Vas Népe, 1972. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 232. szám

­ Mindketten innen vannak még az ötvenen, a tanácsel­nök néhány évvel fiatalabb a párttiltkárnál A párttitkár ennyivel vaskosa­bbnak is látszik, hajának snne is a múló évtizedekről árulkodik. Az elnököt a tanácsirodán keresem, s valahol a Vasút utcában akadok rá. A párt­titkárt­­, aki hivatásszerű­en állomásfőnök — végül is a tanács haván lelen meg, ahol fogadóórát tart. Szívé­lyes, barátságos emberek, mindkettőjük ajkán gyakran virul a mosoly. A falut egy­formán jól ismerik. Szak­a­­teits László 1958 óta tanács­elnök a faluban. Varga Fe­renc hat éve párttitkár. A falu nagy változások korsza­kát éli, e két ember első számú cselekvője ezeknek a változásoknak — Az én nemzedékem ak­kor lépett ki a serdülőkor­ból, amikor az ország fel­szabadult De a harc azzal még nem ért véget jófor­mán akkor kezdődött — fo­galmazza meg a tanácsel­nök A párttitkár így beszél: — Én ötvennégytől va­gyok párttag, de jóformán gyerekkoromtól fogva dolgo­zom. Húsz évvel ezelőtt he­lyeztek i­de a faluba. Soha nem fordítottam hátat ha tenni kellett valamit A párttitkár és a tanács­ainak jó barátok is. Hattak egymásra. Panaszkodni ar­ról, hogy mennyire elfoglalt emberek, még soha senki nem hallotta őket De az bizonyos, hogy rosszul érez­nék magukat ha nem lehet­nének mindig ott ahol az élet zajlik, ahol valami tör­ténik. Szárnyaiktól fosztanák meg őket Ez a két ember Csálfeánydo­roszlón él. Mondjuk-e? Ket­ten, együtt hatni tudnak a falura is. S Csákánydoroszló falu­­központ körzete meglehető­ Ben felemás képet mutat Évtizedes tapasztalatokkal rendelkező gazdasága, a tsz Hatogy közös gazdaságával egyesült Közigazgatásilag azonban Ivánc, Felsőimarác és Ilegyhátszertbmárton tar­tozik hozzá. Az iskolai kör­zethez ezeken kívül még Ke­mnes táród fa is társul. Mindenki tudja: ahány falu, annyi szokás. Az em­berek nem egyformák, min­denki a maga faluját tartja többre, vagy félti valamitől. Jaj, nem viszi-e el majd a központ a község­fejlesztési alapot? A mi falunk majd elsorvad, mert mindent Csá­kányba visznek! Érvek és ellenérvek, bizakodások és aggodalmak csapnak össze valahányszor lépni kell egyet, mert még ott tartunk, hogy csak a kész tények szá­mítanak bizonyítéknak. Az iskola körzetesítésekor a társközségek úgy érveltek ellene, hisz Csákányban nincsenek megfelelő épüle­tek. De a szakrendszerű ok­tatás feltételei megvoltak! A végső megnyugvás az lesz, ha jövőre megépül a nyollctan termes iskola. És mi lett a társközsé­gekkel ? — Most már senki nem kételkedik — mondja a ta­nácselnök. — Az emberek látják, hogy senkit nem akartunk kijátszani. Ellen­kezőleg minden az ő érde­kükben történik. Iváncon minden korábbi­nál nagyobb lendülettel jár­­dásítanak. Nem kell sáros lábbal közlekedniük a falu­ban. Megoldják az ívóvíz­ellátás nehéz gondját, szer­vezik a törpevízmű társula­tot Túl sokba nem kerül, hiszen a szociális otthonban van már vízmű. A termelő­­szövetkezet tavaly állíttatta fel a hidroglobusztát Egy gerincvezetékkel összekötik a kettőt, s ezzel a falut be lehet kapcsolni a jó vízellá­tásba. Napirenden az iskola és a művelődési otthon fel­újítása. Belsőmarácon ugyan­csak felújítják az iskolát, s ebben az évben ravatalozót építettek. A két falut össze­kötő, fenékig sáros út ki­építése ugyancsak napiren­den van. Csákánydorosz­lón tavaly 25 kisgyermek részére óvo­dát építettek. A már emlí­tett általános iskola