Vas Népe, 1972. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-01 / 127. szám

A tanácsi önállóság feltételei A magyar tanácsrendszer eddigi történetében elég hosszúra nyúlt az az idő­szak, amikor szinte állandó­an és kizárólag a tanácsi testületek különböző kérdé­sei szerepeltek napirenden a témakör — elméleti és gya­korlati — művelői, de még a lakosság körében is. Ebben pedig nem az volt a baj, hogy a választott testületek — főleg a tanács és a végre­hajtó bizottság elsődleges fontosságát hangsúlyozták az államszervezetben, hanem eközben csaknem teljesen elhanyagolódott az állam­­igazgatási — ha úgy tet­szik: a hivatali — munka fi­gyelemmel kísérése, elem­zése, problémáinak kellő feltárása és orvoslása. Idő­közben azonban nyilvánva­lóvá vált, hogy a testületek mellett az államigazgatási, hatósági tevékenység se be­csülhető le, hiszen a testü­letek és a szakigazgatási szervek egymás nélkül nem is funkcionálhatnak. Egyre sürgetőbb igény lett az államigazgatási munka korszerűsítése, továbbfejlesz­tése. Az államigazgatási te­vékenységet új, a megválto­zott gazdaságirányítási rend­szerhez igazodó alapokra kellett helyezni. Ezeket a változásokat összegezte a tanácstörvény. Egyben meg­vetette a gyakorlati alapját a tanácsapparátus munkája meg­j­avításának. A tanácsi hatáskörök kér­dése „horizontálisan”­­ és „vertikálisan” is felmerül­het, vagyis egy közigazga­tási területen belül és a minisztériumoktól kezdve a legalsóbb községi tanácstí­pusig. Az előbbi esetben ar­ról van szó, hogy ma még egész sor, nem tanácsi szerv is intéz igazgatási ügyeket, ugyanazon a területen, s ez nem helyes. S mint az új­ tanácstörvény megfogalmaz­za: „A lakosságot közvetle­nül érintő államigazgatási feladatok a tanácsok hatás­körébe tartozzanak”. Már most az a kérdés: ezt, az egyébként helyes elvet mi­lyen mértékben és mi mó­don célszerű valóra váltani? A válasz — némi viták elle­nére, amelyek sajnos leg­többször a „mindent” vagy „semmit” körül mozognak — tulajdonképpen egyszerű­en megfogalmazható: olyan mértékben és olyan ütem­ben, amilyen mértékben megvannak, illetve megte­remthetők a tanácsoknál a hatáskör-átvétel megfelelő feltételei. E folyamat kere­tében kapcsolódtak nemrég a földhivatalok, — s velük együtt a telekkönyvek — szorosabban a tanácsokhoz, s hasonlóképpen a tűzoltó­ság helyi szervei is, de a további ilyen jellegű intéz­kedések se késnek sokáig. Ami pedig a hatáskörök „vertikális” problémáit illeti, ott a kérdés így módosul:* * 1 vajon a minisztériumoktól a községekig, az egyes tanács­szintekre milyen és mayen mennyiségű hatáskört szük­séges leadni ahhoz, hogy az igazgatási-hatósági ügyek általában ott intéződjenek el, ahol keletkeztek? Az idén az arra illetékes felső szer­veknek egyik legfontosabb és legnagyobb szabású fela­datuk­­lesz a különböző álla­mi szervek — köztük a kü­lönböző szintű tanácsok — hatáskörének teljes felül­vizsgálata. Elsősorban a ha­táskörök további decentrali­zálása, illetve a tanácsok, az államigazgatási szervek na­gyobb önállóságának mielőb­bi kialakítása érdekében. Ez a vizsgálat az államigazga­tási tevékenység egyszerűsí­tését is célozza. A hatáskör átcsoportosítá­sa, a tanácsi önállóságnak nagyarányú növekedése azonban az azt „fogadó” ap­parátustól, a