Vas Népe, 1970. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-01 / 76. szám

Vállalati önismeret és önbecsülés Az egyik precíziós gépeket gyártó vállalatnál via kere­kedett a mecs és az üzemvezető között a késztermék minő­ségéről, használhatóságáról. Gyakoriak az ilyen nézeteltéré­sek, esetünk csupán azért említésre méltó, mert a gépet sze­relő munkás szokatlan módon a mega pártjára állt. „Ne küldjük el a gépet a külföldi vevőnek — mondotta. — Ha­sonló hibával sokat bajlódtam, pironkodtam magam is a múltkor, amikor az egyik gépet a helyszínen nekem kellett átadnom”. Nem ismeretlen ez a magasfontú munkásfdelősségérzet — mondhatja az olvasó. Mégis érdemes ezemügyre venni, mi a kiváltója. Nem valamiféle veleszületett érzék, hanem a tájékozottság, a vállalati munka összefüggéseinek ismerete. Következésképpen a felelősségérzet hiánya is gyakran a tá­jékozatlanságból, a tapasztalatlanságból táplálkozik. Ez utóbbi, a tájékozatlanság sajnos, ma még meglehetősen gyakori. Nagyfokú m­unka­megosztás jellemzi korunkat, a tudo­mányos és technikai forradalom időszakát. Úgy tudunk egyre nagyobb eredményeket produkálni a tudományban, a tech­nikában, a termelésben, hogy a vállalatok és az intézetek, a szakemberek és a munkások minden elhatároltabb feladatok, részkérdések megoldására specializálódnak. Éppen ezért nél­külözhetetlen az összefüggések értése, a részletekből össze­adódó egész ismerete. Kellő tájékozottság nélkül elképzel­he­tet­len a felelősségteljes, színvonalas és értelmes alkotó­munka. Az egyén csak akkor végezheti tudatosan saját rész fel­­­adatait, ha az egész kollektíva irányítása tervszerű, reális helyzetismeretre épül. A vállalatok vezetése tehát — a nagy­­sebességű, korszerű járművekhez hasonlóan — kiváló navi­gációs berendezést igényel. A vállalat vezetőinek — akárcsak a hajó, a repülő, a rakéta parancsnokának — tudnia kell, honnan hová tartanak és hol tartózkodnak az adott pillanatban. Az önálló és tervszerű vállalati gazdálkodás kulcskérdése a megbízható, műszaki-közgazdasági navigáció, a pontos tájé­kozódás. A vezetők sok csalódástól, félreértéstől, kártól kí­mélhetik meg kollektívájukat, ha képesek a vállalatot jól betájolni, meghatározni helyét a szakágazatban, a népgazda­ságban, a világban. A jó betájolást segítik a központi infor­mációk, az irányító hatóságok tervei, elképzelései, s a piac­kutatás. Kívánatos, hogy ne csak a vezetők, hanem a beosztottak is ismerjék a vállalat helyét, szerepét, terveit, lehetőségeit. A kollektíva önismerete és kellő önbecsülése általánossá te­heti a bevezetőben említett példát, vagyis hogy az adott ter­méket előállító dolgozó a felhasználó, a fogyasztó fejével is gondolkodjék. A feladatok végrehajtására másutt is csak a helyzet pontos ismeretében mozgósíthatják igazán a dolgo­zókat. Tehát nemcsak a célt kell ismerni és látni, hanem a startvonalat is és a startotokat is. K. J. cot vívtak Fejér megye nyugati területén és egész Veszprém megyében, de március 27-re elérték Vas megye keleti határait. A harc két napon át éjjel, nappal tombolt. A Balatontól északkeletre és északra levő szétvert ellenséges erők pánikszerűen vo­nultak vissza a Marcal-csatorna és külö­nösképpen a Rába mögé, ahol az előre ki­épített védelmi terepszakaszon igyekeztek megkapaszkodni. E két víziakadály nyugati partján erős védelmi rendszert építettek ki a németek, hogy elzárják az osztrák határ felé vezető utat Március 26-ra virradóra a 3. Ukrán Front 9. gárda gépesített