Vas Népe, 1969. december (14. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
Negyedszázados történelmünk legyen új forrás. Felhívás a megye Atkonságához Mint ismeretes, az MSZMP Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1969. szeptember 23-án felhívta a Magyar Népköztársaság népét, hogy folytatva eddigi eredményes munkáját, az eltelt 25 esztendő vívmányaitól lelkesülve, újabb tettekkel juttassa kifejezésre szocialista társadalmunk iránti odaadását. Vas megye lakossága — éppúgy, mint más megyék dolgozó népe — kész az új tettekre. Új társadalmunk kezdetén a régi úri világ képviselőinek maradványai, a kishitűiek, a háborús károk mérhetetlenségén kesergő emberek nem huszonöt évi eredményekben gazdag jövőt, s utána még gazdagabb folytatást hirdettek és reméltek. Ha viszont ma csupán Vas megyét tekintjük is, az elmúlt negyedszázadot — az időnként előfordult gondok, nehézségek ellenére —, a fellendülés fontos időszakának tarthatjuk, amely alapja további, biztonságos előrehaladásunknak. Megyénk ipara és vele a lakosság foglalkoztatottsága sokat fejlődött legutóbbi negyed századunk alatt. A falvak szocialista közösségekké forrtak össze. Gazdasági, társadalmi, kulturális életünk megszámlálhatatlan eredményeket hozott, megalapozva a további, még biztonságosabb jövőt. Ma már nem lehet összehasonlítani az ország — és megyénk — lakosainak életkörülményeit a 25 esztendővel ezelőttivel. Csak széjjel kell néznünk Szombathelyen, megyénk kisebb centrumaiban és falvaiban, településein. A gazdasági — ipargazdasági és mezőgazdasági — építkezés, fejlettség, az állami, szövetkezeti és a magánerőből történő lakásépítés, a kommunális, a kultúrát, az egészségügyet szolgáló építkezés mutatja, hogy eltelt negyedszázadunk nagyon termékeny volt. És még termékenyebb lehet jelenünk és jövő negyedszázadunk. Annál is inkább, mert az ország és megyénk lakossága határozottan ezt óhajtja, határozottan a párt által mutatott, szocialista jövőnket támogatja. Huszonötéves jubileumunk meleg ünneplésre és újabb tettekre sarkallja megyénk munkásait, parasztjait, értelmiségi dolgozóit, alkalmazottait. Fontos, hogy ez az akarás — azon túlmenően is, hogy az egyes munkahelyek, üzemek, szövetkezetek, intézmények, hivatalok stb. kimunkálják az országos és megyei célokkal egybeeső, cselekvési programjaikat — minden réteg számára együttes cselekvési medret is kapjon. Vas megye Tanácsa és a Hazafias Népfront Vas megyei Bizottsága az üzemi, szövetkezeti, intézményi, hivatali konkrét teendőkön kívül általánosabb, mindenkit érintő és mindenkinek előnyére szolgáló cselekvésre is felhívja megyénk lakosait. Az ötéves terv országos és megyei, vállalati stb. célkitűzéseiért indított versenyen túl bontakozzon ki széles körű, a lakosság minden rétegét átfogó, társadalmi versengés településeink — városaink és falvaink —, fejlesztéséért. Rengeteg jó, helyi határozat, ötlet, öntevékeny cselekvés, hozzájárulás, önkéntes munka szolgálhatja ezt. Egyrészt a kiépülés jó ütemét, a szükséges közintézmények létesítését. Másrészt a magán- és középítkezések jó elhelyezkedését, városég faluképi összhangját, célszerűségét. Az egyes helységek kommunális ellátottságát. A parkosítást, a kulcsint és belcsint. A közegészségre előnyösen ható környezetet. Az esztétikumot. Hasznos, közérthető, ösztönző munkaprogramot készíthet erről minden város és község. Vas megye Tanácsa és a Hazafias Népfront Vas megyei Bizottsága felhívja a helyi tanácsokat és népfrontbizottságokat, és felkéri a tömegszervezeteket, tömegmozgalmakat, hogy kezdeményezzék a városuk, járásuk, falujuk közötti nemes versengést! Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója, eltelt negyedszázadunk legyen a nemes versengés ösztönzője! Amit ilyenképpen teremt valamely közösség, méltó kifejezője lesz annak, hogy társadalmunk igazi népi társadalom, a nép teremtő, öntevékeny ereje, ambíciója révén az egyes közösségekre — de az egész országra is — egyre szebb és jobb élet vár! Szombathely, 1969. december 25. Vas megye Tanácsa a Hazafias Népfront Vas megyei Bizottsága KISZ-szervezet alakult a Pannónia Méretes Ktsz-ben A fiatalok számának állandó növekedése indokolttá tette, hogy önálló KISZ- szervezetet alakítsanak a szombathelyi Pannónia Méretes Ruházati Ktsz-ben. Az alakuló gyűlésen 16 fiatal tett KISZ-fogadalmat, nyolc korábban belépett KISZ-tag pedig átjelentkezik ebbe az alapszervezetbe. Az első ünnepi taggyűlésen — amelyet az Ifjúság Háza klubtermében tartottak — KISZ-titkárnak Kopácsi Pétert választották. A szövetkezet vezetői, a testvérszövetkezetek KISZ-titkárai, a KISZÖV és a városi KISZ-bizottság képviselői köszöntötték az új szervezetet és jó munkát kívántak működésükhöz. A hivatalos rész után táncos klubesttel zárták az első öszszejövetelt. További programjaikhoz otthont nyújt a szombathelyi szolgáltatóház is. " 1969. december 25. Csütörtök Új segítség a szakmaközi bizottságoknak Mint ismeretes, az idei választásoknál a szombathelyi városi szakmaközi bizottság újjáválasztására már nem került sor. Az SZMT elnöksége úgy látta, hogy a megyeszékhelyen úgyis elég választott szakszervezeti szervezet tevékenykedik. A bizottságban dolgozott társadalmi szakszervezeti vezetőkből viszont akcióbizottságot alakítottak, amely az SZMT szervezési bizottsága mellett nyújt segítséget elsősorban a községi szakmaközi bizottságok irányításánál és más szakszervezeti feladatok megvalósításánál. A bizottsági tagok részt vesznek a társadalmi kereskedelmi ellenőri hálózat munkájában is. Az ezzel kapcsolatos feladatokat Kercza József, az SZMT munkatársa ismertette a napokban a bizottság tagjaival és egyúttal jutalmakat nyújtottak át több éves társadalmi, szakszervezeti munkájukért. VAS NÉPE 174 millió a takarékban Vasváron Most az év vége felé ekkora betétösszeget tart nyilván az OTP vasvári fiókja. Ebben nagyobb hányaddal a termelőszövetkezeti tagok érdekeltek, mérsékeltebb, de nem jelentéktelen összeggel szerepelnek az iskolások, a KST-sek, az autónyereménybetétesek s mások. A tsz-tagoknál általánosan az a gyakorlat, hogy az évi zárógyűlést követő kifizetések után nagyobb számban és nagyobb összeget visznek a takarékpénztárba. A takarékosságnak ezt a formáját az utóbbi időben egy másikkal egészítették ki. Áttértek KST-rendszerű havi levonásos betétre, amit a tsz vezetősége átutal a takarékpénztárnak. Ez a betétfajta rokonszervre talált, mert rövid időn belül kétszázra emelkedett követőinek száma. A tsz-tagok példáját jó ütemben követik a diákok, akik egyre szorgalmasabban vásárolják a takarékbélyegeket. Ezekből származó betétjük a tanév felénél 138 ezer forintra emelkedett. Takarékoskodásban kiemelkedik a véradásban a járás legjobb községének bizonyult Andrásfa általános iskolája. Tanulói 337 forint tanulónkénti átlaggal 12 ezer forintot értek el. Nyomukat a vasvári, oszkói, püspökmolnári diákok követik. A vasvári gimnazisták 39 ezer forinttal szerepelnek a takarékossági listán. Az autónyereménybetétek terén emelkedés mutatkozik november óta, amikor egy vasvári lakos Trabantot nyert. Említést érdemel, hogy a fiókintézet Vasváron Alkotmány u. 8 szám alatt 8 lakásos társasház építését, kezdte meg. 1970-re pedig 12 lakásos bérház építésére készült fel. k. n. tudósító Letartóztatott angol mikulások Az angol rádió magyar nyelvű híradása szerint ebben az esztendőben jelentékenyen megszaporodott a hivatásos Mikulások száma a szigetországban. A karácsonyi ünnepségek — amelyek Angliában általában egybeesnek a Mikulás, illetve Télapó ünnepségekkel — ott is a szeretet ünnepei. Az angol rádió szerint ezt az ünnepséget a lakosságnak