köztisztviselők­től is jóval magasabb szintű felkészültséget kíván a jövőben! Biszku­ Béla a Poli­tikai Akadémián mondott beszédében hangsúlyozta: „Az önállóság növelése nem elhatározás kérdése csupán. Nem elég a tanácsok önálló­ságának jogosságát elvben elismerni, hanem meg kell te­remteni ehhez a személyi és tárgyi feltételeket”. Az államigazgatási munka megjavításához, hatékonyab­bá tételéhez, az ügyintézés korszerűsítéséhez még jó néhány sürgős központi in­tézkedésre és a tanácsi ve­zetők, szakigazgatási dolgo­zók korszerűbb szemléletére, nagyobb szakértelmére, oda­adására van szükség. Németh Géza HIGIÉNIAI SZABÁLYZAT AZ ÉLELMISZERFELDOLGOZÁSRA Július 1-től lép érvénybe az új rendelet Megjelent a mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi minisz­ter és az egészségügyi mi­niszter közös rendelete, amelyben kimondják, hogy július 1-től érvénybe lép az élelmiszerek ipari feldolgozá­sának higiéniai szabályzata, amely előírásait valamennyi feldolgozó üzemnek be kell tartania. Ez a szabályzat a maga nemében egyedülálló, az első olyan szabályzó gyűj­temény, amely valamennyi feldolgozó iparágra előírja a higiéniai utasításokat. A higéniai utasítások gyűj­teménye két részre osztható, első része tartalmazza azo­kat az általános érvényű előírásokat, amelyeket vala­mennyi iparágban egyformán be kell tartani. A másik része már speciális, összesen 21 feldolgozó iparágra vonat­kozó előírásokat tartalmaz­za. A­ szabályzat előírásainak betartását folyamatosan el­lenőrzik az állategészségügyi állomások, valamint a köz­egészségügyi és járványügyi állomások. A tervek szerint az első át­fogó szabályzatot rövidesen újak követik, amelyben a korszerű élelmiszervizsgálati módszereket határozzák meg. o­m Öregek a falu szálán V vasújfaluban találomra megszólítottam három embert. Egy fiatal lányt, egy középkorú, és egy idősebb nőt. Az öregek napközi ott­honáról kérdeztem őket. Mintha összebeszéltek volna, csupa jót mondtak. Az idő­sebb asszony mellett ott állt az édesanyja is. — A néni miért nem jár oda? — Mit képzel? — csattant fel a lánya. — Dolgozom én, ellátom becsülettel. — Hallották a mende­mon­­dát? — Nem minden öregről mondogattak. Csak azokról, akik nem szorultak rá, mégis odajártak. — Rászorultak, nem szo­rultak, nem az a lényeges. Hanem, hogy napközben is van társaságuk az idősebb embereknek. — Ez igaz. De hát azt beszélték, hogy amikor vala­melyik öregasszony összeve­szett a lányával vagy a me­nyével, akkor bosszúból oda­ment. Aztán kibékültek, megint otthon maradt. Hát erről van szó, betegedtem, amikor azt hal­lottam, bezárják az öregek napközi otthonát. Na, Eszti, vége a világnak. Megint üldögélhetsz egyedül egész nap. Csak erre gondoltam. Én azt elmondani nem tu­dom, milyen rosszul érez­tem magam. Akkor aztán megkérdeztem a tanácselnö­köt. Igaz-e, hogy bezárják az otthont? — Nyugodjon meg, Eszti néni, nem csukjuk be. Per­sze jó lenne, ha még többen jönnének. Hiszen ezért van — ezt mondta. — Én meg azelőtt is elbeszéltem min­denkinek, milyen jó itt, ezen­túl még inkább. Mindennap finom ebéd, olvasgatunk, mesélgetünk, bóbiskolunk. Úgy vagyunk, mint egy nagy család. Most már mások is el-eljárnak. Eszti néni túl van a het­­venededik értén. Egy szál ma­gában éldegél a falu