Vas Népe, 1972. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-01 / 127. szám
A tanácsi önállóság feltételei A magyar tanácsrendszer eddigi történetében elég hosszúra nyúlt az az időszak, amikor szinte állandóan és kizárólag a tanácsi testületek különböző kérdései szerepeltek napirenden a témakör — elméleti és gyakorlati — művelői, de még a lakosság körében is. Ebben pedig nem az volt a baj, hogy a választott testületek — főleg a tanács és a végrehajtó bizottság elsődleges fontosságát hangsúlyozták az államszervezetben, hanem eközben csaknem teljesen elhanyagolódott az államigazgatási — ha úgy tetszik: a hivatali — munka figyelemmel kísérése, elemzése, problémáinak kellő feltárása és orvoslása. Időközben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a testületek mellett az államigazgatási, hatósági tevékenység se becsülhető le, hiszen a testületek és a szakigazgatási szervek egymás nélkül nem is funkcionálhatnak. Egyre sürgetőbb igény lett az államigazgatási munka korszerűsítése, továbbfejlesztése. Az államigazgatási tevékenységet új, a megváltozott gazdaságirányítási rendszerhez igazodó alapokra kellett helyezni. Ezeket a változásokat összegezte a tanácstörvény. Egyben megvetette a gyakorlati alapját a tanácsapparátus munkája megjavításának. A tanácsi hatáskörök kérdése „horizontálisan” és „vertikálisan” is felmerülhet, vagyis egy közigazgatási területen belül és a minisztériumoktól kezdve a legalsóbb községi tanácstípusig. Az előbbi esetben arról van szó, hogy ma még egész sor, nem tanácsi szerv is intéz igazgatási ügyeket, ugyanazon a területen, s ez nem helyes. S mint az új tanácstörvény megfogalmazza: „A lakosságot közvetlenül érintő államigazgatási feladatok a tanácsok hatáskörébe tartozzanak”. Már most az a kérdés: ezt, az egyébként helyes elvet milyen mértékben és mi módon célszerű valóra váltani? A válasz — némi viták ellenére, amelyek sajnos legtöbbször a „mindent” vagy „semmit” körül mozognak — tulajdonképpen egyszerűen megfogalmazható: olyan mértékben és olyan ütemben, amilyen mértékben megvannak, illetve megteremthetők a tanácsoknál a hatáskör-átvétel megfelelő feltételei. E folyamat keretében kapcsolódtak nemrég a földhivatalok, — s velük együtt a telekkönyvek — szorosabban a tanácsokhoz, s hasonlóképpen a tűzoltóság helyi szervei is, de a további ilyen jellegű intézkedések se késnek sokáig. Ami pedig a hatáskörök „vertikális” problémáit illeti, ott a kérdés így módosul:* * 1 vajon a minisztériumoktól a községekig, az egyes tanácsszintekre milyen és mayen mennyiségű hatáskört szükséges leadni ahhoz, hogy az igazgatási-hatósági ügyek általában ott intéződjenek el, ahol keletkeztek? Az idén az arra illetékes felső szerveknek egyik legfontosabb és legnagyobb szabású feladatuklesz a különböző állami szervek — köztük a különböző szintű tanácsok — hatáskörének teljes felülvizsgálata. Elsősorban a hatáskörök további decentralizálása, illetve a tanácsok, az államigazgatási szervek nagyobb önállóságának mielőbbi kialakítása érdekében. Ez a vizsgálat az államigazgatási tevékenység egyszerűsítését is célozza. A hatáskör átcsoportosítása, a tanácsi önállóságnak nagyarányú növekedése azonban az azt „fogadó” apparátustól, a köztisztviselőktől is jóval magasabb szintű felkészültséget kíván a jövőben! Biszku Béla a Politikai Akadémián mondott beszédében hangsúlyozta: „Az önállóság növelése nem elhatározás kérdése csupán. Nem elég a tanácsok önállóságának jogosságát elvben elismerni, hanem meg kell teremteni ehhez a személyi és tárgyi feltételeket”. Az államigazgatási munka megjavításához, hatékonyabbá tételéhez, az ügyintézés korszerűsítéséhez még jó néhány sürgős központi intézkedésre és a tanácsi vezetők, szakigazgatási dolgozók korszerűbb szemléletére, nagyobb szakértelmére, odaadására van szükség. Németh Géza HIGIÉNIAI SZABÁLYZAT AZ ÉLELMISZERFELDOLGOZÁSRA Július 1-től lép érvénybe az új rendelet Megjelent a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és az egészségügyi miniszter közös