hadteste. M. V. Volkov altábornagy parancsnoksága alatt elfoglalta Dabrony, Nemesszalók, Külsővát községeket és a Marcal vonaláig nyomult előre. A 14. gárda motorkerékpáros zászló­alj a Marcal-csatornán való átkelés biztosí­tásához nélkülözhetetlen hídfő birtokba vé­teléért vívott kemény harcot Szergény kör­zetében. Az 5. gárda-harckocsihadtest** M. I. Szaveljev altábornagy, a Szovjetunió Hőse parancsnoksága alatt a Marcal keleti partját vette birtokba Sornyi­vásárhely— Karakó—Zalaszegvár körzetében és csak a 21. dandár előrevetett osztagai keltek át a Marcalon, hogy elfoglalják Nemeskeresztúrt. A jobb szárnyon a 4. gárda-hadsereg 31. gárda-lövészhadteste nyomult előre és fel­.A hadtest kötelékébe tartoztak: 18., 30. és 31. gárda-gépesített, a 46. gárda-harcko­­csidandár és a 14. gárda-motorkerékpáros zászlóalj. **A hadtest kötelékébe tartoztak: 20, 21. és 22. gárda harckocsidandár, a 6 gárda gépesített lövészdandár és a 15. gárda-mo­torkerékpáros zászlóalj. szabadította Öcs községet és sikeresen to­vábbfejlesztette a támadást Misefa irányá­ban. A 9. gárda és a 27. hadsereg csapatai­nak hadműveleti sűrűsége növelésének ér­dekében a két hadsereg csatlakozásánál a 26. hadsereget vetették be, s az Sümeg— Zalagyömörő irányában lendült támadásba. A harckocsihadsereg hadtesteinek már­cius 26-án késő este a következő pontosí­tott feladatot adták: a 9. hadtest parancsot kapott, hogy fejlessze tovább a támadást Hegyfalu irányában, menet közben keljen át a Rábán és legkésőbb március 27-én foglalja el és tartsa meg a 9. gárda-hadse­reg lövészcsapatainak beérkezéséig Uraiúj­­falu, Mesterháza és Rábakövesd községe­ket Ugyanakkor dobjon előre egy dandár kötelékű osztagot, s az biztosítsa a Rábán való átkelést a Ragyogó körzetében, fog­lalja el és tartsa meg a hadtest főerőinek beérkezéséig Mária és Rózsamajort, s aka­dályozza meg az ellenség tartalékainak be­vetését, valamint a védelem megszervezé­sét az osztrák—magyar határon. Az 5. harckocsihadtestet utasította a hadsereg parancsnoka, hogy lendületesen fejlesze tovább a támadást Sárvár irányá­ban, menet közben keljen át a Rábán és legkésőbb március 27-én foglalja el és tartsa meg a 9 gárda-hadsereg csapatainak beérkezéséig Felsőpaty—ölbő—Sárvár te­repszakaszt. Ezzel egyidőben az előrevetett osztag foglalja el és tartsa meg a hadtest főerőinek beérkezéséig Li­ebing—Unterlois­­dorf terepszakaszt és akadályozza meg, hogy az ellenséges tartalékerők védelemre ren­dezkedjenek be az osztrák—magyar hatá­ron Fordította: dr. Lipták József (Folyt, következik) 1970. április 1. Szerda Huszonöt év a nép szolgálatában Kiállítás a fegyveres szervek szombathelyi klubjában Huszonöt évvel ezelőtt a felszabadító szovjet hadsereg előretörése nyomán, a me­gye felszabadult községei­ben, városaiban „polgárőr­ség", „községi rendőrség”, „rend­biztosság” és még sok­féle elnevezéssel megalakul­tak az első rendfenntartó szervek, amelyek nehéz vi­szonyok között, megfelelő el­látás és kiképzés nélkül hoz­záfogtak a közrend-közbiz­tonság helyreállításához, ké­sőbb a politikai rendőrség­gel vállvetve a háborús, népellenes bűnözők felkuta­tásához, bíróság elé állításá­hoz Megyénkben ugyanúgy, mint az egész országban a demokratikus vívmányokért, a munkásosztály hatalmának megteremtéséért, a szocializ­mus alapjainak lerakásáért folytatott politikai és gazda­sági harc mindvégig össze­fonódott az imperialista mesterkedések, a belső re­akció és a köztörvényes bű­nözők elleni küzdelemmel. E