Vas Népe, 1970. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
Élő történelempártam is akasztottak Jz egyénk lakossága — a Vasi Szemle egy korábbi tanulmányának adatai szerint — az 1941. évi 280 002-ről több mint 310 ezerre növekedett közvetlenül a felszabadulás előtti hónapokban. Ez a szám természetesen hetente változhatott, s volt olyan kritikus időszak amikor több napon át esetleg a duplája lehetett. Menekültek ezrei „szállásoltak be” néhány napra. Katonaságot vezényeltek ide, vagy oda egykét hétre, ide költöztek a hatóságok, a hivatalok. Az alsósági körjegyzőség jelenti például január 15-én. hogy újabb 409 fő magyar és német katona érkezett. Celldömölkre ugyanakkor kétezer katonát, Sömjénmihályfára 1200 német és magyar alakulatokhoz tartozó személyt „kvártélyoznak”. A több ezer fogoly, munkaszolgálatos ugyancsak emelte a megyében tartózkodók számát. N negyedszázad múltán a sárváriak is erre emlékeznek leginkább. Többszörösére emelkedett a lakóság létszáma egyesek szerint — nem hivatalos adat — március közepén, mintegy 60 ezer ember élt Sárváron Szédületes volt a nyüzsgés. A várban székelt a nyilas belügyminisztérium, következésképpen a városka tele volt „láncos csendőrrel”. A nemzeti számonkérő szék csendőreit nevezte így a nép a mellükön lévő pléhtábláról. A középületeket lefoglalták, az iskolákban a katonaság rendezkedett be. Az utolsó hetekben már a pincéket is benépesítették, a Rákóczi utcai házak alatt rendezték be a pincelaktanyákat. A hatóság naponta módosította a lakáskiutalás ,,törvényt”, egy-egy helyiségbe 3—4 családot költöztettek, Krétával húzták meg a vonalat, amely válaszfalul szolgált. A menekültek többsége erdélyi volt. Itt húzta meg magát például a Csíkszeredai zárda teljes személyzetével, kegytár- ágyaival miseruháival a jelenlegi Dózsa utcai általános iskolában. Rengeteg jegyzőséget helyeztek el Sárváron is, amelyek teljes apparátussal, irógénestől jöttek és több száz kilométerre rendegezési helyüktől tovább működtek. A lakossá ellátása katasztrófálta. Volt úgy, hogy hetekig semmit nem lehetett kapni — jelyre em. A pénzforgalom megszűnt, a környező falvakból ugyan érkezett élelem, de mindent csereberére adtak. A mostani Petőfi szobor helyén állt a Hangya központi raktára, zsúfolva élelmiszerekrekkel. Az Einbech-féle bolt ugyancsak dugig volt áruval. Mindez akkor derült ki, amikor március 27-én elmenekültek a németek, s a lakosság megrohanta az akkor már félig kifosztott raktárakat. Ruháskosarakban, ládákban — ki, hogyan érte — vitték az árut. Március 28-án aztán mindkét épület kigyulladt. Ha maradt bennük áru, az enyészeté lett. A nemzeti számonkérő szék — értsd alatta a magyar gestapót! — Vajna Gáborral az élen belefasult már eredeti hivatásába. Egy embert ugyan felakasztottak nyilvánosan a templom, illetve a községháza előtti téren, de ez elsősorban a lakosság megfélemlítését célozta. Az akasztott ember állítólag katonaszökevény volt. A sárváriak úgy emlegetik nazarénus volt az illető, vallásos meggyőződése tagadtatta meg vele a fegyverhasználatot, a szerencsétlen férfi napokig ott lógott az akasztófán — elrettentő példaként. A láncos csendőrök ennél többre nem fecsérelték idejüket, inkább, arra törekedtek, hogy minél többet harácsolhassanak. A németek mögött ilyen szempontból sem akartak lemaradni, teherautószám vitték a holmit. Hogy hova, senki sem tudja. 17 óra tavasszal beszolgáltatták az összes használható kerékpárt. A mai járási tanács épületében „sorozták” a bicikliket, majd a jelenlegi asztalos kátéeszben halmozták fel a rengeteg járművet. Március 25-én aztán Sárvárra vezényelték a járás leventeköteles fiataljait, s ezekkel a kerékpárokkal indították őket nyugat felé. A hajdani selyemgyár tele volt fogollyal. A nép tévesen csetnikeknek mondta őket. Igazából szerbek és szlovének voltak, vagy félmagyarok. A megszállt Muraközből toloncolták ide őket a háború kitörése után. A két és félezer embernek, mintegy egyharmada — főleg a gyerekek és az asszonyok — elpusztultak, a sárvári temetőben nyugszanak. Rengeteg ember nyüzsgött a Rába vonulatában. Az egész járás területéről