rendelete, amelyben kimondják, hogy július 1-től érvénybe lép az élelmiszerek ipari feldolgozásának higiéniai szabályzata, amely előírásait valamennyi feldolgozó üzemnek be kell tartania. Ez a szabályzat a maga nemében egyedülálló, az első olyan szabályzó gyűjtemény, amely valamennyi feldolgozó iparágra előírja a higiéniai utasításokat. A higéniai utasítások gyűjteménye két részre osztható, első része tartalmazza azokat az általános érvényű előírásokat, amelyeket valamennyi iparágban egyformán be kell tartani. A másik része már speciális, összesen 21 feldolgozó iparágra vonatkozó előírásokat tartalmazza. A szabályzat előírásainak betartását folyamatosan ellenőrzik az állategészségügyi állomások, valamint a közegészségügyi és járványügyi állomások. A tervek szerint az első átfogó szabályzatot rövidesen újak követik, amelyben a korszerű élelmiszervizsgálati módszereket határozzák meg. om Öregek a falu szálán V vasújfaluban találomra megszólítottam három embert. Egy fiatal lányt, egy középkorú, és egy idősebb nőt. Az öregek napközi otthonáról kérdeztem őket. Mintha összebeszéltek volna, csupa jót mondtak. Az idősebb asszony mellett ott állt az édesanyja is. — A néni miért nem jár oda? — Mit képzel? — csattant fel a lánya. — Dolgozom én, ellátom becsülettel. — Hallották a mendemondát? — Nem minden öregről mondogattak. Csak azokról, akik nem szorultak rá, mégis odajártak. — Rászorultak, nem szorultak, nem az a lényeges. Hanem, hogy napközben is van társaságuk az idősebb embereknek. — Ez igaz. De hát azt beszélték, hogy amikor valamelyik öregasszony összeveszett a lányával vagy a menyével, akkor bosszúból odament. Aztán kibékültek, megint otthon maradt. Hát erről van szó, betegedtem, amikor azt hallottam, bezárják az öregek napközi otthonát. Na, Eszti, vége a világnak. Megint üldögélhetsz egyedül egész nap. Csak erre gondoltam. Én azt elmondani nem tudom, milyen rosszul éreztem magam. Akkor aztán megkérdeztem a tanácselnököt. Igaz-e, hogy bezárják az otthont? — Nyugodjon meg, Eszti néni, nem csukjuk be. Persze jó lenne, ha még többen jönnének. Hiszen ezért van — ezt mondta. — Én meg azelőtt is elbeszéltem mindenkinek, milyen jó itt, ezentúl még inkább. Mindennap finom ebéd, olvasgatunk, mesélgetünk, bóbiskolunk. Úgy vagyunk, mint egy nagy család. Most már mások is el-eljárnak. Eszti néni túl van a hetvenededik értén. Egy szál magában éldegél a falu végén, újfaluban, társközségben hoztuk létre az öregek napközi otthonát, mert itt van a legtöbb egyedül élő öregember. A fiatalok elmennek, helyben kevesebb a munkalehetőség, mint Répcelakon. Tizenkétezer forintért átalakítottunk egy régebbi pedagóguslakást, konyhafelszerelést vásároltunk. November végén megnyílt az otthon. Vagy húszan jelentkeztek egyszerre. El is jártak szépért. Nem telt bele néhány hónap, csökkent a számuk. Mindig kevesebben, kevesebben ballagtak reggelente a ház felé. Ha megkérdeztük miért, a vállukat vonogatták és a legcsalafintább kifogásokat találták ki. Végül úgy heten-nyolcan maradtak. Sehogysem értettem. A józan ész azt sugallta, ennyi embernek évente 30 ezer forintért nem érdemes fenntartani az otthont. Mármár kimondtuk, hogy nem, aztán mégis kitartottunk az igen mellett. Inkább megpróbáljuk visszacsalogatni azokat, akik elmaradtak. rép zöld növény, nagy rádió. A falakon néhány kép, a házirend, a működési engedély. Az ablakból az utcára látni. A szobában félsötét. A szomszédos úttörőszobából gyerekzsivaj hallatszik át. Délután fél négykor öten üldögéltek az otthonban. Három öregasszony egy sorban a fal mellett. (Ez a törzshelyük.) Egy mankós bácsika a rádió mögött, s a fehér köpenyes gondnoknő. A többiek elmentek már, vagy éppen hiányoztak. — Miért maradtak el többen azok közül, akik a télen beiratkoztak? Gizi néni (özvegyaszszony:) — Nem tudom én azt. Nekem jó itt. Nekik is jó lehetett. Amíg otthon voltam, nem szívesen főztem magamnak. Pedig régebben bolondultam a fakanálért. Egyedül olyan soká tartott, amíg kigondoltam, mit is szeretnék