Vas Népe, 1967. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-01 / 27. szám
A párt szavára... Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az elmúlt hetekben, napokban tartott pártnapokon a vasi dolgozók, kommunisták és pártonkívüliek tízezrei figyeltek a párt szavára. Nagyobb üzemekben több százan ültek az előadók elé, de a területi, községi nyilvános pártnapokon is általános volt a száz-, százötvenes létszám. Az apróbb falvak párthelyiségeiben, klubtermeiben ötvenen, hatvanan szorongtak ebből az alkalomból. Nem kevés előadó kezdte így pártnapi tapasztalatairól szerzett benyomásait: „Az érdeklődés a vártnál jóval nagyobb volt, sok embernek még ülőhelyet sem tudtak adni... A viharos tél miatt majd egy órát késtem, de szó nélkül járt mindenki, a zsúfolásig telt terem.. A jó szervezés mutatta hogy — bár önhibámon kívül, kissé késve érkeztem — teljes létszámban vártak. Végig feszült volt az érdeklődés. Ünnepélyes a rendezés...” Pedig, semmi különösebb „szenzációja” sem volt a mostani, nyilvános pártnapoknak. Még csak eddig nem hallott bejelentésekre, újabb gazdasági, vagy politikai elhatározások ismertetésére sem került sor. A központi, a megyei, a társi és a helyi előadók, a választott párttestületi tagok, a funkcionáriusok, propagandisták és aktivisták a párt IX. kongresszusának munkájáról, tanácskozásáról és határozatairól adtak széles körű tájékoztatást Lényegében arról, amiről az érdeklődők menetközben is értesülhettek, s a határozatok nyomában születő gyakorlati intézkedésekről többszörösen meggyőződhettek. Mégis, sokan eljöttek, hogy újból és újból hallják a párt szavát, megismerjék törekvéseit, minél többször, más, más megvilágításban is megbizonyosodhassanak azok egyértelműségéről. Nemcsak a megjelenés, de az érdeklődés is jóval nagyobb volt az átlagosnál Élénk vita követte az elmondottakat, kiegészítették az előadást, igazították egymás megállapításait, saját tapasztalataikkal, ismereteiket pontosítoták, tették teljesebbé a határozatok értelmezését, keresték a végrehajtás lehetőségeit. Ez a szándék sugallta a kérdéseket, a hozzászólásokat, az egymás közötti vitákat, egy-egy kérdés részletesebb ismertetésének igényét. Szó esett ilyenformán minden fontosabb dologról, a nemzetközi helyzetről, az országos ügyekről, a zsíryi gondokról egyaránt. Nem renl aggodalom mal kérdezték többen, hogy közelít, vagy távolodik-e a háború veszélye. Sokak szerrettek volna megnyugtató vállaszt kapni a nemzetközi helyzet nyugtalanító jelenségeire, s fejezték ki egyetértésüket népköztársaságunk külpolitikai alapelveivel és gyakorlatával. Kedvező egyöntetűséggel fogadták a kongresszuson képviselt testvérpártok küldötteinek egyértelmű megnyilatkozásait. Számos kérdés, megannyi vélemény hangzott el az új gazdasági mechanizmussal, s annak helyi vonatkozásaival kapcsolatban. Helyesléssel nyugtázták az eddigi politika fő vonalának további folytatását a gazdálkodásban, az életszínvonal emelésében, a társadalompolitikai kérdésekben, a szocialista demokrácia érvényesítésében, terebélyesítésében, az ideológia, a művelődés, a kultúra és egyéb területeken. Érthetően, — előadásban és vitában — azk a kérdések kaptak nagyobb hangsúlyt, amelyek megválaszolása most van folyamatban, s többségük a gyakorlati megoldás útján. Ezért került központba a tsztagok új nyugdíjrendszere, a földtulajdon rendezésével kapcsolatos, annak végrehajtására vonatkozó elképzelések, a kongresszuson kezdeményezett szociálpolitikai intézkedések, a munkások és parasztok életkörülményeinek javítását érintő elhatározások. Ezek mellett szóvá tették az