Vas Népe, 1968. május (13. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

Májusi köszöntő A virág, ami ma hajnalra kibomlott: májusi virág, • a virágba borult fák: májusi fák, égő lobogunk A kert, a hegy, a város májust köszönt. Lobogaikat — tépett, foszló, öreg zászlókk­al, és feszülő mai selymekkel­ És a réteken, tereken örvendezve májusiak állnak. Szalagokkal díszítjük, virágfüzóreállel, ágiakkal. Májusi jelekkel, szabadsággal, hű_­séggel, emlékezéssel. De mi volt,­­ki is adta meg ezt a­z első májusi — a május 1-re mondjuk csak így: májusi — jelt? Talán az a párizsi határozat 79 évvel ezelőtt, amely a II. Inter­­nacionálé első alakuló kongresszusán kimondta: „Egy bi­zonyos időpontban nagy nemzetközi tüntetést kell szer­­vezni, mégpedig oly módon, hogy egyidejűleg minden or­szágban és minden városban egy meghatározott napon, a munkások követését a hivatalos szervektől a napi nyolc­órai munkaidő bevezetését és a párizsi nemzetközi kong­resszus többi határozatának megvalósítását... Egy ilyen tüntetés rendezését 1890. május elsején, ezt az időpontot fogadjuk el a nemzetközi tüntetés napjául...” A május egyet a munkásosztály avatta ne­metközi ünneppé. De a májusi jel — a szabadság jele — az első május, fák dacoló és diadalmas felállításai, jeladásai már régebb­­ről hirdették a májust. Az üldözésiben, a rabságban szü­lettek ezek a májusfák. „Szabadságra” is lett hát az első nevük: L’arbe de la liberté. Az első májusiél — de ki tudja pontosan, hogy a világ minden táján a szabadságért szót és fegyvert emelő népek hol emelték pontosan a leg­elsőt— talán az Angliából menekülő üldözöttek hajója, a May Flower vitte át oromdíszében, az új világba. Innét is a hajó neve — májusvirág —, s Kossuth Lajos 1852-ben visszatérve amerikai körútjáról a Plymouthi kikötőben így beszélt róla: „Az önök szabadságfája, a May Flower, a miénk az osztrákok akasztófája”. A májusok a szabadsá­gért harcol­tátl, a szabadságot köszöntötték. A latin eredetű fiam is, május is azt jelenti: virágnyitás, újjáéledés. Az első szervezett május 1-et — miként az a határozat Párizsban meghozatott — 78 évvel ezelőtt ünnepelte a világ és egyetlen esztendővel sem maradtunk el mögötte. 1890- ben május 1-re nagyarányú felvonulást terveztek, de ezt a rendőrség nem engedélyezte. Azért május 1. virágai akkor is kibontottak. Kisebb­ csoportokban vonultak fel a Város­ligetibe a munkások, végül is hetvenezerre növekedett szá­muk. A fővárosban ez addig soha nem látott, hatalmas tömeg volt Az ak­kori gyűlésen felolvasták a szentpéter­vári munkások üdvözlő táviratát is. A májusi menetben ma sok helyen öreg, tépett zászlók is romulak. Harcok, küzdelmek, győzelmek zászló ve­tera­d­­­iái. Az idei májusi zászlók rengetegjében egy öreg lobogó 77 éves születésnapját üli. Jártaim „nála” Orosházán, tör­ténelmünk e zászló tanúja emléke előtt tisztelegni: ez a foszló, öreg selyem adta az első jelet a parasztság csatla­kozásának a munkásokhoz, ez vezette az első, szervezett viharsan­ti földmunkás-megmozdulást. Fehér selyme egyik oldalán pirossal hímezve a három 8-as, a másikon: „Föld! Kenyér! Szabadság!” 1891. május 1-én bontották ki először — sortűz is dörrent ekkor, a riadt hatalom, a főszolgabí­­róság a f­őispánnak „orosházi zendülés”-ről táviratozik. Májusi zászló történelme — csendőrségi, katonasági utasításokban, statáriumban, ügyészségi végzésekben, bí­rósági ítéletekben is olvashatjuk. Ég a történelmet, életün­ket maradandóvá rögzített költői sorok. Juhász Gyula »Május ünnepe” így kezdődik: »A hatalom kiadta a parancsot: Ne legyen ünnep május elsején! Zászló ne lengjen és ének ne zengjen Csak robotoljon csöndben a remény!”