Vas Népe, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-08 / 107. szám

Kőszeg a korszerűsödés útján (Folytatás az 1. oldalról) a városi pártbizottság titká­rát, Takács Gézát, a Haza­fias Népfront városi elnö­két, Terplán Zoltánt, a KISZ városi titkárát, Günt­­ner Józsefet, az Építő KTSZ elnökét, Farkas Tibort, az ÉDÁSZ-kirendeltség vezető­jét, Nagy Lászlót, a mező­­gazdasági technikum igaz­gatóját, Kiss Miklósné veze­tő óvónőt, Klavszki Jánosné gyári munkást. A tanácsülés a végrehajtó bizottság titká­rának Kovács Józsefet ne­vezte ki, s egyben beválasz­totta a végrehajtó bizott­ságba. Az új tisztségviselők ün­nepélyesen esküt tettek, majd dr. Csiszár Károly me­leg kézfogás kíséretében át­vette a tanácsülés további irányítását. Ezt megelőzően őszinte köszönetet mondott a tanácstagoknak, rajtuk ke­resztül a választóknak, Kő­szeg lakosságának. Ígérte, hogy erejéhez, felkészültsé­géhez mérten mindent meg­tesz annak érdekében, hogy Kőszeg tovább gyarapodjék. Javaslatára megalakították, illetve megválasztották a vá­rosi tanács különböző bi­zottságait, amelyek egyelőre ideiglenesen működnek. Majd hozzászólásokra került sor. Elsőnek dr. Gonda György, a megyei tanács elnöke kö­szöntötte a tanácsülés rész­vevőit, s átadta nekik a megyei pártbizottság és a Hazafias Népfront megyei bizottságának üdvözletét. Felidézte a város utóbbi év­tizedben tett erőfeszítéseit, s mint mondotta, a jövőben is minden feltétele meglesz annak, hogy Kőszeg tovább lépjen. Jó és hasznos együtt­működést kívánt a tanács vezetőinek, a tagságnak, munkálkodjanak együtt a város valamennyi lakójával az új feladatok maradékta­lan megvalósításáért. Hasonlóan szólt Nagy Im­re, a városi pártbizottság titkára, akit ezúttal a vb tagjává választottak. Pak­­ler Ferenc a fiatalok, Szend­­rő János tanító pedig a népfrontbizottság tagjai ne­vében köszöntötte az új vá­rosi tanácsot és kívánt ered­ményes munkát, hasznos te­vékenységet. A hivatali apparátus ve­zetőit mutatta be ezután a városi tanács elnöke, majd titkos szavazással megvá­lasztották a várost képviselő megyei tanácstagokat, sze­mély szerint Kovács Antalt, a megyei pártbizottság első titkárát, Kőszeg országgyű­lési képviselőjét, valamint Szapor Kálmán tanácstagot, a LATEX kőszegi gyárának igazgatóját. Pósfai H. János Munkával válaszolni a bizalomra.« Megalakult Sárvár Város Tanácsa Tanácselnök: Kiss Sándor — Elnökhelyettes: Dán József — V b­litkar: dr. Kránitz József Mindent tegyünk meg fej­lődő városunkért! — Ez le­hetett volna a mottója a sárvári városi tanács tegnap megtartott alakuló ülésének. S még valami: minden ta­nácstagnak munkával kell válaszolnia a bizalomra, amely választásuk során megnyilvánult. Az alakuló tanácsülést , amelyen részt vett dr. Gon­­da György megyei tanácsel­nök, a sárváriak országgyű­lési képviselője, dr. István Lajos, a megyei Népfrontbi­­zottság elnöke, dr. Hargitai Katalin országgyűlési képvi­selő, valamint Tóth Kálmán, a megyei választási elnök­ség elnöke is — Kovács Ist­ván korelnök nyitotta meg. Az idős tanácstag egyébként a tanácsok megalakulása óta tagja a sárvári tanácsnak. A választási elnökség ne­vében annak elnöke, Domi­­nek Imre tett jelentést a ta­nácsülésnek a választások­ról. Hangsúlyozta: a válasz­tási előkészületek és a sza­vazás során szinte tapintha­tó volt Sárváron az országos és a helyi politikával való egyetértés. Az ügyrendi bizottság megválasztása és a mandá­tumok megvizsgálása után dr. Naszádos István, a vá­rosi népfrontelnökség tagja javaslatára a tanácsülés a végrehajtó bizottság tagjai­nak számát 9 főben állapí­totta meg, majd nyílt sza­vazással megválasztotta a tanács tisztségviselőit. Egy­öntetű szavazás során ta­nácselnöknek Kiss Sándort, tanácselnökhelyettesnek Dán Józsefet választották meg, a a végrehajtó bizottság titká­rává pedig dr. Kránitz Jó­zsefet nevezték ki. Mindhár­man