visszaemlékező, emlékez­tető szavakkal nyitotta meg tegnap délelőtt Szombathe­lyen, a fegyveres szervek klubjában Kuti Béla alezre­des, a Vas megyei rendőr­főkapitányság helyettes veze­tője azt a kiállítást, amely 25 év a nép szolgálatában címmel az elmúlt negyedszá­zad rendőri tevékenységét mutatja be. A főkapitány­ság — mint mondotta — a 25 éves küzdelem néhány mozzanatát akarja e kiállí­tással a látogatók előtt fel­tárni, s ezúton is növelni kí­vánja az elődök tiszteletét és a rendőri hivatás megbe­csülését. A dokumentumok utalnak arra a tevékenységre, ame­lyet a Vas megyei rendőri szervek, a kommunista párt vezetésével az állam bizton­sága, a társadalmi tulajdon védelme érdekében, a bűnö­zők ellen folytatott szünte­len harcban, a közbiztonság és közlekedés rendjének megteremtéséért a lakosság­gal szorosan együttműködve folytattak az elmúlt huszonöt évben. Néhány eredeti és személyre szóló dokumen­tummal azoknak kívántak emléket állítani, akik elsők voltak negyedszázaddal ez­előtt, s az azt követő évek­ben a közbiztonság önzetlen katonáiként dolgoztak. Kö­zülük sokan ma is részt vesznek a rendőri szervek munkájában. Kegyelettel adózunk ugyanakkor azok­nak, akik a legdrágábbat, életüket áldozták fel ebben a tevékenységben. Az elmúlt 25 évben rendőri szerveink felelősséggel és eredményesen segítették a megye lakosságát történelmi jelentőségű feladatainak megoldásában. A szó igaz és legnemesebb értelmében a­­ dolgozó népet szolgálták. Err­­ről győznek meg az egymás után sorakozó tablók, ere­deti fényképfelvételek, do­kumentumok. A jól elrende­zett, a két és fél évtizedet ügyesen átfogó kiállítási anyag megtekintése nemcsak hasznos időtöltés, de egyben tanulságos is. A felnőtteken kívül különösen ajánljuk a fiataloknak. A tablósor él­ményt nyújt, s nagyon sok ismeretet egy olyan tevé­kenységről, amelyre nyugal­munk, közbiztonságunk épül. (posfai) VAS NÉPE Szandálból csizmát? A minap megjelent , egy asszony a Savaria Cipőgyár szombathelyi mintaboltjában és közötte a boltvezetővel; kislánya itt vásárolt csizmá­jának’leván a talpa, cserél­jék ki. Még mielőtt az ol­vasó azon Roodooroad, vajh Hóért van a sokség ilyenkor csuz­tacseréje, elmondom: non catamét —eretett vol­na csizmára csenélet az asz­­szony, hanem csizmát — ci­pőre. Többen csodálták a boltvezető nyugalmát, aki udvariasan közölte az «B- azonnyal: nem áll módjában az efajta csere. Tekintettel a csizma egyébként alapo­san elkoptatott árkára (egyébként­ jócskán „antre­tizálódott” már) a boltveze­tői dörítet mindenként meg­­alapozottnak tekinthető. De az asszony csak haj­totta a magáét. A helyszínen többen­­ megjegyezték: most végre szemtől szemben látnak olyan „kedves vásárlót”, akivel a gyárak általában példálódzni szoktak a minő­ségi reklamációkkal való visszaélés okán. Mondom: jól megnézték többen is az asszonyt, de ez e tény mit sem zavarta. Ne­ki cipő kellett a csizmáért. Aztán majd — uram bocsá’ — szandál kell a cipőért és ismét csizma a szandálért. Mindez egyszeri „tőkebefek­­tetéssel”. Elmarasztaljuk a kereske­dőt, az ipart, ha baj van a minőséggel. De vásárlói túl­kapások ellen is szót eme­lünk bár tudjuk, nem álta­lános esettel álltunk szem­ben a minap a mintabolt­ban. A bisztró jelleg marad! Szombathely egyetlen ok­kiszolgáló bisztrója a Lenin út elején nagyon közked­velt. Olcsó, jó minőségű ételeket — hideget, meleget egyaránt — kínálnak ked­vesen a felszolgálók. Az üzlet fontosságát, léte szükségességét felesleges hangsúlyozni. Legfeljebb