Vas Népe, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-08 / 107. szám
Kőszeg a korszerűsödés útján (Folytatás az 1. oldalról) a városi pártbizottság titkárát, Takács Gézát, a Hazafias Népfront városi elnökét, Terplán Zoltánt, a KISZ városi titkárát, Güntner Józsefet, az Építő KTSZ elnökét, Farkas Tibort, az ÉDÁSZ-kirendeltség vezetőjét, Nagy Lászlót, a mezőgazdasági technikum igazgatóját, Kiss Miklósné vezető óvónőt, Klavszki Jánosné gyári munkást. A tanácsülés a végrehajtó bizottság titkárának Kovács Józsefet nevezte ki, s egyben beválasztotta a végrehajtó bizottságba. Az új tisztségviselők ünnepélyesen esküt tettek, majd dr. Csiszár Károly meleg kézfogás kíséretében átvette a tanácsülés további irányítását. Ezt megelőzően őszinte köszönetet mondott a tanácstagoknak, rajtuk keresztül a választóknak, Kőszeg lakosságának. Ígérte, hogy erejéhez, felkészültségéhez mérten mindent megtesz annak érdekében, hogy Kőszeg tovább gyarapodjék. Javaslatára megalakították, illetve megválasztották a városi tanács különböző bizottságait, amelyek egyelőre ideiglenesen működnek. Majd hozzászólásokra került sor. Elsőnek dr. Gonda György, a megyei tanács elnöke köszöntötte a tanácsülés részvevőit, s átadta nekik a megyei pártbizottság és a Hazafias Népfront megyei bizottságának üdvözletét. Felidézte a város utóbbi évtizedben tett erőfeszítéseit, s mint mondotta, a jövőben is minden feltétele meglesz annak, hogy Kőszeg tovább lépjen. Jó és hasznos együttműködést kívánt a tanács vezetőinek, a tagságnak, munkálkodjanak együtt a város valamennyi lakójával az új feladatok maradéktalan megvalósításáért. Hasonlóan szólt Nagy Imre, a városi pártbizottság titkára, akit ezúttal a vb tagjává választottak. Pakler Ferenc a fiatalok, Szendrő János tanító pedig a népfrontbizottság tagjai nevében köszöntötte az új városi tanácsot és kívánt eredményes munkát, hasznos tevékenységet. A hivatali apparátus vezetőit mutatta be ezután a városi tanács elnöke, majd titkos szavazással megválasztották a várost képviselő megyei tanácstagokat, személy szerint Kovács Antalt, a megyei pártbizottság első titkárát, Kőszeg országgyűlési képviselőjét, valamint Szapor Kálmán tanácstagot, a LATEX kőszegi gyárának igazgatóját. Pósfai H. János Munkával válaszolni a bizalomra.« Megalakult Sárvár Város Tanácsa Tanácselnök: Kiss Sándor — Elnökhelyettes: Dán József — V blitkar: dr. Kránitz József Mindent tegyünk meg fejlődő városunkért! — Ez lehetett volna a mottója a sárvári városi tanács tegnap megtartott alakuló ülésének. S még valami: minden tanácstagnak munkával kell válaszolnia a bizalomra, amely választásuk során megnyilvánult. Az alakuló tanácsülést , amelyen részt vett dr. Gonda György megyei tanácselnök, a sárváriak országgyűlési képviselője, dr. István Lajos, a megyei Népfrontbizottság elnöke, dr. Hargitai Katalin országgyűlési képviselő, valamint Tóth Kálmán, a megyei választási elnökség elnöke is — Kovács István korelnök nyitotta meg. Az idős tanácstag egyébként a tanácsok megalakulása óta tagja a sárvári tanácsnak. A választási elnökség nevében annak elnöke, Dominek Imre tett jelentést a tanácsülésnek a választásokról. Hangsúlyozta: a választási előkészületek és a szavazás során szinte tapintható volt Sárváron az országos és a helyi politikával való egyetértés. Az ügyrendi bizottság megválasztása és a mandátumok megvizsgálása után dr. Naszádos István, a városi népfrontelnökség tagja javaslatára a tanácsülés a végrehajtó bizottság tagjainak számát 9 főben állapította meg, majd nyílt szavazással megválasztotta a tanács tisztségviselőit. Egyöntetű szavazás során tanácselnöknek Kiss Sándort, tanácselnökhelyettesnek Dán Józsefet választották meg, a a végrehajtó bizottság titkárává pedig dr. Kránitz Józsefet nevezték ki. Mindhárman eddig