Vas Népe, 1968. augusztus (13. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-25 / 199. szám

1968. augusztus 25. Vasárnap Idegenvezetés Szon Megyen - Savariéban A jelenben — a múltban Idegenvezetők: Sinkovits Imre, Kossuth-díjas, Gombos Katalin. A karnevál résztvevői a megye és a város lakói. A karnevál kilenc mozgóképben mutatja be a Szombathely—Sava­ria múltját. A képek sorrendje, és megelevenítői: ELŐJÁTÉK Turisták, rikkancsok — a XII. Autójavító és az ÉDÁSZ dolgozói, a napközis tábor és a Dózsa utcai általános iskola diákjai. Rendező: Papp József. RÓMAI KOR Római polgár — Rimányi László. Rómaiak — Szombathely közép­iskolájának Tanulói, sportolók, az Országos Cirkusz Vállalat artistái. Rendező: Borcsányi Tibor. HONFOGLALÓ MAGYAROK Sámán — Fűzfai Imre. Honfoglalók — a Pamutipari Vállalat és a Nyugat-dunántúli Fűrészek Vállalat dolgozói. Rendező: Bőviz Györgyi. HUNYADI KOR Hunyadiak — a Húsipari Vál­lalat és a Vas-, Fém-, Gépipari Vállalat dolgozói. Rendező: Hegyháti László. DÓZSA KOR Sós Döme — Poór Ernő. Dózsa parasztjai — a KISZÖV dolgozói. Rendező: Gráf Ernő. TOROK KOR Jurisich Miklós — ifj. Hegyháti László. Forintos Mátyás — Horváth La­jos. Wakker Mihály — Borcsányi Tibor. Ibrahim — Csifó József. Magyarok és törökök — a MÁV Pályafenntartás, a Fűtőház és Vasútállomás dolgozói az Ady Endre Művelődési Otthon tánco­sai.Rendező: Rimányiné Kiss Anikó. KURUC KOR Kuruc vitézek, labanc katonák — a Mezőgépgyár dolgozói, a Mű­velődési és Sportház táncosai. Rendező: Sipos Tibor. A SZABADSÁGHARC KORA 48-as vitézek — A MÁV Járó­­mű javító dolgozói. Rendező: Fűzfai Imre. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KORA Kun Béla — László Imre. Dr. Fodor Antal — Maár József. Munkás — Németh Lajos. Vörös katonák, szombathelyiek: az Öntöde Vállalat dolgozói. Kő­szeg város fúvószenekara az Er­dészeti Vállalat, a REMIX, az Ápolónőképző, a Centrum Áruház és a Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói. Rendező: Babos Sándor. HORTHY­­KOR Munkások, parasztok, Gentryk, gyárosok mulatók, né­metek: A cipőgyár, az Élelmiszer­­gépgyár, a MOM. Iparitanuló Is­kola, a Dózsa utcai általános is­kola tanulói, dolgozói. Rendező: Babos Sándor. MAI KOR Felszabadítók, szombathelyiek — a Művelődési és Sportház fúvós­zenekara sportolók, szombathelyi dolgozók. Rendező: Papp József. Közreműködnek a BM Lovas­­rendőrség budapesti lovasszázada, a szombathelyi SZEFU Vállalat, a Szombathelyi Lovasiskola, a Győri Lovasiskola, a Mosonmagyaróvári, a Rádiházai Állami Gazdaságok, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem a Sárvári Állami Gaz­daság, a Nagyvázsonyi Lovas­iskola, a Sorokpolányi Tsz és a Táplánszentkereszti Állami Gazda­ság lovasai, valamint mint meg­hívott vendégek a Csehszlovák Népköztársaságból minden évben itt szereplő versenylovasok. Felvo­nulnak ezen kívül a szombathelyi üzemek, vállalatok, a peremköz­ségek Állami Gazdaságainak és tsz-üzemegységeinek fogatai. A Savaria Karnevál — 1968. for­gatókönyve a Savaria Intéző Bi­zottság közreműködésével készült, szövegét írta dr. Horváth Ferenc, zenéjét összeállította Tröszt Mar­git. A főrendező munkatársa: Péter­­vári Vilmos. Főrendező: TURJAN GYÖRGY. Lépcsők 1961. Augusztus 24-én a szabadtéri színpadon keretjáték vezeti be a másnapi fel­vonulást. 1962. A karnevál új koncepciót kap: a városalapító Claudius­­nak a városát helyezik a kar­nevál középpontjába: négyezer felvonulónak tapsol a közön­ség. 1953. Cél a városalapítás kidom­borítása: ezt tükrözi a szín­pompás felvonulás. 1965. Tudatosan megszerkesztett, felépített forgatókönyv alap­ján színházi szakember. Ta­rién György főrendezésével, Sinkovits Imre Kossuth-dí­jas és Gombos Katalin nar­­ráto­r hangjával” elevenedik meg Savaria történelme, 1966. A forgatókönyvet újraírják, a játék mindinkább kiteljese­dik. 1967. Az első jelentősebb lépés a történelmi hitelesség felé: egyes korokat kiemelnek — Tanácsköztársaság — máso­kat — szlávok képe — el­hagynak.