azt lehet elmondani, hogy bár még lenne a megyeszék­helynek hozzá hasonló több önkiszolgáló étterme, biszt­rója. Az utóbbi időben az orrban a Lenin úti bisztró egyre inkább kezd kocsmává vál­ni. A vendégek egy része csupán italozni jár az üz­letbe, kiszorítva azokat, akik étkezési célokból keresték fel. Hovatovább, akik ét­kezni akarnak, nem tudnak leülni, mert az asztalokat söröző, konyakos, dohányzó emberek lepik el Lármát sem szeret az étkező em­ber, pláne azt nem, hogyha füst íze-szaga van a hideg­tálnak, a kaszinótojásnak. Akadt olyan vendég is, aki szóvá tette a panasz­­könyvben, hogy miért nincs a bisztróban harminc, negy­ven féle rövidital. (!) Nem lesz! A jövőben sem. Ezt tudja a vendéglátó vál­lalat is, de a jűvőben inkább csökkenti az iddválasztékot, s egyéb más intézkedéseket tesz annak érdekében — na­gyon helyesen —, hogy az étkezőket ne zavarják az italozó, hangoskodó vendé­gek. Reméljük, az intézkedések mielőbb tettekben valósul­nak meg. Vas megye tanácsának ünnepi ülése (Folytatás az 1. oldalról.) gának első titkára Szombat­hely, id. Varga Géza nyug­díjas Hegyfalu. A Munkaérdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta: Horváth István, a LATEX szombathelyi Takarógyárá­nak igazgatási osztályvezető­je. A Munkaérdemrend bronz fokozatát és a Felszabadu­lási Jubileumi Emlékérem kitüntetést kapták: Bognár István, a répcelaki Sajtgyár pincerészlegének ve­zetője, Cser­­ József nyugdí­jas Szombathely, Dombi De­zső nyugdíjas Szombathely, Gergelics József nyugdíjas Répceszentgyörgy, Handler Istvánné nyugdíjas Szombat­hely, özv. Heuffel Rezsőné nyugdíjas, Kőszeg, Horváth Gyula nyugdíjas Körmend, Illés Lajos, a gércei tsz gép­csoport vezetője. Ihász Jó­zsef nyugdíjas Táplánszent­­kereszt, Kelemen Gyula nyugdíjas Mikoldszéplak, Kiss Miklós nyugdíjas Tele­kes, id. Kiss József nyugdí­jas Uraiújfalu, Kontics La­jos nyugdíjas Gérce, id. Kö­­vesdi Gusztáv, a kőszegi Építőipari Ktsz csoportveze­tője, Kővári Antal MÁV ál­lomásfőnök Sárvár, Köves­­kuti Lajos nyugdíjas Zsennye, Lipics János nyugdíjas Sor­­kifalud, Lovenyák Károlyné, a Sárvári Cukorgyár kony­havezetője, Mészáros József nyugdíjas Felsőpaty, Nagy Zoltán gyógyszerész Ikervár, Nagy Lajos, a szentgotthárdi Kaszagyár művezetője, Né­meth Lajos nyugdíjas Nagy­­simonyi, Németh József, az MSZMP Kőszeg városi bi­zottságának munkatársa, Olhorn Konrád nyugdíjas Nemeskolta, Péter Lajosné dr., a megyei tanács osztály­­vezetője, Rácz Jenő nyugdí­jas Vasvár, Tóth Antal az OTP celldömölki fiókjának vezetője, id. Vajda József nyugdíjas Uraiújfalu. A kitüntetettek nevében a 86 éves Koledits Ferenc tö­mörül nyugdíjas szólalt föl. „Amit tettünk — mondat­ta — azt magára és kitünte­tett társaim nevében mondhatom, azért tettük, mert úgy éreztük, hogy he­lyén­való, hogy hazafias kö­telezettségünket teljesítjük vele Sokan vagyunk, akik emlékszünk még a 25 évvel ezelőtti Vas megyére. A vá­rosok romokban, a munká­sok kenyér nélkül, s bár a parasztok gyorsan megkap­ták a földet, gépek, fogaterő híján voltak. Most is kö­szönettel emlékszünk azok­ra a szovjet katonákra, akik­től a vasi falvak 1945 tava­szán ekéink elé lovakat kap­tak. 25 év munkája, harca nem múlt el hiába. A romok helyén új létesítmények áll­nak, a munkásság erőben megnőtt, és parasztsá­gunk is jó úton jár. Ki­tüntetett társaim nevében is kijelenthetem, hogy amíg erőnkből futja, a jövőben is tevékenyek leszünk.” ____­ . .. (szanati) Kolodits Ferenc a kitüntetettek nevében beszél. 3

Next