Vas Népe, 1971. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-14 / 242. szám

Nixon moszkvai útja megmutatja: a nemzetközi politika alapvető kérdéseit nem leh­et a Szovjetunió nélkül megoldani Egy nap a külpolitikában Iránban egyhetes színpompás ünnepség­sorozat kezdő­dött a császárság megalapításának 2500. évfordulója alkal­mából. Reza Pahlavi iráni sah szerdán a persepolisi Da­rius palota festői romjai között sajtókonferenciát tartott. 37 ország államfőjét, illetve kormányfőjét a Shiráztól 60 kilométerre elterülő ősi Persepolisban felállított hatalmas sátortáborban látják vendégül. Az ünnepségen részt vesz hazánk és a Szovjetunió államfője is. Péter János külügyminiszterünk beszédet mondott az ENSZ-közgyűlés ülésén. Az etióp uralkodó Kantonban tartott beszédében elé­gedetten emlékezett meg a kínai vezetőkkel folytatott megbeszéléseiről. Berlinben folytatódnak a német államközi megbeszé­lések. Honecker és Biszku találkozója Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt első titkára szerdán délelőtt fo­gadta Biszku Bélát, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tag­ját, a Központi Bizottság tit­­kárát és kíséretét. A találkozón ott volt Ko­vács Imre hazánk NDK-beli nagykövete. Jelen volt Paul Verner, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja a Köz­ponti Bizottság titkára. A beszélgetés a szoros ba­rátság szellemében folyt le és minden felvetődött kér­désben a nézetek azonossá­gát mutatta. Szovjet-egyiptomi közös közlemény Szerdán Moszkvában közös közleményt hoztak nyilvá­nosságra Anvar Szadat egyiptomi elnöknek a Szov­jetunióban tett hivatalos ba­ráti látogatásáról, Leonyid Brezsnyevel, Nyikolaj Pod­­gornijjal és Alekszej Koszi­­ginnal folytatott tárgyalásai­ról. ... v. ,sy A tárgyalások során a a szovjet fél leszögezte, hogy a jövőben is sokoldalú se­gítséget nyújt Egyiptomnak és a többi arab országnak, és a jövőben is hatékonyan támogatja az imperialista iz­raeli agresszióval vívott igaz­ságos harcukat. A felek — figyelembe véve az izraeli agressziós politika következtében kialakult rendkívül veszélyes közel­­keleti helyzetet — véle­ménycserét folytattak azok­ról a további közös lépések­ről, amelyek célja az izraeli agresszió következményeinek felszámolása, a térség biz­­tonságának, igazságos béké­jének megteremtése. Egye­bek között megállapodtak azokban az intézkedésekben, amelyek Egyiptom katonai erejének további erősítését célozzák. A tárgyalások során Anvar Szadat egyiptomi elnök igen nagyra értékelte azt a támo­gatást, amelyet az arab né­pek és államok a Szovjet­uniótól és a többi szocialista országtól kapnak. " A kommunistaellenesség és a szovjetellenesség ter­jesztésére irányuló próbálko­zások egyetlen célja a forra­dalmi arab harcosok sorai­nak megbontása. Ezek a pró­bálkozások azt is szeretnék elérni, hogy kárt okozzanak az arab népek és igazi szö­vetségeseik, a szocialista or­szágok közössége között meglevő együttműködés és szolidaritás ügyének. Ezért a felek határozottan elítélik a kommunistaellenességet és a szovjetellenességet, mert az a népek nemzeti érdekeinek okoz kárt és csakis a nem­zetközi imperializmus érde­keit szolgálja. A Szovjetunió vezetői kife­­jelezték reményüket, hogy az Arab Köztársaságok Szövet­sége valóra váltja az arab népek törekvéseit, az egész arab világ valamennyi való­ban haladó erejének közpon­ti támaszává válik és hozzá­járul az antiimperialista harcban összeforrott arab népek sorainak­­ tömörítésé­hez. A két fél szilárd meggyő­ződése, hogy azok a tárgya­lások és beszélgetések, ame­lyekre Anvar Szadat elnök Moszkvában tett látogatása idején került sor, új szakaszt nyitottak a Szovjetunió és az EAK, az SZKP és az ASZO közötti baráti kapcsolatok elmélyítésének és kibővítésé­nek útján. Leonyid Brezsnyev, Nyiko­laj Podgornij és Alekszej Koszigin elfogadta Anvar Szadat egyiptomi látogatásra szóló meghívását. Anvar Szadat egyiptomi elnök, aki a Szovjetunióban tett látogatását befejezve szerdán elutazott Moszkvá­ból, hazafelé egy órára meg­szakította útját Belgrádban. Szadat rövid megbeszélést tartott Dzsemal Bijedics mi­niszterelnökkel, Mirko Tepa­­vac külügyminiszterrel és más magas rangú jugoszláv személyiségekkel, majd to­vábbutazott Damaszkusz fe­lé. ­ Német államközi megbeszélések Egon Bah­r, a bonni kan­cellári hivatal államtitkára Berlinben, az NDK fővárosá­ban szerdán délelőtt tíz óra­kor kezdte meg 24. tanács­kozását Michael Kohllal, az NDK miniszterelnökségi ál­lamtitkárával. Bahr államtitkár kedden es­te érkezett Nyugat-Berlinbe­n kijelentette, hogy a tár­gyalások „intenzív szakasz­ba érkeztek”. Dr. Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtit­kára és Egon Bahr a bonni kancellári hivatal államtit­kára tanácskozott Nyugat- Berlin és az NSZK közötti tranzitforgalom valamint a két német állam közötti ál­talános közlekedési szerző­dés kérdéséről. A nyugati hírügynökségek szerint lehetséges, hogy az államtitkári szintű német ál­lamközi találkozó ezúttal több napig fog tartani. Michael Kohl és Egon Bahr csütörtök délelőtt 11 óra körül Berlinben folytat­ja megbeszéléseit. A bonni delegáció és a házigazdák szerda este közö­sen megtekintették a berlini együttes előadásában az „Ál­lítsátok meg Arturo Uit” cí­mű Brecht-darabot. ___________________________ Szovjet—amerikai csúcstalálkozó „Nixon Moszkvába megy” — ezzel az első oldalas sza­lagcímmel jelentek meg ked­den este a washingtoni dél­utáni lapok késői kiadásai. A CBS, az NBC és az ABC or­szágos tv-hálózatok esti hír­adóikban részletes filmriport­ban számoltak be a Fehér Ház rendkívüli sajtóértekez­letéről, amelyen Nixon el­nök személyesen jelentette be az 1972. május második felére tervezett moszkvai lá­togatását. Első kommentárjaikban az amerikai hírmagyarázók egyöntetűen kiemelték, hogy a második világháborús anti­fasiszta koalíció jaltai talál­kozója óta, amelyen az USA-t Franklin D. Roosevelt elnök képviselte, ez lesz az első eset, hogy amerikai elnök lá­­togat el a Szovjetunióba. Az amerikai fővárosban egyébként­ nem annyira a hosszabb idő óta „a levegő­ben lógó” szovjet—amerikai csúcstalálkozó híve, mint in­kább az elnöki látogatás jó­­előre történt bejelentésének időzítése keltett meglepetést. Nixon elnök nyomatékosan hangsúlyozta ugyan, hogy pe­kingi és az azt követő moszk­vai látogatása „nem kozme­tikai célzatú” vagyis, hogy, nem kortes-megfontolásokból kíván „megszépített arcula­tot t­ölteni, mindazonáltal amerikai hírmagyarázók Nixon elnök 1972-es elnök­­választási stratégiáját­ látják kikristályosodni a keddi be­jelentéshez fűzött elnöki megjegyzésekből. Ford Rowan, a washing­toni Wtop tv-állomás fehér­házi tudósítója szerint az el­nöki sajtóértekezlet m­eg­jegy­zéseiből kirajzolódik a vá­lasztási menetrend: novem­berben újabb bejelentés a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok további kivonásáról, azután látoga­tás Pekingben, majd a viet­nami háborúban való­ ameri­kai „kombattans részvétel befejezésének” bejelentése és végül a moszkvai látogatás. „Mindez alkalmas lehet arra —­ fűzte hozzá a tudósító —, hogy Richard Nixon a „bé­kecsináló elnök” szerepében jelenítse meg magát az ame­rikai közvélemény előtt az elnökválasztások évében”. Nixon elnök sajtóértekez­­leti megjegyzéseiből ameri­kai megfigyelők arra követ­keztetnek, hogy a szovjet— amerikai csúcstalálkozó napi­rendjén a legnagyobb hang­súllyal a stratégiai fegyver­­korlátozás problémaköre, az európai kölcsönös haderő­csökkentés, illetve az európai biztonsági értekezlet témája, valamint a közel-keleti hely­zet kerül majd szőnyegre. Feltételezik, hogy a vietnami háború kérdése is „szóba ke­rülhet”. Ez utóbbira egyéb­ként Nixon elnök csak na­gyon óvatos formában utalt, mintegy azt a benyomást keltve, hogy addigra „eset­leg véget ér az amerikai részvétel a háborúban”. Fania Jordán asszony, Angela Davis testvére­ (bal oldalt) Londonba érkezett. Szelasszié hálás Kínának Hailé Szelasszié etióp császár Kantonban a tiszte­letére adott fogadáson beszé­det mondott, s a többi között háláját fejezte ki azért a ba­ráti fogadtatásért, amelyben Kínában részesítették. A kantoni fogadáson — mint az AFP írja­ — jelen volt Csou En-laj kínai kor­mányfő