enni. Mire aztán elkészítettem, már nem is ízlett. Itt meg készen kapom az ebédet. — Kik maradtak el? Eszti néni: — Én egyszer sem hiányoztam. Tudom. Ha jól megnézem, azok, akiknek él a gyermekük. — Miért? — Nem tudom én azt. Nekem senki sem mondta. De hallottam olyat, hogy beszéltek róluk. — Kik? — A faluban. — Magáról mit mondanak, Jolán néni? — Semmit. Én csak pár napja jövök. — És eddig? — Földem volt, azt műveltem. De gyenge vagyok, beteges, abbahagytam. — Szeret itt? — Igen. Könyebben telik a nap. — Miről beszélgetnek? — Mindenféléről. Újságot is olvasunk, s elmeséljük egymásnak. — Mit meséltek legutóbb? — A tüzet, azt a nagy pesti tüzet, amikor égett az emeletes ház. Jenő bácsi: — Mi az asszonnyal nem törődünk a pletykával. Miattunk beszélhetnek. — Aztán elmenőben még visszaszól: — Kórházba visznek a jövő héten. Leestem a székről és nem forr össze a csont. — Ön szerint miért nem járnak annyian, mint régen? — Nekem elpanaszolták a kísöregek. A szóbeszéd miatt. Ismerem a falumat. Hamar ítélnek az emberek. „Szegénykonyha’’ ez, szégyellheti magát, aki ilyen sorsra jutott ...” Pedig akinek nyugdíja van, térítési díjat fizet. Egyébként jó az öregeknek, ha együtt vannak. Télen, de még most is, az autóbusz háztól házig szállítja őket. Aki megbetegszik közülük, meglátogatjuk. Elvisszük neki, az ebédet, ne érezze otthon se egyedül magát. — A mesélésen, rádióhallgatáson, olvasáson kívül mivel töltik el a napokat? — Kézimunkáznak, ha szép az idő, az udvaron üldögélnek. Ezeket a cserepes virágokat a nénikék hozták, az udvaron ők ültették, s gondozzák a sok szép növényt. _ Éjszakánként nem alud*■ tam. Nyolc kilót fogytam alig pár nap alatt. BelemInden új bajjal jár. Ez* » ■ zel vigasztalta magát Kondor Imre, a répcelaki tanács elnöke. — Azért Uraimégyszögletes asztalok, kényelmetlen iskolai székek, régi, egyszerű könyvállvány, olajkályha, pár cse 1972. június 1. Csütörtök 39.a 12. szövetkezeti nap Július 2-án — immár 50. alkalommal — világszerte megünneplik a nemzetközi szövetkezeti napot. A szocialista országokban, s így hazánkban is megemlékezéssel a figyelmet a szocialista építő munka nagy terveinek megvalósítására irányítják. Ebben a szellemben látott napvilágot az Országos Szövetkezeti Tanács elnökségének felhívása is, amely leszögezi: a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongreszszusán jóváhagyott, a szocializmus építését magasabb színvonalon biztosító politikával teljes összhangban állnak a hazai szövetkezeti mozgalom alapelvei, célkitűzései, amelyeket a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvényben az országgyűlés is megerősített. A felhívás hangsúlyozza, hogy a magyar szövetkezeti mozgalom napjainkban megbecsült résztvevője a nemzetközi szövetkezeti mozgalomnak. Mindhárom országos tanács, valamint az országos szövetkezeti tanács is tagja és cselekvő részvevője a szövetkezetek nemzetközi szövetségének. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának felvételével először jelent meg olyan szervezet a nemzetközi szövetkezeti tanácskozásokon, amely szocialista mezőgazdasági termelőszövetkezeteket képvisel. Az Országos Szövetkezeti Tanács elnöksége az 50. nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából felhívta a szövetkezetek tagjait és vezetőit: tevékenységük a szövetkezeti kongresszuson meghatározott fő feladatoknak megfelelően, a Magyar Szocialista Munkáspárt által kifejezett népinemzeti célok végrehajtására irányuljon. Gazdasági és társadalmi célkitűzéseik megvalósításában, a szövetkezeti szolidaritás és együttműködés nemes eszméi alapján nyújtsanak egymásnak kölcsönös segítséget. Felhívta az elnökség a figyelmet arra is, hogy a szövetkezeti munka során juttassák érvényre a csoport- és az egyéni érdekek összhangját, fejlesszék a szövetkezeti demokráciát. A szövetkezetek ápolják a szolidaritását, a szabadságukért küzdő, továbbá a gyarmati sorból felszabadult országok haladó szövetkezeti mozgalmaival, és a szövetkezeti nap alkalmából is fejezzék ki