Vas Népe, 1971. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
19TL Január 1. Péntek VAS NÉPE 3 új esztendő küszöböt lőttjük át, érdekes és ritka forduló ez.. Gondoljunk arra, hogy nemcsak a régi és az új esztendő zárásának, illetve megkezdésének határa ez. Hanem lezárunk és indítunk vele egy-egy ötéves tervünket is. Ez a határvonal egybeesett a négyévenként esedékes pártválasztási periódussal is. Nemrég fejeződött be pártunk X. kongresszusa, amely értékelte közelmúltunkat és elénk vetítette, megfogalmazta a lehetséges legjobb jövőt. 1970 a Lenin centenárium éve is, amely világszerte megpezsdítette a marxista-leninista gondolkodást és jó lehetőséget nyújtott ahhoz, hogy a kommunista és haladó mozgalmak Lenin tanításaival egyre egységesebben lépjenek fel az imperializmus ellen, amely helyenként ma is él, pusztít. Új társadalmunk negyedszázados történelmi fordulóját is ünnepeltük, amelynek fényénél a múltnak nem csupán rövid távú látása volt lehetséges, hanem annak a bizonyságnak a belátása is, hogy negyedszázados távlataink is rendkívül biztatóak. Pártunk és népünk felelőssége nagyon nagy volt mindmáig, s nagy ma is, amikor e fontos újesztendei küszöböt átlépjük, folytatva magasabb színvonalon szocialista társadalmunk sokirányú építését. Fejlődésünk legfőbb alapja, mércéje volt és maradt a szocialista gazdaság, a termelés fejlődése, s ez az, ami országunkat, tájunkat is magasabb társadalmi, politikai, kulturális, szociális színvonalra emeli. A vasi táj — mint tudjuk — gazdaságilag eléggé pangott a felszabadulás előtt, s nem volt könnyű még új társadalmunk viszonyai közt sem, hogy a fejlődés kellő dinamikáját kiváltsuk. Azt azonban aligha mondhatja bárki, hogy — főképpen a legutóbbi években — keveset tettünk ezért, s elmondhatjuk, hogy pártkongresszusunk, pártértekezleteink hatására, útmutatásai szerint a jövőben még többet kívánunk tenni érte. Mintegy tizenegymilliárd (!) forint termelési értéket tudunk most már évente letenni népgazdaságunk asztalára, s ez nagy szó, ha figyelembe vesszük, hogy Vas megye huszonöt esztendővel ezelőtt milyen mélyről indult. Nagy összegeket ruházunk, fektetünk be a gazdasági haladást szolgálva. Milliárdokról van itt is szó, s a beruházott milliárdokból felefele arányban részesült mostanában az ipar és a mezőgazdaság. Vas megye iparának termelése a most befejeződő ötéves terv idején mintegy 52—55 százalékkal növekedett, ami sok szempontból nagyon lényeges. Természetszerűleg kisebb arányú volt, de nem jelentéktelen a mezőgazdasági termelés növekedése. örül ennek minden vasi patrióta, hiszen ezáltal emelkedett megyénk iparilag, gazdaságilag a közepesen fejlett megyék közé, jóllehet a fejlődés dinamizmusának ilyen méreteiben korábban sokan nem hittek. Van azonban ugyanakkor egy elgondolkoztató, s bizonyos módosításokra ösztönző adatunk, tanulságunk is. Mégpedig az, hogy ötesztendei termelésünk növekedésének csak a 20 százaléka származott a termelékenységből, vagyis abból, hogy egy-egy ember a gépek, a technológia, a szervezettség, a nagyobb tudás és hasonlók fejlesztése révén többet alkotott Nálunk a többlettermelés főképpen abból származott, hogy új munkások, üzemi alkalmazottak meglehetős sokaságát állítottuk munkába a régi üzemekben is és jónéhány újban is. Azokat, akik korábban valamiért nem dolgoztak és azokat, akik a mezőgazdaság gépesítése révén felszabadultak. De ennek most — természetszerűleg — nagyon le kell lassulnia! Egyszerűen azért, mert