Vas Népe, 1967. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-20 / 196. szám

Aratás után­­­vetés előtt Az idén a szokottnál koráb­ban került magtárakba a ga­bona. Városi és falusi embert egyaránt megnyugtat, hogy egy újabb esztendőre bizton­ságban a kenyerünk. A járási és megyei átlag­termelek végleges adatai ugyan még nem állnak ren­delkezésre, azonban az óvatos becslés szerint is több bú­zánk termett, mint a jónak mondott múlt évben. Elisme­rés jár ezért a föld művelői­nek, bár nincs ok a hivalko­dásra, hiszen a fejlett mező­­gazdasággal rendelkező álla­mokban régóta legalább olyan termést takarítanak be, mint mi az idén vagy ennél is job­bat. A legutóbbi évek ered­ményei, azonban feljogosíta­nak bennünket vasiakat arra a reményre, hogy a jelenlegi gépi és egyéb feltételeink mel­lett minél előbb felsorakozzunk a legjobb gabonatermesztő or­szágok, illetve nagyüzemek mellé, bárhol is legyenek azok. A megye gazdaságaiban vég­eredményben most érett be a korábbi években a gépek­be, a szakemberképzésbe, a korszerűbb agrotechnikába fektetett munka gyümölcse. Vagyis nem volt haszontalan az a pénz, amit a munkás­­osztály segítségével a mező­gazdaság-fejlesztésre fordított az állam, s fordítottak ma­guk az üzemek is. Ma már természetesnek kell, hogy ve­gyük a 20 mázsán felüli bú­zaátlagtermést hektáronként, megyei átlagban. Mert egy sor vasi nagyüzemben néhány év óta 30 mázsát vagy ennél is többet termesztenek egy hektáron. A Csepregi Állami Gazdaságban pedig a hektá­ronkénti 50 mázsás átlagter­més elérését tűzték ki célul. E célkitűzés minden kétséget kizáróan jóval a világszínvo­nal fölé tör. Annak, hogy ilyen példa nélkül álló jó termésünk volt gabonából, fontos szerepe van a minimális szemveszteséggel történt aratásnak, betakarí­tásnak, a jól kijavított gépek­nek, az egyre tökéletesedő szervezésnek, az aratók dere­­kas helytállásának. Alapvető­en azonban az a magyaráza­ta, hogy a maga idejében, szakszerűen előkészített ta­lajba került a mag, s a nagy­üzemekben nem hanyagolták el a növényvédelmet. A gabona mindig meghálálta a vele való törődést és ahogy mondani szokás, kii is fizette magát. A közelmúltban történt fel­vásárlási árrendezéssel tovább nőtt a parasztemberben a ga­bonatermesztés iránti törődés és érdeklődés. Aligha volt ér­demes annyit fáradni a kalá­szossal, mint az idén, hiszen a nyitott szemmel járó em­ber látja: az állam ugyan­annyit, sőt többet fizet a bú­za mázsájáért a szabadpiaci árnál. Most, a gabonaár fel­emelésével még érdekeltebbek a gazdaságok a hozamok nö­velésében. Nem véletlen, hogy több nagyüzemben már az ősszel is nagyobb területeket vetnek be ebből az annyira fontos kenyérgabonából, mint tavaly, így nemcsek a pa­rasztember bevétele növekszik majd, hanem még több búza jut az állami raktárakba, or­szágon belül szükséglet kielé­gítésére sőt, eladásra is. Az idei szép eredményeink nyugtázása után ne legyen ünneprontás, ha már most szó­lunk a jövő évi termelés meg­alapozásáról, az időbeni vetés előfeltételeiről. Egy hónap múlva — helyenként még előtt is — újból megkezdő­dik a vetés. Megyénkben kö­zel 70 ezer holdon kell mag­ágyat készíteni kenyérgabo­na alá. A vetés előkészületei a szántással, talajelőkészítés­­sel megkezdődtek. A Keme­nesalján, Gércén, Csepreg ha­tárában és másutt is több száz holdat elmunkáltak ve­tő alá. A vetésig azonban rengeteg egyéb tennivaló is lesz, mint például az apró­­magvak betakarítása, a siló­zás, a korán érő kapások ki­szedése, hazaszállítása és még sorolhatnánk. Azért nem érdektelen