Vas Népe, 1967. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

1. szám Ara 80 fillér 1967. január L Vasárnap ij esztendőre ,y __ Irta­­ Darvas József ,telt egy év, — s új, az 1967-es. i.jan? Nem tudjuk. —, mert, ha sza­­r rá, mégis van nem vagyunk ké­jesen a magunk akarata szerint alakítani. Azt hi­­is lesz képes erre Az viszont igaz: rég egyre nagyobb­­al él és tervezi a Filozófusok vitat­­az őstörténet kéz­ig, boldogabb lett be a­z ember? Vannak, mondják: semmivel boldogabb, mert az - ha messze maga­­ikon is, — de mindig ,-moli az ellentmondá­­... a diszharmóniát. Akik vallják, azoknak — ügy­em — nincsen igazuk. .’dogabb lett az ember? M­nyiban, szerintem, feltét­lenül hogy végletes ellent­mondásokat ki tudott küszö­bölni, elbírhatatlan véglete­ket fel tudott oldani, — vagy legalábbis megtalálta ezek feloldásának a kulcsát. És egyre előre halad ezen az úton. Hazudnánk, ha azt mon­danánk, hogy a szocialista társadalmi rendszer már tö­kéletes. De, ha erős és jo­gos remény él bennünk, hogy az emberiség életéből ki lehet iktatni, mint elke­rülhetetlen végzetet, a hábo­rút, akkor ez mindenekelőtt a szocialista világrendszer létének köszönhető. Annak, hogy létrejött a világ igen jelentős részén egy olyan, társadalmi rendszer, amely­nek nemcsak nem érdeke a háború, hanem ezzel ellen­kezőleg: a létéből ered, hogy szervezze az egész világon, azokat az erőket, amelyek békét akarnak. S ez óriási dolog. Talán a legnagyobb, amit az emberiségért ma tenni lehet,­­ hiszen egy új háborúval az emberi lét vagy nem-lét kérdése forogna koc­kán. S a szocialista világ egyáltalán nem a saját gyen­gesége miatt ellensége a háborúnak. Éppen elég bi­zonyíték van rá: hadi felké­szültségben nem maradunk el — legalábbis: nem ma­radunk el! — az imperialis­táktól. De a mi rendszerünk az emberért, az emberi har­mónia megteremtéséért van s ellenzi, meg akarja aka­dályozni a legtömegesebb szörnyűségek szülőjét, a há­borút! De menjünk tovább! A háború mellett az em­beriség másik legfőbb ve­szedelme: a nyomor. Az „intézményesített” éhség. Sajnos, sokan nem tudják, hogy az emberiség közel két­harmad része ma is éhezik — vagy legalábbis erősen a létminimum alatt él. Igaz az, hogy egyes legfejlettebb ka­pitalista országokban még magasabb az életszínvonal, mint a szocialista országok­ban? Igaz. De ez az igazság­nak csak az egyik fele — és sok ember tudatában ez is el­torzítottan jelentkezik. Mert ehhez hozzá kell tenni: a szocializmus nem a leggaz­dagabb országokban, hanem a fejletlenebbekben valósult meg eddig. De ott megszün­tette a nyomort, a végletes társadalmi igazságtalansá­gokat. S a fejlődésben, az élet minden területén olyan tempót ért el, ami túlhalad­ja a legfejlettebb országok ütemét. És ezek a legfejlet­tebb országok? Vajon nem azért lettek, lehettek gazda­gok, mert százmilliók, a vi­lág más részein, gyarmati nyomor­sorsban mindent ne­kik kényszerültek áldozni? S most, ezekben a fejlett or­szágokban, elsősorban nem azért képesek a dolgozó osz­tályok több szociális vív­mányt kiküzdeni, mert — erős hátvédként —, léteznek a szocialista országok? És a gyarmati sorsból felszaba­dult vagy felszabaduló or­szágok, — miközben a sza­badságuk kivívásához is a szocialista országoktól kap­ták, kapják a legtöbb segít­séget, — a nyomor meg­szüntetésére nem a szocialis­ta, vagy legalábbis „nem kapitalista” utat választják sorra?... Lehetne kérdezni még to­vább. Ahány kérdés: annyi állítás a magunk igaza mel­lett. S annak az igaza mel­lett, hogy az emberiség sorsa, — ha nem is megtor­panások nélkül, — de megy előre. A világ ilyen nagy össze­függéseiben mi is lehet a mi dolgunk az új esztendő­ben? Végezni, — az eddiginél még jobban végezni — ami a történelemtől ránk bíza­tott: folytatni, teljes erővel a szocialista Magyarország fel­építését Nemrégiben zajlott le az ország életének nagy eseménye, az MSZMP IX. kongresszusa. És a napok­ban került nyilvánosságra a Minisztertanács határozata az 1967-es év népgazdasági feladatairól. Ebben a két dokumentumban: a