Vas Népe, 1968. augusztus (13. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-25 / 199. szám
Szüret előtt a Sághegyen Nap mézeli a Sághegyet Megérett az őszibarack, húsosan duzzad a szilva, édesedbe, cukrosodik a szőlő. A Csabagyöngyét már — a gyermekek örömére — le is szedték, nemsokára szüretelni lehet a Rizlingszilvánit. Ahogy itt hallom, az idén előre van a szőlő. A Kápolna, a Király, a Sinai és az Alsóhegy dűlőkben járok. Nyugdíjasok és fiatalabbak, környékbeliek és távolabb lakók munkálkodnak a tőkék között. Rég nem látott termés ígérkezik. Peronoszpóna, lisztharmat nem tett kárt A permetezésben, kapálásban sem maradt el a szorgalom, ráadásul az időjárás is a gazdáknak szolgált. A hegyoldalban itt is ott is telepíteni lehetne még, de úgy látom, csak a pusztulóban, elöregedőben levő tőkéket pótolgatják. Pedig a sági bor: Olaszrizling és Ottenelmuskotály, Hárslevelű, Szürkebarát Leányka, Bánáti Rizling, Furmint, Mézesfehér, Rajnai Rizling és Chasselag szívesen fogyasztott nedű lenne a kereskedelemben. Így aztán a több mint kétszáz holdas terület nem fejlődik, csak — foltozgatással — tartja magát. — Ide még elférne pár száz tőke — mondom az egyik hordóját tisztító gazdának. — Nem akarja betelepíteni? — Nem én. — Hallom a kurta választ —■ Nem éri meg. Két dobással odébb, közel a hegyderékhoz, ezt hallom Hanzser Sándor régi, rutinos szőlőtermesztőtől is. Azt mondja: — Az új telepítéssel csak forintos adó, ami szerintem nagyon sújtja a gazdát Így, amikor nincs megfelelő értékesítési lehetőség, a nagy terméssel tönkremegy az ember. Ugye érti? Mert az adót meg kell fizetni a termés után. De miből jön vissza a pénz, ha nyakunkon marad a bor? Ráadásul drága a rézgálic, a raffia is. A karók árát meg duplájára emelték, amikor szállt a fa ára. Nem az én panaszom ez. Hallgasson meg másokat is. Anélkül, hogy kérdezném, szóba hozzák az emberek a gondot , erőnek erejével igyekeznek bizonyítani: a jelenlegi rendelkezések nem szolgálják a szőlőtermesztés fejlesztését, korszerűsítését. Ezt alapvetően az évek óta felhalmozott vagy legalábbis tavalyról megmaradt termés eladatlan részével magyarázzák. Egy másik szőlőtermesztő azt panaszolja: évekig jól működött a Sághegyen a peronoszpóra megfigyelő állomás. Az idén megszüntették. Pedig jó volt, mert sokan akkor is permeteztek, amikor szükségtelen volt. S itt a több, mint kétszáz holdas területen egykét permetezés is óriási menynyiségű munkát, permetező anyagot igényel, ami szintén zsebre megy... A Sághegy boraiból egy korábbi helyszíni mintavétel és minősítés alapján 13 finom, 2 közepes finom és 8 közepes minőségű bort bíráltak. Az itt termett hegy leve bel- és külföldön egyaránt ismert A vidéken köztudott, hogy még Bismarck kancellár is innen iitette borszükségletét — orvosai tanácsára. A több mint kétszáz holdas Sághegy szőlőjéből már csak a fele első osztályú. Vagy tán ennyi sem. Hagyjuk tovább romlani a már kelta, a római kori és a frankok idejéből is virágzó kultúrát? Bár a szőlőtermesztés nem fő foglalkozási ág a Sághegyen, kedvező természeti adottságai a múltban szerzett hírneve alapján is fenn kell tartani, ki kell használni a bortermesztéshez kínálkozó lehetőségeket. Amit a gazdák is akarnak. Udvardi Gyula a terület, meg a gond növekszik. Azt meg miért vegyen az ember a nyakába? — Mire gondol? — Számoljunk. Egy hold szőlőre évi 120 munkanap rámegy. Ez hatvan forintjával 7 ezer 200 forint Ez