erről beszélni, mert e területekbe is gabona, búza terül, s ép­pen a múlt évek tapas­ztala­­tai győztek meg arról, nem mindegy, mikor munkáltuk el a jó elővetemények tábláit. A száraz talaj nehezítette, s a legtöbb helyen ma is nehezíti az előkészítést. Így közel sem olyan hatékony a munka, mint kívánatos lenne. Keve­sebbet tudtunk vetőre szán­tani a tervezettnél, s félő, hogy nem kellően ülepedett és előkészített magágyba kényszerülünk vetni. Ez pe­dig hátrányosan befolyásolná a termésátlag oly szépen íve­lő grafikonját. Szükségszerű­en felvetődik hát a két mű­szak általános alkalmazása. Külön is érdekelté kellene tenni az embereket az éjjeli munkában, mint ahogy ezt néhány tsz-ben így is teszik. Az utóbbi hetekben, napok­ban megyeszerte számos tsz­­ben határozták el a szövetke­zetek egyesítését. Bár az új vezetőségek megválasztását mindenütt szorgalmazták, se­gítették a járások, mégis hi­ba lenne figyelmen kívül hagyni a már nem régi, de még nem is új nagyüzemek segítését. Itt elsősorban a közös vetésterv elkészítésére, illetve a vetésterületek kije­lölésére és mielőbbi munká­­lására gondolunk. Ezekben a napokban ajánlatos lesz gyor­san szót érteni a vetést, ille­tően, hogy az új vezetőség világosan lássa ebbéli fel­adatát. Az állam központi készlet­ből 110 vagon vetőmagot bo­­csájt rendelkezésre, a többit maguknak a nagyüzemeknek kell előkészíteniük saját ter­mésükből. A csávázásra és egyéb alapvető tennivalóra már rég nem kell figyelmez­tetni a tsz vezetőket, nem egy esetben azonban a vetőmag vagy a műtrágya késői disz­ponálása, beszerzési nehéz­sége késlelteti a munkát. Az érintett szervek, vállalatok is kell, hogy bürokrácia mentesen segítsék elő a vetés gyors, kifogásta­lan elvégzését. Rengeteg tennivaló lesz fa­­­­lun a közeli hetekben.. A pártszervezetek, a községi és gazdasági vezetők helyesen teszik, ha felhasználják az aratásban tapasztalt szervezé­si módszerek, s a jubileumi munkaverseny lendítő erejét. Addig is fokozza örömünket az idei jó termés és annak reménye, hogy a következőt az időbeni felkészüléssel te­remthetjük meg. Udvardi Gyula t a­mikor a Magyar Népköztársaság, a "­­ dolgozó nép al­kotmánya született, még pici leányka volt. Ma meg már hat éve a felnőttek tanácsában ül, egy 540 lel­ket számláló község, Bo­­zsok tanácstitkáraként. Személyesen nem sike­rült vele találkoznom, mert éppen szabadságon volt, , és mégis megismertem. Rusznyák Ernőnét, Mar­gitkának, húgomnak szó­lítják, de ez a közvetlen hang nem jelent elvtelen­­séget, mert a titkárasszony az alkotmány szellemének megfelelően végzi a fel­adatát: a kormány rendele­teinek végrehajtója, a tör­vény ismerője és a törvé­nyesség őre. Járom a község rende­zett, szép virágos utcáit és kérdezgetem: — — Milyen ember ez a maguk titkárnője? — Aranyos teremtés —­ csillog a szeme Scherer Kálmánnénak — és okos. Úgy tud az mindent, akár egy ügyvéd. Mióta a titkár­nőnk, sok hasznos dolog megvalósult a községben. — Talán az is az ő érdeme, kezdeményezése, hogy szép, virágos a falu? — Szereti a szépet, hi­szen nő, de a község par­kosítása, szépítése pénzbe is kerül. Ezért is fizetjük a községfejlesztési hozzájáru­lást­­, amit szívesen ad­juk, mert nézze: most is két betonhíd épül, járdán járunk. Ravatalozó és egész­ségház épült. Felújították a művelődési házat és a ta­nács épületét.