eddig is ezt a tisztséget töltötték be. Rajtuk kívül a végrehajtó bizottság tagjai lettek: Horváth János, Vass György, dr. Kásler Istvánné, Kozó Ferenc, Medvegy Antal és Takács Frigyes. A tisztségviselők megvá­lasztása után nevükben Kiss Sándor tanácselnök meleg szavakkal köszönte meg a bizalmat. Rámutatott: tuda­tában vannak annak, hogy a városnak fiatal, de gyors ütemben fejlődő település lakosságának érdekeit jól képviselni nem kis megtisz­teltetés és feladat. Szólt a város további fejlesztésével összefüggő feladatokról, majd utalt arra, hogy az új tanácstörvény az eddiginél több jogot ad a tanácsülés­nek, s e jogokkal élni nagy felelősséggel kell majd. A tanácsülés ezután szám­­vizsgáló bizottságot, közmű­velődési bizottságot, város­fejlesztési bizottságot és egy úgynevezett hegyközségi ideiglenes bizottságot válasz­tott, majd a tanácselnök adott tájékoztatást a tanács szakigazgatási szervezetéről. Ezután a tanácsülés — dr. István Lajos megyei nép­frontelnök javaslatára — megválasztotta Sárvár két megyei tanácstagját: dr. Gonda Györgyöt és Vass Györgyöt. A választás előtt mindkettőjük tevékenységé­ről igen elismerő szavak hangzottak el. Sok szóra azonban nem volt szükség, hiszen jól ismerik őket a sárvári tanácstagok. Ezzel függ össze az is, hogy a tit­kos szavazás során minden szavazatot ők kaptak meg. Horváth János pártbizott­sági titkár köszöntötte ez­után az alakuló tanácsülést, majd a két megválasztott megyei tanácstag mondott köszönetet a bizalomért. Dr. Gonda György kijelentette: azon lesz, hogy munkával válaszoljon a bizalomra. „Azon kell munkálkodnunk, hogy legyen ez a város még szebb, még gazdagabb, még kulturáltabb!” — mondotta a többi között. Kedves jelenet következett ezután: úttörők virággal kö­szöntötték a tanácstagokat, majd az alakuló tanácsülés Kiss Sándor zárszavával ért véget. Lőrincz Károly Az alakuló tanácsülés szünetében: dr. Gonda György a tanácstagokkal beszélget. Fock Jenő beszéde a szakszervezeti kongresszuson (Folytatás az 1. oldalról) eljárás a szakszervezet sem­mibevételét jelenti. A továbbiakban a munka­erőmozgásról, a törzsgárda­­tagok nagyobb megbecsülésé­ről, a szocialista brigádmoz­galomról beszélt, majd a ká­derpolitikáról szólva a többi között ezeket mondta: — Megesik, hogy évekig tartó túlzott türelemmel el­nézzük az egy-egy vállalatot már túlhaladott módszerek­kel vezető igazgató működé­sét, olyan vezetőét, aki nem törődik sem az üzemi de­mokráciával, sem önmaga to­vábbképzésével, de azzal sem, hogy körülötte új ká­derek nevelődjenek, pedig látjuk, hogy felnőnek mel­lette rátermettebb, hozzá ké­pest fejjel kimagasló káde­rek. Ezzel a problémával is meg kell birkózni, bátrabban alkalmazva a káderpolitika helyes elveit. Szociális kérdésekkel fog­lalkozva elmondta: ezen a területen gördülékenyebb a kormány és a szakszerveze­tek együttműködése. A fel­adatok között utalt arra, hogy már ez év végéig ren­dezni kellene azoknak a nyugdíjkorhatárt elérőknek a helyzetét, akik még jó egészségnek örvendenek, bír­ják a munkát. Már a jövő évben be kellene vezetnünk olyan gyakorlatot — mondta Fock Jenő, amely arra ösztönzi a korhatárt elérőket, hogy ne akarjanak rögtön nyugdíjba menni. Változtatni lehetne a jelen­legi előíráson, miszerint a nyugdíj összes felső határa az eredeti kereset 75 száza­léka. Ezt fel kellene emelni 80—85 vagy 90 százalékra, olyan formán, hogy a nyug­díjkorhatár után munkában töltött további évek kétsze­resen vagy háromszorosan számítsanak. Azon is gondol­kodnunk kell, hogy kiterjesz­­szük a nyugdíjasok egyes te­rületeken már tíz, illetve tizenkettőezer forintban meg­állapított, az évi hatezer fo­rinthoz képest már jóval fel­emelt kereseti lehetőségét. Ennek kidolgozásában van még tennivalónk.