is ezt a tisztséget töltötték be. Rajtuk kívül a végrehajtó bizottság tagjai lettek: Horváth János, Vass György, dr. Kásler Istvánné, Kozó Ferenc, Medvegy Antal és Takács Frigyes. A tisztségviselők megválasztása után nevükben Kiss Sándor tanácselnök meleg szavakkal köszönte meg a bizalmat. Rámutatott: tudatában vannak annak, hogy a városnak fiatal, de gyors ütemben fejlődő település lakosságának érdekeit jól képviselni nem kis megtiszteltetés és feladat. Szólt a város további fejlesztésével összefüggő feladatokról, majd utalt arra, hogy az új tanácstörvény az eddiginél több jogot ad a tanácsülésnek, s e jogokkal élni nagy felelősséggel kell majd. A tanácsülés ezután számvizsgáló bizottságot, közművelődési bizottságot, városfejlesztési bizottságot és egy úgynevezett hegyközségi ideiglenes bizottságot választott, majd a tanácselnök adott tájékoztatást a tanács szakigazgatási szervezetéről. Ezután a tanácsülés — dr. István Lajos megyei népfrontelnök javaslatára — megválasztotta Sárvár két megyei tanácstagját: dr. Gonda Györgyöt és Vass Györgyöt. A választás előtt mindkettőjük tevékenységéről igen elismerő szavak hangzottak el. Sok szóra azonban nem volt szükség, hiszen jól ismerik őket a sárvári tanácstagok. Ezzel függ össze az is, hogy a titkos szavazás során minden szavazatot ők kaptak meg. Horváth János pártbizottsági titkár köszöntötte ezután az alakuló tanácsülést, majd a két megválasztott megyei tanácstag mondott köszönetet a bizalomért. Dr. Gonda György kijelentette: azon lesz, hogy munkával válaszoljon a bizalomra. „Azon kell munkálkodnunk, hogy legyen ez a város még szebb, még gazdagabb, még kulturáltabb!” — mondotta a többi között. Kedves jelenet következett ezután: úttörők virággal köszöntötték a tanácstagokat, majd az alakuló tanácsülés Kiss Sándor zárszavával ért véget. Lőrincz Károly Az alakuló tanácsülés szünetében: dr. Gonda György a tanácstagokkal beszélget. Fock Jenő beszéde a szakszervezeti kongresszuson (Folytatás az 1. oldalról) eljárás a szakszervezet semmibevételét jelenti. A továbbiakban a munkaerőmozgásról, a törzsgárdatagok nagyobb megbecsüléséről, a szocialista brigádmozgalomról beszélt, majd a káderpolitikáról szólva a többi között ezeket mondta: — Megesik, hogy évekig tartó túlzott türelemmel elnézzük az egy-egy vállalatot már túlhaladott módszerekkel vezető igazgató működését, olyan vezetőét, aki nem törődik sem az üzemi demokráciával, sem önmaga továbbképzésével, de azzal sem, hogy körülötte új káderek nevelődjenek, pedig látjuk, hogy felnőnek mellette rátermettebb, hozzá képest fejjel kimagasló káderek. Ezzel a problémával is meg kell birkózni, bátrabban alkalmazva a káderpolitika helyes elveit. Szociális kérdésekkel foglalkozva elmondta: ezen a területen gördülékenyebb a kormány és a szakszervezetek együttműködése. A feladatok között utalt arra, hogy már ez év végéig rendezni kellene azoknak a nyugdíjkorhatárt elérőknek a helyzetét, akik még jó egészségnek örvendenek, bírják a munkát. Már a jövő évben be kellene vezetnünk olyan gyakorlatot — mondta Fock Jenő, amely arra ösztönzi a korhatárt elérőket, hogy ne akarjanak rögtön nyugdíjba menni. Változtatni lehetne a jelenlegi előíráson, miszerint a nyugdíj összes felső határa az eredeti kereset 75 százaléka. Ezt fel kellene emelni 80—85 vagy 90 százalékra, olyan formán, hogy a nyugdíjkorhatár után munkában töltött további évek kétszeresen vagy háromszorosan számítsanak. Azon is gondolkodnunk kell, hogy kiterjeszszük a nyugdíjasok egyes területeken már tíz, illetve tizenkettőezer forintban megállapított, az évi hatezer forinthoz képest már jóval felemelt kereseti lehetőségét. Ennek kidolgozásában van még tennivalónk. Sok szó esett a kongresszuson a nők helyzetének javításáról. Természetesen gyökeresen a kormányzat