adott terület, község, üzem, gazdaság éppen időszerű problémáit. Megkérdezték például, hogy folytatódik-e az őrségi talajjavítási program kivitelezése? Milyen támogatásra számíthatnak a mostohább körülmények között dolgozó szakcsoportok? Miért rosszak a környék közútjai? A felsőbb szervek milyennek látják, hogyan értékelik az adott üzem, vagy gazdaság dolgozóinak munkáját? Mit várnak pártszervezetük kommunistáitól, a velük együtt tevékenykedő pártonkívüliektől?... Esemény volt az üzem, a falu életében a nyilvános pártnap. A legtöbb helyen lázas készülődés előzte meg, gondos szervezés tette ünnepélyessé. Szép számban elmentek olyanok is, — nem egy helyen az egyház képviselői is — akiket máskor nem igen, vagy csak nagyon ritkán látnak ilyen rendezvényeken. Nem egy faluban a közeledő éjfél vetett véget a szűnni nem akaró beszélgetéseknek. Olyan felfokozott politikai érdeklődésről tanúskodnak ezek a tapasztalatok, amelynek ébrentartása, hasznos társadalmi, közéleti tevékenységgé formálása egybeesik a kongresszus határozatainak végrehajtásával, a szocializmus teljes felépítésén munkálkodók alapvető érdekeivel. D. M. 1967. február 1. Szerda Felelősséggel, tervszerű ütemben . A múilt év decemberében megkezdődött szinikszervezeti választások tervszerűen, megadott ütem-ben zajlanak megyénkben. A jelölő bizottságok megválasztása után megkezdődtek a bizalmi, illetve a műhely- és osztálybizottságok választásai. A mai nappal a bizalmi választás be is fejeződik. A szakszervezetekben igen jelentős politikai eseménynek számító választási munka eddigi tapasztalatairól, a további feladatokról beszélgettünk Elek lászló elvtárssal, az SZMT szervezési bizottságának vezetőjével. A beszélgetés lényegét az alábbiakban foglaljuk öszsze. A választási munka három nagy szakaszt ölel fel: a politikai és szervezeti előkészítést, a jelölő bizottságok, illetve a műhely- és osztálybizottságok, valamint a közép és alapszervezeti vezetőségek megválasztását. Mindhárom szakaszban a legalapvetőbb tevékenység az agitáció és propaganda munka. Ennek során széles körökben ismertetik meg a IX. pártkongresszus anyagát, ha Befejeződtek a szakszervezeti bizalmi választások tározatait. A szakszervezetek vezetői mozgósítják a dolgozókat az éves tervfeladatok megismerésére és végrehajtására, s nem utolsó sorban — a szakszervezeti munka új vonásainak hangsúlyozásával — magyarázzák az új gazdasági mechanizmusból adódó feladatokat, tennivalókat. Ezenkívül hangsúlyt kap a napirenden levő országgyűlési és tanácsi választások propagandája, s végezetül, de nem utolsó sorban sok szó esik a dolgozóikat érintő, foglalkoztató különböző szociális és más jellegű kérdésekről is. Összefoglalóan tehát ezekben lehetne megjelölni a szakszervezeti választási munka tartalmát. A választás időszakában — mintegy 18 szakmában — különböző szakszervezeti testületeket választanak. Az irányelveknek megfelelően az egyes szakmák operatív intézkedési terveket készítettek, melyekben meghatározták a választás politikai, szervezeti éstechnikai feladatait, összesen 1167 szakszervezeti szervet választanak megyénkben, több mint tízezer tisztségviselővel. Ezenkívül megválasztanak 300 küldöttet, akik a SZOT XXI. kongresszusán, a szakmai kongresszusokon, illetőleg az SZMT küldöttértekezletén képviselik a tagságot. Decemberben — lényegében ezzel kezdődött a választási munka — 520 jelölő bizottságot választottak a megyében. Közel kétezer ember tevékenykedett, munkálkodott azon, hogy a szakszervezeti tisztségekbe a lehető legrátermettebb, politikailag és szakmailag jól felkészült dolgozók