építé­sét most készítik elő. Két és félmillióba kerül, ehhez egy­millió támogatást az álla­m­tól kapnak. A többit elő kell teremteni. Előzetes kal­kulációk szerint a csákány­­doroszlói tsz 200 ezer, az ivánci 120 ezer, a felsőmará­­d­ pedig 100 ezer forinttal támogatja az iskolaépítést. Persze semmi nem megy magától, mindent mozgatni kell. Többnyire a hivatali munkán túl, annyit kell dol­­gozni, amennyit a szív bír. S3 Volt egy író-olvasó talál­kozó a télen, meglepően so­kan vettek rajta résért Az első sorokban ott ifit a falu vezetősége, a párttitkár és a tanácselnök is. Nem azért ültek ott, hogy példát mu­tassanak! Érdekelte őket ami ott elhangzott, s mégis példát mutattak. Amikor szóvá tettem nekik, moso­lyogtak, mert ők ezt nagyon természetesnek találták. Mint ahogy az is termé­szetes, hogy a pártszervezet és a tanács összehangolt terv alapján működik. Az elnök és a titkár majdnem mindennap találkozik. Néha csak azért, hogy lássák egy­mást De megbeszélnivaló is mindig akad. Évek óta emésztődnek például a falu öröklött műemlék-kastélya miatt Ha elképzelésük sze­rint felújíthatnák, egycsa­­pásra megoldódna minden helyiség-gondjuk. A föld­szinten az ÁFÉSZ segítségé­vel vendéglátó egységeket alakíthatnának ki, a közét­keztetésre is lehetőség nyíl­na. Az emeletrészen, a ra­gyogó parkettás szobákban helyet kaphatna a tanács, a tsz, a körzeti rendőr, a párt­os KISZ-helyiség is kiala­kítható lenne. Igen, ha esz­tendők óta valamit is előre­mozdult volna az ügy. So­káig az erdőgazdaság miatt vajúdott, most meg már amúgy is rájuk telepedett a fásultság. Közben az épüle­tet esd az idő. Jövőre a já­rási pártbizottság új iroda­épületet építtet Csákányba , a kastély marad... A tanácselnöknek feltüzel a szeme: évekig ugyanígy évődtek a Tüzép-telep miatt. Lám, őket igazolta az élet. A csákánydoroszlói tüzép-te­­lep az egyik legfontosabb ilyen jellegű létesítmény. Megoldották a falu szol­gáltatását. Harmincöt kis­iparos váltott működési en­gedélyt, szinte minden léte­ző szakmát képviselnek. Tö­rődnek az áruellátással. Leg­utóbb például a győri nagy­kereskedelmi vállalattal tár­gyaltak amiatt, hogy alap­vető árucikkeket nem szál­lítanak folyamatosan. Igaz, a raktár is kicsi, annak megnagyobbításán is gon­dolkozni kellene. De addig is a turaszállítástól várnak következetesebb munkát A húsellátást itt és Iváncon már megoldották, Felsőma­­rácon most terveznek egy hússzéket . A pártttkár tagja a me­gyei tanácsnak is. Érthető módon, e minőségbe­n is gyakran felkeresik a falvak lakóit. Magánügyekben is bi­zalommal fordulnak hozzá. Amikor barátságuk, együttműködésük jövő terve­iről kérdezem őket, kide­rül: nemsokára szétválnak útjaik. Varga elvtárs január elsejével elköltözik a falu­ból. Felettes szervei a sár­vári vasútállomás főnökévé nevezték ki, így aztán ért­hetővé válik öröme és bán­­kódása. — Sajnálom a falut, mert húsz év alatt nagyon ide­nőttem. A kinevezésnek azért örülök, pedig tudom, hogy ott még több munka vár rám. Csákánydoroszlón tehát rövidesen megüresedik a KETTEN A FALUBÓL 1972. október 1. Vasárnap párttitkári szék. Az utód szép örökséget kap. Legyen majd folytatója mindannak, amit az előd tett barátság­ban a tanácselnökkel Két ember nem 9ak egy faluban de ha akar, minden lehet Erjesztő kovász, mozgósító erő, példa a mozdulásra ha valamit tenni kell résfal H. János Aczél György Baranyában Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, két napos látogatást tett