nukleáris tömegpusztító fegyverek korszakára, amelynek nyitányát tulajdonképpen a második világháború vége jelentette. A békevágy nem pusztába kiáltott szó, száz és százmilliók tökélték el magukat tevékeny harcra. Az elmúlt két évtized során alapvetően megváltoztak az erőviszonyok, létrejött a szocialista világközösség, felbomlott a gyarmati rendszer, megizmosodtak a haladó erők, a nyugati országokban pedig mind több józan államférfi teszi magáévá a békés egymás mellett élés kétszerkettőjét. Sajnos, mégsem mondhatjuk el, hogy már mindenki megtanulta a történelmi leckét. Imperialista körök, élükön az Egyesült Államok vezető csoportjával, megvalósíthatatlan világuralmi terveik gőzében, újra a tűzzel játszanak. Délkelet-Ázsiában súlyos válságot robbantottak ki, Vietnamban háborút folytatnak, eszkalációs terveikben további provokációkat készítenek elő. Európa szívében, Nyugat-Németországban összefogtak az egykori ellenséggel — az egykori szövetséges ellen. A Bundeswehrrel lényegében megteremtették a náci Wehrmacht örökösét — vezetői nemegyszer személy szerint is ugyanazok — s a nyugatnémet hadsereget atomfegyverekhez akarják juttatni. Ezért tölt el mindannyiunkat kettős érzés ezen az évfordulón. Magabiztossá tesz erőnk tudata, ám nem hunyhatunk szemet a meglevő veszélyek előtt sem. S ilyen körülmények között, a második világháború kezdetének és végének felelevenítése nem történő lerkkönyvek, vagy archívumok anyaga, hanem örök emlékeztető barátnak és ellenségnek. R. E. De Gaulle tanácskozásai A Kambodzsában tartózkodó De Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök szerdán félórás megbeszélést folytatott Nguyen Thuonggal, a VDK Phnom Penh-i diplomáciai képviseletének vezetőjével. A találkozóról távozóban Nguyen Thuong kijelentette: „tolmácsoltam De Gaulle tábornoknak elnökünk, Ho Si Minh baráti jókívánságait. Megbeszélésünk tárgyáról természetesen nem mondhatok ■semmit.” Egy éven belül harmadszor került sor közvetlen francia— észak-vietnami tárgyalásokra. Mint emlékezetes, a nem is olyan messzi múltban De Gaulle két ízben is elküldte személyes megbízottját, előbb Jean Chauvelt, majd Jean Sainten et-t Hanoiba, a VDK fővárosába. A hírügynökségek megjegyzik, hogy Nguyen Thuong korábban a VDK nagykövete volt Guineában, majd a külügyminisztérium főtitkárának tisztségét töltötte be. Külföldi kaleidoszkóp VIENTIANE A laoszi fővárosnak majdnem a fele víz alatt áll a Mekong folyó áradása következtében. Rengeteg család vált hajléktalanná. Lezárták a főváros repülőterét, katonai helikoptereken szállítják az elöntött házakból az embereket magasabb fekvésű helyekre. A károkról még nincs jelentés. LOS ANGELES öt ember vesztette életét, amikor Los Angeles egy baseball stadionja közelében összeütközött két helikopter, TOKIÓ A Közép-Japánban Tokiótól mintegy 160 kilométerre északnyugatra fekvő Matsushiro várost szerda reggel erős földrengés rázta meg. A 22 ezer lakosú városban 1965. augusztus 3-a óta majdnem félmillió földrengést regisztráltak. PÁRIZS A Figaro washingtoni tudósítója szerint most már nem lehet kifejezetten kizártnak tekinteni a francia és az amerikai államfő közeli találkozójának lehetőségét. „Ez most már teljesen De Gaulle elnök belátására van bízva — írja a tudósító. A találkozót javasolta Mansfield szenátor. Belgrád A Szabadka—belgrádi nemzetközi autóút újvidék— karlócai szakaszán az újvidéki nyomozószervek megfeszített munka után elfogták a gépkocsivezetők rémét, aki több mint két hétig tartotta rettegésben az autósokat. Az első merénylet augusztus 10-én történt, amikor rálőttek egy milicista gépkocsijára. A lövedék a vezető karját fúrta át. Az utána következő napokban az említett útszakaszon többször rálőttek az elhaladó autósokra. Szerencsére a golyók csak sérüléseket okoztak. A merényleteket egy 15 éves fiú kisöbű puskával követte el. BUKAREST Szerda reggel Bukarestből repülőgépen elindult Athénbe Ion Gheorge Maurer, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke, útjára elkísérte Manescu külügyminiszter is. MEXICO A Latin-Amerika atomfegyvermentes övezetté nyilvánításáról kötendő