kerüljenek. Az egyes szakmák, alapszervezetek az eddiginél lényegesen jobb felkészüléssel és felelősséggel kezdték meg és végzik jelenleg is a választási munkát. Az intézkedési tervben meghatározott feladatok végrehajtása tervszerűen történik. A szakszervezeti szervek igen nagy gondot fordítottak a jelölő bizottságok megválasztására, azok tevékenységére. Tagjai fölkeresték munkahelyeiken a dolgozókat, javaslatokat kértek, kiket látnának legszívesebben a vezetőségekben. Elgondolásaikat megbeszélték, egyeztették a pártszervekkel, a szakszervezeti bizottságokkal, a gazdasági vezetőkkel és a KISZ-vezetőkkel. A legutóbbi választásokkal összehasonlítva a mostanit, az a tapasztalat, hogy a gazdasági vezetők részéről lényegesen nagyobb az érdeklődés. Aktívak a tekintetben, kik kerülnek a szakszervezeti bizottságokba, főleg, ki legyen a szakszervezeti bizottság titkára. Ez mindenekelőtt annak köszönhető, hogy a gazdasági vezetők már most figyelembe veszik a szakszervezetek növekvő szerepét, hatáskörét. E tekintetben nem mindegy, kikkel dolgoznak majd együtt, milyen partnerekkel oldják meg a jövő gazdasági és egyéb feladatait. A pedagógus szakszervezetet kivéve a bizalmi választás a mai napon befejeződik, összesen 4149 bizalmit választottak, százzal többet, mint legutóbb. Ezt az indokolta egyrészt, hogy emelkedett a munkáslétszám, másrészt csökkentették a csoportok létszámát, új csoportokat hoztak létre. A bizalmi választásokon a megjelenés 80—90 százalékos. Ez is azt bizonyítja, hogy a dolgozók érdeklődése is fokozódik a szakszervezeti tevékenység iránt. Nem elhanyagolható, hogy a gyűléseken rendkívül aktívak, aszakszervezeti tagok. A beszámolókat értékelik, véleményt mondanak, sok esetben kritikusan vetik fel a termeléssel összefüggő problémákat, s az egyéb szociális jellegű kérdéseket. Több helyen — a jelölő bizottságok körültekintő munkája ellenére is heves vita előzte meg a bizalmi személyének megválasztását. A jelöléssel ellentétben mást választottak e tisztségre. A REMIX-ben például három bizalmit is elutasítottak, helyükbe olyanokat választottak. Ús kereszteződésnél.. . Ott állt az embernyi ember a keresztúrnál, mezítláb, mert akkorra már kilépett az általános iskola padjaiból, levetette gyerekcipőjét, s legénykésen belebámult a távoli jövőbe. Az ő jövőjébe. De nem sokáig bámészkodhatott, mert jobb kezét megfogta az édes szülője, bal kezét a tanítója. Egyik erre húzta, a másik arra. A szíve meg... no, igen a szíve, hajlama — már akkor tudta pontosan — egészen másfelé. Jó kötésű legényke volt. Bírta a cibálást. Hol erre, hol arra mosolygott. Udvariasan megvárta, míg a felnőttek befejezik a membókájukat, s akkor merészen így szólt: — Valószínű, hogy szobafestő leszek. Az édesanyja elájult. Az apjának fejébe szállt a vér és magánkívül üvöltötte: — Ha a Gyöngyös-f patak viszszafelé folyva is, te édes fiam gépiparista leszel! A gép-i-pa-ri techni-kum-ba mész! A tanító elengedte a fiú kezét. (Mellesleg nagy kő esett le a szívéről.) S a papa felé fordult: — Tisztelt papa. Talán... — Nincs talán — csattant fel a szülő —, mert ez a kölyök még nem tudja, hogy mi a helyes, a jó. Én vagyok felelős érte. Én tudom, hogy merre menjen ... — De — szólt közben félénken a tanító — a gyerek csak közepes tanuló. A matematikából meg egészen gyenge... — Na és aztán... na és aztán — vett mély lélegzetet a papa és kibökte, de rajzolni tud. Rajzból kitűnő! Ki-tű-nő! A tanító könyörgött. A papa előtt egy pillanatra elsötétül a világ. Ez elég volt ahhoz, hogy a legényke óvatosan kicsúszszon a kezükből. Nem is vették észre. Az úton erre is, arra