Vas Népe, 1971. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

AZ ŐRSÉG RENDŐREI EZ A FALU még mindig távol esik a világ zajától. Hét vége van, dél körül jár az idő, utcái mégis csende­sek, szinte kihaltak. Az őr­ség „fővárosa”, adta meg valaki a kitüntető címet, s az itt élők elfogadták, noha meg nem szédültek tőle. Dombok és völgyek talál­kozásán épült, igen szép kis falu. Lélekszáma alig halad­ja meg az ezerháromszázat, megyénk sűrűbb vidékein kisközség maradna. Itt azon­ban gyűjtő ereje van, s a tanácselnök szobájában ke­retbe foglalták címét-rang­­ját: Őriszentpéter nagyköz­ség. Vonzáskörzetébe tarto­zik hat falu, s közigazgatási­lag ma is am­olyan járási székhelynek számít. Boltjai városiasak, a szövetkezet még újnak számító éttermé­ben nemcsak étlapról lehet rendelni, de törülközővel fel­szerelt mosdójában kezet is lehet mosni. A hét vége újabban sok kkirándulót hoz ide. Külföl­dit és belföldit egyaránt. A faluközpontban dekoratív tábla adja hírül, hol, kinél rendelhető szoba, ha netán valaki éjszakára is itt akar maradni az őrség fővárosá­ban. (Isteni dolog lehet va­lamelyik szeren nyitott ab­laknál aludni!) Vendégei ma még túlnyomórészt csak né­hány órásak. Megállnak, gyönyörködnek, szívnak egy kis­ jó levegőt, aztán tovább hajtanak. Az idegen fülét megüti a csönd. Kicsivel följebb a főutcától bárhol meg lehet állni, elcsendesedni, még a méhek zümmögése is hallat­szik. Hát még éjszaka mek­kora a csend! Daday Kor­nél, a közös tanács elnöke ehhez még hozzáteszi: hát még mekkora a nyugalom! Persze nem egészen vélet­len, hogy beszélgetésünkkor gyakran használunk ilyen szavakat:­­csönd, rend, nyu­galom, béke . .. Látogatásunk célja ugyanis­ megtudni, mi­lyen itt a közrend, a köz­­biztonság, az Őrség központ­jában miként teljesítik fel­adataikat a rend őrei? Majd­nem ugyanezt kérdezzük ké­sőbb maguktól a rendőrök­től, azzal a fordulattal: ne­héz-e, vagy könnyű itt a szolgálat? A TANÁCSELNÖK: — Ha lehet, elkerülöm a direkt­ választ. Hadd mond­jam azt, hogy a körzetmeg­­bízott rendőrökkel jó a kap­csolatunk. Négyen vannak, valamelyikük szinte naponta beugrik hozzánk. A hat fa­luban mindig akad esemény, sőt néha izgalom is, noha nincsenek nagy ügyek. Kon­dorfán egy-egy veszekedés, garázdaság, Szalafőn han­goskodás, vagy itt a központ­ban ellopnak egy-egy tyú­kot. Ilyenkor intézkedniük kell. A kmb-sek rendszere­sen számot adnak munká­jukról, jelentik az eseménye­­ket. — Van-e vagyon elleni bűncselekmény ? — Inkább csak kisebb sú­lyú. Főleg a cigány lakosság köréből akad egy-két eny­veskezű. Néhány család még mindig kerüli a munkát, él­niük pedig kell, aztán vi­szik, ha megfoghatják. — Említette a garázdasá­got. Az gyakoribb?­­ — Előfordul, de nem jel­lemző. Az említett falakban akad egy-két örökös hőzön­­gő, azok zavarják meg a rendet. Egy fiatalember el­len például most negyedszer indul eljárás. Az ital rabja, ha iszik, botrányosan visel­kedik, amit aztán józanul megbán. — A tanáccsal milyen a rendőrök kapcsolata? — Évente egy alkalommal a végrehajtó bizottság fog­lalkozik a közrend, közbiz­tonság helyzetével. Egyéb­ként éveken át rendszeres a kapcsolatunk. Előfordul, hogy jómagam látogatok el hozzájuk, vagy egyszerűen összefutunk az utcán, s köl­csönösen érdeklődünk egy­más munkájáról. A magam részéről nagyon elégedett vagyok