Vas Népe, 1967. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-03 / 102. szám

Köszöntjük a XXI-et A római XXI-as, amelyet — küldötteivel és minden elő­készítőjével — köszöntünk, a kongresszus száma, a magyar szakszervezetek kongresszusá­nak sorszáma. Huszonegyed­szer ülnek össze: ezúttal már hárommillió szervezett dolgo­zó képviseletében, nagy ha­gyományok örököseként, és nem kisebb feladatok gazdái­ként a kongresszusi küldöt­tek. Tulajdonképpen van valami sajátos és furcsa is abban, ahogyan ezt a kongresszust üdvözöljük, mert önmagun­kat köszöntjük vele. Az új­ságíró, aki a sorokat leírja, a gépszedő, aki kiszedi, a gépmester, aki kinyomja, a géptáviró kezelője, aki meg­táviratozza, a postás, aki az újságot a vasútra viszi és a mozdonyvezető, aki a 424-es­sel, vagy a Diesel-,,Szergej­­jel” továbbítja, szervezett dol­gozó. Aki a szakszervezetek­re gondol, — még ha ez nem is mindig jut az ember eszé­­be — a maga érdekeire, ér­dekeinek védelmére, egy olyan közösségre gondol, ahová munkahelyén túl is tartozik. Szakmája szervezete ez, hi­vatásának hadserege. Bár nem szándékolt, mégis jelképes, hogy ez a kongres­szus alig 48 órával a májusi menet, a hagyományos felvo­nulás után ül össze. Akik az Építők Székházában a szóno­ki emelvényre lépnek, sza­­vaznak, állást foglalnak, mind­azokat képviselik, akik má­jus 1-én a nemzetközi mun­­k­áss­zol­i­dari­tást és a békét ünnepüik. Az is természetes, hogy ez a kongresszus az adott idő­szak, tehát a ránk váró nagy termelési, gazdasági feladatok szellemében, azokkal össze­hangoltan végzi majd mun­káját, pontosabban: jelentős lépést tesz azért, hogy az új gazdaságirányítási rend­szer viszonyai között meg­határozza a szakszervezetek tennivalóit, attikájuk irányel­veit, a IX. pártkongresszus szellemében. Növekvő jogok, növekvő kötelességek — növekvő fe­­lelősség: így foglalható ösz­sze a szakszervezetek távla­tai a most következő évek­ben, és ez arra is utal, hogy a dolgozó milliók, a szakszer­vezeteik tagsága érdeklődés-vel fordul vezető szervei, vá­lasztott küldöttei felé. Mi­lyenek lesznek ezek a nö­vekvő jogok és kötelességek, mennyiben lesz alkalmas a hárommilliós mozgalom és annak újonnan választott ve­­zetőgárdája a növekvő fele­lősség viselésére? — ezek a kérdések foglalkoztatják azo­­kat, akik komolyan elgondol­kodnak a tennivalók fölött. A szakszervezeti jogok nö­vekedése­­ a szocialista de­­mokráci fejlesztésének, szé­lesítésének eszköze. Szak­szervezeti tagok jogai­, vala­mint a munkások és alkal­mazottak jogai közé nyugodt lelkiismerettel tehetünk egyen­lőségjelet, mert egyrészt a munkások és alkalmazottak több mint kilenctizede tagja a szakszervezeteknek, más­részt a szakszervezetek hiva­tása minden dolgozó érdekei­­nek,­ jogainak képviselete. Ennek a hivatásnak a betöl­tése, a munka- és életkörül­mények javítása, minden szakszervezeti tevékenység természetes része. Bizonyos, hogy az önálló döntési jog szélesedése — a vállalati szo­ciális, kulturális, jóléti alapok felhasználásában — megnö­veli az érdeklődést a szak­­szervezetek munkája iránt, de felelősségüket és kötelessé­geiket is erősíti. Jog, kötelesség és felelős­ség összefüggését kifejteni, erre ez a kis köszöntő nem