­­ Sok szó esett a kong­resszuson a nők helyzetének javításáról. Természetesen gyökeresen a kormányzat akkor tudna javítani, ha az anyagi lehetőségek ezt job­ban megengednék. Elsősor­ban a textiliparban, de más ágazatokban is, ahol három műszakban dolgoznak. A kezdeti lépés már megtörtént azzal, hogy számos üzem — saját elhatározásból — már megszüntette az anyák be­osztását éjszakai műszakra. E­­helyről is kérjük, kövessék mások is a példát. Következő témaként a ké­szülő ifjúsági törvénnyel fog­lalkozott. A továbbiakban Fock Je­nő arról szólt, hogy a negye­dik ötéves tervben megha­tározott 400 ezer lakás fel­építésével kapcsolatban sem­miféle alkunak, vitának he­lye nincs, mert csak ennek a vállalásnak a teljesítésével tudjuk majd a 15 éves lakás­­építési programunkat is megvalósítani. — A kormánynak — hang­súlyozta Fock Jenő — az az álláspontja, hogy fokozni kell a reform hatékonyságát. Az adottságainknak mind jobban megfelelő struktúra kialakítása rendkívül fontos kérdése népgazdaságunknak. — Azt hiszem lesz egy terület — mondotta —, ahol sokat vitatkozunk majd: ez pedig az árkérdés. Erre hi­vatott szerveink tavaly 30 ezer ellenőrzést folytattak, ennek kapcsán korrigáltattak árakat, néhány kirívó eset­ben pedig jelentős gazdasági bírságokat is kiszabtak jog­talan áremelkedésekért. Tu­dom tehát, hogy az árak te­rületén nincs minden rend­ben. Ugyanakkor szeretném, ha elhinnék, hogy a Statisz­tikai Hivatal nem szépíti az adatokat, amikor kimutatja — hiszen ezt az ENSZ sta­tisztikája is megerősíti —, hogy az elmúlt 3 évben évente 1—2 százaléknál na­gyobb mértékben soha nem emelkedett az árszínvonal Magyarországon. A három év alatt ha­zánkban összesen nem emelkedett az árszínvo­nal olyan mértékben, mint egyes nyugat-euró­pai kapitalista országok­ban tavaly, vagy tavaly­előtt tehát egyetlen esz­tendő alatt. Nyugati állami vezetők gyak­ran megkérdezik tőlünk, ho­gyan lehetséges az, hogy az ottani infláció nem érezteti hatását hazánkban. E kér­dést most nem akarom külö­nösebben elemezni, viszont szeretném, ha elhinnék azt az igazságot, hogy statisztikai adataink igazat mondanak. Jól tudom, hogy önök is ve­lem együtt tudnak példákat mondani arra, hogy egyes árucikkek ára nem 1—2, nem is 5—6 százalékkal, hanem ennél nagyobb mértékben emelkedett, az árak összessé­gét figyelembe véve azonban az árszínvonal emelkedése minden évben 1—2 százalé­kon belül marad, s a két százalékot várhatóan az idén sem fogja elérni. De van itt egy nagyobb kérdés is — folytatta. — A reform bevezetésekor állást foglaltunk abban, hogy a fo­gyasztói árakat is úgy kell alakítani, hogy azok megfe­leljenek a ráfordított érték­nek. Nem sokkal később rájöttünk, hogy ezt a fel­adatot csak nagyon lassan lehet végrehajtani. Oly mó­don, ahogyan erre a SZOT beszámolója is utalt. Ha az árintézkedés áremelést je­lent, a lakosságot érzékenyen érintő területeken, ha pél­dául a hús árának emelésé­re kerülne sor, akkor ezt ne csak árcsökkentéssel ellensú­lyozzuk, főleg ne csak olyan árcsökkentéssel, amely a dol­gozók sokkal szűkebb rétegét érinti, hanem egyben bér­emelésekkel, a családi pótlék és a nyugdíj növelésével is ellensúlyozzuk. A kormány­nak ilyen szempontból is meg kell gondolnia, hogy mi­kor, milyen mértékben és mi­lyen területen hajt végre ár­emelést, rögtön hozzáfűzném, hogy a kormány ebben az évben nem tervez semmiféle központi áremelést, sem a húsét,­ sem másét, de vala­mikor hozzá kell kezdenünk ehhez. Előre jelzem, hogy ha ennek az ideje eljön, akkor a szakszervezetekkel alapo­san megvitatjuk. Befejezésül hangsúlyozta, hogy sikeres négy esztendő áll mögöttünk és lelkesítő, nagy feladatokat kell meg­oldani a következő eszten­dőkben. A kormány, a szak­­szervezetek, a dolgozók gond­jait is ismerjük, megértjük, azok saját gondjaink is, amelyek megoldásáért to­vábbra is együtt kell mun­kálkodni. Fock Jenő nagy tapssal fo­gadott beszéde után több külföldi testvérszakszervezet delegációjának vezetője