Vas Népe, 1966. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-01 / 283. szám

Világ proletárjai­­ XI. évfolyam, 283. szám AZ MSZMP VAS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A VAS MEGYEI TANÁCS LAPJA Ára 50 fillér 1966. december 1. Csütörtök Tanácskozik a IX. pártkongresszus Folytatódik az első négy napirendi pont vitája A kedd délutáni ülésen Brezsnyev elv­társ után elsőnek dr. Repcsák András, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora szólalt fel. Dr. Simon Pál, a szász­­halombattai Dunai Kőolajipari Vállalat igazgatója, Lois Simon budapesti körzeti párttitkár, Csikós Istvánné, a kazincbarcikai városi tanács vb. elnöke. Raszter Mihály, a kapuvári járási pártbizottság első titkára következett ezután, majd Le Duc Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizottság titkára emelkedet szólásra. Le Due Tho elvtárs felszólalása Beszédének elején méltatta azokat az eredményeket, ame­lyeket a magyar nép a szocia­lizmus építése során elért. Ki­fejezte a vietnami nép örö­mét e sikerek fölött. Mint Önök valamennyien tudják — folytatta —, az ame­rikai imperialisták interven­ciójuk és agressziójuk során Vietnamban megmutatták bar­bár gyarmatosító arculatukat. Az elmúlt 12 évben rengeteg gaztettet követtek el Dél-Viet­nam népe ellen. Felhasználják a legkegyetlenebb tömegpusz­tító eszközöket, a B—52-es re­pülőgépeket, napalmbombákat, mérgező vegyianyagot és gázt. Ezzel olyan helyzetet terem­tettek, hogy Dél-Vietnamban szinte nincs olyan család, ahol ne gyászolnának. Észak-Vietnam ellen is csak­nem két éve kegyetlen, pusz­tító légi és tengeri háborút folytatnak. Súlyos károkat okoznak ezzel tíz éves mun­kák eredményeiben. Iskolákat, kórházakat, templomokat, vá­rosokat és sűrűn lakott tele­püléseket pusztítottak el. Még olyan öntözőműveket és gá­takat is rombolnak, amelyek több millió embert védenek az ártól. Országunk mindkét ré­szében nap mint nap olyan gaz­tetteket követnek el, ame­lyeknek kegyetlensége felül­múlja az egész emberiség ál­tal elítélt Hitler-fasizmus gaz­tetteit is. A fölperzselt föld e politikájának az a célja, hogy térdre kényszerítse a vietnami népet. Ebben a hely­zetben a vietnami népnek nem volt más útja; felkelt és szembeszállt velük, hogy meg­védje függetlenségét, szabad­ságát. A hazáját szerető és az ellenséget gyűlölő mindkét országrészünk népe elszánta magát, hogy vereséget mér az amerikai imperialisták hó­dító terveire, megvédi Észak- Vietnamot, felszabadítja a délt, egyesíti hazáját. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front zászlaja alatt a dél-vietnami nép poli­tikai és fegyveres harcot vív a támadók ellen, városban és falun egyaránt. Szüntelenül támadja az ellenséget politi­kailag, katonailag. A sokol­dalú népi háború demoralizál­ja az ellenséget Ez népünk legyőzhetetlen fegyvere az amerikai imperializmus leg­modernebb háborús eszközei­vel szemben. Ezzel mérünk vereséget­ az ellenség minden politikai és katonai tervére. A továbbiakban Le Duc Tho elmondotta, hogy a háború ed­digi folyamán a vietnami nép négyszer győzte le az ameri­kaiakat. Az első győzelmet 1959—60-ban aratta a nép, amikor szétzúzta Ngo Dinh Diem báb­ rendszerének alap­jait, és létrehozta a forra­­­dalmi hatalmat falun és a hegyvidéken. A második győ­zelem 1961 és 1965 között az­­ amerikaiak különleges háború­jának stratégiájára mért csa­pás