annyi új munkásunk már megközelítően sem lesz, mint amennyi eddig lehetett. A termelést a jövőben már csak csekély létszámemeléssel tudjuk növelni. Hogyha nem akarjuk — már pedig nem akarjuk —, hogy termelésünk fejlődésének üteme, gyorsulása megtörjön, akkor most már erőteljesen intenzifikálnunk kell. Vagyis: arra törekednünk, hogy egy-egy munkás, dolgozó egyre korszerűbb gépekkel, eszközökkel, technológiával, szervezettséggel, tudással és odaadással lényegesen többet termeljen, mint eddig. Nálunk ez azért is nagyon fontos, mert megyei pártértekezletünk egyebek között megállapította, hogy megyénk ipara eléggé szétaprózott, technikai színvonala nem megfelelő. Ezért is van az, hogy a megye termelésének növekedése csak húsz százalék erejéig származott a termelékenységből az elmúlt években, miközben az országos növekedésnek a fele származoa belőle. Ezt a témát nem vehetjük le napirendünkről, hogyha a gazdasági fejlődésben további, lényeges eredményeket, akarunk elérni. A mi termékeinknek — szerencsére — van kelendőségük, emiatt van mód a termelés további, jelentős fejlesztésére. Mindennek dacára igyekszünk korszerűbbé tenni gyártmányaink struktúráját, azaz összetételét. Könnyűiparunkat — megyénkben ez a legjelentősebb — lehetőleg magas technikai, technológiai színvonalra emeljük. Erőteljesen fejlesztjük megyénk fagazdaságát és faiparát. A híradástechnikai alkatrészek gyártását, kibővítve bizonyos elektronikus számítógépek alkatrészeinek gyártásával. A műanyagok, a természetes széndioxid termelését. Meghonosodik megyénkben a gyógyszeripar. Fejlesztjük az építőipart, a szolgáltatásokat. A mezőgazdasági termelést, főleg a hústermelést És arra is tovább törekszünk, hogy kedvezőtlen természeti adottságú tájaink, az Őrség, s a többi is többet nyújtson népgazdaságunknak és egyben a helyi lakosságnak is. Pártunk és lakosságunk tisztában van azzal, hogy jólétet csupán határozatokkal, rendelkezésekkel nem lehet teremteni. Mint ahogy az egyes ember is jól tudja — és méginkább tudta talán, amikor főleg saját, egyéni termeléséből élt meg — hogyha több terem, abból több jut mindenre, ami kell. Nincs olyan kor, nincs olyan hely, amely ez alól a szabály, igazság alól kivétel lehetne, legföljebb tisztességtelen eszközök alkalmazása révén lehet termelés, dolog nélkül is ezt-azt szerezni, ami viszont idegen szocialista társadalmunktól, mert ez másoknak és a nagy közösségnek rovására történik. Gazdaságirányítási reformunk gazdasági továbbfejlődésünk sok új lehetőségéhez nyújt számunkra is kulcsot. Az a fontos, hogy továbbra is helyesen alkalmazzuk mindenütt. Az is tény viszont, hogy a termelést, annak fejlődését emberek valósítják meg, az egész társadalmi építés döntő tényezője az ember, aki helyesen igazodik a párt által vezetett társadalom követelményeihez. Ennek a nagy, társadalmi méretű igazodásnak leglátványosabb, nyugodtan mondhatjuk úgy is, hogy történelmi eseménye a nagy városiasodás. Megyénkben már az iparban, építőiparban, a közlekedésben, a kereskedelemben, s a nem kimondottan termelő ágazatokban dolgozik a munkaképes korú lakosság 67 (!) százaléka. Ebben, az egyetlen számadatban benne rejlik az a körülmény, hogy mezőgazdaságunk szocialistává vált, s a nehéz, kis termelékenységű magángazdálkodás helyébe a termelékeny, gépesített nagyüzem lépett. Benne rejlik az is, hogy a megyeszékhely, Szombathely már közel 70 000-res lakosú város, s egyre inkább olyan regionális központ, amely minden