... Vonulnak a májusi zászlók, a történelmeit írják és róluk az időt maradandóvá jegyző „riporterek” örökítik meg. Ady Endre a 65 év előtti május 1-ről így tudósít: „Vörös lobogók alatt rengeteg ezer ember ünnepel ma Magyarországon. Belereszket a gyöngeszívű annyi.. Forra­­dalom zúg a világon, nálunk azonban nem vu­tcánok tüzel­nek, hanem lappangó, fojtó házitűz pusztít...” A májusi zászlókba a történelem szele kap. Egy pillanatra, csak egy rövid idézetre még álljon meg a krónikás, az 1919-es esz­tendőnél. Csak egy háromsoros rendeletet idézzünk, ame­lyet a forradalmi kormányzótanács adott ki. „A magyar­országi Tanácsköztársaság május 1-ét, a világ forradalmi proletariátusa nemzetközi egységének emléknapját, a pro­letáréi lám ünnepévé avatja. E napon minden munka szünetel”. Vonulnak a zászlók, virággal, májusfákk­al köszöntjük május 1-ét. Köszöntjük most az ünnepet az örömöt a vi­rágnyitást, az újjáéledést. A vidámságnak, szép hagyomány­nak se szeri, se száma. Sokága a májusfa, vagy ahogy egyes vidékeken mondják: hajnalfa, zöldág, májfa. A sze­relemnek is van rajta ága. A legények állították kedvesük háza elé. Vannak olyan községek, ahol csak egy közös fát állítanak a legények, s arra a sok ajándékok Van olyan hagyomány is, ahol csak a falu széne kap májusiét. Hagyo­mányok, s mai vidám ünnepi szokások: zene, tánc, bál. De épp ezért is, mielőtt a megkezdett Juhász Gyula verset be­fejeznénk, idézzük legalább emlékeztetőül az első két sorát: „A hatalo­m kiadta a parancsot:­­Ne legyen ünnep május elsején!” De így emelkedik magasba a vers, mint ahogy májusi zászlók is emelkednek: „.. .Mint győzelmi zászló, énbe lendült A jegenye, s ezer pacsirtadal Hirdette boldogan és büszkeséggel, Hogy itt van május és a diadal!”... K. Gy. Ünnepi program Szombathelyen és a megyében Szombathelyen: fél 7-től zenés ébresztő. 10 órakor a Puskin parkban Gyurácz János, a városi tanács vb elnöke, a Jókai parkban Wágner József, a városi párt­­bizottság titk­ára köszönti az ünneplő dolgozókat. Ezt követően a késő délutáni órákig mindig a parkban kul­­turális és sportműsorok. Sárváron délelőtt 9 órakor fürdőavatás. Hosszúperesztegen délután fa 4 órai kezdetel a művelődési otthon átadása. Tompaládonyban klub és tanácsháza­. Molnaszecsődön & Nemeskoltán klubavatás. Világ proletárjai egyesüljetekI­Vm. évfolyam, 101. szám Ára 1 forint 1968. május 1. Szerda Új falak között a Vérellátó alközpont Átadták a megye legújabb intézményét Vas megye egészségügyének két jelentős mozzanata zajlott le tegnap Szombathelyen. Dél­előtt megyei véradókonferen­ciát rendeztek a mozgalom 20. évfordulója alkalmából a pártszékház nagytermében, délben pedig felavatták az új Vérellátó Alközpontot Az ünnepségeken megje­lentek és az elnökségben fog­laltak helyet dr. Szabó Zol­tán, a Központi Bizottság tag­ja, egészségügyi miniszter, prof. dr. Simonovits István, az ÓVSZ főigazgatója, dr. Hol­lán Zsuzsa, az OVSZ Közpon­ti Kutatóintézetének igazga­tója, dr. Soóky László, a Magyar Vöröskereszt főtitkár­­helyettese, dr. Boros Béla, a Pécsi Orvostudományi Egye­tem rektora. Megyénk vezetői közül Kovács Antal, a me­gyei pártbizottság első titká­ra és dr. Gonda György, a megyei tanács vb elnöke. El­jöttek a szomszéd megyék küldöttségei is és népes kül­döttséggel képviseltették ma­gukat Vas megye városai, járásai, községei, továbbá sok vállalat és intézmény. A megjelenteket dr. Mol­nár László megyei főorvos üdvözölte, majd dr. István Lajos, az OVSZ szombathelyi alközpontjának vezetője tar­tott referátumot, amelyben a vasi véradómozg­alom húszéves