és Li Hszien-nien miniszterelnökhelyettes is. A császár hangsúlyozta, hogy Mao Ce-tung elnökkel, a miniszterelnökkel és a többi kínai vezetővel folyta­­■ tett megbeszélései és a pe­kingi tartózkodása során kö­tött megállapodások új látó­határt nyitnak az afro-ázsiai közösség kötelékének megszi­lárdítására a bandungi elvek alapján. Gyorshírek a nagyvilágból ENVER HODZSA elnökle­te alatt 1971. október 12-én megnyílt az Albán Munka­párt Központi Bizottságának 13. plénuma. A plénumon a párt hamarosan sorra kerülő VI. kongresszusára készített beszámolókat vitatják meg. ★ SZERDÁN szovjet szak­­szervezeti küldöttség utazott Tokióba. A delegációt Alek­­szandr Selepin, a Központi Tanács elnöke vezeti.­­ SZERDÁN ülést tartott az Interparlamentáris Unió szovjet csoportjának szovjet —francia tagozata. Az ülés résztvevői nagy fontosságú eseményként üd­vözölték Leonyid Brezsnyev­­nek, az SZKP Központi Bi­zottsága főtitkárának küszö­bön álló franciaországi láto­gatását. A FŐTITKÁR SZÓVIVŐ­JE U Thant nevében szerdán a következő nyilatkozatot h­ozta nyilvánosságra: " A főtitkár örömmel fo­gadta azt a hírt, hogy Nixon elnök a tervek szerint, Moszkvába látogat és tanács­kozik a Szovjetunió vezetői­vel. A látogatás újabb lépés a nagyhatalmak közötti kap­csolatok megjavításának út­ján. ★ VAS NÉPE Péter János felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) Tuuiknak. Örömmel állapít­ható meg, hogy itt a köz­gyűlésen növekszik azok száma, akik a Kínai Nép­köztársaság teljes jogának helyreállítása mellett van­nak az Egyesült Nemzetek működésében. Egy Kína van, és ha a közgyűlés a Kínai Népköztársaság kép­viseletének a meghívása mellett dönt, ez azt jelenti, hogy itt még egy másik kí­nai delegáció nem lehet. Tajvannak és a kontinentá­lis Kínainak kell egymással rendeznie vitáit. Világos, hogy Tajvan is az egyetlen Kína elmélete alapján áll. Ez a mostani közgyűlés — ellentétben a múlt évi jubi­leumival — rendkívül jó légkörben indul. Ez azt mutatja, hogy a múlt év óta sok kedvező változást tapasztaltunk a nemzetközi viszonyokban. A változások egyik okát már említettem azzal, hogy az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének ajtaja nyílni készül a Kínai Népköztársaság előtt Ennél lényegesebb ok az, hogy javulnak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai. A nemzetközi élet fő feladata minden de­mokratikus erő és minden emberséges ember számára a termonukleáris háború veszélyének elhárítása. Az egyezmények a Szovjetunió és az Egyesült Államok kö­zött a termonukleáris hábo­rú véletlen kitörésének kikü­szöbölésére és a Moszkva— Washington között létesített közvetlen „forró drót” rend­szerének tökéletesítésére a nemzetiközi élet egyik leg­fontosabb jó híre. A nemzetközi viszonyok , javításához tartozik a stra­tégiai fegyverek korlátozá­sára irányuló tárgyalások folytatása körültekintő, reá­lis módon. Emellett a bio­lógiai fegyverek megsemmi­sítésére irányuló egyezmény terve ma­ már itt van a közgyűlés előtt. Az emberiséget az új vi­lágháborútól és­ a termonuk­leáris háború veszélyétől csak az általános és teljes leszerelés fokozatos megkö­zelítése mentheti meg. A most létrejött vagy tervezett részletmegállapodások ezt a történelmi célt szolgálják. Senki nem tekint ezekre a célokra valamilyen naív vá­rakozással. Ebben az össze­függésben utalok a Szovjet­­unió javaslatára az öt nuk­leáris hatalom összejövete­lével­­és a leszerelési világ­­konferenciával kapcsolatban. Ezek a javaslatok önmaguk­ban is segítenek napirenden tartani a fegyverkezési ver­seny megszüntetésének, az általános és teljes leszerelés megvalósításának gondola­tát. A szovjet-­amerikai vi­szony javulása mellett általános nemzetközi viszo­nyok kedvező változása ke­retében az európai viszo­nyok új eseményei gyakorol­tak lényeges határt a nem­zetközi légkörre és így a mostani közgyűlésre is. Az európai viszonyok ilyen nagyarányú változásá­ban lényeges szerepe van a Német Demokratikus Köz­társaság­­ nagymértékű fej­lődésének. Van kelet-német ■csoda is. Ez segítette elő a mostani nyugatnémet kor­mány minden