szempontból országosan is jelentős. A többi városunk, Sárvár és Kőszeg is erőteljesen fejlődik. Városias fejlődés tanúja több , járási székhelyünk és centrumunk. Magába foglalja az előbb említett szám azt a roppant felelősséget és munkát, amelyet pártunk, a párt megyei szervei és szervezetei az állami szervekkel, társadalmi szervekkel, az egész lakossággal együtt a haladásért éreztek és végeztek. De azt is, amit a jövőben végezniük kell. Olyan látványos „átrétegeződés”, társadalmi „elmozgás" a jövőben nem várható, mint amilyen lezajlott, ez természetes. Viszont, mint már szó volt róla, a termelést a lehető legcélszerűbben erőteljesen növelnünk kell, s nagyrészt ennek segítségével, de minden más, megfelelő eszközzel is, tovább kell folytatnunk lakosságunk jó elrendeződését, a foglalkoztatottak helyes arányainak kialakítását, az emberek életnívójának növelését. Feladatunk megkönynyíteni és lehetőleg zökkenőmentessé tenni az emberek számára ezt a történelmi folyamatot Eb£ de nagyon sok minden beletartozik. Azt mondottuk, hogy megyénk munkaképes korú lakosságának 67 százaléka dolgozik már az iparban, építőiparban, a közlekedésben, a kereskedelemben s a nem termelő ágazatokban. Körülbelül 135 000-en keresnek ma Vas megyében. Ebből logikusan az is következik, hogy a kellő, folyamatos elrendeződéshez a következő öt esztendőben sok embernek kell új lakás, Szombathelyen és másutt megyeszerte. Természetesen sok új állami, szövetkezeti s hasonló lakás építkezésébe fog megyénk ismét, növeli a korábbi években elért ütemét. De a kívánt nagy lakásszám az egyének várható építkezéseit is feltételezi. Ez utóbbiakkal is számolunk olyképpen is, hogy előmozdítjuk, támogatjuk ezeket is. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a legtöbb új lakás leginkább a vonzásközpontokban épül, amelyekben a legnagyobb ma még a lakáshiány. Az is természetes, hogy településeinket a jövő, a fejlődés szempontjából be kellett „sorolnunk” a megyeszékhelytől egészen a kis településekig. Nézni, látni haladásunk irányát és arányait, s igazítani őket a reális lehetőségekhez és követelményekhez. Ebből következik, hogy anyagi eszközeinket nem szétterítve, hanem a megoldásra váró feladatok nagyságától függően koncentráltan kívánatos felhasználnunk. És itt nem csupán a lakosság arányairól, megfelelő igazgatásáról, gazdasági, politikai, társadalmi szervezeteinek alakításairól, a lélekszámhoz szükséges lakásviszonyokról van szó. Hanem a közintézményi ellátottságról, a megfelelő kereskedelmi hálózatról, sok mindenről, egészen a szállítási, közúti viszonyok fejlesztéséig. Helyenként, főképpen a centrumokban a lakosság felduzzadása következtében, néhol más okok miatt is, nem csekély probléma a kereskedelmi hálózat kiépítése, korszerűsítése. Ahol nő a lakosság, ott új iskolák, új tanerők kellenek. És — ezt a megyei pártértekezletünk nagy nyomatékkal hangsúlyozta — új óvodák! Kiszámítottuk, hogyha továbbra is úgy nő némelyik központunk lakossága, mint mostanában, miután a mezőgazdaság átrendeződése befejeződött, igen nagy a bejárók letelepülési igénye ma is, akkor az ellátottság színvonala több területen nem javul a kívánt mértékben. Így például az óvodaépítés korábbi üteme meg sem kottyan! Jóllehet, megyénkben sok óvoda épült. Igaz, nem mindig éppen ott volt rá lehetőség, ahol a legjobban kellett volna. A párt, annak megyei szervei, szervezetei — természetesen — csak a gazdasági, társadalmi, kulturális és