kivezényelték a felnőtt lakosságot sáncot ásni. A Herpenyőn még ma is megtalálni a rengeteg árok nyomát. A németek ezen a részen akarták kiépíteni azt a nadállásukat, amely megállíthatja, illetve visszavetheti a Vörös Hadsereg rohamát. Ez azonban nem sikerült. Sárvár és az egész sárvári járás aránylag könnyen és gyorsan felszabadult, ezenállás csak egy-két faluban volt. A németek a nyilasokkal együtt elmenekültek Március 27-én dobszó útján kilakoltatási parancsot továbbítottak a lakossághoz. Darázs Endre kisbíró járta végig az utcákat, fölolvasta a szöveget, hogy mindenki hagyja el a helységet, s a német birodalom határaitól 14—15 kilométerre helyezkedjenek el a falvakban. Valószínűleg a védelmi vonal movar^cO^jét próbálták ezzel is elősegíteni. A narancsot azonban senki nem hajtotta végre. Sárvárról is csak azok futottak meg akiknek volt okuk a menekülésre. Ugyancsak március 27-én délután 2 órakor felrobbantották a Rába hídját. A Hegyközségben már megjelentek az orosz előőrsök, amikor felrobbant a Gyöngyös hídja és a vasúti híd a Rábán. A fülsiketítő zaj, a robbanás döreje végighömpölygött a folyó völgyén, a Herpenyő lankáin, s utána mélységes csönd nehezedett a vidékre. Majd megszólaltak a katyusák s nemsokára megjelentek Sárvár utcáin a csillagos katonák. Legenda csak, vagy való igaz: a németek a várat is fel akarták robbantani. A Nádasdyak ősi fészkét, a többszázados, soha nem pótolható kulturális értéket is a levegőbe akarták repíteni. De akadtak, akik az utolsó pillanatban is helytálltak és megakadályozták a gyalázatos pusztítást. Pósfai H. János 1970. február 1. Vasárnap Pályaválasztási táékoztató Első ízben jelenttette meg ilyen terjedelemben s 6800 példányban a Vas megyei Pályaválasztási Tanácsadó tájékoztatóját, mely a napokban eljut az iskolákba a szülői munkaközösségekhez s a pályaválasztással foglalkozó művelődési intézményekhez. Az anyagot Lengyel Géza, a megyei tanács munkaügyi és Sipos József, a művelődésügyi osztály munkatársa állította össze nagy gonddal. A tanácsadó füzetecske részletesen felsorolja mindazokat a Vas megyei és megyén kívüli lehetőségeket, amelyek az általános iskolából, illetve a középiskolából kilépő , továbbtanuló, vagy elhelyezkedni kívánó fiatalokat érdekelheti. Felsorolja a szakmunkástanulók részére adható társadalmi ösztöndíjat, ismerteti a szakmunkásképzés új törvényét, a továbbtanulás feltételeit, módját, s a tovább nem tanulók elhelyezkedési lehetőségeit. Az írásos anyagon kívül a megyei tanács művelődésügyi osztályának dolgozói több helyen szóbeli tájékoztatót is tartanak a pedagógusok és a szülők részére a pályaválasztás megkönnyítésére. Röpülj páva*: Énekeseink a szorítóban — Bemutatják. A múlt vasárnapi számunkban bemutatott két énekessel együtt lép a kamerák elé február 15-én megyénk képviseletében még két másik dalos, akiket ígéretünkhöz híven felkerestünk és bemutatunk. Kovács Józsefné Ha az egész család együtt lenne, most öt szempár figyelné a hangulatosan berendezett szobában, hogyan fényképezik anyukát. De az apa dolgozik, két gyermek az iskolában, egy a zeneiskolában, s így csak a legkisebb csemete építi a szőnyegen kockavárát, míg a 31 éves fiatalasszonnyal a verseny előtti izgalmakról, felkészülésről beszélgetünk. Különben a másfél éves apróságnak köszönhető, hogy a mamát Ilonkát itthon találjuk: munkahelyétől, a sárvári KIOSZ-tól — ahol adminisztrátor — a gyermekgondozási segély tartja távol. Énekelni! Énekelni mindig szeretett, koloratúr szopránja gyakran csendül fel a sárvári művelődési ház színpadján, akkor, ezelőtt több, mint tíz éve tanult is két évet a szombathelyi zeneiskola ének tanszakán. De ez még lánykorában volt, s most, mikor hírét vette a vetélkedőnek, mégis férje biztatására jelentkezett az utolsó pillanatban a „pávára” ... — Szükségem is volt erre a biztatásra, hiszen négy kisgyermek mellől nem egyszerű csak úgy utazgatni, felkészülni... Míg a megyei elődöntőn énekelt, négy kisgyermek leste lent az utcán a papa felügyeletével, nem is várta meg a műsor végét, sietni kellett hozzájuk, s haza már le is mondott a bejutás lehetőségéről — az ígéret ellenére több, mint egy hónapos késéssel küldték ki a szereplésre behívókat — de minden adást végignézett, s a helyezettekről külön füzetben listát vezetett. — A siker érdekében mindenki segített: a helyi zeneiskolából a két gyermekem tanárnője, a megyei tanács Békefi Antal... Ezer népdalból válogathattam ... Azelőtt főleg operettáriákat, klasszikus dalokat énekelt a népdal „ízére” a felkészülés során jött rá. — Ha utazunk valahová viszem magammal a daloskönyveket, s énekelek.. Elképzelem, hogyan is születhetett ez a dal, miért, ki, hogyan találhatta ki? És mindegyikhez van kulcs, vasi dalosainkat mindnek más a „lelke”... Három székely népdalt hallunk majd tőle: — Én mindent megteszek, szeretnék nagyon szépen énekelni, hiszen amit az ember szeret, azt mindig még jobban, még tökéletesebben akarja csinálni. És ezen a versenyen nemcsak magamért kell majd dalolnom: a megye dalkultúrája, közönsége is kötelez .. . Böröcz Istvánná A Katinka néni! Vasi versenyzőtársai is elragadtatással szóltak talpraesettségéről, jó népies ízű humoráról, s arról, hogy a televíziós előbemutatkozón „Haez nem jó maguknak, tudok én mást is!” felkiáltással vagy félórát énekelt egyfolytában. Csipkereki otthonában kerestük fel, ahol a konyha melegében, egyjalom hájaskrafli társaságában hallottuk ízes, tisztán csengő hangját, s eredeti nyilatkozatát: — Hogy mióta énekelek? Mióta a világra jöttem! A vetélkedőről a Vas Népében olvastam, s bevallom: a kíváncsiság vitt el rá- Szerettem volna látni, milyen is az a zeneiskola ... A televíziós szereplésre akkor még nem is gondolt, mert ugye „már” 55 éves, és. — Nem mondom, ha régigébben, úgy harminc évvel ezelőtt lett volna ilyesmi .. . Meg azt is gondoltam, úgyis csak a protekciósok kerülhetnek ide be... Hát egyszercsak jött ám a levél, hogy menjek bemutatkozni a televízióba. Megint elkapott a kíváncsiság, úgy gondoltam, ezek a tévések valami furcsa szerzet lehet. De olyan hús-vér emberek, mint mink vagyunk. .. Katinka néni a helyi vegyeskar szólistája „előénekese”, de nemcsak dalolni tud: színdarabokban játszott, verssel készült a községi művelődési ház avató ünnepségére. Ő előzetes patronálásra behívót sem kapott a megyei tanácstól, mikor meg már megtörtént a pesti előpróba, nem is kívánta a segítséget. Négy dalt énekekel, amelyet a helyi vegyeskar vezetője, Sári Franciska kottázott le számára. Kultúrműsorokban eddig is gyakran fellépett a környéken, s a legnagyobb sikerét egy ilyen előadáson aratta, amikor egy szatyor csokoládét dobtak fel a színpadra „honoráriumként”. Minden népi muzsikát meghallgat a rádióban és a televízióban, s bár szülői indításként kislány kora óta énekel, most kezdi elválasztani egymástól a magyar nótát és népdalt. Búcsúzáskor azt kérte: egy kicsit izguljunk érte. Kicsit? Nem! Nagyon drukkolunk majd a képernyők előtt február 15-én ,írté, s mind a négy vasi dalosért. Szakály Éva Tinód ünnepséggé megkezdődtek a Sárvári Ünnepek Szombaton Tinódi emlékünnepséget rendeztek Sárvárott. A középkor híres lantos krónikása 1566 végén halt meg a Nádasdy várban, s a történészek, irodalomkutatók szerint az úgynevezett várközi temetőben pihennek hamvai. A Várparkban ez alkalomból leleplezték az új Tinódi emlékművet, amelyet Szabó Iván szobrászművész alkotott. Ezt követően a Nádasdy vár lovagtermében Kiss Sándor, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke megnyitotta a Sárvári Ünnepek rendezvénysorozatát. Április 17, 18, 19-én háromnapos országos diák-költő találkozó színhelye lesz a város. A következő hónapban az ünnepi könyvhét alatt Szép magyar könyv címmel kiállítást rendeznek a Kiadói Főigazgatóság segítségével. Ezzel emlékeznek Sárvár nagy középkori kultúrtörténeti eseményére, a XVI. században itt készült első magyar nyelvű könyv megjelenésére. Az ünnepségen elindították Sárvár legújabb krónikájának megírását, Tinódi Lantos Sebestyén példáját követve. Egy 365 oldalas díszes bőrkötésű albumba ezután naponta egy odalon bejegyzik a 13 ezer lakosú város eseményeit. A város első új krónikása Medvegy Antal, a Tinódi Gimnázium igazgatója lett. VANNEPfe 1