volt. Harmadszor az 1965 —66-os száraz évszakban győz­ték le az amerikai támadó­kat, amikor meghiúsították azok nagyméretű támadó ter­veit. Ekkor szánták rá ma­gukat az amerikai imperialis­ták, hogy légi és tengeri úton pusztító háborút indítsanak a Vietnami Demokratikus Köz­társaság ellen. Ez a tervük is kudarcot vallott. A többi közt 1500 repülőgépüket lőtte le az észak-vietnami légvédelem és több száz amerikai pilótát ej­tett foglyul. Ez volt a vietnami nép negyedik győzelme. Az ellenség vereségei egyre súlyosabbak — folytatta be­szédét Le Duc Tho —, s mi­nél jobban növelik hadseregü­ket, veszteségük annál na­gyobb. Azonban sorozatos sú­lyos vereségek, a haladó em­beriség és az amerikai nép tiltakozása ellenére sem akar az amerikai imperializmus ag­­ressziós és háborús természe­ténél fogva lemondani arról, hogy Dél-Vietnamot szolga­ságba döntse. Az 1965—66-os száraz év­szakban elszenvedett szégyen­­teljes vereségeik, valamint az elmúlt esős évszakban rájuk mért sorozatos csapások után most ismét laz­san készülnek a mostani száraz évszak alatti újabb stratégiai ellentámadá­sukra. Ezt epy­rr­illiós hadse­reggel akarják végrehajtani amelyből négy—ötszázezer amerikai és csatlós katona. Ugyanakkor tovább fokozzák Észak-Vietnam ellen a légi­és tengeri pusztító háborút. Még azt is fontolgatják, hogy esetleg szárazföldi erőket szál­lítanak partra a Vietnami Demokratikus Köztársaság te­rületén. Ezzel a nagyméretű táma­dással szeretnék megsemmisí­teni a Vietnami Demokratikus Köztársaság hadseregét, kicsi­karni a döntő győzelmet Dél- Vietnamban. Így akarnak ben­nünket arra kényszeríteni, hogy fogadjuk el az ő elkép­zelésük szerinti politikai meg­oldást. Vietnam, a vietnami nem­zet egy. Folyóink kiapadhat­nak, hegyeink elkaphatnak, de ez az örök igazság sosem változik meg. A vietnami nép két hosszú, áldozatos, nehéz honvédő háborút élt át egy emberöltő alatt. Nem azért harcol, hogy országát végül kettészakítva lássa és belenyu­godjon abba, hogy az ország felének népe visszasüllyedjen a szolgaságba. Annak idején puszta kézzel indultunk széni ellenállási háborúra a francia gyarmatosítók és amerikai se­gítőik ellen. E harc végén döntő győzelmet arattunk, amely az 1954-es genfi egyez­ményhez vezetett. Ez határozot­tan kinyilvánította Vietnam szuverenitását, egységét és te­rületi sérthetetlenségét. Az elmúlt tizenkét év alatt a dél-vietnami nép hősi har­ca során szétzúzta az ameri­kai imperialisták és kiszolgá­lóik országrabló, illetve haza­áruló terveit Bármennyire is fokozzák az amerikai imperia­listák ezt a háborút, akárhogy ki is szélesítik, ha négy—öt­százezres, vagy akár annál na­­gyob hadsereget is küldenek földünkre, akármilyen ember­telen módon pusztítják is Észak-Vietnamot, népünk, Ho Si Minh elnök felhívása sze­rint addig harcol, amíg meg nem semmisíti az amerikai agresszorok terveit, s el nem éri most is a végső győzel­met. Ha kell folytatjuk a har­cot akár öt—tíz évig, vagy még­­tovább is, amíg csak ki nem vívjuk alapvető szent nemzeti jogainkat, szabadsá­gunkat és függetlenségünket. Az ellenség makacs és fon­ ,­dorlatos. Áldozatokkal teli, , nehéz harcot kell ellene vív-­­ nunk, amelynek természetesen megvannak a nehézségei. De a­­ honvédő háború, a szabadság és függetlenség védelméért ví­­­­vott forradalmi harc a legne­­­­mesebb ügy. Ez áldozatokat és­­ veszteségeket is kíván. De bár-­­ mennyi áldozatot is kell hoz-­­ nunk, bármilyen sokáig kell­­ nélkülöznünk, az sem tud­­ megingatni bennünket. Meg­­ vagyunk győződve ügyünk­­ igazságos voltáról. Népünk a­­ Vietnami Dolgozók Pártja, Ho­i Si Minh elvtárs vezetésével­­ egységesen harcol a támadó­k ellen. Ugyanakkor élvezi az 1 erős szocialista tábor, a kom-­­ munista pártok, a nemzetközi­­ munkásosztály, a nemzeti fel-­­ szabadító mozgalom, a világ­­ népeinek teljes sgítségét és tá­­­­mogatását.