egyetértésüket, támogassák a Szovjetuniónak, a szocialista országoknak a világbéke megteremtéséért, az európai biztonság és együttműködés céljainak megvalósításáért folytatott küzdelmét. VAS NÉPE Ketten egy gödör ellen... Szombathelyen, a Bolyai utca egyik új háza előtt a Városgazdálkodási Üzem munkásai nem tudták teljesen elvégezni a tereprendezést. Az 1970 nyarán átadott ház szélső lépcsőháza előtt ugyanis az építők a transzformátor megkésett szerelésére hivatkozva ottfelejtettek egy 8—10 szál pallóból összerótt, hidasra emlékeztető tákolmányt. Így ez a kocka és környéke kimaradt a csinosításból. A ház előtti szépen felszerelt játszótér mindig tele van gyerekekkel. A könyékbeli szülők jogosan aggódtak, mikor kalandkereső apróságaik a kiálló szögekkel tarkított, már szemétgyűjtővé vált recsegő, ropogó deszkaépítménybe mentek játszani. Az elégedetlenkedésnek meglett az eredménye. Ez év tavaszán megjelent az illetékes vállalat egyik munkása egy közönséges fejszével felszerelve, és mintegy öt percigtartó intenzív munkával szétütötte a ketrecet. Egy későbbi időpontban aztán el is szállították a pallókat. Most már ketrec nélkül csúfoskodott a virágágyakkal, fasorokkal szépen elrendezett játszótér szélén a hatalmas gödör. Mert az volt a javából. A ház lakói hiába kérték az illetékeseket, most aár nincs ketrec, be lehet temetni a gödröt, rendezni a terepet. Mindaddig semmi sem történt, míg megkésett lakóként egy nyugdíjas házaspár nem költözött be az első emeletre. Pár nap múlva már kapákkal ténykedtek. De föld hiányában még társadalmi munkával sem tudták a lakók betemetni a gödröt. A nyugdíjas pedagógus nem hagyta ennyiben a dolgot. Addig „rágta a parképítők fülét”, míg egy reggel földdel megrakott billenős ZIL-ek jelentek meg a ház előtt, földet hoztak. Délután mikor a lakók hazaértek napi munkájukból, a nyugdíjas házaspár már az utolsó kapavágásoknál tartott a gödör feltöltésén. — Tudjuk, hogy mindenki dolgozik, estére fáradt, nekünk pedig szinte jólesett a mozgás. Fűmag majd csak megint kerül valahonnan, azt már gyerekjáték elszórni — mondták lakótársaiknak. — soós — Made in Hungary Fékonfix infrem a Bio Automatében volt, a Fékonpress-t vettem fel. Aztán Gulaschky cipőmbe léptem, ahhoz nem kell Bagard box. Igaz, ihre Seite sind solved (rosszak az oldalai) de azért van Technokol Rapid univerzális ragasztó, hogy rendbe tehessem. Nem vagyok hiú, de azért egy kis Teenager krémet nyomtam az arcomra. Aztán kéznél volt a Intim Desodor Stift is. Korotron ruhámat öltöttem fel, a jersey, a Kőszegi utcában volt, ott, ahol ki van írva: „Pipere mosás espressi” Készülés közben bekapcsoltam Intersztár TV-met. A Kabos beszélt valamit a Tomi Automat, meg a Tomi Sztár mosószer kiválóságáról. Közben megittam egy Africana kávét. Ejjaj, gondoltam, még oda is be kell mennem, ahol ki van írva, hogy ,frishen ohne Fett...” Emellett dolgozik a sok szép miss és mistress, akik az angol méretes ruhákat öltögetik. Tulajdonképpen nem is tudtam, hova készülök. Az tudtam, hogy kel vennem egy Videoton Camping Record rádiót, egy kis Babi Doll-t, és für alle Fälle egy kis Univer Majonéz-t is. A Rio-foteleket pedig megnézem, azokból később veszek. Ha mindezzel végeztem, akkor pedig...? Megvan! Megnézem az Ungareszka táncegyüttest. Mégse! Inkább elmegyek a Tavernába! El is mentem volna. Csak amikor a Taverna felirat miatt a számat húzogattam, egy ifjú járókelő dühösen rám mordult: „Ide figyeljen! Ha ez nem tetszik magának, akkor eredjen a Pityerbe!” —pozsgai— ssemicki Miklósné bölcsődében dolgozott. Bányászvárosból költözött vissza családjával egyedül maradt szüleihez. Gondozónő az öregek napközi otthonában. Reggel fél 9-től délután 4-ig. Csak addig nincs köztük, míg elhozza az állami gazdaságból az ebédet. A 4 Uraiújfaluban lassan-lassan szűnik már a szóbeszéd. Hiszen újra egyre több öreg ballag reggelente a napközi otthonba. Felesleges volt megkeseríteni az életüket, értelmetlen locsogással, feldúlni nyugalmukat, hacsak néhány hétre is. Treiber Mária