a körzetmegbízottak munkájával. Különösen Gyürke Józsefével, Varga Lajoséval. Utóbbi egyébként tagja a községi tanácsnak, rendszeresen meghívjuk a vb-ülésekre is. Varga főtörzsőrmester, nyugodt, megfontolt ember. Éjjel szolgálatban volt, meg­zavartuk a pihenésben. — Már kipihentem maga­mat — mondja mosolyogva — Egy jó alvás után nem érez fáradságot az ember. — Nehéz a szolgálat? — Nem. Jó ideje csinálom, megszoktam. Meg aztán sze­retem is a rendőri munkát, hivatásomnak érzem. S tud­ja, az ember úgy van azzal, amit szeret, nem érzi teher­nek. — Akad-e sok intézkedni való ? — SOK NEM, de azért akad. Ugyanazokat az eseteket említi, amelyeket a tanács­elnök. Az idén az ötödik szabálysértést tette folyamat­ba tyúklopásért. Most a krumpli tolvajokkal viasko­dik. Próbálkozik elejét ven­ni a dolgoknak, néhány ci­gányasszonyt rendőri fel­ügyelet alá helyezésre java­solt, úgy tűnik eredménnyel. A probléma az, hogy a bír­ságot nem lehet behajtani rajtuk, mert keresőjük nincs, ugyanakkor sok a gyerek, az éhes száj. Azok­nál nincs baj, ahol a férfi, a családfő dolgozik. Pan­­kaszra járnak a fatelepre. Néhány asszonyt elhelyeztek a helybeli cipőüzembe, de valamennyinek ott sem tud­nak foglalkoztatást adni. Unalmukban aztán ... A hivatásos rendőrök munkáját nagyban segítik az önkéntesek. Egy-egy falu­ban 7—8 önkéntes rendőr lakik. Őriszentpéteren tizen­kettő. Számukra rendszere­sen tartanak oktatást, eliga­zítást. Főleg a mulatságok, egyéb rendezvények alkal­mával veszik jó hasznát közreműködésüknek. Kör­mendtől, Szentgotthárdtól meglehetősen távol esnek, egyéb segítségre nem na­gyon számíthatnak, így hát „saját erőből” kénytelenek megszervezni munkájukat. Varga Lajos, mint emlí­tettük, tagja a községi ta­nácsnak. Az 1-es körzetet képviseli. A szolgálat mel­lett, a család mellett jut-e idő ellátni a tiszteletbeli munkát? — Húsz éve viselem az egyenruhát, tehát a rendőri munkát értem. A tanácstagi megbízatásom még új kele­tű, de majd abba is belejö­vök. Úgy érzem, és ez nem öndicséret akar lenni, jól választott az 1-es körzet, amikor rám szavazott. Sem a szabad időmet, sem a fá­radságot nem sajnálom, amit tudok, megteszek az ér­dekükben. Ha kell, virágo­­sítunk, ha kell, járdát épí­tünk közösen, s a magam részéről rendszeresen tájé­koztatom választóimat a ta­nács határozatairól. Mi PEDIG sok sikert és további jó munkát kívánunk valamennyiüknek. Pósfai H. János 1971. július 1. Csütörtök Új lakáskiutalási jegyzék A lakásügyi kormány- és miniszteri rendeletetk ér­vényesünk azt az a­lapel­vet, hogy a laikt­isok elosztásá­ban és a lakás­alappal való gazdálkodásban nagyobb szerepet kapjanak a taná­csok, így a központi jog­szabályok a lakásigény mértékére csupán határérté­keket állapítot­ta­k meg s ennek megfelelően június 30- ig a városi és nagyköz­ségi tanácsok rendeleti szintű intézkedésekben ha­tározták meg a bér-, szö­vetkezeti­ és központi szer­vezésiben épülő társasházi tanácsi lakások elosztásának és az igények társadalmi elbírálásának helyi szabá­lyait, a lakásépítési hozzájá­rulás és lakás-használati­ba­­vételi díj megfizetésében nyújtható­­ kedvezmények feltételeit és a kiemelt lak­bérövezetek területét. A központi rendeletek keretei között tehát a helyi kö­rülményeiknek megfelelően eltérő intézk­edések szabá­lyozzák ezeket, a tennivaló­kat. A