végén, újfaluban, társközségben hoz­tuk létre az öregek napközi otthonát, mert itt van a leg­több egyedül élő öregember. A fiatalok elmennek, hely­ben kevesebb a munk­alehe­­tőség, mint Répcelakon. Tizenkétezer forintért át­alakítottunk egy régebbi pe­dagóguslakást, konyhafelsze­relést vásároltunk. November végén megnyílt az otthon. Vagy húszan jelentkeztek egyszerre. El is jártak szé­pért. Nem telt bele néhány hónap, csökkent a számuk. Mindig kevesebben, keveseb­ben ballagtak reggelente a ház felé. Ha megkérdeztük miért, a vállukat vonogat­­ták és a legcsalafintább ki­fogásokat találták ki. Végül úgy heten-nyolcan maradtak. Sehogysem értettem. A józan ész azt sugallta, ennyi embernek évente 30 ezer forintért nem érdemes fenntartani az otthont. Már­­már kimondtuk, hogy nem, aztán mégis kitartottunk az igen mellett. Inkább megpró­báljuk visszacsalogatni azo­kat, akik elmaradtak. rép zöld növény, nagy rádió. A falakon néhány kép, a há­zirend, a működési enge­dély. Az ablakból az utcára látni. A szobában félsötét. A szomszédos úttörőszobából gyerekzsivaj hallatszik át. Délután fél négykor öten üldögéltek az otthonban. Há­rom öregasszony egy sorban a fal mellett. (Ez a törzshe­lyük.) Egy mankós bácsika a rádió mögött, s a fehér kö­penyes gondnoknő. A többiek elmentek már, vagy éppen hiányoztak. — Miért maradtak el töb­ben azok közül, akik a télen beiratkoztak? Gizi néni (özvegyasz­­szony:) — Nem tudom én azt. Ne­kem jó itt. Nekik is jó le­hetett. Amíg otthon voltam, nem szívesen főztem ma­gamnak. Pedig régebben bo­londultam a fakanálért. Egyedül olyan soká tartott, amíg kigondoltam, mit is sze­retnék enni. Mire aztán el­készítettem, már nem is íz­lett. Itt meg készen kapom az ebédet. — Kik maradtak el? Eszti néni: — Én egyszer sem hiányoz­tam. Tudom. Ha jól megné­zem, azok, akiknek él a gyer­mekük. — Miért? — Nem tudom én azt. Ne­kem senki sem mondta. De hallottam olyat, hogy beszél­tek róluk. — Kik? — A faluban. — Magáról mit mondanak, Jolán néni? — Semmit. Én csak pár napja jövök. — És eddig? — Földem volt, azt mű­veltem. De gyenge vagyok, beteges, abbahagytam. — Szeret itt? — Igen. Könyebben telik a nap. — Miről beszélgetnek? — Mindenféléről. Újságot is olvasunk, s elmeséljük egymásnak. — Mit meséltek legutóbb? — A tüzet, azt a nagy pes­ti tüzet, amikor égett az emeletes ház. Jenő bácsi: — Mi az asszonnyal nem törődünk a pletykával. Miat­tunk beszélhetnek. — Aztán elmenőben még visszaszól: — Kórházba visznek a jö­vő héten. Leestem a székről és nem forr össze a csont. — Ön szerint miért nem jár­nak annyian, mint régen? — Nekem elpanaszolták a kísöregek. A szóbeszéd miatt. Ismerem a falumat. Hamar ítélnek az emberek. „Sze­génykonyha’’ ez, szégyellheti magát, aki ilyen sorsra ju­tott ...” Pedig akinek nyug­díja van, térítési díjat fizet. Egyébként jó az öregeknek, ha együtt vannak. Télen, de még most is, az autóbusz háztól házig szállítja őket. Aki megbetegszik közülük, meglátogatjuk. Elvisszük ne­ki, az ebédet, ne érezze ott­hon se egyedül magát. — A mesélésen, rádióhall­gatáson, olvasáson kívül mi­vel töltik el a napokat? — Kézimunkáznak, ha szép az idő, az udvaron ül­dögélnek. Ezeket a cserepes virágokat a nénikék hozták, az udvaron ők ültették, s gondozzák a sok szép nö­vényt. _ É­jszakánként nem alud­*■ tam­. Nyolc kilót fogy­tam alig pár nap alatt. Bele­m­Inden új bajjal jár. Ez­* » ■ zel vigasztalta magát Kondor Imre, a répcelaki ta­nács elnöke. — Azért Urai­m­égyszögletes asztalok, kényelmetlen iskolai székek, régi, egyszerű könyv­­állvány, olajkályha, pár cse­ 1972. június 1. Csütörtök 3­9.a 1­2. szövetkezeti nap Július 2-án — immár 50. alkalommal — világszerte megünneplik a nemzetközi szövetkezeti napot. A szocia­lista országokban, s így ha­zánkban is megemlékezéssel a figyelmet a szocialista épí­tő munka nagy terveinek megvalósítására irányítják. Ebben a szellemben látott napvilágot az Országos Szö­vetkezeti Tanács elnökségé­nek felhívása is, amely le­szögezi: a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt X. kongresz­­szusán jóváhagyott, a szocia­lizmus építését magasabb színvonalon biztosító poli­tikával teljes összhangban állnak a hazai szövetkezeti mozgalom alapelvei, célkitű­zései, amelyeket a szövetke­zetekről szóló 1971. évi III. törvényben az országgyűlés is megerősített. A felhívás hangsúlyozza, hogy a magyar szövetkezeti mozgalom napjainkban meg­becsült résztvevője a nem­zetközi szövetkezeti mozga­lomnak. Mindhárom orszá­gos tanács, valamint az orszá­gos szövetkezeti tanács is tagja és cselekvő részvevője a szövetkezetek nemzetközi szövetségének. A Termelő­­szövetkezetek Országos Ta­nácsának felvételével először jelent meg olyan szervezet a nemzetközi szövetkezeti ta­nácskozásokon, amely szocia­lista mezőgazdasági terme­lőszövetkezeteket képvisel. Az Országos Szövetkezeti Tanács elnöksége az 50. nem­zetközi szövetkezeti nap al­kalmából felhívta a szövet­kezetek tagjait és vezetőit: tevékenységük a szövetkezeti kongresszuson meghatározott fő feladatoknak megfelelően, a Magyar Szocialista Mun­káspárt által kifejezett népi­nemzeti célok végrehajtására irányuljon. Gazdasági és tár­sadalmi célkitűzéseik megva­lósításában, a szövetkezeti szolidaritás és együttműkö­dés nemes eszméi alapján nyújtsanak egymásnak köl­csönös segítséget. Felhívta az elnökség a figyelmet arra is, hogy a szövetkezeti mun­ka során juttassák érvényre a csoport- és az egyéni érde­kek összhangját, fejlesszék a szövetkezeti demokráciát. A szövetkezetek ápolják a szo­lidaritását, a szabadságukért küzdő, továbbá a gyarmati sorból felszabadult országok haladó szövetkezeti mozgal­maival, és a szövetkezeti nap alkalmából is fejezzék ki egyetértésüket, támogassák a Szovjetuniónak, a szocialista országoknak a világbéke meg­teremtéséért, az európai biz­tonság és együttműködés cél­jainak megvalósításáért foly­tatott küzdelmét. VAS NÉPE Ketten egy gödör ellen... Szombathelyen, a Bolyai utca egyik új háza előtt a Városgazdálkodási Üzem munkásai nem tudták telje­sen elvégezni a tereprende­zést. Az 1970 nyarán átadott ház szélső lépcsőháza előtt ugyanis az építők a transz­formátor megkésett szerelé­sére hivatkozva ottfelejtet­tek egy 8—10 szál pallóból összerótt, hidasra emlékezte­tő tákolmányt. Így ez a koc­ka és környéke kimaradt a csinosításból. A ház előtti szépen felszerelt játszótér mindig tele van gyerekekkel. A könyékbeli szülők jogosan aggódtak, mikor kalandkere­ső apróságaik a kiálló szö­gekkel tarkított, már szemét­­gyűjtővé vált recsegő, ropo­gó