­ Szabályoz­zák a patak medrét. Per­sze az elnökünk, Sárközi János is igen talpraesett em­ber és a község fejleszté­séért a lakosság érdekeiért legalább annyit fáradozik, mint Margitka. De kérdez­ze már ott, azt az asszonyt is, — mutat a falun vé­gig csörgedező Aranypatak vízére hajladozó Stiptics Józsefnéra, aki tiltakozik: — Én rokona vagyok. Így hát inkább másoktól érdeklődjön. Fatalin Józsefné, aki egy kicsit feljebb és ugyancsak ruhát öblöget a patak ví­zében, már szíves szóval beszél Margitkáról, akinél nincs hivatalos idő, bármi­kor mehet az ember ügyes­bajos dolgával, azonnal in­tézi. Aki nem tud úgy el­menni a ház előtt, hogy be ne kiáltson, hogy van­nak, mi újság. Gergye Sándorné azt mondja: büszkék vagyunk rá, mert ügye — tárja szét karjait —, a nő ott is meg­állja a helyét, ahol a falu ügyeit kell intézni. — Neki olyat is elmond­hatunk, ami hivatalos em­berre nem tartozik —, mondja Szántó Sándorné —, hiszen asszony is, már van egy kicsije. Wittinger Lajos, a ta­nácstag társa így beszél: — Én vezettem le azt a gyűlést, ahol tanácstagnak jelölték. Megható volt az a lelkes bizalom, ami Rusz­nyák elvtársnő iránt meg­nyilvánult. Mint tanácstit­kár kitűnően dolgozik. Va­lóban nagyon népszerű, szeretik az emberek. Mi neveltük — jegyzi meg büszkén —, hiszen amikor idekerült az érettségi után, szinte még gyerek volt. Azóta elvégezte a tanács­­akadémiát is. — Évek óta vele dolgo­zom — mondja Stefanek János hivatalsegéd —, de olyan tisztelettel szól hoz­zám, mintha apja lennék. És az édesapja, a haj­dani agrárproletár mit mond ? — Csak a jóra neveltük. És most is azt mondjuk neki az anyjával együtt, hogy becsülje a népet, az embereket, akiknek bizal­mából került fontos poszt­ra. Szereti is a hivatását. Sokszor itthon is a falu ügyeivel bíbelődik. Most, hogy szabadságon van, ki­ment a férjével a szőlőbe kapálni. Holnap masinázni mennek az apósához, mert a mi lányunk nem rös­­telli a paraszti munkát. Úgy nevelkedett, hogy so­se volt üres a keze. De nemcsak a munka szere­­tetére, hanem tiszteletre is oktattuk. Ma is gyakran mondogatom, milyen volt a régi jegyző, a régi köz­ségháza. Nehogy elfelejtse, hogy ez a hatalom a népé, hogy a mai tanácsházán nincs helye hivatali pöf­­feszkedésnek, gőgös hang­nak, mert csak az állhat meg az emberek előtt, aki tisztességgel, az előlegezett bizalomnak megfelelően szolgálja őket. És már kész is a portré. Í­me a kép Rusznyák Ernőnéről, Margit­káról, a bozsoki községi tanács titkárnőjé­ről, akit én nem is láttam, de a község lakóinak szí­ves, és színes szavaiból, vallomásaiból, mégis ösz­­szeraktam. (dávid) ASSZONY a falu tanácsában 1967. augusztus 20. Vasárnap Küszöbön a reform (V.) Új helyzet a kereskedelemben Városunk kereskedelmi és vendéglátóipari háló­zatának — az utóbbi évek­ben végbement — bővülése és korszerűsítése nagyban hozzá­járult a kiszolgálás kulturált­ságának fejlődéséhez. Lénye­gesen javult az áruválaszték, s mindjobban igazodott a la­kosság igényeihez, ízléséhez. A gazdasági mechanizmus re­formja pedig a kereskedelmi vállalatok új helyzetét­­ te­remti meg. Már az előkészí­tés időszakában, majd a be­vezetés után gyorsul a meg­indult fejlődés, ami elősegíti a forgalom gazdaságosabb le­bonyolításához szükséges tar­talékok feltárását. Ezt fogja segíteni a vállalati önállóság, az új árrendszer és a nyere­ség eddiginél lényegesen na­gyobb szerepe. A reform bevezetésével megnő a termelő és értéke­sítő vállalatok közötti for­galmi folyamat, az áru- és piacviszonyok jelentősége. Az eddigi adminisztratív jellegű kapcsolatokat egyre inkább a rugalmas és a termelésre ked­vezően visszaható kapcsolatok váltják fel. Ennek már ma is számos jelét tapasztalhat­juk. Tavaly óta új intézkedé­seket vezettek be, — mint