akkor tudna javítani, ha az anyagi lehetőségek ezt jobban megengednék. Elsősorban a textiliparban, de más ágazatokban is, ahol három műszakban dolgoznak. A kezdeti lépés már megtörtént azzal, hogy számos üzem — saját elhatározásból — már megszüntette az anyák beosztását éjszakai műszakra. Ehelyről is kérjük, kövessék mások is a példát. Következő témaként a készülő ifjúsági törvénnyel foglalkozott. A továbbiakban Fock Jenő arról szólt, hogy a negyedik ötéves tervben meghatározott 400 ezer lakás felépítésével kapcsolatban semmiféle alkunak, vitának helye nincs, mert csak ennek a vállalásnak a teljesítésével tudjuk majd a 15 éves lakásépítési programunkat is megvalósítani. — A kormánynak — hangsúlyozta Fock Jenő — az az álláspontja, hogy fokozni kell a reform hatékonyságát. Az adottságainknak mind jobban megfelelő struktúra kialakítása rendkívül fontos kérdése népgazdaságunknak. — Azt hiszem lesz egy terület — mondotta —, ahol sokat vitatkozunk majd: ez pedig az árkérdés. Erre hivatott szerveink tavaly 30 ezer ellenőrzést folytattak, ennek kapcsán korrigáltattak árakat, néhány kirívó esetben pedig jelentős gazdasági bírságokat is kiszabtak jogtalan áremelkedésekért. Tudom tehát, hogy az árak területén nincs minden rendben. Ugyanakkor szeretném, ha elhinnék, hogy a Statisztikai Hivatal nem szépíti az adatokat, amikor kimutatja — hiszen ezt az ENSZ statisztikája is megerősíti —, hogy az elmúlt 3 évben évente 1—2 százaléknál nagyobb mértékben soha nem emelkedett az árszínvonal Magyarországon. A három év alatt hazánkban összesen nem emelkedett az árszínvonal olyan mértékben, mint egyes nyugat-európai kapitalista országokban tavaly, vagy tavalyelőtt tehát egyetlen esztendő alatt. Nyugati állami vezetők gyakran megkérdezik tőlünk, hogyan lehetséges az, hogy az ottani infláció nem érezteti hatását hazánkban. E kérdést most nem akarom különösebben elemezni, viszont szeretném, ha elhinnék azt az igazságot, hogy statisztikai adataink igazat mondanak. Jól tudom, hogy önök is velem együtt tudnak példákat mondani arra, hogy egyes árucikkek ára nem 1—2, nem is 5—6 százalékkal, hanem ennél nagyobb mértékben emelkedett, az árak összességét figyelembe véve azonban az árszínvonal emelkedése minden évben 1—2 százalékon belül marad, s a két százalékot várhatóan az idén sem fogja elérni. De van itt egy nagyobb kérdés is — folytatta. — A reform bevezetésekor állást foglaltunk abban, hogy a fogyasztói árakat is úgy kell alakítani, hogy azok megfeleljenek a ráfordított értéknek. Nem sokkal később rájöttünk, hogy ezt a feladatot csak nagyon lassan lehet végrehajtani. Oly módon, ahogyan erre a SZOT beszámolója is utalt. Ha az árintézkedés áremelést jelent, a lakosságot érzékenyen érintő területeken, ha például a hús árának emelésére kerülne sor, akkor ezt ne csak árcsökkentéssel ellensúlyozzuk, főleg ne csak olyan árcsökkentéssel, amely a dolgozók sokkal szűkebb rétegét érinti, hanem egyben béremelésekkel, a családi pótlék és a nyugdíj növelésével is ellensúlyozzuk. A kormánynak ilyen szempontból is meg kell gondolnia, hogy mikor, milyen mértékben és milyen területen hajt végre áremelést, rögtön hozzáfűzném, hogy a kormány ebben az évben nem tervez semmiféle központi áremelést, sem a húsét, sem másét, de valamikor hozzá kell kezdenünk ehhez. Előre jelzem, hogy ha ennek az ideje eljön, akkor a szakszervezetekkel alaposan megvitatjuk. Befejezésül hangsúlyozta, hogy sikeres négy esztendő áll mögöttünk és lelkesítő, nagy feladatokat kell megoldani a következő esztendőkben. A kormány, a szakszervezetek, a dolgozók gondjait is ismerjük, megértjük, azok saját gondjaink is, amelyek megoldásáért továbbra is együtt kell munkálkodni. Fock Jenő nagy tapssal fogadott beszéde után több külföldi testvérszakszervezet delegációjának