Baranyában. Pénteken részt vett a Baranya­­és a Bács-Kiskun megyei képvise­lők Harkányban tartott együttes csoportértekezletén majd Bocz Józsefnek a me­gyei pártbizottság titkárának kíséretében megtekintette Pé­csett a misinaci tv-tornyot és az adóberendezést, ahol tá­jékoztatták a beruházás kivi­­telezőiről, működéséről. Ezt követően látogatást tett a Technika Házában, ahol az országos kerámia biennálét Hárs Éva, a­­Tanús Pannoniu­s múzeum igazgatója mutatta be a vendégeknek. Aczél György szombaton művésznőiiztkai aktívást tar­tott Baranya megye és Pécs város párt, állami, kulturá­lis és művészeti vezetői ré­szére a pártszékházban. Szovjet­amerikai megállapodás Moszkvában befejeződött a mezőgazdaság területén való együttműködéssel foglalkozó szovjet kameráikai munkacso­port első ülése. Az ülésen megvitatták a két ország földművelésügyi minisztéri­uma közötti együttműködési megállapodás megkötésének lehetőségeit A felek tájékoztatták egy­mást a mezőgazdasági tudo­mány fejlettségi fokáról or­szágukban, és megállapodtak hogy együttműködnek a me­zőgazdasági termelésiből ere­dő sok fontos probléma meg­oldásában. Az amerikai küldöttség tagjai látogatást tettek a tu­dományos kutató intézetek­ben Moszkvában, Leningrád­­ban, Kijevben és megtekin­­tettek kolhozokat és szovho­­zokat i­. VAS NÉPE Töltőtoll-mánia Nem tehetek róla: mániám a töltőtoll. Megszoktam, mint kutya a pórázt, azzal a különb­séggel, hogy a töltőtollat én ve­zetgetem a hófehér papíron. Imádom a perregését, amint szántja a sorokat Az sem bosz­­szánt, hogy útanként beszárad, szinte jólesik az ősi mozdulatok­­kal megrázngatni, Orselyt golyas­sá” tenni. Ettől lesz kékpöttyös körülöttem a parkett és néha­­néha izzadt a homlokom A mo­dern golyóst­oll-világban Don Quijote szereltében tetszelgem, előreszegezett töltőtoll dárdával veszem az akad­ályokat Mert akadály van bőven Illába járom a boltokat, nem lehet töltőtollal kapva Farkert, Scriptot, Foxot mindenféle golyós­ csodát tesznek elém, csak valamire való, hagyományos töltőtollat nem. Az eladólány megmosolyog: ugyan kérem, miért ragaszkodik a nőébeli szerszámokhoz? Kövesse a kort az íróeszközökkel is! S elkáp­ráztat: miniatűr Winchester puskákat, Napóleon és pápafe­­jeket, pipákat, szipkákat, boros­palackokat, rak elém. Álcázott golyóstoll valamennyi. Én azonban makacsul hátra­vágom a fejemet és megyek a töltőtoll javítóhoz. Kellő alázaté­tál rakom a pultra régi régi író­­alkalmatosságaimat és várom az ítéletét. Töltőtollat? Ki javít ma már ilyent? Az egész ország­ban nem lehet hegyet kapni hozzá, így hát ne reményked­jen. Mondom, hogy az enyém­nek még jó a hegye, csak e szi­­valójáv­al van baj. De azt meg annyira megette az idő és a tin­ta, hogy elporlad, ha munkálni akarja ?— hallom a lesújtó vá­laszt De azért megróbál min­dent, ne veszítsem ai a re­mény . Nem veszítenem az Igaz, hogy a töltőtollat a mai napig sem tudta megjavítani, de re­ménykedem. Reménykedem ab­ban, hogy megbocsátja nekem a világ d­­üllervést a töltőtollról Hiszen a valóság az, hogy nem én akarok írni rela, már régrn­­régen szakítottam a hagyomá­nyos töltőtollal, csupán a gyer­mekem érdekében tettem mind­ezt. Az ő érdekében, akinek vi­szont nem lehet­­szakítania a ha­gyományos tintával, tollal. Az iskolában ugyanis csak azzal ír­hat, mert előírás szerint csak az­zal lehet szépen írni. Azzal ír, azzal tanul minden­kit elsős, másodikos, ha ugyan tud sze­rezni. A világ e téren semmit sem