például a kockázati alap lé­tesítése , ami a kereskedel­mi politika új vonása, a közvetlen kapcsolat megte­remtésének lehetősége a kis­kereskedelmi és az iparválla­latok között. Ilyen formán kimarad egy vagy több köz­vetítő láncszem. Az idei első félévi tapasz­talatok, a városi pártbizott­ság részére készített tájékoz­tatók, a Nemzeti Bank fiók­jának jelentése már a válla­latok új­fajta tevékenységét tükrözik. Bizonyítják, hogy értik a reform célját, segítik annak eredményes bevezeté­sét, bár sok kérdésben még bizonytalanság mutatkozik. Nem áll módunkban vala­mennyi vállalat intézkedései­nek bemutatása, csak né­hányra utalunk. Az Iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalat tavaly öt, az idén pedig tizennégy megyei és megyén kívüli vállalattal kötött szocialista szerződést az árualap mennyiségi, minő­ségi bővítésére és a nagyobb választékra. Jövőre ezt a szerződéses viszonyt tovább szélesítik. Hasonló alapon kötött szerződést az Állami Áruház, a LATEX-el és a Ruházati Vállalattal. Ez irá­nyú tárgyalást folytat a Pa­mutiparral, a Cipőgyárral és a Cipészipari Ktsz-el Jelen­tős az a törekvésük, amely­nek értelmében a Magyar Di­vatcsarnok Áruházzal ter­meltetnek, illetve tőlük vesz­nek át olyan nagykereskedel­mi beszerzésből származó árut, amihez a szombathelyi áruház másként nem juthatna hozzá. Lehetőséget teremt ez az áruválaszték bővítésére s arra, hogy a választék meg­közelítse a fővárosit. Hasonló kezdeményezéssel találkozha­tunk a Textil- és Felsőruhá­zati Nagykereskedelmi Vál­lalatnál is, ahol már jövő évi kötésekkel foglalkoznak, s az idén az áru átfutási idejét — a megrendelés be­érkezésétől a boltokba szál­lításig — öt napról háromra csökkentették. Az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat módosította szervezeti felépítését s egy­idejűleg a bolti munka szer­vezettségét, célszerűbbé tette az élő munka felhasználását. Idei tervük sikeres teljesítése érdekében vállalati intézkedé­si tervet készítettek. Jelentős m­egállapodások, konkrét intézkedések segí­tették a lakosság jobb ellá­tását már ebben az eszten­dőben is. A primőráruval való ellátás javítására a szombat­helyi Kertész Tsz-el és egy Csongrád megyei tsz-el kötöt­tek szocialista szerződést. Ha­sonlóan a tejiparral és még több vállalattal. Javult a reklám és propaganda tevé­kenységük, aminek érdeké­ben többszöri közös árubemu­tatót tartottak a termelő vál­lalatokkal. Tárgyalást folytat­nak újabb szállító partnerek bekapcsolására, köztük pél­dául az állami gazdaságok- Sc'ctl. A TÜZÉP-nél nem készítet­tek munkaprogramot, pedig forgalmazott cikkeik mennyi­sége évről évre emelkedik. Ugyanakkor — mint a tájé­koztatókból is kitűnik — több építőanyagféleségből hiány mutatkozik. Tüzelőből viszont ki tudják elégíteni a keres­letet. Az utóbbi időikben hozott központi intézkedések lehető­vé tették a kereskedelmi vál­lalatok működési területe me­rev elhatárolásának megszün­tetését. Tág teret adnak az önálló kezdeményezéseknek. Az új gazdasági mechaniz­musban a termelő vállalatok­nak is módjuk lesz a megle­vő kötöttségek megszünteté­sére. Mintaboltokat, vagy akár bolthálózatot hozhatnak létre saját termékeik árusítására. Jó példa erre már most a Szombathelyi Cipőgyár minta­boltja. Ugyanakkor egyes ke­reskedelmi vállalatok is fog­lalkozhatnak majd kiegészítő áruk gyártásával, konfekcioná­lásával, vagy akár termelő jellegű szolgáltatással. A szolgáltatás területén itt találkozhatunk már jó kezde­ményezésekkel. Ezek közé tar­tozik az áruház és a háziipari szövetkezet között