a kiadás akkor is megvan, ha óriási a termés, akkor is, ha van is, nincs is szőlő. — Az idén csak nem lehet panasz! Igen jó lesz a termés. — Két évvel ezelőtt is jó volt. Tavaly nem úgy. A bor mégis eladatlan. Én ezért sem örülök az idei szőlőnek. Vettem ugyan egy 550 literes hordót, de még egy 500- as kellene... És hová tegyem? És ha két éven át nem ad a hegy, csak az üres hordókat nézzem?! Az is méreg! Meg a tele hordó is! * Mert nem tudjuk a bort kellő áron eladni. Meg itt van az öt Már régen tudom hogy a nyár kitakarja az embert, s amióta őszül és ritkul fejemen a hajszál, nem a szebbik, nem — ma már természetes és közhelynek számító — utcai, standom meztelenkedésén álcád meg a tekintetem, hanem az emberi test látható, s némán is beszédes jegyem. Néztem a két öregember, kenyérbarnára sült, meztelen karját is, amit a nyár a feltúrt ing engedni látott, ott, Meszlen faluban, este. Munkából hazafelé jövet megültek egy kicsit, s helyet szorítottak nekem is a nagy asztalnál, ahol családiasan ültek vagy tizen. Beszélgettünk. Újdonsült öreg barátaim: Török Imre és Kovács Józsi bácsi a lelkükben parázsló sebüket fújták, remélve, hogy én — az autón érkezett ember — segíthetek a bajukon, mert baj most is akad, különösen az elöregedett falusi embereknél. Nézem a két öregember kenyérbarnára sült inas karján a tetovált szíveket. Mindkettő 73 éves. Jóska bácsi szívében — aki kovács volt, alacsony, szikár termet, s göcsörtös ujjain, tenyerén most is olyan kemény a bőr, hogy egy tüzes patkót szisszenés nélkül megmarkolhatna — csókolódzó emberpár látható, s a szív alatt a szám: 1914. Imre bácsi szívében — aki 14 holdas paraszt volt, s ülve is két fejjel kimagaslik a többi ember közül, széles hátán kisebb gyerekek eljátszhatnának — a neve van, s a szív alatt a szám: 1914. De hát miféle katonák, öldöklő harcosok lehettek ezek, ha a testükre — a lövészárkok csendes óráiban — puska, szurony, tőr, vagy ágyúcső helyett szivet tetováltattak? Mind a kettő szívet. És az egyik, az iparos — bár jóllehet, hogy csak falusi kovács — azt sem restellte nyíltan letörölhetetlenül — hirdetni, hogy az ember csókra, szeretetre termett A kovács a fronton is lovakat patkólt s két esetben majdnem maga is elpatkolt. A magvető ember ge renda-vaskos vállain nehéz géppuska feküdt, s karjával — amire szívet tetováltatott — halálmagokat szórt az Isonzó völgyében. Talán még ma sem értik, hogy miért, hogyan, hiszen ők a szívüket is kitették... Gyalázatos világ! Meddig csúfolod még az embert ? ! De nagyon messzire visszaléptünk. — Aztán vénségünkre — forgatja rám tetovált szívét mind a kettő — ide jutottunk. Az asszony tartson, el minket? ! Mert ugye... ott van még mind a kettő mellett a hű élettárs, valamivel fiatalabbak, mint emberük. Szorgalmasak dolgosak, ők, az aszszonyok még aktív tsz-tagként megélhették a paraszti nyugdíjtörvényt. Jövőre négyszázvalahány forintot hoz majd nekik minden hónapban itt az asztalnál ülő Tóth Imre, a postás. De az öreg férfiak csak 260 forint öregségi járadékot kaptak. — Nekünk más nem jár?! Mondhatnám, hogy itt ül az asztalnál Farkas Kálmán növénytermesztő, aki csak 56 éves, de mellette Tima Gyula ''állattenyésztő, aki már hatvanon is túl, s mind a kettő jó nyugdíjat fog kapni. Tudják ők ezt De fáj nekik. Hiszen még ők is itt vannak. Aztán az asszony tartsa el őket?! Mondhatnám, hogy hej..., ha most lennének olyan fiatalok, mint ott, az asztal végén