változott. Éi hibáztassak e lehetetlen helyzetért? Az ipart, a kereske­delmet, vagy ez iskolát? Egyi­ket sem. Sőt azt javaslom, tér­jünk vissza palavesszőhöz. Mennyire egyszerűbb volt akkor minden­­ tPósta? Felesleges Szombat délelőtt mindegyre cseng a telefon Szombathelyen a Köztársaság téri Totó-Lottó-kirendeltségen. Az OTP munkatár­sa veszi fel a kagylót és udvariasan válaszol a kérdésre, illetve olvassa be a heti nyerő lottószámokat. Elgondolkodom. Mennyire felesleges telefonálás ez szombaton délelőtt? Még ha valaki pénteken a húzás után kérdezi meg te­lefonon a számokat (türelmetlen, szeretné tudni, hogy nyert-e), az még érthető. De! A rádió már pénteken délelőtt 11 órakor bemondja a nyerő számokat. Utána óránként megismétli. Estefelé a megye­­székhelyen megjelenik az Esti Hírlap a nyertes lottószámokkal és ezt tetézi meg a televízió közlése. Szombaton reggel megjelen­nek a napilapok és közük a pénteki lottósorsolás eredményét, a nyertes számokat. Kik lehetnek tehát azok, akik pénteken délelőtt 11 órától szombaton délelőttig ennyi kommunikációs eszközön keresztül sem értesültek a számokról? Valószínű hogy nem takarékoskod­ni akarnak az illetők, mert az újság 80 fillér, egy telefonálás pe­dig egy forint. Viszont a felesleges telefonálással bosszantja azokat a tir­tózó és lottózó társait, akik sorban állnak az ablak előtt és szel­vényt szeretnének vásárolni. Vagy talán olyan „potyázókról” van szó, akik röstellik a 80 filléres újságot megvenni, de nem restek egy közületi telefont ilyen ügyekben igénybe venni? ______ *, 1% ­ Négy nap Sieiermarkban A Reisebfire Kielneseh-ben Kurt Herl­er bemutatott ben­nünket Zagyvai Bélának, a ma­gyarországi Pennónia Vendég­látó Vállalat steiemarki, idegen­­forgalmi szervezőjének. (Állan­dó kiküldetésben van odakint). Zagyvai Béla elmondta, hogy osztrák turistacsoportokat szer­vez Magyarországra a Reisebüro Kiem­esek szervezőivel együtt­működve. Ez évben, mondotta, 20 000 dolláros forgalmat csináltak a Pannónia Vendéglátó Vállalat­nak, főképpen Budapesten, Keszthelyen és Hévízen. A Pannónia mindig nyit magyar éttermet a grazi vásáron, amely évente 50—60 000 schillinges forgalmat bonyolít le. Megkér­deztem tőle: milyen a steiemar­­kiak érdeklődése Vas megye iránt? Azt mondta: vállalatuk- HL Hétvégi utak­ nak különösebben nem érdeke, hogy erre a területre osztrák turistákat szervezzenek. De azért ad Vas megyéről felvilá­gosítást azoknak, akik valami­ért át akarnak jönni, az ő út­jukat is segíti megszervezni. Ezt azonban nehezíti, hogy ő maga is keveset tud Szombathelyről, Bükről, Jakról, Kőszegről. És egyáltalán nincsenek ezekről a helyekről Grazban prospektu­sok, program­ajánlatok. Elmondta még, hogy Grazból, Steiermarkból a kimondottan vagyonos emberek nem nagyon indulnak el Magyarországra üdülni. Inkább tengerparti üdü­lőidbe mennek. Az úgynevezett középrétegek érdeklődnek erő­sen Magyarország üdülőhelyei iránt. Még egy­fajta érdeklődés van: a hétvégi egy-két napos kirándulási igényből eredően. A Steiermartoz közeli magyar te­rületek leginkább ezeket az ér­deklődőket vonzzák. De akik ilyen útra indulnak el, Nyugat- Magyarországon nem találnak elég, megfelelő hotelt, panziót. Olcsót és egyszerűt keresnek, ami alig létezik. Általában még az sem igényük, hogy feltétle­nül fürdőszobás szállodai szo­bát kapjanak. Csak a legszüksé­gesebb tisztálkodási lehetősége­ket. Ha üdülni mennek, elen­gedhetetlen számukra a fürdő­szoba, ha