tervezett megállapodás függöny, bútor­­huzaii, autóházat-va­rrásr­a, szőnyegszegésre... Hasonló megállapodásuk van a Gelka­­szervízzel, az áruházban vá­sárolt és házhoz szállított te­levízió, rádió, hűtőszekrény lakásban való üzembehelye­zésére. A kereskedelmi vállalatok vezetői és dolgozói ed­digi munkájukkal jól szol­gálták a reform előkészítését Számos önálló, hasznos kezde­ményezést honosítottak meg. A megtett és tervezett intéz­kedések még ez évben is tovább javítják a kereskede­lem és a fogyasztók kap­csolatát. Változatlan feladat azonban, hogy a kereskede­lemben találják meg az anyagi érdekeltség olyan ele­meit, amelyek tovább ösztö­nöznek az udvarias kiszolgá­lásra, a vevő megnyerésére és megtartására. Amennyiben ezt minden területen jól ér­­telmezik, akkor a kereskedel­mi vállalatok dolgozói is s bi­­zakodással nézhetnek az­­új gazdaságirányítási­­ rendszer bevezetése, 1968. január 1 elé. Wagner József VAS NÉPE Augusztus 20 tiszteletére Elindult az 1000. olajvonal A vasutasok amellett, hogy a munkaverseny már náluk is éves feladat, nem feledkeznek meg a közbeeső ünnepek kö­szöntéséről sem. Ezúttal is munkával készültek alkotmá­nyunk ünnepére. Egymás után érkeznek a táviratok a Szom­bathelyi MÁV Igazgatóság címére, amelyekben a legjobb szocialista és munkabrigádok vállaláson felüli eredmények­ről adnak számot.­ A répcela­­kiak például azt jelentették, hogy Tóth Frigyes és brigádja 85 perccel rövidítette le egy teherszerelvény tartózkodási idejét, öt kocsi exportra in­duló élőállatot egy órán be­lül irányvonattal továbbítottak, s 1500 tonna túlsúllyal A darabáru gondos berakásával több kocsit megtakarított a répcelaki kollektíva. A legnagyobb ünnepi ese­ményt Devecserből jelentet­ték a vasút dolgozói: a közel egy éve üzemelő olajtöltő ál­lomásról az alkotmány tiszte­letére ünnepélyesen indítot­ták ú­tnak Pétfürdőre a zalai olaj­mezőkről érkező olaj 1000. olajvonatát. Az igazgatóság egész terü­letén rend, gondos munka az ünnepi műszak jellemzője: a legfrissebb adatok szerint a közvetlen és irányvonatok to­vábbítási sebességének mu­tatója meghaladta a 107 szá­zalékot, s az átlagos terhelés is 3,9 százalékkal volt maga­sabb mint a tervezett. b jutalmazások, kiállítás, szavalóverseny (Tudósítónktól.) A Szombathelyi Pamutipar­ban a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom méltó meg­ünneplésére olyan határozat született, hogy a vállalatnál működő társadalmi szervezetek — párt, KISZ, szakszervezet — összhangban végezzék tevékeny­ségüket. Az 50. évfordulót megelőző napokban ünnepi taggyűlést tar­tanak az üzemben és ezen a jó társadalmi munkát végző pártaktivistákat megjutalmaz­zák. A párt, a KISZ és a szak­­szervezet aktivistáinak közre­működésével üzemrészenként, illetve szakmányonként röpgyű­­léseket tartanak, amelyeknek témája a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom nemzetkö­zi jelentőségét öleli fel. A szak­­szervezeti bizottság a KISZ-bi­­zottsággal közösen aktivisták bevonásával kiállítást szervez. Témája a Szovjetunió 50 év alatt elért fejlődését mutatja be. Az évforduló kapcsán az üzemben magyar—szovjet ba­ráti találkozót tartanak. Az ün­nepre való felkészülés során megszervezik szocialista brigá­dok közötti vetélkedőt, amely a Szovjetunió életével kapcso­latos témákat öleli fel. Októ­ber 16-tól november 16-ig az üzemben forradalmi hónapot rendeznek A legjobb eredményt elért dolgozókat és brigádokat oklevéllel jutalmazzák. A szak­­szervezeti bizottság könyvkiál­lítást, vásárt, szavalóversenyt rendez. gp

Next