Vas Népe, 1967. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-03 / 102. szám
Köszöntjük a XXI-et A római XXI-as, amelyet — küldötteivel és minden előkészítőjével — köszöntünk, a kongresszus száma, a magyar szakszervezetek kongresszusának sorszáma. Huszonegyedszer ülnek össze: ezúttal már hárommillió szervezett dolgozó képviseletében, nagy hagyományok örököseként, és nem kisebb feladatok gazdáiként a kongresszusi küldöttek. Tulajdonképpen van valami sajátos és furcsa is abban, ahogyan ezt a kongresszust üdvözöljük, mert önmagunkat köszöntjük vele. Az újságíró, aki a sorokat leírja, a gépszedő, aki kiszedi, a gépmester, aki kinyomja, a géptáviró kezelője, aki megtáviratozza, a postás, aki az újságot a vasútra viszi és a mozdonyvezető, aki a 424-essel, vagy a Diesel-,,Szergejjel” továbbítja, szervezett dolgozó. Aki a szakszervezetekre gondol, — még ha ez nem is mindig jut az ember eszébe — a maga érdekeire, érdekeinek védelmére, egy olyan közösségre gondol, ahová munkahelyén túl is tartozik. Szakmája szervezete ez, hivatásának hadserege. Bár nem szándékolt, mégis jelképes, hogy ez a kongresszus alig 48 órával a májusi menet, a hagyományos felvonulás után ül össze. Akik az Építők Székházában a szónoki emelvényre lépnek, szavaznak, állást foglalnak, mindazokat képviselik, akik május 1-én a nemzetközi munkásszolidaritást és a békét ünnepüik. Az is természetes, hogy ez a kongresszus az adott időszak, tehát a ránk váró nagy termelési, gazdasági feladatok szellemében, azokkal összehangoltan végzi majd munkáját, pontosabban: jelentős lépést tesz azért, hogy az új gazdaságirányítási rendszer viszonyai között meghatározza a szakszervezetek tennivalóit, attikájuk irányelveit, a IX. pártkongresszus szellemében. Növekvő jogok, növekvő kötelességek — növekvő felelősség: így foglalható öszsze a szakszervezetek távlatai a most következő években, és ez arra is utal, hogy a dolgozó milliók, a szakszervezeteik tagsága érdeklődés-vel fordul vezető szervei, választott küldöttei felé. Milyenek lesznek ezek a növekvő jogok és kötelességek, mennyiben lesz alkalmas a hárommilliós mozgalom és annak újonnan választott vezetőgárdája a növekvő felelősség viselésére? — ezek a kérdések foglalkoztatják azokat, akik komolyan elgondolkodnak a tennivalók fölött. A szakszervezeti jogok növekedése a szocialista demokráci fejlesztésének, szélesítésének eszköze. Szakszervezeti tagok jogai, valamint a munkások és alkalmazottak jogai közé nyugodt lelkiismerettel tehetünk egyenlőségjelet, mert egyrészt a munkások és alkalmazottak több mint kilenctizede tagja a szakszervezeteknek, másrészt a szakszervezetek hivatása minden dolgozó érdekeinek, jogainak képviselete. Ennek a hivatásnak a betöltése, a munka- és életkörülmények javítása, minden szakszervezeti tevékenység természetes része. Bizonyos, hogy az önálló döntési jog szélesedése — a vállalati szociális, kulturális, jóléti alapok felhasználásában — megnöveli az érdeklődést a szakszervezetek munkája iránt, de felelősségüket és kötelességeiket is erősíti. Jog, kötelesség és felelősség összefüggését kifejteni, erre ez a kis köszöntő nem hivatott. Megteszi majd ezt ezerszer jobban a sokezer üzem szakszervezeti bizottságainak tapasztalatai alapján született referátum, a vita, s ezt tükrözik majd a határozatok. Kívánjuk, hogy a minden üzemi munkást, vállalati dogozót, tisztviselőt, pedagógust képviselő kongresszus eredményesen dolgozjon és jelentős lépéssel vigye előre az egész dolgozó nép ügyét .a) XII. évfolyam, 102. szám AratO fillér 1967. május 3. Szerda Derű, jókedv, lelkes ünneplés a huszonharmadig szabad május elsején Sziporkázó napfény, igazi nyárias idő köszöntött ránk a nemzetközi munkásszolidaritás nagy napján, május elsején. Megyeszerte ennek a fényes örömnek a hangulatatával ünnepeltek az emberek. A zászlódíszbe öltözött Szombathelyen már a kora délelőtti órákban csoportokba verődve indultak a Puskin és a Jókai parkba a város lakói, hogy részt vegyenek az ünnepségen. Erőt sugárzó hullámzó tömeg gyűlt össze mindkét parkban. Az ünneplők színes forgatagában — felnőttek és gyermekek egyaránt —, önfeledt, vidám boldogsággal köszöntötték egymást. S ez a derűs, szép ünneplés egyben a dolgozók harci seregszemléjévé vált, tízezerek tettek ismét hitet a szocializmus építése, az alkotó béke és a nemzetközi munkásszolidaritás mellett. Az ünnepléshez nagyszerű díszletül szolgált a felszabadult nép által teremtett megannyi új alkotás. A Puskin parkiakat körbefogó új házsorok, a Jókai park megszépült környezete, a félig kész kioszk vasbeton tömbje s mindaz, amit még felsorolni is nehéz volna, emelte az ünnep hangulatát. A reggeli órákban sokan megtekintették a moszkvai felvonulást. Az ottani képek