la­párt kérel­mek meg­ítélésében már érvénybe léptek azok a helyi taná­csi rendelkezések, amelyek a tanácsi bérlakásra benyúj­tott kérelem elfogadását az igénylőik­­rászorultságától, anyagi és szociális helyzeté­től teszik függővé. Vidéken általában 1200—1500, Bu­dapesten pedig 1500 forint egy családtagra jutó jövede­lem­határig lehet a tanácsi bérlakást kiutalni, ha az igénylő vagyoni helyzete — nyaraló, gépkocsi, telek — stb. tulajdon sem mond el­lent a rászorultság megíté­lésének. A nagyobb jövedel­mű igénylőik kérelmét is anyagi helyzetük szerint bí­rálják el és döntenek ar­ról, hogy a tanácsi értékesí­­tésű — szövetkezeti — la­kásépítés, vagy a kedvezmé­nyes telepszerű társasiház­­építés keretében kaphat­nak-e lakást. A jelenlegi la­­ká­skiutalási névjegyzék ér­vénye június 30-án meg­szűnt, s ennek megfelelően július 1-ig mindenütt el kellett készíteni az új lakás­kiutalású névjegyzéket, de ezúttal nem a szokásos éves, hanem féléves időszak­ra, a július 1-től december 31- ig tervezett kiutalásokra. Azok a kérelmezők, akiket a korábbi lak­áski­utalási névjegyzékbe felvettek, de igényüket június 30-ig nem elégítették ki, legkésőbb július 31-ig megújíthatják kérelmüket. Aki korábban tanácsi bérlakást igényelt, de jövedelmi, vagyoni és szo­ciális helyzete miatt csak tanácsi értékesítési lakásra tarthat igényt, és kérelmét ennek megfelelően módosí­totta, akkor őt a lakásérté­kesítési névjegyzékbe kell felvenni. A lakáskiutalási tervek elkészítésében most­ már mindenütt kötelező a társadalmi bizottságok köz­reműködése, így már or­szágszérte megalakultak a társadalmi bizottságok, amelyeknek összetételéről, feladatairól és kötelezettsé­geiről a tanácsok külön rendeletben intézkedtek. A második félévi lakáskiutta­­lási névjegyzékbe a legsürgő­sebben kielégítendő igénye­ket, s elsősorban azokat a kérelmezőket veszik fel, akik már a korábbi név­jegyzékben is szerepeltek, igény­jogosultságuk nem vál­tozott de még nem kapták meg a lakást. Az idei új tanácsi laká­sok túlnyomó részének át­adása a második félévben várható A féléves új lakás­­kiutalási névjegyzék elké­szítése így nem okozott­ sok gondot, hiszen a tanácsok többsége a korábbit is tár­sadalmi bizottságok közre­működésével állította össze lényegesen nagyobb fel­adatot jelent a megújított lakó­igén­yek feldolgozása. Mint­smeretes, a régi­ ké­relmezőknek április 30-ig kellett megújítani igénylésü­ket, s í­gy 110 000 lakás­­kérelmet ismételtek meg. Ezért Budapesten és a na­gyobb vá­rosk­kban a taná­csok megbízására elektroni­kus számítógépen dolgozzák fel a kérelmek adatait. A komputerbe betáplált lé­nyek alapján a gép osztá­lyozza az igényléseket, s e durva sorrend megállapítása után a társadalmi bizottsá­gok veszik át az anyagot, s a helyi körülmények to­vábbi részletes mérlegelése és megvizsgálása után alakít­ják ki az igazságos sorrendi javaslatot Előreláthatólag ez év vég­éig befejezik a fel­dolgozást Ennek alapján minden igénylőt értesítenek arról, hogy a negyedik öt­éves terv időszakában, te­hát 1975. december 31-ig számíthat-e lakásra, s ha igen, akkor milyen lakás­­ellátási formában. VAS NÉPE Kiszáradt a piac kútja?! A halasbódé tartályának sekély vizében rémülten tá­­tognak a pontyok, szinte megváltás a kiválasztottnak, amikor mérlegre kerül. Dü­hös az eladó, mert halai