vezetője kapott szót. 1911. május 8. Szombat VAS NÉPE Védelmet a méltatlan támadások ellen! Sokszor leírtuk már, s úgy is van: az utóbbi időben megnőtt nálunk a közéleti ténykedés becsülete, és mind több ember hajlandó önként, fizetés nélkül is tenni a közösségért. Jól van ez így! De az már kevésbé, amit a minap valaki úgy fogalmazott meg, hogy „néhol méltatlan támadások érik azokat, akik tesznek valamit, s jónéhányuknak nemcsak a problémái, gondjai szaporodnak meg, hanem az ellenségei is”. Magam is hallottam epés megjegyzéseket — „Ez se maradhat nyugton”, „Mi akar ez lenni?” és hasonlókat — olyan emberekre, akiket pedig csak dicséret illetne azért, amit önként vállaltak és fizetség nélkül tettek — másokért, esetenként azokért is, akiktől az epés megjegyzések származtak. Ha pedig történetesen nő az illető, akkor még azzal is megvádolhatják, hogy azért „nyüzsög” annyit, mert szereti mutogatni magát. Én az ilyen megjegyzéseket ízetleneknek és méltatlan támadásoknak tartom. Érzésem szerint azok vetemednek ilyesmire, akiknek valamiféle önigazolásra van szükségük. Megjegyzéseiket azért teszik, hogy ily módon hívják fel a figyelmet „szerénységükre”. Mintha hallaná az ember: lám, én nem vagyok ilyen, nem nyüzsgök, nem mutogatom magam, nem akarok feltörni.. Csak egyről feledkeznek meg! Nevezetesen arról, hogy a mi társadalmunkban csak az szégyellni való, ha valaki mások rovására „tör fel”, az viszont, aki a közösségért végzett áldozatkész munkájával hívja fel magára a figyelmet — ha úgy tetszik: tör fel —, megbecsülést érdemel. És védelmet is! Mindazokkal szemben, akik a nemes szándékot és cselekedetet félremagyarázva be akarják feketíteni, méltatlanul támadják. Ne hagyjuk hát szó nélkül az említett megjegyzéseket és egyéb méltatlan támadásokat sem. Akinek hatalma van, az a hatalom eszközeivel is, mindenki más pedig a közmegvetés érésével nyújtson védelmet a közösségért áldozatkészen ténykedőknek minden olyan esetben, amikor ócsároló szó, ízetlen támadás éri őket. Higgye el a kedves olvasó, megérdemlik! (L) Fogás helyett - kifogás Szombathely második „reprezentatív” étterme és szállodája a Savaria. Mi sem természetesebb, hogy a vendég éjszakai pihenője után reggelizni akar. Nagyjából tudja is, hogy mit kérhet. Teát, vajat, dzsemet, lágytojást, ham and eggs-et, tehát a világszerte szokványos reggeliket. Bolgár vendégeink is ezt tették. Ham and eggs-et rendeltek. A sonkás tojást azonban nem hozták. Indok: nincs (!) a szálló konyhájában sonka. (Bármelyik csemegében, hentesüzletben, szövetkezeti boltban korlátlan mennyiségben kapható! A szerk. megj.) Azt hiszem, felesleges mondani, hogy külföldi vendégeink nem a legjobb „szájízzel” távoztak a Vas megyei Vendéglátó és Szálloda Vállalat egyik jelentősebb üzletéből. Még május elseje előtt írtunk arról, hogyan készült fel a Vendéglátó Vállalat május elsejére. Május 1-én olyan értelmű cikk jelent meg, miszerint semmiféle fennakadás nem lesz, az ellátáshoz szükséges étel és italféleségek korlátlan menynyiségben rendelkezésre állnak. Ezzel szemben mi történt?! 12 óra 40 perckor , május 2-án a Savaria étteremben helyet foglalt néhány család. Ebédelni akart. A levest kihozták, majd vártak. Több mint félórányi várakozás után, amikor a levest ki akarták fizetni és távozni akartak, közölték velük, hogy a második fogást csak később tudják felszolgálni, ugyanis elfogyott a hús, s a Pannónia étteremből kérnek „kölcsön”. A Savariában egy üzletigazgató, egy üzletvezető, három helyettes és egy konyhafőnök tevékenykedik. Hátuk közül korábban egyiknek sem jutott eszébe, hogy a zsúfolt étterem vendégei netán enni is akarnak?! Pontosabban szólva: egy órával korábban nem lehetett volna felbecsülni, hogy elfogy a hús?! Fogás helyett kifogással nem laknak jól a vendégek! — zentai —