emlékével is vonultunk az említett parkokba, s mily meghökkentő volt a hasonlatosság! A felnőttek ünnepe a gyermekek seregszemléje is volt. Ott a katonák vállán, itt a buzgó apák vállain „utaztak” a gyerekek, szép jövendőnk majdani megalkotói, harcunk, küzdelmünk továbbvívői, s csupa öröm kedvünk bennük lobbant magasra. Igazi, szép májusi ünneplés volt. A békés derűé és a harcos összeforrottságé egyaránt. Tiltakozó hangunk felröppent ezúttal is Vietnamért, a görög hazafiakért és minden elnyomottért. Olyan május elseje volt, amely emlékeivel, színfoltjaival gyarapítja ünnepség-sorozatunkat. Kitüntetett munkások, szocialista brigádok a Jókai parkban Hullámzó emberáradat amerre csak a szem ellát. Végig az árnyas sétautakon, a harsanó füvön. Ünneplőbe öltözött felnőttek, gyerekek férfiak, nők, fiatalok. A szökőkút mögötti emelvényen elhelyezkedett a díszelnökség, a város és a megyeszékhely vezetői, üzemek, intézmények küldöttei, köztük Czirák Ferenc, a megyei pártbizottság titkára, Vámos József, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a városi pártbizottság első titkára. Az ünneplő tömeget Rózsás Ferenc, a városi pártbizottság tagja, az SZMT titkára üdvözli. Vietnamról, a bebörtönzött görög hazafiak szabadon bocsátásáról szól, a megyeszékhely lakói nevében szabadságot követel Manolisz Glezosznak. (Folytatás a 3. oldalon) Az ünneplő dolgozók egy csoportja a Puskin parkban. Diákkórus a Jókai park emelvényén. Több ezren a Puskin parkban Több ezres tömeg gyűlt öszsze 10 órára az impozánsan feldíszített Puskin parkban, hogy hitet tegyen az emberi haladás, a munkásosztály nagy ügye a béke mellett. Itt voltak a kitüntetett üzemek munkásai, munkásnői is és sok-sok kisgyerek. Itt ünnepelt a megye, a város több vezetője is. Közöttük volt Kovács Antal, a megyei pártbizottság első titkára, Németh István, a megyei pártbizottság titkára, dr. Kelemen Ferenc, a megyei tanács elnökhelyettese, továbbá országgyűlési képviselők, s hajdani majálisok tanúi: veteránjaink. A Himnusz hangjai után Magyar Gyula, a megyei pártvégrehajtó bizottság tagja, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára lépett a mikrofonhoz. — Nemzetközi, harci, internacionalista ünnep a mai! — mondta a szónok — seregszemle erőnk felett. Valahol távol ezekben, a percekben bombák robbannak, valahol délen hazafiak ezrei összeszorított fogakkal állják a kínzásokat. A nemzetközi munkásmozgalom ünnepén a fasizmus elleni harc legendáshírű hősét, Manolisz Glezoszt börtönfalak szorítják. Érte, értük kiáltanak emberek milliói, értük beszélt a szónok s rándultak meg a kezek itt, a parkiban fa. Ezután a fiatalok léptek az emelvényre. A herényi kisiskolások talán még soha nem szerepeltek ennyi ember előtt. Pördültek-fordultak a lányok, s szoknyájukba bele-bele harapott a májusi szellő. A „Vörös Csepel”-re — amelyet a MÁV Járóműjavító kórusa és zenekara adott elő — együtt mozdultak az ajkak. Dúdolta a Pamutipar munkásnője, az Ifjú Gárdisták díszruhájában az emelvény előtt szorongó kislány, az építők kőművese, aki erre az alkalomra a két jelvényt is kitette a hajtókára. Odébb elpukkadt egy léggömb és tulajdonosa, a kislány sírva bújt anyukához. Huszársapkás kisfiú próbálta elvinni apukát a tribün elől, s a végén be kellett érnie a tízessel. Igaz, nagy fiú volt már, lehetett olyan kilenc éves forma. Fél óra múlva ismét találkoztunk a tömegben a kislegénnyel, most már ismét apuka oldalán. Hogy a tízest elköltötte, ezt abból is látni lehetett, hogy tele voltak ajándékokkal a zsebei. „Tavasz van, gyönyörű tavasz!— dobta vissza a költő szavait a park meganynyi fája s akik a szomszédos házakban az ebéddel foglalatoskodtak, egy pillanatra talán abbahagyták a főzést. Az volt itt, a Puskin parkban — igazi majális, munkásünnep! (tarából „ Miként a római út kövei“ Felavatták a Népek Barátsága Útját Hét külföldi küldöttség jelenlétében avatták fel vasárnap a Népek Barátsága Útja Vas megyei szakaszát. A Kőszegről kiinduló út Szombathelyen, Körmenden, Nádasdon halad át és a Zala megyei Rédics határállomást érintve vezet a szlovén tengerpartig. Az ünnepélyes avatásra A. Petrov vezetésével bolgár, D. Szeszardic vezetésével jugoszláv, E. Oberländer vezetésével osztrák, Ostrowski vezetésével lengyel, M. Silberstein vezetésével román, A. Sztarcev vezetésével szovjet és J. Polacsek vezetésével csehszlovák küldöttség érkezett IL—14-es különrepülőgépen Szombathelyre, ahonnan külön autóbusz vitte a vendégeket a kőszegi határátkelőhelyre, a Népek Barátsága Útja kiinduló állomásának ünnepélyes avatására. Eljött az avatásra dr. Vitéz András, az Országos Idegenforgalmi Hivatal igazgatója, Kist (Folytatás a 3. oldalon) Séta a szombathelyi Romkertben feltárt római kori Borostyánkő úton.