IX. kongresszus határozataiban és a Minisztertanács hatá­rozatában benne van az új esztendő programja. Mi a terveinkkel, a prog­ramunkkal s ezek végrehaj­tásával elsősorban a mi né­pünknek, — önmagunknak — tartozunk felelősségge. De azért annak is a tudatá­ban kell lennünk, hogy a mai világban egy szűk helyre korlátozott, lokális fe­lelősség nem létezik. Részei vagyunk a nagy egésznek — s ahogyan ránk is visszahat, hogy másutt mi történik, az is hat a nagy egészre, hogy nálunk mi hogyan halad előre? Igaz, kis ország vagyunk,­­ ám egy kis ország sorsa is számít a nagy egyenletben, amit a világ sorsa jelent. Nemzetközi felelősség­vál­lalásunknak talán ez a leg­komolyabb része. S vele még egy: munkálkodni a nem­zetközi munkásmozgalom egységén. Vietnam sorsa is jórészt ezen fordul meg, és az is, hogy az imperialisták ne teremthessenek esetleg másutt egy új háborús tűz­fészket. Minderről a dolgok súlyá­nak megfelelően szó esett a kongresszuson. Valamint ar­ról is, hogy fontos, nagy változások előtt áll orszá­gunk belső élete. A gazda­ság­irányítás reformjára gondolok, amelynek a ki­munkálásában sok minden vár az 1967-es évre. Vilá­gossá kell tennünk, hogy ez nem pusztán gazdasági kér­dés,­­ hanem hatással lesz az életünk minden területé­re. Jó végrehajtására nem csak a szűken vett „érdekel­teket” kell felsorakoztatni, hanem az egész népet, mert sikerében az egész nép ér­dekelt. Mindez azt követeli meg tőlünk hogy tovább erősít­sük a nemzet­ szocialista egységét, erkölcsi összefor­ró­st­ását. Talán ez lehet az új esztendő nagy feladatai­nak összefoglaló gondolata,­­ hiszen ez a mi legnagyobb erőforrásunk! 1966 vlágpoltitíoi­ eseményei (2. oldal) Kovács Antal elv­árt nyilatkozata (3. oldal) Sportvezetők és az élsportoló (6. oldal) A modern fejű lány (7. oldal) Szeressük egymást, gyerekek (8. oldal) BOLDOG ÚJ ÉVET! Fotó: Jákfalvi Az országgyűlési és tanácstagi választásokról Az Elnö­ki Tanács március 19-ére kitűzte az országgyűlési képviselők és a tanácstagok általános választását. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány rendel­kezéseinek megfelelően 1967. március 19-ére kitűzte az or­szággyűlési képviselők és a tanácstagok általános válasz­tását. Az Elnöki Tanács megha­tározta az országgyűlési vá­lasztókerületek számát, terüle­tét, székhelyét; ennek megfe­lelően 349 országgyűlési kép­viselő megválasztására kerül sor Meghatározta az Elnöki Tanács a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi ta­nácsi választókerületeik szá­mát is. Az Elnöki Tanácsnak ezek a határozatai a Magyar Köz­löny január 2-i számában je­lennek meg, a hivatalos lap­nak ugyanez a száma tartal­mazza a választások lebo­nyolításáról szóló kormány­rendeletet is. Ezek a választás napján gondoskodnak a szavazás le­bonyolításáról törvényességé­ről és zavartalanságáról s megállapítják a szavazókör­ben a szavazás eredményét. A kormányrendelet szabá­lyozza a jelöléssel kapcsola­tos feladatokat. A képviselő­­jelöltek és t­n­ácstag­ jelöltek jelölése választókerületenként történik. A törvény értelmé­ben egy választókerületben egy vagy több személy jelöl­hető. Az országgyűlési képviselő­jelöltekre és a tanács­tag-jelöl­tekre a választópolgároknak a lakóterületeken, továbbá az üzemekben, vállalatoknál, ter­melőszövetkezetiekben, állami gazdaságokban, a hivatalok­ban és intézményekben, vala­mint a fegyveres erőknél, fegyveres testületeknél és ren­dészeti szerveiknél február 2-a és február 21-e között tar­tott gyűlései tesznek javasla­tot. A jelölőgyűléseket a ha­­zafias népfront helyi bizott­ságai szervezik a választási elnökségek és a választóke­rületi bizottságok közremű­ködésével . A választási elnökségek 1967. március 6-án választási hirdetményt jelentetnek meg, ez tartalmazza majd a szava­zókörök sorszámát és területi beosztását, a szavazóhelyisé­gek pontos megjelölését, to­vábbá azt, hogy az egyes sza­vazókörökben mely választó­­kerületek választói szavaznak. A szavazás március 19-én 7 órától 20 óráig tart. A kormányrendelet megha­tározza a szavazatok