ülő robosztus termetű ember. Polgár József kombájnos, az övék lenne a világ. Hát igen. Ez a Polgár Jóska már nem is ember,, hanem akárcsak egy isten. Most ő a legény. A falu legerősebb embere, aki az idei aratáson 72 vagon gabonát takarított be. Látva, tudva is hihetetlen. A géppel, azzal a csodálatos masinával 300 ember munkáját elvégzi... Nagyot fordult a világ. Tudják ők ezt Jó is ez. De már nem nekik! Nézem a két öregember kenyérbarnára sült inas karján a két tetovált szívet... Hogy kitakarta őket a nyár... De hiszen nekik ősz van már, s a közelgő tél gondolata is végigborzong a lemeztelenített testrészeiken... Ó, te félelmetes régi élet! Gyűrjük le az Ingünk ujját, kedves bátyáim. Én mit sem tehetek... ? Itt a családi szeretet, megbecsülés tehet sokat. Nagyon sokat. Meg a tsz is tehet valamit. Hogy azok a tetovált szívek azért még sokáig éljenek. Dávid József Tetovált szívek.•• 1968. augusztus 25. Vasárnap Prospektus Sárvárról Ízléses s igen jól sikerült prospektust jelentetett meg a Vas megyei Idegenforgalmi Hivatal Sárvár várossá avatása alkalmából. A prospektuson több fekete-fehér színnyomású fényképen mutatják be a város nevezetességeit, a várat a vár belső nagytermét, az új járási rendelőintézetet, az Erdészeti Tudományos Kutatóintézet sárvári Kísérleti Állomását. A képsort a város látképe egészíti ki. Rövid, de jó tájékoztatót nyújtó történelmi ismertető olvasható a prospektusban a város múltjáról, fejlődésének jelentősebb állomásairól. A hátlapon szemléletes térkép igazítja el a várossal frissen ismerkedőiket arról, mit hol találnak a látnivalók közül, hol étkezhetnek, hol találhatják a szórakozóhelyeket, eszpresszókat, fontosabb középületeket Tovább tart a kedvezményes traktorvásárlási akció Idén a mezőgazdasági üzemek két-három héttel hamarabb fejezték be az aratást és ez elősegítette az őszi talajmunkák megfelelő előkészítését. Az AGROTRÖSZT is körütekintően készült fel a szezonra. A kereskedelem a gépi igényeket mind választékban, mind mennyiségben ki tudja elégíteni. A mezőgazdasági üzemek részéről nagy az érdeklődés az új típusú ekék iránt Különösen sokat rendeltek az idén először forgalomba hozott FEF —330-as és a nehéztraktorokhoz való FEF—444-es típusból.. Többezer darabos raktárkészletet biztosítottak a vidéki kirendeltségek a sekély, a középmély és a mélyszántó ekékből. Az utóbbiak igen kelendők. Idén három- négymillió holdon végeznek mélyszántást a mezőgazdasági üzemek. Bőséges készletek vannak tárcsákból, boronákból, hengerekből és tárcsás ekékből, úgyhogy a nap mint nap érkező újabb megrendeléseket nyomban ki tudják elégíteni. Tovább tart az AGROTRÖSZT akciója,, amelynek során a vállalat tízezer forintos árkedvezményt nyújt az UE—28-as traktorok vásárlóinak. Szeptember 30-ig kínálják leszállított áron ezt a típust, amely egyike a legelterjedtebb hazai traktorfajtáknak. Falun lassú a javulás, sok a gond a kenyérellátásban A megye falvainak kenyérellátásban meglehetősen vegyes képet mutat a helyzet. Általános tapasztalatként elöljáróban az összegezhető, hogy azokban a községekben, ahova mindennap szállítanak kenyeret, nagyobb zavaraik nincsenek. Jelentősen javult a minőség a vasvári kenyérgyár működési területén. Kitűnő kenyeret sütnek a celldömölli sütödék, általános a minőség javulása megyeszerte. Mindezek ellenére sem lehet általános javulásról számot adni. Indokolatlan sorbanállástól az alkalmankénti hiányig A