deszkaépítménybe men­tek játszani. Az elégedetlenkedésnek meglett az eredménye. Ez év tavaszán megjelent az illeté­kes vállalat egyik munkása egy közönséges fejszével fel­szerelve, és mintegy öt percig­­tartó intenzív munká­val szétütötte a ketrecet. Egy későbbi időpontban aztán el is szállították a pallókat. Most már ketrec nélkül csúfoskodott a virágágyak­kal, fasorokkal szépen elren­dezett játszótér szélén a ha­talmas gödör. Mert az volt a javából. A ház lakói hiába kérték az illetékeseket, most a­ár nincs ketrec, be lehet temetni a gödröt, rendezni a terepet. Mindaddig semmi sem tör­tént, míg megkésett lakóként egy nyugdíjas házaspár nem költözött be az első emeletre. Pár nap múlva már kapák­kal ténykedtek. De föld hiá­nyában még társadalmi mun­kával sem tudták a lakók betemetni a gödröt. A nyug­díjas pedagógus nem hagyta ennyiben a dolgot. Addig „rágta a parképítők fülét”, míg egy reggel földdel meg­rakott billenős ZIL-ek jelen­tek meg a ház előtt, földet hoztak. Délután mikor a lakók ha­zaértek napi munkájukból, a nyugdíjas házaspár már az utolsó kapavágásoknál tar­tott a gödör feltöltésén. — Tudjuk, hogy mindenki dolgozik, estére fáradt, ne­künk pedig szinte jólesett a mozgás. Fűmag majd csak megint kerül valahonnan, azt már gyerekjáték elszórni — mondták lakótársaiknak. — soós — Made in Hungary Fékonfix infrem a Bio Automat­­ében volt, a Fé­­konpress-t vettem fel. Aztán Gulaschky cipőmbe léptem, ahhoz nem kell Bagard­ box. Igaz, ihre Seite sind solved­ (rosszak az oldalai) de azért van Technokol Rapid univer­zális ragasztó, hogy rendbe teh­essem. Nem vagyok hiú, de azért egy kis Teenager krémet nyomtam az arcomra. Aztán kéznél volt a Intim Deso­­dor Stift is. Korotron ruhá­mat öltöttem fel, a jersey, a Kőszegi utcában volt, ott, ahol ki van írva: „Pipere mosás espressi” Készülés közben bekapcsol­tam Intersztár TV-met. A Kabos beszélt valamit a To­mi Automat, meg a Tomi Sztár mosószer­ kiválóságáról. Közben megittam egy Afri­cana kávét. Ejjaj, gondoltam, még oda is be kell mennem, ahol ki van írva, hogy ,f­ri­sh­en ohne Fett...” Emellett dolgozik a sok szép miss és mistress, akik az angol mé­retes ruhákat öltögetik. Tulajdonképpen nem is tudtam, hova készülök. Az tudtam, hogy kel ven­nem egy Videoton Camping Record rádiót, egy kis Babi Doll-t, és für alle Fälle egy kis Univer Majonéz-t is. A Rio-foteleket pedig megné­zem, azokból később veszek. Ha mindezzel végeztem, akkor pedig...? Megvan! Megnézem az Ungareszka táncegyüttest. Mégse! Inkább elmegyek a Tavernába! El is mentem volna. Csak amikor a Taverna felirat miatt a számat húzo­gattam, egy ifjú járókelő dühösen rám mordult: „Ide figyeljen! Ha ez nem tetszik magának, akkor eredjen a Pityerbe!” —pozsgai— s­­semicki Miklósné böl­­­­csődében dolgozott. Bányászvárosból költözött vissza családjával egyedül maradt szüleihez. Gondozó­nő az öregek napközi ottho­nában. Reggel fél 9-től dél­után 4-ig. Csak addig nincs köztük, míg elhozza az ál­lami gazdaságból az ebédet. A 4 U­­­raiújfaluban lassan-las­­­­san szűnik már a szó­beszéd. Hiszen újra egyre több öreg ballag reggelente a napközi otthonba. Felesleges volt megkeserí­teni az életüket, értelmetlen locsogással, feldúlni nyugal­mukat, hacsak néhány hét­re is. Treiber Mária

Next