ka­pott szót. 1911. május 8. Szombat VAS NÉPE Védelmet a méltatlan támadások ellen! Sokszor leírtuk már, s úgy is van: az utóbbi időben megnőtt nálunk a közéleti ténykedés becsülete, és mind több ember hajlandó önként, fizetés nélkül is tenni a kö­zösségért. Jól van ez így! De az már kevésbé, amit a minap valaki úgy fogalma­zott meg, hogy „néhol mél­tatlan támadások érik azo­kat, akik tesznek valamit, s jónéhányuknak nemcsak a problémái, gondjai szaporod­nak meg, hanem az ellensé­gei is”. Magam is hallottam epés megjegyzéseket — „Ez se maradhat nyugton”, „Mi akar ez lenni?” és hasonlókat — olyan emberekre, akiket pe­dig csak dicséret illet­ne azért, amit önként vállal­tak és fizetség nélkül tettek — másokért, esetenként azo­kért is, akiktől az epés meg­jegyzések származtak. Ha pedig történetesen nő az il­lető, akkor még azzal is meg­vádolhatják, hogy azért „nyüzsög” annyit, mert sze­reti mutogatni magát. Én az ilyen megjegyzéseket ízetleneknek és méltatlan támadásoknak tartom. Érzé­sem szerint azok vetemednek ilyesmire, akiknek valamifé­le önigazolásra van szüksé­gük. Megjegyzéseiket azért teszik, hogy ily módon hívják fel a figyelmet „szerénysé­gükre”. Mintha hallaná az ember: lám, én nem vagyok ilyen, nem nyüzsgök, nem mutogatom magam, nem akarok feltörni.. Csak egy­ről feledkeznek meg! Neve­zetesen arról, hogy a mi társadalmunkban csak az szégyellni való, ha valaki má­sok rovására „tör fel”, az vi­szont, aki a közösségért vég­zett áldozatkész munkájával hívja fel magára a figyelmet — ha úgy tetszik: tör fel —, megbecsülést érdemel. És vé­delmet is! Mindazokkal szemben, akik a nemes szán­dékot és cselekedetet félre­magyarázva be akarják fe­ketíteni, méltatlanul támad­ják. Ne hagyjuk hát szó nél­kül az említett megjegyzése­ket és egyéb méltatlan táma­dásokat sem. Akinek hatal­ma van, az a hatalom esz­közeivel is, mindenki más pedig a közmegvetés érés­ével nyújtson védelmet a közös­ségért áldozatkészen tényke­dőknek minden olyan eset­ben, amikor ócsároló szó, ízetlen támadás éri őket. Higgye el a kedves olvasó, megérdemlik! (L) Fogás helyett - kifogás Szombathely második „reprezentatív” étterme és szállodája a Savaria. Mi sem természetesebb, hogy a ven­dég éjszakai pihenője után reggelizni akar. Nagyjából tudja is, hogy mit kérhet. Teát, vajat, dzsemet, lágy­tojást, ham and eggs-et, te­hát a világszerte szokványos reggeliket. Bolgár vendége­ink is ezt tették. Ham and eggs-et rendeltek. A sonkás tojást azonban nem hozták. Indok: nincs (!) a szálló konyhájában sonka. (Bárme­lyik csemegében, hentesüz­letben, szövetkezeti boltban korlátlan mennyiségben kap­ható! A szerk. megj.) Azt hiszem, felesleges mondani, hogy külföldi ven­dégeink nem a legjobb „szájízzel” távoztak a Vas megyei Vendéglátó és Szál­loda Vállalat egyik jelentő­sebb üzletéből. Még május elseje előtt ír­tunk arról, hogyan készült fel a Vendéglátó Vállalat május elsejére. Május 1-én olyan értelmű cikk jelent meg, miszerint semmiféle fennakadás nem lesz, az el­látáshoz szükséges étel és italféleségek korlátlan meny­­nyiségben rendelkezésre áll­nak. Ezzel szemben mi történt?! 12 óra 40 perckor , má­jus 2-án a Savaria étte­remben helyet foglalt né­hány család. Ebédelni akart. A levest kihozták, majd vártak. Több mint félórányi várakozás után, amikor a le­vest ki akarták fizetni és tá­vozni akartak, közölték ve­lük, hogy a második fogást csak később tudják felszol­gálni, ugyanis elfogyott a hús, s a Pannónia étterem­ből kérnek „kölcsön”. A Savariában egy üzlet­­igazgató, egy üzletvezető, há­rom helyettes és egy kony­hafőnök tevékenykedik. Há­tuk közül korábban egyik­nek sem jutott eszébe, hogy a zsúfolt étterem vendégei netán enni is akarnak?! Pontosabban szólva: egy órával korábban nem lehe­tett volna felbecsülni, hogy elfogy a hús?! Fogás helyett kifogással nem laknak jól a vendégek! — zentai —

Next