is men amarrara is fél lábszárig érő nagy tömött tarisznyákkal nekivágták a gyerekek. Volt amelyiknél a kezdő sebességet — és természetesen hátulról — a szülők és a pedagógusok adták. Volt olyan legényke, aki eldobta a felesleges cuccot, s fütyörészve ment. A leendő szobafestő akkor már a két évvel idősebb barátja mellet keverte a festéket egy új házban, ahol a szobafestő-tanuló már önállóan pingálta a falakat. —És ha megvernek? — nézett a létrával bravúrosan lépegető barátjára a kezdő. — Ki lehet bírni — válaszolt félvállról amazott fenn, s nevetve hozzátette: én is így kezdtem, öcsi. Az élet nem gyerekjáték. Fel kell ám készülni minden nehézségre . .. És fütyülni kezdték a legújabb slágert: „Isten veled szomorúbva, mától új életet kezdek ...” (dávid) 30 óra társadalmi munka — Vietnam javára A bőgőiés fiatalok vállalása 1967 a KISZ-munkában fon- mennyi fiatal benevez az idei tós határkő. Június 29-től jó- termelési versenyben a tag- Hús 1-ig ülésezik majd a gyűlésen elfogadott éves ak- KISZ VII. kongresszusa. A cóprogramot minden vonalmost készülő akcióprogramok- kozásban teljesítik. Az alapban a fiatalok már azt is meg szervezet minden tagja legtervezik, miképpen köszöntik alább harminc óra társadalmi az ifjúkommunisták országos munka ellenértékét felajánlja tanácskozását. a vietnami szolidaritási alapra. A tavasszal megrendezés- A bőgőt a KISZ-szervezet kerülő Forradalmi Ifjúsági ez évi első gyűlésén a tag-jlapok kiemelkedő rendezvéság jelentős vállalást tett a nyert is a KISZ VII. komg- KISZ VII. kongresszusának resszusa jegyében szervezik, méltó megünneplésére. Elba- a bögöted fiatalok vállalatározták, hogy a termelőszósához a porpáci KISZ-szervezetkezetben dolgozó valazet is csatlakozott. akiket a tagság javasolt. Ez történt a Mezőgépgyárban és még néhány helyen. A szakszervezeti munka színvonalának emelkedését mutatja, hogy a bizalmi-választó gyűléseken a korábbiakhoz viszonyítva kevesebb egyéni problémát vetettek fel a dolgozók. Ezzel szemben több olyan szociális kérdés hangzott el, ami az egész kollektívát érinti. Ugyanakkor számos olyan javaslat is felvetődött, amelyeket a jövő szempontjából mindenképpen figyelembe kell majd venniük a szakszervezeti vezetőknek. Felvetődik a hogyan tovább kérdése is. Jelenleg zajlanak még az osztály-, illetve műhelybizottságok választásai. Előkészítésük szintén jónak mondható, ügyesek, tartalmasak a beszámolók. Előreláthatólag február 10-re ezek a választások is befejeződnek. Ezzel párhuzamosan több szakmánál máris megkezdődtek az alapszervezeti vezetőség-választások. A jelenleg 292 SZB helyett 343-mat választanak. Ez nem a szakszervezeti munka bürokratizálódását jelenti, ellenkezőleg, a decentralizálással frissebb, elevenebb lesz a szakszervezetek tevékenysége. Az SZB-k megválasztása március 15-ig tart. Utána a szakmai megyei bizottságokat, majd az SZMT-t választják meg. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának az a kérése, hogy a tagság az eddigi lendülettel, körültekintéssel és megfontoltsággal működjék közre továbbra is. Olyan vezető testületeket válasszanak, amelyek képesek lesznek a megnövekedett feladatok jobb megoldására is. (postai) Ausztriai elmémbeszámoló a veteránklbban Élménybeszámolót tart ausztriai útjáról Németh Lászlóné, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, osztályvezető csütörtökön délután 4 órakor Szombathelyen, a veteránklubban. Az érdeklődőket szívesen látja a klub vezetősége. Akikről az emléktábla szól... 146 tavaszán Heller Mihályt felhívták a Szikra Nyomda szedőterméből az irodába, ahol egy ismeretlen