szerződés előkészítő bizottsága (copredal) kedden egyhangúlag úgy határozott, hogy jelenlegi ülését január 31-ig felfüggeszti. PRÁGA Szeptember 2—4 között rendezik meg Prágában a bűvészek első nemzetközi fesztiválját. A jelvényükről felismerhető bűvészeket, bárki megállíthatja Prága utcáin és megkérheti egy egyszerűbb „trükk” bemutatására. LONDON Smith és Town Send professzorok frissen nyilvánosságra hozott adatai szerint 1953 óta négymillióról 7,5 millióra duzzadt fel Nagy-Britanniában a nyomorgók rétege, vagyis számuk a brit lakosság 7,8 százalékáról 14,2 százalékra emelkedett. A 2,5 millió gyermek közül minden hatodik a nyomorszínvonal alatt él. NEW YORK Az MBC Televízió Társaság megállapítása szerint az Egyesült Államokban a „szervezett bűnözés a legnagyobb üzletág”. Évi forgalma körülbelül ötvenmilliárd dollár, vagyis nagyobb, mint a Wall Streeten forgalmazott összes papírok évi értéke. A bűnöző szindikátusok évente körülbelül másfélmilliárd dollárt keresnek a kábítószer-kereskedelmen, 9 milliárd dollárt a tiltott szerencsejátékokon és sok milliárd dollárt illegális hitelügyleteken. Felgyulladt a villany, véget ért a filmvetítés. Joy ezredes, a pilótaiskola parancsnokának arcán olyan öröm sugárzott, mintha ő lett volna a filmvásznon szereplő pilóták parancsnoka. — Látjátok, fiúk, ilyen repülőket képez ki a mi iskolánk. Boldogok lehettek, hogy ilyen munkát kaptok. A gyalogos meg a tengerész állandóan veszélyben van, kockáztatja az életét. Ti pedig szinte két utaztak odafenn a levegőben. És a dohányotok nemhogy kevesebb, hanem több, mint az övék. Hiába, a mi munkánkra csak a legjobbak képesek. Francis Bowers szakmát tanult az amerikai állam költségén. Szakmát, amelyben a teljesítményt a felégetett, lebombázott házak számával, emberek halálával mérik. A harcászati foglalkozásokon, iskolapadban, térképeken éltek. Egy-egy gyakorlat során több ezer volt az áldozatok száma — persze csak papíron. Hogy a gyakorlatban hogyan zajlanak le azok a páratlanul eredményes, céljukat mindig elérő bombatámadások, amelyeket Joy ezredes vezetett, csak a későbbiek során derül majd ki. De arra mindenesetre alkalmasak voltak, hogy a hallgatók hozzászokjanak a gyilkoláshoz. Megszokták, hogy katonák, akik azért kapják a zsoldjukat, hogy megöljék azokat, akiknek megölésére parancsuk van. Az, hogy miért volnának Amerika ellenségei azok a patakban fürdő koreai gyermekek, akiket a vadászpilóták — , az eredeti dokumentumfelvételek bizonysága szerint —, csak úgy mellékesen legéppuskáztak, aligha jutott valamelyik hallgató eszébe is. Azt sem latolgatták, menynyivel hozza közelebb a földeken dolgozó idős parasztok életének kioltása a győzelem napját. Sem Rowers, sem társai nem latolgatták azt sem, hogy a B—29-esek vajon miért felerészben napalm-bombákkal megrakodva indulnak bombázó körútjaikra? Bowers jól ismerte a napalm-bomba hatását, hiszen alaposan megismertették ezzel a fegyverrel is a repülőtiszt növendékeket. A napalm, ez a benzintartalmú anyag odatapad az emberi testre és irtózatos sebeket éget rá. Szörnyűséges égéseket és fekélyeket hoz létre, vastag és csúf hegeket éget a testre. Ezek a hegek fel-feltöredeznek és újra fertőződnek. A sebek mindinkább összehúzódnak és ezzel újabb eltorzulásokat idéznek elő. Az arcra égett seb kifordítja a szemet. A sebesült kéz olyanná válik, mint egy görbültkarmú madárláb. A napalm célja, hogy szörnyeteg arcú és madárkezű, összeégett és gennyező élőhalottakat csináljon az emberekből, olyanokat, akiknek az élet merő szenvedés és boldogtalanság, rosszabb a halálnál. Azt is tudta már, hogy a fronton a koreai és kínai katonák már réges-rég megtalálták a napalm elleni védekezés módszerét, így hát a napalm használatának legfőbb és kizárólagos feladata a polgári lakosság terrorizálása, csonkítása és égetése maradt. A napalm-bomba célpontjai a koreai gyermekek és asszonyok. Rowers azonban éppúgy, mint évfolyamtársai, ezt is rendbenlevőnek tartotta, hiszen ezek az asszonyok és gyerekek „vörösök”, akiknek elpusztítására parancsot adtak ki. Gyűlölte őket a pilóta-hallgató? Nem, a repülőtiszti iskolán Rowers