­ 1958. A játék dramatikusabbá vá­lik. Idegenvezetés Szombathe­lyen, Savariában, a múltban, a jelenben. Római előkelőségek a Fórumon foto — je — A Hunyadi-kor dárdásaL IiKS VAS NÉPE Derűs és villám­ló percek a karnevál próbáiról LENGE RÓMAIAK Az ifjúság — mint minden évben — most is nagy lét­számmal vesz részt a karne­válon. S mint eddig mindig, a rómaiak vannak a legtöb­ben. Olyannyira, hogy az idén nyolc hölgynek nem ju­tott jelmez. A szereplési­ vágy fűtötte a „jelmezteleneket”, hazamenni nem akartak, ezért Pétervári Vilmos a követke­zőt javasolta nekik: — Vegyenek fel hálóinget, s kérjenek kölcsön „általve­­tőt”... így vonul ma a nyolc kis­lány, a leglengébb római öl­tözetben, hálóingben. Vajon kirínak-e a tömegből?! KIS „AVE” ÉS NAGY „AVE” — Drága jó rómaiak, a lé­tező összes isten áldja meg magukat, hangosabban azo­kat az áve-kat! — könyörgi már ki tudja hányadszor a mikrofonba Turián György. Felharsan a téren a latin üd­vözlet, s a rendezői nyugtá­zás: — És kérem, hogy otthon kérjenek néhány pofont. Mert az elsők, a kis övék még gyengék, de a nagy ávék ki­tűnőek. És pofon után hátha nem felejtik el: mindig nagy ávét kell kiáltani! CSERE-BERE — ... és itt állunk a fő­próba előtt ágyuk nélkül.. . — ... és itt állunk a fő­próba előtt nemzetiszínű ágyúkkal... Az első „fohászt” a 48-as szín rendezője, a másodikat a török szín rendezője küld­te a Szefu-nak, amely a szál­lításnál összecserélte a két ágyúféleséget és a szabdaság­harcosokét átvitte a török tá­borba. Az „ütközet" csak szóban, az ágyuk miatt, de nélkülük zajlott le... HARCIAS TÖRÖKÖK És hogy a törököknél ma­­­radjunk: megjelentek csütör­tökön a megbeszélt fél négy helyett már ebéd után fél kettőkor a Berzsenyi téren és próbát követeltek. Nem le­­hetett hazazavarni egy „tö­rököt” sem, s mivel ők vol­tak többen — a rendező ló*­halálban érkezett, hogy meg­tartsa két órával előbb a pró­­f­bát... A PECHESEK A zivatar megtréfált néhány helyszíni próbát: ilyenkor vagy futott a hadnép vagy fegyelmezetten végigcsinál­ta a játékot. így járt Dózsa népe és a Tanácsköztársaság szín összes szereplője. Állták a sarat, azaz a vizet. — Már egészen hozzá szólt­ .(­tak szegények — mesélték —! Minden évben elverte az esd a Tanácsköztársaság-szín pró­bált, lett légyen az a várat bármely pontján... VILLÁMFÉNYNÉL A karnevál láthatatlan sze­replői, a kiskatonák, akik több mint százan hordták-ci­­pelték a tribünöket, a széke­ket a technikai berendezése­ket . . . Az idén tömegükbe mégis az a négy határőr vív­ta ki a közösség elismerését, akik a csütörtöki villámfé­­nyes zivatarban csurig­ázva éjjel­ háromig szerelték a han­gosító berendezést! A színen forgatagba gyönyörködve ki­áltsunk nekik mi is egy Avé­tt Szakály Éva ­ Vivat, Savaria! Az ünnepi díszbe öltözött Szombathely utcáin ma is­mét megelevenedik a törté­nelem. Jönnek a római lé­giók, csattog a honfoglaló magyarok lovainak patája, vonulnak Dózsa parasztjai. Mátyás hollós vitézei i­s nyomukban felzendül a taps, az elismerés és a köszönet hangja. Az ősi Savaria mai lakói színpompás történelmi karneválon elevenítik fel a város kétezer évét: a ven­dégek, a nézők hadd gyö­nyörködjenek játékukban. Valóban, szemet, szívet gyönyörködtető a látvány; azoknak is, akik minden év­ben látják, még inkább azok­nak, akik első ízben tekin­tik meg a karnevált. Eszükbe ötlik, tíz évvel ezelőtt fogant a gondolat, hogy Savaria helyén is — más városokhoz hasonlóan — rendezni kellene ünnepi játékokat. Egy évtizede ép­pen, hogy a Vasi Napok ren­dező bizottsága elkezdett va­lamit.. . íme, ez lett belőle. Már nemcsak mi Szombat­helyiek, Vas megye lakói várjuk izgalommal, tudnak rólunk az ország határain, belül és kívül egyaránt. A Savaria ’66, Savaria ’67 és az idei Savaria ‘68 eljuttat­ta színes prospektusait az ország különböző tájaira. Új színfoltjával, a nyári egye­temmel újabb vendégeket, látogatókat hódított meg. Pár éve valaki találóan jegyezte meg: „az utak Sa­­variába vezetnek”. Az ön Pannon táj, az egykori pro­vinciái székhely, a kultúra bölcsője nyáron ide vonzza az embereket. S jól tudjuk nemcsak a rendezvénysoro­zat egyes játékai „fogják” meg az ideérkezőt. Akinek szeme van, az a római em­lékek gazdag látnivalója mellett észre veszi a mába élők nagyszerű alkotásait is. A Isis romjai mellett a be­tonból, üvegből emelt Hotel Isist, a Romkert árnyas fái­tól nem messze az Ady tér megépült és készülő modern épületeit, „rálát” a D­erko­­vits-lakótelep házaira, észre­veszi megszépült utcáinkat, tereinket. Biztosak vagyunk abban, hogy akik messziről jönnek, azok sem bánják meg a ki­rándulást. Vivát, Savariat Ezt a két szót tavalyelőtt egy nyugat­német kolléga kiáltotta a Berzsenyi téren, a játékok állandó színhelyén. Az elis­merés hangja volt ez azok­­nak, akik évente kezesked­nek a gazdag programért. Vivát, Savaria! Éljen Szom­bathely! — kiáltjuk mi is és osztozkodunk az ünneplő város örömében. (pósfai)

Next