férfi várta. — Maga az, Heller úr! — örvendezett talán túl szívélyesen is az idegen — úgy örülök, hogy látom, tudja én voltam az, aki megmentette az életét. Ezután karonfogta, s szinte erőszakkal magával cipelte a Csokonai utca és a Népszínház utca sarkára, arra a helyre, ahol két évvel ezelőtt öt golyótól eltalálva a földre rogyott. Heller Mihály nem tudhatta, ki volt a megmentője, hiszen az eset után négy nappal tért magához egy kórházi ágyon, s semmire sem emlékezett. Úgy köszöntötte tehát az idegent, mint az egy életmentőnek kijár. Rövid idő múlva azonban kiderült, hogy az ismeretlen hazudott. Heller Mihályt ugyanis tanúnak idéztette be a bíróságra, hogy mellette valljon, mert súlyos háborús bűnök terhelték. Megis szökött, még a tárgyalás előtt, s mivel a színhelyre jól emlékezhetett, nagyon valószínű, hogy egyike lehetett azoknak, akik az öt golyót kilőtték. Az igazi életmentő kilétét azóta is homály fedi. Emléktábla a ház falán Most. 1967 januárjában mi kértük Heller Mihály elvtársat, hogy tanúskodjék, mint azoknak a keveseknek, akik az illegális Szabad Nép készítői közül életben maradtak.. Amíg a Népszabadság Székháztól a Bezerédi utcai pincéhez vezető utat megteszszük, egy legendás hírű sajtótermék negyedszázados jubileumának emlékeiről beszélgetünk. 1942 február 1-én jelent meg először az illegális Szabad Nép. A titkos, változó rejtekhelyen készülő újság a fasizmus igazi arcát, a háború népellenes jellegét leplezte le. Nem csoda, ha a hatalom urai pokoli dühvel törtek rá, az ötödik szám megjelenése után le is leplezték a rejtekhelyét. A lap szerkesztőjét, Rózsa Ferencet, készítőit, a nyomdászokat és a terjesztőket kegyetlenül megkínozták, megölték. Közülük ma már senki sem él. 1944 decemberében azonban ismét megjelent a Szabad Nép, a város különböző pontjain, a gyárakban fel-fel bukkantak a titokban terjesztett példányok: a Kommu- nista Párt ismét hallatta szavát. — Itt volt a nyomdánk — ebben apincében — mutatja a Bezerédi utcai házat Heller Mihály. A ház falán emléktábla, a pincében azonbanma egy szövetkezet dolgozik. Ahogy belépünk az ajtón, egy munkaruhás férfi érdeklődik jövetelünk céljáról. Tisztelettel enged ezután utat, s amíg nézelődünk, mögöttünk szájról szájra jár a hír, itt van valaki azok közül, akikről az emléktábla szól. — Azon a helyen állt a nyomdagép, itt volt a szedőasztal — járja körül a termét Heller Mihály. A pinceajtót állandóan leeresztett redőny védte, s csak akkor nyitották meg, ha rajta a megbeszélt jelet koipogták. VAS NÉPE 3 * „Készült a párt nyomdájában“ A nyilas terror idején a legnagyobb óvatossággal tudtak csak dolgozni. Egy összekötőjüktől kapták a cikkeket, ő vitte el a kész újságokat. Két szám készült el ebben a nyomdában. A harmadikat félig szedték csak ki, amikor egy reggel rájuk törték az ajtót. Heller Mihály kiugrott az ajtón, kézigránátot szorongatott kezében, ezért az ajtó előtt álló civilek ijedten félreugrottak. Jobbra szaladt, majd befordult a Csokonai utcába, ahol a csendőrökkel találta magát szemben. — Csak arra gondoltam — emlékszik — nem foghatnak el. És futott, futott. Az öt golyó közül egy a fejét érte. A nyomdában tartózkodó két társa közül Szegedi Pált megölték, de Rákosi Sándornak rendkívül szerencsével sikerült megmenekülnie. Mindezeket már a Népszabadság Székház előcsarnokában mondja el, ahol üveglapok alatt látható az a nyomdagép mellyel a Bezerédi utcai pincében dolgoztak. Egy pillanatra fény villan a szemében. — Tudja, nem volt utasításunk rá, de mi mégis odanyomtattuk a lap aljára. „Készült a Kommunista Párt nyomdájában”. Benedek B. István