korábbinál realisztikusabb politikáját. Ez vezetett el a Szovjet­unió és a Német Szövet­ségi Köztársaság szerződésé­hez, valamint a Nyugat-Ber­ni­nre vonatkozó négyhatalmi megállapodáshoz. A másodi­k világháború útján, az osztrák államszerződés óta ezek a szerződések a legfontosabb események kelet és nyugat között. Az európai biztonsági konferencia előkészítésében szükséges újabb előrehala­dáshoz azt tartják előfelté­telnek, hogy előzetesen mind a három dokumentum ratifi­kálása, svorte hatályba lé­pése történjék meg. A magyar kormány több­féle formában kifejtette :­ a Varsói Szerződés többi tagállamaival együtt —, hogy a nemzetközi életben nem helyess a lényegükben bár­mennyire egybetartozó kér­dések egyikének a megol­dását sem a másik meg­oldásának az előfeltételévé tenni. Péter János vitába száll azokkal, akik előfelté­teleket szabnak a konferen­cia összehíváséhoz. Mi, akik készek vagyunk akár már holnap összeülni a konferenciára, kénytelenek vagyunk ezt­ a politikai rea­litást elfogadni. Viszont azt kérjük, hogy a várakozási időt ne töltsük tétlenséggel. Vagyis: a többoldalú tár­gyalások lehetőségének ál­talános megnyílása előtt kezdjük el, illetve folytas­suk kétoldalú tárgyalások keretében annak megvitatá­sát, hogy milyen szervezés­ben képzeljük el a konferen­cia, illetve a konferencia­sorozat előkészítését, a na­pirendjét és a megfogalma­zandó dokumentumokat. Ide értve a konferencia vagy az európai biztonság állandó orgánumát is. Az európai biztonság ügye összefügg az egész világ bé­kéjével. Nemcsak olyan kérdések­ben mutatkozik javulás, amelyekben gyakorlati elő­rehaladás tapasztalható, ha­­nem olyanokban is, ame­lyekben a gyakorlati megol­dás felé vagy nagyon ke­vés, vagy­ egyáltalában sem­milyen lépést nem tudtunk tenni . Ilyen kérdés: A vietnami agresszió. A háború még mindig folyik. Időnként új lendületre kap, sőt újabban a korábbinál szélesebb területre is ki­terjed. A vietnami nép meg­becsülése­­ azonban, ideértve igazának elismerését, soha nem volt általánosabb. Hazánk külpolitikájáról a többek között Péter János kifejtette: 1. Amint az ország belső életében a nép alapvető ja­­­vát kívánjuk szolgálni, úgy külpolitikában minél ked­vezőbb életfeltételeket kí­vánunk biztosítani a nép élete számára. 2. Mivel népünk és min­den nép jövője alapvetően összefügg a termonukleáris háború elhárításának lehető­ségével, ezért, mi részt ve­szünk minden nagy nemzet­közi együttműködésben, amely a termonukleáris há­ború veszélyének elhárításá­­ra irányul. 3. A helyi konfliktusok is nagy háborúkhoz vezethet­nek, ezért támogatunk min­den lépést, amely az agresz­­szió felszámolására irányul. 4. A Varsó Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa alapelveinek megfelelően a nagy nem­zetközi együttműködésekért dolgozunk. Készek vagyunk rész­t ven­ni minden tárgyalásban — így az európai biztonsági rendszer kidolgozásában —, amely feleslegessé teheti a katonai szövetségi rendsze­reket. Amíg azonban a NATO képviselői nem haj­landók erre, erősítjük védel­mi katonai szervezetünket. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa olyan in­tézmény, amely nem zárkó­zik el mas országoktól. Mi az integráció mellett, de a diszkrimináció ellen va­gyunk. 5. Szoros kapcsolatokat keresünk a szocialista or­szágokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval. Keressük a többi szocialista országgal is kapcsolataink mélyítését. Szélesíteni akarjuk kapcso­latainkat a Kínai Népköz­társasággal és minden más szocialista országgal, ide­értve­­Albániát is. 6. Nagy törekvésünk, hogy Ázsia, Afrika, Latin-Ameri­­ka országaival bővüljenek kapcsolataink.­­ 7. A békés egymás mel­lett élés elvei alapján fo­kozzuk kapcsolatainkat a nyugat-európai és amerikai országokkal. Számos kérdést, amely a magyar—amerikai kapcsolatokat terhelte, sike­rült rendezni az utóbbi idő­ben. Ennek következtében kapcsolatai­­nk fejlődésében m új lehetőségeket lehet fel­tárni. A két német állom viszo­nyának javulása új lehető­­ségeket tár fel a magyar— nyugatnémet kapcsolatok előtt is. ­ 1971. október 14. Csütörtök

Next