szociális, településpolitikai, területfejlesztési átfogó elveket szabják meg, s mindezt politikailag vezetik, támogatják, ellenőrzik. A párt az átlagosnál nagyobb figyelmet fordít egyes területekre, erőteljesen szorgalmazza a megyében az óvodák építését. Olyképpen is, hogy üzemeket mozgósít saját, vagy közös óvodák építésére önnön pénzeszközeikből Hogy mi minden kell, milyen lehetőségeink vannak és lesznek, azt e helyen egész részletességgel felsorolni nem lehet Mindezt részletesen kidolgozott, új megyei ötéves tervünk tartalmazza, amelynek politikai irányait a megye pártértekezlete jóváhagyta, s amelyet Vas megye Tanácsa üzemekkel, szervezetekkel, intézményekkel, érdekeltekkel egyetértve immár részletezte, egységes megyei tervbe foglalta. Amely része az egész ország új ötéves tervének. A terv — amely rövidesen a megyei tanácsülés elé kerül megvitatásra és jóváhagyásra — világosan mutatja, hogy nagy munka vár ránk az új esztendőben is, amely indítója lesz IV. ötéves tervünknek. Az 1971. esztendő alapozó jelentőségű esztendő. Sikerén vagy sikertelenségén több múlik, semmint „közönségesnek" tarthatnánk ezt az induló évet. De bizonyosak vagyunk abban, hogy Vas megye lakossága az új esztendőben is sorompóba áll nemes haladásunkért, saját jól felfogott érdekeiért, szocialista társadalmunk új, jónak ígérkező fejleményeiért támogatva pártunkat kongresszusunk és pártértekezleteink határozatainak végrehajtását Mindenütt alapos és odaadó munka folyjék, a teremtés, az alkotás — szocialista közügy! Pártunk — természetesen — azzal is tisztában van, hogy a jó, az egyre jobb munkához, alkotókészséghez a szocialista demokratizmus fejlesztése is elengedhetetlen. Nem utolsó sorban azért, hogy egész társadalmunk tökéletesedjen, s benne minden szerv, szervezet intézmény, kollektíva és egyén kellően megtalálja a helyét hogy ki-ki megbecsültnek, fontosnak érezze magát ott, ahol van, fontosnak érezze azt amit végez, legyen az termelési, igazgatási vagy szellemi munka. Természetes, hogy a szocialista építőmunka magasabb színvonalra emelése, a jó társadalmi közérzet a társadalom még magasabb fokú szervezettsége, fegyelmezettsége az eddiginél több figyelmet és nagyobb erőfeszítéseket kívánnak a műveltség gyarapítása terén a társadalom minden tagjától azért, hogy kulturáltan tudjon élni jogaival és az elvárható mértékben legyen képes teljesíteni közéleti tevékenységét A sokoldalú, általános, szakmai, politikai műveltség kibontakozásának fontos feltételeit a társadalom, a környezet hozza létre. Mégis szükségét érzem a szubjektum pótolhatatlanságára rámutatni, arra, hogy az ember művelődésének fokozódó belső önigénye nélkül törést szenvedhetnek legnemesebb célkitűzéseink is. Szükségét látom annak, hogy építő munkánk nagy forgatagában több energiát fordítsunk az emberek műveltségének, szocialista tulajdonságainak gyarapítására. Mindezekre ismét figyelmeztetnek pártunk legutóbbi dokumentumai is. A most lezajlott X. párt , kongresszus és az azt megelőző pártértekezletek úgy hozták meg döntéseiket, hogy előzőleg konzultáltak a párttagokkal, de a párton kívüliekkel is. Ezért lehetett jó döntéseket hozni. A demokratizmusnak voltaképpen ez a fontos alapja. A pártdemokrácia erőteljesen fejlődött a kongresszusi, pártértekezleti munkában. A kongresszus több olyan tételt fogalmazott meg a pártfórumok működését, az egyes párttagok jogait és kötelességeit illetően, amelyet méltán nevezünk a pártdemokrácia továbbfejlesztésének. A pártdemokrácia