hivatott. Megteszi majd ezt ezerszer jobban a sokezer üzem szakszervezeti bizott­ságainak tapasztalatai alap­ján született referátum, a vita, s ezt tükrözik majd a határozatok. Kívánjuk, hogy a minden üzemi munkást, vállalati dogozót, tisztviselőt, pedagógust képviselő kong­resszus eredményesen dolgoz­­jon és jelentős lépéssel vi­gye előre az egész dolgozó nép ügyét .a) XII. évfolyam, 102. szám Ara­tO fillér 1967. május 3. Szerda Derű, jókedv, lelkes ünneplés a huszonharmadig szabad május elsején Sziporkázó napfény, igazi nyárias idő köszöntött ránk a nemzetközi munkásszoli­­daritás nagy napján, május elsején. Megye­­szerte ennek a fényes örömnek a hangula­­tatával ünnepeltek az emberek. A zászlódísz­be öltözött Szombathelyen már a kora dél­­előtti órákban csoportokba verődve indultak a Puskin és a Jókai parkba a város lakói, hogy részt vegyenek az ünnepségen. Erőt su­gárzó hullámzó tömeg gyűlt össze mindkét parkban. Az ünneplők színes forgatagában — felnőttek és gyermekek egyaránt —, önfeledt, vidám boldogsággal köszöntötték egymást. S ez a derűs, szép ünneplés egyben a dolgozók harci seregszemléjévé vált, tízezerek tettek ismét hitet a szocializmus építése, az alkotó béke és a nemzetközi munkásszolid­aritás mellett. Az ünnepléshez nagyszerű díszletül szol­­gált a felszabadult nép által teremtett meg­annyi új alkotás. A Puskin parkiakat körbe­fogó új házsorok, a Jókai park megszépült környezete, a félig kész kioszk vasbeton tömbje s­­ mindaz, amit még felsorolni is nehéz volna, emelte az ünnep hangulatát. A reggeli órákban sokan megtekintették a moszkvai felvonulást. Az ottani képek em­lékével is vonultunk az említett parkokba, s mily meghökkentő volt a hasonlatosság! A felnőttek ünnepe a gyermekek seregszemléje is volt. Ott a katonák vállán, itt a buzgó apák vállain „utaztak” a gyerekek, szép jö­­vendőnk majdani megalkotói, harcunk, küz­delmünk továbbvívői, s csupa­ öröm kedvünk bennük lobbant magasra. Igazi, szép májusi ünneplés volt. A bé­kés derűé és a harcos összeforrottságé egya­ránt. Tiltakozó hangunk felröppent ezúttal is Vietnamért, a görög hazafiakért és minden elnyomottért. Olyan május elseje volt, amely emlékeivel, színfoltjaival gyarapítja ünnep­ség-sorozatunkat. K­itüntetett munkások, szocialista brigádok a Jókai parkban Hullámzó emberáradat amer­re csak a szem ellát. Végig az árnyas sétautakon, a har­­sanó füvön. Ünneplőbe öltö­zött felnőttek, gyerekek fér­­fiak, nők, fiatalok. A szökő­kút mögötti emelvényen elhe­lyezkedett a díszelnökség, a város és a megyeszékhely ve­zetői, üzemek, intézmények küldöttei, köztük Czirák Fe­renc, a megyei pártbizottság titkára, Vámos József, a me­­gyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a városi pártbizottság első titkára. Az ünneplő tö­meget Rózsás­ Ferenc, a vá­rosi pártbizottság tagja, az SZMT titkára üdvözli. Viet­namról, a bebörtönzött görög hazafiak szabadon bocsátásáról szól, a megyeszékhely lakói nevében szabadságot követel Manolisz Glezosznak. (Folytatás a 3. oldalon) Az ünneplő dolgozók egy csoportja a Puskin parkban. Diákkórus a Jókai park emelvényén. Több ezren a Puskin parkban Több ezres tömeg gyűlt ösz­­sze 10 órára az impozánsan feldíszített Puskin parkban, hogy