mintegy tíz százaléka tartja vallásos ünnepnek. Ennek ellenére — főleg megszokottságból a felnőtt lakosságnak több mint a fele vallásos karácsonyi szertartásokon is részt vesz. Erős hagyománnyá vált a karácsonyi (mikulási) ajándékozás, jóllehet a lakosságnak csak mintegy ötven százaléka tartja ezt helyesnek. Az ajándékozási hullám megihletett jónéhány foglalkozat nélküli lakost. Hogy tudniillik elmenjen hivatásos Mikulásnak. Az áruházak nagy része szívesen foglalkoztatja a rátermett Mikulásokat, hiszen velük növelheti portékája keresettségét. Most azonban „bajt” ”” hoztak a hivatásos Mikulások. Kevesellték, amit az áruházak fizetnek nekik, ezért tüntetni kezdtek. A rendőrségnek is be kellett avatkoznia a Mikulás-tüntetésbe A végeredmény az lett, hogy — az angol rádió adása szerint — tizenkét Mikulást letartóztattak. Lehetséges, hogy a ,,szeretet ünnepén" a Scotland Yard karácsonyfát állít nekik» — !» Bútor az utcán Hogy egészen pontos legyek, — majdnem az utcán, de ez az árnyalatnyi különbség — úgy vélem — semmit nem változtat a bútor fekvésén. Fekszik ez a bizonyos bútor — originál gyári csomagolásban — a Gyöngyös áruház utcai bejáratánál az árkád alatt. Ott van reggel, délben, este és éjszaka, az utóbbiról — mint arról a közelmúlt napfordulóin többször alkalmam volt meggyőződni — teljesen magára hagyva, ennek vagy effélének nyomait sem véltem felfedezni, pedig még jókora zajokat is csaptam a közelben az egyik éjszakán, gondolva majd csak rábukkanok valakire. Dehogy is bukkantam, inkább vihettem volna a fotelokat, — s ha netán még egy társat is keresek — a fekhelyeket kényem, kedvem szerint. Egy lódítás át, a szomszéd kerítésen, aztán már bottal üthették volna a fotelok nyomát. De hát ugye becsületes emberek vagyunk mi úgy általában. .. Beszélünk arról, hogy így a társadalmi tulajdon, meg úgy a társadalmi tulajdon, aztán meg, hogy ilyen szép ez ayöngyös áruház, meg amolyan (ami úgy általában igaz is), — ám az konkrétan még sem tetszik, hogy efféle értékes holmit csak úgy odahagynak, csábító gyanánt Hallom most, amint mondják: miért pörölök olyasmiért, amiről nem tehetnek, hogy tudniillik nincs elég raktártér, a bútor meg kell (És milyen frlisás dolog, hogy van konkurrencia). Helyben is vagyunk. Innét már nok egy fél lépés annak a kimondása hogy ,,pénzkérdés" az a bútorraktár. Húszegynéhány miméért felépítették az áruházát. Az udvarában, hátul hely, akár egy kisebbfajta népünnepély rendezésére is alkalmas. Legyen valaki, aki elhiszi: nem lehet-e akár egy nap alatt összehozni itt egy olyan fészert, ahol — amíg netán újabb pénz gyűlik, — tetőt kaphatnának a bútorok. Amelyeket most, hogy ilyen idők járnak, telehord hóval a szél, hidegtől húzódik össze a fa, netán reped, stb. És senki nem tud segíteni rajtuk!? Ez a ház Sárváron a Laktanya utcában áll. Amikor benyitottam a mesébe illő pici kis hajlékba, egy aprótermetű, őszülő hajú asszony fogadott. — Mórocz mama? — Az vagyok, de most már nagymama is, mert 17 unokám van. — Meséljen, nagymama. Mondja el, hogyan fért e pici kis házba, törékeny testébe annyi szeretet, munka, törődés, türelem, s ezernyi godoskodás, amely 28 apátion, anyátlan árva felneveléséhez is bőségesen elég volt. — Én nem is tudom - néz rám egy kicsit megilletődve, aztán leveleket szed elő, majd fényképek halmazát, — ezt a Pali írta Amerikából. Ezt Evikénk Zalából. Ez itt Antika esküjvei képe. Ez Sanyikank. Ez meg Cindyke, az amerikai kisunoka. És ... És mondja, meséli, kifogyhatatlanul, ki merre, hogyan él, mit írnak, mit küldenek ... — Petrik Pál vasöntő, aki Amerikában él, évente egyszer telefonon is felhív. De hát csak sírok abba a kagylóba. Azt mondja nekem, ne sírjon drága jó édesanyám, mert a hangját szeretném hallani. Azt a... (megint sír). — Azt a simogató, kedves hangját... — segítem