­­ Ezzel szemben az amerikai­­ imperialisták Vietnam elleni­­ háborúja igazságtalan. Az­­ egész haladó emberiség, az­­ amerikai nép is, élesen ellen- r­zi. Az amerikai imperialisták még soha nem szigetelődtek el , annyira, mint most. Az impe- , rialista tábor belső ellentétei ‘ mélyülnek, az imperialista or­szágok kapcsolatai mind zava­­­­rosabbak, az amerikai katonák­­ harci szelleme egyre rosszabb. ‘ Ezek azok az alapvető felté­telek, amelyek lehetővé teszik, hogy végül mégis legyőzzük­­ az Egyesült Államok támadó ‘ hadseregét, annak nagy anya­gi és katonai ereje ellenére.­­ Miközben az amerikai im­­­­perialisták fokozzák és kiszé­­­­lesítik a Vietnam elleni há­­­­borút, ezzel párhuzamosan csak­­­lárdul ismételgetik „békés” tárgyalási készségüket. A viet­nami harctér tapasztalatai bi­zonyítják, hogy valahányszor az amerikaiak a háború újabb kiterjesztésére készülnek, min­dig eljátsszák ezt a komé­diát. Goldbergnek, az USA ENSZ delegációja vezetőjének legújabb fellépése az ENSZ- ben, Johnson és Bush szóla­maival együtt, továbbá az úgy­nevezett manilai értekezlet nyilatkozata ugyanezt a célt szolgálja. Ezek a hazug és szemérmetlen szólamok azon­ban nem tudják félrevezetni a vietnami népet. A vietnami népet nem lehet megfélemlí­teni! Több mint húsz éve szenved az imperializmus pusz­tító, agressszív háborújától. Ez a nép szenvedélyesen kívánja a békét, hogy újra felépíthesse országát. A vietnami kérdés békés megoldása azonban nem tőlünk, hanem az amerikai imperialistáktól függ. Ha való­ban abbahagyják támadó po­litikájukat és kitakarodnak országunkból, a béke azonnal visszatér. De az amerikai im­perialisták soha nem akarják őszintén a békét. Az imperia­lizmus lényege nem a béke, hanem az agresszió. A békét csak kemény ellenállással le­het kicsikarni. Az igazi békének együtt kell járnia a valóságos független­séggel. A Vietnami Demok­ratikus Köztársaság kormányá­nak négypontos, valamint a Dél-vietnami Nemzeti Felsza­­badítási Front ötpontos ja­vaslata testesíti meg az 1954- es, Vietnamról szóló genfi egyezmény alapvető előírásait, amely a vietnami kérdés meg­oldásához a leghelyesebb ala­pot nyújtja. Ez az igazi bé­kés álláspont. Az amerikai imperializmus az agresszor. Nincs joga hogy feltételt szab­jon a vietnami népnek. Az ENSZ-nek sincs semmiféle jo­­g­o­ga, hogy beleavatkozzék a viet­nami kérdésbe. Amíg az amerikai imperia­listák nem hajlandók elfogad­ni ezt a helyes álláspontot, addig a békés tárgyalásokról szóló furfangos szólamaik ha­zugok, az emberek becsapásá­ra irányulnak. Amíg az ame­rikai imperialisták nem hagy­nak fel agressziójukkal, addig mi elszántan harcolunk, egé­szen a végső győzelemig. Ezt a szilárd akaratunkat semmi­féle erő nem tudja megingat­ni. Népünk tudja, hogy har­cával nemcsak saját, szent jo­gait védi, hanem a szocialista tábor délkeleti bástyáját is, és a világ békéjén is őrködik. Beszéde