elfelejtett gyűlölni. Arra oktaták, hogy ne érzelmeinek engedelmeskedjen, hanem minden körülmények között őrizze meg hidegvérét. A vadász, akinek el kell ejtenie a zsákmányt. Ha a vadászat vörösökre folyik, akkor azokat. A vadász nem gyűlöli a vadat, de megöli, mert ez a foglalkozása, ebből él. Rowers kiváló eredményeket ért el a kiképzésben. Az iskola vezetői szerint ez a hallgató a legjobbak közül való volt, akik a hajlamuknak, rátermettségüknek leginkább megfelelő foglalkozást választották. Rowers jutalmul hamarosan engedélyt kapott rá, hogy látogassa az iskola bárját. Azontúl estéit rendszerint ott töltötte, s mértékkel, de azért megfelelő ütemben fogyasztotta a whiskyt és a gint. A bárban lányok is akadtak — az U. S. Air parancsnoksága igazán körültekintően gondoskodott a jövő repülőtisztjeiről. Bowers ezen a téren sem vetette meg a kínálkozó lehetőségeket, azokat, amelyekhez szerencsés megjelenése, no, meg a hadtápszolgálat mindenre kiterjedő gondoskodása következtében jutott. Különösen egy szőke, karcsú lánnyal kötött szorosabb ismeretséget. A lányt Elisabethnek hívták, s mértéktelenül fogyasztotta az italt. Egy félórával azután, hogy megjelent a bárban, már tántorgott. Rowers ilyenkor nem menekülhetett előle. A lány beleült az ölébe, átkulcsolta a fiú nyakát. — Szép fiú, jó fiú vagy — kezdte véget nem érő monológját, amelyet csak időnként szakított meg a jelenetet színházi előadásként néző kiképzőtisztek és növendékek durva röhögése. — Épp olyan vagy, mint Dwight volt... Dwight azt ígérte, hogy feleségül vesz... Érted! Az egyetlen fiú volt a világon, aki hajlandó volna egy ilyent is feleségül venni... Dwight nincs, Dwightot a kukacok eszik... Rendszerint ilyenkor tört ki az első röhögés. — A te Dwightod elég nagy marha lehetett, ha az oltár elé akart vezetni. Bizonyára whiskyt töltött a tartályaiba benzin helyett... Betty hisztérikusan sikoltozott: — Nem igaz, nem igaz! Dwight okos fiú volt! És erős! Ha élne, most leütne benneteket, mint a kutyákat! De nem él! Meghalt!... Soha nem vesz engem feleségül... Betty zokogni kezdett — könnyei ráfolytak Rowers növendék zubbonyára. A lány belekezdett százszor ismert* ezerszerint, és milliószor kiröhögött történetébe. Dwight kereskedősegédként dolgozott a városkában, s el akarta venni feleségül Bettyt, aki már 16 éves korában megjárta Hollywoodot, hogy karriert csináljon. A karrierből természetesen nem lett semmi. Mindössze néhány statisztálásig jutott csak el, no, meg a filmváros néhány ötöd- és hatodrendű alkalmazottjának ágyáig. Betty, akit nem vértezett fel valami éleslátással sem a természet, sem az amerikai nevelés, amikor útnak indult Hollywoodba, csupán néhány alapvető dologgal volt tisztában. Először: akié a dollár, azé a világ. Másodszor: akit felfedeznek, aki világhírű filmszínésznő lesz, azt arannyal fizetik. Harmadszor: nem a gólya hozza a gyereket, nem is káposztabokorban találják. Negyedszer: a karrier férfiaktól függ, akiknek a kedvében kell járni. Betty azonban soha nem jutott el odáig, hogy olyanoknak járjon kedvében, akik a filmvilág igazi hatalmasságainak számítottak. Szerződés nélküli segédrendezők és filmstábbeli könyvelők vitték őt haza magukkal, egy vacsorával és több ígérettel jutalmazva a lány szolgálatait. A vacsora után Betty hamar megéhezett, s arra is hamarosan rájött, hogy mit érnek az ígéretek. Három filmben statisztált mindössze. Korántsem aranynyal fizették — dehát vajon miért fizettek volna a „Lexbomba” című filmben statisztáló kétezer lány közül egynek is napi két és fél dollárnál többet? Vagy igazán nem ért meg ennél a díjazásnál magasabbat az a szerep sem, amelyet Betty az Ölj te, ha élni akarsz című filmben „játszott”, ahol több század magával a gyilkos üldözését bámuló tömeget „alakította”. Ha éppen valamiféle ígéret volt tarsolyában, csigalassúsággal múltak a napok egészen addig, amíg kiderült, hogy ez az ígéret sem különbözik a többitől. Ha pedig ígéretet sem kapott, villámsebesen rohant az idő, mennek a napok, múlik a fiatalság, múlik a szépség, a karrier alapja. (Folytatjuk) V4. \fPF 1966. szept. 1. Csütörtök