össze­számlál­ásának rendjét, s úgy intézkedik, hogy a megválasz­tott képviselőknek és tanács­tagoknak a mandátumot (meg­bízólevelet) március 22-én kell átadni. !forrosáEiyrei?gfs?gf az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról A kormányrendelet intézke­dik a választók névjegyzéké­nek összeállításáról és a vá­lasztókerületek kialakításáról, majd a továbbiakban a vá­lasztási szervekkel foglalko­zik. A választásokat társadalmi jellegű különböző választási szervek, választási elnökségek, választókerületi bizottságok és szavazatszedő bizottságok bo­nyolítják le. Az országos választási el­nökség 1967. január 23-án alakul meg, tagjait a Hazafi­as Népfront Országos Taná­csának Elnöksége jelöli ki. Az Országos Választási Elnökség az ország egész területén őr­ködik a választások törvényes­ségén, irányítja a helyi vá­lasztási elnökségek és az or­szággyűlési választókerületi bizottságok munkáját. Elfo­gadja és nyilvántartja az or­szággyűlési képviselőjelöl­teket, közhírré teszi a válasz­tás országos eredményét. Ugyancsak január 23-án alakulnak meg a fővárosban, valamennyi megyében, me­gyei jogú városban, já­rásban, járási jogú város­ban, városi (fővárosi) kerület­ben és községben a választási elnökségek. Ezek tagjait a hazafias népfront helyi bizott­ságai jelölik ki. Főbb feladata­ik: működési területükön őr­ködnek a választások törvé­nyességén, közzéteszik az egyes tanácsi választókerüle­tek jelöltjeinek nevét, meg­állapítják a tanácsi választá­sok összesített eredményét és szükség esetén pótválasztást tűznek ki. Valamennyi országgyűlési és tanácsi választókerületben — szintén január 23-án — vá­lasztókerületi bizottságot kell alakítani. Az országgyűlési vá­lasztókerületi bizottságok tag­jait a hazafias népfront me­gyei, illetőleg fővárosi bi­zottsága, a tanácsi választó­­kerületi bizottságok tagjait pedig a hazafias népfront il­letékes helyi bizottsága jelöli ki. . A hazafias népfront helyi bizottságának javaslata alap­ján a választási elnökség 1967. március 6-án megalakítja a szavazatszedő bizottságokat. Január elején megkezdődik a választók összeírása A kormányrendelet kimond­ja, hogy a választásra jogosult állampolgárokról új névjegy­zéket kell összeállítani. Ebbe fel kell venni minden nagy­korú magyar állampolgárt, te­hát azokat, akik 1949. március 20-a előtt születtek továbbá azokat, akik házasságkötésük folytán váltak nagykorúvá. Nem lehet a választók név­jegyzékébe felvenni azt aki közügyektől, illetőleg a válasz­,­tójog gyakorlásától eltiltó íté­let hatálya alatt áll, aki sza­badságvesztés büntetését tölti, vagy előzetes letartóztatásban van, aki rendőri felügyelet alatt van, végül azt, aki el­mebeteg, tekintet nélkül arra,­ hogy gondnokság alatt áll-e, vagy sem. A választók névjegyzékének összeállítása céljából a kije­lölt összeíróbiztosok január 3-a és 7-e között összeíró lapokat osztanak ki. A választójoggal rendelkező személyek ezeket a lapokat január 11-ig kötelesek kitölteni. Ha valaki testi fo­gyatékossága miatt vagy más okból (kórházi ápolás, üdülés, stb) az összeírólapot nem töltheti ki, helyette hozzátar­tozója, szomszédja vagy az összeíróbiztos is kitöltheti. A választók ideiglenes név­jegyzékét legkésőbb február 4- ig kell összeállítani, s február 6-tól 11-ig a tanács végrehaj­tó bizottságának hivatali he­lyiségében közszemlére kell tenni. Városok belterületén a névjegyzék megfelelő részét a házakban is kifüggesztik. Az ideiglenes névjegyzékből törvényellenesen történt kiha­gyás miatt a kihagyott sze­mély, a névjegyzékbe törvény­­ellenesen történt felvétel miatt bárki kifogással élhet A kifo­gást az ideiglenes névjegyzék közszemlére tételétől számított 8 napon belül a tanács végre­hajtó bizottságánál kell írás­ban vagy szóban bejelenteni Ha a végrehajtó bizottság azt állapítja meg hogy a válasz­tónak a névjegyzékből történt kihagyása törvényellenes volt a kihagyott személy adatai pótnévjegyzékbe kell felvenni Az általa alaptalannak tar­tott kifogásokat a végrehajtó (Folytatás a 2. oldalon)

Next