kirándulni, akkor csak a legszükségesebbet és leg­olcsóbbat keresik mindenből. A porták ragyogása teljesen mel­lékes számukra. Ezek egy része felkeresi Nyu­­gat-Magyarország múzeumait, nevezetességeit, rendezvényeit. Többségük azonban nem. In­kább a viszonylag olcsó, de megfelelő­ éttermeket, az élelmi­szerboltokat és a piacokat. Azt mondta nekem egy bennünket eléggé ismerő hírlapíró Grazban: „Nálunk keresni, Vasban, Sop­ronban költeni, vásárolni — ez a jó!” Nagy igazságot mondott. Ezeknek a vendégeknek egy része még Szombathelyig sem jön el, csak Szentgotthárdig és Körmendig. Ez teljesen érthető. Jelenleg Graz bankjai 48 schillinget adnak száz forintért. Azt mondják, korábban többet is adtak, de most nem keresik annyira a forintot náluk, mint nyáron, amikor balatoni üdülés­re indulnak sokan. De Grazban 48 schillingért egy üveg kimon­dottan jó bort sem lehet kapni, még egy közepes étteremben sem. Nálunk lehet hármat, né­gyet. Odaát 48 schillingből nem tud megvacsorázni egy család, legföljebb egy személy. Nálunk 100 forintért jól megvacsorázhat egy négy tagú család, s még egy üveg bort, vagy néhány üveg sört is ihat belőle. (Persze a bankok haszonnal dolgoznak, 48 schillingért veszik meg a száz forintot, 53—55-ért adják most el.) Grazban nagyon megemel­kedtek az éttermi árak, s általá­ban a közfogyasztási cikkek árai. Mint mondják, ehhez ará­nyítva megemelkedtek a kerese­tek is. Mindez igaz. De az is, hogy a grazi bank­piacon nem emelkedett ennek megfelelően a forint átváltási értéke. Csak mellesleg említem meg: Egy atyafi, nem tudom, hogy ki, lehet, hogy nem is magyar volt, de valószínű, kerek, piros százforintosokat váltott be az egyik bankban, ő még 48 schil­linget sem kapott egy-egy száza­sért, csak 44-et. Mégpedig azért, mert az osztrák bankok is jól ismerik azt a magyar forintvé­dő rendelkezést, hogy egy-egy kiutazó magyar csak kétszáz fo­rintot vihet ki, azt is csak ap­róban. A kerek százas nyilván­valóban illegálisan került ki, s tulajdonosa nem istentelenked­­het a kisebb ellenérték miatt. Egyébként a bankokban ki is van írva, hogy 10—20 forintos­nál nagyobb címletű forintért kevesebb schillinget fizetnek el­lenértékként. Természetesen más a schilling és a forint értékaránya abban az esetben, hogyha valaki Ma­gyarország valamely bankjában végzi, végezheti az átváltást. Akkor több schillinget kap jóval. Mivel azonban nálunk száz forintért több schilling jár, mint odakint, az Ausztriából érkező vendégek nagy része inkább otthon vesz olcsóbban forintot. (Ha nem is ennyire, de valame­lyest így vagyunk Szlovéniával is. Nem véletlenül mondta nem­­rég egyik szlovén ismerősöm: ha Rédicsen egy nagy áruházat és éttermet nyitnának, ott étkezne, vásárolna a fél Szlovénia. De­­hát érdekünk-e ez nekünk ilyen körülmények között? Aligha... Legalábbis nem nagyon. Még annak dacára sem, hogy vendé­­geink bizonyos egali­záló össze­geket kötelesek téríteni, ha át­jönnek.­ Mint említettem, telje­sen más az, ha valaki nagyobb útra, hosszabb időre, költsége­sebb helyekre érkezik hozzánk, ez kifizetődőbb. Mindezen érdemes néha me­ditálnunk. Mert ez nagyon ko­molyan érinti (a nem utolsó sor­ban) az átruccanó vendégeink számára szóló, eléggé költséges rendezvényeink ügyét is. Azt hi­szem, felül kell vizsgálnunk majd megyei idegenforgalmi koncepciónkat. Lehetséges és szükséges idegenforgalmunk bő­vítése, de ezt ésszerűen kell végeznünk, jobban, mint eddig. (VEGE) Pozsgai Zoltán

Next