ki s Mórocz mama bólogat, majd keresgél s újabb színes fényképet szed elő. — Tessék nézni Amikor ott kint járt Bilicsi Tivadar a színész, azt is meghívta a fiam. Itt áll a művészúrral a házijí előtt. Elűn a levél, amelyben a kis menyem írt, persze angolul, amit lefordítottak nekem. Hogy mennyire hálás, amiért olyan jó embert neveltem neki. Nagyon szeretne látni, meg főzni tanulni tőlem Mert azt mondja a Pali, hogy olyan finomakat senki nem tud főzni, mint a Mama... — Hogyan kezdődött ez a nagy gyermekáldás! — Tízéves házasság utáán már tudtuk, hogy nekünk soha nem lesz gyermekünk, pedig nagyon szerettünk volna. Amikor már nagyon odavoltam, azt mondta a férjem: menj el a lelencbe és hozzál egyet. No nekem sem kellett több. Hoztam én mindjárt ötöt. Attól a naptól kezdve költözött ide az öröm. Zsongott a ház. Amire kijárták az iskolát, mind a szívemhez nőtt. Bántam is én, ha már az állam ez után nem fizetett utánuk. Munkába menek, szakmát tanultak, felnőttek. Aztán hin ha repültek szanaszét a nagyvilágba, egy sem szakadt el tőlünk véglegesen. — Hogy bírt ennyi gyerekkel? — Szeretettel, jószóval. Ezek a gyerek mind úgy kerültek ide, hogy nagyokellett nekik az édesanyai simogatás. A férjem is csendes ember. Ő munkára fogta őket. Vitte magával a gyerekeket a húsüzembe. A férfigyerekek közül többnek így hentes lett a szakmája. Aztán megnősültek, férjhez mentek. De mily csodálatos is az élet. Még ezt hallgassa meg: egyszer csak ír az Évikém (Tóth Éva), meg Tónink — aki szintén hentes — (Leposa Antall Zalából, hogy ők összetalálkoztak. Már jegyben jártak, amikor rájöttek, hogy mindketten itt nevelkedtek az én házamban. Persze itt nem találkoztak, mert Anti már felszabadult, kész ember volt, amikor Éviké ide került. Gondolhatja, milyen boldogok. — Ott volt az esküvőjükön ? — Hát persze, hogy ott voltam, s azon derült a násznép, hogy a fiataloknak én vagyok az anyja, meg az anyósa is egy személyben. — Itt Sárváron lakik-e közülük valaki? — Hogyne: Etelka, Mária, Péter és Katika. Ez utóbbi a nevünkre is lett irat■a. Persze már mind családosok. Száva élnek, szorgalmas dolgos emberek. Hat néha adja itt egymásnak naponta az ajipkilincset. Közülük kettő. Évike, aki első osztályos és Rezső az ötödikes, itt is lakik velünk. De azok is meglátogatnak, írnak, akik távolabb kerültek. A múltkor is írja egyik fiam, hogy nincs egy nap se, amikor ne jutnék eszébe. Hogy ő, amíg el sem tudja meghálálni, amit erre tettem. Hát csak mutassam meg a levelet a többi testvérnek. Hogy el ne felejtsék ők se a mamát. De hát nem kell ezt nekem megmutatni egyiknek sem. Nem múlik el ünnep, névnap, hogy ne köszöntenének. Van amelyik pénzt küld, mások édességet, ajándékokat, a papának ítókat, hogy ne fázzon a szekéren, mert mióta nyugdíjban van, egy kis kiegészítésnek fuvarozgat. — Aztán hivatalos elismerést kapott-e ezért a nagyszerű és áldozatos gyermeknevelő munkájáért? — 1955-ben miniszteri elismerő oklevelet és pénzjutalmat kaptam. Dehát, — sóhajt egy mélyet Mórocz mama majd meglelik a szeme örömkönnyel — van-e annál szebb elismerés, jutalom, mint amikor egy gyerek nem feledkezik meg a nevelőszüleiről? Ez a legszebb, ez a legtöbb. Mórocz Istvánnénak nemcsak a küszködésből, a munkából jutott sokszorosan több, mint bármely édesanyának, hanem az örömökből is. Megérte, hogy harminc éven át küszködött az elárvult, vagy a nevelésre érdemtelen szülők gyermekeivel, mert a rájuk pazarolt szeretetet bőségesen visszakapja Ha ki is repültek a gyerekek védőszárnyai alól, a legtávolabbról is ezernyi jelét adják annak, hogy nem felejtik el, s különösen most, a szeretet ünnepén annyi szívmelegséggel veszik körül, mintha csak huszonnyolcadmagával ülne a karácsonyfa alatt. Dávid József Szülői ház Ahol sohasem született gyermek és mégis 28 felnevelkedett...