se­­h­ogysem akarnak asszimilá­lódni a jelenlegi állapothoz és fulladozni mennek a szá­razon. Víz pedig nincs. A szom­bathelyi piac kútjából egy cseppet sem lehet előcsalo­gatni, hiába nyomkodják a fogantyút, valami elromlott a vezetékben. Persze ott a Gyöngyös, mondják sokan, csakhogy finnyásak a pon­tyok, nem szeretik a LATEX gyáraitól hol kékre, hol pi­rosra festett vizét, s talán a háziasszonyok is idegenked­nének a mesterségesen színe­zett „tintahalaktól”. Fonnyadnak a saláták, kó­­kadnak a virágok, már­pedig a hervadt áru nem kelendő, viszont a napfényben nincs semmi szolidaritás! Mosatlan gyümölcsöt esznek a vásárlók gyerekei. Amíg volt víz, szin­te sorbaálltak a mamák, hogy a türelmetlen csemeték­nek csap alá tarthassák a cseresznyét. Az árusok még a kezüket sem öblíthetik le, mielőtt hozzáfognak a szo­kásos délelőtti falatozáshoz. A szomjasak vagy a sarki italboltba mennek, vagy a Termelőszövetkezetek Értéke­sítési Vállalkozásának piaci üzletvezetőjét kérik meg egy pohár, a bátrabbak pedig egy vödör víz erejéig, így megy ez nap mint nap, hetek óta. Hiába a sok pa­nasz a tarthatatlan és egész­ségügyileg is kifogásolható állapot miatt. Végtére is a városi tanács kereskedelmi osztálya miért nem figyel­mezteti a Víz- és Csatorna­mű Vállalatot, vagy talán egyik sem tud róla? - ht - , D­ezső“ és a többiek Ha egy ellenőr belép egy üzletbe — boltba, vendéglő­be, cukrászdába — nemegy­szer tapasztalja: lázas kere­sés kezdődik. Lót-fut a sze­mélyzet, s messziről kiabálja egymásnak: „Dezső, Dezső! Nem láttátok a Dezsőt?!” Másutt Matyit vagy Ma­nyit vagy Leopoldot keres­nek — aszerint, hogy az egészségügy vagy a szakma területéről érkezett-e ellen­őrzés. .. Mert bármily furcsán hangzik, a legtöbb helyen az ellenőrzés „kódolva” van. Egy-egy senkihez nem tarto­zó név elkiáltása jelzi: vész van, vigyázzatok gyerekek! És mire az ellenőr az adott egység végébe ér tiszta törül­köző és szappan kerül a mellékhelyiségbe, tiszta ab­rosz az asztalokra, helyére kerül minden... Az ember csak ámul ennyi lelemény láttán! Ha jól emlékszem Ka­rinthy Frigyes találta ki elő­ször ezt a Dezsőt, csak ak­kor még Dezsőkének hívták, s egy társaságban elviselhe­tetlen hölgyre ragasztották. Szidták a Dezsőkét, mint a bokrot, szidta maga Dezsőké is, nem tudván, hogy róla van szó... De ennek a Dezsőnek — Matyinak, Manyinak, Leo­­poldnak stb. van egy szép­séghibája: az ellenőrzés rá­jött a módszerre, így nem marad más hátra, mint új módszert kitalálni az ellen­őr jelzésére vagy — uram bocsá’ — ellenőrzés nélkül is rendbentartani a háztájat... (szakály) Pénteken avatják az OTP új székházát Szombathelyen, a Bejczy utca 1-3. szám alatt elké­szült az Országos Takarék­­pénztár Vas megyei Igazga­tóságának új épülete. Mint ismeretes, az emeleteken lé­vő öröklakásokat már ko­rábban átadták a lakóknak. Az OTP megyei székházá­nak avató ünnepségét július 2-án, pénteken délelőtt 11 órakor tartják. Ünnepi beszé­det mond Szirmai Jenő, az Országos Takarékpénztár ve­zérigazgatója. 