hitet tegyen az emberi haladás, a munkásosztály nagy ügye­­ a béke mellett. Itt voltak a kitüntetett üzemek munkásai, munkásnői is és sok-sok kisgyerek. Itt ünnepelt a megye, a vá­ros több vezetője is. Közöttük volt Kovács Antal, a megyei pártbizottság első titkára, Né­meth István, a megyei párt­­bizottság titkára, dr. Kelemen Ferenc, a megyei tanács el­nökhelyettese, továbbá ország­­gyűlési képviselők, s hajdani majálisok tanúi: veteránjaink. A Himnusz hangjai után Magyar Gyula, a megyei párt­végrehajtó bizottság tagja, a Szakszervezetek Megyei Taná­csának vezető titkára lépett a mikrofonhoz. — Nemzetközi, harci, inter­nacionalista ünnep a mai! — mondta a szónok — sereg­szemle erőnk felett. Valahol távol ezekben, a percekben bombák robbannak, valahol délen hazafiak ezrei összeszorított­ fogakkal állják a kínzásokat. A nemzetközi munkásmozgalom ünnepén a fasizmus elleni harc legendás­­hírű hősét, Manolisz Glezoszt börtönfalak szorítják. Érte, ér­tük kiáltanak emberek milliói, értük beszélt a szónok s rán­­dultak meg a kezek itt, a parkiban fa. Ezután a fiatalok léptek az emelvényre. A herényi kisis­kolások talán még soha nem szerepeltek ennyi ember előtt. Pördültek-fordultak a lányok, s szoknyájukba bele-bele ha­rapott a májusi szellő. A „Vö­rös Csepel”-re — amelyet a MÁV Járóműjavító kórusa és zenekara adott elő — együtt mozdultak az ajkak. Dúdolta a Pamutipar munkásnője, az Ifjú Gárdisták díszruhájában az emelvény előtt szorongó kislány, az építők kőművese, aki erre az alkalomra a két jelvényt is kitette a hajtókára. Odébb elpukkadt egy lég­gömb és tulajdonosa, a kis­lány sírva bújt anyukához. Huszársapkás kisfiú próbálta elvinni apukát a tribün elől, s a végén be kellett érnie a tízessel. Igaz, nagy fiú volt már, lehetett olyan kilenc éves forma. Fél óra múlva ismét találkoztunk a tömeg­ben a kislegénnyel, most már ismét apuka oldalán. Hogy a tízest elköltötte, ezt abból is látni lehetett, hogy tele vol­tak ajándékokkal a zsebei. „Tavasz van, gyönyörű ta­vasz!— dobta vissza a költő szavait a park megany­nyi fája s akik a szomszédos házakban az ebéddel foglala­toskodtak, egy pillanatra ta­lán abbahagyták a főzést. Az volt itt, a Puskin park­ban — igazi majális, munkás­ünnep! (tarából „ Miként a római út kövei“ Felavatták a Népek Barátsága Útját Hét külföldi küldöttség jelenlétében avat­ták fel vasárnap a Népek Barátsága Útja Vas megyei szakaszát. A Kőszegről kiinduló út Szombathelyen, Körmenden, Nádasdon ha­lad át és a Zala megyei Rédics határállomást érintve vezet a szlovén tengerpartig. Az ünnepélyes avatásra A. Petrov veze­tésével bolgár, D. Szeszardic vezetésével ju­goszláv, E. Oberländer vezetésével osztrák,­­ Ostrowski vezetésével lengyel, M. Silbers­tein vezetésével román, A. Sztarcev vezeté­sével szovjet és J. Polacsek vezetésével cseh­szlovák küldöttség érkezett IL—14-es külön­­repülőgépen Szombathelyre, ahonnan külön autóbusz vitte a vendégeket a kőszegi határ­­átkelőhelyre, a Népek Barátsága Útja kiin­duló állomásának ünnepélyes avatására. El­jött az avatásra dr. Vitéz András, az Orszá­gos Idegenforgalmi Hivatal igazgatója, Kist (Folytatás a 3. oldalon) Séta a szombathelyi Romkertben feltárt római kori Borostyánkő úton.

Next