befejező részében Le Duc Tho méltatta a segít­séget, amelyet Vietnamnak a magyar nép nyújt. Megköszön­te a IX. kongresszus Viet­nammal kapcsolatos állásfog­lalását és kifejezte pártja, kormánya, népe őszinte és mély háláját ezért a magyar népnek, a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Mi úgy tekintjük ezt a se­gítséget és támogatást — hangsúlyozta —, mint baráti szolidaritást, a proletár inter­nacionalizmus ragyogó meg­nyilvánulását, amely már rég­óta megvan pártjaink és né­peink között. Ebből az alka­lomból őszinte köszönetet mon­dok a Szovjetuniónak, Kíná­nak és a többi testvéri szo­cialista országnak, a kommu­nista pártoknak, a világ mun­kásosztályának és népeinek a nagy támogatásért és segítsé­gért, amelyet igazságos har­cunkban nyújtanak. Szilárdan hisszük, hogy ezzel a támoga­tással és segítséggel a vietna­mi nép le fogja győzni az­ amerikai agresszorokat, meg tudja védeni szent nemzeti jo­gait, Délkelet-Ázsia és a világ békéjét. A Vietnami Dolgozók Pártja ígéri, hogy hű marad a marxizmus a leninizmushoz, a proletár internacionalizmus­hoz, minden erejével harcol a szocialista tábor és a nemzet­közi kommunista mozgalom egységéért. Ezt döntő tényező­­nek tartjuk a békéért, a nem­zeti függetlenségért, a demok­ráciáért és a szocializmusért vívott győzelmes harcunkban. Le Duc Tho ezután átadta a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága Ho Si Minh elvtárs által aláírt leve­lét a kongresszusnak. Brutyó János, a kongresszus elnöke nagy taps kíséretében, kívánt a kongresszus nevében ismételten teljes győzelmet a vietnami nép igazságos har­cához. Ezután Méhes Lajos, a KISZ Központi Bizottságának első titkára emelkedett szó­lásra. Le Duc Tho elvtárs Méhes Lajos elvtárs felszólalása A KISZ KB első titkára a­­ Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és az Úttörő Szö­vetség csaknem kétmilliós tagsága nevében köszöntötte a párt IX. kongresszusát, a magyar kommunisták legfel­sőbb fórumát. Beszámolt arról, hogy a szervezeti szabályzat tervezete felelősségteljes megbízatással bővíti az ifjúsági szövetség alapszervezeteinek jogkörét, amikor javasolja, hogy: „Ha a pártba KISZ-tagot vesznek fel, egyik ajánló a KISZ-alap­­szervezet taggyűlése lehet”. Központi Bizottságunk a KISZ iránt megnyilvánuló bizalom újabb nagyszerű jelének te­kinti ezt a javaslatot, és min­den erejével azon lesz, hogy növelje a KISZ-szervezetek felelősségét és aktivitását az ifjú kommunisták párttaggá nevelésében. További teendőink megha­tározásakor abból a lenini megállapításból kell kiindul­nunk, mely szerint: minden kor ifjúsága­­ szükségsze­rűen másképpen kénytelen a szocializmushoz közeledni, nem azon az úton, nem abban, a formában, nem olyan viszo­nyok között, mint apái”. A felszabadulás előtti ifjú nem­zedék a kapitalizmus társadal­mi valóságába született, amely alapvetően meghatározta élet­­körülményeit, számára a szo­cializmus a jövő ideálja volt, mint eszme létezett és hatott. A ma ifjú nemzedékének vi­szont a szocialista termelési és tulajdonviszonyok jelentik a társadalmi valóságot, amely­be beleszületett, amely tár­sadalmi élményeit adja, amely gondolatvilágát formálja, míg a kapitalizmus egyre inkább elvont fogalommá válik szá­mára. Mindehhez az is hoz­zátartozik, hogy társadalmunk az átmenet időszakában fej­­lődik, a szocializmus új­ja­(Folytatás a 2. oldalon)

Next