kiterebélyesedése kisugárzik egy az közéletünkre, hat és formálja a szocialista közgondolkodást, növeli a társadalmi aktivitást. Az fizetni, szövetkezeti demokrácia fejlesztése is lényeges haladást mutat. Mint ismeretes, most zajlanak a szakszervezeti választások. Rájuk nem csupán az a jellemző, hogy általában demokratikusan zajlanak, hanem egyebek között az is, hogy az üzemi demokrácia helyes fejlesztését is szorgalmazzák, segítik. A munkahelyi demokratizmust, hogy ki-ki sajátjának is éresse üzemét, munkahelyét, annak eredményeit, gondjait és teendőit A jó gazdasági, politikai vezetésen kívül ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy a fejlesztés, a munka jó irányokba és jó ütemben haladjon, a termelő, dolgozó ember is szüntelenül, sokoldalúan gyarapodjon, beleértve az anyagi gyarapodást is. Szocialista brigádjaink különösen sokat tesznek ezért Szükség van minderre azért is, hogy az anyagi és erkölcsi ösztönzés helyesen valósuljon meg mindenütt Hogy valóban azok kapjanak mindebből többet, akik többet is nyújtanak a közösségnek. Hogy ne lehessen ügyeskedésekkel, fondorlatokkal, hasznos munka nélkül érdemtelen javakra szert tenni. Ezt leginkább helyileg kell és lehet elérni. Az természetes, hogy a párt egyértelműen a valóságos produktumok erkölcsi és anyagi elismerésére ösztönöz. Ezt a helyes elképzelést mindenütt helyesen kell végrehajtani és akkor jól haladhatunk. Államéletünk demokratikus fejlődésének is tanúi lehetünk. Egyik kézzelfogható kifejeződése lesz a következő parlamenti és tanácsválasztás is. Négy esztendeje, hogy 1966-ban megszületett az úgynevezett HL törvény, 1970-ben pedig újabb törvény módosítja az eddigi választásokat olyképpen, hogy a párt útmutatásai szerint növeli a választópolgárok jogait, választási lehetőségeit. Egyszóval: növeli a választások demokratizmusát A lakosság több jelöltet is állíthat Egyénekre szavaz a választó. Nem szükséges, hogy a módosulásokat ez a cikk részletesen taglalja E helyen inkább még annyit: a választások is jó alkalmat nyújtanak majd arra is, hogy a megnövekedett demokratizmussal élve növelje lakosságunk ügybuzgalmát részvételét közös teendőink elvégzésében, országgyarapító munkánkban, a jobb életkörülmények megteremtésében. Mindezekre és még sok mindenre gondolunk most az új esztendő küszöbén. Amikor egy gazdag évet, egy gazdag ötéves tervet zárunk és újabbakat, remélhetőleg még gazdagabbakat indítunk. Szocialista országunk a Szovjetunió és más testvéri országok támogatásával világszerte egyre nagyobb elismerést vált ki, s ez az elismerés jólesik valamennyiünknek. Ezt a jóleső érzést is gyümölcsöztethetjük törekvéseinkben az új esztendőben, nekibuzdulásunk szolgálatába állíthatjuk. Az új esztendőben tovább folytatjuk a korábbi években megkezdett munkát, továbbfejlesztjük társadalmi életünk szocialista vonásait, népünk összefogásával gyorsítjuk országunk megyénk felemelkedését. Nem várjuk, hogy az új esztendő teljesen gondtalan legyen, de azt várhatjuk, hogyha kellő erőfeszítéseket teszünk, lényegesen növeljük javainkat, a javuló termelés révén tovább javítjuk életkörülményeinket. Ehhez kívánok megyei pártbizottságunk nevében jó munkát, jó egészséget, boldogulást minden elvtársunknak és családjuknak, megyénk valamennyi üzemének, szövetkezetének, intézményének, szervezetének és lakosának! Növeljük javainkat, javítsuk tovább életkörülményeinket az új esztendőben Írta: KOVÁCS HUTAI a megyei pártbizottság első titkára