ma is mutatkozó zavar forrásai sokfélék. Már-már tragikomikus, a maximálison túl fokozott igények okozzák a legtöbb gondot. Nem egy községet lehetne felsorolni, ahol 12—24 órája sütött kenyeret semmi pénzért nem hajlandók elvinni az emberek, mert „nem friss”. Eléggé gyakori, hogy ha a délutáni, meleg kenyér nem fogy el, másnap reggel ez már nem kell, inkább sorbaállnak az, emberek, várják az új szállítmányt. Akad — sajnos — elé® példa az ellenkezőjére is. Változatlanul tapasztalható olyan törekvés a sütőiparnál is, hoggy minőségileg joggal kifogásolhat — érett — kenyérből is ráerőszakolniuk a falusi boltosokra 2—3 darabot azzal az indokkal, hogy ..ennyi elmegy a többi között”, és — sajnos — több boltos át is veszi ezeket a kenyereket. Különösen ünnepnapok, kettős ünnepek előtt, más — be nem jelentett népesebb összejövetelek, rendezvények — miatt fordul elő azokban a községekben, ahova kétnaponként viszik a kenyeret, hogy a szállítást követő napon már nincs kenyér az üzletben. De igen „óvatosan” is rendelik a kenyeret a kisközségek boltosai. Évek megszokott, kialakult mennyiségein nem változtatnak, a minimális biztonsági tartalékot sem rendelik meg, mert minden esetleg megmaradt kenyér egyéni hasznukat csökkenti. Ha így van a kenyérrel, fokozottan ez a hely siet a péksüteménnyel. Csak a legminimálisabb mennyiséget rendelik, csak annyit, amit azonnal és minden bizonnyal elvisznek. Kevés a szállítóeszköz Velemben augusztus 13-án záróra után 25 perccel hozták meg a kenyeret A boltvezetőnő csak veszekedés után vette át az árut. Másnap reggel nyitáskor megérkezett az újabb szállítmány, a friss kenyér is.Persze, hogy zavar támadt, újabb vita, harag a boltos és a szállítómunkások között. Kenyériben az a boltvezető véleménye, hogy naponta kétszer szállítson a sütőipar, akkor majd megoldódnak a bajok. A szállítással összefüggő két szélsőséges eset, rossz példa mindegyik. Az azonban tény, hogy változatlanul kevés a szállítóeszköz, s a még tapasztalható zavarok fő forrása, oka éppen ez. De okoz most zavart a helyileg megállapított bolti nyitvatartási idő is. Sok boltvezető nem ott lakik, ahol dolgozik, sikerült rávennie a község vezetőit, hogy délután 4-6 óráig már bezárhassanak. Határozottabb követelményeket támasztani A megyei tanács vb rendeletének maradó, talán végrehajtása nagyobb körültekintést, több erélyt, határozottságot követel községi tanácsaink, de a községi pártszervezetek vezvtőitől, sőt a társadalmi szervektől is. A kenyérellátás politikai kérdés is, ezt a megyei tanács vk határozata világosam és egyértelműen kimondta. Nem lehet tehát a boltvezetők kényelmétől és egyéni jövedelmük mennyiségétől függővé tenni a falvak kenyérellátását, mert ez nem a boltvezető magánügye. Kenyér van elég. Kellő határozottsággal lépjenek fel községeink testületei, vezetői annak érdekében, hogy jusson is elegendő kenyér mindenki asztalára! Szükséges fokozottabb felvilágosító munkát kifejteni annak érdekében is, hogy ne támasszanak indokolatlan igényeket a fogyasztók sem. Köziismert, hogy a meleg kenyér fogyasztása egészségileg káros, de a józan meggondolás és ésszerűség is amellett szól, hogy 12—24 órás kenyeret fogadják el. Az eltúlzott ,,friss” kenyér iránti igény alkalmanként oda vezet, hogy több kenyér fogy, mint a lakosság lélekszáma miatt — igen bőségesen számított norma ,s vak szerint — indokolt lenne. A népgazdaság érdekeit tekintve — ami pedig közérdek — nem mindegy, hogy időnként nyersanyagból is, ipari kapacitásiból, szállítóeszközökből is mennyit fordítunk a megye ellátására. Nem indok, hogy hiszen mi termeljük meg ezt a mennyiséget is, van bőségesen. Van, ez igaz, de ez azért még időnként sem adhat okot könnyelműségre. Várvölgyi László VAS NÉPE t! Óvatosan megkerülünk egy főzőüstöt. Sár van körülötte. Amikor a házigazda saját kezűleg ácsolt házikójába invitál, nem akarok mindjárt lábnyomokkal bemutatkozni A házikó közvetlen szomszédságában fenyők állnak. Másik oldalán szalmatetős birkahodály. Nem messze út vezet el, mellette kukoricák, tarlók, s a messzeségben háztetők ... — Mióta van itt — kérdezem. — A második éve... A férfi, akivel beszélgetek, harmincöt év körüli. Vékony alakja sötét kabátjában különösen karcsú, farmer formájú nadrágja van, bakancsra vágott gumicsizmát visel. A lágerforma, szürkészöld kalap szalagjába tűzött toll... — A Nyírségből jöttem... Színtelenül mondja a szavakat, sem öröm, se szomorúság bennük. Beszédéből kihallatszik az „,„ elnyújtva, fűszerezve a „jé”-vel. Homoki beszéd, könnyű, szívós és kemény. Akárcsak az embere. Hogy miért jött? Valami nem tetszett e szülőfalu állami gazdaságában. Ezért tette vonatra a családot, ezért utazott végig egy éjszakát, s egy napot... S az őriszentpéteri tsz ötszáz birkát bízott Riczu Istvánra, ismeretlenül. — Régi juhász família, biztosan hírét vették... — Nem fejezem be a kérdést, mert nemet int. — Cseléd volt az apám, a juhászkodásba én kezdtem bele... Hat bátyám van, abból már négy juhász... Hogy aztán „régiek” leszünk-e ... ? A dombhátakon, nap nap után, hosszú hónapokig az egyedüllétet mivel üti el a XX. század embere ha foglalkozása juhász? Olvas, rádiózik? (A deszkakunyhó végében a legújabb típusú Pannónia áll.) — Legtöbbet a birkát nézegetem. Melyik, mit csinál. Nézze, az utódokra is gondolok. Az anya nagy fülű, talpig „szőrös”, merinó legyen. Hiszen a másiknak már a sóderjén (combján) látni, hogy kevert... — Olyan állatok ezek, ha valami megriasztja őket, az emberhez futnak, védelmet keresve... Vagy a másik. Amikor sántítani kezd valamelyik, vagy összeverekednek, kezelem a sebeket. A múltkor is, mire széjjelszedtem két kost, az egyik bőre felrepedt. .. Sötétszínű, műanyagfóliát mutat. Saját készítésű „csodaszert” tartalmaz. Száz százalékos — mondja Kérdezze csak meg a falubelieket: mennyi idő alatt állítottam vele talpra az állományt? — Miből készül? — Hétféle porból... Többet nem mondhatok.... Az élete? A falu, a hodály, a szerek, újra a falu, néha a kocsma... (Az asszony, aki a három gyerekkel való bibelődés mellett sokat segít, gyakran látja, de keveset van vele. Sűrűn, amikor igazán csillagosnak ígérkezik az ég, „kint ragad” a nyáj valahol, a juhász megállítja a birkát, bundát ölt, s a fűre dől...) — Amióta itt van, merrefelé járt? Szentgotthárdon, Körmenden? — Sehol, illetve a múltkor beállított az agronómus. Menjek, mondja, és hozzam az asszonyt is. A büki fürdőben kötöttünk ki végül Este nyolcra értünk haza. Mondtam is magamban: „Na, oda egy fejős ... ” — Mert, tudja úgy van, ha azt mondanám valakinek: gyere, csináld helyettem egy napig, itt van ötszáz forint, tudja, mit felelne? „Az ötszáz forint rendben van, de nem vállalom. Azt sem tudom, hogy hol, mit csináljak a birkán...!” A homoki ember foga megvillan. Fáradt, hajnali keléstől cserzett arcán átsuhan valami. A büszkeség talán? Gróf Péter Anomád11