3 B­alaton rendesen épp­­ az eget kémlelték a Tolbuhin utcai általános is­kola tanulói. Lesz-e olyan idő, hogy fürödni lehet? — Eddig bizony kevés alkal­muk volt erre a gyerekek­nek — mondja Baghy István táborvezető. — Azért eddig sem unatkoztunk — veszi át a szót Németh Lászlóné, az iskola egyik nevelője, aki to­vábbi hat pedagógus társá­val ügyel fel a hatvankilenc gyerekre. — Volt lövészet, akadályverseny, kirándul­tunk a környékbe, megnéz­tük a XII. században épült ecséri templomot, hajóval túrát tettünk a Balatonon. A celldömölki járás Ság­­vári Endre úttörőtáborának takaros faházaiban kényel­mes körülmények között él­vezik a nyár örömeit a Tol­buhin utcai diákok. Jó len­ne, ha jövőre már zuhanyo­zót is létesítenének a tábor­ban, ez ugyanis még hiány­zik. Ismerve a celldömölkie­­ket — akik szinte a semmi­ből teremtették néhány év­vel ezelőtt Balaton parti tá­borukat — további társadal­mi összefogással erre is ta­lálnak megoldást. — Mi tetszett a legjobban, hogyan érzitek magatokat? — kérdeztem a gyerekektől. Néhány válasz: Gábriel András VIII. osz­tályos tanuló. — Életemben először vagyok táborban. A tábortűz bensőséges hangula­ta ragadott meg. Péntek Tamás Vili. osz­tályos tanuló: — Én is elő­ször vagyok táborban, szá­momra az erdőben megtar­tott akadályverseny jelen­tette a legnagyobb élményt. Mészáros Ibolya ősztől o. Rudas László közgazdasági szakközépiskola első osztá­lyos tanulója: — Első tábo­­ros vagyok szintén. Nekem a rend, a fegyelem, a zászló­­felvonás ünnepélyessége tet­szett a legjobban. Tulok Mária Vili. osztá­lyos tanuló: — Nemcsak tá­borban vagyok először, de most láttam életemben elő­ször a Balatont is. Csodála­tos, lenyűgöző! És az a hajó­­kirándulás ...! Arra a kérdésemre, haza­­kívánkoznak-e, vegyes volt a válasz. Talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy egy ki­csit látni aput, anyut, aztán visszajönni a táborba. Mikor e sorok megjelen­nek, már a tábor gazdái, a celldömölki járás gyerekei lakják a tábort. Balatonak­aliban alig talá­lom meg a dörgicsei út mel­lett az erdő tövében meg­húzódó sátortábort. Az őrség kísérete mellett jutok el a tábor vezetőjéhez, Horváth Judithoz. A fiatal jaki pedagógus, a II. Rá­kóczi Ferenc úttörőcsapat vezetője elmondta, hogy öt­ven jaki pajtás vakációzik a táborban. Amikor a prog­ramról kérdezem, hívja­ a „gyerekeit”. Mint kotlóst a kiscsibék, úgy veszik körül szeretett tanítónénijüket a gyerekek. Kertész Ildikó, Bukics Klára, Tóth Zoltán és tár­sai egymást túlkiabálva me­sélik a sok-sok eseményt, izgalmas történetet. Orsi túrák, éjjeli riadó, „vadászat” a gyermekrablók után a holdfényes erdőben, a számháború, fürdések, hajókirándulás, Balatonfü­red, Siófok, mind-mind ma­radandó élmény. Kapcsolatot teremtettek a közeli fővárosi és tatabányai táborral. A kölcsönös esti lá­togatásokon közös műsoron mutatták be a pajtások, ki mit tud. A gyerekek telkemre kö­tötték, feltétlenül írjam meg, hogy kitűnő a koszt, a ma­ma sem főzhetne különbet, mint amilyent a helybeli, de tiszteletbeli jáki lakossá avatott Pataki Istvánná ké­szít. Ha kell mindig van repeta. Búcsúzóul megkérdeztem Horváth Judittól, hogy ju­tottak el Akasiba, fákról ugyanis körülményes lehet vonattal idejutni. — Teherautó hozott el bennünket. A jáki Petőfi termelőszövetkezet bocsáj­­totta rendelkezésünkre, ők is szállítanak vissza. I­me, egy szép példája­­ annak, hogyan segít­het egy közösség abban, hogy gyermekeink a lehető legjobban érezzék magukat nyáron. A jáki­­sz példája követésre vár, Zentai Pál Tábori élet, jaj de jó...! Látogatóban vasi gyerekeknél Balatonrendesen és Balatonakaliban

Next