fejlődéséről, eredményeiről adott számot. A megyei pártbizottság, a megyei tanács nevében Ko­vács Antal elvtárs köszöntöt­te a megjelenteket, elismeré­sét fejezve ki a véradómoz­galom húsz év alatt elért eredményeiért mindazoknak, akik véradókként, szervezők­ként részt vállaltak e nemes mozgalom tennivalóiból s pél­dájukkal, áldozatkészségükkel hozzájárultak ahhoz, hogy Vas megye országosan is ki­emelkedő elismerést vívott ki magának. — Társadalmunk vezető erejének, a pártnak minden tettét az emberről való ma­gas szintű gondoskodás ve­zérli — mondotta többek kö­zött. — A párt tömegeket mozgósító erejére épül az a társadalmi összefogás is, amely a véradás erkölcsi alapjává vált. Pártunk nagy­ra értékeli és a pártmunka szintjére emelte a véradást és a véradásért végzett minden munkát. Beszéde befejező részében az új feladatok maradéktalan teljesítéséhez további sikere­ket kívánt. A következőkben Szabó Zoltán miniszter emelkedett szólásra s a húsz év ered­ményének rövid méltatása után kitüntetéseket adott át Négyen az Egészségügy Ki­váló Dolgozója, öten a Vörös­­kereszt Kiváló Dolgozója, ha­tan Kiváló Véradó kitüntetést kaptak. A szombathelyi Egészségügyi Szakiskola mi­niszteri dicséretben részesült. Ezután több felszólaló mél­tatta a vasi véradómozgalom eredményeit. ★ A konferencia befejezése után a mintegy háromszáz főnyi vendégsereg átvonult az új Vérellátó Alközpontba, ahol a város érdeklődő lakói­nak népes táborához csatla­ko­zott. Az evatóünnepséget dr. Gelencsér József, a me­gyei Markusovszky Kórház megbízott igazgatója nyitotta meg, majd átadta a szót dr. Gonda Györgynek. Gonda elvtárs bevezetőjé­ben a három évvel ezelőtti árvíz pusztításairól emléke­zett meg, amelynek a korábbi vérellátó áldozatául esett. — Három év telt el azóta — mondatta ezután — és most egy új, korszerű alköz­pont avatására jöttünk össze. Azt, ami elpusztult, megszé­pülve, gazdag­on teremtette újjá a mi szocialista rendsze­rünk, annak embert és egész­séget formáló mélységes hu­manizmusa. Annak méltatásá­ra, hogy az új intézmény mennyivel színvonalasabb, sokoldalúbb segítséget tud majd nyújtani a gyógyításhoz, a szakemberek illetékesebbek. Tulajdonképpen majd az élet, az új feltételek között vég­zett munka igazolja a tényle­ges változást, az új vonásokat. — Ha valaki megírja majd megyénk történetének 1968. évi fejezetét — folytatta — és ebben az egészségügyi el­látás körülményeinek alaku­lását, mindenképpen feleme­lő összegezés megtételére lesz hivatott. Ez az év azzal kez­dődött, hogy az egészségügyi miniszter elvtárs az ország kórházai között elsőként ok­­tató kórházzá minősítette men­gyei kórházunkat. Ez önma­gában véve is nagy hordere­jű elismerése az itt folyó munkának, orvosaink és egészségügyi dolgozóink ma­gas színvonalú tevékenységé­nek. Ezzel párhuzamosan ez évben meggyorsult a megyei kórház rekonstrukciója, kor­szerűsítése, amely az egész kórház életét az eddiginél lényegesen kedvezőbb feltéte­lek közé emeli. E nagyszabá­sú munkának, amelynek még csak a kezdetén tartunk, egyik eleme az új vérellátó alközpont avatása is. És e folyamat további részeként épül a sugárterápiás decent­­rum, amelynek nem oly tá­voli átadása, az ugyancsak befejezés előtt álló sárvári rendelőintézettel együtt továb­bi kedvező körülményeket te­remt a megye egészségügyi ellátásában. Minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy az a nagy anyagi és szellemi koncentráció, amelynek olyan kimagasló szervezője volt né­hány évtizeddel ezelőtt dr. (Folytatás a 3. oldalon) Gonda elvtárs az avatóbeszédet mondja. Az átadás jelképes pillanata. ­ljen május

Next